Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-15 / 194. szám, csütörtök

/ v STRÁŽNICE ES'GOMBASZOG Mint már beszámoltunk róla, Stráínlcén és Gombaszögön július 10—11-én nagyszabású dal- és táncünnepély zajlott le. Első képünkön (Ernest Remp jelvételén I a Stráinicén fellépett Llpt. Teplicky együttes, az alsó képen /Prandl Sándor felvételén) a Gombaszögön fellépett Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara látható. GORDIUSZI CSOMO A rimaszombati főtér kis parkjában kőtalap­zat, s a kőbe vésve csu­pán ennyi: Blaha Lujza, 1850—1926. A híres szí­nésznőnek, a „nemzet csalogányának", a város szülöttjének szobrát azonban nem itt, hanera a múzeumban találjuk. Miért? — kérdezték többen és illetékes, meg Illetéktelen szervekhez és egyénekhez fordultak a szobor visszaállítását szorgalmazó „petícióik­kal". A lényegében egy pillanat alatt elintézhe­tő kérdésből „ügy", tüs­ke lett. Mert valóban mi akadálya lehet annak, hogy ez a szobor vissza­kerüljön eredeti helyé­re? Reméljük, hogy ezt a gordiuszi csomót az il­letékesek most már egy merész tollsuhintással kettévágják... tg- U A rendkívüli időjárás nagy feladat elé állítja a parasztságot. A sok eső, a gyakori jégverés olyan erőpróbát kö­vetel, amelyre a közelmúltban nem volt példa Nem állandósult a kedvező időjárás az aratás előtt sem, a gazda­ságoknak úgy kell felkészülniük az ara­tásra, hogy abban még a legrosszabb körfJlmények között is helytálljanak. A fegyvernekl szövetkezet (lévai já­rás) ls azok közé a gazdaságok közé tartozik, amelyek a nagy csatában nem akarnak alulmaradni a természet szeszélyeivel szemben. „Az aratásra a gépeket előkészítet­tük, de azért mégsem mondhatjuk, hogy minden rendben van", így le­hetne dióhéjban összefoglalni Kotász Bélának, a fegyvernek! szövetkezet gé­pesítőjének véleményét az aratásra való felkészüléssel kapcsolatban. Hogy véleménye ellentétekben nyer kifeje­zést, megvan rá az ok, a szövetkezet­nek valóban komoly gondot okoz majd a 612 hektár gabonanemű betakarítá­sa. — A múlt hónap végén olyan eső volt, amilyenre még nem emlékszünk — mondják a műhelyben a javítók, s megtoldják azzal, hogy az eső A GABONA HÁROMNEGYED RÉSZÉT LEDÖNTÖTTE. — Nincs szerencsénk — veszi át a szót a gépesítő —, a jégverés már a harmadik éve nagy károkat tesz hatá­runkban. Ezeket a körülményeket figyelembe véve készül a fegyvernekl szövetkezet az aratásra, s ebből származik a gépe­sítő ellentéteken alapuló véleménye. Ugyanis a három rendrakót, a három kombájnt, a szalmapréseket és a hoz­závaló erőgépeket elkészítették, me­lyekkel normális körülmények között győzték volna az aratást. Így azonban számítanak rá, hogy a gépek teljesít­ménye kisebb lesz a szokottnál és a gépparkot, ha lehet, megerősítik. — Most egy kiselejtezett EMAG­kombájn javításán dolgozunk — mondja Kotász elvtárs —, s reméljük, estére elkészül. Délelőtt Füzesgyar­maton voltam alkatrészért, a lánctal­pas traktorba hoztam golyóscsapágyat, s a javítók a lánctalpas traktort is megjavítják estig. A múlt héten a repce kaszálása már folyamatban volt és megkezdték az őszi árpa kaszálását ls. A munka java e hét vége felé kezdődik, s addig a gépparknak már komplettnek kell len­nie. Furcsán hangzik, de valóság, hogy a fegyverneklek A LÁNCTALPAS TRAKTORT IS AZ ARATÁSRA KÉSZÍTIK A kezdet ls mutatja, hogy szükség lesz rá. Ne értsük félre, nem a tarló­hántás lesz a feladata, erre külön há­tabb a hatalom átvételénél. Szeret­nénk továbá elérni annak a ténynek tudatosítását, hogy társadalmunkban már Jelentős helyet tölt be a Felkelés­ben részt nem vett