Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-29 / 147. szám, szombat

EGY LEÁNYT ELTANÁCSOLTÁK A FŐISKOLÁRÓL Manapság nincs abban sem­mi különös, ha valaki faluról főiskolára kerül. Annál nagyobb feltűnést kelt, ha valakit haza­tanácsolnak a főiskoláról. Hát még ha nem is gyenge előme­netele, hanem erkölcstelen vi­selkedése miatti... Egy fiatal lány ilyen homlokára •ütött pecséttel nem térhet vissza szülőfalujába. Elkeseredésében idő­sebb rokona kíséretében felkeresi szerkesz tőségünket. A rokon bácsi beszél helyette, S csak hallgat. A ritka szép leányt nagy-nagy igazságtalanság érte. A ro­kon bácsi régi párttag. Minden por­cikája tiltakozik az ellen, ami a le­ánnyal történt. Vidékről utazott fel, hogy a veterán jogán derítse ki az igazságot. Nyakába veszi akár az országot, de meg kell lelnie azt az embert, aki elégtételt szolgáltat. Az eset egyszerű. A csinos leányt fiúk, férfiak rajongják körül. Vesz­tére a tanárénak is megakadt rajta a szeme. Kellemetlen helyzet. Lépten­nyomon zaklatta, s mivel nem ért nak a felnőtté érlelődő ember lelki célt, kiüldözte őt a főiskoláról. El- alkatába, végre ez nem ls okozhatott különö- Ugyan ki is akarná őket mindettől sebb nehézséget megfosztani? Senki. Nem nézhetjük _ . .. , . „ „ „ , . „ , azonban hallgatagon, hogy egy leány Felette elgondolkoztatnak a bácsika szépségé t, fiatalságát Tuzex-szelvény Ingerült szavai A szocialista iskola re k0r Onára váltja fel. Ez nem egyez­azocialista tanárának hivatása szent tethető össz e ^szemléletünkkel, küldetése a fiatalok életútjának felfogásunkkal, társadalmunk erköl­egyengetése s 6 életet tesz tönkre? csi norm4Iva l. Egy leány szamár a, Az ember beleborzong: egyszerre saját aki e ykor felesé taIán a n j leányára gondol, aki néhány ev mul- ez {elette megaIéz ö. Megalázó arra nézve is, aki ezt a leányt egyszer feleségül veszi. Minden korban és minden társa­dalomban akadtak, akik átlépték az erkölcsi korlátokat. Egyének is, szer­va talán szintén főiskolás lesz.. Csakhamar kiderült azonban, hogy a csinos, szelíd leány panasza nem teljes egészében fedi a valóságot. A rektor nem bosszúból, hanem tiszt­ségéből adódó nagyon kellemeten kö- vezett csoportok, szekták is. Említsük teles«égként szentesítette aláírásával a z adamítákat, akik vallást indoklás­eltanácsolását. Távozása évfolyamtár­saiban nem váltott ki tiltakozást, csak sajnálatot. Egy fiatal társuk, akivel együtt Izgultak, majd együtt örültek egy-egy sikeres vizsga alkal­sal a bűnbeesés előtti állapotokat, a paradicsomi viszonyokat akarták visz­szaállltani, ahol a házasság Intézmé­nye Ismeretlen volt? Szertartásaikon paradicsomi öltözetben Jelentek meg mával, most elindult a lejtón, és el fs fittyet hánytak az akkori társada­kell tőle búcsúzniuk. Nincs szó áldozatról. Ezt bizonyít­ója az ifjúsági szervezet álláspontja, ezt tanúsítják a tények ls: a leány több hete szállodában lakik. Az utób­bi időben nem tanult, állásban nem volt, otthonról anyagi segítséget nem kapott; mégis fényűzően élt. Nem nehéz kitalálni, miből... Évfolyamtársai nem irigyelték őt. Nem mindenki keresi az élet szép­ségeit az éjszakai lokálokban, a part­nerek váltogatásában és a szállodai szobákban. Ez a felszín nem Is elé­gíthet ki mindenkit. Vannak mélyeb­ben gyökeredző és teljesebb kielégü­lést nyújtó lelki, szellemi élvezetek is. És vannak erkölcsi normák, ame­lyek egy adott korban és adott tár­sadalomban általános érvényűek. Az lom erkölcsi normáinak. Utánuk is akadtak, akik az erkölcstelenségből vallást akartak faragni. Napjainkban is hallani új szektákról, amelyek gyülekezéseiken kiszabadítják az „ör­dögöt", és e meghitt pillanatban kez­dődik a szabad szeretkezés. De sem egyén, sem csoport szexuális tébolya nem emelhető normává. A panasztevő leány esetében az az út, amelyen elindult, a szó szoros ér­telmében a lejtő. És erkölcsi kisiklás­ról tanúskodik az az álnokság is, ahoj'v ügyét „mindenáron" próbálja tisztázni. Ennek reményében mások félrevezetésétől, mások becsületének befektetítésétői sem riadt vissza. Nem közönséges hazugság ez apró csínyek álcázására, hanem kiszámított ra­vaszság. Ez pedig anemes emberi érzések ipari gyümölcsöztetésénél is durvább, embertelenebb vonás. Bármennyire fájó is, meg kell mon­egyén ^ ideig-óráig ugyan felrúghatja dani az igazságot a jóhiszemű, igaz­ságszerető veterán harcosnak és a lányukért aggódó szülőknek is. De meg kell mondani a csinos, nemré­gen még főiskolás lánynak is, aki most talán fitymálva legyint a cím­re szóló szavak olvasásakor. Lehet, őket, de számolnia kell a társadalmi ítélettel. Senki sem akar az ifjúság elé mes­terséges korlátokat emelni. Nem akar­juk az idősebb nemzedék megülepe­dettségével összezsugorítani érzésvi lágukat. Hiába is akarnánk. Húszon- ma m é2 so k mindent nem ért meg. egy-huszonhárom éves korban a sze- A, "ftalság, a szépség és a rajongás relem, a társkeresés a legtermészete­sebb valami Éppen ez a nagy érzé­sek kora Érzéseké — hisz ez fi kor­osztály kiváltsága —, ezek gazdagítják lelkivilágukat, és mély vonásokat ró­elvakítja. De később — néhány év múlva egész biztosan meg fogja ér­teni. Csak kérdés: nem lesz-e késő? ZSILKA LÁSZLÖ Politika vagy J ó múltkoriban történt, hogy ré- elszakítani a gazdasági problémáktól, gi ismerősöm, egy vidéken A politika a gazdasági élet koncent­dolgozó funkcionárius, megál- rált megnyilvánulása, és helyes polí­lított az utcán, és bár régen nem tlkai hozzáállás nélkül lehetetlen a láttuk egymást, a szokásos hogy s gazdasági kérdéseket helyesen meg­mint vagy után, rögtön a mellemnek oldani." szegezte a kérdést: véleményem sze­rint, most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével, ml a fonto­sabb: a politikai vagy a gazdasági munka. A kérdés feltevésénél Isme­rősöm abból a saját tapasztalatából indult ki: annak hangsúlyozása, hogy a párt és társadalmunk első számú feladata a gazdasági kérdések megol­dása, több pártszervezetben, de még Inkább számos kommunistában azt a nézetet keltette, hogy a politika, a politikai munka háttérbe szorul. Mondanom sem kell, hogy percek alatt heves vita robbant ki köztünk. A Központi Bizottság állásfoglalása nyílt és egyértelmű. Mégis, mi az, amit az idézetből hangsúlyozni kell? Az, hogy „a politika a gazdasági élet koncentrált megnyilvánulása." Ez az, ami nyilvánvaló magyarázatát adja nemcsak annak, hogy a politika és a gazdaság nem választható el egymástól, hanem kifejezésre juttat­ja azt a tényt is, hogy a politika nem lehet öncélú, nem politizálunk csupán azért, hogy politizáljunk. Ennek alátámasztására, bizonyításéra és megértéséhez szükséges feltenni a aiail 1ICVC3 vita luuuaui M KUZIUIIIV. , , : Én ismerősömnek azt igyekeztem el- » " ÄÍT.Ä sősorban ls megmagyarázni, hogy már maga a kérdés feltevése: politika vagy gazdaság, helytelen és elhibá­zott, mivel ez azt jelenti, hogy vagy az egyik, vagy a másik. Tehát egyi­ket a másik alá rendeljük. Már pedig Ilyesmiről szó sincs, de nem is lehet. Ismerősöm kérdésének — politika vagy gazdaság — ellensúlyozására s magyarázatom világosabbé tételére se csupán politikai-társadalmi szerve­ző munkát, csupán társadalmi-politi­kai átalakulást jelent? Semmiesetre sem jelentheti csupán ezt, mivel ha így volna, akkor ez a gazdasági te­vékenység másodlagosságát jelentené. Igen ám, de akkor hogyan volna megvalósítható a szocializmus lénve­ge és célja: a mindent az emberért, az ember boldogulásáért? Mennyiben én is megkérdeztem tőle: mi a vé- és hogyan képezhetné akkor a párt leménye, vajon az emberek mit tar- programját és célkitűzését a nép tanak jó politikának, mikor mond- életszínvonalának emelése és minden, jak azt, hogy jó politikát csinálunk. ami ezzel összefügg, kezdve a min­Akkor, amikor gazdasági dolgaink de n jgényt kielégítő közellétástól a jól mennek, amikor a politika az lakásépItés meg 0ldásáig? emberek mindennapi életében, élet színvonaluk alakulásában kedvezően érezteti hatásét. Az ilyen politikára ^ , _ az emberek azt mondják, hogy ez jó ^ezetesen azt, hogy a gazdaság politika, jó politikát csinálunk. Sem az alkalom nem volt megfe­De ugyanúgy feltételezhetnénk az ezzel szemben álló kérdéseket is. Ne­a gazdasági tevékenység milyen célt követ, kinek a javát szolgálja, mi­lyen társadalmi rendszer szolgálatá­lelő, de időnk sem volt arra, hogy b a n áll? Valamely csoport vagy tár vitánkat befejezzük, viszont azzal sadalmi. réteg érdekeit szolgálja-e váltunk el, hogy megígértem: beszél- vagy pedig a népét? Azét, aki mun­getésünkre, illetve a kérdésre, melyet kájával minden földi javak előterem­felvetett, s amely kétségkívül igen tője? Ez viszont már politikai, tár­figyelemre méltó, az újság hasábjain sadalmi kérdés, amelynek meghatá­még visszatérek. Ezt aztán még alá- rozója a párt vezette munkásosztály támasztotta és megerősítette az a kö- hatalma, rülmény, hogy több emberrel folyta­tott beszélgetés még inkább meggyő­zött arról, hogy az új irányítási rendszer értelmezése korántsem olyan egyértelmű, mint az ember gon­dolná. Éppen ezért az olyan félre­zek után pedig térjünk vissza az új gazdasági irányítás rendszer egyes kérdéseihez, elsősorban azokhoz, amelyek a pártmunka kérdéseivel fügnek össze E érťések.^hogy ^'CÄÄbJÄb^ r pe Cdig P áh na aT új irányítási rend- " Äképpen azt, hogy az új gaz­szer értelmezése körül félreértések daságirányítási rendszer bevezetése adódnak, még hozzá, ha a kérdés ezzel kapcsolatban a S«^a sági nlv mppfnea lm ázást nvpr amelv a " kérdések előtérbe helyezése, legaláDü oly megfogalmazást nyer, amely a annyjra polttikaii min t amennyire gazdasági kérdés. Éppen ezért nem nélkülözheti a pártszervezetek támo­gatását. És ma, de a jövőben még in­kább a pártmunka lényegét az új gaz­daságirányítási rendszer bevezetése, a gazdasági kérdések minél optimá­H onnan, miből induljunk ki a Hsabb és hatékonyabb megoldása kell, kérdés: politika vagy gazda- hogy képezze „A pártmunka jelenleg ság tisztázásában, a félreér- és a jövőben is - állapítja meg a tések eloszlatásában? Természetesen" Központi Bizottság Januári határozata a kérdés lényegéből, a vagy-ból. Ab- - a termelési gazdasági feladatokra politika, vagy gazdaság elsőbbségét vitatja, akkor ezzel nemcsak foglal­kozni kell, hanem mindent el kell követni annak érdekében, hogy a kérdést tisztázva eloszlassuk a kéte­lyeket. ból a vagy-ból, amely feltételezi egyik elsőbbségét a másikkal szem­ben. Ám elfogadható-e, helytálló-e ez • „vagy"? A „vagy" a politika, vagy" a gazdaság elsőbbségének lá­togatása? A válasz csak nagyon ls egyértelmű lehet: semmiesetre sem. Nem lehet helytálló a vagy-vagy annál az egyszerű oknál fogva, mivel a politika nem választható el gazdaságtól, mintahogy fordítva sem: a gazdaság a politikától, a po­litikai munkától. „Abból Indulunk ki — állapltja meg a Központi Bizott­ság januári határozata a pártmunká­ról szóló fejezetében —, hogy a gaz­daságot nem lehet a politikától elvá­lasztani, nem lehet a párt munkáját vártuk a napot, amikor PuStík úr elindul A kis Doleček hízelegve kérdez­te: — PuSfík bácsi, mikor visz már kocsikázni? Ilyenkor PuSfík elkomo­lyodott, révedező szemmel a távolba bámult, és szo­morúan suttogta: — Az az átkozott veze­tői tanfolyam ... Nekem sehogy sem megy... A folyosón egymásnak suttogtunk, hogy PuStík úrnak még nincs hajtási engedélye, tehát az autó csak tétlenkedik. Néha-néha valaki megje­gyezte: — PuSflk úr, a szelepek beszáradnak! — Elvtárs, ez az egy­helybenállás árt a gumik­nak VégülU népgazdasági kár... A gép nincs ki­használva ... PuSfík Úr kétségbeeset ten nézett az ismerősökre és a szomszédokra Senki nem Ismeri a motor tit­kait, mert, amint mond­tam, nagyon elmaradottak vagyunk. PuStík úr kezé­ben egy ronggyal üldögélt a járda szélén, és szomo­rúan bámult a messzeség­be A kis Doleček leült melléje, egyik kezében a rollerrel. PuStík felsóhaj­tott: . — Hej fiú, ha te egy ki­csit öregebb lennél... Rollerrel könnyű ... A kis Dolečeknek szép kék a szeme, jóhiszeműen nézett PuStíkra, s gyengé­den megérintette a kezét: — Ne félj, PuStík bácsi, egyszer még megelőzöl en­gem ... Azután felpattant a rollerre. Az emberek azonban rosszmájúak. Amikor PuS­tík urat meglátták a lép­csőkön vagy a ház előtt, azonnal elhangzottak a csípős megjegyzések: — Nem eszi meg a rozs­da? — Képzelje csak, PuStík úr, valaki tegnap este azt kérdezte tőlem, nem el adó-e a kocsi Kár lenne érte . . — Elvtárs, egyáltalán mozgásba lehet még hozni ezt a gépet valamikor? PuSflk úr homlokán so­kasodtak a ráncok. Már nem is köszönt, s az esti tülkelést ls beszüntette. Az autót belepte a por és valamelyik kis srác felírta a karosszéria hátára: Add az ócskavasba! PuStík úr idegrendszere nem bírta a teherpróbát. Egy nap, alkonyat után, kirohant a házból, beug­rott az autóba, és ... a kis Doleček rémületében még a száját is tátva felejtette. PuStík úr Indított. Az M B 1000 e s szabályosan elrugaszkodott a járdasze­gélytől, s nyílegyenesen rohant a szemben levő tej­csarnok jelé. Szerencsésen elkanyarodott, majd a sze­méttartóhoz hozzátörlesz kedve száguldott a lejtős utcán. A kis Doleček rol­lerrel követte. Ogy kiha­joltunk az ablakból, hogy majdnem kiestünk, és hu­zamosabb ideig elfelejtet­tünk lélegzetet vennt. A kereszteződés felöl rettenetes robaj hallat­szott ... # m » Pušfík úr minden este a járda szélén üldögél, bőrbundája a háta köze­péig beszakadt. Szótlanul mered a távolba. Mellette ül a kis Doleček, s egyik kezében tartja a rollert. Néha szipákol egyet, aztán tekintetét óvatosan PuStík úrra irányítja és halkan mondja: — Hát ez Irtó zrí volt, PuStík bácsi. Alig értelek utói. Na és az a balhé, be­csületszavamra állati nagy balhé volt... PuStík úr megtörten le­gyint, felszisszen a fájda­lomtól. A kis Doleček egy ideig nézi PuSfík urat, majd gyengéden megfogja a ke­zét: — Ne félj, PuSfík bá­csi... Majd ha én felnö­vök ... Elhozom a kocsit a javítóból... F. Gy. fordítása továbbá arra irányul, hogy még szőj rosabban fűződjön a termeléshez." Az a kérdés most már, hogy a párt­munka hogyan, milyen formában, mi­lyen eszközökkel támogassa az új gazdaságirányítási rendszert? Termé­szetesen a pártmunka eszközeivel, az élő és elven, a lényegre tapintó felvi­lágosító és meggyőző szóval. A párt­munka lényegét és hatékonyságát ma abban kell látnunk, hogyan hódíta­nak tért az emberek gondolkodásá­ban, s ennek eredményeképpen mun­kájában az új gazdasági irányelvek. A pártmunkában éppen azt kell tuda­tosítani, nehogy a dolgozók körében esetleg olyan nézet terjedjen el, hogy az új irányítási rendszer a népgaz­daság összes bonyolult problémáit önmagában és automatikusan meg­oldja. Hogy a nagyon is bonyolult problémák leegyszerűsítésének, vagy egyoldalú értelmezésének lehetősége mennyire fennáll, ennek illusztrálásá­ra talán elég felemlíteni az anyagi érdekeltség sokaknál tapasztalható egyoldalú értelmezését. Köztudott, az új gazdaságirányítási rendszer az anyagi érdekeltségen épül fel, a dol­gozó személyes anyagi érdekeltségé­től kezdve egészen az egyes népgaz­dasági ágazatok érdekeltségéig. Ter­mészetesen ebben az anyagi érdekelt­ségi rendszerben az alap a dolgozó személyes anyagi érdekeltsége. (Ami előnyös a társadalomnak, legyen elő­nyös az egyénnek is.) Igen ám, de az anyagi érdekeltség fogalma ho­gyan él sok ember tudatában? Ogy, hogy munkájáért az eddiginél na­gyobb bért, több fizetést kap. Való­jában ezt jelenti az anyagi érdekelt­ség? Természetesen nem ezt jelenti. Az anyagi érdekeltség csak azt jelent­heti, hogy a munkát értékének és je­lentőségének megfelelően fizessék meg. Viszont ez nemcsak azt jelenti, hogy a jó munkát jól fizessék meg, hanem azt is, hogy a rossz munkát „értékének" megfelelően, vagyis rosszul fizessék meg. P ersze, mindez elméletben, így papíron leírva, roppant egy­szerű és igazságos dolog. Na­gyon jól tudjuk, azonban, hogy az életben megvalósítani nem oly egy­szerű. Mert, — legyünk csak őszin­ték — vajon ki, melyik ember vallja be szívesen, hogy ő rosszul dolgozik,, s ezért nem jogosult arra a bérre, amit kap? Szinte azt kell mondani, hogy minden ember, akár jól, akár rosszul dolgozik, minél többet akar keresni. Hogy ez aztán ellentétben áll az új gazdaságirányítási rendszer alapelveivel? De éppen ez is azt bi­zonyítja, milyen nagy és felelősség­teljes feladat hárul a pártszervezetek­re, a pártmunkára. Az anyagi érdekeltség helyes meg­értése csak egy a sok probléma kö­zül. Épp így említhetnénk a minő­séget, mint az új gazdaságirányítási rendszer egyik leglényegesebb alkotó elemét. Vagy a termelésnek a szük­ségletekhez, a kereslethez való alkal­mazkodását. Még inkább a vállalatok rentabilitását, nevezetesen azt, hogy a vállalat abból tartja fenn magát, abból fizeti alkalmazottait, munká­sait, amit keres, amilyen tiszta jöve­delmet elér. Mindezek és még sok más kérdés alapelvei az új irányítá­si rendszernek, s végsősoron életbe­léptésükön múlik az új gazdaság­irányítási rendszer sikere, vagyis egész gazdaságunk továbbfejlődése, ami viszont meghatározója az élet­színvonal alakulásának. Vajon elmondhatjuk-e, hogy csu­pán az itt említett néhány kérdés ls oly világos mindenki előtt? Aligha tehetne ilyen kijelentést bárki is. To­vábbá elmondhatjuk-e azt, hogy az új népgazdaságirányítás rendszerét és az ezzel összefügő problémák so­kaságát adminisztratív módon, uta­sításokkal megoldhatjuk és életbe léptethetjük? Erre csak határozott nemmel lehet válaszolni, annál ls in­kább, mivel az új irányítási rendszer éppen az eddigi adminisztratív-utasí­tásos rendszerrel való szakítást je­lenti. Akkor pedig mi következik eb­ből a pártszervezetekre, a pártmun­kára? Az, hogy a pártmunka — bár megváltozott körülmények között -—• hallatlanul nagy szerephez jut az új gazdaságirányítási rendszer bevezeté­sénél. A pártszervezetek, a pártmun­ka szerepe nemhogy háttérbe szo­rulna — ami ismerősöm aggodalmát képezi —, hanem éppen ellenkező­leg: a pártszervezetek munkáján mú­lik, hogy az új irányítási rendszer elvei hogyan hódítanak tért az em­berek gondolkodáséban és gyakorla­tában. L ehetetlen egy szűkre szabott cikkben a politika vagy gaz­daság, kérdésével kapcsola­tos minden problémával behatóan foglalkozni. Ez nem ls lehetett a cé­lunk mivel — mint a Központi Bi­zottság határozata is hangsúlyozta — az új Irányítási rendszerre nem le­het úgy tekinteni, mint egy kész, a továbbiakban már nem változó, és nem fejlődő dolgokra. De éppen az­ért, mert egy állandóan fejlődő és tökéletesedő, s tegyük hozzá: hosz­szan tartó folyamatról van sző, szá­mos olyan kérdés merülhet még f^l, amely majd magyarázatra szorul. Már pedig a pártmunka, s így az új­ságíró munka legfontosabb feladata lesz, hogy megmagyarázva azt, amit magyarázni kell, segítse az új gaz­daságirányítási rendszer megvalósu­lását. BÁTKY LÁSZLÖ JCi Látta a SAJbta 603-aói, amely a kocsi tetejére erősített csomaggal Prága felé száguldott? Talán éppen a komonicei Perchta Fehér aSSZOIiy néven ismert festményét vitte. Cím: A nyomravezető tájékoztatásokat jutalmazzuk. Ostav pro výzkum irrealít, Praha — hlavní pošta, pošt. príhr. C. 788. OF — 087 1965. május 29. * ŰJ SZÓ S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom