Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-17 / 166. szám, csütörtök

o HARA MIÄK 11. A TEJFÖLT A BANDAVEZÉR SZEDI LE 1945 tavaszán a melegebb idő beálltával a talaj ls egyre forróbbá vált Schwend lába alatt. A saját ízlése szerint átalakított Labers-kastélyban napról napra bizonytalanabbul érezte magát. Végül is felvirradt a nap, amikor Schwendnek meg kellett barátkoznia a „rugalmas visszavonulás" gondolatával. Előzőleg még gondoskodott arról, hogy néhány „kellemetlenkedő" cinkostársát rövid úton elhallgattassa. Többek között testőrségével egyszerűen lelövette eddigi kebelbarátját, Theophll Kambert, aki közel egymillió hamis font sterlinggel kereket akart oldani. Cimboráihoz hasonlóan Schwendből is egy csapásra elpárolgott a hazaszeretet, akár a kámfor. Egyedüli gondja volt, hogy az ebül szerzett „birodalmi vagyonból" minél többet megkaparintson a maga számára. Sikerült is csekély 1500 000 svájci frankot letétbe helyeznie Vaduznak, Liechtenstein fővárosának bankjában. További 1000 000 svájci frankot egy ingatlanforgalmi vállalatba fektetett Triestben. 350 000 birodalmi márkával betársult a bécsi Transdanubia nevű árukiviteli és behozatali társasághoz, 100 000 márkáért pedig „válságálló" értékpapírokat vásárolt a vállalkozó szellemű „magánember". Azután a sivár Kauser-völgybe menekült, amelyet már előre kiszemelt magának rejtekhelyül a Siclierheitsdienst pénzhamisító műhelyből származó állampénztári maradványokkal, hogy a háború utáni zavaros időkben legyen mit a tejbe aprítania. 80 kg aranyat, 80 000 amerikai dollárt, 100 ezer svájci frankot, valamint egy ékszerrel és drágakövekkel telt acéldobozt vitt magával. Mindezt saját kezűleg ásta el egy Landeck városától néhány kilométernyire fekvő malom közelében. A hadimílliomos Schwend által „biztonságba helyezett" értékek összegéből képet alkothatunk magunknak a többi haramia által forgalomba hozott hamispénznek mérhetetlen mennyiségéről. Akár a többi levitézlett nácira, úgy Schwendre ís jellemző volt, mennyire ragaszkodott a Himmler parancsára neki adományozott vaskereszthez, amelyet kincseivel egyetemben gondosan megőrzött. Hátha még visszatérnek a régi „jó" idők! Miután mindent elrendezett, másnap megkönnyebbülten elutazott megbízójához, Höttlhöz, aki az ausztriai Salzkammergutban fekvő Ausseeban ütötte fel utolsó tanyáját. AZ „ALPESI PÁSZTORHATÁRNYITÁSA A semleges Svájc közkedveltségnek örvendett náci körökben. A kis alpesi országban nemcsak nagyszerű lehetőségek kínálkoztak kémtevékenység kifejtésére, de a háború utolsó hónapjaiban az arany- és valutasíbolásnak felbecsülhetetlen „fordítókorongja" is kiépült a havasok között. Svájci bankok korlátlan menynyiségű aranyat fogadtak el letétbe, és senkinek sem kutatták nevét, lakhelyét, kilétét, ha jelszóra helyezte el vagyonát. Ezek a nagyvonalú feltételek eszménylen megfeleltek a német monopóliumok és a Sicherheitsdienst terveinek, hogy összeharácsolt kincseiket biztonságba helyezhessék. Jóllehet Hitler vezérkara 1940-ben konkrét terveket dolgozott ki Svájc lerohanására, a „Fenyőfa-terv" fedőnéven előkészített akció nem valósult meg. Himmlernek ugyanis érdeke volt Svájc semlegességét fenntartani, Schellenberg pedig saját bevallása szerint Funk birodalmi pénzügyminiszternek köszönhette, hogy ügyes taktikájával meggyőzte a legfelsőbb német hadvezetőséget Svájc érintetlenségének szükségességéről. Funk rámutatott a kis ország rendkívül fontos szerepére, mint a minden irányból síbolt devizák nélkülözhetetlen váltóközpontjára. Schellenberg jól tudta, hogy tervei kitudódhatnak, mert már régen megteremtette a feltételeket a svájci vezérkar számára egy „trójai faló" befogadására. A titkosszolgálat főnökének ugyanis már 1943. március 3-án sikerült Bi °nben, egy jelentéktelen svájci faluban tárgyalásokat folytatnia Henri Gutsen tábornokkal, a svájci hadsereg parancsnokával. A tárgyalások tartalmáról azonban nem szivárgott kl semmi. Annyit viszont jogosan fel lehetett tételezni, hogy a tárgyaló felek között egyezség jött létre, mert a rákövetkező időben sem Roger Masson ezredes, a svájci katonai titkosszolgálat főnöke, sem annak törzskara nem emelt kifogást az egyezség ellen. Az egyezség pedig nem vonatkozott csupán a Sicherheitsdienstnek tett bizonyos engedményekre, hogy betekintést nyerjen a Hitler-ellenes koalíció politikailag fontos terveibe, hanem különösen az 1944-ben meginduló nagyarányú vagyonsíbolásra. Schellenberg azontúl már csoportosan menesztette Svájcba diplomatáinak álcázott SD-ügynökeit. Diplomata útlevelük alapján az SD-ügynökök kivonták magukat a vámvizsgálat alól, és akármikor csempészhettek hamisított angol font bankjegyeket Bernbe és Lausanne-ba. SZAPORODNAK AZ „ALPESI PÁSZTOROK" Külön meg kell említenünk, hogy Masson, az említett svájci ezredes titkosszolgálati törzskarával együtt feltűnő készséggel nyitotta meg hazájának különben légmentesen lezárt határait a náci ügynökök előtt. Schellenberg feljegyzéseiből az ls kitűnik, hogy a nevezett még előbb, tehát 1942-ben tanácskozott bizalmasan a wlirttembergi Waldshutban ugyanazzal a Massonnal, aki azután „1. számú alpesi pásztor" fedőnéven szerepelt Schellenberg nyilvántartásában. Egy további SD-bizalmi, a svájci vezérkarba beépített Meyer-Schwertenbach, a náci titkosszolgálat századosa a „2. számú alpesi pásztor" fedőnevet kapta. Végül Paul Holzach SDszázadost, akit szintén becsempésztek a svájci vezérkarba, a „3. számú alpesi pásztor" néven tartották nyilván. Felesleges hozzáfűznünk, hogy bár a „pásztoroknak" eme különleges válfaja nem sokat konyított a havasi tejgazdálkodáshoz, annyival több hasznot hajtott a náci biztonsági szolgálatnak, sőt nélkülözhetetlenné vált számára. A háború után nem csekély fejtörést okozott az illetékes közegeknek, hogyan volt lehetséges a 200 nagyvállalat alapításához szükséges temérdek tőkét a hadviselő Németországból akadálytalanul a semleges Svájcba ,játdobni", amely „transzfer" a svájci szövetségi kormány saját bevallása szerint 50 000 kg arany „helyváltoztatásának" felelt meg! A rejtély nyitját azokban a kapcsolatokban kell keresni, amelyeket Himmler titkosszolgálata svájci katonai körökkel teremtett. Az események később bebizonyították, hogy Schellenberg és Funk pénzügyminiszter helyesen jártak el — már az ő szempontjukból —, amikor Svájc semlegességének „tiszteletben tartásáért" kardoskodtak. Hol ts találtak volna olyan szomszédos „semleges" államot, amelynek hatóságai hallgatólagosan tűrték volna felségterületükön egy idegen hadviselő állam rablott kincseinek felhalmozását?! Beigazolódott továbbá, hogy Svájc még sokáig megsínylette a nácikkal való paktálást. Ha nem is „alpesi pásztorok" közreműködésével, de ugyanolyan készséggel Franco Spanyolországa is megnyitotta a zsilipeket a német tőke beáramlására, eltekintve a nácik rablóhadjáratának támogatására küldött spanyol „kék hadosztálytól". Nem utolsósorban Argentína akkori elnöke, Perón is behunyta mindkét szemét, jóllehet 1945. márciusában színleg hadat üzent Németországnak. Ugyanakkor azonban utat nyitott a veszélyeztetett értékek biztonságba helyezésére. A német fegyverletétel után pedig Perón megható szívélyességgel fogadta a háborús bűnösökként és tömeggyllkosokként körözött náci hatalmasságokat, a „csodafegyverek" barkácsolóit és az SS-martalócokat, akiknek egyúttal menedékjogot biztosított országában. KÖVETKEZIK: 12. CSALÚK ÉS BECSAPOTTAK o Cirkuszok, lövöldék, ponopfikumok jesanCON O v.-- ' Svájc megtámadási terve a trezorban maradt. Ax SD-nak mis tervei voltak. Kevés rendezvény gyakorol olyan lenyűgöző hatást a nézőközönségre, mint a cirkusz. A pattogó• Indulók zenéje, a rivalda vakító fénye nem kisebb vonzóerőt gyakorol az emberekre. mint az artisták és akrobaták ügyessége, bátorsága, és nem utolsó sorban az idomított állatok bámulatos mutatványai. A KEGYETLENSÉG JEGYÉBEN Cirkuszmutatványokkal már az ókorban találkozunk. A régi római császárok például a kiéhezett fenevadak elé vetették az első keresztényeket. Másokat olajba és szurokba mártva élő fáklyák módjára elégettek, hogy emeljék a circenses, a cirkuszi játékok „fényét". Közkedveltségnek örvendett egy állig fegyverzett páncélos harcos párviadala anyaszült meztelen ellenfelével, akinek egyetlen fegyvere egy hurokszerű háló volt. A véres cirkuszi játékokra kiképzett rabszolgák, a gladiátorok „morturi te salutant" (a halálba menők üdvözölnek) kiáltással köszöntötték a díszpáholyban terpeszkedő császárt. A mindenható cézár szeszélyéhez képest vagy felemelte hüvelykujját, vagy lefelé fordította. Az első esetben megkegyelmezett a legyőzöttnek, az utóbbi jeladásra pedig a győztes leszúrhatta ellenfelét. KÖZÉPKORI „CIRKUSZMUTATVÁNYOK" A kegyetlenkedést, az embertelenséget, a kínzásban való gyönyörködést megtaláljuk a középkorban is. A cirkuszok fénykora ugyan hanyatlásnak indult, de a szellemi vakságra kárhoztatott néptömegek bőven kivehették részüket az izgalmas jelenetekből, amikor az inkvizíció, a katolikus egyház egykori politikai-rendőri vésztörvényszéke szinte naponta „szórakoztatta" híveit bcszorkányégetéssel és hasonló kínvallatásokkal. A régi rómaiak kegyetlenkedéseit csupán árnyalati különbségek választották el a középkori papság vallási tébolyától és vérengzésétől. A MUTATVÁNYOS BÖDÉK ŐSKORA BRATISLAVÁBAN Az első revűszerző színielőadásokat a 16. és 17. században az ún. Zöldszobában, a mai Nyerges utcában, később a régi színházhoz „ragasztott" Vigadóban rendezték. A 17. század végén a Tierbatzen dűlőben — a mai Slavln helyén — vándorkomédiások kutya-medve- vagy kutya-bikaviadalokat mutattak be egy kör alakú fabódéban. A Mihály-kapu kiszáradt árkában Panzieri olasz „illemmester" táncmulatságokat rögtönzött, amelyeken a város védelmére szerződtetett mesterlövők is fitogtatták tudásukat. A 18. században egy Csillag nevű vállalkozó azután önálló polgári céllövöldét építettett a mostani Békevédők utcáján, közel a Stefánia kávéház helyén hullámzó kacsaúsztatóhoz. Az említett lövöldében végeztette ki 1849-ben a magyar szabadságharcosok egy csoportját Haynau, a bresciai hiéna. SZENZÁCIÓK VÁSÁRTERE A századforduló körül városunkba látogató vándorcirkuszok a Duna ligeti oldalán, a „vurstliban" ütötték fel sátrukat. Az egyik társulat vendégszereplése után még hónapok