Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-05 / 154. szám, szombat

•Tií^ H ARA M IÁK Is végül külföldön íereskaďalmi szervezetet alapítanának. A strasbourgi Maison Rouge-ban pán a" "háború első négy évében ke- dául az az arany, amelyet az SS-rab hek-e kultúránk rabszolgálként. Miň- rácsolt minden aranynak. Ä fel nem den egyéb közömbös számomra!" Csu- fedezett készletek közé tartozik pél1944. augusztus 10-én megtartott ösz- rek nyolcvanmilliárd, számokban klszejövetelen az értekezlet fő előadó- fejezve 80 000 000 000 márkát kitevő sztk? A szöveg így kezdődik: „Ukrajnában és a Kaukázusban ellenben szükség lesz a jelenlegi pénzegység, lók még 1945 februárjának végén a rubel fenntartására..." A továb A második világháború utolsó öt ZJ esztendejében mintegy három '' és fél millió német katona esett el különböző földrészek 54 országában. Vajon ki küldte őket hazájuktól távolt vidékekre? Mit kerestek messze idegenben ezek az állig jelfegyverzett milliók? Milyen célokért kellett életüket áldozni? Bizonyos náci körök már beletörődtek Németország katonai vereségének gondolatába, számoltak az elkerülhetetlen véggel. Hivatalosan azonban ezt a véleményt borúlátásnak, bomlasztásnak minősítették, és a hatóságok politikai aknamunkát láttak benne. Aki ilyen húrokat pengetett, azt a Gestapo azonnali „kezelésbe" vette, vagy koncentrációs táborba hurcolták. PÁRNÁZOTT AJTÓK MÖGÖTT A még német kézen levő Strasbourgban az egyik luxusautó a másik után fékezett le az előkelő Maison Rouge szálloda főbejárata előtt. A kocsikból kiszállók némelyike tengerésztiszti egyenruhát, javarészt azonban polgári ruhát viselt. Mindegyikükön meglátszott, hogy méltóságuk, származásuk, rangjuk és fontosságuk tudatában vannak. Az összejövetel szigorú titokban tartása végett eltekintettek a kölcsönös bemutatkozástól. A fegyvergyártó cégek — Krupp, Messerschmitt, Büssing, Volkswagenwerke és Rheinmetall különben sem tartották fontosnak, hogy képviselőik nevét valamikor ezzel az emlékezetes tanácskozással kapcsolatban emlegessék. Pontosan tíz órakor bezárult a szárnyas ajtó az értekezletre utolsónak érkező mögött. Kívül csupán az a két bikanyakú ajtónálló foglalt helyet, aki eddig a látogatók különleges igazolványét ellenőrizte. Mindketten kényelmetlenül feszengtek testre szabott civilöltönyükben. Meglátszott rajtuk, hogy már rég nem hordtak polgári ruhát. A késő délutáni órákban másodszor étkeztek a meghívott előkelőségek. A szakácsművészet felszolgált remekel sem tudták azonban megtörni a „jeget", sőt még a „hadizsákmányból" visszamaradt francia konyak sem akarta megoldani a jelenlevők nyelvét. Pedig micsoda Ínyencségeket tá. laltak fel a sűrűn elfüggönyözött ablakok mögött! Olyan ételkülönlegességektől roskadozott az asztal, amilyeneket a szálloda előtt tovasiető élelmiszerjegy-tulajdonosok csak hírből-hallásból ismertek. A társaság asztalbontás után nemsokára feloszlott, az értekezlet résztvevői mereven búcsúztak egymástól; túrakocsijaik a szélrózsa különböző irányába röpítették őket. A konferencia tárgyáról, lefolyásáról nem vettek fel jegyzőkönyvet. Udvariasan, de annál erélyesebben felkérték a megjelenteket, még saját használatukra se készítsenek jegyzeteket. Ez a német fegyverletétel előtt tíz hónappal történt. Közben hónapok teltek el, hiszen a szövetséges hatalmaknak a háborús bűnösök kinyomozására alakult londoni bizottsága csak 1945 novemberében, hat hónappal a békekötés után tette közzé kutatásának eredményeit. Megállapítást nyert, hogy a Maison Rouge-ban azokat a terveket tárgyalták meg, amelyeket vezető náci körökben agyaltak ki, miután rádöbbentek a háború kilátástalanságára. Olyan műszaki hivatalok és kutatóintézetek létesítését tervezték, amelyek a háború után Németország városaiban és falvaiban titokban tevékenykednének, előkészítenék a fegyverkezési ipar újjáélesztését, konspiratív módon egybehangolnák valamennyi náci hivatalnok munkáját ja leplezetlenül bejelentette: „A Franciaországért vívott ütközetet elvesztettük. A német ipar vezetőinek be kell látniuk, hogy a háborút nem lehet megnyerni. Most tehát arra kell törekedniük, hogy kapcsolatokat teremtsenek külföldi cégekkel. Szerződéseket kell velük kötni, előkészületekei kell tenni arra, nogy a háború után számottevő külföldi kölcsönöket szerezzenek. Minden kezdeményezés legyen egyéni jellegű, hogy a legcsekélyebb mértékben se keltsen gyanút." A szónok ezután hozzáfűzte: „Készüljenek fel továbbá az ipari vállalkozók az NSDAP (vagyis a náci párt] pénzelésére, amelynek esetleg illegalitásba kell vonulni. A párt számol azzal, hogy Németország leverése után egyes élenjáró vezetőit háborús bűnösként elítélik. Gondoskodni kell [tehát arról, hogy a kevésbé ismert és i befolyásos párttagokat különféle né"met cégeknél helyezzék el műszaki szakértői minőségben." A szövetséges hatalmak említett vizsgáló bizottsága jelentésében közölte, hogy Hitler pártja annak idején hajlandó volt tekintélyes összeget átutalni az ipari vállalkozóknak, hogy ezeket fordítsák a háború utáni tltértéket raboltak el a cseh, lengyel, francia, belga, holland, luxemburgi, dán, norvég, jugoszláv, görög és szovjet néptől. A német népnek még sem hajtott hasznot a háború. Hitler és táborno,elemeltek" a Magyar Nemzeti Bank trezorjából, és három Fieseler Storch típusú repülőgépen elszállítottak a körülzárt Budapestről. A rabolt kincs biakban azoknak a területeknek a pénzegységét állapították meg, amelyeket előreláthatólag el akartak foglalni ... Mindez egy hónappal a Szov60 ládányi, tehát legalább 3000 ki- jetunió megtámadása előtt történt... logramm arany volt. Vajon mekkora lehetett kai eleinte ugyan győzelmet győze- összértéke, ha csupán a lemre arattak, de azután törvénysze-. 70 teherkocsi-rakomány rűen bekövetkezett a vereségek soro- nak feleit meg? (Megemlítjük, hogy zata. Végül Hitlert is elvitte az ör- 780 tonna aranyból nem kevesebb, sal kezdeni. Csak a fasisztáknak a A hallgatóság körében mozgolódás kincs támadt. Kétségtelenül példátlan arcátlanságról tanúskodott, hogy a támadó fél kénytelen agresszív előkészületeit nagyarányú pénzhamisítás,maradék" színarany dög. Mikor felködlött előtte az „istenek alkonya", igyekezett az egész német nemzetet magával rántani a romlásba. mint 70 millió jómtnőségü jegygyűrűt lehet gyártani./ Az aranyhoz hasonlóan a nácik a ,totális háború" fogalmáról alkotott elképzelésében születhetett meg olyan gondolat, hogy hamisított bankháború utolsó tíz hónapjában renge- jegyeket hozzanak forgalomba azokAzok azonban, akik Hitlert egykor teg valutát, devizát és értéktárgyat ban az országokban, amelyeknek levezérré kiáltották ki, a holnapra ls gondoltak. Az arcvonalakon a német férfiak egész nemzedékei véreztek el, a német anyák halálra gürcölték magukat a hadiiparban, a német városok romhalmazokká váltak. A boltok kongtak az ürességtől, a birodalmi márka egyre jobban elértéktelenedett, az élelmiszeradagok éppen csak hogy megütötték a legszükségesebb létminimumot. Ezzel szemben a náci fejesek maroknyi csoportja, amely konokul kitartott a fasizmus mellett, 1944—1945 telén már olyan szédületes rabolt va„síboltak" lóhalálban külföldre, ott biztonságba helyezték, és ellenértékét rohanására készültek. A vádló rámutatott arra, hogy a álnevekre szóló számlákra fizették vádlottnak az általa aláírt okmány be. A több milliárdos értéken kívül tanúsága szerint pontos értesülései hasonlóképpen cselekedtek Hitler titkos fegyvertervezeteivel is. Egyidejűleg mindent elkövettek, hogy a nyo-, mokat eltüntessék. A KINCSTÁRNOK ŰR A KERESZTKÉRDÉSEK TÜZÉBEN voltak a Szovjetunió lerohanásának előkészületeiről. A világtörténelemben egyedülállónak bélyegezte a jelen esetet, amikor egy nemzetközi bíróságnak ennyi elvetemültséget kell lelepleznie. Amikor a birodalmi bank elnöke bűnrészességet vállal egy idegen állam bankjegyeinek tonnaszámra menő hamisításában, tehát egy Egy évvel Németország összerop-: olyan vétségben, amely homlokegyenest ellenkezik a nemzetközi joggal és az 1929-ben megkötött genfi nempanása után Walther Funk ls a vád-, gyónnál rendelkezett, amely párját lottak padjára került. A négy szöritkította nemcsak Németországban, vetséges nagyhatalom képviselői la-, zetközi egyezménnyel! És ehhez az egyezményhez Hitler kormánya is TELEFONBESZÉLGETES JULIUS MADER ÍRÓVAL, A HARAMIÁK KINCSE SZERZŐJÉVEL Halló, itt Berlin! Á berlini Deutscher Mllítärverlag kezelésében újabb történelmi dokumentációs mű jelent meg Julius Madertől a „Haramiák kincse" címen. A könyv a náci hatalmasságok vagyonharácsolását írja le abban az időben, amikor a hitleri fasiszták sorsa megpecsételődött. A háborús vérontással szerzett javakat igyekeztek biztonságba helyezni a megszálló hatalmak elöl. Az NDK könyvpiacán a Haramiák kincse a legkeresettebb könyvek egyike. Julius Maderrel állandó kapcsolatot tartunk lenn, aki szerkesztőségünknek elsőként engedélyezte a fordítást. A mű kivonatos közlését mai számunkban Indítjuk. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk telefonon Julius Mader íróhoz: • A TopIitzi-tóbAl felszínre került értékeken kívül hnvá lett az a sok milliónyi hamisított font sterling s más bankjegy, amelyek miatt a hamisításra kényszerílett foglyoknak meg kellett halniuk? Könyvemben ellenőrizhetően hiteles adatokat sorolok fel az ügynökökről, akik SS-nagyságok és fejesek megbízásából nem kevesebb, mint huszonhat államban „helyezték el" a hamis pénzeket. Sokan közülük az NSZK „oltalmát" élvezik, magas tisztséget viselnek, vagy búsásan jövedelmező vállalatok tulajdonosai. • Vannak köztük háborús gyilkosok is? — Ez a kifejezés túl enyhe. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy a díszes társaság túlnyomóan tőmeggyilkosokból áll. Itt van például a hírhedt Bernhard Krüger, volt SS-Sturmbannführer, Himmler parancsainak végrehajtója. Ártatlanok vére tapad a kezéhez, akiket a sachsenhausení koncentrációs tábor ebenscei telepén gyilkolt meg. Évek hosszú során gyűjtöttem ellene a terhelő bizonyítékokat. Krüger keresztnevéről nevezték el különben az ún. Bernhard-akciót, a hamispénzgyártást. Krüger jelenleg egy amerikai vállalat nyugat-németországi érdekeit képviseli. • Mit tudunk még meg új könyvéből? — Tartalmazza azokat a részleteket a Toplitzi-tó rejtelmeiről, amelyeket az osztrák hatóságok eddig nem közöltek a nyilvánossággal. De minden titkolózásnak egyszer vége szakad. Következnek azután a további rejtekhelyek, ahol a nácik Igyekeztek „zsákmányukat" biztonságba helyezni. Felsorolja továbbá azokat a svájci, amerikai stb. konszerneket, amelyek fedőnév alatt működnek külföldön, s ahol az összerabolt vagyont rejtegetik. Minden egyes esetben bizonyítékkal szolgálok. Itt van többek között a hírhedt dr. Schmied... — Neun Minuten! — Kilenc perc! — jelenti a két telefonkezelő a beszélgetés időtartamát. Gyorsan elbúcsúztunk a berlini írótól és letettük a hallgatót. A többit olvasóink megtudják ma Induló sorozatunkból. Feljegyezte: GREK IMRE, a mű fordítója kos szervezet kiépítésére külföldön, hanem egész Európában. TonnaszámEllenszolgáltatásképpen az ipar köteles lett volna külföldi pénztartalékait a párt rendelkezésére bocsátani. Egy másik összejövetelen azt követelte a birodalmi fegyverkezési minisztérium képviselője, hogy Németország nagyvállalatai létesítsenek haladéktalanul műszaki irodákat és kutatóintézeteket s ezeknek kapcsolatait a vállalatokkal gondosan leplezzék. Az említett irodák megkapják az új fegyverek gyártási tervrajzát, valamint azokat az okiratokat, amelyeknek semmi szín alatt sem szabad ellenséges kézre kerülniük. A műszaki irodákat nagyvárosokban akarták elhelyezni, mert ott megvan az álcázás lehetősége. Falun viszont vízi erőművek szomszédságát kell kiszemelni elhelyezésükre, a vízi erő tanulmányozásának ürügyén. Az NSDAP vezető személyiségein kívül lehetőleg mindenki előtt titkolni kell az ipar valamennyi ágazatában tervezett műszaki irodák tulajdonképper ni rendeltetését. Körülbelül ennyi szivárgott ki a strasbourgí tanácskozás határozatairól. Mindmáig nincs azonban lezárva és tisztázva az a fejezet, amely fényt deríthetne Hitler és pártja titkos deviza-, arany- és fegyverkészleteinek hollétére. A náci hatalmasságok „hagyatékát" továbbra is homály fedi. 280 000 KILOGRAMM ARANY Hitler martalócai 1938-tól kezdve számos európai államot lerohantak. Európa mérhetetlen területein kívül Afrika egyes országait is megszállták. A páncélkocsik és a sorkatonaság nyomában SS-kopók haladtak, valamint a német monopóliumok és minisztériumok képviselőinek nem kevésbé veszélyes fosztogató osztagai. Alig fejezte be valahol fegyveres harcát a hitlerista katonaság, máris nyomon követte a rablóhadjáratra berendezkedett második hullám. Ez a hollósereg pontosan követte Himmler „SS-Reichsführer" utasításait, aki többek között kijelentette: „Hogy más nemzetek jólétben élnek-e, vagy éhségtől fordulnak-e fel, csupán abból a szempontból érdekel, vajon megfelelMinden Jog fenntartva a Deutscher Militärverlag, Berlin számára ra harácsolták össze a színaranyat, mázsaszámra az ékszereket és gyémántokat. Összerabolták az emberiség műkincseit, amelyeknek értékét felületes számitások szerint 10 milliárd aranymárkára becsülték. A strasbourgi konferencia aránylag csekély számú beavatottján kívül a mai napig sem tud senki semmi bizonyosat a mesebeli vagyon nagyságáról és hollétéről. A hitleri Németország lakossága köteles volt mindennemű aranyat beszolgáltatni. A német birodalmi bank elnökének hivatalos kimutatása szerint 1939 elején, tehát a háború első évében az ország aranykészlete 500 millió márkára rúgott. 1945. február 28-án a birodalmi bank már csak 77 millió márka értéket mutatott ki. Ezekből arra következtethetnénk, hogy a háború folyamán lényegesen csökkent az aranykészlet. A valóság azonban más. Az amerikaiak, angolok és franciák a háború után felette „szűkszavúan" nyilatkoztak az általuk megszállt övezetekben zsákmányolt náciaranyról. A Potsdami Egyezmény a következő kötelező nyilatkozatot tartalmazza: „A szovjet kormány nem támaszt igényt a szövetséges csapatok által Németországban zsákmányolt aranyra." Beható nyomozások eredményeképpen megállapították, hogy az angol — amerikai hatóságok 1946 októberéig 277 ezer kilogramm rabolt aranyat foglaltak le Németországban és néhány semleges európai államban. Vagyis: legalább 277 tonna aranyat koboztak el, amelyből 220 tonnát német területen találtak, 50 tonna náciaranyat Svájc jelentett be, 7 tonnát pedig Svédország. Márkára átszámítva ez a zsákmányolt mennyiség 772,8 millió márkának felelt meg, kerek tízszer annyinak, amennyit a birodalmi bank a háború végén bevallott. Íme a döntő bizonyíték: a német birodalmi bank — a strasbourgi határozathoz híven — a haramiák kincsének aranykészletéből sikkasztott, hogy a nyilvánosságot megtévessze és a könyveléssel leírt, illetve egyáltalán ki nem mutatott készleteket „elsinkófálja" az állam javára. Tény továbbá, hogy az amerikai és angol hatóságok távolról sem Jutottak birtokába a nácik által összeha-. tolgatják, találgatják, vajon szólásra bírják-e Hitler egykori pénzügyminiszterét, aki egy személyben a német birodalmi bank elnöke, s a barna és fekete banditák kincstárnoka is volt. Azt a Funkot, aki élelmiszer- és ruhajegyekkel „ajándékozta" meg a német népet, ugyanakkor azonban százmilliós üzleteket szerzett a német monopolkapitalistáknak. A Nemzetközt Katonai Törvényszék tagjai elfogallták helyüket, a vádat Dodd úr képviselte. Funk feltette a fejhallgatót. Akadozva, szűkszavúan csatlakozott I Funk további kitérő válaszaira miszerint nem emlékszik a birodalmi bank föld alatti, tűz-, betörés- és bombabiztos páncélszekrényeiben elhelyezett értéktárgyakra, a bíróság filmet vetített le a vádlott emlékezetének felfrissítésére. Mesébe illő ékszereken, drágaköveken, igazgyöngyökön kívül aranyfogsorok, aranyhidak, aranyfog-koronák jelennek meg a vefítő-vásznon tarka összevisszaságban; mindaz a kincs, amelyet a szövetséges hatalmak lefoglaltak. De Funk „állhatatos" marad; ő nem látott Ilyen értéktárgyakat a birodalmi bank páncélszekrényeiben, különben is — úgymond — csak néhány alkalommal volt lent a trezorokban. Talán valamilyen magánszemély trezorjait mutatta be a vetítőgép. Dodd erre csodálatos nyugalommal megkérdi Funktól: — Látott ön már olyan magánszemélyt, aki étkezés után leszedi, vagy leszerelteti arany fogsorát, vagy koronáit azért, hogy egy időre páncélszekrényben pihentesse őket? Vagy elküldi őket az állami bankba megőrzésre? Funk zavarában a padlóra meredt, de csakhamar újra ellentámadásba lendül, illetve folytatta a csűrést-csayarást: -— Fogalmam sincs róla, honnan kerültek oda aranyfogak, arany-szemüvegkeretek, s hasonló dolgok. A birodalmi banknak nem is állott jogában Ilyen tárgyakat megőrzésre elfogadni, ez a birodalmi nemesfém-értékesítő közegek hatáskörébe tartozott. Ebben az ügyben még bűnrészességgel sem vádolhatnak! Erre az arcátlanságra Dodd egy másik okiratot tett a vádlott elé, és szinte atyai hangon magyarázni kezdte: — Emlékszik még Emil Puhl nevű A titkos konferencia színhelye: a strasbourgi „Maison Rouge" válaszolt a kérdésekre. Nyilvánvalóan meg akarja téveszteni a bíróságot. Dodd nem enged. Valamilyen meglepetést tartogat a mai nap számára. Iratai halmazából egy okiratot keres ki és a vádlott elé tartva megkérdezi: — Tudja-e, miről tárgyaltak önök a titkos megállapodás alkalmával, amelyről az okmány 1941. május 28án kelt, és az 1031-PS számot viselt? Pénzhamisításról! Hamis pénzt akartak forgalomba hozni Oroszországban, Ukrajnában és a Kaukázusban. Emlékszik még? — Nem, — volt a félénk válasz. — Nézze csak meg lobban az okmányt! — figyelmeztette Dodd. — Talán csak a dátumra nem emlékmunkatársára, akit ön mentő tanújaként nevezett meg? Nézze meg tehát ezt a becsületbeli nyilatkozatot, amelyet Puhl 1946. május 3-án BadenBaden-ben írt. Itt, ezen a helyen, olvashatja: „Walther Funk birodalmi pénzügyminiszter és a birodalmi bank elnöke 1942 nyarán megállapodott Himmler SS-Reichsjührerrel, hogy megőrzésre átveszi az SS aranyát és ékszereit. Köztük voltak a koncentrációs táborokban halálra kínzott foglyoktól elrabolt értéktárgyak, Funk ugyanakkor felszólított, hogy a legszigorúbb titoktartás mellett tegyem meg az átvételezéshez szükséges intézkedéseket." KÖVETKEZIK: 2. PÉNZHAMISÍTÓK, RABLÓGYILKOSOK, FOSZTOGATOK. 1985 . június 5. • £JJ SZÖ 5