Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-15 / 194. szám, csütörtök

i Vigyázat - alkohol í HARA MIÁK 34. AMIT MINDENKINEK TUDNIA KELL A Zech-Nenntwtch botrány kirívó is­icolapéldája, nem egyetlen bizonyíté­ka volt a nyugat-németországi igaz­ságszolgáltatás csődjének. Eddig az SS-banditák ezreinek sikerült meg­lépniük az NSZK-ból a földalatti SS­szervezetek segítségével, vagy büntet­len háborítatlanságban élnek a „töke­erős gazdasági csoportok" hatékony támogatásával. Nemcsak hazánk, ha­nem az egész szocialista tábor biz­tonsága s a világbéke érdekében meg kell ismernünk azokat a háborús uszítókat, akik átkos örökségként még élnek. Ezek az alábbiak: Ottó Skorzeny, SS-Obersturmbannführer, fö-fö ha­ramia, akit a háború után egyszerűen kisétáltattak a gyűjtőtáborból, s aki jelenleg Spanyolországból Irányítja felforgató tevékenységét; dr. Josef Mengele, SS Hauptsturm­führer, az auschwitzi haláltábor élve boncoló „orvosa", állítólag Paraguay­ban bujkál; dr. Gerhard Bohne, tömeggyilkos, valahol Dél-Amerikában él; dr. Ertch Schumann, az auschwitzi haláltábor orvosa, valahol Afrikában bujkál; dr. Ludwig Zind, offenbachi SS-Un­tersturmführer, fajgyűlölő; Hans Eisele, SS-Gruppenführer, koncentrációs táborbeli orvos; Hilmar Moser, SS-Gruppenführer, Himmler törzskarából; Horst Bender, SS-Standartenführer; K. Sellmann, ulmi Gestapo-főnök, és mások. AKIKET A MAFFIA HALÁLBA KERGETETT Miközben egyrészt a mindenható pénz és a „szellemek" megnyitották a börtöncellák ajtajait, hogy megszök­tessék a bűnösöket, ugyanakkor a lát­hatatlan maffia egyszerűen elintézte azokat, akiknek tanúvallomása kelle­metlenséget okozhatott volna. Dr. Kari Erich Wagner orvost, aki a bu­chenwaldi koncentrációs táborban fu­tószalagon lámpaernyőket készíttetett tetovált foglyok bőréből, és vallomást akart tenni, másnap holtan találták börtöncellájában. Gnewuch SS-vezetőt ugyancsak élettelenül találták meg a börtönőrök, mert hozzáfogott vallo­másának írásba foglalásához: hogyan gyilkolt meg főnökével, Hermann Rauff SS-Obersturmbannführer-rel együtt 90 ezer zsidót különleges szer­kezetű gázkocsikban? Hasonló sors érte Hoefle SS-Obersturmbannführert, a lengyelek tömegyilkosát. Csak né­hány esetet soroltunk fel abból a vég­telen láncolatból, amikor az SS-vész­btróság hajtotta végre Ítéletét saját bűntársain. Másrészt nem minden eset vert fel olyan port, mint például Ewald Peters Gestapo-hóhér, dr. Wer­ner Geydr SS-Standartenführer és Friedrich Tallmann nevű cinkosainak esete, akiket láthatatlan kezek ugyan­csak elnémítottak. Az említett Ewald Peters SS-tiszt bűnügyi kormányfőta­nácsossá verekedte fel magát a bon­ni titkosszolgálat úgynevezett bizton­sági különítményében, és csak 1964. februárjában fejezte be életét a bonni fegyház magánzárkájában. Előzőleg hónapokon keresztül Ludwig Erhard szövetségi kancellár testőreként sze­repelt. Csupán néhány órát töltött vizsgálati fogságban, mivel túl sokat tudott a zsidómészárlásról, és saját maga is tevékenyen részt vett benne. A nyugat-németországi sajtó bölcsen hallgatott Peters halálának felette rej­télyes körülményeiről. A legnagyobb büntetés, amelyet kimérhettek rá, életfogytiglani fegyház lett volna. A büntetésnek ez a módja elkülönítette volna, de nem hallgattatta volna el a háborús bűnöst. Elnémították hát éppúgy, mint Heydet és Tillmant. ÉS AKIT NEM SIKERÜLT MEGSZÖKTETNI A fentebb említett Peters—Heyde-* Tillmann-tňóiiól Heyde volt az, aki­nek nem ment minden olyan simán, mint másoknak. Dr. Werner Heyde SS-Standartenführer, az