Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-17 / 166. szám, csütörtök

o HARA MIÄK 11. A TEJFÖLT A BANDAVEZÉR SZEDI LE 1945 tavaszán a melegebb idő be­álltával a talaj ls egyre forróbbá vált Schwend lába alatt. A saját ízlése szerint átalakított Labers-kastélyban napról napra bizonytalanabbul érezte magát. Végül is felvirradt a nap, amikor Schwendnek meg kellett ba­rátkoznia a „rugalmas visszavonulás" gondolatával. Előzőleg még gondos­kodott arról, hogy néhány „kellemet­lenkedő" cinkostársát rövid úton el­hallgattassa. Többek között testőrsé­gével egyszerűen lelövette eddigi ke­belbarátját, Theophll Kambert, aki közel egymillió hamis font sterling­gel kereket akart oldani. Cimboráihoz hasonlóan Schwendből is egy csapásra elpárolgott a haza­szeretet, akár a kámfor. Egyedüli gondja volt, hogy az ebül szerzett „birodalmi vagyonból" minél többet megkaparintson a maga számára. Si­került is csekély 1500 000 svájci frankot letétbe helyeznie Vaduznak, Liechtenstein fővárosának bankjában. További 1000 000 svájci frankot egy ingatlanforgalmi vállalatba fektetett Triestben. 350 000 birodalmi márká­val betársult a bécsi Transdanubia ne­vű árukiviteli és behozatali társaság­hoz, 100 000 márkáért pedig „válság­álló" értékpapírokat vásárolt a vál­lalkozó szellemű „magánember". Az­után a sivár Kauser-völgybe mene­kült, amelyet már előre kiszemelt magának rejtekhelyül a Siclierheits­dienst pénzhamisító műhelyből szár­mazó állampénztári maradványokkal, hogy a háború utáni zavaros időkben legyen mit a tejbe aprítania. 80 kg aranyat, 80 000 amerikai dollárt, 100 ezer svájci frankot, valamint egy ék­szerrel és drágakövekkel telt acéldo­bozt vitt magával. Mindezt saját ke­zűleg ásta el egy Landeck városától néhány kilométernyire fekvő malom közelében. A hadimílliomos Schwend által „biztonságba helyezett" értékek összegéből képet alkothatunk ma­gunknak a többi haramia által forga­lomba hozott hamispénznek mérhe­tetlen mennyiségéről. Akár a többi le­vitézlett nácira, úgy Schwendre ís jellemző volt, mennyire ragaszkodott a Himmler parancsára neki adomá­nyozott vaskereszthez, amelyet kin­cseivel egyetemben gondosan megőr­zött. Hátha még visszatérnek a régi „jó" idők! Miután mindent elrende­zett, másnap megkönnyebbülten el­utazott megbízójához, Höttlhöz, aki az ausztriai Salzkammergutban fekvő Ausseeban ütötte fel utolsó tanyáját. AZ „ALPESI PÁSZTOR­HATÁRNYITÁSA A semleges Svájc közkedveltség­nek örvendett náci körökben. A kis alpesi országban nemcsak nagyszerű lehetőségek kínálkoztak kémtevé­kenység kifejtésére, de a háború utolsó hónapjaiban az arany- és valu­tasíbolásnak felbecsülhetetlen „fordí­tókorongja" is kiépült a havasok kö­zött. Svájci bankok korlátlan meny­nyiségű aranyat fogadtak el letétbe, és senkinek sem kutatták nevét, lak­helyét, kilétét, ha jelszóra helyezte el vagyonát. Ezek a nagyvonalú fel­tételek eszménylen megfeleltek a né­met monopóliumok és a Sicherheits­dienst terveinek, hogy összeharácsolt kincseiket biztonságba helyezhessék. Jóllehet Hitler vezérkara 1940-ben konkrét terveket dolgozott ki Svájc lerohanására, a „Fenyőfa-terv" fedő­néven előkészített akció nem valósult meg. Himmlernek ugyanis érdeke volt Svájc semlegességét fenntartani, Schellenberg pedig saját bevallása szerint Funk birodalmi pénzügymi­niszternek köszönhette, hogy ügyes taktikájával meggyőzte a legfelsőbb német hadvezetőséget Svájc érintet­lenségének szükségességéről. Funk rámutatott a kis ország rendkívül fon­tos szerepére, mint a minden irány­ból síbolt devizák nélkülözhetetlen váltóközpontjára. Schellenberg jól tudta, hogy tervei kitudódhatnak, mert már régen megteremtette a fel­tételeket a svájci vezérkar számára egy „trójai faló" befogadására. A tit­kosszolgálat főnökének ugyanis már 1943. március 3-án sikerült Bi °nben, egy jelentéktelen svájci faluban tár­gyalásokat folytatnia Henri Gutsen tábornokkal, a svájci hadsereg pa­rancsnokával. A tárgyalások tartal­máról azonban nem szivárgott kl sem­mi. Annyit viszont jogosan fel lehe­tett tételezni, hogy a tárgyaló felek között egyezség jött létre, mert a rá­következő időben sem Roger Masson ezredes, a svájci katonai titkosszolgá­lat főnöke, sem annak törzskara nem emelt kifogást az egyezség ellen. Az egyezség pedig nem vonatkozott csu­pán a Sicherheitsdienstnek tett bizo­nyos engedményekre, hogy betekin­tést nyerjen a Hitler-ellenes koalíció politikailag fontos terveibe, hanem különösen az 1944-ben meginduló nagyarányú vagyonsíbolásra. Schel­lenberg azontúl már csoportosan me­nesztette Svájcba diplomatáinak ál­cázott SD-ügynökeit. Diplomata útle­velük alapján az SD-ügynökök kivon­ták magukat a vámvizsgálat alól, és akármikor csempészhettek hamisított angol font bankjegyeket Bernbe és Lausanne-ba. SZAPORODNAK AZ „ALPESI PÁSZTOROK" Külön meg kell említenünk, hogy Masson, az említett svájci ezredes titkosszolgálati törzskarával együtt feltűnő készséggel nyitotta meg hazá­jának különben légmentesen lezárt határait a náci ügynökök előtt. Schel­lenberg feljegyzéseiből az ls kitűnik, hogy a nevezett még előbb, tehát 1942-ben tanácskozott bizalmasan a wlirttembergi Waldshutban ugyanaz­zal a Massonnal, aki azután „1. szá­mú alpesi pásztor" fedőnéven szere­pelt Schellenberg nyilvántartásában. Egy további SD-bizalmi, a svájci ve­zérkarba beépített Meyer-Schwerten­bach, a náci titkosszolgálat századosa a „2. számú alpesi pásztor" fedőne­vet kapta. Végül Paul Holzach SD­századost, akit szintén becsempésztek a svájci vezérkarba, a „3. számú al­pesi pásztor" néven tartották nyilván. Felesleges hozzáfűznünk, hogy bár a „pásztoroknak" eme különleges vál­faja nem sokat konyított a havasi tejgazdálkodáshoz, annyival több hasznot hajtott a náci biztonsági szolgálatnak, sőt nélkülözhetetlenné vált számára. A háború után nem cse­kély fejtörést okozott az illetékes kö­zegeknek, hogyan volt lehetséges a 200 nagyvállalat alapításához szük­séges temérdek tőkét a hadviselő Né­metországból akadálytalanul a semle­ges Svájcba ,játdobni", amely „transz­fer" a svájci szövetségi kormány sa­ját bevallása szerint 50 000 kg arany „helyváltoztatásának" felelt meg! A rejtély nyitját azokban a kapcso­latokban kell keresni, amelyeket Himmler titkosszolgálata svájci kato­nai körökkel teremtett. Az események később bebizonyítot­ták, hogy Schellenberg és Funk pénz­ügyminiszter helyesen jártak el — már az ő szempontjukból —, amikor Svájc semlegességének „tiszteletben tartásáért" kardoskodtak. Hol ts ta­láltak volna olyan szomszédos „sem­leges" államot, amelynek hatóságai hallgatólagosan tűrték volna felség­területükön egy idegen hadviselő ál­lam rablott kincseinek felhalmozá­sát?! Beigazolódott továbbá, hogy Svájc még sokáig megsínylette a ná­cikkal való paktálást. Ha nem is „alpesi pásztorok" köz­reműködésével, de ugyanolyan kész­séggel Franco Spanyolországa is megnyitotta a zsilipeket a német tőke beáramlására, eltekintve a nácik rab­lóhadjáratának támogatására küldött spanyol „kék hadosztálytól". Nem utolsósorban Argentína akko­ri elnöke, Perón is behunyta mind­két szemét, jóllehet 1945. márciusá­ban színleg hadat üzent Németország­nak. Ugyanakkor azonban utat nyitott a veszélyeztetett értékek biztonságba helyezésére. A német fegyverletétel után pedig Perón megható szívélyes­séggel fogadta a háborús bűnösök­ként és tömeggyllkosokként körözött náci hatalmasságokat, a „csodafegy­verek" barkácsolóit és az SS-marta­lócokat, akiknek egyúttal menedék­jogot biztosított országában. KÖVETKEZIK: 12. CSALÚK ÉS BECSAPOTTAK o Cirkuszok, lövöldék, ponopfikumok jesanCON O v.-- ' Svájc megtámadási terve a trezorban maradt. Ax SD-nak mis tervei vol­tak. Kevés rendezvény gyakorol olyan lenyűgöző hatást a nézőközönségre, mint a cirkusz. A pattogó• Indulók zenéje, a rivalda vakító fénye nem kisebb vonzóerőt gyakorol az embe­rekre. mint az artisták és akrobaták ügyessége, bátorsága, és nem utolsó sorban az idomított állatok bámulatos mutatványai. A KEGYETLENSÉG JEGYÉBEN Cirkuszmutatványokkal már az ókorban találkozunk. A régi római császárok például a kiéhezett fene­vadak elé vetették az első kereszté­nyeket. Másokat olajba és szurokba mártva élő fáklyák módjára eléget­tek, hogy emeljék a circenses, a cir­kuszi játékok „fényét". Közkedvelt­ségnek örvendett egy állig fegyver­zett páncélos harcos párviadala anyaszült meztelen ellenfelével, aki­nek egyetlen fegyvere egy huroksze­rű háló volt. A véres cirkuszi játé­kokra kiképzett rabszolgák, a gladiá­torok „morturi te salutant" (a ha­lálba menők üdvözölnek) kiáltással köszöntötték a díszpáholyban ter­peszkedő császárt. A mindenható cé­zár szeszélyéhez képest vagy felemel­te hüvelykujját, vagy lefelé fordította. Az első esetben megkegyelmezett a legyőzöttnek, az utóbbi jeladásra pe­dig a győztes leszúrhatta ellenfelét. KÖZÉPKORI „CIRKUSZMUTATVÁNYOK" A kegyetlenkedést, az embertelen­séget, a kínzásban való gyönyörkö­dést megtaláljuk a középkorban is. A cirkuszok fénykora ugyan hanyat­lásnak indult, de a szellemi vakságra kárhoztatott néptömegek bőven kive­hették részüket az izgalmas jelene­tekből, amikor az inkvizíció, a kato­likus egyház egykori politikai-rend­őri vésztörvényszéke szinte naponta „szórakoztatta" híveit bcszorkány­égetéssel és hasonló kínvallatások­kal. A régi rómaiak kegyetlenkedé­seit csupán árnyalati különbségek választották el a középkori papság vallási tébolyától és vérengzésétől. A MUTATVÁNYOS BÖDÉK ŐSKORA BRATISLAVÁBAN Az első revűszerző színielőadásokat a 16. és 17. században az ún. Zöld­szobában, a mai Nyerges utcában, ké­sőbb a régi színházhoz „ragasztott" Vigadóban rendezték. A 17. század végén a Tierbatzen dűlőben — a mai Slavln helyén — vándorkomédiások kutya-medve- vagy kutya-bikaviadalo­kat mutattak be egy kör alakú fabó­déban. A Mihály-kapu kiszáradt ár­kában Panzieri olasz „illemmester" táncmulatságokat rögtönzött, ame­lyeken a város védelmére szerződte­tett mesterlövők is fitogtatták tudá­sukat. A 18. században egy Csillag nevű vállalkozó azután önálló polgá­ri céllövöldét építettett a mostani Bé­kevédők utcáján, közel a Stefánia kávéház helyén hullámzó kacsaúsz­tatóhoz. Az említett lövöldében vé­geztette ki 1849-ben a magyar sza­badságharcosok egy csoportját Hay­nau, a bresciai hiéna. SZENZÁCIÓK VÁSÁRTERE A századforduló körül városunkba látogató vándorcirkuszok a Duna li­geti oldalán, a „vurstliban" ütötték fel sátrukat. Az egyik társulat ven­dégszereplése után még hónapok múl­tán is fogvacogva emlegették a fára mászó „kígyóembert", akinek szeme helyén vérvörös villanyégők ijesztget­ték a békés polgárokat. — Később a mai Gottwald térre, majd a Központi Vásártérre kerültek a cirkuszok ponyvasátrai. A ligeti vurstliban mu­tatkozott be ugyancsak az első pa­noptikum, ahol karbidlámpák kísér­teties fényénél, verkliszó mellett meg lehetett tekinteni Milan Obrenovics szerb király és neje legyilkolását. Az első világháború alatt azután a Du­na-híd és a Ligeti kávéház közötti sétányon rendeztek „hazafias népün­nepélyeket" az ún. honvéd-, tüzér- és hidásznapokat a sebesült katonák ja­vára. A rendezvények középpontja ilyenkor a ligeti Aréna nevű nyári színház épülete volt a pezsgőző tiszt urak és nagybecsű családjuk mulatta­tására, de semmilyen honvédbaka vagy „köznép" Ide be nem léphetett. — Az első mozi Bioskop néven a mos­tani Carlton-télikert helyén nyílt meg 1905-ben, ahol egy hervadó hajadon végkimerülésig nyúzta zongorán a „Szűz imája" című reménytelen fo­hászt. Később a mai Mladosť nevű mozi folytatta működését Elektro Bioskop néven. Második volt a Flso­graf a Hosszú utca — mai Nálepka utca — 6. szám, harmadik az Apollo a Mihálykapu utca 7. szám alatt stb. VÁLTOZNAK AZ IDŐK ÉS A CIRKUSZOK Bízvást állíthatjuk, hogy elsőnek a Szovjetunió hozott új életet a cir­kuszvilágba. Fokozatosan eltűnt a fa­luzó vándorcirkuszok romantikája, de egyúttal megszűnt az artisták nyomorúságos életmódja, koplalása, a bizonytalan holnaptól való rettegése. A szocialista államokban feloszlatták a kisebb vándortársulatokat, artistáik az Állami Cirkusz alkalmazottjaivá váltak, rendes díjazásban részesülnek és nyugdíjjogosultságot nyernek. A kölcsönös barátság jegyében meg­indult a kultúrcsere. Amíg például a Szovjet Állami Cirkusz Csehszlová­kiában vendégszerepelt, azalatt a Do­lores néven ismert cseh trapézmű­vésznő, Emma Volfová, szovjet váro­sok közönségét ejtette bámulatba nyaktörő mutatványaival. A szovjet állatidomítók bebizonyították, hogy nem kínzással, hanem türelmes és szeretetteljes bánásmóddal lehet a legnagyobb sikereket elérni. G—k A Nováky III. villanytelep kezelése teljesen automatizált. A nagy teljesít­ményű energiatermelő kazánjait egyetlen helyről — a képünkön lát­ható vezérlőasztaltól — irányítják. (K. Bachan felv.j Kellemes pihenést, jó szórakozást! KÉPTÁR A LOVAGTEREMBEN ® VIZ ÉS NAPFÉNY ® SOK FÉLE BOR ÉS LIBAPECSENYE Hazánkban egyre több embert árdekel a turisztika, egyre többen gyönyörköd­nek az ország természeti szépségeiben és ez megköveteli, hogy fokozottabb mér­tékben gondoskodjunk az országjáró turisták — killföldi és belföldi vendégek — megfelelő ellátásáról is. Az illetékes kereskedelmi szervezetek a nyári idény­re néhány meglepetést készítettek és emellett már a következő évekre is gon­doltak. Minden jogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin A vöröskői kastilyt a belföldi látoga­tók már régen ismerik, de az utóbbi idő­ben a külföldiek érdeklődését is felkel­tette. A vár történelmi emlékei és gyűj­teményei valóban nagy értéket képvisel­nek. A nyári Idény kezdetin megnyílik a lovagteremben berendezett kíptár, ahol értékes képzőművészeti alkotáso­kat helyeznek el. De nemcsak igével él az ember is ezért az új grillben az íz­lises berendezés is a felszolgált éte­lek bfi választéka az igényesebb vendi­geket is kielégíti. Nagy kár, hogy ugyan­ez nem mondható el az elszállásolásról, ugyanis sem a közös éjjeli szállás, sem a családi vikendházak nem felelnek meg a jogos követelményeknek. Tehát a ter­vezett szálloda építése valóban sürgős feladat. Köztudomású, hogy az autósportnak egyre több híve va<n, tehát nemcsak a személyek, hanem a gépjárművek elhe­lyezéséről is gondoskodni kell. Brati­slava és Malacky között a természeti szépségekben gazdag Kőmalomnál még az idin befejezik egy „Moto rest" építé­sét. A Motorest vendiglőből is ledett parkolóhelyből éllé litesltminy, mely­hez hasonlót Trencinníl 1« fognak ipf­teni. A turistaforgalom legégetőbb kérdé­se továbbra is az elszállásolási lehetősé­gek hiánya. Ennek egyik oka, hogy a háború utáni években sok szállodát hi­vatali és egyéb célokra foglaltak le és ezek Jelentékenyen megrongálódtak. Né­hányat ezek közül, pl. a komáromi Cent­rált, a trenčini Trenűant ismit megnyit­nak emellett több szállodát tataroznak. Viszont tudjuk, hogy mindez kevés és még az sem elegendő, hogy az utóbbi években Komáromban, Dunaszerdahelyen, Sellyén, Galántán, Szereden, TopoICa­ny-ban és más helyeken új szállodákat építettünk. Május elsfi napjaiban Trna­ván is megkezdték az új szálloda ipíti­sét is jövő ivben sor keriil erre Tren­činben is Pezinokon is. A szenei tavaknál befejezéséhez köze­ledik az új önkiszolgáló vendéglő építé­se és az további ezer látogató ellátását biztosítja. A pleSfanyl SlAaván családi vlkendház-telepet és vendigifit, Llm­bachnál a Napos-völgy gátja által litre­jött tó mellett ű| üdülőhelyet is Po­zsonyeperjesen a fürdőzők számára fala­tosót létesítettek. Helyes kezdeményezés a mezőgazdasági célokat szolgáló víz­tárolók mellett üdülőtelepeik létesítésé­nek gondolata és ezen a téren a topol­čanyi és nyitral Járás területén találunk követendő példáikat. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a turista nemcsak egy helyen tar­tózkodik. hanem idejének jelentékeny részét utazással tölti. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az utasok az útvona­lakon ételt és italt kaphassanak. A ma­gyarországi turisták Komárom felől ér­kezve, az firsá|falui, nagymegyeri, du­naszerdahelyi is somorjai vendéglátó­ipari létesítményekben találják meg mindazt, amire sziiksigük van. Brati­slavában az utóbbi Időben szintén né­hány új étterem és falatozó szolgálja a turisztika érdekeit. (A Népi Milícia te­rén, Strkovecen, Odstriedkyn és a Stei­ner Gábor utcában.) Modorban eredeti házi borpincit épí­tenek, a pezinokl várban húszfile bort szolgálnak fel, a Babán kibővítik is korszerűsítik az ipfileteket és Bratlsla­viban, Nyitrán, Léván, Pleifanyban, Ko­máromban ís Trnaván hordóból mérik a bort. Partizánskeban a „Saiaš" kirán­dulóhely, Beckov vára alatt barátságos kerti vendéglő és éjjeli szállás várja a látogatókat. Oroszvárott a kirándulókat nemcsak a dunai fürdőlehetőség és na­pozás várja, hanem kiváló halászlá ls. Limbachon pisztránggal, Slovenský Gro­bon pedig llbapecsenyivel kedveskednek a vendégeknek. HM Pforheim nyugatnémet város főpos­táján nemrég szereltek fel egy önmű­ködő elektronikus levélosztályozógé* pet. A három kör alakú osztályozó­gépből és 14 másfajta gépből állá elektronikus szerkezetet külön e c áb­ra betanított alkalmazottak kezelik. (Foto: ČTK j Felvételünk az a gépezet látható, amelynek segítségével White amerikai űrhajós a legkülönbözőbb mozgáso­kat végezhette űrsétáján. Egyszerű reaktív műszerről van szó, amelyet sűrített gáz hozott működésbe. A gé­pezetre fényképezőgépet is szereltek. {Foto CTK| f-i 4 * 1985. Június 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom