Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-17 / 196. szám, szombat

~Világ proletárjai, egyesüljelek! UJS SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1965. JÚLIUS 17. Számítót xvm. ÉVFOLYAM 198. szám Ára 50 fillér Szabályozott medret a szolidaritás áradatának írta: MICHAL CHUDIK miniszter, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke Az árvíz elleni küzdelem Dél-Szlovákiában új szakaszába lép. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége és a kormánybizottság meghatározta a vízmentési munkálatok sorrendjét és terjedelmét. Igaz, hogy még távolról sem ért véget a víz elleni küzdelem. Több száz millió köbméter vfz borit még mindig nagy területeket. A vízgazdasági szervek egy pillanatra sem lankadhatnak munkájukban, szüntelenül gondoskodniuk kell a víz levezetéséről, mert ez az első és fő feltétele annak, hogy az elöntött területeken megújuljon az élet, újra kezdődjék a munka. A kormánybizottság vezetésével valamennyi illetékes hivatal és szerv lázasan munkálkodik azon, hogy az árvíz sújtotta területen minél előbb megkezdődhessék az újjáépítés. A közvélemény joggal elvárja, hogy az érdekelt hivatalok, vállalatok, felelős fnnkcionáriusok, technikasok stb. kezdeményezően, rugalmasan fognak dolgozni. Olyan erőfeszítéssel, lendülettel kell végezniük munkájukat a községek, az utak újjáépítéséért, a mezőgazdasági termelés felújításáért a komáromi és dunaszerdahelyi járás ellátásáért felelős szerveknek és dolgozóknak, mint amilyen erőfeszítéssel és lendülettel dolgoztak a csicsói gátszakadás elzárásán. Különösen sürgős az építőanyag szállítása. Az építők és az illetékes szervek szervezőképességét alaposan próbára teszi az a több ezer ház helyrehozása, amelyeket a műszaki bizottságok megrnngáltaknak minősítettek. A közlekedési vonalakon kívül ugyanis először ezeket kell rendbehozni. Jó példaadónak említhetjük a vasutasakat és a mezőgazdasági dolgozókat. A vasutasok nem várva meg a víz teljes elvonulását, éjjel-nappal dolgoznak a Nagymegyer—Komárom közötti súlyosan megrongálódott pályatest megjavításán. Számos EFSZ dolgozói pedig — mihelyt csak lehetett kimentek a földekre, újra szántanak, takarmányt vetnek, és csodálatraméltó erőfeszítéssel igyekeznek megmenteni azt a termést, amit a viz nem pusztított el. E napokban és a legközelebbi hetekben nagy felelősség hárul az egészségügyi dolgozókra. Mindenáron meg kell gátolniuk a járványok kitörését. Hiábavaló lett volna a helyi lakosság hetekig tartó fáradságos munkája, az egész ország segítsége, ha most járványok bénítanák meg az újjáépítési munkákat. E területen az egészségügyi dolgozók utasításai megfellebezhetet lenek, és ezeknek az utasításoknak minden kollektíva és egyén feltétlenül vesse alá magát. Másrészt az egészségügyi intézkedések elsőrendű fontosságából kiindulva, szükséges, hogy az egészségügyi felvilágosítás, az egészségügyi szolgálat utasításai és javaslatai, járványleküzdő intézkedései minden lakos előtt ismeretesek legyenek, hogy mindenki a saját egészségének védelmezője legyen. Mekkora a kár? Milyen segítségre lesz szükség az újjáépítéshez? Vajon az 1965. évi dunai árvíz nem veszélyezteti-e népgazdasági terve :inket, nem okoz-e súlyos károkat népgazdaságunknak? Ezek a kérdések foglalkoztatják legjobban hazánk lakosait, államunk gondos gazdáit. A kormánybizottság munkájában már annyira haladt, hogy rövidesen közzéteszi a károk pénzbeli értékét. A legnagyobb kárt az elpusztult idei termés, a romba dőlt és megrongálódott házak és lakberendezések jelentik. A Földművelésügyi Minisztérium, és Megbízotti Hivatal a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságokkal karöltve kidolgozta az egész mezőgazdasági termelés felújításának részletes terveit. Teljes bizalommal elvárhatjuk, hogy az olyan nagyszerű EFSZ-ek és állami gazdaságok, amilyenek az izsai, gútai, tanyi, nemesócsai, ekecsi, hetényi, izsapi és más EFSZ ek, valamint a Komáromi, a Gyulamajori, a Bálványi Állami Gazdaság, a nagymegyeri sertésnagyhizlalda és mások, a köztársaság járásainak védnökségével egy gazdasági év alatt újból elfoglalják szocialista mezőgazdaságunkban azt a helyet, amelyet eddig töltöttek be hősies és igen sikeres munkájuk által. Nagy erőfeszítésre lesz szükség a több mint 3000 teljesen romba dőlt és a mintegy 6000 megrongálódott ház újjáépítéséhez. A károsultak többsége szeretné újjáépíteni otthonát. Az állam és a lakosság hathatós pénzbeli, anyagi és munkával nyújtott segítségével a házak jelentős részét még a tél beálltáig, de legkésőbb a jövő évben kijavíthatjuk és újjáépíthetjük. A kormánybizottság, a felelős minisztériumok nagy erőfeszítéssel törekednek arra, hogy idejében elegendő építőanyagot, főként téglát, cementet, deszkát és cserepet szállítsanak rendeltetési helyükre. A lakások berendezésében keletkezett károkat, főként a tönkre ment bútort, ágyneműt, konyhafelszerelést és más háztartási berendezést eddig még hozzávetőlegesen sem lehetett megállapítani. Ha ezekhez a károkhoz még hozzászámítjuk a megrongálódott védőgátat, vasúti pályát, az utak, a postai hálózat, a gazdasági épületek és számos szolgáltatás felújítását, körülbelül képet alkothatunk az árvíz okozta károk terjedelméről. Az együttérzés, az összefogás óriási hulláma, amely a szó szoros értelmében magával ragadta köztársaságunk valamennyi kerületét, felnőtteket és az ifjúságot, az ipari és mezőgazdasági dolgozókat, hivatalnokokat és művészeket, lehetővé tette, hogy kezdettől fogva számításba vegyük a károk olyan módon való helyrehozását, hogy az a legkevésbé befolyásolja az 1965. évi népgazdasági tervet és általában a népgazdaság menetét. A dolgozók kollektívái szocialista munkafelajánlásainak teljesítése s a további hosszabb tartamú szolidaritási akciók lehetővé teszik, hogy ily módon jelentős mértékben ellensúlyozzuk a népgazdaságban keletkezett veszteségeket, és sikeresen teljesítsük az 1965. évi tervet. A legközelebbi napokban arra kell törekednünk, hogy — vízgazdasági kifejezéssel élve — a szolidaritás áradatát a konkrétan megszervezett segítség szabályozott medrébe tereljük. A segélynyújtás fő szervezeti (Folytatás a 2. oldalon) Öt Kozmosz szputnyikot lőttek fel a Szovjetunióban egyetlen rakétával A Szovjetunióban július 16-án egyetlen hordozórakéta segítségével Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 71., a Kozmosz 72., a Kozmosz 73., a Kozmosz 74. és a Kozmosz 75. jelzésű mesterséges holdakat. A szputnyikokon elhelyezett tudományos berendezés segítségével folytatják az űrkutatási programot. Az öt mesterséges hold egymáshoz közeli pályákon halad. Adataik a következők: keringési idő 95,5 perc. Távolságuk a Föld felszínétől 550 kilométer. A pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 56,1 fok. A mesterséges holdakon elhelyezett Majak mintájú rádióadókészülékek a 20,084, a 90,378, a 19,8 és a 89,1 megahertz frekvencián működnek. •í!V* ' gí. ÄltÍÄ " " « -M KS'-;•.'-•:•• iž, 1 .><•*' • • i v.í immžh TJ*.'. -A WPBHP J'l^.iPP .rV -'-.-ä. •W8&L V í j 3g§pí|g ÍB1HÍ Üt®ll 1 lHI j BH U u M A Mariner 4. amerikai Mars-szonda csütörtök éjjel 22.30 órakor ezt t Marsról készült első felvételt továbbította a Földre. (CTK felvétele/ A Mariner 4. Mars-képakei sugároz Pasadena (CTK) — Amerikai tudósok csütörtökön éjfélkor rendezett sajtóértekezletükön bemutatták a Marsról készült első felvételt, melyet a Mariner 4. Mars-szonda továbbított a Földre. A 17 ezer kilométer magasságból készült kép a Mars felületének százezer négyzetkilométernyi részét örökíti meg. A kép jobb oldalán sivataghoz hasonló sugárzó síkság van, az nú. Elízium. Baloldalt a sötét égbolt látható. Az első Mars-felvétel az életnek semmilyen jelét nem mutatja, sőt még az ún. Mars-csatornák sem láthatók. Dr. James Van Allén, akinek nevéhez fűződik a Föld sugárzási övezeteinek felfedezése, a Mars-szonda eddigi tudományos eredményeit értékelve kijelentette, hogy a jelenlegi adatok szerint a Marsnak nincsenek rádióaktív gyűrűi, s mágneses sincs. tere Ä helsinki béke-világkongresszus határozatai Hat hónapig ideiglenes végrehajtó bizottság irányítja a mozgalmat A helsinki béke-világkongresszus csütörtöki záróülésének résztvevői nagy tapssal köszöntötték a szónoki emelvényre lépő Jean Paul Sartre-1, akit a vietnami határozattervezet ismertetésére kértek fel. A vietnami határozat A határozat egyes fogalmazásaiban eltér az 1. sz. bizottságban elfogadott szövegtől, főként abban, hogy világosabban foglal állást a vietnami háború békés rendezésének feltételeit illetően. A kongresszus — hangzik a határozat — kifejezést adva sok millió ember érzéseinek, mélységesen aggódik az amerikai imperialisták által provokált vietnami háború miatt. Röviden vázolva a helyzetet az okmány megállapítja: az Egyesült Államok kormánya sem azzal, hogy állítólag szükségesek az USA biztonsága szempontjából, sem más érvekkel nem tudja igazolni bűnös cselekedeteit egy olyan -nép ellen, amely a békén kívül semmi másra nem törekszik, és amelyet hatalmas ' óceán választ el az Egyesült Államoktól. A jelenlegi helyzet egyetlen okozója az amerikai kormány politikája, amely állandósítani akarja Vietnam kettéosztottságát, és Dél-Vietnamot új típusú gyarmattá és az Egyesült Államok katonai támaszpontjává akarja tenni. A kongresszus őszinte háláját fejezi ki Vietnam hős népének, amely hallatlan áldozatokat vállal függetlenségéért és egységéért, valamint minden nép felszabadításáért és a világbékéért vívott hősi harcában. A kongresszus üdvözli a nagy nemzetközi jelentőségű . fényes győzelmeket, amelyeket a vietnami nép aratott a nálánál sokszorta jobban felfegyverzett ellenség felett A kongresszus a világbéke erői szent és sürgős kötelességének tartja akciói egybehangolását. A határozat ezután felsorolja a békeszerető emberek legsürgősebb követeléseit: Azonnal véget vetni az amerikai agressziónak Dél-Vietnamban; azonnal kivonni az USA és csatlósainak csapatait Dél-Vietnam térületéről; eltávolítani azonnal az amerikai

:kato-. nai támaszpontokat és azonnal beszüntetni a VDK bombázását s az amerikaiak más agresszív cselekedeteit. A kongresszusnak az a véleménye, hogy amint ezt alapként elfogadják, kedvező feltételek teremtődnek a vietnami kérdés békés rendezéséhez. Bármilyen más megoldás, amely nem a fent említett követeléseken alapszik, alkalmatlannak bizonyulna, mivel nem felelne meg a Vietnartimál kapcsolatos 1954. évi genfi egyezményeknek és a vietnami nép jogos törekvéseinek. A határozat felolvasása után nagy tapsvihar tört ki a kongresszusi teremben, ami nemcsak magénak a határozatnak, hanem az egyetértés tényének isszöl. Az elnöklő Endicott mégis szavazásra bocsátotta a határozat szövegét. Néhány (egyes nyugati küldöttek köréből adódó) ellenszavazattól, illetve tartózkodástól eltekintve a kongreszszus magáévá tette a határozatot.. A kongresszus általános határozata Ezután került sor a kongresszus második okmányának, az általános nyilatkozatnak az Ismertetésére. A szöveget Abdulaje Diallo guineai küldött olvasta fel. A Délkelet-Ázsia ellen Intézett amerikai agresszió áll az imperialista tá(Folytatás a 3. oldalún) £áttcô/zemeň Kisdiák fiamtól búcsúzom. Elválunk, néhány hétre mások gondjaira bízom, egy üdülő lakója lesz. A tisztaságtól ragyogó folyosón jobb kezével még búcsút int, bal kezét már fiatal szőke ápolónő fogja ... Egy ember, akit sohasem láttam, nem ismertem, most váltottam vele néhány szót, heteken át szülőt, otthont helyettesít. Az életben egymásra vagyunk utalva... A nap minden percében: ismerősök, szomszédok, ismeretlenek egyaránt — a születéstől a halál pillanatáig. Üjabb kép rajzolódik kt emlékezetemben. Az első gyermeket vártuk. Száguld a mentőautó a szülészet felé. A legszívesebben nógatnám, ösztökélném a gépkocsivezetőt: gyorsabban, új élet van útban ... Ám a kocsi hirtelen fékez. Az egyik sarkon két összeütközött autó körüli csődület akadályozza a forgalmat. Az ablakon át látni az utas vérző fejét... Hirtelen döbbenek rá, hogy e néhány perces úton valamennyiünk élete — a feleségemé, az enyém és a várva várt harmadiké egy idegen, soha nem látott férft — a gépkocsivezető kezében van. Egymásrautaltság... Kellemetlen, nyomasztó érzés? Egy csöppet sem. Sőt! Megnyugtató, jóleső tudat, hogy az ember nincs egyedül és életünk rendje törvényszerűen megszabja egymásrautaltságunkat. Nem óhaj, nem akarat, hanem elkerülhetetlen szükségszerűség. Akarva, nem akarva lépten-nyomon rászorulunk másokra és ránk szorulnak mások. Nem nyomasztó kényszer, hanem biztonságérzetet kölcsönző tudat ez. Amire egymagunk erejéből nem telne, azt a nagy társadalmi közösség, vagy a szűkebb környezet közös erővel, hosszú időkön át kialakult munkamegosztással könnyedén, vagy legalább könnyebben megoldja. Az egymásrautaltság óriási lánc, amelynek én, te, ő egy-egy láncszemei vagyunk, anélkül, hogy ezt akarnánk. Egyszer az egyik, máskor a másik láncszemre nehezedik nagyobb teher, de végső soron ez a súly is megoszlik ... Néhány héttel ezelőtt elöntött gabonatáblák mellett haladtunk Nagymegyer felé. VelünX szemben a még száraz, kissé magasabban fekvő komáromi műúton gépkocsik százai szállították az állatállományt az elárasztott területekről. A végeláthatatlan karavánban itt-ott autóbuszt pillantottunk meg asszonyokkal, gyermekekkel vagy csak gyermekekkel. Borostás arcú, karikás szemű, fáradt gépkocsivezetők mentették Csallóközből az emberi életet és a menthető vagyont. Soha senki sem kérdezte őket: honnan jöttek, milyen nemzetiségűek. Ök sem kérdeztek semmit és senkit, amikor Szlovákia, Csehország és Morvaország valamelyik városából hevenyében útnak indították a számukra eddig talán ismeretlen Csallóköz felé. Munkájukra most máshol és másoknak szükségük volt. Az életben ilyesmi számtalanszor előfordul. Az autóbuszról apró kezecskék integettek. Ez volt a búcsú az otthontól, a szülőföldtől, ahol ideiglenesen ember és természet felett a szennyes dr lett úrrá. Tízezer gyermek Indult az ország különböző tájai felé. A mai napig közülük — 42 híján — immár kilencezer élvezi a köztársaság tíz ke rületének szerető gondoskodását a legszebb nyárt táborokban és üdülőkben. Míg a szülők az ár elvonulására, a visszatérésre várnak, és hozzálátnak az új élet megalapozásához, gyermekeikről a velük együtt távozott tanítók, ismeretlen orvosok, gondnokok, szakácsok, és különféle tisztségviselők — ismerősök és ismeretlenek gondoskodnak. Óriási lánc apró láncszemei, amelyek egy igész országot, egy egész társadalmat fonnak egybe Egymásrautaltságunkat talán még sohasem éreztük annyira, mint éppen ezekben a napokban. De valljuk be, az emberi összetartozást tem. Csallóköz rászorultjainak egy egész ország kínált ideiglenes otthont, egy ország siet segítségükre új. otthonuk megteremtésében. A Csallóköz is egy láncszem országunk életében. Az egész társadalom ereje összpontosul e láncszem megerősítésére. Országos érdek, hogy a Csallóköz virágozzék, szebb és gazdagabb legyen, mint valaha is volt. Hogy újra kenyeret, kalácsot adhasson az ország más, erre rászoruló vidékeinek. A Csallóköz újra szép lesz! Az országos öszszefogás eltünteti az ár pusztításának nyomait Bár még óriási munka vár mindannyiunkra, bízunk benne, hogy rövidesen visszatérhetnek új otthonaikba az öregek, fiatalok és a gyerekek. Mindazok, akiket a szülőföld, a kenyeret termő rög, a virágzó róna és a ringó kalásztenger visszahúz, odaköt. S akkor újra megindulnak az autóbuszok az ország tíz kerületéből a Csallóköz jelé. Gyermekkezek Integetnek majd és boldogan üdvözlik az őket nagyon váró szülőket, új otthonukat, amelybe egy ország szeretetét hozzák magukkal. Ez a szeretet — ez a nagy balban elmélyült és oly pompásan megm/ilvánuló szeretet az, ami népünk életének apró láncszemeit szilárdan összefogja. ZSILKA LÄSZLÔ