SS-halálfejes jelvény büszke viselője volt az úgy­nevezett euthanasta-program rettegett főnöke. Korlátlan hatalma poharát fe­nékig ürítette, mert százezer fogoly életét oltotta ki „könyörületből". A háború után lefülelték, de cinkosai 1947. júliusában kiszabadították a majna-frankfurti börtönbe induló fo­golyszállltmányból. A földalatti SS­mozgalom haladéktalanul gondosko­dott védencéről, és MUDr. Fritz Sa­wade névre vadonatúj hamis okmá­nyokkal látta el. A haramiák rabolt kincséből „útravalót" ls kapott olyan tekintélyes összegben, hogy Flens­burgban, a Walter Elex-Weg 16. szám alatt csinos házat építtetett belőle. Hamis nevén csekély kétezer esetben szerepelt mint orvosi szakértő külön­féle nyugat-németországi hatóságok Minden jogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin előtt. Jellemző az NSZK magas ran­gú tisztviselőire, hogy a kormány tagjai, tanárok és bírák csakhamar rájöttek, kl rejtőzik dr. Sawade neve mögött, és mégis hallgattak! Csak 1959-ben pattant ki véletlenül a nyílt titok. A százezerszeres gyilkos vizs­gálati fogságba került. Szokásához híven az SS-söpredék 1963-ban még egyszer megkísérelte a tömeggyilkos kiszabadítását a limbur­gi fegyházból, ezúttal dr. Schindler majna-frankfurtl ügyvéd közvetítésé­vel. Egy Wicke nevű illegális náci ezer márkát kapott a vállalkozó szel­lemű fiskálistól előlegként, és 20 000 márkát arra az esetre, ha megszökteti ügyfelét. De a terv kútba esett. Egy börtönőr ugyanis idejében megtalálta a fegyenc zárkájában a szöktetés! tervet, az őrszemélyzet szolgálati ide­jének másolatát, egy parányi rádió­leadókészüléket és a tolvajkulcsokat. Leleplezése, illetve tervének kontár kidolgozása annyira felbőszítette a csalódott és megszégyenített fegyen­cet, hogy azzal fenyegetőzött: kitere­geti a szennyeseket készülő perében. Erre a blutzbachi fegyházba szállítot­ták, amely szökésbiztos börtön híré­ben áll. Szerencsétlenségére azonban ugyanabban a fegyházban „üdült" akkor két másik SS-haramta: Strip­pel és Baab is. Mindkettőt életfogytig­lani szabadságvesztésre ítélték, de „gazdag tapasztalataik és hallatlan kézügyességük" folytán segédszolgá­latra osztották be őket a fegyházorvos mellé, sőt egyéb fontos, teendőket is rájuk bíztak. Ez nem gátolta őket ab­ban, hogy börtönön kívüli kapcso­latokat tartsanak fenn szabadlábon élő egykori cinkostársaikkal. És ez lett Heyde—Sawada veszte. 1964. februárjának egyik reggelén holtan találták cellájának padlóján. Ez akkor történt, amikor a llmburgi esküdtbíróság előtt megkezdték ellene a bűnügyi perfelvételt. GYILKOSOK A GYILKOSOK HÓHÉRJAI Néhány órával Heyde-Sawada titok­zatos halála után Irodavezetője és bűntársa, Friedrich Tillmann is fűbe harapott. Főnökével együtt őt is per­be fogták, és ő is vallomással fenye­getőzött. Tillmann egy kölni iroda­épület nyolcadik emeletéről összezú­zott tagokkal ért földet. Az ottani rendőrség nem tanúsított különösebb érdeklődést, nem is igen bolygatta a körülményeket, csak szűkszavú jelen­tést adott ki abban az értelemben, hogy „nem sikerült megállapítani, va­jon Tillmann öngyilkosságot követett­e el, vagy sem". És hogy teljes legyen a sorozat, tár­sainál is rejtélyesebb módon pusztult el Edo Osterlich, a schleswig-holsteini kultuszminiszter, aki tudott a díszes trio gaztetteiről, és éveken keresztül „fedezte" Heyde-Sawadet. Osterlich holttestére 1964. február 26-án akad­tak rá a Toplitzi-tó sekély vizében. KÖVETKEZIK: 35. A KULISSZÄK MÖGÖTT Miért kévéit az úimáú? Egy csallóközi város múltja •7 Kevesen tudják, milyen hosszú múltr 250 KILOGRAMMOS SZÖRNYETEG 24 ÉVIG A FÖLD ALAH ® AKIK NEM ISMERNEK HALALFÉLELMET A leningrádiaknak, akik megszok­ták, hegy reggelijükhöz frissen kap­ják a Pravda vagy a Szovfetszkaja Rosszija számát, feltűnt, hogy egyik nap nem kapták meg idejében lap­jukat. Nem sejtették, mj okozhatta a késést, annál inkább meglepődtek, amikor megtudták az okát. Az újságszállító autók Idejében megjelentek a nyomda előtt, ám az utat elzárták előttük. Bombát találtak a közvetlen közelben. Kulikov, a nyomda veterán igaz­gatója emlékezett rá, hogy 1941. no­vember 29-én egy Junkers bombát do­bott a közelbe, de robbanást nem hal­lottak. Akkoriban kutatták is a fel nem robbant bombát, de sehol sem ta­lálták, nagyobb vállalkozásba pedig a bonyolult helyzet miatt nem bocsát­kozhattak. A Herszonl utca vidéke, ahol a nyomda a háború napjaiban ls műkö­dött, s eljuttatta a párt szavát, a hős város lakóihoz, többször volt náci tá­madások célpontja, az ellenség azon­ban nem tudta elnémítani. A fel nem robbant szörnyeteg 7 mé­ter mélyre fúródott. Csak most buk­kantak rá. A tűzszerész szakértők megállapították, hogy két gyutaccsal, és robbanást bármikor előidéző kü­lönleges „csapdával" ellátott 250 ki : lograntmos bombát kell ártalmatlanná tenniük. A tűzszerészek a házak fala alatt üreget ástak, s így közelítették meg a bombát. Ezután Novicsenko hadmérnök-ezredes, neves moszkvai szakértő és Valertj Szokolov százados gyürkőzött neki a feladat nehezebb részének. A környéket kiürítették, az ablako­kat bedeszkázták, mert kockázatos vállalkozás volt. A két tiszt óvatosan lecsavarta a bomba alsó védőkupak­ját, majd egy gumicsövet helyezett a nyílásba. A veszélyes helyzetben ugyanis meg kellett próbálkozniuk a harmadik lehetőséggel: mivel a bom­ba elszállítása lehetetlen, helyszíni megsemmisítése pedig számtalan ve-, széllyel és kárral jár, megpróbálták vízzel kimosni a gyutacsokat és a robbanóanyagot. A gőz és a forró víz félóra múlva kimosta az első gyutacsot, melyet 20 perc múlva a másik is követett. 12 óra 30 perckor, tehát két és fél óra múlva az acélszörnyeteg kiadta lelkét. Most mác daruval biztonságosan kiemelhet­ték és elszállíthatták a bombát. . ValeriJ Szokolov századosnak ez volt az 500. ártalmatlanná tett bom­bája. A leningrádiak most már pon­tosan megkapják reggeli újságjaikat. Kevesen tudjik, milyen hosszú múltra tekint vissza Somorja. Az ásatások, ku tatások eredményei alapján megállapí­tották, hogy a város területén időszámí­tásunk Blfitt sok ezer évvel is laktak Erről lesznek bizonyságot a talált kő edények, evőeszkíizök, bronzból készült kardok, harci eszközök, lószerszámok, kézműves szerszámok, használati tárgyak. • Az első írásbeli feljegyzések 1100 bői. az avarok Idejéből maradtak fenn. • A helyi református templomban 1235-ből való freskókat találtak. A temp lom eredetileg gót stílusban épült, majd román stflusú hajókat építettek hozzá. • A város múzeumában 1340-ből, Ró­bert Károly Idejéből származó, 1000-re visszanyúló örökösödési perekről szóló oklevelet őriznek • A város egyik legrégibb lakóháza a mai Llntner-ház (a Fő utcán), amely eredetileg Zsigmond király vadászkasté­lya volt. Itt szállt meg Zsigmond 1415­ben, amikor a konstanzi zsinatra ment • 1683-ban, amikor a törökök Bécsből visszavonultak, betörtek Somorjára és az akkori Fő utcán több házat lelgyújtottak. • Törökök a várost sohasem szállták meg. csak portyázó csapataik rajtaütés szerűen lepték meg olykor-olykor Somor ját. Az ellenség az Ingoványos talaj miatt nem mert Itt tábort tltni. 0 1925-ben alakították meg Csehszlo vákla Kommunista Pártjának helyi szer vezetét. A legrégibb tagok: Bartal lá nos, Bartal Matild, Patócs Gábor, Füle Lajos és más elvtársak. (H. T.) SASOK ÜNNEPE Noha Mexikó népe évszázadok óta keresztény, a régi indián kultusz em­lékei máig ls élnek. A pogány szokások egyike az évente megrendezett „sasok ünnepe". Három-négy vakmerő fiatal­ember egy 15 méter magas póznára má­szik. Lábukat a pózna tetején levő or­sószerü szerkezetről lelógó hurokba dug­ják és lekötözik. A „voladorlk" (sasok j Jeladásra fejjel lefelé levetik magukat, s az orsó forog­ni kezd velük. A forgás egyre gyorsul, s a nem mindennapi akrobatamutatvány­ra vállalkozó „artisták" a végén szinte egybeolvadnak környezetükkel Az ünnep ség részvevői rendszerint félig ájult embereket oldoznak kl kötelékeiből, ám gyakran előfordul, hogy halálesettel vég­ződik az ünnepség. A „voladorlk" ünnepe lényegében a napkultusz maradványa. A pózna a nap tengelyét, a voladorlk a nap küldötteit, a napsugarakát jelképezik. • Garázdaság és hatósági közeg elleni erőszak Éjszaka fél egykor megszólalt a telefon az ipolysági rendőrségi őrszobán. Izgatott női hang jelentette, hogy az autóbuszmegállónál egy részeg torka­szakadtából ordítozik, közben teljes erejéből döngeti az üzletek lehúzott redőnyeit és a lakóházak ablakait. Lehet, hogy be akar törni valahová. Az ügyeletes rendőr azonnal elindult a jelzett helyre. Már messziről meg­hallotta az éktelen lármát. Odament a részeghez és felszólította: hagyja abba az ordítozást és menjen haza. Az udvarias fellépés hatástalan maradt. Az ittas férfi még jobban neki­vadult, szidalmazta a rendőrt. Amikor az elő akarta vezetni, ellenszegült s kihasználva az éj sötétjét, megszökött. Kúdela Bálint — harmincnyolc éves ipolysági lakos — néhány hét alatt ittas állapotban harmadszor került szembe a rend őreivel. Az előzmények mind a három esetben szinte hajszálpontosan egyformák. Kúdela Bálint estefelé bement az Ipef vendéglőbe, elfogyasztott nyolc-kilenc korsó sört. Zárórakor berúgva az autóbuszmegállóhoz ment. Az első esetben egy ka­tonát ütött le, aki a garázdálkodót felszólította, hogy rendesen viselked­jék. Nem sokkal később ugyanazon a helyen éjszakai csendháborítás miatt távozásra szóllította fel a közbiztonsági szervek tagja. Az Ittas ember megtámadta és leütötte a rendőrt, úgyszintén a segítségére siető járókelőt. Kúdela Bálint régi ismerőse a bíróságoknak. Eddig hétszer ítélték el, ebből garázdálkodásért, és hatósági közeg elleni erőszakért háromszor. „A tíűntevékenységet mindig Ittas állapotban követtem el. Amikor nem Iszom, csendes természetű ember vagyok, senkivel sem veszekedem. 1957­ben alkoholelvonó gyógykezelésen voltam, azóta sörön kívül más szeszes italt nem Iszom. A sör is megárt, mert sokat iszom belőle mondotta Kúdela Bálint a járásbíróság büntetőtanácsa előtt. A bíróság ezúttal húszhónapi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, ezenkívül elvonókúrára kötelezte. • Italra kellett a pénz „Amikor iszom állandóan keresem a lehetőséget, hogy még több szeszes italt fogyasszak. Ilyenkor csavargok, s ha alkalmazásban vagyok, műsza­kot mulasztok. Keresem az ismeretséget, hogy pénzt szerezhessek, s ha sikerül valakit megtéveszteni és pénzt kölcsönözni tőle, azt az utolsó fillérig eliszom." A Járásbíróság büntetőtanácsa előtt álló negyven év körüli férfi vallo­mását idéztük. Kozmály János nagykozmályi lakos, kétgyermekes családapa csalásért harmadszor került a bíróság elé. Két Ízben feltételes