nemzedék, amely a termelés és a felépítmény Intézmé­nyeiben a társadalomnak jelentős ré­szét alkotja. Fontos az a körülmény, hogy ennek a körülménynek szakmai, politikai és lélektani felkészítése új feltételek között ment végbe. Ez a nemzedék a szocializmusban növeke­dett, amikor nein volt háború, minden „sikerült", minden „simán" ment, gyakran minden előre adott, probléma nélküli volt. Ez a nemzedék az élet iránti viszonyában nemigen hasonlítja össze a kapitalizmust és a szocializ­must (mert a kapitalizmust saját ta­pasztalatából nem Ismeri), hanem esz­méinket hasonlítja össze gyakorla­tunkkal. És ma hirtelen komoly el­lentmondásokról, társadalmunk „kon­cepció nélküliségéről" vesz tudomást, sőt néha a sajtó, a film vagy a színház kiúttalan álláspontjával találkozik. Az ilyen elképzelések szövevényébe az idegenforgalom következtében a Nyu­gatról új illúziók hatolnak be, s csak az ottani aranyozást, a csillogást, és úgyszintén a problémátlanságot látják. Az adott helyzetben nincs értelme sza­pulni a tőkés Nyugatot. Ez nem hatá­sos Propagandánkban azonban rá kell mutatnunk az adott társadalmi rend és politikája jellegére. Itt helye van az elidegenedés elméletének, a borúlá­tásnak, az élet értelmetlensége, a ki­látástalanság stb. érzetének is. Ezzel nem zárjuk ki annak szükségességét, hogy állandóan felmérjük a mi társa­dalmunk jelenségeit is, és keressük a megoldás útját-módját. A z elmúlt időszakot általában az jellemzi, hogy sokan politizál­tak. Téves volna úgy vélni, hogy ezt nem kívántuk. Ellen­kezőleg. Ez kiváltja az emberek akti­vitását, és mi nem tarthatjuk magun­kat a néróí jelszóhoz, hogy a népnek csak kenyérre és cirkuszi játékokra van szüksége. A politizálás előnyös jelenség, új történelmi tény. Életünk rom lánctalpas áll a szövetkezet ren­delkezésére. — Legjobban fe'rek a vízmosásoktól, mert ha valamelyik kombájnos bele­hajt, törés állhat elő a gépen, akkor pedig aratás alatt kiesik a munkából — mondja Kotász elvtárs. Az eső nemcsak ledöntötte a gabo­nát, hanem mély vízmosásokat is vájt a dűlőkön. — A Pavla-dűlő 30 hektárnyi búzá­jába sem engedhetek rendrakót vagy kombájnt — jegyzi meg a gépesítő. — Fél méternyi mély vízmosások vannak benne. Hasonló a helyzet más dűlők domboldalain is. Kotász elvtárs ezért készíti a lánc­talpas traktort, és 4 kiselejtezett ké­vekötőt ls kijavítanak, hogy ezeken a vízmosásos földeken ezekkel végez­hessék az aratást. Mire e sorok meg­jelennek, A KÉVEKÖTÖK IS KÉSZEN ÁLLNAK AZ ARATÁSRA, / természetesen ha sikerül beszerezniük az alkatrészeket. Legfeljebb kettőből állítanak össze egyet. De amint Kotász elvtárs mondja, erre nemigen kerül sor, mert ha a traktorállomáson nem is kap alkatrészt, a szomszédos szövet­kezetek kisegítik. Jól megértik egy­mást, és szükség esetén még az utolsó alkatrészt is átadják egymásnak. Jól­esik elkönyvelni mindezt, kiváltképpen akkor, amikor az ország parasztsága nehézségekkel küzd. Elvégre nem mindegy, mennyit tudunk betakarítani a termésből, mert egy esztendőben sem volt talán olyan nagy szükség minden szem gabonára, mint az idén. A fegyvernekl szövetkezetnek elég­gé jól felszerelt műhelye van, s ami még ennél is fontosabb, sok jó javí­tója. Mind a négy kombájnra kom­bájnvezető-szerelő képesítéssel ren­delkező kombájnost oszt be. (Ezenkí­vül 3 szerelő műhelyben marad, akik az esetleges hibák eltávolításánál se­gítenek.) A kombájnvezető-szerelők TÖBB ÉVES GYAKORLATTAL RENDELKEZNEK, a legflatalabbnak is négyéves gyakor­lata van. — Remélem, a sok nehézség ellené­re sem fog kl rajtunk az időjárás — mondja Kotász elvtárs —, és az ara­tást szerencsésen befejezzük. A rend­rakósoknak is állandóan figyelniük kell. A jégverte árpában például át­nőtte a gabonát a sarjhajtás, és ilyen helyen vigyázni kell a gépekre. A gépesítő a nagy akadályok elle­nére Is derűlátó, és nehezen viselné el, ha a gépek miatt késne az aratás. Azt persze egy szóval sem titkolja, hogy már szeretne túl lenni az egé­szen és a magtárban látni a gabonát. BENYUS JÚZSEF demokratizálása közvetlenül arra ösz­tönözte az embereket, hogy felmérjék társadalmi és politikai életünket, és tevékeny részt vállaljanak belőle. Ez helyes és pozitív jelenség. Ennek a politizálásnak azonban előnytelen ol­dala az a tény, hogy egyesek nem elég­gé tárgyilagosak. Rendkívül érdekes, hogy ma egész társadalmunk elismeri a természet- és műszaki tudományo­kat. A matematikában vagy az orvos­tudományban járatlan ember nem vesz bátorságot, hogy ítéletet mondjon ál­tala nem ismert jelenségekről, viszont gyakran könnyű szívvel beleavatkozik nemzetgazdasági kérdésekbe, a politi­kába és a jogba, leegyszerűsíti a prob­lémákat, amelyek főleg a politika vi­szonylatában gyakran bonyolultabbak és titokzatosabbak a matematika vagy a fizika törvényszerűségeinél. Mi en­nek az oka? Vajon az, hogy a politikát még mindig nem ismerik el tudomány­nak, vagy az, hogy a demokráciát li­beralista engedékenységgé szűkítik le, nem tartják tiszteletben a politika és az Ideológia kérdéseiről nyilvánosan formált véleményeknél az etika alap­vető normált? Bizonyára több okról beszélhetnénk. Az eszmei-politikai ál­talánosítás szempontjából azonban a fő ok az, hogy a liberalizmusban lát­ják a demokrácia legmagasabb fokát. Ugyanakkor világos, hogy ez a demok­ráciának ellenpólusa, mivel az élet kisburzsoá értelmezésű liberalizálása ahhoz vezet, hogy a szocialista alapel­vek és az Ideológia egybeolvad a szo­cializmusról alkotott kisburzsoá és kispolgári elképzelésekkel. Gyakor­lati következményeiben ez anarchiá­hoz és ahhoz vezet, hogy a hatalmi posztokat átengedjük nem proletár elemeknek. Továbbá politikai viszony­latban ez nem proletár mentalitáshoz vezet. • » » F olytathatnánk társadalmunk szá­mos jelenségének értékelését, amelyeket elemzés nélkül nem ismerhetünk meg, és ezért nem is befolyásolhatunk. Ha azonban az eszmei-politikai munka szemszögéből 1 FALU — 10 HlR VASÁRVÁMOS • NÉGY ÉVVEL EZELŐTT egyesült a két szomszédos kiizség (Vásárút, Fel­sőváraos). A két község nevének kom binálásából kapta az új faln a m\ét. A lakosok száma 3400 körUl mozog. Az egyesített községben egy helyi nemzeti bizottság és egy szövetkezet van. • A FELSZABADULÁS ÖTA közel 300 új családi házzal bővült a község, amely nemcsak gazdaságilag, hanem kulturális téren is sokat fejlődött. Há­rom és fél millió korona értékű kor­szerűen berendezett új Iskolát építet­tek. A régi tűzoltőszertárt emeletes, korszerű berendezésű szertár helyet­tesíti. Korszerű önkiszolgáló bolt, ru­haüzlet, cipőüzlet, tejcsarnokok, ház­tartási cikkeket árusító üzlet és cuk­rászda szolgálja a vásárlókat. • 19B3-BAN a mezőgazdasági szak­Iskolát végzett Csomor Géza vette it a szövetkezet vezetését. Már az elsfi évben megmutatkozott, hogy ért az Irá­nyításhoz, amit az eredmények bizo­nyítanak a legjobban. A Járásban az utolsók közül a közepesek közé küz­dötte fel magát a szövetkezet. A mun­kaegység értéke 16 koronáról 22-re emelkedett. • SZÉP EREDMÉNYEKKEL dicseked­het a szövetkezet. 