Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-20 / 138. szám, csütörtök

A SZÉP SZO KOMAROMI ÜNNEPE ERÉNYEK ÉS GYENGÉK A TIZEDIK ORSZÁGOS MAGYAR SZAVALÓVERSENYEN Komáromban a Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet a Jókai-napok keretében ez idén május 15-én rendezte meg a tizedik országos magyar szavalóversenyt. A szép szó jubileumi vetélkedőjén összesen több mint ötvenen léptek fel. Többnyire azok mutatkoztak be, akik a dolgozók és az ifjúság alkotóversenyeinek já­rási fordulóin első helyezést értek el. A több vonatkozásban is értékes be­mutatón négy korosztály mérte össze tudását. A fesztivál formáját tekintve lényegesen eltért az előbbiektől. Ez­úttal a különféle korosztályba tartozó versmondók nem egy kategóriák sze­rinti külön-külön bírálóbizottság, ha­nem (egymást követően, nyilvánosság előtt) egy közös bírálóbizottság előtt léptek fel. Ennek a módszernek min­den hátránya ellenére megvolt az az igen jelentős előnye* hogy módot adott a viszonyításra, a mérlegelésre, s egé­szében tükrözte a hazai magyar vers­mondás mai színvonalát. A több mint hat órán át tartó vetélkedés során, összesen 24-en nyertek helyezést, il­letve részesültek dicséretben. Az első kategóriában Rácz Klára (Komárom), Dakó Etelka (Klrályhel­mec), Szabó IAvia (Izsa); a második kategóriában: Jakab Ibolya (Csalló­közaranyos), Bauer Ferenc (Érsekúj­vár), Sípos Mária (Somorja); a harma­dik kategóriában: Domokos Tivadar (Nagymegyer), Suni/ovszky Szilvia (Rozsnyó), Harsányi Gizella (Komá­rom); a negyedik kategóriában (pró­zamondással) :RaJ Mária (Zseiiz), Sza­bados Zsuzsanna (Komárom), Zakál Piroska (Nagymegyer) került az első, második, illteve a harmadik helyre. A felnőttek kategőriájában: Gilányi Valéria (Nagyszelmenc), Érsek György (Dunaszerdahely), és Petricsek Júlia (Érsekújvár) lett az első. Dicséretben részesült: Soós Ilona (Bratislava), Kollár Anna (Tornaija), Szépe Katalin (Léva), Rozsár László (Galánta), Kul­csár valéria (Bratislava), Nagy Géza ÚJ ALKOTÁSOK A NEMZETI GALÉRIÁBAN A bratislavai Nemzeti Galéria kiállí­tási helyiségeiben bemutatott képek, grafikák, szobrok jelzik a képtár gyűj­teményeinek öt esztendei gyarapodá­sát, illetve an.nak csupán egy, — a ha­zai 20. század művészetét felölelő tö­redéket. A szlovák festők nesztora Jasusch, s az ugyancsak Kassán működő Bauer szilárd expreszionista ihletésű, szociá­lis tartalmú képei nyitják meg a sort, mely a korán elhunyt tehetséges Pa­lugyayval és . Gwerkkel folytatódik. Az utánuk következő Weiner-Král a Chagalli szürrealizmus hazai talajba plántálója az emberiesség hirdetője, valamint Csemicky is. Béklyóból sza­badult lovai dinamizmusa már a világ­katasztrófa közelgését sejteti. A töb­biek, Majerníkkel élükön, Zelibský, Mudroch, Lőrincz, Matejka és Nevan a nyugati művészet tanulságaival fel­fegyverkezve még elfojtott, de kirob­banni kész izgalommal, feszültséggel telt háború — és fasisztaellenes alko­tásai emberi nyomorúságot, emberte­len kegyetlenséget tükröznek. A tárlat második része tanúskodik a képtári gyűjtésen, tudományos fel­dolgozáson, elemzésen kívüli másik fontos működési területéről: az új mű­vészi megnyilvánulások kitapintásáról, nyomon követéséről, és a mindenkori „mai"-nak értékeléséről. Ide tartoz­nak az előző korból átívelő Nevannak és Matejkának a francia művészet su­galmazását éreztető, erősen egyéni hangú képei, rajzai, grafikái, — meg Hložník sajátos, termékeny képzeletű, egyre sűrítettebb fogalmazású metafo­rás művel. Itt vannak a kultusz szem­ellenzője nélkül Immár újra értékelt és megbecsült Chmelnek költői hangú norvég, osztrák, francia hatásokat ha­zai és emberi-művészi egységbe ötvöző alkotásai; Guderna elemző, intellek­tuális és mély érzelmi alapra valló művei; nagyvonalú díszítőművészetünk egyik érdemes mestere Gandl, Cunder­lik, a népi elemek modern analizálő­ja és összefoglalója. A fehér-fekete művészet az említet­teken kívül felvonultatja Szabó Gyula és egész népes, jeles grafikai gárdán­kat. A; szlovák szobrászat friss megnyil­vánulásai is lnmérhetők a képek közül kiemelkedő plasztikákon. Pribiš ne­mes veretű, klasszikus formálású, — Kulich érzékeny valóságlátású dom­borművein és érmein, — Kompánek és Kšandr népi ihletésű, stilizált figuráin, — Tóth és Cutek új formaadású plasz­titkáin, — meg a legfiatalabbnak: Rudavský és Jankovichnak a világmű­vészet új elveiből kiinduló munkáin. Bárkány Jenőné (Komárom), Kovács Adrianna (Rima­szombat), F úrin Magda (Rozsnyó) és Oros Gyula (Szene). A felsorolás megközelítőleg sem fe­jezi ki a tizedik országos magyar sza­valóverseny erényeit és gyengéit. Ha mégis megneveztük a nyerteseket, csu­pán azért tettük, hogy lássuk: íme a csehszlovákiai magyar vers- és próza­mondók ígéretes utánpótlása. Ez a mag, ez a vetélkedők nemesebbje, akik­re a jövőben építhetünk. Maga a jubileumi bemutató bennünk kettős érzelmet váltott ki. örültünk, hogy az anyagi nehézségek ellenére (többen maguk vállalták a kiadáso­kat), ilyen nagy számban jöttek össze az ország minden részéből. Jó érzés volt látni a sok lelkes lányt, fiút és felnőttet, és jó érzés volt hallgatni a sok szép verset. Bántott viszont, hogy előadóművészetünk még mindig nem érte el azt a színvonalat, amelyet a jubileumi bemutatón jogosan vár­tunk. Bántott az is, hogy a nagy lelke­sedés, és minden jószándék ellenére vers- és prózamondóink teljesítménye legalább annyival kisebb az átlagos műkedvelői színvonalnál, amennyivel színjátszóink teljesítménye ma már több. Nem feladatunk a részletes elemzés. Annyit azonban elöljáróban is meg­jegyzünk: ha vers- és prózamondóink munkáján nem érvényesül az iroda­lom-szakos tanárok gondos kezenyo­ma, miért nem érvényesül sokkal job­ban legalább a televízió „Ki mit tud?" adásainak a tanulsága? Miért nem ta­nulunk, miért nem sajátítunk el a lá­tottakból és a hallottakból az eddigi­nél jóval többet?.. Egészében a bemutatót pozitívan ér­tékelhetjük. Különösen akkor, ha fi­gyelembe vesszük sajátos viszonyain­kat, és a mércét rugalmasan alkalmaz­zuk. Hivatásos művészek teljesítmé­nyeit tartva szem előtt, a mostani be­mutató legjobb színvonala sem bírná el az összehasonlítást. Ha viszont a tavalyi színvonalat vagy akár a tele­vízió „Ki mit tud?" adásának a szín­vonalát nézzük és ehhez viszonyítunk, akkor mér azt kell mondanunk: a tel­jesítmény nem kielégítő ugyan, de biz­tató. Arról győzött meg, hogy van fej­lődés, a televízió ismeretterjesztő ha­tása, ha még nem is a kívánt mérték­ben, mégis szemmel láthatóan észlel­hető. A szereplőknél a tavalyinál is na­gyobb mértékben elmaradt a túlzott hangerő, az álpňtosz, a mondanivalót „dekoráló" taglejtés. Helyette azi élő­adók ' .része már szóbeli, hangbeli, hangszinbeli cselekvéssel (nem mon­dom, hogy művészi tolmácsolással, mert sajnos, művészi tolmácsolás egy esetben sem született), fejezték ki az írók és költők mondanivalóját. Elő­adóink (elsősorban ebben látható a televízió kedvező hatása), úgy látszik megértették, hogy a szavaló egyedül áll a dobogón, ahol — a mű eszmei mondanivalóját hangsúlyozva — az írás egészét kell életre kelteniük, a szövegben szereplő fizikai személyek ábrázolása nélkül. Az eszmei tartalom mellett, mondanivalónak megfelelő fizikai cselekvést is a felesleges gesz­tikulálás mellőzésével, hanggal, szó­val, hangszinnel kell kifejezni és élet­re kelteni. Csak újra és újra hangsú­lyozzuk: az előadó nem alakít, hanem tolmácsol. Szavalőinkban ezúttal — a tavalyi nál még észrevehetőbben — a színész már nem halványította el, és nem szo rította háttérbe az előadót. Ugyanak­kor fesztivált a szakismeretek gaz dagodása, a helyes útkeresés és a kor szerű hazai magyar előadóművészet megteremtésére irányuló igény, a biz­tató próbálkozás és fejlődés jellemez te. A legtöbbet az első és második kor­osztály szavalói nyújtották. Néhányuk szavalata élményt jelentett. Sajnos — műsorválasztás tekintetében — ők kép viselték leginkább az úgynevezett „szentimentális" lírát. Mivel az első órákban nagyrészt az érzelgősség do minált, féltünk, hogy ez jellemzi majd az egész bemutatót. Jólesően csalód tunk. A harmadik és negyedik korosz tály kiegyensúlyozta a mérleget. A se hideg, se meleg (néha andalító, már már giccses) mondanivalót képviselő „urbánusok" mellett József Attila, Rad nóti, Illyés, Wolker, Szimonov, Aragon Nezval. Váci, Garai és Simon István versei a forradalmi magyar és nem zetközi lírát is bőven képviselték, ör­vendetes, hogy Tóth Elemér, Kulcsár Tibor, Gál Sándor, Dénes György, Gyur­csó István, Cselényi László és Rácz Olivér műveivel a fesztiválon a hazai magyar irodalom is méltó helyet ka­pott. Bár a rendezők a szavaláshoz feltétlenül szükséges csendet és nyu­galmat ezúttal sem biztosították, mind a szervezés, mind a műsorpolitika jó­nak bizonyult... Ennyi az érték, a plusz. Hiányérzetet a színvonal hagyott. A fesztivál tényleges gyengéje szava­lóink átlagon aluli teljesítménye a má­jus 16-án rendezett ünnepi akadémián ütközött ki, már-már megbotránkoz­tatóan. Az ünnepi akadémián az első helyek győztesei léptek fel. Előttük Kohut Magda, a budapesti Nemztei Színház művésze mutatkozott be. Ismételjük, hogy ebben az esetbn helytelen lenne a hasonlítgatás. Nem tesszük ezt mi sem. A kontraszt mégis erősen meg mutatkozott. Ilyen óriási különbségnek hivatásos művész és az országos fesz­tivál első helyezettjei között mégsem szabadna lennie. Kohut Magda igen jó szavaló, de a győztesek az ünnepi aka­démián még a versenyen mutatott tel­jesítményüket sem érték el. Szava­lóinktól sokkal többet várunk a most mutatottnál, a műkedvelői versmondás is sokkal többre hivatott. Mit tegyünk, hogy emeljük a szín­vonalat? A siker érdekében a munka oroszlánrésze a magyarszakos tanítók­ra vár. Az előadóművészettel kapcso­latban az utóbbi években annyi jó könyv jelent meg. (Ascher Oszkár, Gá­ti József stb.) Lapozgassunk ezekben a könyvekben, sajátítsuk el a szakma fortélyait... Aztán itt van a televízió, Olyan sok szép előadást, estet sugá­roz ... Miért nem nézzük meg ezeket közösen, miért nem tartunk róluk vi­tát? Rendező, előadó egyaránt sokat tanulhatna. Használna, ha a jövőben az eddiginél szigorúbb válogatással, az országos fesztiválra csak azok ke­rülnének, akik helyt álltak a dolgozók és az ifjúság alkotóversenyeinek járá­si fordulóin. Sok a teendő. Az igényes előadómű­vészet, az igazán szép szó érdekében azonban érdemes fáradozni. BALÁZS BÉLA LEVELEZŐINK ÍRJÁK ... A falusi mozi és a propagáció A közelmúltban számos helyen, sőt irodalmi berkekben is beszéltek és írtak arról, hogy falvainkban és váro­sainkban egyaránt befellegzett a mo­zinak. Az egyre bővülő televízióháló­zat kiszorítja a filmet, azaz a mozit. Egy szó, mint száz, eléggé borús szemléletben kezd a filmszínház sze­repelni. De vajon mindig és minde­nütt ilyen kevésbé kecsegtető-e a mo­zilátogatás? Nem. Erről tanúskodik Nagykapos, ahol a széles televízióhá­lózat ellenére méc ma is népes a mo­zit látogatók száma. A nagykaposi Zemplín mozi például a múlt évben tervezett 332 előadást 107 százalékra, a látogatottságot pedig 122 százalék­ra teljesítette. Ennek megfelelően megnövekedett a bevétel is, vagyis 34 000 koronával keresett a mozi töb­bet, mint az elmúlt évben. A felsorolt számok arról tanúskodnak, hogy a mozi továbbra is ott szerepel a falu és kisváros dolgozóinak érdeklődési körében. Csupán a régi, a szokott filmpropagációt kell megváltoztatni, ahogy azt Polóni József a Zemplín­mozi vezetője csinálja. A jó propagációs munka eredmé­nyeként a nagykaposi Zemplín-mozi, illetve Polóni József egyike a legjobb mozivezetőknek. Kertész Pál Lesz folytatása is? .: . örvendetes, hogy végre a lévai Cse­madok is életjelt adott magáról. Dal, táňc, muzsika cimű közelmúltban meg­rendezett műsorestje megújhodást je­lent az eddigi tétlenség után. Bemu­tatkozott a Csemadok lévai népművé­szeti együttese, amelynek tánccsoport­ja Búra István vezetésével már az el­múlt években is ott volt az országos rendezvényeken. A legörvendetesebb, hogy hosszú vajúdás után, Halász Ti­bor vezetésével fellépett a Csemadok hatvantagú énekkara. A zsúfolásig megtelt székházból az előadás után megelégedéssel és azzal a reménnyel távozott a közönség, hogy az elkezdett munkának folytatása is lesz. Sándor Károly Filmtavasz Muzslán Az elmúlt napokban rendezték meg Muzslán a „Filmtavasz a falun" ak­ciót, melynek keretében bemutatták a Szenzi mama című új szlovák filmet. Az akció iránt nagy volt az érdeklő­dés, s a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a film alkotóit és szereplőit, valamint a részvevő filmküldöttséget. Az ünnepi bemutató után szívélyes be­szélgetés kezdődött a közönség és a filmküldöttség tagjai között. A sike­res rendezvényért csak köszönet jár a szervezőknek. RIgler János A BARÁTSÁGRÚL A NEVELÖK, szülők, vagy tanítók pedagógiai tevékenységük során gyak­ran igyekeznek befolyásolni a gyer­mekek között kialakuló barátságot. Befolyásolásuk formája különböző le­het. Az iskolában a tanítók gyakran szétültetik a gyermekeket, nehogy — úgymód — rossz hatással legyenek egymásra, vagy ellenkezőleg: ezt vagy azt a tanulót azért ültetik egymás mellé, hogy kölcsönösen jó hatást gyakoroljanak egymásra. Máskor ki­pellengérezik az általuk rossznak ítélt baráti kapcsolatokat, miközben példa­képeket idéznek, sőt egyik-másik ta­nulót más osztályba, esetleg más is­kolába helyezik át. A szülők a gyermekeiket nem en­gedik olyanok társaságába, akikről feltételezik, hogy rossz hatással le­hetnek gyermekeikre és megbüntetik őket, ha megtudják, hogy tilalmuk ellenére is találkoznak a rossz bará­tokkal. A szülők, vagy a tanítók mindezt azért teszik, mert gyakran az a meg­győződésük, hogy a gyermek éppen „bizonyos" barátok társaságában kö­vet el különböző kihágásokat, mond­juk beveri az ablakokat, vagy nem megy iskolába stb. A felsoroltakkal ellentétes módon is befolyásolhatjuk gyermekeink ba­rátságát. A nevelők azt kívánják, hogy a gyermekek barátkozzanak egymással és ennek érdekében céltu­datosari barátkozásra nevelik őket. Már a legkisebb gyermekeket is arra ösztönzik, hogy kölcsönözzék egymás­nak játékaikat, hogy a közös játék érdekében engedményeket tegyenek egymásnak. Ezt pedig azért teszik, mert maguk is jól ismerik, milyen felbecsülhetetlen értéket jelent az em­ber számára a jó baráti kapcsolat. A barátság jelentősége mindenek­előtt abban rejlik, hogy megtanítja a gyermeket a közösségben élni. Te­hát mintegy megszabja a gyermek to­vábbi beleilleszkedésének módját a különböző közösségekbe, az osztály-, sport-, munka-, vagy érdekközösségbe. Az Ilyen közösségi élet, természete­sen, bizonyos tulajdonságokat követel meg, amelyek a gyermekben éppen a barátság révén alakulnak ki. Ilyenek az áldozatkészség, mások megsegíté­se, megértésé, az a képesség, hogy beleélje magát mások problémáiba, hogy mások érdekében lemondjon egy-egy kívánságáról, stb. Ezenkívül a barátság befolyásolja a személyiség formálódását ls. A barátság különösen nagy jelen­tőségű az olyan gyermek számára, akinek nincsenek barátai, — vagy azért, mert a szülők vetnek gátat ba­rátkozás! kísérleteik útjába, vagy más okok miatt magányosak. Ezekre a gyermekekre jellemző, hogy nem tud­nak másokkal játszani. Ha a játszó gyermekekhez csatlakoznak, rendsze­rint elrontják a játékot, és szó sem lehet náluk engedékenységről. Nem egyszer önzők, egocentrikusak, nem képesek arra, hogy közös munkát vé­gezzenek másokkal, gyakran félén­kek, s az emberekkel való kapcsola­tukban érzéketlenek. Az elmondottak­ból is kitűnik, hogy a gyermekek ba­rátkozása normális szellemi fejlődé­sük szempontjából feltétlenül szüksé­ges, de társadalmi életük szempont­jából is nélkülözhetetlen. Hogyan alakul ki a gyermekek között a barátság? Milyen okok vezetnek a gyermekek társulásához, és milyen formákat ölthet? A KISEBB GYERMEKEK között ösz­tönösen fejlődnek a baráti kapcsola­tok, gyakran teljesen indokolatlanul, véletlenül. A kis iskolás többnyire azért barátkozik ezzel, vagy azzal, mert közel laknak egymáshoz, s ez azt jelenti, hogy többet játszhatnak együtt, együtt járhatnak az iskolába stb. Gyakran olyan mozzanatok is közrejátszhatnak, hogy valaki egy ke­rékpár boldog tulajdonosa, vagy jó tízóraikat hord az iskolába. Ebben a korban a barátságok gyakran változ­nak, a gyermekek a játék folyamán gyakran cserélik partnereiket. Az osz­tályközösségben még nem jöhet te­kintetbe a kölcsönös segítés, sőt el­lenkezőleg, egyénileg akarnak kitűn­ni, s ezért van az, hogy árulkodnak egymásra és örömöt szerez neki pél­dául a másik gyermek megbüntetése stb. A nyolcadik életév után már állan­dóbb csoportok, barátságok alakulnak ki, gyakran „vezető személyiséggel" az élen. Az ilyen csoportnak a tagjai külön neveket osztogatnak egymás­nak, titkos feljegyzéseket vezetnek, megszokott helyen találkoznak (mond­juk egy bizonyos fa alatt, pincében, vagy valamelyikük otthonában). A ki­lenc, tizenegy évesek barátsága már bizonyos intim jelleggel bír, bizonyos fokig választás eredménye, s már nem a szomszédság az egyedüli döntő té­nyező. E csoportok már különböző tulaj­donságokat követelnek meg tagjaiktól: bátorságot, ügyességet, jő tanulmányi eredményt. De a barátok még ebben a korban is gyakorta váltakoznak és­pedig aszerint, hogy egy-egy időszak­ban milyen érdekek vannak túlsúly­ban. A KÖLCSÖNÖS BARÁTSÁGRA épült csoportok a serdülőkorban már inten­zívebbek, gyakran bizonyos programot tűznek maguk elé. Ekkor születnek az „életre-halálra" szóló barátságok. Számos pszichológus szerint ebben az életkorban a lányok ideiglenesen el­különülnek a fiúktól, és a baráti cso­portok a nemek alapján alakulnak kl. A barátkozás negatív formájának tekinthetők többnyire az iskola falain kívül alakult „bandák". Nem ritka, hogy ezek a bizonyos fokig már tö­megpszichológiai jelentőségűnek ne­vezhető megnyilvánulások gyakran antiszociális tevékenységet eredmé­nyeznek (különböző garázdálkodások, a járókelők megtámadása stb. a hu­ligán galerikben is többnyire ilyenko­rú fiatalokat találhatunk). A csoportos barátkozáson kívül gyakran szövődik barátság az egyé­nek között is — a csoporton kívül, vagy belül, különösen a lányoknál. Ebben az életkorban a barátok köz­ti viszony már elmélyültebb, mint az előzőben, amikor a barátságot inkább a külsőségek jellemezték. A serdülők barátsága intenzívebb, bizalmas és egyenértékű. Az, amit a serdülő meg­követel a barátjától, megköveteli ön­magától is. A barát tulajdonságaira nagy súlyt helyeznek, akinek igaz­mondónak, őszintének, becsületesnek, áldozatkésznek kell lennie. A barátság a virágkorát a serdülő­kor utáni években éri el. Ezekben az években mély, tartós barátságok szö­vődnek, s olykor egész életre szólnak. Itt már nemcsak a közös játékok, s a közös szórakozások a döntők, hanem a sors- vagy életközösség játssza a főszerepet. » « * A TANULÖK SZEMPONTJÁBÓL kl tulajdonképpen az Igazi barát? Az alábbiakban néhány tényezőt sorolunk fel, amelyek a barát megválasztásá­nál mérvadóak. A kisdiák például kiválaszt magá­nak egyet osztálytársai közül, akivel egy padban akar ülni azért, mert az jól tanul, szívesen segít, közel lak­nak egymáshoz, s az Iskolán kívüli érdeklődési körük is megegyezik, stb. A gyermekek azokkal az osztály­társaikkal akarnak tanulni, akik az egyes tantárgyakban tanultakat jól tudják megmagyarázni, tehetségesek, lelkiismeretesek, segíteni készek és komolyan veszik a munkát. A barát­ságot ilyen és hasonló tényezők in­dokolják már az alapiskola negyedik osztályában is. A barátságra nevelésünk akkor le­het célravezető, ha olyan általános tulajdonságokat alakítunk ki a gyer­mekben, mint az a képesség, hogy társaiban felfedezze és meglássa a pozitív tulajdonságokat, hogy tudja korlátozni saját vágyait mások érde­kében, s hogy elfogadja mások néze­teit. Ha hatni akarunk a gyermekeink között fejlődő barátságra, fontos, hogy tudjuk, kivel barátkozik a gyer­mekünk, milyen tulajdonságokat kö­vetel meg barátjától, s vajon huza­mosabb kapcsolatról van-e szó? Eset­leg, gyermekünk miben és milyen mértékben függ barátjától? Sok szülő ugyanis csak későn veszi észre, hogy gyermeke kivel barátkozik, nem rit­kán csak akkor, amikor már megtör­tént a baj. Ezzel kapcsolatban szólnunk kell a nagy korkülönbségű gyermekek kö­zötti barátságról is. Ez rendszerint nem helyes, mert az idősebb a fiata­labbat időnek előtt bevonja társaságá­ba, vagy elvárja tőle, hogy különböző szolgálatokat tegyen neki. AZ ILYEN BARÁTSÁGTÓL azonban meg kell különböztetnünk a közös udvaron játszó, kisebb-nagyobb cso­portok barátságát. Ebben az esetben az idősebb korosztály a találékonyság, a bátorság és az okosság jó példájá­val járhat elől a kisebbek előtt s az idősebbek ugyanakkor megszokják a kicsinyek megsegítését, védelmezését. Ha észrevesszük, hogy a barátság rossz hatással van gyermekünkre, ta­pintatosan — semmi esetre sem erő­szakkal — igyekezzünk elvonni gyer­mekünket a rossz baráttól. Ne tiltsuk ezt a kapcsolatot, mert ebben az eset­ben csupán vonzóbbá tesszük. Végső fokon ilyen barátság láttán arra is kell gondolnunk, esetleg a barátko­zás hatása fordított előjelű is lehet: a jól nevelt gyermek befolyásolhatja a rosszabb nevelésűt. * • » A GYERMEKKORBAN kialakuló ba­rátságok a felnőttek barátságának alapkövei. Ezért a barátsággal kap­csolatban olyan tulajdonságokat kell gyermekeinkben kialakítanunk, ame­lyeknek hasznát látják egész életük­ben. MARTA POPPEROVÁ 1965. május 20. * (Jj SZÖ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom