Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-11 / 160. szám, péntek

JOGI TANACSADÓ Kárfelelősség 0) polgári törvénykönyvünk a korszerű jogtudomány szellemében az eddigi előírásoktól részben eltérő módon szabályozza a polgárok és szervezetek károkért való felelősségét. A károkért való felelősségről — az objektív, tárgyi felelősség eseteitől eltekintve — csak a felelősség telróhatósága esetén beszélhetünk. A felelősség felrőhatő annak, aki szándékos vagy gondatlan cselekedetével, vagy mulasztásával törvényes vagy szerződéses kötelességét megszegi. Oj polgári törvénykönyvünk a károkozó feltételezptt felelősségebői indul ki, azaz hogy a károkozó felelős a keletkezett kárért, az ellenkezőjét — tehát hogy nem felelős — a károkizó köteles bizonyítani. Pl. aki megszúrja a károsultat, arról a törvény feltételezi, hogy felelős cselekedetéért, a károkozón múlik, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa, pl. azt, hogy jogos önvédelemről volt szó, és ezért nem köteles kártérítést fizetni. A károkozó „feltételezett vétkessége" (felróható felelőssége) a joggyakorlat számos tapasztalata alapján Indokolt, mert a károsult 8 támadás esetén gyakran elveszíti öntudatát, és így nem áll módjában az események folyását pontosan követni, erről tanúkat szerezni a helyszínen, míg ezt a sértetlenül maradt támadó, aki a kárt okozta, rendszerint minden akadály nélkül megteheti. Az előző polgári törvénykönyv szerint a kárrosult volt köteles a károkozó felróható felelősségét is bizonyítani. Minden kártérítési ügyben a károsultnak kell bizonyítania, hogy kára a kárt okozó eseménnyel okozati összefüggésben áll, neki kell bizonyítania, hogy a károkozó jogellenesen járt el, ős őt terheli a kár nagyságának ill. összegének bizonyítása, de nem kell igazolnia — mint már említettük — a károkozó vétkességét, felróható felelősségét. Az előbb említett példából kiindulva tehát a kíirosu'tnak kell Igazolnia, hogy,,.sérülése a szúrás következménye; azon körülméftyt, Tiogy a támadó jogellenesen járt el (testi sértést követett el) és megfelelő Igazolásokkal kell bizonyítania elszenvedett kárának összegét. Polgári törvénykönyvünk a polgárjogi viszonyokban a polgárok és szervezetek egyenjogúságából indul ki. Ez is nagyon lényeges újítás a régebbi polgári törvénykönyvvel ellentétben, amely külön rendelkezésében bizonyos előnyben részesítette a szervezeteket. Fejlődésünk jelen szakaszában az Ilyen védelmi intézkedésre már szükség nincs. Az említett egyenlő jogi helyzetBek megfelelően lényegében a szervezetek felelőssége azonos a polgároknak a károkért való felelősségével. Reájuk éppúgy vonatkozik a „feltételezett vétkesség" (felróható felelősség), mint a polgárokra, azzal, hogy a szervezeteket csak akkor lehet a kár okozójának tekinteni, ha a kár a szervezet feladatainak teljesítése közben keletkezett és azt azok a dolgozók okozták, akik a szervezet feladatait ellátták. Pl. a rádiókat gyártó üzem csak a feladatai ellátásával kapcsolatos károkért felel, de nem felel olyan esetben, ha valamelyik alkalmazott hatáskörét túllépve autójavítást vállalna. A vállalati dolgozóval szemben - ha a kárt a vállalat feladatainak teljesítése közben okozta — kártérítési követeléssel a károsult polgár nem léphet fel, kárát csak a vállalattal szemben érvényesítheti. Magának a vállalatnak azonban a kártokozó dolgozójával szemben a munkajogi előírások értelmében van kártérítési igénye. Pl. ha a károsult a házkezelőség háza előtti járdán elcsúszott és lábát törte, mert a járda nem volt felhintve, igényét csak a házkezelőséggel szemben, nem pedig annak alkalmazottjával szemben ér» vényesíthetí. A szervezet, ill. vállalat csak akkor mentesül a törvény által feltételezett felelőssége alól, ha sikerül bebizonyítania, hogy a kárt a tőle elvárható minden erőfeszítés ellenére sem akadályozhatta meg. Nem mentesülhet azonban a felelősség alól arra való hivatkozással, hogy felettes szervek intézkedésének tett eleget. Polgári törvénykönyvünk utal arra, hogy az állami szervek törvénnyel ellentétben álló döntései folytán bekövetkezett károkért külön előírások értelmében felelősek. Ilyen előírást eddig a bűnvádi perrendtartás tartalmaz az ártatlanul elítéltek kártalanításáról. Más esetekre vonatkozóan már folyamatban van egy új, korszerű törvény kidolgozása. Fontos azonban tudni, hogy az állami szervek más károkozásáért, — amit nem döntési jogkörükben okoztak — éppúgy felelnek, mint más szocialista szervezet. A fentiekben a felróható felelősségen alapuló kártérítési kötelezettségről volt szó. Üj polgári törvénykönyvünk ezenkívül ismeri a.' ún. objektív kárfelelősséget is, a felelősség felróhatóságára való tekintet nélkül. Ilyen felelőssége van a motoros jármüvek üzemeltetőjének, a veszélyes gyártással foglalkozó vállalatoknak, ilyen jellegű az elszállásolási szolgáltatásokat nyújtó vállalat felelőssége a vendégek által bevitt vagy elhelyezett dolgokban keletkezett károkért. Dr. FÜLDES JÖZSEF Építik a közös gazdaság alapjait IPOLYSZALKA PROBLÉMÁI MELEGEN SÜT a nyárelejl nap. Széles nyalábokban árasztja Izzasztó sugarait Ipolyszalka kilométer hoszszúságú utcájára. A tágas utca valóban Inkább térhez, mint utcához hasonlít. Felhorzsolt gyepszőnyegén pufók gyerekek Játszadoznak, önfeledten kergetik a nehéz futball-labdát. Munkaképes felnőttet Ilyenkor nagyítóval sem lehet látni a faluban. Csak munkaképtelen Idős bácsik pipáznak egy-egy ház előtt nyújtózkodó gerendán. A többiek a szövetkezet lejtős határában vagy más munkahelyen dolgoznak, így keresik mindennapi kenyerüket. Az unatkozó, ráérős öregek szívesen váltanak szót az Idegennel. Küzdelmes életsorsuk, katonakoruk emléők Is Pista bácsinak szólítanak, legyűri magában a keserűséget, és nyíltan beszél: i— Minket öregeket az bánt a legjobban, hogy községünket és széles környékét még ma is a Galícia gúnyos elnevezéssel illetik. Ezt a nevet egyébként az Ipoly- és a Garamköz valamennyi községére egyaránt mondják... Ml tagadás, magam is többször hallottam ezt a nevet. Első ízben — ha pontosan emlékszem — az akkori párkányi JNB funkcionáriusaitól hallottam. Az elnevezés tudtommal onnan ered, hogy a szövetkezetek megszervezésének forró napjaiban az Ipoly és a Garam torkolatánál levő falvak népe közömbös magatartást tanúsított A falu mindenes háza: a tüzoltószertár keinek felelevenítésén kívül a falu fejlődésének részletes történetét is elmondják. A régi históriák meghallgatása után szinte úgy éreztem, hogy közelebb kerültem ehhez a faluhoz, melynek dolgos népe eddig nem a legrózsásabb körülmények között.tengette éle,tét. Pedig Ipolyszalka valamikor városnak számított, szerzetesek, módosabb nemes emberek településeként emlegették. És ma? Erre kértem választ a férfikor őszébe jutott közlékeny vendéglátóimtól. Válaszukban nehezen tudják megtartani a helyes sorrendet. Évtizedek felcserélésének pontatlanságával szaporán szövik tovább ízes mondókájuk fonalát. Hangjukból klérzem, hogy szívüket mély keserűség marcangolja belülről. Talán az alacsony nyugdíj miatt? — Dehogyis — felelik szinte kórusban — Mi igénytelenek vagyunk, s szerényen megélünk a havi járadékbői. — Hát akkor mi adott okot lappangó elégedetlenségre? AZ AZ ÉRZÉSEM, mintha kérdésem kissé torkukra fojtotta volna a szót. A legidősebb közülük azonban, akit a falu szocialista átépítésének gondolata iránt. A járás akkori vezetői fűt-fát ígértek, kultúrházak létesítésével, a községek építése tervének szép távlataival, persze közben-közben nem a legmegfelelőbb módszerekkel akarták rávenni a lakosságot a közös gazdálkodás kiépítésére. A sok csalogatás nem vezetett eredményre; sőt ellenszenvvé fokozta a közömbösséget a környék dolgozó parasztjaiban. Tíz év távlatából még ma ls pontosan emlékszem, hogy a párt az önkényeskedő, funkcionáriusokat felelősségre vonta, és a következő időszakban a párt helyes falusi politikájának meggyőző erejével, az önkéntesség elvének szigorú betartásával a szövetkezeti gondolat győzött a Garamon túli falvakban. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGON ezekkel a kérdésekkél kapcsolatosan folytatódott tovább a vita Ipolyszalka húszéves fejlődéséről. Trencsík László, a HNB elnöke őszintén és nyíltan feltárta a falu fejlődésének helyzetét. — Sajnos azzal kell kezdenem, hogy a húsz év nem nagyon sokat adott községünknek. Félreértés ne essék, nem az emberek, a lakosság megváltozott életkörülményeire gondolok, mert ezen a téren — állítom — óriási a fejlődés. De nincsenek középületeink, gondot okoz az iskolaépület megoldása — a kultúrházat a tüzoltószertár helyettesíti. A „Z"" akció keretében csak ez idén tehettünk valamit. 800 folyóméteren járdát létesítettünk. Ennyi az egész, amit a falu képviselője fel tud sorakoztatni Ipolyszalka húszéves fejlődéséről. Nehezen lehet megérteni, miért hagyták ki a falut a számításból, amikor a környékbeli és a szomszédos községek mindegyikében épült valami, amivel dicsekedhetnek. Lettrich Miloslav, a HNB titkára szintén régebbi funkcionárius a faluban. Űt az bántja legjobban, hogy ha már semmi sem jutott nekik a felsőbb költségvetésből, miért bánik velük mostohán a Jednota is, mely hat épületet foglalt le üzlethelyiségek számára. A fogyasztási szövetkezet, úgy látszik, csak a tiszta jövedelmet szívja el a községből, új venr déglőt, éttermet azonban — bár nagyon kellene — még a távlati tervek szerint sem fog építeni. AZ EMBEREK TUDJÄK, hogy az építkezés nagy beruházásokat igényel, és ezt minden faluban nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Azt azonban sehogy sem tudják megérteni, miért éppen mindig Ipolyszalkát hagyják ki a számításból. Ha valamikor történetesen az apácák részére nem létesítettek volna kolostort a faluban, ma még az Iskola elhelyezése is komoly gondokat okozna. Ez idén további osztálylyal kell bővíteni az iskolát. De hol keressenek elhelyezést? v- A járási nemzeti bizottság értesített — kapcsol rá ismét a HNB elnöke —, hogy szeptember elsejére — ha törik-szakad —, gondoskodnunk kell az osztály elhelyezéséről. Egyéb megoldás híján az osztályt a tűzoltószertárban kell elhelyeznünk. Ez mindenes épületnek számít a faluban: itt gyülekezik egybe az ifjúság, ezt az épületet használjuk kultúrház gyanánt... NÉHÄNY ÉVVEL EZELŐTT a falubelieket a konzervatív magatartás, a közöny jellemezte. Ma ezt a szót egészen mással kell helyettesíteni, mert korunk új > szemlélete hatja át az emberek gondolkodását. Azokk az emberek, akik eddig hírét sem akarták hallani a szövetkezetnek, ígéretteljesén, teljes erőbedobással építik rv N

éhány nap múlva hivatalosan is beköszönt a nyár. Sajnos elő kell venni a naptárt, ha ezt el is akarjuk hinni. Mert az időjárásból inkább március első felére következtethetne az ember. A közelmúltban erről beszélgettünk egyik agronómus ismerősömmel és szidtuk az idei tavaszt. Jómagam inkább csak együttérzésből melegedtem bele az esztendő legszebb Időszakának „dicséretébe", ő azonban szakmai magyarázatokkal tarkította gondolatgazdag véleményét a gondszaporító idei tavaszról. 1963 első hónapjaiban, amikor szokatlanul hideg volt a tél, a kedvezőtlen Időjárás rengeteg problémát jelentett a népgazdaságnak. Főképp a közlekedésben, az építőiparban, a bányászatban okozott nagy nehézségeket a kegyetlen Időjárás, mely miatt az említett és más termelési szakaszok a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem teljesíthetik a termelési tervet, • olvashattuk akkor az illetékes szervek nyilatkozataiból. Aligha lehet vitás, hogy a nem várt kemény tél minden szakaszon megnehezítette a tervfeladatok teljesítését. Akkor a mezőgazdaságról kevés sző esett. Pedig ha valamelyik termelési ágazatban az időjárás lényeges befolyást gyakorolhat a termelésre, az mindenekelőtt a mezőgazdaság. Igen, mondhatnánk, de ez nem a télre, hanem a termelés szempontjából fontos tavaszi, nyári és ősz eleji hónapokra vonatkozhat, hiszen télen szünetelnek a mezőgazdasági munkák. Látszólag ez így Igaz. Ezt a szemléletet talán az alakította ki, hogy az egyéni gazdálkodás Idején az állattenyésztés és egyáltalán a földművesek téli teendőit nem nagyon sorolták a fontosabb mezőgazdasági munkák közé. Ezzel kapcsolatban hadd idézzünk egy panaszlevelet, melyet éppen az említett időszakban küldött be szerkesztőségünkbe az egyik állami gazdaság állatgondozója. G0NDSZAP0RIT0 TAYASZ —r Segítsenek elintézni, >= írta — hogy megkapjam januárra és februárra a teljes fizetésem, mert a szokásos összegnek a felét se fizették kl. — Majd megjegyezte — igaz ugyan, hegy februárban például nemhogy szedtek volna magukra valamit a növendékállatok, hanem átlagosan egy dekát le ls adtak. De hát ml fizessünk rá arra, hogy a nagy hidegben az este bekészített takarmányt reggel fagyosan kellett etetnünk? Nem elég bajunk volt nekünk hogy az építkezési vállalat olyan Istállót épített, amelyikben az állatok előtt befagyott a víz? 1963 februárjában és márciuséban sok hasonló panaszlevelet kaptunk. Érdekes, hogy egyik levélíró sem az időjárást szidta, hanem azokat, akik az istállókat, illetve a munkanormákat tervezték. Hogy miért? Mezőgazdasági dolgozóink nagyobb része már sok kemény telet átélt. Megszokhatták már, hogy az időjárás nem alkalmazkodik a mezőgazdasági dolgozók igényeihez s ebből következik, hogy az ember alkalmazkodjék az adódó helyzethez. Mint például az idei tavaszhoz is. Az ember szinte beleborzong abba a gondolatba, hogy még most, június második hetében is csaknem 80 ezer hektár termőföld van víz alatt Ez még csak az árvíz, emellett ugyancsak több tízezer hektáron a megrekedt esővíz áztatja a növénykultúra földjét. És ritka az olyan nap, amelyik újabb kiadós esővel ne szaporítaná a rengeteg vizet. Rengeteg gondot, munkát adott a vetés, még többet a növényápolás a felázott talajon. A mindennapos eső a takarmánybetakarltást is megnehezíti és szinte lehetetlenné teszi, hogy a takarmányok maradéktalanul megőrizzék a tápértéket. Azt hihetnénk, hogy ilyen körülmények között a mezőgazdasági dolgozók mást se tesznek, mint tehetetlen dühvel káromkodnak. Hát ami illeti, a szentek emlegetése nem éppen ritkaság, ám tehetetlenségről szó sincs. Mert nézzünk csak szét a határban. Igaz, hogy a szokottnál sokkal több és nehezebb munkával, de különösen DélSzlovákiában egészen jól halad a növényápolás. Elég sok lucernát lesilóztak a mezőgazdasági üzemek, hogy megmentsék a drága takarmány tápértékét. És az is említésre méltó, hogy sokkal inkább bevetettek minden lehető területet, mint a korábbi években. Tény, hogy jelenleg sápadtabb a kukorica, apróbb a cukorrépa, mint más években ilyenkor. De a vérbeli parasztember azt is észreveszi, hogy a gabona jobb termést ígér, mint a múlt években, s azt ls jól tudja, hogy a cukorrépának, a kukoricának meg a többi kapásnak a feje fölött sem kell még meghúzni a harangot. Csak egy kis jobb idő kell és a gondos ápolásnak, a szorgalmas munkának bizonyára ott is meglesz a eredménye. S

zóval a falvakat, a határt járva mindenütt szorgalmas emberekkel találkozunk. Még a takarmánybetakarítás és a növényápolás van soron, de azért már az aratásra is gondosan készülnek. Érdekes ezzel kapcsolatban megemlíteni az egyik bácsi véléményét arra a kérdésre, megblrkózna-e az idei nehéz aratással. — Hogy nehéz aratás lesz, az biztos. — mondotta. — De sose féltsenek bennünket, arattunk mi mér gépek nélkül és nehezebb körülmények között ls. Meglesz az idei aratás is. Csak az irodából ne Írják elő, hogyan kell aratni. Mert azt legjobban a dűlő szélén lehet eldönteni. Azt ls hozzátette: Elvégezzük mi a magunk munkáját becsülettel, csak bízzanak bennünk. HARASZTI GYULA A gyermekeknek tetszik a betonjárda. Nem kell már taposni a sarat. (Németh J. felv.) a közös gazdaság alapjait. Ettől messzemenően még kísérletet is végeznek: a szomszédos Kiskeszivel és Leléddel társulva 2600 hektárra növelték az egyesült szövetkezet határát. A társult szövetkezet annak rendje és módja szerint határozta meg a termelést, gépeket vásárol, nagy beruházásokat eszközöl, és a nagyüzemi gazdálkodás haladó módszereinek alkalmazásával megteremtette a jövedelmező termelés feltételeit. Persze, azért még olyan épületet, ahol több mint kétszáz szövetkezeti gazda összejöhetne, a társult községek egyikében sem lehet találni. ÜJ GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI ELVEINK helyes alkalmazásával — azt hiszem — ezen a helyzeten is lehet változtatni. A szalkaiakkal egyetemben hiszem, hogy a felelős politikai és gazdasági vezetők méltányolják majd a társult szövetkezetek, a falubeliek kérését, és a közeljövőben kultúrház és új iskola felépítésével még lendületesebb munkára serkentik a dolgozó parasztokat. Szükséges ez annál is inkább, hogy mielőbb feledés homályába merüljön e környék gúnyos elnevezése, az Iróniával emlegetett Galícia. SZOMBATH AMBRUS 19B5. Június 11. * ÜJ SZÖ S