múltán is fogvacogva emlegették a fára mászó „kígyóembert", akinek szeme helyén vérvörös villanyégők ijesztgették a békés polgárokat. — Később a mai Gottwald térre, majd a Központi Vásártérre kerültek a cirkuszok ponyvasátrai. A ligeti vurstliban mutatkozott be ugyancsak az első panoptikum, ahol karbidlámpák kísérteties fényénél, verkliszó mellett meg lehetett tekinteni Milan Obrenovics szerb király és neje legyilkolását. Az első világháború alatt azután a Duna-híd és a Ligeti kávéház közötti sétányon rendeztek „hazafias népünnepélyeket" az ún. honvéd-, tüzér- és hidásznapokat a sebesült katonák javára. A rendezvények középpontja ilyenkor a ligeti Aréna nevű nyári színház épülete volt a pezsgőző tiszt urak és nagybecsű családjuk mulattatására, de semmilyen honvédbaka vagy „köznép" Ide be nem léphetett. — Az első mozi Bioskop néven a mostani Carlton-télikert helyén nyílt meg 1905-ben, ahol egy hervadó hajadon végkimerülésig nyúzta zongorán a „Szűz imája" című reménytelen fohászt. Később a mai Mladosť nevű mozi folytatta működését Elektro Bioskop néven. Második volt a Flsograf a Hosszú utca — mai Nálepka utca — 6. szám, harmadik az Apollo a Mihálykapu utca 7. szám alatt stb. VÁLTOZNAK AZ IDŐK ÉS A CIRKUSZOK Bízvást állíthatjuk, hogy elsőnek a Szovjetunió hozott új életet a cirkuszvilágba. Fokozatosan eltűnt a faluzó vándorcirkuszok romantikája, de egyúttal megszűnt az artisták nyomorúságos életmódja, koplalása, a bizonytalan holnaptól való rettegése. A szocialista államokban feloszlatták a kisebb vándortársulatokat, artistáik az Állami Cirkusz alkalmazottjaivá váltak, rendes díjazásban részesülnek és nyugdíjjogosultságot nyernek. A kölcsönös barátság jegyében megindult a kultúrcsere. Amíg például a Szovjet Állami Cirkusz Csehszlovákiában vendégszerepelt, azalatt a Dolores néven ismert cseh trapézművésznő, Emma Volfová, szovjet városok közönségét ejtette bámulatba nyaktörő mutatványaival. A szovjet állatidomítók bebizonyították, hogy nem kínzással, hanem türelmes és szeretetteljes bánásmóddal lehet a legnagyobb sikereket elérni. G—k A Nováky III. villanytelep kezelése teljesen automatizált. A nagy teljesítményű energiatermelő kazánjait egyetlen helyről — a képünkön látható vezérlőasztaltól — irányítják. (K. Bachan felv.j Kellemes pihenést, jó szórakozást! KÉPTÁR A LOVAGTEREMBEN ® VIZ ÉS NAPFÉNY ® SOK FÉLE BOR ÉS LIBAPECSENYE Hazánkban egyre több embert árdekel a turisztika, egyre többen gyönyörködnek az ország természeti szépségeiben és ez megköveteli, hogy fokozottabb mértékben gondoskodjunk az országjáró turisták — killföldi és belföldi vendégek — megfelelő ellátásáról is. Az illetékes kereskedelmi szervezetek a nyári idényre néhány meglepetést készítettek és emellett már a következő évekre is gondoltak. Minden jogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin A vöröskői kastilyt a belföldi látogatók már régen ismerik, de az utóbbi időben a külföldiek érdeklődését is felkeltette. A vár történelmi emlékei és gyűjteményei valóban nagy értéket képviselnek. A nyári Idény kezdetin megnyílik a lovagteremben berendezett kíptár, ahol értékes képzőművészeti alkotásokat helyeznek el. De nemcsak igével él az ember is ezért az új grillben az ízlises berendezés is a felszolgált ételek bfi választéka az igényesebb vendigeket is kielégíti. Nagy kár, hogy ugyanez nem mondható el az elszállásolásról, ugyanis sem a közös éjjeli szállás, sem a családi vikendházak nem felelnek meg a jogos követelményeknek. Tehát a tervezett szálloda építése valóban sürgős feladat. Köztudomású, hogy az autósportnak egyre több híve va<n, tehát nemcsak a személyek, hanem a gépjárművek elhelyezéséről is gondoskodni kell. Bratislava és Malacky között a természeti szépségekben gazdag Kőmalomnál még az idin befejezik egy „Moto rest" építését. A Motorest vendiglőből is ledett parkolóhelyből éllé litesltminy, melyhez hasonlót Trencinníl 1« fognak ipfteni. A turistaforgalom legégetőbb kérdése továbbra is az elszállásolási lehetőségek hiánya. Ennek egyik oka, hogy a háború utáni években sok szállodát hivatali és egyéb célokra foglaltak le és ezek Jelentékenyen megrongálódtak. Néhányat ezek közül, pl. a komáromi Centrált, a trenčini Trenűant ismit megnyitnak emellett több szállodát tataroznak. Viszont tudjuk, hogy mindez kevés és még az sem elegendő, hogy az utóbbi években Komáromban, Dunaszerdahelyen, Sellyén, Galántán, Szereden, TopoICany-ban és más helyeken új szállodákat építettünk. Május elsfi napjaiban Trnaván is megkezdték az új szálloda ipítisét is jövő ivben sor keriil erre Trenčinben is Pezinokon is. A szenei tavaknál befejezéséhez közeledik az új önkiszolgáló vendéglő építése és az további ezer látogató ellátását biztosítja. A pleSfanyl SlAaván családi vlkendház-telepet és vendigifit, Llmbachnál a Napos-völgy gátja által litrejött tó mellett ű| üdülőhelyet is Pozsonyeperjesen a fürdőzők számára falatosót létesítettek. Helyes kezdeményezés a mezőgazdasági célokat szolgáló víztárolók mellett üdülőtelepeik létesítésének gondolata és ezen a téren a topolčanyi és nyitral Járás területén találunk követendő példáikat. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a turista nemcsak egy helyen tartózkodik. hanem idejének jelentékeny részét utazással tölti. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az utasok az útvonalakon ételt és italt kaphassanak. A magyarországi turisták Komárom felől érkezve, az firsá|falui, nagymegyeri, dunaszerdahelyi is somorjai vendéglátóipari létesítményekben találják meg mindazt, amire sziiksigük van. Bratislavában az utóbbi Időben szintén néhány új étterem és falatozó szolgálja a turisztika érdekeit. (A Népi Milícia terén, Strkovecen, Odstriedkyn és a Steiner Gábor utcában.) Modorban eredeti házi borpincit építenek, a pezinokl várban húszfile bort szolgálnak fel, a Babán kibővítik is korszerűsítik az ipfileteket és Bratlslaviban, Nyitrán, Léván, Pleifanyban, Komáromban ís Trnaván hordóból mérik a bort. Partizánskeban a „Saiaš" kirándulóhely, Beckov vára alatt barátságos kerti vendéglő és éjjeli szállás várja a látogatókat. Oroszvárott a kirándulókat nemcsak a dunai fürdőlehetőség és napozás várja, hanem kiváló halászlá ls. Limbachon pisztránggal, Slovenský Grobon pedig llbapecsenyivel kedveskednek a vendégeknek. HM Pforheim nyugatnémet város főpostáján nemrég szereltek fel egy önműködő elektronikus levélosztályozógé* pet. A három kör alakú osztályozógépből és 14 másfajta gépből állá elektronikus szerkezetet külön e c ábra betanított alkalmazottak kezelik. (Foto: ČTK j Felvételünk az a gépezet látható, amelynek segítségével White amerikai űrhajós a legkülönbözőbb mozgásokat végezhette űrsétáján. Egyszerű reaktív műszerről van szó, amelyet sűrített gáz hozott működésbe. A gépezetre fényképezőgépet is szereltek. {Foto CTK| f-i 4 * 1985. Június 17.