Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-21 / 200. szám, szerda

SO"""^' """ y — IP"

1 mmmmmmm Köztársaságunk egyik leggyorsabban fejlődő városa Kassa, a kelet-szlovákiai kerület székhelye. Képünkön a Solovjevova-utcai új lakónegyed. (Berenhaut felvétele] SZAKSZERVEZETI KÍSÉRLET Milyen legyen a kollektív szerződés az új irányítási rendszerben? 'Az év eleje óta számos üzemben kísérletképpen az új irányítási rendszer szerint dolgoznak. Ám a sok üzem közül csupán négynek a szakszervezett tisztviselői gondolkoztak el azon, hogyan idomítsák a kollektív szerződés tartalmát és formáját az új viszonyokhoz. Erre vonatkozóan ugyanis nem volt utasítás, sem előírás, sem kipróbált példa. Csak ezekben a napokban foglalkozik a kérdéssel a Központi Szakszervezeti Tanács, hogy útmutatást adjon a jövő évi kollektív szerződések összeállításához az üzemek zömének, amelyek 1966-tól kezdenek az új alapelvek szerint dolgozni. A KSZT dokumentuma a négy úttörő vállalat tapasztalatait is tükrözi majd. E helyen nem célunk ismertetni az új kollektív szerződések szabályalt, alapelvett, csupán bepillantást nyújtunk a négy úttörő egyikének a rybárpolei V. I. Lenin Textllműveknek szakszervezett munkájába, hogy képet nyerjünk arról az új szemléletről, amely itt a szakszervezeti munkában már meghonosodott. • Két elnök vitába száll Szem- és fültanúja voltam két szakszervezeti elnök vitájának. Az egyik, Viniík elvtárs, a rybárpolei textilgyári elnök, átadta üzeme kollektív szerződését Holý elvtársnak, a dubnicai gépgyár szakszervezeti elnökének, olyan embernek, aki az új irányítási alapelveket csupán „könyvből" ismeri, s most tapasztalatcserére Jött, meg akarja nézni, milyen is ez a gyakorlatban. Holý tüzetesen áttanulmányozta a szerződést, ceruzájával egész bekezdéseket húzogatott alá, jegyzetelt, fejét csóválta, néha hümmögött, sőt bólogatott is. Végül megszólalt: — Hogyan követelhetitek meg az üzemvezetőségtől, hogy minden dolgozónak megfelelő munkakörülményeket teremtsen, ha nem határoztátok meg a dolgozók számát? — Ne felejtsd el, hogy az új rendszerben nem írják elő a létszámot. Annyi emberrel teljesítjük a feladatokat, amennyivel képesek vagyunk rá. — Honnan vesztek pénzt a munkaversenyre? Ez a tétel itt külön nem szerepel... — A versenyeredmény jutalma elsősorban a prémium. Amit nem lehet premizálnt, azt a társadalmi fogyasztás alapjából kiiktatott 50 000 koronából fedezzük. — De mi történik, ha nem sikerül létrehozni a megfelelő alapokat, s nem lesztek rentábilisak? Mert nem minden üzem áll, olyan jól, mint ti. — Minden hónapban a teljes jöve• delem fél százalékát a tartalékalapra írjuk, így az idén még félmtllíó koronát produkálunk. Végső esetben ehhez nyúlunk. — Nem értem, miért tartalmaz a kollektív szerződés olyan részletes adatokat a termelésről, tervteijesltésről, műszaki fejlesztésről. És egyáltalán nem részleteztek minden eddigi kollektív szerződésben részletesen elemzett olyan dolgokat, mint az üzemi plonlrtábor felszerelése, üdülők karbantartási kiadásai stb. Ezt kellene — véleményem szerint — részletezni, és a gépberuházásokat globálisan feltüntetni. Ti épp fordítva csináljátok... — Ez az, barátom! Most találtad fején a szöget. Tudod, mi az: áttérni az operatív kérdések szerződésbe iktatásától a koncepció kérdéseinek megállapításához? Le kell végre szoknunk arról, hogy az üzemi bizottságban az étkezde abroszain fellelhető foltokon rágódjunk! Nem érzed, hogy minél többet foglalkoztál a pionírtábor sátorlapjalnak beszerzésével, annál kevésbé voltál képes beleszólni a lényegbe vágó dolgokba? A pionírtáborral kapcsolatos részleteket az albizottságok intézik majd, és, hidd el, sokkal nagyobb hozzáértéssel, sokkal alaposabban, mint ahogy azt akármilyen kollektív szerződés magába foglalhatná. Mi a teljes jövedelem millióinak elosztásába szólunk bele, amikor ezt a kollektív szerződésbe foglaljuk... De látom, ezt részletesebben el kell magyaráznom... Figyelj Ide ... ... És a rybárpolei elnök ceruzát, papírt vesz elő, részletes magyarázattal szolgál kollégájának. Közben ml az új módon összeállított kollektív szerződésnek azokat a tételeit veszszük szemügyre, amelyek a régivel szemben a leglényegesebb különbségeket tükrözik. • Formális szerződés helyett hatásos fegyver A leglényegesebb különbség a régi és az új kollektív szerződések között kétségtelenül az, amit Vinzik elvtárs már hangsúlyozott: operatív kérdések tömkelege helyett a rendelkezésre álló milliók felhasználásának koncepciója. Miért nem befolyásolhatja a kollektív szerződés a régi irányítási rendszerben ezt a lényeges kérdést? Az eddigi beruházást és pénzügyi politika ugyanis a legapróbb részletekig előírásokhoz kötötte minden anyagi eszköz felhasználását. Mivel meg volt az úgynevezett beruházási limit, a vállalatok nem használhatták fel pénzeszközeiket a munkaviszonyok javítására, ha azt felülről nem tervezték be. Ez jelentősen leszűkítette a kollektív szerződés szerepét és hatásosságát. Mivel a termelés lényeges kérdéseiben nem lehetett beleszólni, a kollektív szerződésben foglalt kötelezettségek főleg az operatív irányítás szakaszára vonatkoztak. A mindennapok Irányításának problémái nem láthatók előre, s így sok kötelezettségnek általánosnak kellett lennie. A mindennapi problémák tömkelege pedig Óriásira duzzasztotta a kötelezettségek mennyiségét — és így nem kerülhetett bele a szerződésbe minden munkahely minden problémája. Mivel a kedvésbé lényeges kérdésekről volt szó a szerződésben, nem ellenőrizték szigorúan — s így jelentősége is megcsappant bizonyos fokig. Az új irányítási rendszerben ezzel szemben a kollektív szerződés magába foglalja az üzemi élet leglényegesebb problémáit: milyen eszközökkel teremtik meg az összes szükségletek kielégítésére szolgáló összegeket. A kollektív szerződésben meghatározták a teljes jövedelem elosztását. E téren a kollektív szerződés a dolgozók és az üzemvezetés közötti legnagyobb súrlódásra okot adó tényezőt küszöbölik ki. Hiszen a dolgozók érdeke és követelése az lesz, hogy az anyagi érdekeltség alapját duzzasszák a lehető legnagyobbra, s ugyanakkor az üzemvezetés például a műszaki fejlesztési alap növelését fogja szorgalmazni. A kollektív szerződés megvitatásával és elfogadásával üzemi méretben politikai és gazdasági célok sorsa dől el: nagyfokú politikai aktivitásra, öntudatra, gazdasági tisztánlátásra lesz szükség, hogy nyélbe üssék a szerződésnek ilyen pontjait A kollektív szerződés Így az új gaz dasági szemlélet Iskolája is lesz, azaz jelentős politikai tányszS. A dolgozók egyéni érdeke az új Irányítási rendszerben szorosan egybefonódik a társadalmi érdekkel, s az anyagi ösztönzési rendszerben jut ki fejezésre. Ennek taglalása igen rész letes formában kapott helyet, amelyet az üzemi lap mellékleteként ad tak kt, s így eljuttatták minden egyes dolgozóhoz. Két legyet ütöttek agyon egy csapásra: egyrészt szerződésileg leszögezték s így bebiztosították az anyagi érdekeltség új rendszerét a torzításokkal szemben, másrészt pedig úgyszólván tanfolyamot tartottak a dolgozóknak az anyagi ösztönzés új rendszeréről. • Ne indokold - teljesítsd I A rybárpolei textllgyár kollektív szerződései a múltban rendszerint 140—150 kötelezettséget tartalmaztak, amelyek közül sokat különféle okok — főleg a közvetlen ellenőrzés — miatt nem teljesítettek. Mostani kollektív szerződésük 60 kötelezettségből áll, de ezek lényegesek, a dolgozókat a sarkalatos célok elérésére ösztönzik. Mivel alapvető kérdésekről van szó, a szerződés kidolgozását nem a munkahelyen kezdték — ahol lehetetlen, hogy teljes áttekintésük legyen a dolgozóknak a vállalat viszonyairól —, hanem először a szakelőadók, igazgatóhelyettesek tárgyalták meg, Szakemberek dolgozták ki a dolgozók kezébe később elbírálásra került anyagot. (Eddig fordított volt az eljárás: a dolgozók javaslatait bírálták — és nyirbálták meg a vezetők.) A régi eljárás mellett szól a tétel: a munkahely problémáit a legjobban a munkás ismeri. Igen ám, de a munkahely problémáit szolgálati beosztásánál fogva köteles megoldani a mester, a cégvezető vagy az üzemvezető. A kollektív szerződés így a magasabb szintű irányítás koncepcióját biztosító dokumentum súlyát kapta. • • • Befejezésül adjuk vissza a szót a két vitatkozó szakszervezeti elnöknek. Holý elvtársat a textilgyári elnök, úgylátszik, már teljesen „saját hitére térítette", mert már pápább a pápánál: — Igazad van, no. De nem vagytok következetesek. Az ellenőrzés terén gondolom. Igaz, jogi szankciókat alkalmazhattok az ellen, aki nem teljesíti a szerződésben foglalt feladatát, de Így lehetőséget adtok arra is, hogy az illető magyarázkodjék. Ismered te azt jól: nincsen olyan mulasztás, amit egy főmérnök ne tudna megindokolni... Nos, ha már az új szerint, akkor ne adjatok lehetőséget az indokolásra, annál többet a teltesítésre. Tudod, mindent ki lehet magyarázni ... De azt hiszem, teljesíteni is, ha már egyszer érvényre emelkedik a szerződés. — Hm... Hát ebben úgy látszik, neked van igazad. VILCSEK GÉZA KIÁLLÍTÁS Érdekes kiállítást nyitottak a napokban Bratislavában — Schwedt kelet-németországi városkáról. Itt végződik a Szovjetunióból jövő Barátságolajvezeték. Schwedt az NDK egyik fontos ipari központjává fejlődött. \ kiállítás — melyet a Kultúra és Pihenés Parkjában rendeztek meg és augusztus lS-ig tartanak nyitva, 160 fényképen mutatja be e városka új lakónegyedeit, olajfinomító kombinátját 6* mis érdekességeit, = dl — visszhang. ..

g»7

Plvisszhano.., TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM ÉS AZ ÉRTELMISÉG Korunk egyik legjellegzetesebb vonása a tudomány és a technika szinte minden képzeletet felülmúló iramú fejlődése. A műszaki forradalom évtizedeit éljük, s ez nem csekély mértékben meghatározza a társadalom belső, szerkezeti alakulását is. Ennek kapcsán kerül az utóbbi években nálunk is előtérbe az a kérdés, mlyen szerepe van a tudomány és a technika lendületes fejlődésének időszakában az értelmiségnek, különösképen műszaki vonalon. Antonín Hodek is ezzel foglalkozik a NOVA MYSL 7. számában megjelent tanulmányában. Kétségtelen — állapltja meg , hogy a tudomány fellendülésével párhuzamosan elmélyül az értelmiség szerepe. Ugyanakkor még az eddiginél is fontosabb, hogy kapcsolata törést ne szenvedjen más osztályokkal, illetve rétegekkel. Ezt objektíve elősegíti az a körülmény, hogy a szemünk láttára végbemenő folyamat végeredményben felszámolja az értelmiség és a munkásosztály élenjáró rétegei, a fizikai és a szellemi munka közti lényeges különbségeket. Minél bonyolultabb ugyanis az új technika, annál nagyobb szaktudásra, de egyben általános műveltségre is szert kell tenniük mindazoknak, akik uralni akarják. Nagyon érdekes eredményekre jutott például Sztrumilin szovjet akadémikus. Kimutatta, hogy egyesztendős iskolai oktatás átlagosan harminc százalékkal növeli a dolgozók munkatermelékenységét, ugyanakkor a gyakorlati, üzemi oktatás évente csupán 12—15 százalékkal. Különösen az Irányítás új módszerel követelik meg sürgősen, hogy oktatási rendszerünket egybehangoljuk a gazdaságfejlesztés követelményeivel. Más szóval, gazdaságelméletünknek végre már be kell látnia, hogy az iskolaügy fejlesztésére szánt költségek nagyon is kifizetődők és a fukarkodás ezen a téren annyit jelentene, hogy magunk alatt vágjuk a fát. A tanulmányíró a továbbiakban az értelmiség társadalmi szerepét elemzi. Leszögezi, hogy pártunk a XII. kongresszuson teljes komolyságában kitűzte az értelmiség alkotókészsége mozgósításának feladatát. Az értelmiség a munkásosztállyal együtt felel a szocialista társadalom építéséért. A történelem tanulsága szerint az értelmiség haladó eszméit és elméleteit mindig csak a társadalom legprogresszívahb osztályára támaszkodva érvényesíthette. Jelen esetben a munkásosztály az, amely hivatott az újat gyakorlati győzelemre vinni. Az az osztály, amelynek soraiból regrutálódik nagyrészt már majd két évtizede az új arculatú szocialista értelmiség. Ezt a tényt figyelembe véve még inkább azon kell lennünk, hogy a dolgozók széles rétegeiben elmélyítsük a tudomány és az alkotók iránti tiszteletet és megbecsülést. Oj gazdaságpolitikánk már foganatosított néhány intézkedést, amely az értelmiség egyes kategóriáit anyagilag ts érdekeltebbé teszi munkája tökéletesítésében. Ez rendkívül szükséges. Sajnos, ennek a gyakorlatnak még csak a kezdetén tartunk. Pedig a szellemi munkások díjazása nem hat minden esetben ösztönzően. A szocialista országépltés évei során kialakult bizonyos egyenlősdi a munkások és az értelmiségiek díjazása között. Ezt az a körülmény tette Indokolttá, hogy a tőkés múltban nagy volt a különbség e két osztály életszínvonaléban. Ez az egyenlősdi azonban ma már fékezi előrehaladásunkat. Nagyon fontos a cikkírónak az a megállapítása is, hogy a szocializmusban az értelmiségnek nincsenek eltérő politikai érdekei, és ezért az irányban alkalmazott pártpolitika sem lehet más, mint a munkásosztály viszonylatában alkalmazott pártpolitika. Esetenként ritkán előfordul ugyan, hogy egyes értelmiségiek bírálatába elavult vagy burzsoá elemek vegyülnek, de az esetek zömében a kritizálókat a segítő szándék és az vezeti, hogy gyorsan kl szeretnék küszöbölni a fejlődésünket gátló hibákat, fogyatékosságokat. Márpedig a pártnak szüksége van a felelősségteljes és ösztönző hangokra a tudományos és a kulturális értelmiség részéről is, hogy maradéktalanul betölthesse a tudományos-műszaki forradalom élcsapatának szerepét. ÉPÍTÖMŰVÉSZETUNK PROBLÉMÁI Az utóbbi időben mind több sző esik épltőművészetünkről, amely az elmúlt években és bizonyos mértékben még ma ls méltán érezhette magát hamupipőkének. A KULTÚRNY ZlVÖT 28 számában kerekasztal-beszélgetést Is rendeztek erről a témáról, Résztvevői abból a tételből indultak ki, hogy épltőművészetünk csak akkor indulhat fejlődésnek, ha közérdekű problémáit valóban széleskörűen megvitatják. A beszélgetés rokonszenves vonása, hogy résztvevői eleve leszögezték: bár az architektúra formai kérdései rendkívül fontosak, jelen esetben abból kell kiindulnunk, hogy az építőművészetnek — magas esztétikai szinten — tömegigényt kell kielégítenie. A beszélgetés során több kritikai élű megjegyzés is elhangzott. Így például egyhangú tiltakozást váltott ki az a tény, hogy a bratislavai váralja egyik legfestőibb kis utcája nem kerülte el a lebontás sorsét. Továbbá szó esett arról, hogy még mindig nem sikerült kialakítanunk valóban szocialista jellegű településeket, amelyek mondjuk negyven-ötven év múlva is reprezentálnák korunkat. Még mindig sok az uniformizált építkezés (kivételként megemlítették a rózsavölgyi építkezést) az új települések nincsenek komplex módon közművesítve, nem tudjuk megfelelően alkalmazni az új anyagokat, (beton, fémek, üveg, travertín, műanyag), Illetve ipari feldolgozásuk gyakran siralmas minőségű. Az sem elhanyagolandó tényező, hogy nagyon kevés a parkosított terület, a zöldövezet és a legtöbb városunkban bajok vannak a tisztasággal ls. A kerekasztal-beszélgetés végső kicsengése, hogy a többi szocialista országok az építőművészet terén megelőztek bennünket. Erről viszont nem az építőművészek tehetnek, — hangsúlyozták a beszélgetés résztvevői, hanem az a szemlélet, amelynek következtében hosszú ideig teljesen a háttérbe szorult munkásságuk. EGYEDÜLÁLLÓ JELENSÉG A MAGYAR IRODALOMBAN 'A magyarországi IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK idei 2. száma közli Csanda Sándor beszámolóját a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tanszékének eddigi Irodalomtörténeti munkásságáról. Ugyanebben a számban jelent meg Varga Rózsa tanulmánya Forbáth Imréről. A tanulmány ciine: Egy csehszlovákiai magyar avantgardista költőről. A részletes elemzés kétsíkú, mert szerzője átfogó képet fest a költő életpályájáról, és egyben mély hozzáértéssel méltatja életművét; a hangsúly — nagyon helyesen — az utóbbin van. Varga Rózsa arra a megálapltásra jut, hogy Forbáth a közép-európai avantgarde nak talán egyetlen olyan költője, aki művészi kifejezőeszközeit tekintve mindvégig expresszionista maradt. Viszont ez az expreszszlonizmus több az annak Idején divatos hangnem átvételénél: „magatartása világnézet, lázadása szenvedély." Költészeti alkatára hatott Apollinaire és Walt Whitmann, a magyarok közül Barta Sándor és Kassák Lajos, továbbá a német avantgarde költők és Majakovszkij. A legerősebb, a legmeghatározóbb ösztönzést azonban a cseh avantgardista költészettől kapta. Ez annál jelentősebb hatás volt, mivel „az európai irodalmak történetében talán egyedül a cseheknek sikerült általánosan megteremteni a szocialista irodaiam és az avantgardizmus elfogadható szintézisét". Tartalmi szempontból erre a költészetre főleg háborúellenessége jellemző. Ebben a viszonylatban költői világképe rokonságban áll a J. Hora által fogalmazott meglátással, csakhogy Hora nála formailag fegyelmezettebb. Tény marad azonban, hogy Forbáth Imre „háború- és fasisztaellenes verseiben nőtt legnagyobbra". Cjító költő — állapltja meg róla a tanulmány szerzője — de minden versét „a szenvedő, letiport emberrel érzett mély szolidaritás, az embertelenség, igazságtalanság s az ezeket rejteni akaró képmutatás elleni szenvedélyes felháborodás" fémjelzi. Realista költő, és realizmusa mind nemesebb veretű lesz párhuzamosan kora nagy világkonfllktusalnak kikristályosodás! folyamatával. Ugyanakkor stílusa is fokozatosan leveti a sallangot, ritmikailag lehiggad „« a szigorú belső fegyelem mellett kialakul a tipikusan forbáthi vers, mely erős színhatású expresszív képekre, gondolati és belső dinamikájú zenei ritmusra s tudatosan megszerkesztett kezdő és záró rímekre épül". Varga Rózsa tanulmánya befejező részében leszögezi, hogy Forbáth a magyar irodalomban egyedülálló jelenség, akinek nehéz kijelölni a helyét. A nagyvárosi, tőkés cseh viszonyok keretei között fejlődött költővé, de főleg lírájának eszközein érezhető a magyar irodalom nagyjainak hatása. Megállapítja továbbá azt is, hogy Fábry Zoltán és Forbáth Imre munkássága „híd az első világháború antimilitarista s a második világháború előtt kibontakozott magyar antifasiszta irodalom között". G1985, július 21. * Üf SZÓ 5