Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-25 / 204. szám, vasárnap

f E ĹE rT rA R KIDERÜLT AZ ÉG Ma már csak néhány piros jelzés tanúskodik arról, hogy néhány héttel ezelőtt a szerelőcsarnokokban még a Duna szennyes vize nyargalt végig. A komáromi hajógyárban néhány helyen — talán figyelmeztetőül az utókor számára — mlniumfestékkel jelölték meg: „1965 júniusában ed­dig ért a víz". Az épülő hajótestek között ezek­ben a napokban már éppúgy műkö­dik a köszörűgép, mint az utóbbi ti­zenöt esztendő bármelyik munka­napján. A hegesztőgépek mellett a jel­legzetes sisakban — mintha mi sem történt volna —, újra ott dolgoznak a hajóépítők. Zümmög, dörömböl a gyár. Aki tudja, hogy mi történt néhány héttel ezelőtt ezen a tájon, szívesen hallgatja az egyébként fü­let sértő zajt. Jó tudni, hogy a ha­jógyár él. Békéssy mérnök, a gyártásvezető, elégedetten tanulmányozza az üzemi energetikus jelentését. A laikusnak nem sokat mond egy ilyen kimuta­tás. Ezernyi adat, kilowatt-órák, ló­erők ... A szakember azonban sok mindenre következetet ezekből. Mos­tanában elsősorban arra, hogy a né­hány napig tartó „tetszhalál" után újjáéledt a gyár. Amikor az ener­giafogyasztást ábrázoló grafikon né­hány milliméternyit felfelé kúszik, az most azt jelenti, hogy MEGINT MUNKÄBA ÁLLÍTOTTAK EGY GÉPET. Ä gyártásvezető elgondolkozik e sző fölött: „tetszhalál". Kitekint az ablakon, a mólon dolgozó szerelők­re mutat. i=- Pontatlan kifejezés. A festők, a gépszerelők, meg a műszerészek a k­k o r is dolgoztak. Csónakon jártak ugyan a munkahelyre, a hajógyá­riak zöme a gátakat erősítette, de ők azért végezték munkájukat. A so­ron következő 2000 tonnás motoros teherhajó építése befejezésre várt. Sokan azt mondták akkor: dőreség ilyenkor termelni. Hiszen félévig is eltart, amíg az üzemet helyrehoz­zuk. A gyárban 11-én leállították a munkát. Egyes helyekre már betört a víz. A következő napon — szom­baton — a terv szerint szabadnap lett volna. Volt aki pénteken haza­ment és csak otthon tudta meg, hogy közvetlen veszélyben a gyár. A városban és a környéken futótűz­ként terjedt a vízbetörés híre. Ki hogy tudott: motorkerékpáron, te­herkocsin, gyalog — mindenki az üzembe sietett. Békéssy mérnök a technikában jártas ember stílusában száraznak tűnőén mesél a nehéz napokról. — Ha a villanymotorban a teker­cselés vizet kap, ha a kábel beázik, ha a rendes karbantartást igénylő gépek berozsdásodnak ... Egyszóval: tudtuk, ha időben nem mentjük ki a termelőeszközöket, valóban igazuk lesz azoknak, akik fél évre becsül­ték a termelés kiesését. Az üzem­igazgatóságon még az evakuáció ter­vén dolgoztunk, amikor egyes műhe­lyekből az emberek már hordták a gépeket, a műszereket és a hegesztő­anyagot. Emberfeletti munka volt. A dolgozók egy része a gátakat erő­sítette, mások mentettek. Amit más­kor csak daruval tudtak volna meg­emelni, azt most kézi erővel szál­lították magasabb fekvésű helyre. Két nap, két éjjel tartott a munka. Ti­zenharmadikán ránkzúdult az ár. Akkor már csak alig volt számottevő gép a gyár veszélyeztetett területén. Mérnök és segédmunkás vállvetve dolgozott. VISSZATÉRÉS Miközben a hajógyáriak a gépe­ket mentették és később a város kö­rüli gátakat erősítették, a katonák az asszonyok, gyermekek és öregek ezreit biztonságos helyre szállítot­ták. Az üzem dolgozói közül sokan hetekig nem tudták, az ország me­lyik részébe vitték gyermeküket, csak találgatták, hol a szülő, a fe­leség. — Volt akinek a háza romba dőlt, semmije sem maradt. Titokban szá­mítottunk rá, hogy ezek az emberek majd hazamennek, hogy mentsék ami menthető. Kellemes csalódás ért bennünket. Mindenki a helyén ma­radt. A gyártásvezető megint elgondol­kodik. Kinéz az ablakon. A gyárud­varon egy targoncán gépet visznek valahova. Azt még be kell szerel­ni... s^i Néha el-el tűnődlem mostaná­ban — mondja Békéssy mérnök. — Elgondolkoztam afölött, miben lehet­ne lemérni azt a változást, ami itt Csallóközben azóta történt, hogy fel­épült a hajógyár. Abban, hogy hány embernek van otthon saját háza, hányan vettek TV-készüléket? Vagy talán azzal mérni a fejlődést, hogy hány ezer család vár személykocsi­ra? Most, hogy ilyen veszélyben vol­Az es az tégla zsák cement Megkezdődött a dunaszerdahelyi járás árvíz sújotta falvainak újjáépítése A Dunaszerdahelyi Járási Nem­zeti Bizottság korszerű épületének folyosóját járom. Nagynehezen megtalálom Mészáros elvtársat, az építkezési osztály vezetőjét. Ami­kor belépek, éppen telefonál, egy nagy irathalmazban lapoz. Bemu­tatkozom. — Nagyon szívesen. De jöjjön egy kicsit későbben, talán egy órakor. Egy óra, Mészáros elvtárs gyű­lésen van. A folyosón le-fel járká­lok. Hangos beszélgetésre leszek figyelmes. — Holnap érkezik 5400 mázsa mész. — Ez az én emberem — gon­dolom és rögtön meg is szólítom Fodor elvtársat. — Tizenkilencedikén érkezett az első cement szállítmány Zlar nad Hronomból. Azóta 3899 má­zsa cementet, 7671 mázsa meszet és egy vagon szarufát helyeztünk el az Ideiglenes raktárban. Az épí­tőanyagokat Turanyból, Malacky­ból, Nové Mesto nad Váhomból, Radcérő! szállították hozzánk. Végre megérkezett Mészáros elv­társ. Türelmesem válaszol minden kérdésre. — A dunaszerdahelyi járásban 184 ház dőlt össze, 400 ház szo­rul nagyobb javításra. Ma és hol­nap technikusaink befejezik mun­kájukat, hétfőn Csilizradvány és Balony között 29 szovjet faházat állítunk fel. Csak ezek után kez­dődik meg az építkezés. Munka­erőben nem lesz hiány, mivel azok a járások, amelyek védnök­séget vállaltak az egyes árvíz sújtotta falvak felett, komplex­brigádokat küldenek, beleértve a szakembereket is. A segédmunká­si teendőket az épülő falu lakos­sága végzi el. Az építőanyagot a Duna akció keretén belül kapjuk. Ideiglenes raktárakat állítottunk fel Nagymegyeren, Dunaszerdahe­lyen és Somorján. Ha minden jól megy, járásunkban ez év végéig helyre hozzuk a megrongálódott épületeket. Egy magas, napbarnította férfi lép az irodába. " Mészáros elvtárs, itt vannak Opaváról... Hogy megkössük a szerződőst. Izsap, Opava és Liptovský Mi­kuláš szerződést köt. A dolog sür­gős. Hétfőn megkezdik az iskola újjáépítését. A két tanterem, mely­ben 96 gyerek tanult 85 százalék­ban megrongálódott. — Aztán utakat építünk •— mondja Zsoldos István, az Izsapi HNB elnöke, aki már kilenc éve 411 ezen a poszton és aki most ;em hagyta el a falut egy percre sem. A 140 házból 18 összedőlt, 20 generáljavításra szorul. A kato­íaság már elkezdte a bontási mun­cálatokat. Közben működnek a izivattyúk, mert a falu nagy részé­)en még vlz van. A 738 hek­.