Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-10 / 159. szám, csütörtök

í HARA M IÁK 5. A 18/19. SZÁMÚ BARAKK LAKÓI Ide kerültek a kitaseítottak, számkivetettek. Munka- és lakhelyük szögesdrótból készült ketrec volt. Ideiglenesen életben levő halottaknak tekintették őket. Ha valaki számára, akkor az ő számukra biztos volt a halál. Előbb vagy utóbb. Fél Európából terelték őket ide az SS-fejvadászok: Franciaországbúi, Belgiumból, Dániából, Norvégiából, Lengyelországból, Jugoszláviából, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból. Nemcsak a külvilágtól, hanem a koncentrációs tábor többi foglyaitól is szigorúan elkülönítve, áthághatatlan, több rendbeli biztonsági övezetben tengették megszámlált, illetve „megszámlálhatatlan" napjaikat elevenen eltemetve. Az elgondolás attól a Bernhard Krügertől származott, aki a nagyarányú bankjegyhamisítás értelmi szerzője és gyakorlati szervezője volt. Az SS-pribékek az ő parancsára válogatták ki a szabadságuktól megfosztott személyeket Németországban és a megszállt területeken, akik vésnöki, nyomdászati s más ezzel összefüggő szaktudással rendelkeztek. Tehát elfogott ellenállási harcosokat, antifasisztákat, faji vagy politikai üldözötteket. A koncentrációs táborok vezetősége körlevelet kapott „emelje" ki a megfelelő szakismeretekkel rendelkező foglyokat. Az áldozatok kiválogatásában Krüger személyesen is részt vett. Talán soha sem tudódtak" volna kl a szerencsétlenek megpróbáltatásai, ha egy Hans Kurzweil nevű fogoly csodával határos módon nem élte volna túl a barna rémuralmat. Kurzweil a háború után a bíróságon jegyzőkönyvbe mondotta megrázó élettörténetét. MILYEN HALÁLT VÁLASSZAK? A buchenwaldi kqncentrációs tábor parancsnokságának hangszórója 1942. júliusában jelentkezésre szólította a grafikusokatj a papírszakmabelieket és a fodrászokat. — 1939. Január 15-én fogtak el a vérebek, amikor Saarbrückennél át akartam lépni a határt — vallotta Kurzweil. — Dachauba hurcoltak, majd a tábor megszüntetése után szeptember 28-án Buchenwaldba szállítottak. A táborparancsnokság jelhívására önként jelentkeztem könyvkötőnek, mivel előzőleg beosztottak az orvost kísérletek számára fenntartott foglyok csoportjába, amelyet kínzóink „egészségügyi különítménynek", Medizintsches Kommandónak neveztek fellengősen. Főleg tífuszbactlusokkal fertőztek meg bennünket — kísérleti „emberállatokat", akiket a náci „orvosok" rövid úton eltettek láb alól, ha nem tudtak kigyógyítani. Nem volt tehát mit vesztenem. Így kerültem a 19-es számú barakkba, ahol szinte légmentesen elszigeteltek. — Huszonheten voltunk. A táborparancsnok azzal „fogadott" bennünket, hogy minden teketória nélkül jelakasztat, ha valami nem „klappol". Azután megismertetett feladatunkkal. Csakhamar a hírhedt Krüger SS Sturmbannführer vette át a parancsnokságot. Mivel én voltam az egyedüli képesített könyvkötő Krüger különítményében, egy August Petrik nevü műszaki vezetőnk előmunkásnak nevezett ki. Schnapper és Krebs szakképzett nyomdászokra hárult a hamisított bankjegyek sokszorosításának feladata. Mivel a papiros minősége nem felelt meg a követelményeknek, csak 1942 novemberében láthattunk rendszeres munkához, amikor új papírszáňítmány érkezett. Csoportunk 1944 elején már 140 főre emelkedett. — Eleinte csak a nyomda- és papírszakmában jártas foglyokat vettek fel csoportunkba, később már fodrászokat, bankszakembereket, sőt bankhivatalnokokat is. A foglyok kiválogatásánál a kézügyességre helyezték a fősúlyt. A nyomoaúcokat a hirhedt Skotzeny vezetése alatt a friedenthali táborrészlegben SS-legények és német polgári személyzet készítették. Tőlük vettük át a gépi berendezéseket, a gyárból pedig havi 10 000 ív különleges papirost. Jómagam a megfelelő minőségű papiros átvételéért voltam felelős. Ellenőriznem kellett a vízjelet és a hamisítandó bankjegyek számára szükséges papír alakját, nagyságát, nyomdába helyezését. Akiket a hamis bankjegyek átvilágításával bíztak meg, a „kákán ts csomót kerestek", hogy meghosszabbítsák — életüket. A háború utolsó napjaiban többedmagammal Ebenseebe vittek, hogy „jelszámoljanak" bennünket. Szerelvényünk mindössze 3 órát késett, s ez mentette meg életünket. 1945. május 6-án felszabadítottak az amerikaiak. L. HAAS CSEH KARIKATURISTA KÁLVÁRIÁJA — Engem 1944-ben a prágai Gestapo rémhírterjesztés miatt vett „védőrizetbe" a terezíni gettóban, jóllehet akkor már a terezíni koncentrációs táborban voltam. Auschwitzba hurcoltak, karomra tetoválták az 199 885-ös fegyencszámot, és beosztottak a hírhedt dr. Mengele „kísérlett nyulat" közé. Egy hónap múlva „szerencsére" elvittek Sachsenhausenbe rajzolónak lés" ürügyén elvitték és soha többé nem láttuk őket viszont. AKIKET „VISSZARÁNCIGÁLTAK" AZ ÉLETBE A huszonkét éves, zsidó származású Edei nevű foglyot maga Krüger hozatta el Auschwitzból Sachsenhausenbe pénzhamisítás céljaira. Edei és társai már a gázkamra előtt vetkőztek, amikor felharsant egy SS-hőhér felhívása: „Vésnökök, rajzolók, festők, nyomdászok Jelentkezzenek!" Elképzelhető, hogy a halál küszöbén állók az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodtak, csak megmeneküljenek a biztos haláltól. Legalább egyelőre. Voltak azonban olyanok is, akik az évekig tartó kínzatás, sanyargattatás és éheztetés folytán annyira beletörődtek az elmúlásba, hogy egyszerűen nem jelentkeztek, és végtelen fásultsággal átlépték a gázkamra küszöbét. OKIRATSELEJTEZÉS ÉS BÉLYEGGYŰJTÉS 1944 júliusában teherkocsik érkeztek a drótketrecek bejáratához több ládányi rakománnyal. Krüger kiszemelt néhány foglyot, akiknek rendezniük kellett az elhurcolt, közben már legyilkolt zsidók különféle országokba szóló útleveleit, bizonyítványait, személyazonossági igazolványait stb. A levél- és okmánybélyegeket le kellett fejteni, mert Herr Sturmbannführer Krüger, szenvedélyes bélyeg* • 'Wpí^ifflBt A sachsenhauseni koncentrációs tábor 18/19 sz. barakkja, ahol a „halálraítéltek" dolgoztak. a pénzhamisítók ketrecébe. Fogolytársaim között volt egy Jilovský nevü prágai festő és egy Párizsban letartóztatott bécsi festőművész, Jean Lental. A többiek nevére nem emlékszem. Csak e sachsenhauseni ketrecben értettem meg, miért nem végzett rajtam orvosi kísérletet dr. Mengele az auschwitzi fogolytáborban, és miért rajzoltattak ott velem különféle mintákat: az idegen valuták hamisítása fontosabb volt a nácik számára, mint az „orvosi-egészségügyi" kísérletek. Ezek szerint tehát Auschwltzben „felvételi vizsgát" kellett tennem rajzból! — A sachsenhauseni pénzhamisítórészlegen a fegyőröket a legvadabb szadisták köréből válogatták ki, akik a beteg foglyok „kezelésénél" szinte vetélkedtek a kegyetlenségben. A munkaképtelen foglyokat „gyógykezegyűjtő is volt, amúgy mellékesen. Miért ne lehetne egy tömeggyilkosnak ártatlan vesszőparipája is? Az okmányok selejtezése közben szívet tépő jelenetek játszódtak le a szögesdrótketrecekben. Az Iratokat rendező foglyok felismerték szeretteik fényképét, anyjuk, feleségük, gyermekeik igazolványait. A pszichológiai emberkínzás ördögi találmánya! De beszélni tilos volt. A halál torkából egyelőre kiragadott foglyok sápadt arcáról patakokban folytak a könnyek, amivel pokoli gyönyörűséget szereztek őreiknek, az emberi mivoltukból kivetkőzött, emberklnzásban kéjelgő fenevadaknak. KÖVETKEZIK: B. A VILÁGHÓDÍTÓK HULLASZAGOT ÉREZNEK. Nem lehet közömbös Nemsokára bezárulnak az iskolák kapui. A gyermekek odahaza maradnak. S ez bizony sok helyen gondot okoz. Anyukának munkába kell járnia, s a gyerekekre nincs, aki felügyeljen. Sok helyen szükségmegoldásból a nagyobbik gyermek felügyeletére hagyják a kisebbeket. Ez pedig már számtalan tragikus eseménynek volt az okozója. De nézzünk egy példát... Szabó Mária Békéről Somorjára indult, hogy ott bevásároljon. Három gyermekét felügyelet nélkül hagyta, gondolván, hamar visszatér. Az ajtóból rászólt a gyerekekre: „Legyetek jók, aludjatok". A konyhában a tűzhely vígan duruzsolt. Tán erre lett figyelmes a kis Tibor is. Felkelt, a konyhaszekrényből gyufát és gyertyát vett elő. Mire anyuka megjött, három gyermeke már örökre elaludt... Ez volt a tél egyik legmegrázóbb esete. Sajnos nem egyedülálló. Ebben ar időszakban még 15 gyermek lelte a lángokban halálát. De még nem teljes a statisztika. Tavaly 36 gyermek életét oltotta ki a tűz, hatvanat pedig súlyosan megsebesített. A számok vádolnak. Vádolják azokat, akik gondatlanságból magukra hagyták a gyermekeket. A vádat még azzal is alátámaszthatjuk, hogy a múlt évben Szlovákiában 219 tűzesetet okoztak a gyerekek, közel 2 és fél millió koronás kár keletkezett. Országos méretben az összeg meghaladja a nyolcmillió koronát. Miért beszélUnk most erről? Elsősorban azért, hogy legyünk óvatosabbak, körültekintőbbek. Ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyermekeket. S ha már itt tartunk, azt is el kell mondanunk, hogy ebben a nemzeti bizottságok is sokat segíthetnének. Ott, ahol nincs rendszeres napközi ottthon, óvoda, a nyári hónapokra átmeneti időre megszervezhetnék ezeket. Nem könynyü, de megoldható feladat. A napközi otthonokat, óvodákat különösen azért emlegetjük, mert a legtöbb tüzet az iskolaköteles kort még el nem ért gyermekek okozzák. A statisztika szerint a tragikusan végződő tüzek nagy részét az 5—7 év közötti gyermekek okozzák. S ebben a korban a gyerekeknek tűzvédelemről beszélni vajmi keveset lehet. Nem tudják megérteni, mit lehet s mit nem. S ha „kéznél van" a gyufa könnyen keletkezhet tűz. Persze a nagyobb gyermekek esetében is fennáll a veszély. Nemegyszer láthatjuk magunk is, hogy 10—12 éves fiúk — cigarettát és gyufát vásárolnak. Hogy odahaza a szülők ne lássák mit művelnek, a szalma, vagy szénakazalhoz húzódnak. Ott cigarettáznak. Az égő gyufát meggondolatlanul eldobják... Nem egy példa volt már arra is, hogy az erős cigarettafüst köhögési rohamot okozott, a gyerek eldobta a cigarettát, s néhány perc múlva lángra lobbant a kazal. Ezért jó, ha néhanapján megnézzük a gyerekek zsebeit, ellenőrizzük, nincs-e náluk gyufa. S ha már erről beszélünk, meg kell említeni, hogy 12 éves korig tiltos is a gyermekeknek gyufát eladni. Vajon mindenütt betartják-e ezt? Nem küldjük-e magunk is gyufát vásárolni a gyerekeket? Ez könnyen megbosszulhatja magát. Itt a vakáció, a gondtalan szabadság ideje, kipihenik magukat a diákok. A mezőn ez idő tájt a legszorgosabb a munka. Ennek ellenére ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyerekeket. A múlt évi statisztika senki számára sem lehet közömbös. -njJobb válláról a bal vállá A régi dal szövege úgy folytatódik, hogy „sej haj", a következő sorok azonban az álhajjal foglalkoznak. Igaz, hogy a közelmúltban az álhaj, vagyis a paróka csupán a kopaszodókat és a színészeket érdekelte, de amióta a Német Fodrászok Központi Szövetsége megállapította, hogy Jacqueline Kennedy álfürtök nélkül nem lehetne a világ legjobban fésült aszszonya, a nyugati országokban élő leányok és édesanyák is lelkesedéssel hódolnak az új divatnak. Az NSZKban 1964-ben kétszerannyi parókát adtak el, mint 2 évvel ezelőtt. A nyugatnémet parókaipar jelentékeny mennyiséget szállít Amerikába. 1960ban például egymillió márka értékű parókát exportáltak az NSZK-ból az USA-ba és 1963-ban már négy és féli millióra emelkedett az álhajexport értéke. A paróka árfolyama változó, alakulását a kereslet és a minőségi igényesség befolyásolja. A karneváli mulatságokra műanyagból készült parókák ára 25 márka, míg az igazi „német" fürtökből „kézzel" gyártott, ünnepi álsörényért 1500 márkát fizet a divathölgy. A legolcsóbbak a ragasztottak, a legdrágábbak a 3—8 hajszálból sodort fürtöcskékből gézre kötött műremekek. Olcsók a műszálból, a valiara... bivaly és angora juh szőréből készült parókák is, de az igazán igényes vevők számára valódi emberi hajból készülnek. Ezek kőzött is a legjobbak a német, francia és svéd hajból készült parókák. A második helyet az olasz és a harmadikat a kínai hajszálból készült foglalja el a ranglistán. Kisebb értékű a „kifésült", vagyis fésűvel kitépett hajszál, mert azt osztályozni kell és összerakni úgy, hogy hajgyökér hajgyökér mellett legyen. Az igazi érték: a vágott haj. Minél hosszabb a hajszál, annál drágább. Az első osztályú, „világos, hullámos német hajszálak" ára az utóbbi öt esztendőben rohamosan emelkedett. 1938-ban 1 kilogramm, finom, világos, 30 centiméter hosszú, vágott német hajért 70—100 márkát fizettek, 1950-ben 250—280 márkát, 1960-ban 1000 márkát és 1964-ben 1450 márkát. Jelenleg a német leányfejekről lenyírt 50 centiméter hosszú hajszálak kilója 2160 márkába kerül. Az áremelkedést azzal indokolják, hogy a nyersanyagforrás lassan kiapad. Már a kolostorok is egyre kevesebbet szállítanak, mert egyre kevesebb a novicia és egyébként sem hagyják magukat tökéletesen lenyírni. Szegény német parókakészítőki... PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Séta a párizsi vásáron Minden jogot fenntart a Deutsoher Militarveriag, Berlin A

hagyományos párizsi vásár idei színhelye a Versailles-i kapu. Sokan csak kíváncsiságból nézik meg, mások: a szakemberek, a fogyasztók, a kis- és nagykereskedők megrendeléseket eszközölnek. A különlegességek vására ez. A 12 ezer kiállító közül 3 ezer külföldi. A kiállítási terület 4500 hektár. Az idei párizsi vásár jellegzetességeiről nem kívánok részletesen beszámolni, csak néhány érdekességet említek. A vásár bei. és külföldi kiállítóit a Versailles-i út választja el egymástól. Időzzünk előbb egy kicsit a belföldieknél. Eddig minden évben hoztak valami meglepetést, az idén nem sok az új-. dor(ság. Most is, akárcsak az előbbi években, villamos háztartási cikkeket, rádió- és televíziós készülékeket, könyveket, camping-felszereléseket, fűtőkészülékeket, bútort, élelmiszert stb. állítanak ki. Újdonság a különböző típusú lakásokat (áruk 10 000— 400 000 frank) bemutató 22 pavilon. A lakberendezéseknél a közönség kegyeiért vetekedő számtalan modell között egy újfajta mosógépet találtunk: egy rugalmas talapzatra szerelt gömbből áll, amelyet a forró víz, illetve a gőz nyomása működtet. Az élelmiszer-részlegen egy 635 csésze italt kiosztó automata vonja magára a figyelmet. A bedobott pénzérem értéke szerint a gép édes, vagy keserű kávét, tejet, csokoládét stb. ad. A gép megőrli és adagolja a kávét, s ki mint óhajtja — langyosan vagy melegen — szolgálja fel. A kiállított tárgyak az emberi leleményességről tanúskodnak. Se szeri, se száma a különféle csábító dolgoknak. Több mint hatezer a kiállított könyvek száma: a tankönyvektől egészen a díszkiadású kötetekig. Következnek a varrógépek, a hűtőszekrények stb. Bizony nem egy látogató távozik sajnálkozva: a kiállított tárgyak vágyakat ébresztőnek az em-. beri leleményesség nyújtotta kényelmek Iránt, de a pénztárca a legtöbb esetben túl vékonynak bizonyul a vásárlásra. Induljunk most egy kis „világkörútra" a külföldi kiállítók pavilonjai között. Az egyes országok Itt, rendkívül ízlésesen, eredeti különlegességeiket tárják a látogatók elé. Egymással versengenek, melyik szolgálja Jobban a haladást, a kényelmet és a jólétet. Bárcsak ilyen jellegű len/ ne az országok közötti vetélkedés mindenütt! Kína most első ízben képviselteti magát a párizsi vásáron, és így külö-. nősképpen vonzza a látogatókat. A hagyományos ázsiai szőnyegeken, sWymeken, porcelánokon és metszeteken kívül korszerű nehézipari gépeket állít ki. Figyelemre méltó a szerszámgépeik jő Ikivitele. Utunk most a finnországi, a lengyelországi, majd az Egyesült Államok pavilonjához vezet, mely az idén elég szerény (igaz, hogy Amerika számos francia kiállító „standon" — mindenekelőtt a televíziós készülékeknél és a villamos háztartási gépeknél közvetve is képviselve van]. Következik az olaszországi, a pakisztáni, a romániai, az indiai és végül a Szov-. jetuniő pavilonja, melyet főként a nagy teljesítményű rektifikátorok és marógépek jellemeznek. Sok csodálója akad az elektronikus or-. vost készülékeknek. Utoljára hagytam a csehszlovák pavilont. Játékokban, magnó- és rádiókészülékekben bővelkedik. A turistacikkek is közérdeklődésnek örvendenek. Meleg volt, és így sokan tolongtak a pult körül, ahol a plzeňi sört mérték. Jómagam is megkóstoltam és állíthatom, hogy e híres sör a szállítás alatt mit sem vesztett ízéből. RÉSZLET A SZOVJET PAVILONBÓL ÜJ SZÖ 4 * 1965. június 10

s