Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-29 / 208. szám, csütörtök

EGY - HÁROM ELLEN Mégy levél fekszik előttem. Hármat asszonykéz irt, a negyedikben egy hatvan év körüli! férfi, szövetkezeti tag mondja el, ami a lelkét nyomja. Erről azonban majd később. Legyünk udvariasak, adjuk elsőnek a szó jogát a nőknek. „Egy osztályon dolgoztunk — kezdődik az első levél. — Csinos, szőke fiú volt. En már két éve asszony. Házasságunk első esztendejében kisfiúnk született. Három hetet sem élt. Az orvos tapintatosan tudtunkra adta: házasságunkból aligha lesz egészséges utód. Aztán a férjem bevonult katonának. A szőke fiú szinte árnyékként követett. Moziba, táncolni vitt. Később megengedtem neki, hogy feljöjjön a lakásomra ... Ezután mintha megváltozott volna. Követelödzött. Mindenáron azt akarta, hogy váljak el. Talán meg is teszem, ha közben hivatali főnököm nem szól bele a dologba. Lehordott a sárga földig. A szakszervezet ts tárgyalt ügyemről. Így érveltek: szégyen gyalázat, hogy férjes asszony létemre elcsavartam a fejét egy ilyen becsületes, tapasztalatlan fiatalembernek, Ö is ott ült a gyűlésen. Vártam, hogy mond valamit. De hallgatott. Csak az arca lángolt, amikor engem a bizottság elnöke mindennek elmondott, öt pedig az egekig magasztalta: ilyen fejlődőképes, olyan fejlődőképes, mindenáron meg kell menteni az erkölcsi fertőtől. Látták volna az arcát, szinte rá volt írva, hogy most ébred tudatára, valójában mennyire fontos személyiség, mennyire a féltés középpontjában áll. Nekem útilaput kötöttek a talpam alá. ö büszke volt önmagára..." A

második levelet fiatal lány irta: „Érettségi után a bérelszámoló osztályra kerültem — olvassuk levelében. Főnökömet mindenki „jóravaló" embernek ismerte. Mindig dicsérte a munkámat. De leginkább a szememet. Mély vizű tóhoz hasonlította. Sokat kellett túlóráznom. Ilyenkor kettesben voltunk, jójormán semmit sem kellett csinálnom, fizetéskor pedig a boríték teltebb volt. Örültem a pénznek. Vajon ki ne örült volna? Az egyik alkalommal szolgálati útra ment. Délután azzal jött meg, hogy másnap vele kell mennem. Az egyik ftóküzemben sok a munka. Egyedül nem győzné. Jólesett a bizalom. Csábított a szép jekete autó is ... Maga mellé ültetett. Az egyik éles kanyarnál szinte rámdőlt. Átölelt és szájon csókolt-. Nem tiltakoztam. Egész nap jóformán semmit sem csináltunk. Szobát rendelt a szállodában. Este feketét ittunk konyakkal)... Táncoltunk is. Záróra után a szobám ajtajáig kísért. Azt mondta, aludni megy. Már levetkőztem, amikor halkan kopogtatott az ajtón. Azt ígérte: csak egy szóra. Elfordítottam a kulcsot, felgyújtottam a villanyt. Megfeledkeztem arról, hogy hálóingben vagyok. Reggelig nálam maradt. Ezután többször is voltunk együtt hivatalos úton. Valamennyi esetben gavallér volt. Egyik délelőtt szőke, szikár asszony Jelent meg az irodában. Megállt előttem. Végigmért. Az arcomba sziszegte: Ha nem hagysz békét az uram-, nak, leforrázlak. Te közönséges.., Lángba borult arccal rohantam a zuhanyozó jelé. Még hallottam a szavát: Mégiscsak disznóság: az uram hónapok óta egy fillért sem ad haza a keresetéből. Másnap a személyzeti osztály főnöke hivatott. Először csak hümmögött. Aztán azt tanácsolta: adjam be a felmondásomat, önként. Ha saját kérelmemre bocsátanak el, senki sem firtatja az okot. Mindent megértettem ... Az igazgatónál is próbálkoztam. Hümmögött és elnézett fölöttem. Valami Ilyesmit mondott: kérem ez társadalmi ügy. Nem engedhetjük, hogy felborítson egy családi életet. Aztán már nagyon közönséges volt: minél előbb eltűnik, annál jobb, — mondtaés ajtót mutatott." |/étgyermekes anya küldte a harmadik levelet. „Egy üzemi kirándulás alkalmával kezdődött. Tanult ember volt. Mérnök. Látásból már ismertük egymást eddig is. Sörözgetés közben elpanaszolta, hogy jeleségével már évek óta rosszul él. Ha legalább gyerekük lenne ... sóhajtotta akkor. En is elmondtam egyet s mást magamról: férjem egy bányaszerencsétlenségnél vesztette életét. Két gyerekem van. Egyik hét-, a mástk kilencesztendős. Ezek után gyakrabban találkoztunk. Egyszer az utcán botlottunk egymásba. Ö elvette tőlem a teli szatyrot. Egészen a lakásunk küszöbéig hozta. Behívtam. Ribizliborral kínáltam meg. Elfogadta. A harmadik pohár után azt kérdezte: miért nem megyek férjhez, szép és fiatal vagyok még. Erre tréfásan így válaszoltam: kommendáljon valakit. Kijelentette: elválik, legyek a felesége. A gyerekeknek jó apja lenne. Gyakori vendég volt ezután már nálunk. A gyerekek megszerették. Később nekem is hiányzott, ha elmaradt. A felesége azonban hallani sem akart a válásról. Jeleneteket rendezett. Egyik alkalommal az utcán paradicsomot vágott az arcomba. Amikor csődület támadt, azt kiabálta: meg akarom ölni, hogy megkaparinthassam az urát. Az utcán később is utánam fordultak az emberek. Hátam mögött azt beszélték: mérnökné akartam lenni. A gyár vezetői ts tudomást szereztek a dologról. Elég emberségesen bántak velem. Különösen a főmérnök. Így kezdte: Ismerem magát. Tudom, hogy becsületes asszony. A kollégám az oka mindennek. Majd az üzem érdekeiről, kollégája érdemeiről, gazdag műszaki ismereteiről kezdett beszélni. Így fejezte be: Maga okos asszony, — lássa be, hogy ezek után egyiküknek távoznia kell. A gyerekekre hivatkoztam. Azt jelelte: Amíg nem talál megjelelő munkát, fizetését folyósítjuk." H

árom eset. Három történet. Az okok, a körülmények különbözőek, de a „csattanója" ha szabad Így mondanom — valamennyinek ugyanaz: ha bűnhődni kell valakinek, az a nő. Miért? Nem akarom mégsem általánosítani ezt a káros tünetet. Hogy bizonyos fokig magamat is megnyugtassam, most szeretném előhúzni a negyedik levelet. írója koros férfi, szövetkezeti tag. Leveléből csak úgy csöpög a sértődöttség. így kezdi: „Már közel egy évtizede dolgozom a szövetkezet baromfitelepén. Vezető voltam. Most meg egyszerűen leváltottak. Miért? Egy fehércseléd miatt. Egy taknyos miatt. Nem tagadom, volt viszony közöttünk. Amikor a feleségem lármát csapott, a szövetkezet zootechnikusa más munkahelyre akarta helyezni a lányt. Erre mi történt? A telepen jójormán asszonyok meg lányok dolgoztak. Amikor tudomást szereztek a zootechnikus határozatáról, úgy felzúdultak, mint a darazsak. Vezetőségi gyűlésre vitték az ügyet. A fejesek meg úgy határoztak, hogy a lány marad s nekem kell mennem. Így megszégyeníteni engem" Miért? Egy fehércselédért..." C gy példa a három ellen. Rossz ^ arány. Rossz, de több a semminél. Valaki mondhatná: végre nem a nőt érte az ostor hegye. Szerintem nem ez a lényeg, hanem az, hogy megfontolt, igazságos volt a döntés. SZARKA ISTVÄN. EGYESEK szerint a kellemetlen érzéseket a légköri nyomás váltja ki, mások viszont azt tartják, hDgy a feszült idegállapot okozza, mely lehet egyéni és kollektív jellegű. Egyetlen személy például idegfeszültséget okozhat egy egész kollektívában. Ha az Ideges személy — tegyük fel — főnök, a személyzet akarva akaratlan idegfeszültséget él át. Így van ez a családban is. Ha a családfő feszült idegállapotban érkezik haza a munkából, a légkör csakhamar elektromossággal telítődik, és jelenetekre kerül sor. Egyes családokban az apa érkezését már idegesen várják, mert tudják, ha átlépi a küszöböt, vége a családi békességnek. Nem mindig az apa a feszültség okozója a családban. Sokszor már hazafelé menet ingerültté teszi a gondolat, vajon milyen lelkiállapotban találIDEGESSEG ja feleségét, aki csak az ő érkezését várja, hagy rajta tölthesse ki bosszúját. A FÉRJEK munkahelyükről sokszor befejezetlen aktákkal, telegyömöszölt táskával és problémákkal teli fejjel térnek haza. Az asszonyok, akik teljesen más munkával töltötték el a napot, még szintén nem szabadultak meg „a nap benyomásaitól". Minden férj hoz magával a családi körbe egy bizonyos „adag" feszültséget és ez később bombaként felrobbanhat. Egy amerikai pszichológus rendszerezte az idegesség összes okait és ebből érdekes táblázatot állított össze. A NÖK IDEGESSÉGÉNEK FŐ OKAI Túl sok kötelesség A férfi Pénzgondok A gyerekkel való bajlódás A külsejével [haj, arcbőr, kövérség stb.) való elégedetlenség Agyonhajszoltság a munkahelyen Agyonhajszoltság a háztartásban Az unalom Az öregedéstől való félelem Megoldatlan problémák Baráti kapcsolatok hiánya Meg nem értés a férj részéről A NÖK IDEGESSÉGÉNEK LEGGYAKORIBB MEGNYILVÁNULÁSI FORMAI Beteges siránkozás Beteges locsogás Nyugtatószerek használata Túlérzékenység Alkoholfogyasztás Hipochondria Fejfájás A női idegesség leküzdésének leggyakoribb módjai: regény alvasás, bevásárlás, magányos séták, barátokkal való beszélgetés, bridzsjáték, új gyógyszerek keresése, sírás. A FÉRFIAK IDEGESSÉGÉNEK JELEI A NÖK SZERINT Gyors elfáradás Ingerültség Haragos kirobbanások A gyerekek iránti türelem hiánya Álmatlanság Az érdeklődés hiánya az otthoni dolgok iránt A látogatóba járástól és a vendéglátástól való irtózás Sok evés Étvágytalanság Július derekán 308 gyermek érkezett Dél-Csehországba a komáromi járásból. A tábori Gépipari Középiskola korszerű internátusában helyezték el őket, ahol valóban példamutató gondoskodásban részesülnek. Első képünkön az érkezés pillanata, második képünkön Tany község fiatal polgárai láthatók- Németh Erzsébet, Bödök Anna, Német Zsuzsanna és Nagy Mária. Mosolyuk bizonyítja, hogy jól érzik' magukat. felvétele) 0] SZÖ 6 * 1965- lő""® 2

9Süi' Az egyetlen gyermek NÉHÁNY HETE egy ifjúságvédelmi ankéton vettem részt. Vita közben több ízben megütötte a fülemet, hogy egyes felszólalók a tanulást elhanyagoló, a pénzzel könnyelműen bánó fiatalokról szólva megjegyzik: „Pedig jó családi körülmények között él, becsületes szülők gyermeke. De afféle egyke, akit tönkretett a túlzott szeretet és kényeztetés". Hát hogyan is állunk az „egykékkel?" Törvényszerű-e az ilyen gyermekek helytelen nevelése? Az egyetlen gyermek mindig túlzottan féltett kincs. A család minden aggodalma, szeretete rá összpontosul, s ebből valóban sok ártalom származhat. Akit a Széltől is óvnak, akit nem edzenek, akinek szabad mozgását akadályozzák ,— elkényeztetett, félszeg és makacs egyéniséggé válhat. Az ilyen gyermek serdülő korban hirtelen, szinte minden előzmény nélkül válik „felnőtté", s miután nein állították egyre nagyobb követelmények elé, egyik napról a másikra fékezhetetlenné lesz. A féltés következménye, hogy a gyermeket elzárják barátaitól, mert „senki sem illik hozzá", ezért mindenkinél különbnek tartja magát, ami a legtöbb esetben elmagányosodással, gőggel, fitogtató magatartással jár együtt. Ezekből a gyerekekből lesznek nemsokára a divathölgyek s a piperkőc ifjak, akik szinte naponta új ruhában jelennek meg az iskolában, sok a zsebpénzük, s gyakran szüleik anyagi, társadalmi helyzetével ls kérkednek. Az Ilyen fiataloknak nincs kellő kitartásuk a rendszeres tanulásra. Az első nehézségeknél megtorpannak, a könnyebb megoldásokat keresik. A másik, még mindig negatív „egyke"-típus a „csodagyerek", akire a szülők vágya szerint lenyűgözően nagy jövő vár. Ilyen esetekben a gyerek tényleges adottságától, képességeitől függetlenül alakítják ki magukban elképzeléseiket. Igaz, minden lehető feltételt megteremtenek, hogy a gyermek képességei kibontakozzanak — gyakran azonban csalódniuk kell, mert védencük nem tud megfelelni a túlzott követelményeknek. Az ilyen fiatal is magányos, talajtalan lehet. Sok csalódás után jut el addig, hogy valóságos képességei szei nt válasz szon szakmát, alakítsa életét. De mindez nem törvényszerű az „egykék" nevelésében. Fontos, hogy ne vigyük túlzásba a gyermek féltését. Modern, egészséges életmódot előkészítő nevelést adjanak már a csecsemőnek is; sok levegőzéssel, minél tágabb mozgási lehetőséggel. Gondoskodjanak önállóságáról az evésnél, járásnál — és csak abban korlátozzák, amiben okvetlenül szükséges. Erősítsék önfegyelmét, belső biztonságát; bátran állítsák eléje az erejének, képességeinek megfelelő feladatokat. SEMMIKÉPP se kényeztessük túlzott engedékenységgel, feltűnő öltöztetéssel, játék-, majd zsebpénz-halmozással, még akkor sem, ha a család anyagi helyzete megengedi. Soha ne legyen olyan igényünk, hogy feltűnő külsejével, magatartásával kiríjon társai közül. A gyerek kezdettől fogva végezze el azokat a feladatokat, amelyekre — az öltözködésnél, holmijai rendbentartásánál — módja van. Vegyen részt a családi közösség munkájában, s a szükségletnek megfelelően legyenek állandó feladatai. Rendkívül fontos, hogy a gyerek első perctől kezdve (természetesen képletesen gondoljuk) váljék közösségi lénnyé, — akinek társai vannak már a bölcsődében, az óvodában s az iskolában is. Sok „egyke" kevésbé érezte a testvérhiánvt, mert kiskorától közösségben nőtt fel, és meleg, baráti kapcsolatokat tudott kiépíteni. Végül talán a legfontosabb, hogy az „egykés" szülők igyekezzenek reálisan értékelni gyermekük adottságait. Se túl sokat, se túl keveset nem helyes követelni tőle. Ha a gyermek valóban tehetségesnek látszik, akkor kívánjuk is meg tőle, hogy tanuljon nyelveket, zenét, bármit, ami erejéből telik. Viszont nagyon helytelen, ha a szülők kétségbeesnek, amikor egyetlen csemetéjükről kiderül, hogy inkább ipari tanuló szeretne lenni, mint középiskolás. Ezt sokan szégyennek tartják, néha még munkáscsaládokban is. Holott sokkal többet segítenek, ha a gyermek ilyen irányú pályaválasztását támogatják, mintha akarata ellenére magasabb fokú tanulásra kényszerítik. A jó képességű szakmunkás érettebb fejjel még leteheti az érettségit, esetleg tovább is tanulhat. SZERINTÜNK ma már elavult a jelszó: „Inkább egy se, mint egyke". Ehelyett azon kell munkálkodnunk, hogy az egy-gyermekes családokban is ép, egészséges, boldog fiatalok nevelődhessenek, akiket nem torzít el a helyzetükből ered \ túlzott féltés és kényeztetés. JÁRÖ DÚRÄ Akinek társai vannak ... (P. Haško felv.)