Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-03 / 152. szám, csütörtök

Érettségi előtt a z l-polyságl magyar tannyel­vű általános középiskola idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulólát. Az eltelt tíz év alatt igen szép sikereket ért el és szá­mos növendéke került az egyetem­re, vagy főiskolákra. Az idén két osztályban 73 diák ül az érettsé­giztető bizottság elé, hogy tanúsít­sa felkészültségét, tudását. Az érettségiző fiatalok túlnyomó többsége az idén is különféle egyetemekre és főiskolákra adta be Jelentkezését. Elbeszélgettünk néhánnyal közülük. Szuráy fűlika kitüntetéssel vé­gezte a harmadik évfolyamot. Re-, méli érettségtfe sem sikerül rosz­szabbul. — A Šafárik Egyetem orvosi fa­kultására feletkeztem — mondja mosolyogva. Izgatottan készülök a felvételi vizsgára. Nagyon örül­nék, ha sikerülne. Régi vágyam ugyanis, hogy orvos legyek. Pereszlényi Irén is bekapcsoló­dik a beszélgetésbe, ö igen sok­oldalú kislány, szavalóversenyek többszörös győztese, az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad egyik erőssége. Emellett kitűnő tanuló. — Igen, kedvel -m az irodalmat, a szép verseket, a mértéktartó íz­léses táncdalokat és általában a muzsikát. Különösen két nép iro­dalma érdekel: a magyar és az orosz irodalom. Ezért jelentkeztem a Komenský Egyetem filozófiai fa­kultásán a magyar—orosz szakra. Szeretnék tanítani. Tanárai úgy vélik, semmi akadá­lya annak, hogy Pereszlényi Irén régi vágya teljesülhessen. Tovább érdeklődünk, milyen pályát vá­lasztanak még a lányok? A kék szemű, szőké kislány, Ko­vács Anasztázia jelentkezik. — A Közgazdasági Főiskolára jelentkeztem, az automatizálás és gépesítés szakra. Sokan kissé szo­katlan és különös dolognak tart­ják, hogy lány létemre a gépek iránt érdeklődöm, pedig így van. Különösen a kibernetikai gépek érdekelnek. Mellesleg még hozzáteszi, hogy ugyancsak kitűnő tanuló és termé­szetesen a jó könyvek, a színvo­nalas irodalom és a zene is érdek­li. A lányok közül többek közt Buchta Mária is a nyitrai Peda­gógiai Fakultásra adta be Jelent­kezését. — Nagyon szeretnék tanítani, gyerekek közt lenni — mondja. Számomra nincs szebb hivatás, mint a tanítás. Felemelő érzés lehet az a tudat, hogy munkám nyomán a gi/erekek újabb és újabb ismeretekkel gazdagodnak. Ugyanez a véleménye Gáspár Rudolfnak is, aki az 1—5 évfo­lyamban végzendő oktató-nevelő munkához szeretne a nyitrai pe­dagógiai fakultáson képesítést nyerni. Elgondolkoztató megjegy­zéssel zárja mondanivalóját: — Nagyon örülnék, ha felvételi vizsgám sikerülne. Sajnos azonban úgy tudom, az idén csak kevés hal­gatót vesznek fel, bár a magyar középiskolák végzett növendékei­nek jelentős része a pedagógusi munkát szeretné élethivatásul vá­lasztani. A kiváló földművesszövetkezeté­ről Ismert Ipolyviskről való Tóth Ferenc, aki szülőfaluja szövetkeze­tének jó munkáján tudta felmérni a mezőgazdaság hatalmas jelen­tőségét, megszerette ezt a mun­kát és igen helyesen választott pályát. — Igen, én is Nyitrára Jelent­keztem — mondja — de nem a pe­dagógiai fakultásra. A mezőgaz­dasági főiskolára adtam be jelent­kezésemet. Tudom, hogy hazánk mezőgazdaságára nagy és szép feladatok várnak és mint mező­gazdasági mérnök én is szeret­nék részt vállalni e feladatok meg­oldásából. Mezőgazdaságunk fel­virágoztatását jövőnk egyik fontos feladatának tartom. r» zépen beszél Tóth Feri, szé­•V, pen, öntudatosan, lelkesen ' beszélnek a többi érettségi­zők is. jó közöttük elidőzni, érde­mes velük elbeszélgetni, hiszen ti­pikus képviselői ők mai új ifjúsá­gunknak, amely tervekkel, vágyak­kal, élet- és munkakedvvel készül az életre. SÁGI TÖTH TIBOR MEGALKUVÁST NEM TŰRNEK A BRECHT SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA Nagy eseményben volt része a múlt héten Prága szlnházkedvelő közön­ségének. Néhány éves szünet után — legutóbb 1958-ban jártak nálunk — ismét fővárosunkba látogatott az eu­rópai hírű Brecht Színház kiváló együttese. A Nemzeti Színház prózai színpadán, a Tyl Színházban Brecht két darabjával: Állítsátok meg Arturo Uit és A koldusoperával, továbbá Brecht színvonalas átdolgozásában Shakespeare Coriolánusával mutat­koztak be a berlini művészek. A ber­lini Brecht-estek egyik erőssége a rö­vid jelenetekből és énekszámokból szellemesen összeállított egész estét betöltő műsor — melyben Berthold Brechtet egészen új oldaláról ismer­• Igor Sztravinszkij Variációk ze­nekarra című művét a közelmúltban mutatták be Ohica.góban, a szerző ve­zényletével. A művet Aldous Huxley emlékére szerezte a művész. B Joan Baer, a 24 éves amerikai népdalénekesnő már három éve csak 40 százalékát hajlandó kifizetni a reá rótt jövedelemadónak. Az adóhiva­talhoz intézett levelében megírta: nem hajlandó viselni az amerikai fegyverkezés költségeit. ť '* ggsf/• ^M B&fyg !M jy SPiioi ¥ I • f I 1 i ľ ÄJ > jelenet az „Állítsátok meg Arturo Uit" című darabból. jük meg. A szórakoztató, mulatságos gondolatokat ébresszen a közönség­ben. Ellenkezőleg, inkább az, hogy kíméletlenül leleplezze a kapitalista életmódot, annak minden csökevé­nyével. És ezt az igyekezetét teljes mértékben siker koronázta. A Coriolánus előadása valóban eu­rópai színvonalú. A hagyományosan egyszerű brechti szín: az erős fény­ben úszó puszta térség a római erődít­mény kapujával, a forgószínpad jó­voltából váltakozó diadalívvel, a pat­ríciusok és az ingadozást, tétovázást nem ismerő modern plebejusok, pro­letárok — illúziót keltő harcának mél­tó színhelye. Brecht elítéli az önző, hullákon átgázoló kíméletlen főhőst, Coriolanust, aki saját céljai, hiúsága érdekében népét hajlandó feláldozni. S ezt a nép is tudja. Ezzel magyaráz­ható végtelen megkönnyebbülése a véres tragédia megszűntével és kö­zömbössége Coriolánus holttestének láttára. A nép így juttatja kifejezésre véleményét: térjünk napirendre a dol­gok felett, lássunk ismét munkához, hogy legyen miből élnünk. A lenyűgöző előadás hatásosságát fokozzák a színpadon lejátszódó tö­megharcok, a megrázó hangaláfestés. Ekkehardt Schallt ismét a címsze­repben látjuk. Nehéz feladatát most is könnyedén oldja meg, szinte áram­lik belőle a varázserő, amellyel saját dicsőségére törekedve magával ra­gadja, harcba viszi a tömegeket. Helene Weigel, Brecht özvegye és munkatársa a színház igazgatója a darabban — ez egyetlen fellépése — Volumiát, Coriolánus édesanyját ala­kítja nagy hozzáértéssel. Művészetét két egymással merő ellentétben álló jelenete bizonyítja. Az egyikben, a darab elején ő maga is dicsőségre tö­rekedve elfojtja féltő anyai szíve hangját, és elszántan harcba küldi azt, ki számára a legdrágább. A darab végén pedig belátva a harc hiábava­lóságát a csatát mindenáron folytatni akaró Coriolánus előtt térdre borulva könyörög, hagyjon fel eszeveszett szándékával. A berlini együttes politikai együt­darabot a prágai színházi szakembe- tes, mely lépést tart a fejlődéssel, de rek és újságírók zárt körű előadás nem hódol be a változó divatnak. keretében tekintették meg. Az Állítsátok meg Arturo Uit ma is rendkívül időszerű, antifasiszta da­rab. A Hitler hatalomra jutásáról szó­ló paródia, noha néhány évvel ez­előtt a prágai S. K. Neumann Színház­ban is bemutatásra került, most mé­gis újszerűnek tűnik a groteszkül tra­gikusan ható rendezésben. Ekkehard Schallnak a címszerepben Chaplinre emlékeztető kitűnő bohócalakftása Művészi teljesítménye meggyőződéses, megalkuvást nem tűr, kemény bírá­lat mindazzal szemben, ami rendsze­rünk számára idegen. Ezért is értünk egyet mondanivalójával, mely a mi gondolatainkat is maradéktalanul ki­fejezésre juttatja. Élmény volt ez a néhány színházi est a prágaiak számára, ugyanolyan mint amilyen élményt nyújt majd a budapestieknek s később a londoniak­utolérhetetlen teljesítmény. A panop- nak, akik bizonyára hozzánk hason­tikumszerű bábuk, a harsány zene lóan tárt karokkal fogadják a kedves jól kiegészítik a komédiát. A darab vendégeket, a kiváló berlini művé­megrázóan igaz mondanivalója — az szeket. — km — az ok, mely mindezt a világra hozta, ________ korántsem meddő — szinte Fučík in­tő szavait idézik: Emberek, legyetek éberek! Az egész világon népszerű Koldus­operát első berlini bemutatója óta nemegyszer vitték már színre, és már nálunk is több ízben bemutatták. Ugyan ki nem ismerné Mackle Messer dalát, Kurt Weil fülbemászóan ked­ves szerzeményét? Wolf Kaiser a fő­• Rotterdami Erasmus, a nagy humanista nevét viselő díjat, a Prae­mium Erasimiánum-ot az idén két filmrendezőnek, Charite Chaplinnak és Ingmar Bergmannak adományoz­ták. A százezer arannyal járó díjat minden évben Hollandiában adomá­nyozzák olyan egyéneknek vagy in­tézményeknek, akik kiemelkedő mó­szerepben valóságban tündökölt. Cél- don járultak hozzá az európai kul­ja nem az volt, hogy szentimentális túra gazdagításához. Az olvasás megszerettetése HOSSZÚ ÉVEK folyamán azt ta­pasztaltam, hogy az olvasás nagy­ban befolyásolja a tanulók tanulmá­nyi eredményének kialakulását. Hely­telen lenne az általánosítás, ám az esetek többségéből azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy amelyik tanuló kiválóan olvas, az más tan­tárgyakban is jó. Persze, ennek az ellenkezője is fennáll, vagyis aki rosszul olvas, az a gyenge tanulók közé tartozik. Egyszerű ennek a ma­gyarázata, de nem árt, ha közelebb­ről is megvizsgáljuk, mert csak így győződhetünk meg igazában arról, milyen szerepet tölt be az olvasás a gyermek életében. Ha a jól olvasó tanuló először olvas el egy szöveget, már akkor igyekszik annak tartalmát felfogni. Olvas, de figyelme a sorok, a mon­datok tartalmát az egész tartalmi összefüggést kutatja. Ha egyik-másik szót helytelenül ejti ki, úgy önmagá­tól tér vissza hozzá és helyes for­májában megismétli. Nála tehát a tartalom kényszeríti a helyes kiej­tést, sőt a helyes hangsúlyozást is. A tévesen ejtett szó zavarólag hathat a tartalmi összefüggésre, ezért javít. Más a helyzet a rosszul, illetve gyengén olvasó tanulónál. Nála a figyelem egyelőre nem a tartalom rögzítésére irányul, hanem arra, hogy az egyes szavakat elolvassa. Igyekszik szépen elolvasni a monda­tot, de nem tud a tartalomra össz­pontosulni, mert figyelme az egyes szavak kiejtésére korlátozódik. A sza­vak mondatbeli összefüggését már nem képes rögzíteni. Meggyőződhe­tünk erről, ha kívülről megismétel­tetjük vele a mondatot és csak a mondat utolsó szavát tudja helyesen visszaadni. A mondat tartalmát nem fogta fel. Ehhez legalább kétszer­háromszor el kell olvasnia a mon­datot. Csak ezt követően kívánhatjuk tőle a mondatok közötti összefüggés feltárását. Az Ilyen tanulónak valóban fárad­ságos a munkája. Hosszabb anyag tartalomrögzítésének már a gondo­lata is félelmet kelt benne. Hiszen gyenge olvasása miatt az anyag egy­szeri átvétele ls sok időt igényel. Természetesen, már ez kedvét szegi és beleun a tanulásba. Sőt nem rit­ka eset, hogy ennek következtében a gyermek elveszti önbizalmát és kialakul benne a meggyőződés, hogy képtelen a feladatt anyagot megta­nulni. • Pedig ez nem így van. MaguK a szülők is tapasztalhatják, hogyha odahaza mesét vagy egy történetet mondanak el, azt a gyermek teljes érdeklődéssel hallgatja, és a hallot­takat szépen, folyamatosan vissza is. adja. Ezzel meggyőz bennünket ar­ról, hogy a hiba semmi esetre sem felfogásában, hanem valahol másutt, vagyis az olvasásban van. Mindezt azért tartottam szükséges­nek elmondani, hogy a szülők figyel­mét felhívjam az olvasás fontosságá­ra és arra, ez az a terület, ahol so­kat segíthetnek gyermekeiknek. Nemcsak azzal, hogy koruknak és értelmi képességüknek megfelelő könyveket adnak a kezükbe, hanem azzal ls, hogy olvasásukat ellenőrzik, érdeklődést mutatnak munkájuk iránt, s ha csak lehetőség van rá, megkérik őket, hogy hangosan ol­vassanak fel nekik. A FÁRADSÁG Itt sem lesz hiába­való és hamarosan meghozza gyü­mölcsét. Míg az olvasás kezdetben nehéz munkát jelent a gyermeknek, a rendszeres gyakorlás révén hama­rosan értékes szórakozássá válik. Ez azonban csak az érem egyik ol­dala. Azzal, hogy az olvasásban gya­korlatra tesz szert, előre halad, ja­vulni fog általános iskolai előmene­tele is s az iskolai siker, az ezt kö­vető szülői elismerés táplálni fogja önbizalmát és további erőfeszítésekre ösztönzi. KŰROSI LÁSZLÓ, Pelsőc Faliújság a nevelés szolgálatában SOKFÉLE MÓDSZER szolgálhatja az bíztuk meg, hogy a sajtóba is írjanak olvasas megszerettetését. Ilyenek pél- iskolánk egyes eseményeiről Az első dául az Író-olvasó találkozók, a fali- beszámolót a pionírszervezet évfor­ujság szerkesztése, a kötelező olvas- dulójának megünnepléséről küldtük, mányok stb. Az alábbi néhány sorban Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, az olvasás megkedveltetésének egyik hogy a tanulók ilyen szerepeltetése módjával szeretnék foglalkozni: a saj- sok irányú segítséget nyújthat az ok­tóval. Ugyanis úgy vélem, az újságol- tató-nevelő munkában. így például nö­vasás, a sajtó iránti érdeklődés lehet 'veli a tanuló önbizalmát, fokozza az az út, amelyen a fiatalokat az nyelvtani és fogalmazási igényessé­irodalom megszerettetéséhez elvezet- gét, fejleszti a tanuló megfigyelőkész­hetjük. Iskolánkon nagy súlyt fek- ségét, elmélyíti érdeklődését a napi tetunk a sajtó megrendelésére s a sajtó Iránt és arra ösztönzi, hogy bő­tanulókat rászoktatjuk a rendszeres vítse általános műveltségét, újságolvasásra. Ennek a célnak szol- „ „. FÜLÖP IMRE, Szenc A CSINTAMÁNOK ÉS A HÁZASSÁGSZÉDELGÖ A SZOCIALISTA HUMANIZMUS SZOLGÁLATÁBAN... KEMÉNY G. GÁBOR 50. SZÜLETÉSNAPJÁRA gálatába állítottuk például az iskolai faliújságot is, melynek szerkesztését az egyik tanító irányításával már hosszabb idő óta a tanulók végzik. A faliújságon természetesen a diákok cikkei is megjelennek. Az osztály minden tagja büszke arra a tanuló­társára, akinek cikke a faliújságra a . £ íme Jj H Kr^JCXk új filmjének, trorfii Íi„q„!,„„ „„ „„„Ki,, > „ amelyben számos élvonalbeli cseh f m­kerül Ilyenkor az egész osztály figye- s2ínés2 szerepe l, tűbbe(k között Jlfln l 11, milyen hatást váltott kt a cikk a Bohdalová, Jaroslav Marvan, František többi osztályban. Filipovský és mások. Az új cseh film TULAJDONKÉPPEN ezt vettük fi- két Capek-elbeszélést dolgoz fel. Az gyelembe, amikor a tanulókat azzal elsőben egy értékes szőnyeg eltulajdo­nítása körül keletkeznek a humoros bo­nyodalmak, a másikban egy házasság­szédelgő mulatságos esetei kacagtatják meg a közönséget. Bratislavában június 3-án a Kultúra­és Pihenés Parkban lesz az előzetes bemutató. A filmet az Ifjúság megte­kintheti. —dl— ÖTVEN ESZTENDŐ egy ember éle­tében hosszú idő, de az ötvenedik születésnap mégis csupán egyike az élet határköveinek, s csak viszony­lag érdemel figyelmet. Olykor >— nem túl gyakran — azonban megesik, hogyha számba vesszük ennek az 50 esztendőnek gyümölcseit, meglepő­dünk azok bőségén és sokrétűségén. És akkor döbbenünk rá, milyen hosz­szú és kimerítő utat tett meg az, aki elérhető sikereinek és eredményeinek valójában csak kisebbik hányadát tudja maga mögött. Erre gondoltam akkor, amikor nemrég az ötvenedik születésnapja előtt álló Kemény G. Gábor doktorral, a történelemtudo­mányok kandidátusával, a Budapesti Állami Széchényi Könyvtár vezetőjé­vel, több tudományos társaság tagjá­val — a szocialista humanizmus szív­ben-lélekben fiatalosan lelkes apos­tolával beszélgettem. Kemény G. Gábor nevét számos tu­dományos dolgozata révén már rég­óta ismerem. Kiadott munkái mind­egyikén vörös fonalként húzódik vé­gig szilárd meggyőződése, töretlen hite abban, hogy mindenkor és min­denütt érdemes a nemzetek egymás közötti megértését szorgalmaznunk, ennek érdekében fáradoznunk. Ezt az életelemévé vált meggyőződését pe­dig mindig megdönthetetlen történel­mi tényekkel és dokumentumokkal tá­masztotta alá. HA FONTOLÓRA VESSZÜK, hogy a nemzetiségi problématika e beavatott ismerője, az impozáns, több kötetes „Iratok a nemzetiségi kérdés törté­netéhez Magyarországon a dualizmus korában" című gyűjtemény összeál­lítója és kiadója 1962-ben Budapesten még ennél is terjedelmesebb és je­lentősebb művet adott ki „A szom­széd népekkel való kapcsolataink tör­ténetéből" (Válogatás hét évszázad írásaiból címmel) — akkor úgy érez­zük, hogy objektív elismerésünkhöz eléggé szubjektív csodálat — s talán némi irigység — is vegyül. Az ötven esztendő végeredményben nem is olyan sok s Íme, az előttünk fekvő nagy becsű művek olyan em­berélet tanúbizonyságai, amelynek tán egyetlen perce sem veszett kárba, s amely a monográfiái dolgozatoktól kezdve — egyszer s mindenkorra a közösség szolgálatában — töretlenül ívelt fölfelé a nagy és átfogó össze­ségű egyetemes művekig, amelyek kö­zül különösképpen az utolsó bilin cseli le figyelmünket. „A szomszéd népekkel való kapcso lataink történetéből" a közép-európai komparatisztikát több szempontból is gazdagította. Félreérthetetlen mód­szertani utasítás arra nézve, hogy a je­lenkor követelményeinek megfelelően miként vizsgáljuk a szomszédos né­pek kulturális kapcsolatait: a köl­csönösség alapján, a kérdéses közös­ségek népi, faji jellegzetességeit kö­vetkezetesen szem előtt tartva: Továbbá: az említett művet — s eb­ben aligha tévedünk — mindeddig a történelmi és irodalomtörténeti adalékok, magyarázatok, okadatoló gyűjtemények legteljesebbikének tarthatjuk, mely egyértelmű, szaba­tos megfogalmazásával rámutat arra az egyetlen helyes útra, amelyhez a 20. század minden modern nemzeté­nek el kell jutnia. S ez nem más, mint a szocialista humanizmus útja, amely a nemzeti sajátosságok kölcsönös becsben tartását jelenti a gyakorta közös múlt kulturális, lélektani s egyéb kapcsokkal átszőtt történelmi hátterének tudatában. AZ ELMONDOTTAKBÓL ítélve úgy vélem, hogy Kemény G. Gábor nagy horderejű, a középeurópai nemzetek kulturális kölcsönhatásának világos, szembesítő, feltáró és osztályozó, el­fogulatlanul bíráló elemzés alapján megírt művének rangját nemcsak a szakkörökben jogosan keltett nagy feltűnés adja meg, hanem talán min­denekelőtt az olvasóközönségre — és nemcsak a magyar olvasókra! — tett jelentős kultúr-politikai forradal­masítóan példamutató hatása. JAROSLAVA PASlAKOVÁ J. Visnyevszka a moszkvai Nagy­Színház művésznője a közelmúltban nagy sikerrel szerepelt Bratislavá­ban. Csajkovszkij operájában, a Pique Dame-ban lépett fel. A képen: N. Ha­zuchovával láthatjuk. (J. Herec, f elv.) 1965. június 3. * (Jj SZÖ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom