Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-23 / 172. szám, szerda

visszhang.^.MiMivisszlianq,.. HÁROMSZOR HÁROM ÜZEMI SZEMLE Néhány életképet jegyeztünk fel olvasóink számára üzemeink életéből. Történetesen három mozzanatot három üzemből. A „szürke hétköznapok krónikája"? így is mondhatnánk ... Füleki napló ^ A füleki Kovosmaltban hosszú 1 • ideje problémát okoz az öntöde. A negyedévi terv sikeres teljesítése után a teljesítmény csökkent. A baj az, hogy az öntöde munkaerőhiánnyal küzd, és így nem dolgozhat teljes kapacitással. Elvarázsolt kör ez — azért nem teljesítik a tervet, mert munkaerőhiány van, viszont éppen azért van munkaerőhiány, mert a tervet krónikusan nem teljesítő részlegre nem szívesen jelentkeznek a dolgozók. A régi öntödei munkásokon a teher, hogy kihúzzák a részleget a csávából, és megmutassák: igenis, lehet itt teljesíteni a tervet. Felajánlások születtek — Pupala, Balogh elvtársak a kályhaalkatrészek hiányának pótlására, Kunya csoportja a vasalók öntvényeinek elkészítésére, a modellezők túlórákkal a formák elkészítésére tettek felajánlásokat. Rubinték karbantartói a munkakörülmények megjavításába kezdtek ... Az összefogás folytán máris javult a tervteljesítés és a keresetek ís, s ennek eredményeképpen megjelentek az első fecskék: újabb dolgozók jelentkeztek az öntödébe. Még nem nyerték meg a csatát — de a küzdelem már megindult. Hiába, valakinek el kell kezdenie... 2

A közép-szlovákiai kerületben • 170 kollektíva kapott plaket tet és elismerő oklevelet a CSKP Központi Bizottságától és a Központi Szakszervezeti Tanácstól a felszaba dulási versenyben elért kiváló eredményeiért. A füleki Kovosmalt dolgozói is kivették részüket a nagy mozgalomból — 25 munkacsoport indult „A felszabadulás 20. évfordulójának kollektívája" címért folyó versenyben. Nyolc csoport elnyerte a címet. Hadd álljon Itt a győztesek neve: Szabó-csoport konyhacikkek műhelyéből, a Tóth Sándor vezette mintalakatosok, Grexa józsef préselő kollektívája, Csonka Mátyás és emberei a forgácsolóból, Malvina Bistronová női csoportja a zománcozóból, Molnár Károly és öt gépkarbantartó társa, Koleszár Irén nikkelező kollektívája, valamint Milan Gabora és cso portja a lemezvágóból. 3

Selejt és munkatermelékeny• ség... Sajnos, a Kovosmaltban nem mindig látják, hogy ez a két probléma szorosan összefügg egymással. Beidegződött valamiképp, hogy ha elromlik a szerszám, nem kel! mindjárt a mesterhez futni, mert amíg a szerszámcsere tart, azalatt termelni lehet. Más szóval — „fő" a teljesítmény, „ne tartóztassuk fel magunkat " A hónap végén azután csodál kozva nézik a borítékot: prémium nincs, a munkatermelékenységet nem teljesítették. Perszehogy nem teljesí tették — a rossz szerszámmal selejl készült, ezt kivonják a termelés össz eredményéből. A Rnpka típusú kály háknál az ajtókészítők márciusi ter melésének 40 százalékát (I) a selejl számlájára kellett írni Az év elejé tői az üzem — mint az Balogh mér nők adataiból kitűnik ^ 279 000 ko rónával lépte túl a selejt tervét. Ez 24 százalékkal károsítja a munkatermelékenységet. Pedig azzal prémium jár. Utazós a vasút körül •i Villámok cikáznak, dörög az • • ég. A nehéz felhőkből jégeső esik. ítéletidő. Június 9-e van, este háromnegyed hét. Egyszercsak egy váratlan villámcsapás a krlváfíi állomáson a biztosítóberendezést éri. A berendezés súlyosan megrongálódik. Ismét mennydörgés — a fűrésztelepen a váltókezelő fülkéjében pillanatok alatt kiég az összes biztosíték. A Lovinobaňa felé tartó vonatok nem kapnak jelzést. Ráadásul Zvolen is kap a „mennyei áldásból" — a központi biztosító berendezés is kiég. Dühöng a vihar. Pelsőc, Fülek, Zvolen, Kozárovce, Kremnica, Vrútky — mindmegannyi fontos vasúti állomás — súlyos helyzetben bonyolítja le a forgalmat. A vonatok külön engedélyekre indulnak ... Az emberek nekigyűrkőznek: Kušnierik Viglašból, Caban és Kasai Losoncról, Klima mérnök Zvolenból és sokan mások megkísérlik az összeköttetés felújítását. Sötétség, zivatar. A bőrig ázott, kimerült emberek éjszakai 1 óra 30 perckor végre fellélegeznek: Világítanak a szemaforok, működnek a váltók, szól a telefon... Az utasok nem tudtak semmiről. A Lužianky—Prievidza vonal megszakadt. Zemianske Kosto lanyban átszakadt a tároló gátja. A vasúton bonyodalmak keletkeztek. A Handlovára Igyekvő OPW vagonokat egész Horná Štubňáról kell Ide Irányítani. A körmöci bányáknál megrakott szerelvény vár elszállításra. A mozdonynak azonban Handlovára kell mennie. Hát Kremnica? Segédvonatokat kell összeállítani, ez késést jelent, a késés pedig további bonyodalmakat. Nem, ez így nem megy. A diszpécser fejében megszületik az ötlet: ha a mozdonyvezető kitérne még egyszer Kremnicára, nem kellene mozgásba hozni az egész apparátust, a segédvonatokat. Igen ám, de vállalja-e? Beniačik mozdonyvezető és Valko vonatvezető meghallgatják a diszpécser érvelését... Nem szólnak semmit, beszállnak, hiszen sürget az idő. Meg aztán minek ide a sok beszéd? Gyerünk. S a mozdony térül-fordul, egyetlen utat sem tesz meg üresen. Este már minden rendben van. A beláthatatlan bonyodalmakat 46 perces késés árán elkerülték. 3

A vasúti pénztár ablakában a • pénztárosnő beidegződött mozdulattal nyúl a megfelelő rekeszhez. A bemondott vasúti állomásnevek az ő számára egy-egy rekeszt, egy-egy fillérekre menően pontos jegyárat jelentenek. Tévedni nem szabad. Az állomások jegyzékében keresgélni nincs idő. Tudni kell. Mindent fejből. Vagy majdnem mindent... Kl tudja, menynyi jegyet ad el egy Ilyen pénztárosnő, hányszor nyúl tévedhetetlen mozdulatával a megfelelő rekeszhez, és üti automatikusan a dátumot a jegy re? Nos, utána néztünk az adatnak, amelyről az utazónak rendszerint fogalma sincs. Megtudtuk, hogy a zvolení állomáson a pénztáuosnők versenyében Brigita Nosálová vezet. Májusban 15 845 jegyet adott el összesen 112 384 korona értékben. Gumigyári morzsák 1 480 perc, az sok idő. Egy teljes ' ' műszak. Miért nem mondunk egyszerűen nyolc órát? Nos, azért, mert a púchovi gumigyárban úgy vélik, a munkaidő kihasználásáról pontosabb képet kapnak, ha nem globálisan tekintik ezt a problémát, hanem összeszámolják a kihasznált munkaidő perceit. Ismert dolog, hogy országos átlagban távolról sem használjuk ki a teljes munkaidőt. A munkaidő kihasználását természetesen a munka jellege is megszabja, de jelentősen befolyásolja a munkaszervezés és a karbantartás színvonala az egyes üzemekben. A púchovi gumigyárban a gumimasszát előállító 1. számú részleg dolgozói tudják, hogy tőlük függ a gyár ellátása, s ezért a munkaszervezés terén olyan célt állítottak maguk elé, amelyet bravúros teljesítménnyel értek el. Érdekeltté tették a karbantartókat a gépek üzemzavarmentes menetében, és megkezdték a folyamatos, megállás nélküli munkaszervezést. Az eredmény: a munkaidő kihasználása: 480 perc. Ritka tüneményl O A sportrovat példájára ml is a „kerek bőrlabda nyomába" szegődtünk. A nyomok a púchovi Má jus 1. Gumigyár Dolné Vestenice-i üzemébe vezettek. Innen szállítják szá mos országba — többek között Iránba, Venezuelába, az NSZK-ba, Kanadába, Ghanába — a kiváló Made in Czechoslovakia feliratú futball-labda belsőket. Amikor ott drukkolunk a TV-készülék előtt, persze nem juthat eszünkbe, hogy a fekete-fehér „TVlabda" is itt készül. Méghozzá százezrekre menő mennyiségben. S ami a legérdekesebb: gyakurlatilag reklamáció nélkül, kiváló minőségben. A gumigyáriak azt üzenik a futballistáknak, elfogadnak mindennemű magyarázatot labdarúgó csoportunk jelenlegi mélypontjára vonatkozóan, de egyben szükségesnek tartják kijelenteni: a hiba — mint a minőségi ellenőrzés tanúsítja — nem a labdában van. 3 „Decentralizált prémiumok" — • szokatlanul hangzó kifejezés. Ám — mint látni fogjuk — igen jelentős. A gumigyárban minden erőt most az autógumi-belsők és köpenyek minőségének javítására összpontosítanak. A különféle ellenőrzések, meggyőzés, verseny, a technológiai folyamat tüzetes, Ismételt vizsgálata jelentős javulást hozott. Ám minden ilyen akció különmunkát jelentett sokak számára, nagy energiát kötött le, s rendszerint Ideiglenes eredményt hozott. A vállalat igazgatói tanácsa most „huszárvágással oldotta meg a minőség kérdését: decentralizálta a prémiumot — ahogy Itt mondják. Ez azt jelenti, hogy egyes részlegek prémiumai nem a vállalat összeredmé nyétől függnek teljes mértékben, hanem jelentős részük a részlegvezető hatáskörébe kerül. A részlegvezető ennek az összegnek bizonyos részét ugyancsak tovább „decentralizálja", és megszületik az anyagi ösztönzés új rendszere, teljesen az új irányítási alapelvek szellemében. Célprémiumok, a műszakiak anyagi érdekeltsége, a munkások jobb keresete, nagyobb kü lönbségek a jól és a rosszabbul dol gozó emberek jutalmazásában — ezt várják az új prémiumrendszertől. És mindenekelőtt persze a kiváló minő séget. VILCSEK Szociológiánk jövőjéért A tudományos megalapozottságú pártpolitika és társadalom-Irányítás múlhatatlanul megkívánja az ötvenes évek elején nálunk tetszhalálra ítélt szociológia feltámasztását. Ezt a célt szolgálják azok a nemrég elfogadott párthatározatok, amelyek szellemében a RUDE PRÁVO június 15- és lB-iki számában M. Kaláb, P. Machonln és J. Veöefa felmérik ennek a mostoha sorsú, a dogmatizmus idején burzsoá áltudománynak nevezett tudományos ágazatnak a helyzetét és fejlesztésének követelményeit. Több éves, de eléggé rendszertelen munka után jelenleg még csak a szociológia tárgyának meghatározásánál, a hazai és a külföldi tapasztalatok értékelésénél tartunk. Ezzel kapcsolatban is számos probléma merül fel, többek között az, hogy a kellő hozzáértés hiányában végzett felületes kutatás és a töméntelen szükséges vagy felesleges ankét rontja a szociológia hitelét. Azt már azonban sikerült tisztáznunk, hogy a szociológia nélkülözhetetlen a társadalomtudományok rendszerében, mivel átfogó tájékoztatást nyújthat a társadalom objektív helyzetéről és a szubjektív tevékenységről is és ezért mind aktívabb szerepet kellene betöltenie. Világosan látjuk, hogy ezen a téren sikert csak akkor érhetünk el, ha a szociológiát egybehangoljuk más tudományos ágazatok kutató munkásságával, vagyis komplex módon próbálunk választ adni a gyakorlatban felmerülő kérdésekre. A cikk szerzői figyelmeztetnek arra, hogy káros minden illúzió, a tudományban nem történnek csodák, és így a szociológiától sem várhatunk — különösen mai helyzetében — gyors, tökéletes válaszokat, kész recepteket. Hangyaszorgalmú munkára van szükség, és természetesen a megfelelő anyagi és káderfeltételek megteremtésére. További követelmény, hogy a szociológia tudományos dolgozói rendelkezzenek a tájékozódáshoz feltétlenül szükséges anyaggal, kapcsolatot építhessenek kl a külfölddel és elméleti eredményeiket haladéktalanul gyümölcsöztessék a gyakorlatban. Ez annál is inkább szükséges, mert a marxista szociológiát elsősorban az különbözteti meg a burzsoá szociológiától, hogy nemcsak az adott társadalmi hely.ZgL megismerésére, hanem egyben megváltoztatására is törekszik. Éppen ezért fontos, hogy a tudományos marxista világnézet talaján álljon, és énnek megfelelően válassza meg módszertani eszközeit. Ebben a vonatkozásban szociológiánk lemaradásának különben kedvezőtlen ténye azzal az előnnyel jár, hogy elkerülheti azokat a gyermekbetegségeket, amelyek minden gyors fellendülés velejárói. Főleg arról van szó, hogy szociológiánk kibontakozására jelenleg már nem hathatnak meghatározó mértékben a nyugati szociológia egyes világnézeti és módszerbeli elemei. A már említett párthatározat elsősorban arra a feladatra összpontosítja a figyelmet, hogy meggondoltan és szervezetten létre kell hozni a szociológiai tudományos munkahelyek hálózatát. Ezzel kapcsolatban számos konkrét intézkedés született, többek között hozzáláttak a Csehszlovák Tudományos Akadémia szociológiai intézetének kiépítéséhez és Szlovákiában az Akadémia mellett az év eleje óta már működik ilyen intézet. Ez a két tudományos intézmény, valamint a pártfőiskola szociológiai munkahelye központi szerepet fog mafd betölteni a szociológiai kutatás irányításában. Eredményt csak így érhetünk el, mert „a szociológia csak akkor lesz hasznos társadalomtudományt ágazat, ha tudományos alapokon építjük ki, vagyis komolyan fogjuk tanulmányozni, és az empirikus kutatómunka lelkiismeretes elméleti és módszertani felkészülésre épül" — szögezik le végül a cikkírók. Felszabadulás utáni magyar költészet Mi az új az elmúlt húsz év magyar A Kultúra és Pihenés Parkjában megnyílt reprodukciós kiállítás ízelítőt ad a Német Demokratikus Köztársaság múzeumaiban őrzött képzőművészeti remekekből. Cranach és Baldung-Grien művei a német reneszánsz szín- és formaharmóniáját, nagyszerű valóságlátását tükrözik. — Holbein, a kérlelhetet len megfigyelő, Dürer a század legnagyobb arcképfestőle életszerűen varázsolják elénk koruk embereit. A velenceiek pompás festőlségét, jel lemző ereiét Tintorettónak az agg Sansovlnót ábrázoló portréja hirdeti. Az antverpeni Frans Hals kis képei fiatalos életkedvtől, közvetlenségtől ragyognak. Rembrandt önvallomásköltészetében? — ezzel a kérdéssel foglalkozik Szabolcsi Miklós terjedelmes tanulmánya a TÁRSADALMI SZEMLE 6. számában. Mielőtt azonban választ adna az önmagának feltett kérdésre, feltérképezi azt is, hogy az új magyar Ura mennyiben támaszkodik a hagyományra, a nemes veretű szó patinás mestereire. Megállapítja, hogy a felszabadulás után nem vált meghatározó erővé sem a Nyugatot megelőző korszak népnemzeti iskolájának, sem Petőfinek a lírája. Sokkal többet hozott ezen a téren Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula és Radnóti Miklós, de kisebb mértékben elvitathatatlan Kassák Lajos Füst Milán, és „egyre halványabban" Babits Mihály, Kosztolányi Dezső utózengése is. Az új költői nemzedék nagy példaképe azonban József Attila „mélyen humánus költészete, az ember lehetőségeiben és jövőjében bízó művészete" A külföld költőfejedelmei közül elsősorban Brecht, Nezval, Aragon, Eluard, Majakovszkij, Garcia Lorca és a legfiatalabb szovjet költők ihlető hatását követhetjük' nyomon. Az új magyar líra azonban nemcsak hagyományőrző, hanem újrakezdő is — hangsúlyozza Szabolcsi — mégpedig gondolatokban, érzésekben és formában egyaránt. Ez a folyamat 1949 óta tapasztalható. Első gyümölcsei 1951—52-ben értek be, a legerősebb azonban az elmúlt öt-hat évben volt. Az új vonások egyike, hogy a magyar költészet az elmúlt húsz esztendőben közvetlenül is ábrázolta mindazt az újat, ami a társadalom életébe fordulatot hozott. Az utóbbi években ugyan ez az áttétel nélküli tükrözés már kissé a háttérbe szorult, de ez nemcsak valamiféle visszahúzódást jelez, hanem egyben másfajta egészséges művészi törekvések erősödését is. A magyar líra ugyanis határozottabban követi a közvetett tükrözés módszerét, a felszín helyett mélyebb folyamatokra, a tudatban végbemenő változásokra tapint rá. Átfogó képet igyekszik nyújtani új tudatformák, magatartás, új erkölcs és filozófia, új világnézet kialakulásáról. A tanulmányíró ezzel kapcsolatban leszögezi: „Petőfi óta talán nem érzékeltette ilyen erővel a líra, hogy világtörténetileg új korszak kezdődött..." További új vonás, hogy a költők által megfestett jövőkép ma sokkal bonyolultabb és árnyaltabb, mint az ötvenes években volt. Az adott valóság mellett a költök érdeklődési körébe került a mikro- és a makrokozmpsz. Ugyanakkor a történelmi fejlődésnek megfelelően nagyobb hangot kapnak az élet és annak keretében a szocializmus ellentmondásai, elsősorban a személyi kultusz konfliktusos problémái. Kialakulóban vannak a költői magatartás új formát is: azonosulás a néppel és hűség a nép érdekeit kifejező párthoz. A tanulmányíró így festi meg az új költői magatartást: „Egyenes, lázadóan dacos, az élet nehézségeivel szembeszálló, ám ezeket mélyen megszenvedő, vidám ember arcképe rajzolódik ki — sokban hasonlatos a fiatal József Attilához — rokonszenves, megnyerő embereszmény." A stilustörekvésekről szólva leszögezi: immár közhelynek számit, hogy az elmúlt évtizedben művészi viszonylatban ts jelentősen emelkedett a magyar költészet színvonala. Magasabb szinten tovább él „a népi életet leíró, realtsta jellegű, epikus hajlamú líra és az analitikus-intellektuális költészet". Az egyes stíluskísérletek mögött az a törekvés húzódik meg, hogy egyrészt beleolvasszák a lírába a modern kor élet- és ismeretanyagát és gazdagítsák a formát. Szabolcsi tanulmányának mondanivalóját úgy összegezi, hogy a felszabadulás utáni magyar költészet maga egészében közélett ihletésű, demokratikus, humanista — legerősebb, legfejlődőképesebb ága pedig szociaItstareallsta". Ez a költészet már létrehozta az időtálló szintézis elemeit. G. L szerű alkotásain, « mint a homályból előtörő fény, világlik elő a gondolati tartalom. — A költői lelkületű Ruysdael vásznai a hollandiai őstermészet képét őrzik. Goya, a 19. század festő óriása a spanyol népnek a pogány Időkből átmentett Májusfa ünneplését fogja tökéletes egységű kompozícióba. A modern tájfestés atyja az angol Constable Temzeparti képet vet vászonra. A németek közül Leibl aprólékos gonddal festett szövőasszonya s a haladó irányzatot jelző Menzel szerepelnek. Századunk elejének válságállapotéra Jellemző az expresszionista Beckmann arcképe. BÁRKÁNY JENÖNÉ Egy ország múzeuménak kulturális kincsei 1365. Június 23. * ÜJ SZÖ 5