Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-20 / 138. szám, csütörtök

Nemrégen egy érdekes írás került a kezembe. Százötven évvel ezelőtt Cömör és Kishont vármegye közgyűlése jelenttette meg. A megsárgult lapok a Rimaszombat környéki falvak múltjának egy érdekes szakaszát tárják az olvasó elé. M

ásfél évszázaddal ezelőtt, 1815ben a felháborodás óriási hulláma csapott át Gömör és Kishont vármegye úri népén. Bizonyos „lelkiismeretlen, álorcás áruló a vármegye egyházi és förendeinek, az ország fő zászlósainak, nagyjainak és nemeseinek közönségét koronás királya, hazája, sőt a pallérozott külső országok előtt is embertelen kegyetlenkedéssel, bárdolatlansággal, törvényszegéssel" vádolta meg. „A neveiket gondosan eltitkoló, alacsony lelkű áruló vagy árulók azt adták őfelsége tudtára, hogy a maga rezidenciális házában megtámadott és megölt Felső Kubini Kubinyi József táblabíró úr gyilkosainak kinyomozásában fáradozott Mező Madarassi Madarassy Pál főszolgabíró úr, valamint a tekintetes törvényszék valamiféle nagy kegyetlenséget követett el." „Minemű kegyetlenségek lettek légyen azok?" — teszi fel a kérdést a nemes vármegye. A továbbiakban a maga szájaíze szerint, a maga igazának, s „az ősi törvények adta jogának" védelmében, valamint ezek „oltalmazó pajzsa alatt" pontról pontra felháborodottan visszautasítja a vádakat, illetve megpróbálja indokolni a tényállást, hogy ezáltal lemossa a vármegye becsületén „méltatlanul esett szennyet". Valóban, milyen kegyetlenkedésekről volt szó, hogy az akkori uralkodó, az emberségesnek egyáltalán nem mondható, reakciós beállítottságú I. Ferenc császár megbízta báró Eötvös Ignác adminisztrátort az eset kivizsgálásával. A

XVIII. század végén és a múlt század elején a magyar népet brutálisan elnyomó uralkodó osztály rettegni kezdett a francia forradalom eszméinek terjedése miatt. Annak érdekében, hogy „biztosítsák a trónt, az ősi alkotmányt, a nemesi jogokat és a hitvallást a francia eszmék és elvek, s a francia fegyverek ellen", a magyar nemesség jobbágyai terhére bőségesen adakozott a bécsi udvarnak. Az újoncok tízezreit hurcolták el katonának, s rengeteg gabonát küldtek a hadseregnek. A háborús konjunktúra következtében növekedett a birtokos osztály jövedelme, s ez még inkább fokozta étvágyát. Elvették a jobbágyoktól a keserves kínnal termővé tett irtványföldecskéket, a községi földeket és legelőket. Mindez nem maradt hatás nélkül az elnyomott nép körében. A hírhedt Madarassy Pál serki járásbeli főszolgabíró mentegetésére többek között levelet Irt gróf de la Motte Károly feledi földbirtokos. Leveléből idézzük az alábbi sorokat: „... Az 1805. esztendőtől kezdve, amidőn a háború egyre jobban közeledett, s több és több újonc katonát állítottak, a szökött katonák száma is szaporodott a serki járásban, amely három vármegyével határos". Hozzájuk csatlakoztak, velük szövetkeztek a nincstelen pásztorok, nyomorgatott jobbágyok, s a nemes urak számára „igen leromlott a közbiztonság". Madarassy Pál főszolgabíró így jellemzi a helyzetet: „A nagy kiterjedésű Gömör vármegye egyik félreeső járása a serki. Ennék az országúttól legtávolabb eső része az ún. Medvesalja, amelynek hegyeit sűrű erdőség borítja, s ráadásul Nógrád, Borsod és Heves vármegyékkel határos. E vármegyékben üldözött katonaszökevények és más gonosztevők ls Ide vetik be magukat, ahol menedéket találnak a pásztoroknál, és velük szövetkeznek. A járásbeli adófizető nép együgyű és neveletlen, híján van minden nemes érzésnek és pallérozottságnak, csupán a büntetéstől való félelem által kormányozható. A vármegye leghathatósabb rendeletei ellenére ls a gonosztevőket nemcsak hogy meg nem fogják, hanem még rejtegetik is. A csoportba verődött gonosztevők, s a naponta szaporodó katonaszökevények muzsikaszóval fényes nappal is bejöttek a falvakba, a közcsendességet felháborították, megrohanták a földesurak házait, s azokat feldúlták." E

bben a járásban történt az az eset, amely rávilágít a magyar uralkodó osztály akkori törvénykezési módszereire. A vármegye egyik földesura, nemzetes és vitézlő Kubini Kubinyi József várgedei földbirtokos, a serki járás régebbi főszolgablrája igen népszerűtlen ember volt jobbágyai és szolgái, valamint a helység és a környék szegény emberei előtt. Mivel pedig akkoriban ezen a vidéken is mind gyakrabban megtörtént, hogy az embertelenül elnyomott és megalázott pórnép megtorolta a rajta esett sérelmet, Kubinyi úr vitézlő címe ellenére állandó félelemben élt. A falu közepén álló kastélyát a szolgákon kívül nehéz rácsok és vaszárak védték a támadástól. Sorsát mégsem kerülhette el. 1813. december 8-án este tizenegy óra körül kemény dörömbölésre riadt fel az udvarház konyhájában alvó Hrivnák Miklós szakács. — Ki az, mit akar? — kiáltotta elszoruló szívvel. f^-- Nyissa ki az ajtót, szakács uram, tolvajokat fogtunk a magtárban! — hangzott egy hang kívülről. A szakács a hangja után felismerte Tarnovszký Mihályt, az úr egyik nyomtatóját (cséplőjét), aki másodmagával, a fagyos idő ellenére a szérűben aludt. A sötétben az ajtóhoz botorkált, leemelte a keresztvasat, félrehúzta a reteszeket, és kitárta a nehéz tölgyfaajtót. A következő pillanatban rémülten rántotta volna vissza, csakhogy akkor már nem lehetett, mert egy csizmás láb dobbant az ajtó meg a küszöb közé. A hátrahőkölő szakács a holdfényben egy csomó ismeretlen embert látott az ajtó előtt, akik az úr két cséplőjét erősen fogva tartották. Az ispán ajtaja előtt is állt két ember. Hosszú, földig érő szűrt viseltek az ismeretlenek, fokos, fejsze vagy hosszú csövű puska mindegyiknél volt. Fekete kalapjukat mélyen a szemükbe húzták, a szakács ábrázatjukböl szinte csak hegyesre kipödört bajuszukat látta. Az idegenek félrependerítették a kővé meredt embert, maguk előtt betuszkolták a két szolgát, és a két őrtállón kívül valamennyien bejöttek a konyhába. Legelőször is gyertyát gyújtottak, majd megkérdezték a szakácsot, merre lehet bejutni az úr szobájába. A szakács először félre akarta vezetni az ismeretleneket, azt állította, hogy az ispán szobáján keresztül vezet az út. A szűrös emberek arra indultak, benyitottak az ispánhoz, visszanyomták a dunyha alá a gyertyafényben hunyorogva felülő fiatalembert, és ráparancsoltak, hogy maradjon veszteg, mert tüstént kioltják az életét. Amikor észrevették, hogy a szakács félrevezette őket, és időt akart nyerni urának a menekülésre, igen dühösek lettek. Megfenyegették, hogy vége az életének, ha nem vezeti őket azonnal az úrhoz. Visszaindultak a konyhába, hogy onnan bejussanak a földbirtokoshoz. Erre azonban már nem volt szükség, mert a keresett kilépett a szobájából. Többet aztán a saját lábán nem ls tért oda vissza. A menekülés minden útja el volt zárva előle, az utcai szobába futott szakács pedig hiába kiabált segítségért, se a szolgák, se a falubeliek nem siettek a bajba jutott földesúr segítségére. A lobogó gyertya kísérteties fényében megvillantak a magasba emelt fokosok, tompa ütések puffantak, egy-két elhaló nyögés hallatszott, aztán elcsendesedett minden. Az idegenek dolguk végeztével eltávoztak, anélkül, hogy valamihez nyúltak volna. Psenyitska Antal sebészorvos, aki a hivatalos látleletet felvette, terjedelmes ív papirost írt tele, míg felsorolta mindazokat az ütéseknek a nyomát, amelyekbe a mintegy hatvanesztendős földbirtokos „meghalálozott". A

vármegye ural Pelsőcön éppen gyűlést tartottak, amikor az eset híre megérkezett. Igen nagy felháborodás tört ki közöttük, s a félelmetes kérdőjel minden bizonnyal ott lebegett előttük: „Vajon kl lesz a következő?" — „Már a saját rezidenciális házában sincs az ember biztonságban! — mondogatták egymásnak a nemes rendek. „Sürgősen rendet kell teremteni, s a lázadókat, és egyéb gonosztevőket példásan meg kell büntetni!" — határozták el. Madarassy Pált, a serki járás főszolgabíráját megfelelő utasításokkal és tanácsokkal ellátva azonnal kiküldték a bűnösök felkutatására. A durvaságáról és a szegény nép pel szembeni kemény bánásmódjáról hírhedt főszolgabíró nagy lendülettel fogott a nyomozáshoz. Magabiztosan fogadkozott, hogy egy-két nap alatt a föld alól is előkeríti a tetteseket, s jaj lesz annak, aki a kezébe kerül. A főszolgabírót nemcsak a hivatalbeli kötelesség hajtotta, hanem a személyes bosszú is fűtötte. A szegénylegények ugyanis előző este az ő kúriáját is megtámadták, s ha odahaza érik, minden bizonnyal ő is a várgedei földbirtokos sorsára jutott volna. Azt sem felejtette még el, hogy nem is olyan régen testvérének a Balogfa melletti Gortva pusztai kastélyát „látogatták meg" a hívatlan vendégek. A magyar úri igazságszolgáltatás sohasem bánt kesztyűs kézzel az egyszerű emberekkel. A hatalom képviselői akkoriban szinte élet-halál urai voltak, nyomozási módszereikért, ténykedésükért úgyszólván senkinek sem tartoztak felelősséggel. Madarassy főszolgabíró élt is hatalmával. Nyomozásának „eredményessége" várakozáson felüli volt. A helyszínre érve először is megszemlélte a bűnjeleket, majd kihallgatta a házi cselédeket, utána pedig elbeszélgetett a helybeli földbirtosokkal, valamint az elöljárókkal. A gyanús személyek iránt érdeklődött tőlük. Kik lehettek elsősorban gyanúsak? Természetesen azok, akik valamilyen módon szembekerültek uraikkal. Bűnrészesség gyanúja miatt a főszolgabíró azonnal elfogatta és tömlöcbe vettette a magtárban háló két cséplőt, már csak azért is, mert nem keltek uruk védelmére. A fő gyanú egy Kelemen Jóska nevű egyénre esett, aki azelőtt a meggyilkolt földesúrnál szolgált, s az úr többször lefogatott a béréből. Ez önmagában véve nem volt gyanús, hiszen az úr a bérlefogást minden szolgájával szemben alkalmazta. Az azonban már annál inkább okot adott a gyanúra, hogy Kelemen Jóska, amikor eltávozott az úrtól, a szemébe megmondta: „Počkaj, a teremtésit, megfizetek én még neked." A tanúk vallomása szerint a földbirtokos mindig félt Kelemen József bosszújától. A főszolgabíró az említetteken kívül sok más személyt lefogatott. Többek között vasra verve hurcolták el egy Talpas János nevű várgedei zsellér egész háza népét, köztük az asszonyokat is, ezenkívül ismerőseiket, főként a pásztorokat. Űk azért keveredtek gyanúba, mert harmadnappal az eset előtt a kisbíró, miközben a bíró elé hajtotta a lakosokat, belesett hozzájuk a konyhaablakon, és nagy csomó embert látott ott összegyülekezve. Mit csinálhattak együtt a pásztorok meg a zsellérek? Csakis rosszat forralhattak az urak ellen! Börtönbe hát velük! Ott a főszolgabíró kemény ökle alatt majd megered a nyelvük! C

sattogott a korbács — az akkori igazságszolgáltatás fő vallató eszköze — a gúzsba kötözött gyanúsítottak hátán, dolgoztak a „fegyverviselők" puskatusai és öklei. A főszolgabíró sőregi lakházából a megkínzott emberek jajszava hallattszott a vallatás Idején. Minden tagadás után újra meg újra a magasba emelkedett a korbács. S a főszolgabíró nemsokára diadalmasan jelenthette, a vármegyének, hogy a nyomozás befejeződött, a gyanúsítottak beismerték bűnösségüket. Egyikük továbbra is konokul tagad, a Kelemen Jóska, de a többiek neki is a szemébe mondták vétkét, és pontosan elmondták az eset részleteit. Kelemen ennek ellenére sem tört meg. Pedig Madarassy főszolgabíró- az embertelen kínzás minden válfaját kipróbálta rajta. A pelsőci tömlöcben vasabroncsba verték, teljes mozdulatlanságra kárhoztatták több mint hat héten át, ütötték, verték, éheztették, beismerő vallomásra mégsem kényszeríthették. A törvényszék azonban ilyen kicsiségre már nem nézett. A tárgyaláson halálra ítélték. Ezután került sor a váratlan fordulatra, amely úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. A szomszéd vármegyében je lentkezett hét szegénylegény, hogy a várgedei földbirtokost ők verték agyon, a Gömör—Kishont vármegyében lefogottaknak semmi közük sincs a tett elkövetéséhez. A

nemes vármegye nemes közössége által megjelentetett terjedelmes védőirat tartalmát röviden Így foglalhat nánk össze: Tehetett-e arról Madarassy Pál főszolgabíró, hogy az elfogottak magukra vállalták a tett elkövetését? Lehet-e ezért őt embertelen kegyetlenséggel vádolni? Hiszen amint kiderült az igazi tettesek kiléte, a halálraítélteket és a többi letartóztatott egyént azonnal szabadon bocsátották! A vármegye kiadványa nem említi, hogyan végződött e „bravúros" nyomozás részleteinek kivizsgálása. A történelmi tapasztalatok Ismeretében azonban nem igen tévedünk, ha az ismert közmondással fejezzük be ezt az Írást, mely szerint holló a holló nak nem vájja ki a szemét GÁL LÁSZLÚ B U B iiiiiim Mu fn TT B n 1 A MORAVA prágai nemzetközi szállót a Piloimpregna üzem hajlított székekkel látta el. A kružlovi Piloimpregnában az ez évre tervezett tízezer szék közül már háromezerötszázat elkészítettek. LENGYELORSZÁGBAN a lublíni vajdaságban orkán pusztított. A szélvihar nagy anyagi károkat okozott, elsősorban a púlawi épülő vegyikombinátban. Előzetes becslés szerint 10 millió zloty kár keletkezett. A PRIEVIDZAI Priemstav dolgozói új korszerű üvegházat kezdtek építeni Zamovicán. Innen látják el majd a téli hónapokban a Ziar nad Hronom-i járás lakosságát friss zöldséggel. SKOPLJE jugoszláv városban kedden az esti órákban újabb földrengés volt, mely azonban nem követelt emberáldozatokat és csupán kisebb anyagi kárt okozott. 1963 júliusától már 599 földlökést észleltek Skopljeben. A PENELOPE római képtárban bemutatják Andrej Barčík, Olga Bartošíková, Rudolf Fila, Ferdinand Hložnlk, Milan Laluiha és Rudolf Krivoš festőiművészek alkotásait. A képek már meg is érkeztek az olasz fővárosba. AZ ETNA szicíliai tűzhányó újból működik. A kráter fölötti hamuoszlop eléri az ezer méteres magasságot. Szakemberek véleménye szerint a környező telepek nincsenek veszélyeztetve. A NÉMEIT Demokratikus Köztársaság fővárosában a csehszlovák kultúrközpontban június elején szlovák plakátkiállítást rendeznek. A kiállításon Altrichter, Clsarik, Korčian, Pechr, Riškovič, Štepan és Veselý plakátjait mutatják be. A TOKIÓI VI. nemzetközi vásáron a csehszlovák kiállítás kapta meg a legjobb képzőművészeti és építészeti elrendezésért járó díjat. A vásár kereskedelmi szempontból is sikeres volt Csehszlovákia részére. KOŠICÉN magyar, NDK-beli és nyugatnémet szakemberek részvételével országos értekezlet kezdődött a tudományos ismeretek felhasználásáról a kovácssza'kimában. Az értekezlet keretében neves csehszlovák és külföldi szakemberek tartanak előadást. A MICHALOVCEI Zempléni Múzeumot öt év alatt kb. 85 ezren, ebből háromezer kUlföldi tekintette meg. A bratislavai Tatra-revű színpadán tegnap először léptek fel a meghívott magyar vendégművészek. A VIDÄM EST BUDAPESTTEL című műsor keretében fellép: Zsolnay Hédi sanzonénekes (a képen), Vay Ilus színésznő, Hofi Géza parodista és Gimesi Eva, táncdalénekesnő. A vendégművészek szereplése május 19-től május 23-ig tart. A MILEVSKOI légtechnikai berendezéseket gyártó üzemben elkészítették az első tíz takarmáinyszállítószalagot. A szalag segítségével a takarmányt a raktárakból egyenesen az istállókba szállítják. PRÁGÁBAN tegnap ülésezett a Csehszlovák Jogászszövetség. Társadalmunk politikai, gazdasági és ideológiai fejlődése alapján, a szövetség további tevékenységéről tárgyaltak. A MICHALOVCEI Állami Halgazdaság dolgozói a napokbain 1200 pontyot és 452 ezer pontyikrát helyeztek el a Vihorlát alatti víztárolóba. Szakemberek véleménye szerint ez a víztároló lesz Csehszlovákia legtermékenyebb halastava. TŰZÁLLÓ, impregnált munkaruhák gyártását javasolta a FSZM mellett működő Munkabiztonsági Kísérleti Intézet. A munkaruhák anyaga könynyen felszívja a szigetelő vegyianyagot és az eddig használt tűzálló munkaruhákkal szemben az új gyártmány darabomként 54 korona és 600 gramm gyapjú megtakarítását jelenti. APRÓHIRDETÉS mm • Elfogadunk megrendeléseket mindenféle szerszámnyelek készítésére és azoknak a leszállítására. Felveszünk elsősorban lapát, csákány, kapa, vasgereblye, kalapácsnyelekre, valamint szőlőkarókra és egyéb karókra vonatkozó megrendeléseket. Egységes földművesszövetkezet, Silice, okres Rožňava. ÜF-085 • Eladó jókarban levő családi ház Tekovské Lužanyban. A lakás részei: 2 szoba, konyha, kamra, fürdőszoba, pince és veranda; hozzátartozik gyümölcsös és udvar. Érdeklődni lehet Tóth Károlynál, Tekovské Lužany III/254. 0-082 • Családi ház nagy gyümölcsös kerttel eladó; ár megegyezés szerint. Érdeklődhetnek Kozárovce 347. szám alatt. 0-080 VEGYES • Felhívom azoknak az óvónőknek a figyelmét, akik 1960-ban végeztek a Komáromi Pedagógiai Iskolában, hogy az ötéves érettségi találkozó megrendezése érdekében azonnal közöljék címüket osztálytársukkal: Varga Mária, (Boros M.) és Potháczky Matild, Materská škola Galovo, okr. Dun. Streda. 0-083 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik felejthetetlen, drága jó férjemet és édesapámat KISS ISTVÁNT utolsó útjára elkísérték, és osztoztak fájdalmunkban, özv. Kiss Istvánná és családja. Kajal 439. 0-084 • Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik felejthetetlen, drága jó feleségemet és édesanyánkat utolsó útjára elkísérték, és osztoztak mélységes fájdalmunkban. Kiilön köszönöm a koszorúkat a Békeház lakóinak, a Raj alkalmazottainak, a Házfelügyelőség kollektívájának és a tardoskeddi iskola IX. C osztálya tanulóinak, özv. Sebestyén Menyhért és fiai. Érsekújvár, Békeház. Ú-090 < Záhradníctvo a rekreačné služby mesta Bratislavy FÖLVESZ SZEZON- ÉS ÁLLANDÓ MUNKÁSOKAT A KERTÉSZETI — TERMELÉSI KÖZPONTOKBA ÉS A VÁROSI PARKOK KARBANTARTÁSÁRA. Az érdeklődők jelentkezzenek a Téli Stadionban ajtószám 126. UF 089 ÜJ SZÖ 6 * 1965. május 20.