Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-10 / 159. szám, csütörtök

Harmincéves hagyományokra te­kinthetőt vissza a Szene mel­letti kráľovái méhtenyésztő köz­pont, amely a Liptovský Hrá­dek-i Méhészeti Kísérle­ti Intézet körzeti munkahelye­ként fejti ki tevékenységét. A köz­pont dolgozói elsősorban kutató­munkával toglalkoznak. Egyik el­sőrendű feladatuk a Trnavčanka és a Tatranka ellenőrzötten tiszta fajú méhanyák tenyésztése, ame­lyeket annak megállapítása céljá­ból figyelnek meg, hogyan alkal­mazkodnak a sík vidék feltételei­hez. A központ nemcsak anyamé­heket tenyészt, hanem méhfullán­kokat is gyűjt a hlohoveci Slova­kofarma számára, ahol méhméreg­böl gyártják a reumatikus beteg­ségek gyógyítására kiválóan alkal­mas virapin védjegyű kenőcsöt. A kráľovái méhészeti központban rendszeresen rendeznek méhész­mesteri tanfolyamokat, illetve to­vábbképző tanfolyamokat. Képün­kön: Ján MaCina méhészmester a cukrot és mézet tartalmazó tész­tának méhekre gyakorolt hatását ellenőrzi. (Bakala — CTK — felv.) Két műszak az állattenyésztésben SZEXUÁLIS CSALÉTEK A tudósok egyre kutatják a mind ha­tékonyabb vegyi rovarirtó szereket. A kí­sérletekre nemcsak azért van szükség, mert a rovarok szervezete idővel meg­szokja a vegyszereket és ellenállóvá vá­lik, hanem azért is, hogy az új vegysze­rek ne legyenek ártalmasak a hasznos rovarok, illetve madarak számára. Fon­tos a kutatás azért is, hugy megleljék a lehető legolcsóbban előállítható rovar­irtószert, s így e kártevők pusztítása minél gazdaságosabb lehessen. Nagyon nehéz feladat vegyszerekkel maradéktalanul kiirtani a kártevő ro­varokat, bár ez szükséges lenne a fer­tőző betegségeket terjesztő rovarok ese­tében, mint pl. a kullancsok, a különféle szúnyogok és legyek esetében, amelyek fertőző agyhártyagyulladást, maláriát, álomkórt és egyéb betegségeket terjesz­tenek. A kártékony rovarok elleni küzdelem­ben nagy segítséget jelent a vegyészek­nek a biológusok és entomoiógusok köz­reműködése. Az utóbbiak abból indulnak ki, hogy a természetben minden élőlény­nek megvan a maga életveszélyes ellen, fele, tehát a kártevő rovaroknak Is. Ezért ajánlatos volna ellenségeiket sza­porítani, természetesen olyan mérték­ben, hogy az emberre nézve ne legyen veszélyes. Vegyük például a fürkészda­rázst, amely petéit a kártevő rovarok lárváiba rakja és a petékből kikelt lár­vák belülről fölfalják „bölcsőjüket". Aránylag könnyen előállítható az a sexuális serkentő anyag, amelyet egyes kártékony rovarfajták nőstényei termel­nek párosodás idején. Ezt a szintetikus úton előállított anyagot kitűnően fel le­het használni a hímek kelepcébe csalá­sára. Ezenkívül közismert tény, hogy rádium-, röntgen-sugarak csökkentő ha­tással vannak az élőlények nemzőképes­ségére. Nagy visszhangot keltett a biológusok­nak az a felfedezése, hogy a rokon faj­ták keresztezésével szapurodásra képte­len utódik jönnek világra. Ilyen példá­ul a szamár és a ló keresztezéséből született öszvér. Természetesen akad­nak olyan fajták is, ahol a keresztezés fokozza a nemzőképességet. Bizonyos módszerekkel azt is elérték, hogy egyes rovarok kizárólag hímnemű utódokkal szaporodtak. Ez is egyik módja annak, hogyan lehet kiirtani egy egy kártékony rovarfajtát. A fent említettekhez hasonló kísérle­tek eredményei azzal a reménnyel ke­csegtetnek, hogy a vegyészek és a bio­lógusok közös erőfeszítése meghozza a mj.<ia gyümölcsét: legalább néhány kár­tevő rovar maradéktalan kiirtásának le­hetőségét. (gz) Szénaszállítás műanyag csövekben A szénát, szalmát, szecskát sűrített levegővel általában pléhcsövek segít­ségével továbbítják egyik helyről a másikra. A pléhcsövek azonban meg­lehetősen nehezek, ezért legújabban Nyugat-Németországban műanyagcsö­veket használnak. Egy ember egy óra alatt 80 méter PVC-ből készült csövet rakhat le, illetve helyezhet át. Az üzemköltségek ily módon állítólag 40 százalékkal kisebbek. • FIATALOK ÉS IGÉNYEK • AMIRŐL MEGFELEDKEZÜNK • A NADSZEGI KEZDEMÉNYEZÉS Képzeljük csak el, milyen arcot vágnánk a reggelihez, az ebédhez, a vacsorához, ha nélkülöznünk kellene a tejet, tojást, zsírt, húst stb. Mi azonban nem gondolunk erre, egy­szerűen azért, mert van, sőt egyre több van. S mert több van, termé­szetszerűleg fokozottabb mennyiség­ben fogyasztjuk ezeket a terméke­ket. Jóízű falatozás közben talán egyszer sem gondolunk azokra, akik ezeket a termékeket kitermelik, a gulyásokra, a fejőkre, etetőkre — az állattenyésztési dolgozókra. Megfeled­kezünk róluk, pedig ünnep, nem ün­nep, korán reggel és késő este a munkahelyükhöz vannak kötve és alig jut számukra életünk sok-sok él­ményéből, a szórakozásból és a fel­frissítő pihenésből. Érdemes elgondolkozni a kulturális javakból kirekedt állattenyésztők helyzetén. Eltérő vélemények A mezőgazdasági termelésben egyre erőteljesebben tért hódít a kettős műszak. A traktorosok már évekkel ezelőtt megismerkedtek vele; a mező­gazdaság egyéb ágazatában dolgozók azonban csak mostanában ismerked­nek előnyeivel és hátrányaival. Mert ennek is két oldala van. Valahogy vérszegény a két műszakkal való kí­sérletezés. Ezzel magyarázható talán az is, hogy ritkaság számba megy az a mezőgazdasági üzem, ahol az állat­tenyésztésben bevezették a két mű­szakot. Hogy miért vérszegény a kez­deményezés, arra a szakemberek el­térő nézete ad magyarázatot. Ugyan­is az állattenyésztés két műszakáról két ellenvéleményű tábor alakult ki. Az egyik tábor szakemberei helyes­lik, mert felmérik Jelentőségét, a má­sik tábor ellenkező véleményen van. Több szakavatott véleményt meg­hallgattam ezzel kapcsolatban. Végül is megállapítottam, hogy a két mű­szaktól való idegenkedés onnan ered, mivel bevezetésével valójában meg­kétszereződik a dolgozók száma, a termelést viszont nem lehet ezzel arányosan a kétszeresére növelni. Te­hát bizonyos Jövedelem-csökkenést jelent az állatgondozók részéről. Idejét múlt módszerek? Az állattenyésztésben alkalmazott jelenlegi módszerek általában bevál­tak, az állattenyésztők anyagilag ís érdekelve vannak a többtermelésben. Mégis megtörténhet, hogy ezek a módszerek „idejét múlttá" válnak, mert nem biztosítják, — Illetve ki­rekesztik az állattenyésztésben dol­gozókat a meglevő kulturális lehe­tőségekből. Ha ezen keresztül vizsgáljuk a dol­got, rá kell jönnünk, hogy a két mű­szaknak az állattenyésztésben óriási jelentősége és jövője van. Tudjuk, hogy a két műszak bevezetése bizo­nyos feltételeket követel, és ma még mindenütt ez nincs meg, számos szö­vetkezetben azonban már konkrétan zoghatnak a szabad levegőn az üszők. foglalkozhatnának a kérdés megvaló­sításával. Mert végeredményben a termelési körülmények nem szorít­hatják háttérbe az egyéni és szemé­lyes érdekeket. De szemléljük közelebbről az ösz­szefüggéseket. Mit igazol a gyakorlat? A nádszegi szövetkezetben az állat­tenyésztés néhány ágazatában már három évvel ezelőtt bevezették a két műszakot. Három év nem nagy idő, kevés ahhoz, hogy végérvényes meg­állapításokat tenne lehetővé, elegen­dő azonban tapasztalati következte­tések levonására. Kezdeményezésük szinte egyedülál­ló. S ha nem vált volna be, a szö­vetkezet vezetősége már régen átállt volna az általában alkalmazott állat­tenyésztési módszerekre. Ha anyagi­lag túl nagy megterhelést jelentene ez a szövetkezetnek, akkor nem me­rült volna fel annak lehetősége, hogy bevezessék a két műszakot az egész állattenyésztésben. — Állatgondozóink lényegében hét órát dolgoznak naponta. Megkövetel­jük viszont, hogy a műszak alatt jó munkát végezzenek — mondja Hen­cze Béla, zootechnikus. — Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a két műszak nem kifizetődő. Rácáfolnak erre az állattenyésztésben elért ered­ményeink. Tervünket jóval 100 száza­lékon felül teljesítjük. A további célok Á két műszakot ellenző zootechni­kusok ellenérvként felhozhatnák, hogy ők is elérnek olyan sikereket, mint a nádszegiek, pedig náluk nincs két műszak. Dicséretükre válik. Azon­ban, ha összehasonlítanánk a nádsze­gi állatgondozó napi munkateljesít­ményét — nemcsak a munkaórákra gondolok — egy olyan állatgondozóé­val, aki egymagában kénytelen elvé­gezni a két műszakot, akkor lénye­ges különbséget tapasztalnánk. Le­het, hogy az előbbi kevesebbet keres, mint az, aki egész napját az állatok körül tölti el, — az emberi megelége­dés szempontjából határozottan a nádszegi állatgondozó javára billen­ne a mérleg. Nem vitás, a munkán és a fizetésen kívül más célja is van az embernek. f— Célunk az, hogy Jobb és jobb munkafeltételeket teremtsünk dolgo­zóinknak. Olyan istállóink is vannak, amelyekben a szó szoros értelmében, gombnyomásra megy a munka. A gé­pesítéssel könnyebb munkafeltétele­ket teremtünk, a két műszakkal pe­dig lehetőséget adunk a kulturáltabb életmódra. Becsületes munka után legyen idő a szórakozásra, olvasásra, művelődésre ős jusson idő a család­nak is. Az állatgondozóknak is joguk van erre és talán mindennél előbbre való, hogy ezt biztosítsuk számukra. Hencze elvtárs szavait azt hiszem magukénak érzik az állattenyésztési dolgozók. A két műszaknak erről az oldaláról megfeledkeznek azok, akik helytelenítik bevezetését. Pedig je­lentőségét nem lehet koronákban ki­fejezni, de megfizetni sem. Fel kell váltani az idősebbeket Van itt még néhány olyan körül­mény, amivel a jövőben többet kell foglalkozni. Ide tartozik a mezőgaz­dasági dolgozók aránylag magas élet­kora, és ez főleg az állattenyésztésre vonatkozik. Tehát gondolni kell a felfrissítésre, a fiatalokra. Igen, a fiatalok, akiknek végül Is és fokozatosan fel kell váltaniuk az idősebbeket s akik már nagyobb igé­nyeket támasztanak munkakörülmé­nyeikkel kapcsolatban, és nehezen képzelhető el, hogy beletörődnek majd a kora reggeltől késő estig tartó, mindennapos lekötöttségbe. Elgondolkozni ezen a problémán már most nagyon időszerű, miután már nem egy helyen eredményesen megoldották. Ebből és még sok más szempontból követésre méltó a nád­szegiek példája. SZABÚ TIBOR Josef Trousil, a hlušovicei szövetkezet (olomouci járás) fejője több mint 4000 liter tejet fej évente. Sikerét elsősorban a szakszerű üszőneve­lésnek köszönheti. A kellő takarmányozás mellett kifutókban eleget mo­(Balla József felvétele) M lariska néninek szó­lítják az érsekúj­vári szálloda szobaasszo­nyát. Mariska néni szíve­sen elbeszélget a vendé­gekkel, s ha Dolný Óhajt, a szülőfaluját említik, szó­hoz sem engedi a vendé­get. Dicséri faluját, kivált­képpen a földművesszü­vetkezetet. — A cukorrépát ls egy héttel előbb egyelték ki, mint a környékbeliek — mondja többek Között Ma­riska néni. A dicséretnek van alap­ja. A Dolný Ohaj-iak való­ban fölkeltették a környék figyelmét. Szövetkezetük három évvel ezelőtt föl­vette a Csehszlovák—Szov­jet Barátság nevet, és a többi hasonló nevű szövet­kezettel versenyre kelve a többtermelésért tavaly előkelő helyet foglalt el a versenyben. Nézzük meg azonban a helyszínen, mit mondanak a szövetkezet vezetői. A gazdaság udvara — bár alig telt el az ebéd­idő — igen élénk. Autó, traktor, lovasfogat jár ki­be a kapun. A kapuőr egy hattagú munkacsoportra mutat. A bíráló bízottság — mondja az őr, s mindjárt hozzáteszi —, ők döntik el, milyen értékű a ser­tésállomány, amelyet fel­neveltünk. Mwd néni Bübzkzbéyz Jaroslav Augustín, a gaz­daság zootechnikusa elé­gedett lehet a bizottság véleményével, hiszen elég gyakran hallhatja tőlük az elita rekord kijelentést egy-egy példánnyal kap­csolatban. Persze, az eli­ta A és a B gyakoribb, ám ez ls szép összeget Je­lent egy-egy kocáért, vagy apaállatért. A dam Chodák, a szö­vetkezet elnöke is visszatér az ebédről, azt sem tudja, hol kezdje a munkát. Szívesen részt venne a sertések osztályo­zásában, de nem teheti. A bizotosító intézet egyik dolgozója fel akarja be­csülni, milyen kárt tett a telepen az épületben a fel­gyülemlett esővíz, öt kell Chodáknak kisérnie. A nagy elfoglaltság közepet­te azonban szakít egy kis időt, hogy elmondjon egyet-mást a gazdaság életéből. A szövetkezetek közötti versennyel kezdjük. — Az állattenyésztésben kitűnő eredményeket ér­tünk el — mondja az el­nök, s felsorol néhányat. — Az egy-egy tehénre eső fefési 'átlag 3013 liter volt tavaly. Száz tehéntől 94,3 borjút választottunk el, egy anyakocától pedig 17,65 malacotA tyúkok átlagos hozama 165 tojás volt. Testvérek között ls di­cséretet érdemelnek a szö­vetkezet dolgozói. Elvégre ilyen eredményeket a ve­zetőség nem is várt. A 2200 literes tejhozamra, 115 da­rab tojáshozamra számí­tott. Szó, ami sző, a tag-, ság kitett magáért, s igye­kezetét talán legjobban az tükrözi, hogy az egy hek­tárra eső termelést 8370 koronára növelte. | gen ám, csakhogy a • versenyben sok volt az ehhez hasonló szö­vetkezet: Dríenice, Imeľ, liptovský Mikuláš, Šariš­ské Michalany és még má­sok, s nehéz volt eldönte­ni, kit Illet az elsőség. Amikor azonban az áruel­adás értékelése került sor­ra, kevesbedett a bíráló bizottság munkája, mert már csak Dolný Óhaj és Drženice mutatkozott egy­forma versenytársnak. A drlenicieknek kedvezett a szerencse, tekintettel vol­tak arra, hogy ök kedve­zőtlenebb természeti viszo­nyok között dolgoztak, így nekik ítélték az Üj Élet kolhoz zászlaját. Egy­egy utalványt azonban (ki­rándulásra a Szovjetunió­ba) mindkét szövetkezet kapott. — Egy kicsit vitatkoz­tunk a döntés után — jegyzi meg az elnök. Az Igaz, hogy a dríeniciek határa dombos, ám a tava­lyi esztendő a nagy szá­razság miatt nekünk sem volt kedvező. Ez az eszten­dő majd jobb lesz — bíz­tatja magát az elnök. Chodák elvtárs abból a tényből indul ki, hogy míg tavalyelőtt a negyedik he­lyet szerezték meg, tavaly már a másodikra sikerült jutniuk. A verseny tehát csakis előnyére válik a szövetkezetnek. Tavaly a száraz esztendő ellenére a munkaegység értéke 2 ko­ronával növekedett, és teljes értéke néhány fil­lérrel már meghaladta a 23 koronát. |em zaklatom továb­bi kérdésekkel a szövetkezet elnökét. Lá­tom, sok dolga van, akár­csak a többi embernek a telepen. A petrencéző kö­rül hárman is szorgoskod­nak, szénagyűjtésre készí­tik elő a gépet. Ki tudja, hogyan sikerül az idei esz­tendő, vajon nem tesz-e nagy kárt a termésben a sok eső. Egyelőre persze ez még a jövő titka, akár­csak az, hogyan állja meg a helyét Mariska néni fa­luja a versenyben. BENYUS JŰZSEF 1 FALU —10 HIR SZALÓC • HÁROM FALU EGYESÜLÉSÉ­BŐL (Szalóc, Vígtelke, Kőrös) ala­kult a Szocializmus Hajnala nevű szövetkezet. A közösnek Így sem túlméretezett a területe, 1050 hek­táron gazdálkodik, amelyből csak 436 hektár a szántóföld. Ezen a tá­jon, a" két hegyvonulat között igen szűk a Sajó völgye, s ennek is nagy része árterület, a folyó ta­vaszonként elönti. A vidék inkább rekreációs céloknak felel meg, mint mezőgazdasági termelésre. A szövetkezet határában van a gombaszögi cseppkőbarlang, amelynek egyre több a látogatója. • A TERMÉSHOZAMOK JELZIK, hogy a három község termőföldje különböző. A vigtelkei határban az utóbbi három évben több mint 500 mázsa cukorrépát termesztet­tek hektáronként. Szalóc határá­ban 270 mázsa hektározamot ér­tek el, míg a körösi földeken csak 200 mázsa az átlagos cukorrépa­termés. Egyébként az egyesített gazdaságban a répatermesztő terü­let kicsi, és az asszonyok nagyobb területet szeretnének kiegyelni, hogy több munkaegységet szerez­zenek. • TAVALYELŐTT 46 MÁZSÁS REKORD TERMÉST értek el búzá­ból egy négyhektáros parcellán. A vígtelkei határ a búzatermesz­tésre is nagyon jó. Tavaly a szá­razság ellenére 32 mázsa volt az átlagos hozam hektáronként. Ta­valyelőtt 36 mázsa kaštlcei búza termett egy-egy hektáron a vigtel­kei határban. Az átlaghozam le­hetett volna nagyobb is, ha a dű­lőben két és fél hektárnyi terüle­tet nem önt el a vlz, amelyen csak 20 mázsa búza termett. • ÖT MÁZSA SZÉNÁT TAKARÍT MEG naponta 100 hízómarhánál a szövetkezet. A takarmányadag 2,4 kilő erőtakarmány, 1,2 kiló melasz, 3 kiló darált kukoricacsut­ka, 2 kiló szalma és 1 kiló széna A kukoricacsutka felszívja a me­laszt, amelynek egy része az ami­nosavakkal dúsított erőtakarmány hatására fehérjévé változik. A hiz­lalási eredmények jók, a súlygya­rapodás egy-egy hízőmarhéné! 97 deka naponta és a hús termelési önköltsége 6,9 korona kilogram­monként. • SAJÁT NEVELÉSBŐL egész­séges állományt létesített a gazda­ság. A volt tbc-s tehenek 10—11 liter tejet adtak naponta. Tavaly a fiatal állomány beállításakor fe­lére csökkent a tejtermelés, az idén azonban már megközelítik a volt átlaghozamot, mert sok fiatal tehén nagyon jő tejelő. A Dáma, az Ibolya, az Adél, a Boris és még jő néhány tehén 15—16 liter tejet ad naponta. • 250 FÉRŐHELYES borjúistfil­Iója van a szövetkezetnek. Hogy minden helyet kihasználjon, a sa­ját nevelésű 150 borjú mellé 100 borjút még (elvásárol. Egyheti szoptatás után már itatják a bor­júkat, hogy olcsóbb legyen a ne­velésük. A szokottnál nagyobb fia­tal állományból a szövetkezet fel­tölti a hizlaldát, a fejőstehénállo­mányt és üszőket ad el továbbne­velésre. • 400—420 KILÖS SÜLYT ÉR­NEK EL a 16—18 hónapos növen­dékállatok. Az idén 105-öt hajtot­tak belőlük legelőre és a pelsőci fennsíkon egészséges környezet­ben nevelkednek. Ezzel magyaráz­ható gyors növekedésük és az a tény, hogy ezeknek az állatoknak már fiatal korban nagy a tejho­zamuk. • KEVÉS A FÉRFI DOLGOZÓ a szövetkezetben, a vezetőség azonban a gombaszögi kőfejtő véd­nökségi üzemmel ezt a kérdést is megoldja. Az üzem a csúcsmun­kák idején szabadságot ad dolgo­zóinak, akik szívesen vállalnak munkát a szövetkezetben. Ellen­szolgáltatásként a szövetkezet a munkaegység értékén és a termé­szetbenin kívül minden ledolgozott 10 munkaegység után 1 ár földet is ad. • ÜJ LAKÓNEGYED ÉPÜLT 15 házzal a szalóci egyházkert he­lyén. A közeljövőben még növek­szik a házak száma, mert további 11 lakos igényelt házhelyet a volt egyházkertben. • A KULTÜRÉLET VlGTELKEN A LEGÉLÉNKEBB. A Csemadok he­lyi csoportját illeti a dicséret. A té­len kél színdarabot mutattak be, az állam' ünnepekre rendszeresen ku!támű<snr.~al lépnek fel. Részt ves/nak i Ki mit tud járási ver­senyen is, s»mi egy 167 lakosú "í£z:ľéŕre nézve szép teljesítmény. (bj.) 196S. június 10. • Cj SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom