Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-17 / 166. szám, csütörtök

Hozzászólás A tejfeldolgozás követelménvei Az Oj Szó az utóbbi hetekben kétszer is íogiaikozott a nagymegyeri tejüzemmel — kezdi hozzászólását Beck Pál komáromi levelezőnk, majd a továbbiakban a többi között a következőket jegyzi meg: — Az ez év április 15-én (helyesen 14-én) közölt cikk erősen bíráló jellegű volt. FőKépp a vaj minőségét bírálta. A vaj állítólag 51 százalék vizet tartalmazott, holott az állami norma csak 22 százalék vizet engedélyez. Régóta dolgozom a tejfeldolgozó szakmában, szabad legyen megjegyeznem, hogy az 51 százalékos víztartalomban két alapvető oknál fogva kételkedem. Először: az 51 százalék vizet tartalmazó vajat egyszerűen nem lehet csomagolni, mert szétfolyik. S ha ez valamilyen módon mégis sikerülne, a városok és faivak becsületes népi ellenőrei bizonyára nem engednék meg, hogy ilyen áru kerüljön forgalomba. Meggyőződésem, hogy szocialista kereskedelmünk dolgozói sem lennének hajlandók ilyet eladni. A nagymegyeri tejüzem országos viszonylatban is nagyüzemnek számít. Tejporgyártásra és naponta negyedmillió liter tej feldolgozására képes. Korszerű üzem, berendezése higiéniai szempontból is kifogástalan. A két korábbi, a dunaszerdahelyi, és a komáromi tejüzemmel szemben (azok ma már nem működnek) főképp a higiéniai követelmények és a kapacitás szempontjából rengeteg az előnye. A környék csak köszönetet mondhat a 28 millió koronás építkezésért. Hiszen a jelentős mennyiségű tejet termelő vidéken a két kisüzem már nem felelhetett meg a követelményeknek és ezért gyakran megromlott a tej. Nem állítom, hogy az új üzem minden gond és probléma nélkül vette át elődei örökét. Hiszen nincs, még nem is lehet elegendő „bedolgozott" szakembere. Az is megnehezíti helyzetét, hogy felvásárlási és áruértékesítési körzetük Bratislavától Búcsig terjed, tehát elég nagy távolságot kell megtenniük a szállítóeszközöknek a tejjel, Illetve a kész áruval. Márpedig a tej feldolgozása szempontjából nem mindegy, hogy mikor és milyen minőségű nyersanyagot kap az üzem. Egy másik probléma: a vizezett, a megsavanyodott vagy a tisztátalan tejből még a legkorszerűbb üzem sem állíthat elő olyan terméket, mint a kifogástalan minőségű tejből. Nem is beszélve a feldolgozás gazdaságosságáról. Amint látjuk, nemcsak a feldolgozó üzemen múlik a siker, hanem a termelőüzemek illetékes dolgozóin is. Talán elsősorban rajtuk, mert ahogy én Mórocz igazgató elvtársat, a párt régi és becsületes harcosát ismerem, ők a pártszervezet és valamennyi dolgozó segítségével megoldják a rájuk háruló nem könnyű feladatokat. Arról azonban a mezőgazdasági üzemeknek kell gondoskodniuk, hogy az új üzem kifogástalan minőségű nyersanyagot kapjon. Mert valljuk be őszintén, ezen a téren vannak még hibák. Szóljunk talán a leglényegesebbről. A tejüzem ugyan elszállítja a tejet a mezőgazdasági üzemekből, a korán kifejt tej a szállítás, illetve az üzembe érkezés idején nyáron könnyen megsavanyodik, ha termelők nem hűtötték le a megfelelő fokra. Sajnos, ez elég gyakran megtörténik. Pedig a legtöbb mezőgazdasági üzemben van lehetőség a tej hűtésére. Lelkiismeretlenség, ahol nem használják ki az adott lehetőségeket, jobb híján a kút vizét a tej hűtésére. Más például a komáromi mezőgazdasági iskola esete. Ott ugyanis valóban nincs lehetőség a tej hűtésére. Pedig ha valahol, az iskolában igazán szükség lenne a tejhűtő-berendezésre. Azért is, mert naponta 700 liter tejet adnak át a tejüzemnek, de szerintem még ennél is fontosabb, hogy ahol a mezőgazdasági szakemberek készülnek fel jövendő hivatásukra, ott feltétlenül legyen hűtőberendezés. A vízvezeték 20—22 fokos vizében nem lehet tejet hűteni. Véleményem szerint (bárki legyen érte felelős) ez az eset már a szabotázs határát súrolja. Hogyan fognak gondolkodni az innen kikerülő szakemberek, ha ők, akiket államunk drága pénzen képeztet szakemberekké, csak elméletben válhatnak az új, a helyes módszerek sző1 FALU — 10 HIR TEJFALU • A KÖZSÉG KÖZPONTJA az egységes földművesszövetkezet. Tagjai 582 hektáron gazdálkodnak. A munkaegység értéke 19 korona. • AZ ELMÚLT ÉVBEN a tejhozam növelése terén elért eredményekért 124 B54 korona állami jutalomban részesültek. Megérdemelték: 1963-hoz viszonyítva tehenenként 830 literrel emelkedett a tejhozam. • KÉT ÉV ALATT a szövetkezet 20 ezer koronával támogatta a labdarúgókat, 1964-ben 2500 koronáért vásárolt könyveket a könyvtár számára és még egy tanulmányútra ís futotta a kulturális alapból a Német Demokratikus Köztársaságba. • VISZONT KULTÚRHÁZA NINCS. Illetőleg van — egy régi magtárból átalakított, repedező falú épület. • KULTURÁLIS ÉLET: a gyerekek énekelnek, színdarabot játszanak. Van egy szervezet, amelynek hivatása lenne törődni a falu szellemi fejlődésével: ez a Csemadok. 45 tagja van. Tevékenységük: befizetik a tagdíjakat. • MEGJEGYZÉS DUNASZERDAHELY felé: a tejfalusi EFSZ nem kapott a téli iskolázáshoz előadót! A Járási Népművelési Otthon dolgozóinak bizonyosan igen sok dolguk volt és nem értek rá Ilyen „apró-cseprő" kérdéssel foglalkozni! • SZÁZHÚSZ ÚJ HÁZ épült a faluban a felszabadulás óta és minden harmadik házon ott csillog a televízióantenna. A tv jelenti a szórakozást és helyettesíti a népművelési szervek munkáját. • A NÉPKÖNYVTÁRBAN 1200 értékes könyv között válogathat a betükedvelö ember. Télen hetenként átlag 70, nyáron 40 kötetet kölcsönöznek az olvasók. Az olvasók 70 százaléka liatal. • ÁLLlTÖLAG 1670-ben egy nyomda működött a faluban és kinyomott egylapos naptárt ís. Ha már a történészeket nem érdekli ez az adat, jó lenne, ha megalakulna a faluban a honismereti kör, amely feldolgozná a falu múltjára vonatkozó és még beszerezhető adatokat. • A TALAJVÍZ TEJFALUN is sok emberi reményt elmosott, de az emberi akarat, a tejfalusiak szorgalma rövid idő alatt pótolja a rosszkedvű természet által okozott károkat. -erfDohány helyett saláta? Perry Resnick az Egyesült Államokban salátaleveleket ajánl a dohányzóknak a nikotin tartalmú dohány helyett. A felfedező San Franciscóban értekezletet tartott a dohánygyárosokkal és üzletemberekkel a saláta felhasználásáról cigaretta töltésére. A jelen levő vállalkozók a következőképpen nyilatkoztak az új töltőanyagról: „Olyan íze van, mint az árpának" ... „Rendkívül aromatikus" Csípi a nyelvet" ... „Kellemesen hűt" ... Olyan íze van, mint az égetett salátaleveleknek" ... „Végtelenül elégedett vagyok", jelentette kl Resnick az értekezlet után. „Mindjárt megkezdjük a termelést, hogy kielégítsük a tömeges igényeket." szólóivá? Érdemes ezen az eseten is elgondolkodni. Ezek az emberek a környék mezőgazdasági üzemeiben helyezkednek majd el. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha munkahelyükön a tejhűtés terén az Iskolai gyakorlatot érvényesítenék. Remélem, hogy erre az építő bírálatra az illetékesek megfelelő módon reagálni fognak. Befejezésül talán csak annyit: Bízom benne, hogy a nagymegyerl tejüzem vezetői a dolgozókkal karöltve mindent megtesznek annak érdekében, hogy üzemüknek országos hírneve legyen. Ehhez természetesen a termelők megértése és segítsége ís szükséges. Felelősségteljes munkájuk újabb sikereihez előre is gratulálok. Beck Pál, Komárom Szerkesztőségünk a helyszínen szerzett információk és tapasztalatok alapján egyetért levélírónkkal. Kétségtelen, hogy a tejüzem kifogástalan minőségű árutermeléséhez a termelő- és a feldolgozó üzem dolgozóinak egyetértése, szilárd összefogása elengedhetetlenül szükséges. Egyébként Mórocz igazgató elvtárs elmondotta, volt rá eset, amikor termékük éppen az említett okok miatt meghaladta az engedélyezett 22 százalékos víztartalmat, de a 25 százalékot soha sem haladta meg. Az eltérésről azonnal értesítették az illetékeseket, s az említett termékeket azonnali fogyasztásra nyomban továbbították. Azt is pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a környező falvak fiataljaiból a trnavaí szakiskolában már nőnek az új szakemberek. Az üzem vezetősége tőle telhetően mindent megtesz az újabb sikerek elérése érdekében. (-ti) Ezen a vasárnapon nem volt nyugodt napom. Reggel még nem sejtettem, hogy a szokottnál több lesz a rendellenesség. Mint máskor, négy órakor csengetett az óra, s ötven perc. múlva megkezdődött számomra a munkanap. A telepen A szokott módon kezdtem a napot, körüljártam a telepet, a gondozóktól megkérdeztem menhyi - a szaporulat, volt-e elhullás. Ilyenkor adjuk bé az orvosságot a beteg állatoknak, ezen a napon azonban erre nem volt szükség. A fejés után elosztották a tejet, mennyi maradt etetésre, mennyit visznek a tejcsarnokba, és kiosztottuk a gondozóknak a napi adagot. Mindent feljegyeztem egy papírra, hogy pontos képet kapjak a vasárnapi munkáról, fogyasztásról. Eddig minden a rendjén ment, ám egyszer csak elém állt az éjjeliőr és Jelentette, hogy az egyik koca döglött malacokat ellett. Hívtuk az állatorvost, mert mi nem tudtunk segíteni rajta. Elérkezett a reggeli ideje ís, de nem akartam otthagyni a jószágot. Vártunk ... Minden autóra felfigyeltünk, végre tíz óra felé megérkezett az állatorvos. Az állatorvosnak elég sokat kellett dolgoznia, hogy — ha a malacokat nem is — legalább a kocát megmentse. Sikerült is. Ez után, mint aki jól végezte dolgát indultam hazafelé. Tervem azonban most sem sikerült, Nyáreleji pillanatkép Bussáról Hárman állunk a bússal szövetke zet gyönyörű árpatáblájának szélén. A hűvös szélben tengerként hullámzik a kalászrengeteg. Az esőterhes felhők közül csak pillanatokra bukkan elő a nap. Tekintetünkkel átfogjuk a zöldellő határt. Lent a völgyben az Ipoly keskeny szalagja. Szép látvány. Szép ez a bússal határ. De valami furcsa van ebben a július eleji képben. Valahogyan hiányzik az igazi nyári hangulat. Az idő hűvös, napfény kevés — nem igazi nyár, gondolom magamban. — Rossz nyár — formálja tömör szavakba gondolataimat Kovács László agronómus, mintha gondolatolvasó lenne. — Rossz — hagyom helybe az agronómus véleményét. De ezen az árpán nem látszik meg. — Ezen nem — bólint ismét az agronómus, összehúzott szemekkel vizsgálva az árpatáblát. Másik kísérőm úgy tesz, mintha nem túlságosan érdekelné a téma. A kalászokat vizsgálja, húszegynéhány évének minden kíváncsiságával. Szabó Gyula mérnök agronómus néhány hete jött Bussára a nyitrai főiskoláról gyakorlatra. — Mit gondol, mérnök elvtárs, mennyit lehet várni ezen a táblán hektáronkét? — fordulok a fiatal mérnökhöz. Gyors pillantást vet rám. Próbálni akarsz? — mondja a tekintete. De nem lát rajtam semmit, ami arra mutatna, hogy vizsgáztatni akarom. Mint ahogy nem is akartam. Gondolkozik. Én elkapom az idősebb agroa napos hívott a növedékállatok istállójához. Két borjúnak összekeveredett a lánca s olyan rövidre sodródott, hogy már fuldokoltak a szorítástól. Nem is tudtuk kibogozni a láncot, a napost elküldtem a vasfűrészért, elvágtuk a láncot, s így szabadítottuk ki a borjúkat. A fuldoklás az egyiket nagyon megviselte, lehet, hogy nem is heveri ki a bajt, pedig kár lenne érte, mert már vagy nyolc hónapos. Mire a mentéssel végeztünk, délután félkettőre járt az idő. Hazamentem. Otthon mindjárt az asztalhoz ültem. Vasárnap nem hordok reggelit magammal, ünnepnapon az irodában nincs gyülekező, s az etetés után hazamehetek reggelizni. Ezen a vasárnapon azonban nem jött ki a lépés, így megkésve értem haza, s az ebéd bizony nagyon is ízlett. A délutáni pihenő egy kicsit hosszabb volt a köznapinál, elbeszélgettem a feleségemmel és két fiammal. A gyerekekre nincs panasz, jól viselkednek. Gyorsan telt az idő. A borotválkozással már sietnem kellett, hogy megnézhessem a csehszlovák—román labdarúgó-mérkőzést. A második félidőt már nem nézhettem meg, ismét a telepre kellett mennem a délutáni etetéshez. Nem is nagyon sajnáltam, hogy ott kellett hagynom ... Máskülönben a labdarúgó-mérkőzéseken kívül nemigen nézem a televíziót, nőmus tekintetét: látom szurkol. A fiatal kollégának szurkol. Azt akarja, hogy helyes választ adjon. Találja el, mennyit várnak erről a parcelláról. Útközben — a fiatal mérnök nem hallotta — az agronómus már megmondotta: harminc mázsát ígér egy-egy hektár. — Úgy gondolom, hogy 30 mázsát azért lehet várni —, hangzik aztán a válasz. Mindhárman elmosolyodunk. Kovács Laci bácsi azért, mert a fiatal kolléga válasza egyezett az övével. Szakemberek véleménye között nem lehet nagy különbség. Korban ugyan lehet — Laci bácsi apja lehetne az Ifjú mérnöknek — a szakdolgokban azonban jő, ha egy nézeten vannak. AGÖCS VILMOS könnyezik tőle a szemem. Lehet, hogyha többet aludnék, nem lenne rám ilyen hatással. Ismét munkában Megismételtem a reggeli kőrútat, a hlzómarháknál kissé elidőztem. Itt nagyon szép eredményeink vannak. Vince István, Vida József, Ványa József és Szlávik Eduárd gondozzák a bikákat. Az egy kiló napi súlygyarapodás helyett az év elejétől 1,25 kiló átlagos súlygyarapodást érnek el egy-egy hízómarhánál. Az üszőket — külön csoportban — Árendás András és Borbély András gondozzák. Az ő eredményeik is kitűnőek, a 80 dekás napi súlygyarapodás helyett 112 dekás átlagos súlygyarapodást érnek el szintén az év eleje óta. A hízómarháknál egész nap minden a rendes kerékvágásban ment. A teheneknél egy kis rendellenesség akadt. Kovács Antal etető jelentette, hogy egyik tehene ellik. Ismét állatorvost kellet hívnunk. Este negyed tízkor érkezett meg, most azonban nem kellett olyan sokat dolgoznia, mint délelőtt. Húsz perc múlva meglett a kisborjú. Körüljártam még az istállókat, följegyeztem a fontosabb dolgokat és este 10 órakor elhagytam a telepet. Mire hazaértem, a gyerekek már aludtak. Kilenc óráig vártak, reggel iskolába kell mennlök ... Ezeket mondta el egyik vasárnapi munkájáról Fúgli Ferenc, a tardoskeddl szövetkezet l-es telepének zootechnikusa. A fiatalember nyolcadik éve végzi ezt a munkát. Az utcán bokáig ér a sár. Nem is sár ez, hanem latyak. A félcipőt mindjárt befesti, de a gumicsizmáknak nem sokat árt. A csizmák gazdái nem ís sokat törődnek vele. Hiszen süt a nap. Hetek óta itt Serkén is ritka vendég a napsugár. Annál gyakoribb a szakadó eső. Most is két nap áztatta a földet, no meg a renden heverő szénát. Szerencsére ma már kora reggeltől „arccal fordult" a nap e táj felé. Öreges igyekvéssel vagy öten haladnak a hereföld felé. LegfiatalabbVMág,zifí a äu/za túl van a hetvenen. Sok jó és rossz tükrén. Most csendes, ártatlan ez a időt megéltek már valamennyien, Szóval sok-sok bölcsességet sűríthetett beléjük az idő. Megállnak a dűlő szélén. Vállukról akkurátus mozdulattal lekerül a villa. Egy pillanatra földbe fúródik a hegye, a nyél végén összekulcsolódik a kérges kéz s a víz felé fordulnak. juk is legalább öt ikszét hagyott már Nagy ott a víz a laposban, maga mögött, a legidősebb bizonyára A tekintetek végigsiklanak a víz víz. Csak egy kicsit sok. Inkább talán csak azért sok, mert sokáig tartózkodik már egy helyben. S ha még egy keveset szaporodik, akkor a telep udvarát ts birokába veheti. Arra pedig igazán nincs szükség. No de ... munkára fel. Egyáltalán nem öregesen mozdulnak a forgató villák, j Milyen jó, hogy egyesek még ezeket is megtartották.! Pedig tudják ők, hogy forgató gép is van a világon s ezt a munkát sokkal könnyebben elvégezhetné, ha végezhetné. Még az ember lába is mélyen belesüpped a felázott talajba. Hát még a traktor kereke! Több kárt csinálna, mint hasznot. Szaporán fordulnak a rendek egyik oldalukról a másikra. A mai fiataloknak már aligha engedelmeskedne ilyen könnyen e szerszám. — Hányadszor forgatják? — Tudja az isten. Megvolt ez már legalább annyiszor, mint egy menyaszony. — Érdemes még összeszedni? — Itt nem maradhat, ártana a másodiknak. Meg aztán a szalmánál mégiscsak többet ér. Különösen az ideinél. — Silóznl nem lett volna jobb? — De, jobb lett volna. Csakhogy ki győzne ennyi zöldet lesilózni? Meg hát szálas is kell a silóhoz. — Gyakran szidják az időjárást, meg ezt a sok vizet? — Áldani nem áldjuk, de azért nem is szidjuk sokat. Inkább csak azért, mert késlelteti és nehezíti a munkát. Egyébként nálunk, ezen a dombos vidéken miúdtg jobb, ha valamivel több, mint kevesebb a víz a kelletténél. Annyi rosszat hallottam már az idén az időjárásra, annyi lehangoltsággal találkoztam országszerte, hogy nem győztem csodálni a több X-esek optimizmusát. Meg is kérdeztem, hogy mire alapozzák a bizakodó hangulatot, amikor országszerte sok ezer ember megfeszített erővel küzd a vízveszély ellen. S a víz már eddig is sokmilliós kárt okozott az országnak. — Hát valamennyi kárt azért nekünk is okozott. Sajnáljuk is azokat, akiknek többet, mint nekünk. Ezzel persze nem sokat segítünk. Az is igaz, hogy nehezebb a kapálás, meg hogy onnan a laposból már csak iszapos szénát gyűjthetünk majd be. De hát a parasztember sose keseredik el, ha eső után kisüt a nap és — a szomszédos tábla felé mutat — ha virágzik a búza. Arrafelé nézünk. Smaragzöld, hoszszú kalászú búzát ringat a szél. Es süt a nap. HARASZTI GYULA A szokottnál több rendellenesség EGY ZOOTECHNIKUS ÜNNEPNAPJA 1965. június 17. * ÜJ SZÓ