ár szántóterületből csak 5 hek­tár maradt szárazon. A falu népe fegyelmezett. Majd Mészáros elv­társhoz fordul: — Hétfőn megkezdhetjük az is­kola rendbehozását. Az első téglának, az első zsák lementnek tehát már megvan a iielye. OK tunk, rájöttem, mással Is lemérhető az emberek lelkében beállt változás. Például azzal, hogy Nagy János, vagy Kis Péter akkor is a gyárban men tette a gépeket, amikor saját háza Nagykeszin, vagy Aranyoson méte­res vízben állt. Azt hiszem, ez nem kis dolog. A rádió július elsején már beje­lentette: „A komáromi hajffgyár fel­hívja távollevő munkásait, térjenek vissza munkahelyükre, a termelés az üzemben újra megkezdődik." Mindössze néhány száz munkás volt ekkor távol Komáromtól. Ezek nek szólt az üzenet. A dolgozók zöme a városban tartózkodott. Rö­videsen több mint nyolcvan száza­lékuk munkába állt. AZ ÉRVERÉS MEGINDULT — Ami az emberi szervezetben az érrendszer — mondotta a gyártás­vezető — az egy ilyen gyárban, mint a mienk, a kábelhálózat. A ha­jógyártás nagyon villanyenergta-igé­nyes munka. A hegesztők, a formá­zők, a szerelők, vagy a fémmegmun­kálók áram nélkül semmire se men­nek. A víz visszahúzódása után meg­állapítottuk, hogy az összes kábel beázott. Néhány nap alatt 5127 mé­ter nehézkábelt és 2100 méter elága­zó kábelt cseréltünk kí. Közben a villanymotorokat ideiglenes vezeté­kekkel tápláltuk. Az üzem érverése fokozatosan megindult. Az energia­fogyasztási kimutatás szerint már csaknem elértük a normális szintet. Tegnap vízre bocsátottunk egy uszályt. Egy félig kész MNL—2000-es motoros teherhajót pedig néhány nappal ezelőtt szárazra húztunk, hogy befejezhessük a szerelését. Már a felvonóberendezést is kijavítottuk. És hihetetlen: a júliusi tervet telje­sítettük. KÉSZÜL AZ ÖTVENEGYEDIK MNL—2000-ES Nem akarok hinni a fülemnek. — Valóban az ötvenegyedik? Ha én mondom, elhiheti, mond­ja a mólón dolgozó villanyszerelő. Valamennyin az én partim végezte a szerelést... Szinte hihetetlennek tűnik. Hiszen •nemrég. — 1961-ben — amikor az első számú MNL—2000-es motoros teherhajót vízre bocsátották, azt mondták a szerelők: „Majd készítünk belőle néhányat". És most — négy évvel később — már a félszázadik­nál tartanánk? Közben — persze — mást is csináltunk — magyarázza a villany­szerelő. Acélkonstrukciót a Kelet­szlovákiai Vasműnek, elkészítettünk egy kisebb flottányi uszályt, elad­tunk már jó néhány kotróhajót... És, bocsánat, a hűtőhajókról majdnem megfeledkeztem... Békéssy mérnököt érdekli a fiú szava. Már a „szárazföldön" vagyunk, amikor fejével arrafelé int, amerre az ötvenegyesen a villanyszerelő bri­gád dolgozik. — Látja? — ez is új vonási a hajógyáriaknak. A büszkeség. Ha az országban minden üzem büszkeség­kérdést csinálna abból, hogy Komá romban ilyen hajókat építünk, még jobbak lehetnének az eredményeink. Például a Píesoki Gépgyárban... Vagy a Prerovi Gépgyárban. — Baj van talán a szállításokkal? — Baj. Prerovból például rend­szertelenül érkeznek a csörlőberen dezések. A Piesok! Gépgyárból pedig mindig megkésve szállítják a nyomó csapágyakat. Az 50 es és az 51-es kétezer tonnás motoros teherhajókat e megkésett szállítások miatt nem tudjuk befejezni. Pedig — ahogy látja — az emberek Itt szívesen dol­goznak ... Más üzemekkel — mint például a plzeňi Lenin Művekkel, vagy a Královo Pole-i Gépgyárral és az olomouci Sigma üzemmel kiváló az együttműködésünk. Különösen most, a termelés felújítása idején. Szakmunkás-brigádokat és irányítási szakembereket küldtek Komáromba. Ha mindenütt ilyen segítőtársak len­nének ... Nem csekély erőfeszítést kíván egy korszerű, kétezer tonnás hajó felépítése. Acéllemezre és radarbe­rendezésre, csörlőre és hajómotor­ra, meg ezernyi más kisebb-nagyobb alkatrészre van szüksége a hajó­gyárnak. A csallóközi nagyüzemben több százmillió korona értékű terme­lőeszköz van. Ennél azonban még nagyobb érték is van a gyárban. A több ezer ember tennivágyása, akaratereje. Soha jobban nem mu tatkozott ez meg, mint a júniusi nehéz napokban. TŰTH MIHÁLY exaiátifö^ ÜNNEPI ALKALOM nyáron is akad elég, különösen a nya­ralás folyamán. A lesült testen nagyon jól érvényesül a mély kivágás és az ujjnélküli szabás, de legyünk kritikusak önmagunkkal szemben és csak akkor kövessük ezt a divatot, ha kivágásunk szép és karjaink nem túl vékonyak vagy túlságosan erősek. Az egyszínű selyemruha egyszerűségében elegáns. A szép „V" alakú ki­vágást színes virág egészíti ki. - Mintás, tiszta selyemből készült a kétré­szes, pliszírozott szoknyájú ruha. - Lesült bőrhöz különösen előnyös a fehér, szép szabású ruha, - Fiatal lányoknak csinos a pettyes, böszoknyás kisestélyi, széles pántdísszel. - A mintás anyagból készült nyári kosztümöt szoknyán kí­vül viselt blúzzal a kismamák is jól kihasználhatják. NYÁRI VENDÉGLÁTÁS Borjúborda nyáriasan: Hozzávalók: 1 kg borjú­karaj, 2,5 dkg só, 4 dkg liszt, 10 dkg zsír, 4 dkg vaj, 2 dkg paradi­csompüré, 20 dkg karot­ta, 20 dkg karfiol, 20 dkg zöldborsó, 10 dkg gomba, 20 dkg zöldbab, zöldpetrezselyem, V2 dkg cukor. A borjúkarajt le­tisztítjuk, tíz egyenlő nagyságú bordára vág­juk, nem túl vékonyra kiverjük, sózzuk és mind­két oldalát lisztezzük, majd egy serpenyőben felhevített zsírban mind­két oldalát pirosra sütjük és megfelelő nagyságú lábasba tesszük. A ser­penyőben maradt zsír­ban a fennmaradt lisztet világosra pirítjuk, hozzá­adjuk a paradicsompü­rét, elkeverjük, 3 dl víz­zel felöntjük, néhány percig forraljuk, majd rászűrjük a bordákra és lefedve puhára pároljuk, A cikkekre vágott karot­tót és zöldféléket külön­külön puhára főzzük, majd leszűrjük róla a vizet. A vajat serpenyő­be teszük és 5 percig pirítjuk benne a finomra vágott, petrezselyemmel megszórt és cikkekre vá­gott gombát. Utána hoz­záadjuk a főzelékféléket, gyengén sózzuk és cuk­rozzuk, s az egészet 5 percig pároljuk. A bor­dákat tálra tesszük, le­vébe elkeverjük az elké­szített zöldségféléket, az egészet felforraljuk és ráöntjük a bordák tete­jére. Köretnek zsírban sült burgonyát adunk. Hideg harcsa: Hozzá­valók: 1 kg harcsa-hús, 15 dkg vegyes zöldség, 2,5 dkg hagyma, 1 dl ecet, 1 g szemes bors, 1/2 babérlevél, 3 dkg só, 25 dkg francia saláta, 2 db főtt tojás, 2,5 dl tartármártás. A harcsát zsineggel formásra kö­tözzük és besózzuk. Edénybe tesszük, kari­kákra vágott zöldséget, hagymát, borsot, babér­levelet adunk hozzá, fel­öntjük vízzel, sót, ecetet adunk hozzá, felforraljuk és gyenge tűzön 15-20 percig, forraljuk. Félre­állítjuk s ha kihűlt, jég­szekrénybe tesszük. Ha kifagyott, szeletekre vágjuk, tálra, francia­saláta alapra tálal­juk és apró kockák­ra vágott aszpikkal, to­jással körítjük. Tartár­mártást adunk hozzá. Libamájpástétom gom­bával: 6 személyes pás­tétomforma megtöltésé­hez V2 libamájat számí­tunk, A felét szép sze­letekre vágjuk. Gombát szép szeletekre vágunk és megtűzdeljük a máj­szeleteket, majd kevés sóval, törött borssal és pástétom fűszerrel (szeg­fűszeg, szerecsendió, fe­hér bors, majoranna, koriander-mag, mustár­mag) meghintjük, majd konyakkal meglocsoljuk. Néhány órán keresztül így pácoljuk, A megma­radt májat szitán áttör­jük, tálba tesszük, sót, pástétomfűszert, kis ko­nyakot adunk hozzá, ezenkívül egy kis fej zsírban párolt, szitán át­tört hagymát és össze­keverjük, A pástétomfor­mát vékony szalonnasze­letekkel kibéleljük. A for­ma aljára teszünk a pő­réből, ráhelyezzük a májszeleteket, ismét pü­rét és így mindaddig, amíg az egészet le nem raktuk. Felülre szalonnát teszünk, lefedjük a for­mát és 2 órán át gőz­ben főzzük. Hidegen bo­rítjuk ki, leszedve a sza­lonnaszeleteket. Eper bólé: V2 kg érett, tisztított epret porcukor­ral bőven meghintünk és 1 dl likőrrel meglocso­lunk. Lefedve V2 óráig állni hagyjuk, azután hozzáadunk 1 1/Í 1 fehér bort és 1 liter szódavizet. Jégkockákkal tálaljuk. Sárgadinnye csemege: A sárgadinnye tetejét le­vágjuk, magjait kikapar­juk. A húsát óvatosan kivágjuk, apró kockákra vágjuk és ugyancsak ap­ró kockákra vágott őszi­barackkal vagy más gyü­mölcsei, cukorral össze­keverjük. A keveréket visszarakjuk a héjába, rummal ízesítjük és a levágott dinnye tetejével lefedjük. Jégen tartjuk. Sangria (spanyol üdí­tő, vendégváró ital): 1 liter vörösbort üveg­edénybe öntünk, hozzá­adunk 15 dkg cukrot. Vékony szeletekre vágott narancs, citrom, kajszín­vagy őszibarackszelete­ket teszünk bele és az egészet jégszekrényben hűtjük. Felszolgálás előtt V2 liter ásványvizet és jégkockákat adunk hoz­zá. Kitűnő szomjúságel­leni, nyári ital. GVU MÖLCSPAKOLASOK •—ir ii 1 1 j m—mu m 111111 — n Párizsi kozmetikai intézetekben in­dult meg a gyümölcs alkalmazása szé­pítés céljaira. A gyümölcspakolásokat általában úgy készítik el, hogy a gyü­mölcs kisajtolt levét egy kávéskanál tejszínhabbal vagy tejfellel és 1 to­jásfehérjével habossá verik és úgy ke­nik az arcbőrre, 20 percig hagyják száradni s utána langyos vízzel lemos­sák. Tág pórusok ellen az összehúzó ha­tású almaié, - citromlé - vagy na­rancslé - pakolást alkalmazzák. A bőr fehérítését elősegíti a citromlé vagy uborkáié pakolás. Az uborka­pakolást szeplők ellen is alkalmazzák. Vékonyra szeletelve, egyenletesen el­osztva helyezik az arcbőrre, majd 20 perc múlva az uborkaszeleteket le- csak tejfellel és tojásfehérjével felverve véve, az arcbőrt uborkáié és tej egyen- tesszük az arcra, lő mennyiségű keverékével bedörzsölik. Paradicsomszeletkékkel való borítá­Felfrissíti és simává teszi az arcbőrt sok is frissítő hatást gyakorolnak azare­a málna- vagy eperpakolás. Ezt uflyan- ra. Ül SZLŰ 4 * 1965. július 21-

Next

/
Oldalképek
Tartalom