1963. óta 80 má­zsán felüli (csöves) kukoricatermést értek el hektáronként, amire azelőtt nem volt példa. Búzából tavaly 37 mázsát takarítottak be egy-egy hek­tárról. • NAGYÜZEMI GYÜMÖLCSÖST tele­pítenek. A meglevő 30 hektáros gyü­mölcsöst 80 hektárral bővítik. Össze) és tavasszal több ezer őszibarackfát, körte- és almafacsemetét ültettek. A te­lepitált ez év őszén, s jövőre tovább folytatják. • SZÉP, KORSZERŰEN BERENDE­ZETT új művelődési otthon ékesíti a községet. Négyszázezer korona költ­séggel épült és 400 személy befoga­dására alkalmas. A jelenlegi kultúr­áiét azonban nem kielégítő. Csupán a Csemadok helyi csoportját illeti di­cséret, amely minden évben két szín­darabot mutat be és esztrádműsorok­kal szerepel. • 39 124 BRIGÁDÖRÁT dolgoztak le a felszabadulás 20. évfordulója tisztele­tére indított szocialista versenyben. A hulladékvas-gyűjtést 229 százalékra, a text ilhu Had ék-gyűjtést 150 százalékra teljesítették. A szövetkezet terven felül 44,3 mázsa húst és 11 224 tojást adott el. A JNB értékelése szerint a járásban Vásárvámos került az első helyre és a „Felszabadulásunk 20. évfordulójának faluja" címmel tüntették ki. • A KÖZSÉG LAKOSAINAK nem kell már sárban járniuk. A HNB gon­doskodik a falu szépítéséről. A fő­utcákat aszfaltozták, a mellékutcá­kat pedig kaviccsal szórták ki. • A KÖZELMÚLTBAN bocsátották a lakosság rendelkezésére az átalakított, korszerűen berendezett vendéglőt. Oj mo­zival gazdagodott a község. • SOK GONDOT OKOZ a szövetke­zetnek a talajvíz, amely több hek­tárnyi mélyebb fekvésű területet ön­tött el. ANDROVICS JENŐ, Vásárvámos kívánunk (azaz kell) foglalkozni a tár­sadalmi problémákkal, akkor a részle­ges általánosítás is ahhoz a felisme­réshez vezet, hogy: elsősorban az em­lített liberális antidogmatlkus eklek­ticizmus vezet vagy vezethet a szo­cializmus ós Irányvonalunk alapvető igazságainak revíziójához. Ennek kö­vetkeztében nézeteinek terjesztése, il­letve eltűrése objektíve aláássa a szo­cialista tudat és gyakorlat lényegét. Elsősorban ideológiánkat megbékíti a kisburzsoó ideológiával, már pedig elvszerűen kell fellépnünk az ideoló­gia terén a megengedhetetlen koeg­zisztencia ellen. Ügy vélem, az ideoló­gusok és politikusok megbocsáthatat­lan hibája lenne észre nem venni azt, hogy a tömegek elfogadják ugyan a szocializmust, de ez még nem jelenti a marxizmus—leninizmus ideológiájá­nak elsajátítását. Látni kell, hogy a csökevények erős hatása mellett még ma is aránylag jelentős befolyást gya­korol a kisburzsoá Ideológia. Ez ab­ban a törekvésben nyilvánul meg, hogy utánozzák a nyugati életmódot, továb­bá a politikamentességben, a nemzeti idealizmusban és nihilizmusban, val­lási csökevényekben stb. A művészet viszonylatában ez abban nyilvánul meg, hogy erősödik a művészet társa­dalom és politikától való elszigetelő­désének követelménye, és politikailag helytelenül magyarázzák az angazsált­ság kérdését. Szemünke ötlik, hogy az általános humanizmus leple alatt hangsúlyozzák a társadalom és az egyén közti összhang hiányát, minden politikai hatalmat a terrorral azono­sítanak stb. A liberalizmus ezért rendkívül káros lehet. A politika és ideológia egyes szakaszain újra elő­térbe hozhatja a szocializmussal kap­csolatos kisburzsoá-demokratikus el­képzeléseket. Másodszor nálunk még gyakori a dogmatikus gondolkodás­mód, s ennek okáit nem elég csupán a személyi kultusz időszakában keres­nünk, kiindulva abból a helytelen el­képzelésből, mintha a személyi kul­tusz eltorzította volna a szocializmus egész rendszerét. Az okokat adekvát formában minden korban megtaláljuk. Fontos az, hogy társadalmi szempont­ból helyesen felismerjük az ilyen gon­dolkodásmód megnyilvánulási formá­ját. Nem tehetjük azt, hogy a dogma­tizmust — ahogyan az helyenként volt — csupán az állami vagy pártappará­tus képviselőire vonatkoztassuk. Ez a kultusz maradványai ellen folytatott harc ravaszul leplezett elmélete volt. A gondolkodás és a megismerés dog­matikus módjának alapja elsősorban az élettől való elszigeteltség. A tár­sadalomtudományok és az egész ideo­lógiai munka megismerési forrásául nemcsak a könyvek szolgálnak, hanem a társadalmi gyakorlat is. Ennek a munkának a politikai célokat kell szolgálnia, és nem a sznobizmust, amely öncélúan kezeli a tudományt. A dogmatizmus gondolati bátortalan­ságban, eszmei elvszerűtlenségben és maradiságban jut kifejezésre. A gon­dolati bátorságról szólva arra a szük­ségszerűségre célzunk, hogy az elmé­leti munkásságban és a propagandá­ban merészen meg kell ismerkedni az egyes kérdésekkel. A politikában a dogmatizmus álforradalmi türelmet­lenségben jut kifejezésre. Kisburzsoá megnyilvánulások alapján képviselőik a végletekig bizonyítani kívánják, hogy tulajdonképpen lemondunk a szocializmusról stb. Egyesek hozzá­szoktak a nézetek kész egységéhez. £z az egység számunkra szentség volt, s nem a marxista igazság kereséséért folytatott ádáz harc eredménye, illet­ve a magasabb fokú Igazság megisme­résére irányuló törekvés eredménye. Nem csoda, ha az ilyen emberek csak nehezen békülnek meg azzal a tény­nyel, hogy az egységhez vezető út az ember tudatáért folytatott szüntelen küzdelem, s ennek alapja a tények megismerése, a jelenségek általánosí­tása. A téves nézetek ellen nem lehet merészen fellépni a tények felmérése nélkül. Az életben természetesen szé­lesebb palettája van a dogmatikus gondolkodásmód és tettek megnyilvá­nulásainak. Az ideológiai tudatnak ez a feltér-i képezése távolról sem teljes. Mégis vi­lágos, hogy az ideológiai munka kere­tében kétfrontos harcot keli vívnunk. A bármiféle formában jelentkező kis­burzsoá ideológia és a merev, dogma­tikus gondolkodásmód ellen. Ez ob­jektíve főleg azért szükséges, mivel a jelenlegi tőkés világ elsősorban esz­mei téren háborúskodik ellenünk. Az ellenünk irányuló erős és szervezett antikommunista propagandát a gondo­latszabadság, a szocializmus eróziója, a szocialista országoknak egymástól és főleg a Szovjetuniótól való elszakítása zászlaja alatt folytatják. A jelenlegi kapitalista világ tehát nem mondott le a szocialista országok „felszabadítá­sának" gondolatáról. Ennek tudatában kell lennünk, mivel nálunk ls van táp­talaja a tőkés világ eszmélnek, és ezek az eszmék — demagógia, erkölcs­lazítás és más megnyilvánulások for­májában — egységbontóan hatnak. Ezért bátran lépjünk fel a téves né­zetekkel szemben, ne elégedjünk meg az olyan vitával, amely nem tűzi ki célul az Igazság megismerését, hanem csak a már világos tények elködösíté­sére törekszik. M egállapíthatjuk, hogy olyan időszakba értünk, amikor minden ítélőképes ember fontolgatja társadalmunk távlati programját. Ez az egységes tö­rekvésekre kedvező légkört teremt. A párt következő kongresszusáig el­telő idő ezért lehetővé teszi nemcsak a vélemények tisztázását, hanem fő­leg a programfeladatok megszövegezé­sét. Annál is inkább szükséges bíráló és önbíráló szellemben felülvizsgálni ideológiai munkánkat, nehogy a szélső jobboldali vagy liberaltsta nyomásra koncepció nélküli gondolati dzsungel­ben veszünk el, vagy hogy a baloldali szektás dogmatizmus megrekessze fej­lődésünket. Tekintetbe kell vennünk az új jelenségeket, és ezeket állandóan értékelve, általánosítva gyarapítanunk kell a tartós tudományos és erkölcsi értékeket. 1985. július 15. * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom