Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-15 / 194. szám, csütörtök

CSALLÓKÖZI GYEREKEK Csallóközi gyerekek. Olyanok, mint a többi gyerek. Kedvesek, mosolygósak, közlékenyek, játékoskedvüek. Június utolsó napján délelőtt még ott Ültek az iskolapadban, izgatottan várták a nagy pillanatot: a bizonyítványosztást. Délután már autóbuszban ültek és szorongó érzéssel, elelpityeredve távolodtak a kedves, megszokott otthoni tájtól, amely tengerré válva, szokatlan látványt nyújtva vett búcsút tőlük. Június 30-én este érkeztek, százharmincan, nyolc pedagógus vezetésével. Azóta az ipoiysági középiskolások lnternátusa az otthonuk és amint látogatásunk alkalmával megtudjuk: igen jól érzik itt magukat. Ez érthető is, hiszen az Ipolyságiak mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Csallóközből Ideiglenesen kitelepített gyerekek Ipolyságon jól érezzék magukat. Az ipolyságiak ugyanis — sajnos — maguk is megismerkedhettek már az árvíz tombolásával. Két esztendeje az emberek százai váltak hajléktalanná az Ipoly áradása következtében és az idei tavasz szeszélyes időjárása is először az Ipoly és Ipolyság felé fordította az aggódók figyelmét. Ám az Ipoly idei áradása nem tartott sokáig és utána minden figyelmünk a tobzódó Duna felé fordult, amely ezt a 130 gyermeket is elűzte otthonából. — Jól érzitek-e magatokat itt, Ipolyságon? — tesszük fel a kérdést a gyerekeknek és máris megszámlálhatatlan kéz lendül a magasba, száz csacsogó száj nyílik szólásra. Elsőként a doborgazi Czajlk Rozika válaszol a feltett kérdésre: — Igen jól érezzük Itt magunkat. Nekem különösen az tetszik, hogy a lakosság olyan készséges és szíves hozzánk. A vajkai Vonyik Erzsi hozzáteszi: — Igen szépek a szobáink, gondos rendben tartják. Szép ez a város is és a szálláshelyünk előtt elterülő, virágos park ls mindannyiunknak nagyon tetszik. Pintér Margit, gombai kislány is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Itt valóban jól érezhetjük magunkat, hiszen a tanárok, tanárnők szeretnek bennünket és gondoskodnak rólunk. Jó az ellátásunk és sokat szórakozunk. Minden bizonnyal így van, hiszen a vajkai Csémy Rozika is csaknem ugyanezt mondja. Szó szerint Jegyezzük szavait:. — A nevelők úgy bánnak velünk,

v mint a saját gyerekeikkel ís a koszt is nagyon jó. A gyerekek tehát elégedettek. Mit mondanak azonban a velük érkezett pedagógusok? Csémy Ida elvtársnővel, a gyermekek vezetőjével beszélgetünk. — Valóban, a gyerekek láthatóan Jól érzik magukat. Az első napokban a kisebbek még néha keresték a szüleiket, de már ők ls megszokták az új helyet és megnyugodtak, mert látják, hogy csak szeretet és gondoskodás veszi körül őket — mondja Csémy elvtársnő. Igen hálásak vagyunk ipoiysági pedagógus kartársatnknak, akik sokat segítenek nekünk, hiszen napközben ők foglalkoznak a gyerekekkel és igazán igyekeznek kellemessé, változatossá tenni itt-tartózkodásuk napjait. Körénk gyűlik a többi pedagógus is, akik egy kivételével a nagyszarvai kilencéves alapiskola tanítói. Itt van köztük Kmeczko Mihály, a rokonszenves fiatal költő pedagógus, Nagy Aranka, akiről most senki sem hinné, hogy szigorú matematika—fizika szakos tanárnő, hiszen oly gyöngéden, kedvesen és szeretettel bánik a gyerekekkel, mintha valóban a sajátjai lennének. És elkísérte pionírjait a nagyszarvai iskola mindenkihez kedves, mindig mosolygós pionírvezetője, Pintér Márta ls. ö tájékoztat bennünket készségesen, honnét ls jött ez a 130 kisebb-nagyobb gyerek Ipolyságra. — Főleg öt faluból vannak — mondja, — Keszölcésröl, Vajkáról, Doborgazról, CsiUzradványból és Medvéről. Óvodás a legkisebb, kilencedikes a legnagyobb, őszintén mondhatom, ők is, és mi, a tanítóik is, jól érezzük itt magunkat. Hiszen sok érdekes programról gondoskodnak itt a gyerekek számára. — Éspedig? Miféle szórakozási lehetőségeltek vannak? — kérdezzük ismét a gyerekeket. Már sorolják ls: — Nagyon szép volt az olvári kirándulás. Szép erdőt, dombos-lankás vidéket láttunk, ami mifelénk, a Csallóközben ritkaság. — Sokat játszunk a pionírotthonban, ahol rengeteg a társasjáték, járunk moziba és TV-t nézni és a mezőgazdasági iskola sporttelepén sokat sportolunk, játszunk. — Voltunk már az Ipolysági új stadionban ts, ahol labdarúgó-mérkőzés volt a csallóközi és az Ipolysági fiúk között. 2:2 arányú döntetlennel végződött. — Nagyon érdekes volt a Ki mit tud? vetélkedő ls. Erről aztán bővebben ís beszélnek' a gyerekek. Megtudjuk, hogy a vetélkedő igen jól sikerült. Az Ipolysági művelődési otthon színháztermében zajlott le, huszonöt számot mutattak be a csallóközi gyerekek, 4—5 számmal — versenyen kívül — az Ipolysági diákok is felléptek. A zsűri Czére Katit, a nagyszarvai iskola kilenccedlkes tanulóját értékelte a legmagasabb pontszámmal. Pintér Margit és Czafik Rozália szépen előadott táncdalalkkal a második díjat, a kis Álló Irénke pedig népdalaival a harmadik dijat érdemelte kl. Az Ipolysági Nőtanács jóvoltából nemcsak a három első helyezett, hanem valamennyi résztvevő ls Jutalomban részesült: egy-egy tábla csokoládét kaptak. Változatos, szórakoztató tehát a csallóközi gyerekek programja Ipolyságon. Nagy az öröm, amikor a posta megérkezik, Jönnek a hírek hazulról — az apadásról. A vajkai ötödikesek: Kaholek Magdi, Kockás Kati, Göncz Erzst körülállják Csiba Gertrúdot, aki most kapott levelet az apukájától. — Olvasd fel, Trúdl, gyorsan — sürgetik és Trúdi csillogó szemmel újságolja: — Azt írja az apukám, hogy még 30 centimétert kell apadnia a Dunának, s akkor már visszatér teljesen a medrébe. S az érkező levelek, az érkező hírek mégiscsak eszükbe Juttatják az otthont. Egy szőke kislány bánatos kék szemében könny csillog. Horváth Rozika, hetedik osztályos medvei kislány a sírdogáló. Mikor megtudja, hogy az újság számára készülő riporthoz beszélgetünk a gyerekekkel, megkérdi, nem üzenhetne-e az újság útján haza. íme, az üzenet: — Üdvözletemet küldöm Ipolyságról kedves szüleimnek. Ez nagyon szép hely, igen jól érzem magam. Írtam már haza három levelet, de még egyet sem kaptam. Ezért könnyes hát Horváth Rozika kék szeme. Kedves Horváth anyuka és apukai Rozika pontos elme: Pioniersky tábor pri SPT5, Šahy, okres Levice. A többi gyerek, akik körénk sereglenek: Cséfalvay fűlika Vajkáról, Llmbeck Piroska és Kaholek Magdi ugyancsak Vajkáról, Viola Rozika Kövecseslől, Czafik Rozika és Czére Kati Doborgazról ugyancsak azt üzenik haza szüleiknek, hogy jól érzik magukat Ipolyságon és örülnek a Csallóközből érkező jó híreknek. Csallóközt gyerekek. Olyanok, mint a többi gyerek. Kedvesek, mosolygósak, közlékenyek, játékoskedvüek. Most még egy ideig távol lesznek otthonaiktól, melyeket a természet oktalan tombolása veszélyeztetett. A bajban nem lettek magukra hagyva. Az ipolyságiak és tanítóik szerető gondoskodása bizonyítja számukra, hogy olyan társadalomban élnek, melyben sok-sok szeretet és segiteniakarás fér el az emberi szívekben és ez győzedelmeskedik minden baj és megpróbáltatás felett. SÁGI TÖTH TIBOR SEGÍTENEK * A partizánskéi cipőgyár dolgozói külön műszakot dolgoznak le, s az így, valamint a más alapokból nyert 691 000 koronát az árvíz sújtotta emberek megsegítésére küldik. Ezenkívül kéthónapi időtartamra 5 szakembert és 2 teherautót küldenek az újjáépítési munkálatokhoz. Az üzemi bizottság 100 gyermek elhelyezéséről gondoskodik. 1949-ben alapították a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolát. Az elmúlt 10 esztendő alatt 160 szobrász, grafikus és festőművész végezte ezen a főiskolán tanulmányalt. Ebben az évben 24 fiatal képzőművész készíti a diplomamunkát. Képünkön František Stoklas hallgató egyik portréját Ján Mudroch professzor bírálja. (K. Cích f elv. — CTK J AKI MER, AZ NYER! KAPCSOLÓDJÉK BE ÖN IS A VERSENYBE A feladat csupán ennyi: írja meg egy tizenöt soros levélben „Ki vásároljon RODINA márkájú automatikus órát és miért?" A RODINA órák műszaki tulajdonságairól szívesen ad tájékoztatást a Klenoty n. v. bármelyik boltja. A levelet 1965. július 20-ig küldje a következő címre: ODBOROVÝ PODNIK PRAHA 1, VODIČKOVA 17, ODDELENIE PROPAGÁCIE Levelében közölje nevét, életkorát, foglalkozását és címét A nyeremények a következők: I. díj: Rodina márkájú karóra II. díj: Falióra III. díj: NDK gyártmányú ébresztőóra A győztesek nevét 1965. augusztus 10-én 15 és 16 óra között közli a Csehszlovák Rádió. KLENOTY Miért és mi ellen? Irta: MICHAL PECHO, az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztályának vezetője a minden ítélőképes ember ll/f tudja, elismeri avagy megIfl érzi, hogy társadalmi életünk minden szakaszát szüntelenül, fel kell mérnünk, mégpedig érzékeny és tudományos eszközökkel. Ez vonatkozik a gazdaságra, a kultúrára és a politikára egyaránt. Különféle intézmények képviselőivel beszélgetve az aktívákon vagy szemináriumokon megállapíthatjuk azt a közös nevezőjű diagnózist, hogy a szenvedélyes kérdésfelvetés időszakát most az a szakasz követi, amikor a távlataink programjellegű kérdésein gondolkodunk. Gondolkodásmódunkat és gyakorlati tetteinket ez az alapvető és haladó jelenség határozza meg. Ez teljesen objektív és törvényszerű. Magunk mögött tudjuk a társadalmi Jelenségek és az eredmények mennyiségi felmérésének Időszakát. Minden igyekezetünk a minőség tökéletesítésére Irányul, de ugyanakkor tekintetbe vesszük a mennyiségi növekedést is. Problémáink felmérésében hovatovább mindinkább meghatározó fontosságú lesz az elemzés módszere, az a törekvés, hogy feltárjuk az objektív igazságot, a helyes kiinduló pontot és következtetéseket. Az a széles körű felismerés, hogy a dolgok és a jelenségek értékelésében minden téren az elemzés módszerét kell alkalmaznunk, érzelmileg is gazdagít bennünket. Ez elsősorban a felelősségérzet növekedésében jut kifejezésre. Az egyénnek a társadalom iránti felelősségérzete, a „konzum-kommunizmus" felfogásától való szabadulás a jövőre való felkészülés egyik alapvető mozzanata, a jövő időszakra, amikor a kommunizmus második szakaszának megfelelő emberi tudat kialakul. Az utóbbi Időben, különösen a CSKP XII. kongresszusa után a fejlődést, főleg a gondolkodás alakulásában, éppen ez a minőségi változás jellemezte, amely szubjektív tényezőként előnyösen befolyásolta, sőt meggyorsította ezt a folyamatot, valamint a tudat formálódását. E kongresszus határozatainak helyességét ma, bizonyos idő elteltével különösképpen nagyra becsülhetjük azért, mert társadalmunk történelmi fejlődésében olyan következtetésekre jutott, amelyek bővítették a gondolkodás életerejét, és végrehajtásuknak gyakorlati eredményei ma már kézzelfoghatóak a gazdaság konszolidálásában, állandó növekedésében és a kultúra fejlődésében. A kongresszus következtetéseinek helyességéhez jelentősen hozzájárult az a tény, hogy a szocializmus építési programjának teljesítése idején nemcsak visszamenőleg kiigazított egyes hibákat, hanem kialakította a kezdeményezés és a további haladás légkörét is. Akárhogyan is vesszük, ez a kongresszus nagy történelmi jelentőségű, amelyben kifejezésre jutott a szocializmus és a lenini gondolkodásmód jelentős megújhodási ereje nálunk. M

inden nagy történelmi és társadalmi, valamint a gondolkodás terén végbemenő fordulat teljesen objektíven életrehív olyan Irányzatokat ls, amelyek elhagyják a fő medret. Számolni kell állóvízzel ls, felélednek a múlt különféle csökevényei, elferdülnek egyes jellemek, előtérbe kerülnek szélső bal- és jobboldali elképzelések és az, ami döntő fontosságú e két véglet között, gyakran ideig-óráig figyelmen kívül marad. A szembeötlő szélsőségek harca elvonja a ftgyelmet, ködfátylat képez. Ilyenkor is ..mindig" a marxizmus-leninizmus talajáról beszélnek, és a tömeg, amely jobbára nem nagy érdeklődéssel figyeli a nézetek akadémiai összecsapását, gyakran empirikus tapasztalatok alapján szilárdítja tudatét. Ezek a tapasztalatok viszont egyöntetűen kedveznek a szocializmusnak. A gondolkodásmód alakulása terén az utóbbi években hasonló folyamat játszódott le, és ma kifejezőbben kerülnek előtérbe a marxista elméletnek és a szocialista országépítés gyakorlatának tartós értékei. A könnyű és üres gondolatokat elfújta a szél, sok elképzelés és nézet nem lombosodhatott ki, mert száraz volt a táptalaja, nem nőtt kl világnézetünk, kommunista pártunk politikája talajából. A szocialista társadalom továbbfejlesztésére Irányuló nagy Igyekezetünk során csapásokat szenvedtünk, ütéseket ls kaptunk, de ebből levonjuk a további Időszak alapvető okulását: ha történelmi szempontból valamiért, nagyért és haladóért küzdünk, akkor harcolnunk kell valami ellen is. Az elavult, a maradi, a látszólag fejlődést elősegítő, de ideológiánktól, tapasztalatainktól és népünk mentalitásától idegen ellen. Az újért nálunk ma és a Jövőben folytatott harcot mindig abból a döntő fontosságú szempontból kell megítélnünk, hogy szilárdítani kell a párt és a nép egységét. Ennek a kapcsolatnak szilárdítása szüntelenül megkívánja a legszélesebb rétegek megnyerését a párt politikájának és világnézetünk szilárdítását az emberek tudatában. A gyakorlat új problémái elméleti feldolgozása terén természetes szükségszerűség az elméleti társadalomtudományi Ismeretek továbbítása a legszélesebb rétegeknek. Ez a pártnak, a szocialista társadalom forradalmi irányító erejének és szervezetének állandó feladata. Meggyőződtünk róla, hogy az elmúlt években ezek és a szocialista társadalom más ismert lenini alapelvei nem voltak ilyen világosak, legkevésbé gyakorlati alkalmazásuk idején. A lenini alapelvek alkalmazása, társadalmunk továbbfejlesztése megkívánja, hogy a marxizmus—leninizmus elméletében, a szocialista előrehaladás politikájában és gyakorlatában levessük a koloncot, és kitisztítsuk a tudat fejlődésének útját. » » • E

lfogadhatatlan, de nagyrészt már leküzdött filozófiai irányzat az antidogmatikus eklekticizmus és politikai szempontból a személyi kultusz módszereinek maradványai elleni harc a párton belül. A dogmatizmus elleni küzdelem látszólag tudományos értékelésének leple alatt olyan cikkek, értékelések jelentek meg, illetve vltafelszólalások hangzottak el, amelyek múltunkra vonatkozóan az összes filozófiai irányzat keverékét képviselték. Nézeteiket próbára tették Hegel és Kant követői, valamint a Marxot megelőző Időszak más filozófiai irányzatának hívei. A filozófiai fogalmakat érintő ilyen nézetek akadémiai jellegűek voltak, és hatástalanok maradtak. Számos kimondott nézet azonban a hatalom, az erőszak, a demokratikus centralizmus, a marxista párt fegyelme, a nemzetiségi politika, a szocialista demokrácia stb. kérdéseit érintették. Cikkünkben ezeket a nézeteket részletesen nem elemezhetjük, de leszögezhetjük, hogy közös nevezőjük volt reagálni a múltra anélkül, hogy reálisan fel tudták volna mérni a jelent és á jövőt. Nem állíthatjuk, hogy nem merültek fel új, értékes gondolatok Is. De a mínusz túlságosan nagy, és nem téveszthetjük szem elől, hogy nem lehet fölötte elsiklani. Lehet, hogy a szerzők őszintén törekedtek a szocialista javak „megmentésére", de ezt nem lehet oly módon tenni, hogy sutba dobjuk a marxista filozófia alapvető gnoszeológiai szempontjait. Az antidogmatikus eklekticizmus és bárhol kifejtett nézeteinek eltűrése annál veszélyesebb, hogy érinti politikánkat és gyakorlatunkat. Az a tétel, hogy állandó harcot kell folytatnunk a párton belül a személyi kultusz maradványai ellen, az anarchizmus megnyilvánulása, s egyben gyengíti a párt energiáját, erejét és akcióképességét is. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy a párt, annak legfelsőbb szervei nemcsak leleplezték a személyi kultuszt, hanem következetesen fel is számolják. A politikai nihilizmussal és rágalmazással egyenlő az a szüntelen nyomás, hogy a párt állandóan szánjabánja azt ls, ami nem irható a számlájára. A pártnak nemcsak a fogyatékosságokat sikerült feltárnia, hanem az emberek legszélesebb rétegeinek részvételével tovább gyarapította a szocializmus vívmányait is. Valóban csúcsához értünk annak az időszaknak, amelyben sokan egyenlőségjelet vonnak a múlt és a rossz között. Most soron van az értékek ésszerű felmérése. Főleg ami az ötvenes éveket Illeti. A CSKP IX. kongresszusának 1949-ben elfogadott programját gyakorlatilag az ötvenes években valósítottuk meg. Ekkor fektettük le a szocializmus alapjait. Az ipar fejlesztése, a kollektivizálás megvalósítása, a kulturális forradalom alapvető feladatainak teljesítése történelmileg ezekhez az évekhez fűződik. Ennek egyoldalú tagadása, az említett időszaknak teljes elvetése húzódik meg a személyi kultusz maradványai ellen folytatott harc mögött. M

iért vetjük fel ezeket a kérdéseket? Elsősorban egy történelmi tény kedvéért. A fiatal nemzedéknek nem kívánjuk úgy magyarázni a történelmet, mintha csak a hibák és elhajlások történelme lenne. Meg kell mutatnunk fejlődésünk objektíve haladó vonalát, azt a nehéz és bonyolult utat, amelyet minden szocialista forradalomnak meg kell tennie, ha le akarja törni a burzsoázia politikai hatalmát, és főleg, ha meg akarja szervezni a szocialista gazdaságot és kultúrát. Ez az utóbbi feladat Lenin szavai szerint bonyolulÜ] SZÖ 4 * 1965. július 1D.