Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-01 / 119. szám, szombat

A proletár internacionalizmus és a KGST Életkérdésünk o nemzetközi munkamegosztás Nem lenne teljes május elsejének ünnepe, ha megfeledkeznénk a szocialista országok kölcsönös gazdasági együttműködéséről. Ez a nap — mint jól tudjuk — a munkásosztály nemzetközi összefogásának az elnyomottak iránt érzett szolidaritásnak, a tőke, a burzsoázia elleni küzdelem bajnokai együvé tartozásának, a népek testvériségének harcos ünnepe. A proletár nemzetköziség szelleme hat át bennünket ezen az ünnepen, a munkástestvériség mellett tesz hitet ma is a felvonulók, tüntetők sokmilliós tömege. De a proletár internacionalizmusnak kevés helyen élvezhetik a gyümölcseit úgy, mint minálunk és a KGST többi tagállamaiban. A szocialista országok kölcsönös gazdasági együttműködése, a KGST keretében megvalósuló szocialista nemzetközi munkamegosztás a proletár nemzetköziség egyik legragyogóbb példaja, tanújele, eredménye. A fejlődés három szakasza Ma már többé-kevésbé mindenki előtt ismeretes az a fejlődés, melyet a KGST 1949-ben történt megalapítása óta elért. A fejlődés első szakasza nagyjából a KGST létrejöttétől az ötvenes évek feléig tartott. Ezt az időszakot mindenekelőtt a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok bővülése jellemzi. Ekkor kezdtek kialakulni a tervezett szocialista munkamegosztás gyakorlati feltételei. A szocialista együttműködés a tagállamok között már ekkor az államközi kapcsolatoknak új, eddig nem tapasztalt minőségi változását, javulását eredményezte annak ellenére, hogy azok a kapcsolatok nem voltak mentesek a különféle objektív és szubjektív jellegű fogyatékosságoktól, hibáktól. Az iparosítás, az ipar újjáépítése, illetve átépítése országonként, mondhatni nemzeti keretek között, önállóan valósult meg. Még nem vették állandóan figyelembe egymás lehetőségeit és szükségleteit, a kés'-bbi modern technikán alapuló, valóban szocialista tömeggyártás igényeit. Lényegesen megváltozott a helyzet az ötvenes évek második felében; ezt az időszakot a KGST fejlődésének második szakaszaként szoktuk emlegetni. Itt már határozottan jelentkezik a következetes szocialista munkamegosztás szükségessége, s éppen ezért erősködik a tagállamok gazdasági egysége, tökéletesednek a Tanács szervein beiül a munkaformák és módszerek. 1959-től kezdve a tagállamok már rendszeresen egybehangolják népgazdaságfejlesztési terveiket. Igaz, nem mindig a kívánt eredménnyel. Ennek legfőbb oka az, hogy esetenként hiányoztak a tudományosan kidolgozott távlati tervek. Ha voltak is 5—7 éves tervek, azok gyakran kétévenként, néha évenként lényegesen megváltoztak, s máris megbomlott az amúgy sem kielégítő összhang. Hiba volt az is, hogy e tervek egybehangolására csak azután került sor, amikor az egyes államokon belül jóváhagyták őket. Így az egybehangolás már többé-kevésbé formális volt. Ez az oka annak, hogy egyik-másik orszrgban olyan árufajták termelését is megkezdték, illetve bővítették, amelyekből a KGST keretén belül már amúgy is felesleg volt. A harmadik szakaszt a hatvanas évek kezdetétől datálják. A KGST 1960 júniusi ülése a tagállaihokat az 1980-ig szóló népgazdaságfejlesztési tervek főbb irányelvei meghatározására ösztönözte. Ezeket már előkészítésük idején a szocialista munkamegosztás céljainak megfelelően egybe kellett hangolni. A tagállamok kommunista és munkáspártjai képviselőinek, valamint miniszterelnökeinek 1962. évi értekezlete többek közt jóváhagyta „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapvető irányelveit". Ezek az Irányelvek már a tagállamok egész gazdasági tevékenységének koordinálását, a nemzetközi munkamegosztás általános fejlesztését, a szocialista országok egységes gazdaságának kiépítését tűzték ki célul. Ez történik mai Miért van szükség a munkamegosztásra Mielőtt a gyakorlati eredményekről lenne sző, szögezzük le — legalább néhány mondatban —, miért van szükség a nemzetközi szocialista munkamegosztásra. Csehszlovákia népgazdaságát — már a kapitalizmusban is <— két alapvető ellentmondás jellemezte. Először: fejlett feldolgozó ipar és >—< egy-két nyersanyagtól eltekintve — szinte jelentéktelen nyersanyagbázis; másodszor: hatalmas, szerteágazó és fejletlen mezőgazdaság. Ebből az következik, hogy óriási mennyiségű nyersanyagot és sok élelmiszert kell behoznunk, ha iparunkat „foglalkoztatni" akarjuk, s az egyre növekvő vásárlóerőt ki akarjuk elégíteni. A nyersanyag ls, az élelmiszer is egyre drágább, mert világszerte fejlődik az ipar, és emelkedik az életszínvonal. Ahhoz tehát, hogy miitd több nyersanyagot és élelmiszert tudjunk behozni, egyre több készárut kell kivinnünk. Csakhogy nem „akármilyen" árut! Csakis olyat, amilyet megvesznek, tehát korszerűt és olcsót. Olcsón viszont csak sorozatban, korszerű eszközökkel lehet termelni. Ahhoz pedig, hogy színvonalas árut korszerűen termelhessünk, költséges tudományos, műszaki-kísérleti és kutatómunkát kell folytatnunk, modern berendezésű, nagy kombinátokat kell építenünk. Ez nagy befektetéseket követel, s a hozzánk hasonló kis államok :sak más országokkal együttműködve, a népgazdaság nagyfokú szakosításával tudják ezt megoldani. A következő — bár csak részletkérdést szemléltető — példa talán még kézzelfoghatóbban érzékelteti a munkamegosztásnak, a népgazdaság internacionalizáláfiának égető szükségességét. A statisztika szerint hazánkban a világ gépipari árufajtáinak több mint 70 százalékát gyártjuk. E hatalmas választéknak azonban csak kb. egynegyedét állítjuk elő sorozatban, vagyis a mai igényeknek megfelelő szinten. A legszembetűnőbb eredmények Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a KGST keretében a legjelentősebb eredményeket a nyersanyag- és villanyáram-ellátás terén értük el. Csehszlovákia több tagállamnak átadta a vízi és hőerőművek építéséhez szükséges tervrajzait. Veľký Dvorban hőerőművet építünk közösen a lengyelekkel. A Szovjetunió és Csehszlovákia az utóbbi években több százmillió rubel hitelt nyújtott a tagállamoknak a szénbányászat és a villanyenergia-termelés fejlesztésére. 450 millió korona hitelt nyújtottunk például a lengyel k 5szénfejtés fejlesztésére. A szerződés szerint ezt a hitelt Lengyelország 1970-ig fizeti vissza kőszénnel, ezt követően pedig 25 évig évi 2,5—3 millió tonna kőszenet szállít cserébe a mi áruinkért. Hitelt nyújtottunk Romániának ls egy nagy hőerőmű építésére, mely évente 4 milliárd kWó energiát fog termelni. Ä hitelt Románia villanyárammal fizeti vissza. Itt kell megemlítenünk a már jól ismert Barátságkőolajvezetéket. Ennek építési kiadásai, mint ismeretes a vasúti szállítás költségeinek megtakarítása által máris megtérültek. Ha ma nem lenne ez a vezeték, kőolajszükségletünk kielégítésére a csehszlovák—szovjet határról öt percenként kellene Indítani egy-egy tartálykocsikból álló szerelvényt, az amúgyis túlterhelt vasúton. A közös villanyenergia-hálózat előnyeit mindössze egy adattal szemléltetjük: létrejöttével a tagállamok csak ebben az évben — azzal, hogy nincs szükség tartalékerőművek építésére — megtakarítják az országok közötti összekötő vezetékek építési kiadásait, s ezen kívül még 50—60 millió rubelt. Vasérccel kb. 80 százalékban a Szovjetunió látja el a többi tagállamot. A szállítási költségek csökkentése céljából előnyös, ha már dúsított ércet importálunk. Ezért hitelt nyújtottunk a Szovjetuniónak egy ércdúsító építésére. A hitelt dúsított érc formájában kapjuk vissza. Más nyersanyagok kiaknázásában is együttműködünk. Lengyelországnak 500 millió régi devizarubelt hiteleztünk a rézérc bányászatának és feldolgozásának fejlesztésére. Ezt teljes mértékben visszakapjuk rézdrót és más rézáru formájában, majd öt évig három bánya produkciójának 21,5 százalékát importáljuk. Hasonló vállalkozásban veszünk részt Bulgáriában és a Szovjetunióban cin, ólom stb. kitermelésével kapcsolatban. A gépiparban már nem ilyen kedvezőek az együttműködés eredményei. A szakosítás, a kooperáció aránylag alacsony fokára jellemző, hogy a Tanács tagállamai alapjában véve azonos gépipari termékeket kínálnak egymásnak. A gépipari termékek csereforgalma és a gépipari termelés növekedésének aránya is emellett szól. A tagállamok 1950 és 1962 között 152 százalékkal növelték gépipari termelésüket, de a gépek és berendezések cseréjét csak 133 százalékkal. Ugyanakkor a Közös Piac országaiban 1S57 és 1961 között 36 százalékkal növekedett a gépipari termelés, és a gépek és berendezések adásvétele 90 szá. zalékkal. A munkamegosztásnak azonban már e téren is vannak konkrét eredményei. Az elektromos ívkemencéket például nemrég valamennyi tagállam gyártotta. Ma már lényegében csak 2—3 országban készülnek. Hasonló a helyzet a görgőscsapágyak, kábelek, egyes vegyipari berendezések, hajók, mezőgazdasági gépek stb. esetében. Sajnos, a kohászatban sem kielégítő a tagállamok közötti munkamegosztás. Bizonyítja ezt a kohászati termékek csereforgalmának elenyészően kicsi hányada a KGSTországok teljes áruforgalmában. A tagállamokban (a Szovjetuniót kivéve) nagy az ellentmondás az igényelt hengerelt és a termelt áruk összetétele között. Az utóbbi években rohamosan megnőtt az igényes, vékony hengerelt anyagok szükséglete. Ezekből a tagállamok keveset gyártanak. A tőkésországokból importált ilyen áruért rendszerint kétszer annyi „átlagos" hengerelt anyagot kell kivinni. A tennivalók zöme e téren tehát még hátra van. A vegyipari termelés technológiája gyorsan változik, fejlődik; a legkifizetődőbb, ha az egyes nyersanyagokat hatalmas kombinátokban teljesen feldolgozzék; a választék óriási, kb. félmillió vegyületet tartanak nyilván, s számuk évente átlag 10 000-rel nő; a vegyipar sikeres fejlesztésének feltétele a szerteágazó tudományos munka — s ez mind-mind hatalmas befektetéseket követel. Lényegében tehát csak nemzetközileg valósítható meg. Néhány időszerű problémáról Már a fentiek alapján is bizonyossá vált, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztásnak eddig is sok szép eredményét könyvelhetjük el. Egy percig sem lehet azonban vitás, hogy a teendők nagyobb része még elvégzésre vár. Sok-sok oka van annak, hogy a munkamegosztás — bármilyen előnyös és szükséges is — nem alakul ki eléggé gyors ütemben. Ezek közé tartozik az a „régi" közgazdasági szemlélet, mely szerint az államok a lehető legnagyobb gazdasági önállóságra törekedtek. További oka, hogy a korábban iparilag kevésbé fejlett tagállamok néha még ma sem érzik múlhatatlan szükségét a munkamegosztásnak; ezenkívül nfncs kellőképpen feltérképezve az egyes tagállamok teljes gazdasági potenciálja; esetenként hiányoznak az évtizedekre szóló távlati tervek; elméletileg sincs még feldolgozva egyikmásik fontos kérdés; minőségi változásnak kell bekövetkeznie az egyes országok tervezésében; a termelőerők országonként különböző fejlettségi foka a gazdasági problémák megoldásának más-más módjához vezetnek; a „szűken" értelmezett nemzeti érdekek, melyek néha még nagyon is előtérben állnak; ugyanakkor a KGST nem egy államok fölött álló szerv, az együttműködésre csak javaslatokat tesz, és kölcsönös megegyezés alapján hozza a határozatokat. Ezeknek és a hozzájuk hasonló problémáknak tudományos feldolgozása és megoldása nem történhet egyik napról a másikra, hisz a szocialista nemzetközi munkamegosztás új fogalom, a történelemben ezelőtt még sohasem létezett. Alapjaitól kezdve kell tehát felépíteni minden előzetes gyakorlati tapasztalat nélkül. Természetesen sokat segíthet benne a kapitalista munkamegosztás formáinak, elveinek tanulmányozása ... • • • A termelőerők fejlődése mindig alkalmazkodásra kényszeríti a termelési viszonyokat. Ez a közismert tétel a legfőbb bizonyítéka annak, hogy bizonyos időn belül kifejlődik a munkamegosztás optimális formája. Mi minden erőnkkel támogatjuk a szocialista nemzetköziség e gyakorlati megnyilvánulását. SZABŰ GÉZA A tavaszi napsütésben fürdő Kreml (ČTK - TASZSZ felvétel) A KREML TORNYAI AMIT A LATOGATÓK NEM LATNAK # AZ ASATÁSOK AZT BIZONYÍTJÁK, HOGY A KREML IDŐSEBB, MINT FELTÉTELEZTÉK © AZ ELSŐ SZÁMÚ DÍSZŐRSÉG (I ÖTEZER WATT FÉNYŰ CSILLAGOK A Moszkvába vetődő szovjet és külföldi turisták a híres Kremlben kezdik ismerkedésüket a várossal. Kegyelettel zarándokolnak arra a helyre, ahol a nagy Lenin élt és dolgozott, s örök álmát alussza. A Kremlnek azonban sok olyan udvara van, amelyet a nyilvánosság nem láthat, amelyet nem látogatók, hanem az állandó dolgozók népesítenek be. Most ezekkel Ismerkedünk meg. A Kreml belső udvarában, Vegyenyin altábornagynak, a Kreml parancsnokának dolgozószobájától nem messzire egy emlékmű .vonja magára a figyelmet: „Dicsőség az orehovói és szinyelnyikovói harcokban 1920. VIII. 29-én elesett parancsnokoknak és tiszti iskolásoknak". Itt, ezen a helyen formálódtak azok az alakulatok, melyek nagy áldozatok árán visszaverték a fővárost veszélyeztető ellenforradalmi bandákat. A Kreml egyik udvartérségében az egyik épületben ez a felírás: Mosoda, a másikon: Sportterem. Mindkét létesítmény a Kremlben állomásozó katonaságot szolgálja. Éttermük mellett különleges, ragyogó motorkerékpárok. Ezek szokták kísérni a Moszkvába látogató neves személyiségeket, államfőket. A díszkíséretben érdemes sportmesterek, mestervezetők vesznek részt, akiknek parancsnokuk Jevgenyij Kurkov főhadnagy. A Kremlben állomásozó katonaság szolgáltatja a mauzóleum díszőrségét is. Nagy megtiszteltetés, ha valaki az 1. számú díszőrségbe kerül. 175 cmnél alacsonyabb katonák nem is jöhetnek számításba, s akiket beosztanak a díszörségbe, egész nap keményen gyakorolnak annak ellenére, hogy jóformán minden mozdulat beléjük idegzödött. Amikor például őrségváltás alkalmával a Spasszkij-toronykapun az. őrség kivonul, díszlépésük mindig 2 perc 45 másodpercig tart. A tóroňgóra ütésére mindben órában váltják az őrséget. A Kreml belső világának érdekessége a Tajnyiki kert, ahol Vlagyimir Iljics sokat pihent, és az alpinárium. Mesterséges patak csobogása teljesen elnyomja az utcai zajt. Itt négy kaptár méhet is tartanak: nem annyira a mézért, mint inkább azért, hogy beporozzák a Kreml rengeteg gyümölcsfáját. Tavaly megtörtént, hogy az egyik méhraj nyár végén engedetlen lett: egyszerűen elköltözött. A szökevényeket a GUM nagyáruház mellett egy emeletes ház felső ablakpárkányában találták meg. A Kremlben nincsenek házmesterek: a tereket, a 11 km hosszú járdát, az utcácskákat a kertészek takarítják. Persze korszerű köztisztasági gépek segítségével. A Kreml őst falát traktorokkal kefélik. Érdekes a Kreml tornyainak története is. A Víztoronyból indult ki a város első vízvezetéke. A középkorban a Trojickaja torony tövében falazták be a politikai okokból elítélteket, most a diszörség zenekara gyakorol itt. Az Első Névtelen torony a fegyvertár kincseit őrzi. A Tajnyickaja-torony tövében egy zöld tisztáson szokott felvonulni a tüzérség. Nagy ünnepekkor innen adják le a díszlövéseket. Amikor a honvédelmi miniszter beszéde után megkezdődik a hurrázás, s rázendít a zenekar, Vegyenyin altábornagy megfigyelőhelyéről telefonon utasítja az üteg parancsnokát. Rendszerint 28—32 díszlövés dördül el, aszerint, milyen ritmusban játszik a zenekar. A Nagy Kreml Palota díszbejáratai a bemutatkozó kihallgatásra tartó külföldi diplomatákat kísérik fel. A Katalin-teremben adják át megbízólevelüket, itt írták alá a Varsói Szerződést, valamint a részleges atomcsendegyezményt. Itt látható a híres György-terem, melyben az egykori Szent György-kereszt tulajdonosainak névsorát őrzik. Nevezetesség a vendégek rezidenciája is, melynek külön mozija van. Mitrofan Nyikolajevics Matysukin már 29 éve viseli gondját a Kreml csillagainak. 1935-ig a cári sasok díszelegtek a tornyokon. Akkor kerültek fel a csillagok. Kezdetben fénytelenek voltak, majd kicserélték őket. Kívül rubinüvegből, belül tejüvegből voltak. Ötezer wattos lámpák világították meg. A háború idején megsérültek a csillagok. 1945 után háromréteges üvegből (rubin-, kristály- és tejüveg J álló csillagokat szerellek fel, s a lámpákat fényszóróban helyezték el. A Kreml öt csillagának aranyozására 27,4 kg aranyat használtak fel. Négyévenként tisztogatják a csillagokat, melyeknek csúcstávolsága 3—3 és fél méter. A Kremlben, a Kongresszusi Palota tőszomszédságában nagy ásatások folynak. Olyan kerámiamaradványok, üvegkarperecek kerülnek jelszínre, melyekről megállapították, hogy még a mongolok előtti korszakból származnak. A Kreml tehát régebbi alapítású, mint eddig hitték. Feltártál: Ivan Katalin 1339 ben emelt tölgyfavárfalának maradványait, de ennél régebbi gerendaépület üszkös romjait is. A létesítmény valószínűleg az első moszkvai tűzvészkor, 1177-ben égett le. A Kreml falai még sok titkot rejtenek magukban, a régészek feladata, hogy ezekre fényt derítsenek. A jövő mezőgazdászait várja az iskola Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága felhívja az alapfokú kilencéves iskolák végzős tanulóit, hogy tanulmányaikat a következő tanévben tovább folytathatják az iskola növénytermesztési és állattenyésztési szakán. A tanulók az iskola mellett működő tanulóotthonban teljes ellátásban része sülhetnek, melynek költségeit a tanul mányi ösztöndíjból fedezhetik. A négyéves tanulmányi idő alatt a tanulás mellett lehetőség van széles körű kulturális és sporttevékenységre ls. Az iskolát a tanulók érettségi vizsgával fejezik be. A felvételi vizsgák május 10-én reggel órakor kezdődnek. Az érdeklődők küldjék be jelentkezési ívüket az iskola címére, vagy pedig hozzák magukkal e felvételi vizsga napján. A felvételi vizsgákra jelentkezhetnek olyan tanulók is, akik az alapiokú iskolát már az előző években befejezték és jelenleg a mezőgazdaságban vagy más területen dolgoznak. A jelentkezési íveket az alapfokú kilencéves iskola igazgatósága, illetve a munkaadó állítja ki. Az érdeklődők levélben vagy személyesen részletesebb felvilágosítást nyerhetnek az iskola igazgatóságánál. Az Iskola címe: Stredná po.'nohospodárska technická škola, odbor pestovatelstvn chovateľstvo s vyuč. jazykom maďarským. MAKRAI MIKLÚS Ü] SZÖ 8 * 1365. MAjUS L