Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-15 / 164. szám, kedd

í HARA M IÁK 9. HASADASOS ELMEZAVARBAN SZENVEDŐ TANÁR Ä náci vagyon külföldre csempé-. Szésének hallatára önkéntelenül fel­merül a kérdés: Vajon kire bízták kincseiket a rablóhadjárataikból meg-, gazdagodott hatalmasságok külföl-. dón? Ki, vagy kik voltak azok a jám­bor lelkek, akiket a sok milliárdnyi monopoltőke biztonságos elhelyezésé­vel megbíztak a háború végén és az ázt követő zavaros időkben? A szálak megint csak visszavezet­hek a hírhedt SD-Sonderreferat hét­próbás gonosztevőihez. A különleges feladatokkal megbízott osztály ügy­nökeit ugyanis idejekorán külföldre vezényelték, hogy előkészítsék a ta­lajt. Származásuk, szerte ágazó össze­köttetésük és „szakképzettségük" elég biztosítékot nyújtott a német tőke urainak ahhoz, hogy nem élnek visz­šza bizalmukkal. A titokzatos hangzású SD-Sonder­referat egy dr. Róbert Schmied nevű náci tanár vezetése alatt állott, aki 1936-ban szerezte meg oklevelét a müncheni egyetem államgazdasági tagozatán. Schmied Hitler fekete mundéros gárdájának vezető gazda­ságteoretikusai közé tartozott, csak­hogy a szkizofrénia, a tudathasadás csalhatatlan tünetei mutatkoztak raj­ta. Gondolkodásmódja és tettei me­rő ellentétben álltak egymással. Mást hirdetett a katedráról, mást cseleke­dett a Sonderreferatban. A háború kl-. törésekor például éjjel egy fasiszta rohamcsztagot vezényelt Danzigba, nappal pedig békés szándékú, tisz­tes tanár szerepét játszotta az otta­ni műszaki főiskolán. . Később Schmied a véres kezű Kal­tenbrunner parancsára Ausztriába tet^ te át működési területét, ahol gazda­sági tanácsadónak osztották be Hugó Jury alsó ausztriai SS-Obergruppen­führer mellé a megszállt Ausztria gazdaságának fasizálására. Miután ott kiérdemelte az SS-Standartenfüh­rer rangot, és annak megfelelő egyen­ruhát öltött, Kaltenbrunner Berlinbe szólította az SD-Sonderreferat élére. VÁLOGATOTT TÁRSASÁG A nácik „kulisszatitkait" nem is­merő közönséges halandónak fogalma sem volt arról, micsoda „vegyesáru­kereskedés" bújt meg az előkelő hangzású SD-Sonderreferat cégére mögött. Ebben a díszes „ügyosztály­ban" kéz a kézben működött együtt a befolyásos náci körök színe-java. Büntetett előéletű, rendőrségi „priu­szokkal" terhelt gonosztevők békésen megfértek a magas rangú hivatalno­kokkal. Kasszafúrók közösen szőtték terveiket a pénzügyi és bankszakér­tőkkel. Bérgyilkosok a biztonsági rendőrség aranysujtásos tisztjeivel, kitartott selyemfiúk egyetemi taná­rokkal koccintottak a Führer egész­ségére. Nemi eltévelyedéseik miatt kö­rözött szadisták biztos menedéket ta­láltak bárói rangra emelt rablólova­gok kétes társaságában. Mert a tar­ka együttes fölött Himmler, Kalten­brunner és Schellenberg tartotta vé­dő kezét. Ebbe a talmi csillogású ingoványba huppant bele a rögeszmékkel viasko­dó Schmied tanár úr. Űreá hárult az a „megtisztelő" feladat, hogy egy­részt az államilag hamisított idegen bankjegyeket, másrészt a német ha­dimilliomosok összeharácsolt vagyo­nát átmentse a határokon. Erre a célra sötét múltú csempészek és gonosztevők álltak rendelkezésre, szám szerint harminc gyanús szár­mazású egyén. Kerek ötven németországi és kül­Dr. Kari Heinz Schmidt, az aranyrab­lás és csempészés egyik irányitója. földi ipar- és más nagyvállalat, bank­és pénzintézet mindenesetre egyszer s mindenkorra elvesztette jó hírét, amikor „betársult" a német nemzeti vagyonnak külföldi „kiárusításába". Élenjáró helyet foglalt el ezen a té­ren a régebben Degussa név alatt ismert német arany- és ezüstbeolvasz­tó üzem Majna-Frankfurtban. A náci uralom alatt ez -a- konszern hallatla­nul felvirágzott, s a vason kívül úgy­szólván az egész fémipari piacot uralta. A Berlin melletti Kummers­dorfban, Hamburgban és Cellében en­nek az intézetnek a tudósai pepecsel­tek Hitler atombomba-tervezetével. Ma­gas nyereségrészesedést biztosítottak a Degussának mint társszállítónak a V—2 rakétákat előállító vál­lalatok, valamint a Hitler „csoda­fegyvereivel" bajlódó cégek. Sokolda­lú elfoglaltsága mellett azonban nem feledkezett meg a Degussa tulajdon­képpeni rendeltetéséről: nemesfémek felvásárlásáról és eladásáról, és be­olvasztásáról, sőt még bank- és bör­zeüzletek lebonyolítására is akadt Ideje, Minden Jogot fenntart a Deutscher MilltBrverlag, Berlin A CSILLOGÓ ARANYRUDAK NÉMÁK A Degussa volt egyike annak a ke­vés monopóliumnak, amelynek vert aranyrúdjait a világpiacon is elis­merték és értékelték. Ezért főleg a háború utolsó hónapjaiban fokozott követelésekkel lépett fel „szállítói­val" szemben, mert egyre több „nyers­anyagra" volt szüksége. A nemzetközi nemesfém-piacot nem lehetett becsap ni, az arany minőségét nem lehetett fellengős és dagályos beszédekkel feljavítani. Minden aranyrfidnak pon­tosan 12,5 £g-ot kellett nyomnia 999,5 szavatolt aranytartalommal, amelynek értéke egyenként legalább 14 000 dol­lár volt. A koncentrációs táborok őrsége, a gázkamrák kezelői, a gettókat fel­perzselő nácik, valamint az SD-Son­derreferat vegyes együttese kettőzött „szorgalommal" dolgoztak, hogy a Degussa aranyéhségét legalább rész­ben csillapíthassák. A kivert arany­és platinafogak, a halomnyi ékszer, a halotthamvasztóba vetett gyerme­kek első aranyláncocskája az olvasz­tókemencékbe vándoroltak. Mire a csecsebecsékből aranyrúd lett, már elfelejtett beszélni... Jól tudta ezt a Degussa is. Ezért igyekezett minden rablott kincset mielőbb aranyrúddá olvasztani. A há­ború végéig azonban minden sietsé­ge ellenére sem tudta lezárni a gyalázatos akciót. Hiába, a szerencse hátat fordított a harmadik birodalom­nak. Alig hallgattak el a fegyverek, máris világgá kürtölte egy ausztriai újság a féltve őrzött titkot: „ ... 1944-ben Strasbourgban titkos gyűlést tartottak, amelyen részt vet­tek a „harmadik birodalom" vezető pénzügyi személyiségei. Elhatározták, hogy a Német Nemzeti Bank és a Degussa vagyonának tava részét kül­földi bankokban helyezik letétbe, „strómanok" nevére. További értéke ket megbízható személyek őrizetére akarták bízni..." Mivel tehát a hírhedt SD-Sonder­referatnak is be kellett látnia, hogy idő és eszközök híján lehetetlenség immár valamennyi ékszert aranyrúd ba olvasztani, megkezdődött a rablott ékszerek eredeti alakjukban való ki csempészése. Fényt derített erre a tevékenységre Willi Götz SD-ügynök esete. A háború végén a török rendőr tisztviselőknek szemet szúrt az a te mérdek drágakő, arany és bankjegy köteg, amit egy Giuseppe Beretta névre bérelt széfbe hordanak egy Isztambuli bankban. A tőrök hatósá gök egyúttal" megállapították, hogy ez a Beretta a Nemzetközi Vöröske reszt leple alatt folytatta kisded já tékáit. Letartóztatása után eleinte konokul tagadott, de végül bevallót ta, hogy visszaélve vöröskeresztes útlevelével megtévesztette a török vámőröket, és Götz SD- ügynök szá mára mesébe illő értékeket csempé szett Isztambulba, amelyek többnyire legyilkolt hollandiai zsidók tulajdo nát képezték. Götz ugyanakkor szo rosan együttműködött egy német bankvállalat fiókvezetőjével, Hans Weidemannal, akinek sikerült a ki­csempészett aranyat Törökországban beolvasztatnia. KÖVETKEZIK: 10. EGY DÉL-TIROLI KASTÉLY GAZDÁT CSERÉL KIÁLLÍTÁSOK Táj és ember lírikusa Eugen Lehotský festményei és rajzai BAJCSI KÍSÉRLET Nagy az érdeklődés iránta • A takarmánytárolás problémája is megoldódik • Süllyeszthető öntözőfejek • Az embert felváltja a gép Ä Bajcsi Állami Gazdaságban már több éve komolyan foglalkoznak a mezőgazdasági termelésnek az ipari termelés szintjére emelésével. A gaz­daság szakemberei rendszeresen és céltudatosan tanulmányozzák a tudo­mány és technika legújabb vívmá­nyait, és sikeresen alkalmazzák a ha­zai viszonyok között. Néhány külföldi tapasztalatot annyira tökéletesítettek, hogy a szarvasmarha hasznosságá­nak fokozásával kapcsolatban nyu­godtan beszélhetünk bajcsi kísérleti módszerekről. A Mezőgazdasági Építészeti Tipizá­ló és Fejlesztő Állami Intézet bra­tislavai kerületi vállalata a közeljö­vőben befejezi a terveket és a Mező­gazdasági Meliorációs Munkák nyitral kerületi vállalata még az idén meg­kezdi Bajcson az első szántóföldi trágyagazdálkodáshoz szükséges ob­jektumok építését Szlovákiában. A ta­laj tápanyag körforgásának meggyor­sítását célzó eljárásnak ezt a módját korszerű öntözőberendezések segítsé­gével a hegyvidéki és hegyaljai ré­szeken már közel harmadik évtizede sikeresen alkalmazzák. Gazdag ta­pasztalatokat nyertünk már e téren. A fejlődés üteme itt rendkívül gyors, úgyhogy a trágyagazdálkodással kap­csolatban még ma is számos problé­ma akad. Mi az, ami Bajcson újat, fejlődést jelent e téren hazánkban és külföl­dön egyaránt? Vegyük sorba, igazán megérdemli a figyelmet. A szabadistállókban nem almoznak a jószág alá. A tehenek a rekeszek­ben gumimatracokon fekszenek. Az istálló többi része rácsos padlójú, úgyhogy a folyékony és szilárd ürü­lék is lehull a szennyvízcsatornába. A halszálkás-féle fejőcsarnokban sa­ját készltményű adagoló berendezés működik. Ennek a segítségével a te­henek takarmányadagját a hozam álapján tetszés szerint javíthatják. A takarmányellátást teljesen gépesí­tették. Az ügyes megoldású takar­mányellátó szalagot az irányítóasztal mögül — 300 tehén számára mind­össze egy ember irányítja. A gazdaság építészeti csoportja a napokban betonozza a Hoervestor tí­pusú sllótornyok alapjait. Ezzel meg­oldódik a takarmánytárolás problé­mája ls. A legnagyobb figyelmet azonban az istálló végében található berendezés érdemli. Á szilárd és folyékony ürü­lék mechanikus lapátok segítségével a központi pöcegödörbe jut. Innen pontosan meghatározott mennyiség­ben a keverőkamrába kerül, és a kész trágyalékeverék a szivattyúrendsze­ren keresztül a földalatti szilárd és a hordozható csövek segít§égéyel .,a szántóföldre jut. A trágyagazdálkodás egyelőre mintegy 110 hektárra terjed majd ki. A keverőkamrák és a szi­vattyúk olyan megoldással készültek, hogy alkalomadtán vízzel és vízben feloldott műtrágyával ls öntözhesse­nek. Először 20 hektáron műanyagból készült mozgó, öntözőfejeket fognak alkalmazni sűrű talaj alatti szerte­ágazással. Ezek a csőben levő nyo­más hatására a föld felszínére kerül­nek, de az öntözés befejeztével újra a föld alá süllyednek. Nem akadá­lyozzák majd a szántást és a begyűj­tési munkálatokat. A vetésforgót az említett területen úgy módosítják, hogy az egész vege­tációs idő alatt teljes mértékben ki­használhassák az öntözőberendezést. A gabonaföldeken az aratás után a szalmát azonnal beszántják a földbe. S egy példa a gazdasági hatékony­ságból: egy hektár trágyalével öntö­zött területre előreláthatólag két nagy hozamú fejőstehenet számíta­nak. A bajcsi kísérleti módszer iránt mér most nagy az érdeklődés mind hazánkban, mind külföldön. A gazdaság igazgatósága, a fejlesz­tési intézet és a meliorációs vállalat felelősségteljesen látott hozzá a mun­kához. A körültekintő előkészületek­ből, a tervkészítésből és szerelő mun­kákból arra lehet következtetni, hogy a kísérlet sikerülni fog és nagy nép­gazdasági jelentőségű lesz. D. HAMPL docens, az. SZNT dolgozója Lehotský alkotásainak több mint három évtizedre visszapillantó érzé­keny válogatását tárja elénk a Dosz­tojevszkij-sori Művészház júniusi ki­állítása. A száz bemutatott művön követhetjük egy mélyen és becsülete­sen érző s gondolkodó, szépért és jóért hevülő, komoly hivatástudattal rendelkező művész-egyéniség harmó­nikus kibontakozását. Eugen Lehotský Kráľován szüle­tett. A húszas évek vége felé Prága ösztönző művészi légkörében folytat­ta tanulmányait Obrovsky professzor­nál a Képzőművészeti Főiskolán. Majd néhány esztendei vidéki rajz­tanárkodás után Bratislavában foly­tat értékes pedagógiai munkát, jelen­leg a Komenský Egyetem és a Peda­gógiai Főiskola magántanáraként. Ez­zel párhuzamosan a festőművészetnek él. Folyamatban levő életműve gazdag és sokszólamú. Alakos kompozíciók­ból, életképekből, arcmásokból, né­hány csendéletből és az alkotás súly­pontját képező táj- és városképekből áll. Az akvarell és olajtechnikán kí­vül kedveli a pasztellt, a guast és a krétarajzot. =— Emberi és művészi al­kata szerint meggyőződéses realista festő, aki hű marad a természet szép­ségeinek, az élet valóságának rögzí­téséhez. A modern szlovák festészet „második hullámához", az 1909-es nemzedékhez tartozik. A harminc­nyolcas Avantgardistákkal együtt an­nak idején ő is a párizsi iskola vív­mányai felé fordította figyelő pil­lantását s izgatták az új forma- és útkeresések. Ily irányú kísérleteire utalnak az expresszionizmus, kubiz­mus és szürrealizmus sugalmazta művei. De kialakult világnézete hatá­rozza meg végül is művészi kifejezé­sét. Formanyelvét életérzése alakítja s visszatér eredeti szemléletéhez. Eb­ben a korszakában a több irányból érkező hatások: Corot áttetsző leve­gőssége, a Cézanne! rend és harmó­nia, Vlamincknak, a szerény és reálií dolgok festőjének mesterkéletlenség® ihletik, s felszívódnak egyéniségébe, így alakul ki egyéni stílusa, a nem optikai, hanem inkább expresszív impresszionista látású realizmus. Ki­fejezett festőisége mellett is határo­zottan érvényesül a rajzosság s a formák mellett a színek elsőrendű szerepe. Képszerkesztése mind szilár­dabb s összefogottabb lesz. Bíráló va­lóságlátása a kor igénye szerint ala­kul. Részleteket kerülve a forma és színrövidülésekkel egyre sűrítettebbé válik. Széles és nedvdús ecsetvoná­sokkal, dús színességgel, ragyogó zöldekkel, meleg barnákkal és telt vörösökkel festi meg az Öszi parkot, folyó és híd menti téglagyár környéki tájakat, a liptói és túróci falvak iga­zi élményből fakadt képét. Eperjes, Lőcse "inegkapó régi városrészleteit, a regényes Tarca-partot fölényesen bátor kompozícióval vetette újabban vászonra. A még háború utáni vízfestményein kevés eszközzel tömény kifejezőerő­vel és meleg törődéssel érzékelteti a vidéki ember, munkás mindennapját (Űtkaparó). Vörös krétarajzán finom, érző művészettel fogta képbe a bű­bájos Alvó kisleányt. — Míg a negy­venes évekből való az otthon benső­séges hangulatát árasztó életképek alakjai s női arcmásai renoiri lágysá­gokat és finomságokat éreztetnek; legújabb portréi (Magda, Eugénia)) a mai fiatal leányok nem probléma­mentes belső világát tükrözik. Táj- és emberábrázolásából mind­untalan kicsendül a modern élet lí ; rája, a meleg emberség, a bizalom; s a világ művészi újjáteremtésének vállalása. Lehotský őszinte s érett piktúrája a modern szlovák festészet komoly értéke, nemcsak tegnap éš ma, hanem holnap is és mindenki számára „ünnepe a szemnek". Bárkány Jenőné Itáliai utazás 1964-ben M. Cechová rajzai és képei a bratislavai Pedagógiai Könyvtárban Matilda Cechová jól ismert, realis­ta szemléletű grafikusunk, fametsze­teit, textil-képeit szülőföldjének, Cič­mánynak remek népművészete ihlet­te hosszú éveken keresztül. Tanulmá­nyai befejeztével látását és tudását gazdagító hónapokat töltött Itáliában, ahová tavaly néhány hétre ismét visz­szatért. Október volt, a nap gyakran bur­kolódzott ködbe, szürke felhők úsz­tak az égen. A máskor színesen de­rűs olasz táj s a városok most sűrű ködfátyolon keresztül mutatkoztak meg. — Velencében állapodott meg először. Papírra vetette a csatorna RENDSZERES MÜSORCSERE Május 21-én a győri Kisfaludy Szín­házban mutatkozott be a Magyar Te­rületi Színház. A társulat négy napig tartózkodott Magyarországon és ez­zel, — a Pillantás a hídról és a Rozs­datemető bemutatásával •— megindult a most majd rendszeres műsorcsere Győr és Komárom között. Ennek az értékes kulturális cserének sokrétű a jelentősége. Módot ad színjátszóink fejlődésére, értékes vitákra ösztönöz, baráti kapcsolatokat mélyít el, más­részt megerősíti annak a hídnak a pilléreit, amely egybekapcsolja, ezen a téren is a közös művészeti és iro­dalmi törekvéseinket. Most viszont, június 15—17-én Szir­mai—Kristóf: TABÁNYI LEGENDA cí­mű háromfelvonásos operettjével lá­togatnak el hozzánk a győri művé­szek. Komárom, Párkány, Dunaszer­dahely közönsége előtt lépnek fel s így az elkezdett csereakciónk má­ris együttműködéssé bővül, és nem kétséges, hogy mindkét részről kellő visszhangra talál. A győriek főleg a zenés műfajt hozzák el hozzánk, míg mi a csehszlovák drámairodalom ér­tékes anyagát visszük át elsősorban. Ezzel színesebb lesz a repertoár és közönségünk kívánsága, a zenés szín­darabok és az operettek iránt, így valóra válik. A műsorcsere megindult. Most már csak rajtunk múlik, hogy valóban fo­lyamatos ls legyen. -11. partjait szegélyező évszázados, már­már roskadozó palotákat, a festői si-' kátorokať"és kecses hajlású hidakat, — a halkan sikló fekete gondolákat. A lagúnák városának levegőjét sűrí­tette egy-egy rajzába. A ceruza vona­lának szürkéjét-feketéjét olykor át­látszó színekkel dúsította s megcsil­lantotta a „tenger egykori királynő­jének" varázsát. Róma mai izgalmas lüktetése, nem­zetközi, világvárosi forgalma elől a patinás múlthoz menekült. A grafikus biztos szemével és kezével a múlt emlékeit a jelen friss benyomásaival ötvözve idézte Róma elévülhetetlen szépségét. Vázlatain, apró tanulmányain köny­nyed tollvonásokkal rögzítette a fák szeszélyes sziluettjét s egy-egy jel­legzetes kis tájrészleteket. Ezek élők, melegek, s közvetlenebbek, mint a nyomasztó ősz hangulatának tükröző vásznai. B. J. • A demokrata párti vezetés alatt álló amerikai kormány dokumentum­filmet készíttetett John F. Kennedy­ről. A washingtoni képviselőház re­publikánus csoportja tiltakozott a film forgalmazása ellen, azzal az in­dokolással, hogy túlságosan előnyös a két, ugyancsak demokrata párti politikus: Róbert ős Edward Kennedy politikai karrierje számára... Egyre nagyobb az érdeklődés a mű­vészi kivitelezésű és értékű emléktár­gyak iránt. Képzőművészeinket és az illetékes kereskedelmi szervezeteket ezért állandóan foglalkoztatják a he­lyes megoldás lehetőségei. Az UVA népművészeti termelőszövetkezet cseh- és morvaországi boltjaiban is kaphatók a tetszetős emléktárgyak, melyek a művészi kifejezés eszközei­vel elevenítik fel a cseh s a morva népi hagyományokat. Képünkön: A faágakból s gyökerekből készített em­léktárgyak az UVA-boltokban kapha­tók. (J. Nősek fel v.. — GIK V Ol SZÖ 4 * 1965. június 15,

Next

/
Oldalképek
Tartalom