Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)
1965-06-16 / 165. szám, szerda
ígéretekből nem lesz hajű Munkában a népi ellenőrök • Minőséget koronákkal mérik • A piesoki és a píerovi gépgyár nem teljesíti kötelezettségeit • Veszélyben a félévi tervteljesítés • Meddig lesz másodrendű feladat a fedélzeti mechanizmus gyártása? A hajóépítők szorgalmát, tudását az üzem termékei: hajók, baggerek, csónakok dicsérik. Persze a gyártás menete Komáromban sem zökkenőmentes. Az üzemi népi ellenőrök az elmúlt két évben éppen azzal szereztek tekintélyt, hogy hatékonyan segítették a termelést gátló akadályok leküzdését. Megalkuvást nem ismerő magatartásukkal megnyerték a dolgozók bizalmát. Az üzemi népi ellenőrző bizottság tagjait naponta többen felkeresik munkahelyükön és közlik velük észrevételeiket, javaslataikat. MÉRLEGEN A MINŐSÉG A népi ellenőrök félévi tervében első helyen szerepelt a termékek minőségének ellenőrzése. A járási ellenőrök és egy szakemberekből álló csoport segítségével vizsgálták, miképpen teljesítették a gazdasági vezetők az elmúlt évben végzett hasonló ellenőrzés határozatait. Hónapokig tartó alapos munkával megállapították, hogy az új prémiumrendszer bevezetése óta javult az üzem gyártmányainak minősége. A minőséget az új prémiumrendszerben koronákkal mérik s ezzel nőtt a dolgozók anyagi érdekeltsége. Teljes prémiumot csak a határidőre elkészített, kiváló minőségű gyártmányok után fizetnek. Ha a minőség csak jónak mondható, akkor 10, ha pedig csak megfelelő, akkor 20 százalékkal csökken a prémium. Mit jelent ez az üzemnek? Például az első negyedévben 34 485 korona prémiumot tartottak vissza. Az üzem vezetőinek nem célja az Ilyen takarékosság s ha a termékek minősége kiváló lesz, örömmel kifizetik a teljes összeget. Figyelemre méltó az is, hogy az értekezleteken az egyes munkahelyek dolgozói már nem Igyekeznek mindenáron másokra hárítani a felelősséget a termékek minőségéért, vagy esetleg a határidő eltolódásáért. Inkább azt kutatják, hogy ők maguk hol követtek el hibát. Ez is jelzi a munkához való helyes viszony alakulását. Vannak részlegek — a 220, 250, 500 stb. — ahol szinte teljesen selejt nélkül dolgoznak. Az ellenőrzés során azonban találtak egy sor fogyatékosságot is. AKIK CSAK ÍGÉRNEK A hajóépítés bonyolult feladat. Ha az alszállítók termékeiket pontos határidőre elküldenék, még akkor is akadna éppen elég probléma a szerelésnél. De ez koránt sincs így. A népi ellenőrök úgy látják, hogy az új irányításra való átmenet előkészületei során a piesoki és a pferovi gépgyárban megfeledkeztek szerződéses kötelezettségeikről. Pontatlanul küldik termékeiket, ezzel megbontják a hajógyártás ütemtervét, sőt már a féléves terv teljesítését is veszélyeztetik. Csak néhány példát említek. A piesoki gépgyárnak április 14-én és 30-án két-két, május végéig további négy darab vezérmű-nyomócsapágyat kellett volna leszállítania. Eddig egy darabot sem küldtek. A központi vezérlőasztal alkatrészelt a szerződés szerint február 28-ra várták a hajóépítők. Azóta a piesoklak minden hónapban újabb ígéretet tesznek, de az alkatrészeket nem küldik. Legutóbb az üzem igazgatója június 10-re ígérte az alkatrészek szállítását, amelyeket már két hónappal ezelőtt be kel' lett volna építeni. A pferovi gépgyárból is késve érkeznek a fontos szerkezetek. Az első csörlőberendezés mechanizmusával, tíz csónakdaruval, öt kormányszerkezettel, valamint öt kormányszerkezeti gépegységgel — hogy csak a fontosabbakat említsem — adós a hajógyárnak. Az említetEgy héttel ezelőtt még szorgos munka folyt ezen a teherszállító hajón. A Duna vizéből már a hajógyárnak is jutott: Az üzemben jelenleg szünetel a munka. tekből is láthatjuk, hogy a hajóépítők nem saját belső problémáik, hanem a szállítóvállalatok felelőtlensége okozza a legtöbb gondot. SZÓLJANAK AZ ILLETÉKESEK Az üzemi népi ellenőrök, mivel a problémák intézése nem tűr halasztást, levelet írtak Majling miniszter elvtársnak, a Központi Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottság elnökének. Leírták észrevételeiket, javaslataikat. Mivel távlatokról, hajógyártásunk hírnevéről van szó, szeretnénk néhány gondolatukat Ismertetni. Nemcsak a hajógyári dolgozók tudják, hanem a minisztériumban is, hogy milyen problémát jelentett a központi vezérlőasztalok gyártása. A szállítóüzem ezt a szerkezetet rendszerint későn küldte, nem is szólva a minőségről. Az üzem emiatt 1962ben teljesítette tervét. Ma a komáromlak kiváló minőségben gyártják a központi vezérlőasztalokat és előállítási költségük közel 50 százalékkal csökkent. Több mint három éve ez a kérdés nem okoz fejfájást. A népi ellenőrök véleménye szerint a fenti módon kellene megoldani a fedélzeti mechanizmusok gyártásának kérdését. Az elmúlt évben a hajógyár elvileg megkapta a gyártást, és megkezdték a részleg építését. Az előzetes tervek szerint 1967-ben kellett volna átvenniük a piesoki gépgyártól a fedélzeti mechanizmusok gyártását. Ügy látszik, hogy az új irányítási rendszer bevezetésénél més elképzelések érvényesülnek, mert a gyártmányok egy részét Piesoktól- átvette a pferovi gépgyár, ami további gondot okoz a hajóépítőknek. Az új irányítási rendszer most van kialakulóban, az intézkedések bizonyára nem végérvényesek, még menet közben is számtalan változást kell és lehet végrehajtani. Keresnünk kell a legmegfelelőbb formákat és nem szabad megelégednünk a félmegoldásokkal. Jelen esetben hajógyártásunk színvonala további növelésének egyik fontos kérdése a fedélzeti mechanizmusok gyártása. az üzemből kikerült, a kereskedelem által átvett és hibásnak bizonyult áruért az utólagos felelősséget a vállalatok még mindig nem akarják vállalni. Ilyen esetekben a kereskedelem és a termelővállalatok között megy a huzavona, és az esetek jelentős részében a kereskedelem húzza a rövidebbet, vagyis saját nyereségéből kénytelen a visszacserélt árukból keletkezett kárt kifizetni. A vállalatok rendszerint azzal érvelnek, hogy a kereskedelemnek, ha a szerződésben lekötött árut átvette, akkor a továbbiakban a felelősséget is viselnie kell. Mert, miért nem nézik meg jobban, hogy mit vesznek át? Ezenkívül pedig a kereskedelem mindig vállalkozás volt, amely ennél fogva kockázattal jár. K érdés most már, mennyire helytálló és elfogadható az ilyen érvelés? Engem, a vásárlót mit érdekel, hogy a selejtes, a használhatatlannak bizonyult áruért az anyagi következmények kit terhelnek: a kereskedelmet, vagy pedig a gyártó vállalatot. Az ő dolguk, hogyan intézik ezt el egymás között. Nekem az a fontos, hogy pénzemért tisztességes, használható holmit kapjak. Ám ezen a szűken vett egyéni érdeken túlmenően nagyon is szükséges, hogy a kérdésre társadalmi-gazdasági szempontból tekintsünk, annál is inkább, mivel ez végső soron ismét az egyén, a vásárló érdekeit szolgálja. Éppen ezért fel kell tenni a kérdést: bár a minőség terén már eddig is lényeges javulást elérve s a jövőben mée nagyobb Javulást várva, vajon a imnőség kérdésének végleges megoldása az „ügyeskedésen" múlik? Azon, hogy az elővigyázatosság ellenére is selejtesnek minősült árun igyekezzenek túladni, s a felelősséget, a következményeket viselje az, akit sikerült „behúzni"? Miért nem lehet az ilyen mentalitással és gyakorlattal egyetérteni? Nem lehet egyetérteni az ilyen eljárással egyrészt azért, mert ez jellemzője lehet a kapitalista üzleti mentalitásnak, de nem lehet létjogosultsága a szocializmusban; másrészt azért, mert, holmi hátsó ajtó nyitvatartása a minőség javításában csak fél megoldáshoz vezethet. Mire gondolunk ezzel? Arra, hogy ha a gyártó vállalat, és végső soron az a konkrét személy, akinek keze alól az áru kikerül, nem viseli munkájának minden következményét, akkor akarva — nem akarva szinte ösztönzést kap a hanyag munkára, az ügyeskedésre: hátha átcsúszik a hibás áru, hátha sikerül másra áthárítani a következményeket. 4 z új gazdaságirányítási rendszer ** egyik alapvető eleme a minőség, és az erre ösztönző anyagi érdekeltség. Kétségtelen, hogy az anyagi érdekeltség helyes és céltudatos alkalmazása majd meghozza a kívánt eredményt a minőség terén. Hangsúlyozni kell az anyagi érdekeltség helyes és céltudatos alkalmazását, mivel sikerre csak úgy számíthatunk, ha a jó munkát, a jó minőséget jól megfizetik, a rosszat pedig nemcsak, hogy rosszul fizetik meg, hanem annak minden következményéért gyártóját teszik felelőssé. Már pedig ebbe a következmény és felelősség vállalásba bele kell, hogy tartozzék az is, hogy a hibás áru minden huzavona nélkül visszakerüljön a feladóhoz. Hiszen a huzavona, a vissza vesszük, vagy nem vesszük, úgysem tarthat, ki tudja meddig. Ismeretes az új irányítási rendszernek az az igen lényeges intézkedése, hogy egyrészt az üzemek saját bevételeikből tartják fenn magukat, ebből fedezik alkalmazottaik, munkásaik bérét is. Másrészt a kereskedelem megkapja azt a jogot, hogy A hajógyári szakemberek tapasztalatból jól tudják, hogy e termék készítése más üzemben mindig másodrendű kérdés volt és a jövőben is az lesz. Viszont a hajógyáriak számára a jelen és a távlatok szempontjából szinte létkérdés. Ha ők gyártanák a fedélzeti mechanizmust, akkor a mai 22 százalékról 12 százalékra csökkenne az alszállítók termékeinek aránya. Lényegesen csökkenne az önköltség is és rövid idő alatt — éppúgy, mint a vezérlőasztal esetében — megoldanák a minőség problémáját. Az új irányítási rendszer bevezetése elősegíti a gazdaságosabb termelést, jobban biztosítja gyártmányaink műszaki színvonalának növekedését. A hajóépítők jól tudják, hogy az új intézkedések tartalmazhatnak „átmeneti" megoldásokat, de végső soron csakis a társadalmi érdeket, a gazdaságosabb termelést kell érvényre juttatnunk. Éppen ezért a társadalmi érdek előtérbe helyezése érdekében emelnek szót, s várják a Központi Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottság állásfoglalását. CSETÖ JÁNOS Több mint kétmillió korona megtakarítás Josef Rydlo, a Brandýsi Gépgyár öntödéjének veífttBjfi Hé^y évvel ezelőtt javasolta a tpmpereljárásos, fémformás öntés bevezetését. Az üzem vezetősége magáévá tette ezt az Európában páratlan elgondolást, illetve gyakorlati megvalósítását. Az értékes újítási javaslat egyhamar meghozta gyümölcsét. Az üzem az említett új az árut attól a gyártól rendelje, amelyiktől a legjobb árut kapja. Mit jelent ez majd a gyakorlatban? Azt, hogy ha a kereskedelem valamely gyártól állandóan olyan árut kap, amelyben nagy a selejtszázalék, akkor attól a gyártól többé nem rendel semmit. Már pedig ha egy gyár nem kap rendelést, akkor nincs bevétel, amiből fizetni lehessen. Nem túlzás tehát olyasmit mondani, hogy egy gyár rossz munkájával a saját vermét áshatja meg. IJem szorul különösebb bizonyí" tásra, hogy a minőség és az anyagi érdekeltség hova-tovább és mind jobban összefonódva szinte egy fogalmat fognak alkotni. Még kevésbé szorul bizonyításra az, hogy az ember pénzéért jó minőségű árut akar kapni. Senki sem sértődhet meg azért, ha valaki azt mondja: tőlem megkívánják a jó munkát, nekem csak a jó munkáért fizetnek. Miért kívánják hát tőlem azt, hogy a jó munkával szerzett pénzemet rossz munkával előállított selejtért pocsékoljam el. Ez pedig így van, ez ellen semmit sem lehet szólni, ezt az irányzatot támogatja az új gazdaságirányítási rendszer is. De mert az életből nagyon jól tudjuk, hogy új' elvek, új rendszer, így pl. az új irányítási rendszer életbeléptetése is nem csupán határozathozatal és intézkedés kérdése, hanem az emberek millióinak mindennapos cselekvése és tette, a minőséggel szemben is olyan társadalmi igénynek kell fellépni, amelyben nem lehet létjogosultsága a hanyag munkának, a selejtes árunak. Mert ha kialakul egy olyan közvélemény-nyomás (és miért ne alakulna ki?), amely egyszerűen nem tűri a hibás árut, akkor nem lehet vita azon, hogy az ilyen áru visszakerüljön a feladóhoz. BÁTKY LÁSZLÓ módszer alkalmazásával csupán tavaly több mint kétmillió korona megtakarítást könyvelhetett el. A Brandýsi Gépgyárban tervbe vették, hogy 1970-ig elérik az emiitett eredmény ötszörösét. A sikert az a tény biztosítja, hogy míg egy homokforma csupán egyetlen öntött darab elkészítését teszi lehetővé, a fémformák akár ezer öntésre is használhatók. Képünkön: Alois Šťastný pótkocsik kerékagyait önti fémformákba. (J. Saroch felvétele — CTK) ARÍDIÚ KÖZVETÍTETTE.. A BARÁTSÁG ESZTRADJA EGY IDÖ ÖTA nagyon egészséges törekvés észlelhető a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségében. A munkatársak amellett, hogy színben, tartalomban egyaránt gazdagítják a már hagyományos műsorformákat, bővítik az adásidőt, és új rovatokat honosítanak meg. Hasznos, hogy egyre gyakrabban kérik a hallgatók véleményét és az igényeknek megfelelően változtatják a sugárzási időpontot. Helyesnek tartjuk azt is, hogy a népszerű Hangos híradó rovatot délről áttették a csúcshallgatási időre. A rádiósok a legtöbb dicséretet talán mégis azért érdemlik, hogy igyekeznek adásaikat frissé, közvetlenné tenni. A gyors hírközlésnek a helyszíni közvetítés az egyik legjobb formája. Rádiónk munkájában az utóbbi időben ez is örvendetes mértékben bontakozik ki. Míg régebben egyszer sem, vagy legalább is nagyon ritkán ment a műsor „egyenesbe", mostanában viszonylag rövid idő alatt több helyszíni közvetítést sugároztak. A sort a tavalyi Bihari, és Madách ünnepségekről szóló közvetítés nyitotta meg. Aztán egy ipari adás keretében az új irányítási elvekről és egyéb fontos gazdasági kérdésekről az érsekújvári Elektrosvitből sugároztak helyszíni közvetítést. Legutóbb a Jókai-napok ünnepi akadémiájiról valamint a Hét rejtvénypályázatának sorsolása alkalmából rendezett nemzetközi esztrádműsorról ment az adás „élesre". ILYEN KECSEGTETŐ terv és ennyi sikeres próbálkozás után azt hisszük, érdemes a helyszíni közvetítéseknél kissé elidőzni. Közismert, hogy ezeknek az adásoknak a rádiózásban különösen nagy a szerepük. Egyrészt azért, mert a rádió akkor tölti be igazán szerepét, ha nemcsak híreket, hanem az eseményeket is gyorsan közvetíti, másrészt azért, mert a jó helyszíni közvetítés élményszámba menő esemény. Az a tudat, hogy a tőlünk távol történő jeleneteknek ugyanabban az időpontban vagyunk a részesei, vonzóvá teszi az adást, növeli az érdeklődést. Azt hisszük, recept és minden alkalomra egyformán érvényes sablon a rádióközvetítések esetében sem alkalmazható. Másképpen, egymástól teljesen eltérő hangnemben és hőfokon szükséges közvetíteni a futballmeccseket, a színházi előadásokat és az esztrádműsorokat. De ez természetes. Szóvá azért tesszük mégis, mert bár a mi rádiónk futballmeccsről még nem közvetített ,— egyenes adásainak , a hangneme néha 'kissé mégliM Szepesi stílusú és a sportközvetítések- , ről hallható hanglejtésre emlékeztet. KELL AZ IZGALOMKELTÉS, néha jó a szavak pergetése. A Jókai-napokról szóló közvetítést sehol sem éreztük hamisnak. Sajnos A barátság esztrádjáról már nem mondhatjuk ugyanezt. Ez alkalommal a riporter hadart, a sorsolást például majdnem olyan „feszültséggel" közvetítette, mint egy nemzetközi sportmérkőzést szokás. Ez a stílus abban az esetben indokolt, ha a közönség váltja ki és együtt lelkesedik a bemondóval. AZ esztrádest közönsége azonban nem élt feszültségben. Élénkséget (bár néhol ötletes volt) a riporternek /Nagy Jenő) sem sikerült teremtenie. Egy-két gyengébben sikerült énekszámot kivéve a szocialista tábor egy-egy slágerénekesének a közreműködésével szerkesztett műsor egyébként jónak mondható. Az összekötő szövegből hiányzott a humor és a mértéktartás. IbJ APRÓHIRDETÉS • Jőkarban levő Jawa 250-es kív. motorkerékpár eladó, 6 ezer Kčs. Cím: Németh Tibor, Komárno, Komáromi út 13 0—122 • Eladó teljesen új 175-ös Cz sportmotorkerékpár, érdeklődni lehet Vondra József, Rimavská Sobota, Jánošíkova ul. 15 Ű-113 • CZ 501 és 502 típusú, 175 köbcentiméteres motorú motorkerékpárok oldalkocsiját egy héten belül szállítja, a motorkerékpárhoz szereli és azonos színűre lakkozza: DRUPOL, provozovna 06, Stifín č. p. 22. Telefon: Stifín 18. ŰF-117 KÖSZ ÖN£T NYILVÁN ÍTÁS • Ez úton mondunk köszönetet mindazoknak, akik felejthetetlen drága fiunkat Gyuszikát f. é. május 24-én utolsó útjára elkísérték és ezzel osztoztak mélységes fájdalmunkban. A Rezes család. 0—123 VEGYES • Kotula József tanító gyermekeit keresi unokatestvérük, Kotula Éva (Borbára Ferenczné) Sajószentpéter, Domjanics út 4. Magyarország. Ű—124 1985. Június 18. £ Qj gjJÖ 5