szabadságvesztésre ítélték. Úgy látszik, keveset használt. Az alkoholelvonó gyógykezelés sem segített sokat. A notorius alkoholista, amikor nem volt pénze Italra, csalással szerzett pénzt, hogy kielégíthesse káros szenvedélyét. Különféle helyeken, különböző kiagyalt ürügyekkel 50—160 koronáig terjedő összeget kölcsönzött ismerős és ismeretlen egyénektől, azzal, hogy a kölcsönt másnap, illetve rövid időn belül megadja. A hiszékeny emberek természetesen hiába vártak pénzükre. A kicsalt összegek egy részét a ha­tósági eljárás folyamán a vádlott felesége (havi 192 korona szociális segélyt kap) fizette vissza, ami a család anyagi körülményeinek rovására ment. A tízhónapi szabadságvesztés minden bizonnyal nyomatékos figyelmez­tetésül szolgál majd a könnyelmű családapának, s talán ez idő alatt leszokik káros szenvedélyéről is. • Eljegyzés - következményekkel Szíves szóval invitálta befelé a háziasszony az eljegyzésre érkező ven­dégeket. Terített asztalhoz ültette őket, bort töltött a poharakba, s szor­galmasan kocingattak az ifjú pár egészségére. Már emelkedett volt a han­gulat, amikor — teli borosüvegekkel a hóna al'att — hazaérkezett a házi­gazda. Tovább mulatoztak, egyre fokozódott a jókedv, csakhamar nóta csendült s táncra kerekedtek a vendégek. Ebből keletkezett az első incidens: az egyik vendég táncra kérte volt vad­házastársát, akitől azonban kosarat kapott. A férfi erre dühbe gurult s az udvaron felpofozta az asszonyt. A házigazda közbelépésére azonban le­csillapodtak a kedélyek, s tovább folyt a mulatság. Újból teletöltötték bor­ral a poharakat. Járok Ferenc, az egyik vendég úgy látszik nagyon szom­jas volt, mert a többleket megelőzve felhajtotta az italt. Egy másik vendég — Bartos József — figyelmeztette, hogy ez Illetlenség, mire Járok fel­mérgesedve az asztal közepére csapott és lesöpörte róla a poharakat. A következő pillanatban egymásnak esett az ittas vendégsereg. Borotva, konyhakés, fejsze sebezte véresre az embereket, székek emelkedtek a ma­gasba, üveg tortatartót, tányérokat és poharakat törtek össze egymás fején az eljegvzés résztvevői. Amikor véget ért a csetepaté, a vendéglátó háza olyan volt, mint egy csatatér, a vendégek közül pedig számosan komoly sebekkel kerültek orvoshoz. Az eset következményeként négy vádlott került a bíróság elé. A vád­lottakat úgy ismerik lakóhelyükön, mint akik gyakran sok szeszes italt fogyasztanak s részegen erőszakos természetűek, garázdaságra hajla­mosak. Bartos Lajos vádlottat — garamkissallói lakost — eddig hatszor ítélték el, négyszer a mostanihoz hasonló bűncselekményért. Járok Ferenc vádlott — garamkissallói lakos — háromszor volt büntetve, verekedésért másodszor került bíróság elé. Bartos József vádlottat — szintén garam­kissallói lakost — ugyanilyen bűncselekményért kétszer ítélte már el a bíróság. Bartos Erzsébet vádlott — Iontól' lakos most került első Ízben bíróság elé. A vádlottakat verekedésért négy hónaptól hat hónapig terjedő szabadság­vesztésre Ítélte a bíróság. Bartos Lajos, Bartos József és Bartos Erzsébet büntetésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. GÁL LÄSZLÔ NYÁR AZ ÁLLATKERTBEN .4 bratislavai állatkert 5 éves múltra tekint vissza, és hazánk legnagyobb állatkertjei közé tartozik. Allatsereglete 614 egyedet számlál, amely mint­egy 7 hektárnyi területen van elhelyezve. Felvételünkön: a mackó „mutat­ványait" a felnőttek és a gyerekek egyaránt megcsodálják. (Németh J. fedv.J Ü] SZÖ 6 * 1965. Július IS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom