Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-29 / 147. szám, szombat

Két falu gazdája A forrongó Bolívia levelese* iölülIBiŰ Latin-Amerika hetek óta a világköz­vélemény érdeklődésének előterében áll. A dominikai események ismét be­bizonyították, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya a társadalmi haladás legmegátalkodottabb ellensége, s nem tűr semmilyen forradalmi változást. A dominikai hazafiak felkelésével egy időben más latin-amerikai országokban is tömegek mozdultak meg. A legko­molyabb megmozdulást éppen az ón birodalmában, Bolíviában tapasztalhat­tuk. 1952 szellemében Á múlt év novembere őta kormány­zó katonai junta néhány népszerűt­len intézkedése, a szakszervezetek ellen irányuló lépései, haladó vezetők, töb­bek között Juan Le­chln volt alelnök le­tartóztatása és depor­tálása annyira felhá­borította az iparvidé­kek dolgozóit, elsősor­ban az önbányászokat, hogy a szakszerveze­tek égisze alatt fegy­vert fogtak, és szem­beszálltak a „lecsen­desítésükre" kikül­dött kormánycsapa­tokkal. A pillanatnyi helyzetet feszült vára­rakozás jellemzi: a jelfegyverzett munkások szorosan tartják kezükben a puskát, a kor­mány pedig ravasz mesterkedésekkel próbál úrrá lenni a zavaros helyzet­ben. A bolíviai dráma hátterében, a tö­megek cselekvésének mozgató rugó­jaként az ország népének vigasztalan anyagi helyzetét, a felette rossz élet­színvonalat látjuk. Az 1 millió négy­zetkilométer területű, rendkívül bo­nyolult földrajzi fekvésű országban három és fél millió ember él, ebből mintegy hárommillió jogfosztott in­dián. Bolívia f'ó kincse az ón, mely­nek kitermelésében a világprodukció 80 százalékát adja. Az ónon kívül an^ timón, wolfram és kőolaj is előfor­dul. A bányák azonban csak 60 ezer embernek adnak kenyeret, a munka­képes lakosság 5 százalékának. A la­kosság 80 százaléka a mezőgazda­ságban tengődik. A szó szoros értei-, mében tengődik, mert a nagy magas­ságban fekvő, „emeletes" Bolíviában terméketlenek a földek: 27 millió hektárból csak 572 ezer művelhető meg. A statisztika szerint az ország területének mindössze 0,3 százalékán terem valami. Ennek az áldatlan állapotnak visz­szatükröződése, hogy a lakosság rosz­szul táplált, különféle kórok, tüdővész és egyéb fertőző betegségek pusztíta­nak. A bányamunkások helyzete sem irigylendő, mert aki ónbányába ment munkásnak, szerződést kötött a halál­lal. Az „ördög ércének" nevezett ón gyilkos levegőjében kiszikkadnak, él­ve megaszalódnak az emberek, s így nem csoda, hogy Bolíviában az átla­gos életkor 30—32 év. Mivel az ország lakosságának 75 százaléka írástudat­lan, az alsó rétegeknek semmi remé­nyük sincs arra, hogy helyzetük né­mileg javuljon, hisz még a választá­sokkor sem fejezhetik ki akaratukat. Bolívia teljesen ki van szolgáltatva az észak-amerikai monopóliumoknak, melyek önkényesen szabják meg az ón világpiaci árát, s ezzel sakkban tartják az országot. Az őn árának egycentes csökkentése például éoi 700 ezer dollár veszteséget jelent a bolíviai gazdaságnak. E társadalmi és gazdasági körülmé­nyek közepette érthető, hogy a harc élén a szervezett bányászok állnak, akik jelentős erőt képviselnek, amaly­lyel a kormánynak is számolnia kell. Ismétlődik a történelem Bolivár országának története soK forradalmat ismer. Az 1825-ben füg­getlenné vált Bolíviában 139 év alatt 180 „forradalom" zajlott le. Ez a meg­állapítás azonban egy kis kiigazításra szorul. Lezajlottak forradalmak ls, igazi forradalmak, mint amilyen az 1952 évi volt, ám sokszor államcsí­nyeket értenek forradalmon. Ezekből volt a legtöbb. A népnek azonban vaj­mi kevés köze van az ilyen palota­forradalmakhoz, hisz mindegyik cso port, mindegyik tábornoki junta a maga szűk érdekeit követi, semmi k»­ze a néphez. Bolíviának — a többi latin-amerl­kai ország helyzetéhez viszonyítva — az a sajátossága, hogy a kormány­zó kükkel szemben szervezett, fel­fegyverzett munkásréteg áll. Ez a jelenség összefügg az 1952. évi nem­zeti forradalommal, amelyben a nép elsöpörte három nagy mágnáscsa­lád uralmát, és lehetőséget teremtett arra, hogy az ország a haladás irá­nyában fejlődjék. A lehetőség azon­ban csak lehetőség maradt, mert a forradalomban felülkerekedett Nemzeti Forradalmi Mozgalom párt feladta a nép érdekeit szolgáló politikát. A he­terogén, különböző érdekű elemekből összetevődött politikai szervezet in­kább a megalkuvást választotta: a részben államosított bányák más, újabb érdekcsoportok, monopóliumok hatáskörébe kerültek, az 1953-ban meghirdetett földreform elakadt, ke­vés valósult meg a forradalmi célki­tűzésekből. A burzsoázia elárulta a forradalmat, s a régi urak helyét újak foglalták el. Az eszme aronbon 61 a népben, s a forradalom ide­jén megalakult népi milícia örökének foly­tatói a mostani fel­fegyverzett szakszer­vezeti harcosok. A 180. államcsíny tavaly novemberben játszódott le, amikor megmozdultak a for­radalmat eláruló Vie­tor Paz Estenssoro el­nökkel torkig levő bá­nyászok és diákok, ám a tábornoki junta közbelépésével elejét vette a mozgalom radikalizálódásnak. Estensorra elnököt száműzték, s a ha­talmat a junta erős kezű embere, Barrientos Ortuno tábornok vett át. Az amerikai imperializmus szekerében Barrientos tábornok mindössze hét hónapja kormányozza Bolíviát, de ez alatt a jó fél év alatt is megmutatta, kinek az érdekeit képviseli. A dol­gozók bérköveteléseinek elutasítása, az elégedetlen tömegek és diákok mozgalmának elfojtása, a szigorú cenzúra, rendkívüli tör^nyek — ez mind Barrientos műve. Sugallójuk pe­dig az amerikai imperializmus. Nem véletlen, hogy tavaly, amikor a tábornoki klikkek versenyre keltek a hatalomért, Thomas Mann, az ame­rikai külügyminisztérium latin-ameri­kai szakértője, az amerikai imperia­lizmus latin-amerikai aknamunkájá­nak főintézője nyíltan kiállt Barrieji­tos mellett. A Washingtonban nevel­kedett s könyörtelenül erős kezű re­pülőtábornok vetélytársainál jobban megfelelt az amerikai kormánynak. A monopóliumok biztosítva látták ér­dekeiket. Az elmúlt fél év azt bizonyítja, hogy a nemzeti felszabadító forradal­mak korában a mindenhatónak hitt amerikai imperializmus sem képes örökre elhallgattatni a népek szabad­ságmozgalmát. Barrientos még jófor mán meg sem melegedett az elnöki székben, máris erősödő mozgalommal kell szembenéznie. Ugyanakkor fő ve télytársa, Candia tábornok ls meg­mozdult, és szeretne helyére kerülni. A tábornoki csoportok marakodása nem a bolíviai nép ügye. A dolgozók­nak semmi közük hozzá. A nép em­berhez méltó életet akar, azt, hogy maga rendelkezzék természeti kin cseivel, legyen mit ennie, ne kelljen minden élelmiszert kemény valutáért importálnia. Földet akar. Azt akarja, hogy gyermekei iskolába járhassanak, és harminc évvel tovább élhessenek. Ebben a törekvésben Kuba forradalmi példája fáklyaként-világít. Az antiimperialista harc — a jövő záloga Az 1952. évi forradalom bukásának egyik oka részben a nép politikai éretlensége volt. Az elmúlt 13 év azonban sok olyan példával szolgált, amelyek felnyitották a tömegek sze mét, öntudatot vittek az ösztönösen lázongó tömegekbe. Ma már világosan látják, hogy legádázabb ellenségük a világ csendőrének szerepében fellé­pő amerikai imperializmus, amely ar­cátlanul beavatkozik ott, ahol veszé­lyeztetve látja érdekelt, mint például most Dominikában. A néhai Wilson elnök hangoztatta: „meg akarom tanítani a dél-amerikai népeket, hogy jó embereket válasz­szanak vezetővé". Az amerikai poli­tika azóta is jogot formál arra, hogy beavatkozzék más országok életébe, vesztegetéssel, dollárkötegek lobogta­tásával, vagy — ha nem megy si­mán — tengerészgyalogosokkal olyan rendszereket kényszeritsen más or­szágokra, amelyek odaadón fogják szolgálni az észak-amerikai monopó­liumokat. Bolívia népe ezt jól látja, s ezért nem teszi le a fegyvert... LÖRINCZ LÁSZLÓ Az ösztöndíj-rendszerről S t u g e l Vince komáromi ol­vasónk és mások is érdeklődtek szerkesztőségünkben az új ösztön­díj-törvény iránt... Ezért a para­grafusok közti tájékozódást akar­juk megkönnyíteni azok számára, akiket az új törvény hozta válto­zások érintenek, esetleg érdekel­nek. A szociális ösztöndíj az üzemi, ke­rületi és az előmeneteli ösztöndíjjal együtt elsősorban a tanuló anyagi helyzetének és tanulmányi eredmé­nyeinek megfelelő arányban folyósít­ható. A második évfolyamtői kezdve az ösztöndíj odaítélésének első fel­tétele a 2,5-es tanulmányi átlag. Az ilyen ösztöndíj folyósításának minden­kori feltétele a család anyagi jöve­delme, amely egy családtagra számít­va nem szabad, hogy meghaladja a 380 koronát. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzük még meg, hogy az ösz­töndíj odaítélésében az is szerepet játszik, hogy az illető tanuló milyen szakmai ágazatban, illetve szakterü­leten képezi magát, mert vannak előnyben részesített tanulmányi ága­zatok is. Az üzemi ösztöndíj elsősorban az üzemek lehetőségeitől függ, általában havi hatszáz korona, amihez még — évente — négyszáz korona kiegészí­tés jár. Nős ösztöndíjas, amennyiben házastársa nem dolgozhat, havi öt­száz koronát kap és minden gyerek­re százat — a családi pótlékon felül. Az említetteken kívül az üzemi ösz­töndíjasok még más anyagi segítség­ben is részesülhetnek. A tanulmányi eredmények az üzemi ösztöndíjat is befolyásolják. Sőt a követelmények itt még sokkal nagyobbak. A kerületi ösztöndíj, amelyet a ke­rületi nemzeti bizottságok adnak az iskola-, az egészségügy, a mezőgazda­ság és a helyi gazdálkodás üzemei kiválasztott szakembereinek tovább­képzésére, hasonló jellegű, mint az üzemi stipendium. A különbség az, hogy az iskola elvégzése után az egyik esetben az üzem, a másik eset­ben a kerületi nemzeti bizottság ha­táskörében levő üzemekben tartozik a jelölt elhelyezkedni. Végezetül: a tanulmányi előmene­telért járó ösztöndíjat a többi stipen­diumon felül ís kifizetik. Különbség van azonban a szociális és egyéb ösztöndíjasok között. Különbség mutatkozik a két alap­vető ösztöndíj-forma között abban is, hogy míg a szociális stipendiumot a nagy szünidő idején a diákok nem kapják, addig a többi ösztöndijat az évnek mind a tizenkét hónapjában folyósítják. (él) Minden napfényes vasárnapon autók százai ás a vízisport kedvelőinek ezrei igyekeznek a ,,bratislavai Balaton", a szenei tó felé. megszabadulni a városi zajtól és a forróságtól — felfrissülni. — A tavalyi „kényszerszünetet" az északi részek kiépítése tette szükséges­sé — tájékoztat bennünket a VNB tit­kára, J. Nesmer. Ez a kezdeményezés igazán figyelemre méltó Hiszen a für­dőhelynek Inkább az északi része na­pos. Az üdülőhely építésére itt sokkal alkalmasabb a hely, mint másutt. Hogy az elmúlt esztendőben Szencen nem ül­tek tétlenül, azt bizonyftja, hogy már befejezésre vár az a közszolgáltatási célokra emelt épület, mely 1 100 000 koronás költséggel épült. A földszinten Tizenöt éve elnök D ö m é n y Já­nos. Azóta jóban rosszban állja a sa­rat A legnehezebb napjai? Az ötven­hármas esztendő. Ekkor olyan volt a falu, mint a megbolygatott méhkas. Lábra kelt a hír: aki akar, továbbra a maga szkállára dolgozhat... Két-há­rom táborra oszlott Nyárasdon a nép. Akadtak, akik se szó, se beszéd elkö­tötték a tehenet a közös istállójából. Vitték haza. Mások útjukat állták. Szép szóval megmondták a tévely­gőknek: Nem lesz ez így jó. Kár volna a hároméves munkát így tönk­retenni. Voltak, akik hallgattak az okos szóra, ám sokakra nem hatott. Dö­mény János éjszakákat átvirrasztott. Ml lesz a faluval, a szövetkezettel? Életútja nem volt egyszerű. Szü­leit, a tizenhárom holdas paraszto­kat „megfojtotta" a nagybirtok. Tel­jesen tönkrementek. Ez a múlt irán­ti gyűlölet alakította, formálta s ko­runk öntudatos parasztegyéniségével érett vezető lett belőle. Ötvenhárom forrongó napjaiban szidalmazták, szekértolónak, meg a jó ég tudja mi mindennek elmon-dták. Ö azonban nem tágított. Igaz, volt kire támasz­kodnia. A falu — akkor még eléggé kis számú — kommunistái mellé áll­tak. Ki tudja, de bizonyosain ez érlel­te meg benne az elhatározást, hogy ötvenhatban belépett a kommunista pártba. ÁTVÉSZELTÉK a nehéz napokat. A rostán ugyan kiesett néhány té­velygő, de ez nem gyengítette őket. Egyre jobban erősödött a közös. Nem telt bele néhány esztendő, azok is visszamentek, akik elkötötték egyet­len tehenüket. Ma pedig a több mint kétezer hektáros szövetkezet orszá­gos hírű. Nem is csoda! A fejők éven­te 3500 litert fejnek egy-egy tehén­től. Ezért adhatott az országnak a nyárasdi szövetkezet tavaly 1 millió 650 ezer liter tejet. A múlt évben — bár nem a legjobb esztendő volt, a búza 31, az árpa 28 mázsás termést adott hektáronként. A tagok átlagos havi keresete 1900 korona (a járási átlag 1500 korona). ARANYÉLETE lehet az elnöknek egy ilyen szövetkezetben. Dömény János ennek ellenére is elfoglalt em­ber. Széles arcán, mint az örökké bizakodni tudó emberén, gyakori a huncutkás mosoly. Most is, amikor találkoztam vele, derű sugárzik ár­cáról, pedig néhány órás értekezlet van mögötte. Elfoglalt, sokoldalú ember. A szó­ban forgó gyűlésen például, az alistált tanítók vették maguk közé, és kér­ték, segítsen az ismereteket terjesztő helyi szervezet munkájában. Nem utasította vissza ... Keveset ül az irodában, járja a határt. Most már nemcsak Nyárasd, hanem Alistál „gondjai" ls az ő vál­lára nehezednek. Ez év elejétől két falu gazdája lett. korszerű, fogasokkal ellátott öltözők lesznek. 750 férőhellyel a nők és ugyan­annyi férőhellyel a férfiak számára. Ugyancsak a földszinten helyezték el az Ízléses talponálló étkezőt. A kabinos öl­tözők az igényesebbek számára az eme­leten lesznek. Vikendházak is épülnek. A közszolgáltatási Üzem az idény kez­detéig BO-at ad át belőlük. A további, amit szintén örömmel fogadunk: az Idén mindenki számára Insz elegendő csónak, gumimatrac és minden, ami a vizisport­tal összefügg. Az egész északi oldalt ellátták ivó­vízzel, gázvezetékkel. 0) gázvllágítási hálózatot építettek, több mint 320 000 korona befektetéssel. További különle­gesség a joghurtosUveg alakú hatalmas EGYIK „BIRTOKA", a 2000 hektá-i ros nyárasdi, már évek óta élenjáró. S ebben nem kis érdeme van az el­nöknek. Kiállt a falu érdekében minr dig, mindenütt. Gyakran olyan lépé­seket is kellett tennie, amelyek ta­lán nem mindig találkoztak a felsőbb szervek nézeteivel. Emiatt többször bírálták. Előfordult, hogy a kelleté­nél keményebb hangon mondott vé­leményt. De nem restell utólag bo-. csánatot kérni hirtelen szavaiért. — A legnehezebb az emberekkel bánni — szokta mondani a módsze­re iránt érdeklődőknek. Igaza van. Ám neki éppen ez a leg­nehezebben sikerült másfél évtizedes elnökösködése idején. — Türelem kell mindenhez — mondja. — Bár nem tartozom a leg­türelmesebb emberek közé, igyek­szem olyan lenni... Azt hiszed azért nincs elég bajom? A család, a gye­rekek, az asszony? Nekik sem mind­egy, hogy mindig a szövetkezetben lóg a nyakam. Es most ráadásul nem­csak otthon, hanem a szomszéd fa­luban is!... De hát magamra vessek vállaltam, végzem! ZSÚFOLÁSIG MEGTELT Nyáras­don a g y ülésterem. Talán mindenki be sem fért, annyian jöttek össze azon a decemberi délutánon. Nem zárszámadási küzgyűlés volt. Annál több. Eljöttek a járásról. A járást párttitkár, Ferencet elvtárs jelentette be a gyűlésen, hogy az elnököt „meg kell osztaniuk" az alistáliaikkad. Valaki felszólalt: — Itt az alkalom, hogy megválja­tok tőle. Elég sok borsot tört már al orrotok alá. Amolyan „heccelés" féle volt ez. Talán úgy akarta az illető „kiugratni a nyulat a bokorból", vagyishogy megtudja: könnyű szívvel adják-9 elnöküket. Nagy morajlás kísérte a felszóla­lást, majd közbekiáltás: — Már nem ötvenhármat írunk. Hatvannégyben ilyen felszólalással semmire sem mész. Védték körmsza.kadtáig az elnö­köt. Érthető. Az ő keze alatt lett olyan a közös, amilyen most. S ők még előbbre akarnak lépni. „Ki tud­ja, ha elmegy az alistáliaikhoz,. nem hanyagol-e majd el minket? ... Végül is nagynehezen bár, de be­leegyeztek. (Alistálon könnyebben ment a dolog, egyhangúlag elfogad­ták elnöküknek Dömény Jánost.) A GYŰLÉSNEK azonban utóhangjai is voltak. Nem a folyosókon 1 — f mint­ahogy ez még sok helyütt szokás, Sokkal érdekesebb dolog történt. Másnap néhányan a pótkocsik 1 olda­lán nagy fehér betűkkel fejezték ki „tiltakozásukat". — Döményt nem adjuk! Dömény a miénk!!!! Azért odaadták... Igy lett két fa­lu gazdája. MÉRY FERENC kioszk. Az étkezdék és a zöldségboltok pedig modernül berendezett, Ízléses he­lyiségekben kapnak helyet A fürdőhely­hez vezető utat és járdát aszfaltozzák. Emellett nem feledkeztek meg a déli oldalról sem; 150 autó számára új autó­campinget építettek. 0) borbély-, fod­rász- és vasalóüzemekkel bővítették a közszolgáltatást és új művelődési házat adnak majd át. A közszolgáltatások üze­me Itt is bővíti hálózatát 50 kisebb tu­rlstaházzal. A város vezetősége és a lakosság nem feledkezett meg a városszépítésről sem. Az egész Gottwald- és Stúr utca virág­ágyakkal lesz szegélyezve. A város egy részében az idén 2 300 000 koronás költ­séggel megépítik a vízvezetékhálózatot '*• li- k.) JOSEF POHL: Az első autóút A Ml HÄZUNK mentes volt a motoroktól. Egyet­len lakó nem rendelkezett sem motorkerékpárral, sem gépkocsival Csak a kis Doleček gyereknek, a földszintről volt egy rol­lere. Egyébként mindnyá­jan a városi közlekedés gyönyöreit élveztük. Hiá­ba mtnden, nem vagyunk modern emberek. Puštík úr hozott válto­zást az életünkbe. Egy keddi napon a délelőtti órákban ugyanis váratlanul új MB 1000-est hoztak ne­kt. A csodálkozástól még a lélegzetünk is elakadt, aztán az emeletekről mind a kaou elé rohantunk. Nahát, Puštík úr! Vég­re, elvtársam, végre ... Gratulálok! Jé. Puštík úr, mikor visz el bennünket kocsikázni!? Milyen gyö­nyörűen fénylik ei a ko­csi! Anyúúúú, szólj Puštík úrnak, hogy ültessen a kocsiba... Bámultuk a kocsit, meg­fogdostuk, a gyerekek az üveget verték, és a kis Doleček még a rollerről is megfeledkezett. Puštík úr kissé zavart, de boldog arckifejezéssel állt közöttünk. Megrán­totta a vállát és a dics­himnuszokat figyelembe se véve, a kezében levő ronggyal néhányszor vé­gigsimított a karosszérián, kinyitotta a kocsi ajtaját, és újra becsapta. Aztán végignézett minket, kinyi­totta a motorház tetejét és félig eltűnt előlünk. Egy kts irigységgel a lelkünkben lassan szétszé­ledtünk. Azóta a házunk előtt ott állt a motorosok jelképe. Puštík úr autóján tükörfényesen csillogott a lakk, és esténként a kocsi mellett megjelent a tulaj­donos ls. Vásárolt magá­nak egy bőrbundát és vas­tag kesztyűket. Természe­tesen a ház mtnden lakója az ablakból lógott kifelé, és Puštík úr, bár barátsá­gosan, de érezhető fölény­nyel felénk intett, majd levetette a bundát és a kesztyűt, és belebújt a mo­torba. Mosott, tisztított, fé­nyezett és kent. Lefényké­pezték a kocsi előtt, a ko­csi mellett, a kormányke­rék mögött, az ülésen, kesztyűben és anélkül az egész családjával. Amikor este lett, begyújtotta a mo­tort és tülkölt. Olyankor mindjárt rákiáltott a gye­rekekre: Mars az ágyba, Puštík úr már jelzett. Így Nagy József rajza SZENC - IDÉNY ELŐTT ü] SZÖ 4 & 1365. május 29,

Next

/
Oldalképek
Tartalom