Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-20 / 138. szám, csütörtök

Magyar Barnabás és a korláti udvar A Feledi Állami Gazdaság korláti udvarának határa dimbes-dombos. Ki­terjedése mindössze 365 hektár, s eb­ből csak 214 hektár a szántóföld. A föld művelése — éppen a hegyes vidék miatt — elég nehéz. De azt, hogy he­lyes gazdasági módszerrel ilyen föld­ből is nagy haszon érhető el, a kor­látlak eredménye is bizonyítja. A múlt év folyamán kukoricából a tervezett 26 mázsa helyett 32 mázsát termeltek, burgonyából pedig 80 mázsa helyett 120 mázsa termett egy hektáron. Az elért eredmények mögött emberek van nak. Olyanok mint Magyar Barnabás, a részleg vezetője. Túlhaladta már az ötödik ikszét, de mozdulata, fürgesége ezt korántsem árulja el. Három évvel ezelőtt feszté­ről került Korlátira. Már ott is földmű­veléssel foglalkozott, illetve csak foly tatta, mert gyermekkora óta hű maradt a földhöz. fesztén 1957-ben alakult meg a szö­vetkezet. Az elsők között lépett a kö­zösbe. Zootechnikus lett. Majd két évig Kövecsesen állattenyésztést és növény­termesztést tanult. Tanulmányai sike­res befejezése után mint képesített mezőgazdász tért vissza jesztére. Ag­ronómus, majd a szövetkezet elnöke lett. Vezetése alatt gazdagodott, erő­södött az akkor még „fiatal" jesztei szövetkezet. Jól gazdálkodott a közös, helyes úton haladtak. Egyszer mégis azt vette észre, hogy a kezdeti megér­tés, összetartás felborult. „Széthúztak" a község vezetőt, egyesek pedig nyíl­tan ellene fordultak. Miért? Nem ér­tette. Kínozták a gondolatok, majd az ere­je teljében levő elnök megvált falujá­tól, fesztétől, amelyet annyira szere­tett, amely annyira a szívéhez nőtt. 1962-ben átment Korlátira. Részleg­vezető lett az elnökből, az is maradt a mai napig. Elégedett? — Nem. Egy mezőgazdasági szak­ember, egy vezető sohasem lehet elé­gedett. Többet, jobban és olcsóbban termelni. Ez a célunk, s ennek érde­kében mi ts sok mindent tehetünk a jövőben. Vidékünk hegyes, de azért minden mezőgazdasági munkát géppel végzünk. Híve vagyok a gépesítésnek. Hegyes vidékünkön — mondanom sem kell — az állattenyésztés és a gyü­mölcstermesztés a legjövedelmezőbb. A kedvező éghajlati viszonyok és a helyes munkamódszerek lehetővé te­szik, hogy takarmányfélékből önellá­tók legyünk. Kora tavasztól késő őszig 400 juhunk a hegyoldali legelőn tar­tózkodik. Előnyös ez, mert kész takar­mányt csak télen fogyasztanak. Ezért vagyunk önellátók takarmányból. A Feledi Állami Gazdaság igazgató­ságán is nagy elismeréssel beszélnek Magyar Barnabásról, Illetve a korlá­tiakról. Barczi István mérnök, az igaz­gató helyettese nem győzi dicsérni Magyar elvtárs szervezőképességét. — Ha gazdaságukba látogatok — mondja a fiatal mérnök —, őt a leg­nehezebb „megtalálnom". Az irodában szoktam keresni, de rendszerint a ha­tárban találom. Végigsétálgatunk a földeken, betektntiink az istállóba. Mondhatom, mindent a• legnagyobb rendben szoktam találni. Természete­sen, ahol ilyen a vezető, ott nemcsak az eredmények szépek, de a dolgozók is elégedettek. Havi keresetük 1200— 1500 korona között váltakozik. A jól végzett munka után prémium is jár. Négy-ötszáz korona prémium megszo­kott dolog Korlátin. Ezzel magyaráz­ható, hogy a korlátiak elegendő mun­kaerővel rendelkeznek. Mi, az igaz­gatóságon nagyon elégedettek va­gyunk, melyek a „legjobb udvar" ran­got adják nekik. Jól végzett munka, helyes jutalma­zási módszer, ez a legjellemzőbb a korlátiakra. Es az, hogy az udvar gazdasági eredményeivel párhuzamo­san a község arculata ís változik, fej­lődik. NAGY ÁRPÁD Határjárás a több mint ezerhektáros BUSSAI SZÖVETKEZETBEN Most, hogy kiderült, felélénkült a határ, s ezzel együtt az agronőmu­sok nyomasztó hangulata is eltűnt. A régebben elvetett cukorrépa és kukorica szépen kibújt. Persze, nagy a gond ott, ahol a vetőmag minded­dig a zsákokban maradt, és a nedves talajba még most sem vethetik el. Gyakori ez a jelenség a közép-szlovákiai kerületben, ahol még sok a be vetetlen dűlő. Természetesen a lemaradásért nem okozhatjuk Közép-Szlo­vákia parasztságát, elvégre náluk később kezdődik a tavasz, s arról sem tehetnek, hogy közbejöttek az esőzések. BENÉPESÜLT A MEZŐ 9 TER VÖK: 400 MÁZSA CUKORRÉPA HEKTÁRONKÉNT ® EGY GÉP 30 ASSZONY HELYETT © ÉRDE­KES KÍSÉRLET ® 25 000 KORO Majd elválik A losonci járásnak ebben a szö­vetkezetében nem maradtak el a munkával. Az esőzések előtt a cu­korrépának a java részét elvetették, csak 6 hektár maradt hátra. Ezt a területet a traktorállomás veszi gondjaiba. A vetéssel egyidőben gyomirtó szereket is permetez, s ha beválik az eljárás, a jövőben a szö­vetkezet az egész területen ezt a módszert alkalmazza. Ogy látszik, a bussai szövetkezet az újdonságok al­kalmazásában élenjár, s hogy kísér­letezései eredményesek-e, az később válik el. Az esőzések előtt elvetett cukorrépáról még ennyit: a gazdaság egycsírájú vetőmagot használt, és szépen kikelt. Az egyelésével nem sok munka lesz. Egy-egy tagnak 32 ár jut belőle, s az egyelést nagyka­pával végezhetik. Helyenként az egyelőnek le sem kell hajolnia, hogy kézzel tépje ki a fölösleges egyede­ket. A szövetkezet csatlakozott a jičíni mozgalomhoz, és vállalta, hogy hek­táronként 400 mázsa cukorrépát ter­meszt. A hozam eléréséhez megvan­nak a feltételek: a cukorrépát jól előkészített talajba idejében elvetet­ték, és ha az ősz nem jelentkezik korán, a vegetációs időszak elegen­dő lesz. Sok függ az egyelőktől is (hisz a meghagyott egyedek száma tőlük függ), és természetesen a ké­sőbbi időjárástól és a répa tisztántar­tásától. Kovács L. agronómus mond­ja, hogy igyekeznek, mert ha már egyszer csatlakoztak a mozgalomhoz, nem szeretnének szégyent vallani. És a 400 mázsás hozam elsősorban az ő jövedelmüket növelné. A bussaiak dicséretére válik, hogy nemcsak a cukorrépa mielőbbi elve­tésére törekedtek, hanem a kukorica­vetésével is igyekeztek. Az esős idő­szakban, ha csak lehetett, vetették a kukoricát. Sikerült is egyharmadát a talajba juttatni, és ezzel is keve­sebb munkájuk maradt. A kertészetben — Nézzük meg, hogyan megy a munka a kertészetben — javasolja az agronómus határjárás közben. Van itt egy érdekesség. Az asszo­nyok géppel palántálják a paradi­csomot. A négysoros géppel több mint 2 hektáron palántálnak napon­ta. Ilyen területet kézi erővel egy nap alatt 30 asszony ültetne be, így viszont ezt a munkát 7 asszony és egy traktoros erőltetés nélkül elvég­zi. Négy asszony a gépbe adagolja a palántát, három asszony meg a ki­hagyott helyeket ülteti be, esetleg megigazítja a növényt, ha a gép rosszul palántálta el. Szólás-mondás, hogy mindennek van jó és rossz oldala. A kertészet­ben a bőséges csapadék jó oldala, hogy a palántákat nem kell öntözni. A paradicsomdűlő közepe — mivel magasabban van — már kiszikkadt, s alkalmas a palántázásra, és ahogy szikkad a dűlő a szélei felé, fokoza­tosan azt is beültetik az asszonyok. A gazdaság különlegessége A Várhegyaljai dűlőben, szépen nő a búza, kedvez neki a napfény, a gabona napról napra sötétebb zöld szint ölt. A szemlélő csak közelről veszi észre, hogy a búzatermesztés­nek itt alkalmazott módja eltér a szokottól. A növény 30%-a pannónia bükköny. Már harmadik éve vet ilyen arányú keveréket a szövetkezet, és szép eredményt ér el vele. 32 és 35 mázsás hozamokat takarított be hek­táronként, s mint magtermesztő gaz­daságnak nagy haszna van belőle. 35 mázsás termés esetén több mint 25 000 korona a bevétele hektáron­ként. A kétféle terméket a tisztításnál választják el egymástól. Ilyenkor ki­derül, hogy búzából 20 mázsa körül terem hektáronként és a többi bük­köny, amiért 1500 koronát fizet a felvásárló üzem mázsánként. Az idén 20 hektáron termeszt ilyen keveréket a szövetkezet, és kísérletként a töb­bi búza közé is 5% bükkönyt kever. A fakormányosban További újdonságot mutat az agro­nómus a patak menti dűlőben. 40 hektáron fehérjedús keveréket (bor­só, lóbab, napraforgó, kukorica) ve­tettek lucerna alávetéssel. A keve­rék már kikelt, s bár még nem le­het belőle a hozamra következtetni, az agronómus bízik benne, hogy ez a módszer is beválik. Kovács elvtárs úgy képzeli el, hogy július végén a NA BEVÉTEL A GABONAFOLD HEKTÁRJÁRÓL keveréket lesilózzák, és utána a lu­cernát még kétszer kaszálják. Több takarmánytermesztésre két tényező késztette a szövetkezetet. Az Ipoly rendszeresen elönti a legelőt, és olyankor a kaszálón kell legel­tetni a teheneket. Az Idén is 20 hek­táros területet szabtak ki a Nagyrét dűlőből legelőnek, és ezen kell szű­kösködniük a teheneknek, míg a le­gelő annyira kiszikkad, hogy ráen­gedhessék az állományt. A másik té­nyező az, hogy év végére a tehenek száma 240-re szaporodik a tavalyi 128-ról. Ugyanakkor a szövetkezet nem szeretne lemondani a 7,8 lite­res napi átlaghozamról, mert csök­kenne a bevétele. Ha a takarmány­termesztésnek ez a módszere beválik, annyira növeli a takarmányalapot, hogy a szövetkezet tejtermelése a ta­valyinál jobb lesz. A gabonafélék Mind az őszi, mind a tavaszi kalá­szosok szépen fejlődnek. A vetések sűrűk, s ami szintén megnyugtató, az alávetések is nagyon jók. Mráz István elnök is úgy véli, hogy az idei esztendőtől többet várhatnak, mint a tavalyitól kaptak. Kovács elv­társ számítása szerint — a talaj táp­értéke alapján — a búzatermés meg­haladhatja a 28 mázsás hektárhoza­mot, és ezenkívül 5—6 mázsa bük­köny is teremhet a búza között. A bussaiak határa és kezdeménye zésük valóban azzal bíztat, hogy a tavalyinál jobb termésre számíthat­nak. Szabó Gyula, a Nyitrai Mező­gazdasági Főiskola hallgatója jókor jött gyakorlatra a szövetkezetbe. Sok kezdeményezést, újdonságot láthat, aminek elsajátítása az elméleti tudás­sal párosítva nagy segítségére válhat a gyakorlati munkában. Igaz, a ter­més betakarítása után dől el, hogy Kovács elvtárs elképzelései meny­nyire reálisak. Mindenesetre érdemes azonban figyelemmel kísérni próbál­kozásait, s ami jónak bizonyult, azt meghonosítani a termelésben. BENYUS JÖZSEE: A z Oj Élet szövetkezet 1560 hektár szántóföldön gazdálkodik a Kis­Duna mentén. Termékeny itt a föld, a csallóközi róna északi részén. Nyár­sik Vince szövetkezeti elnök szerint azonban többet is teremhetne, hiszen a szövetkezet nagyszámú állatállomá­nyának rengeteg takarmány kell. — Űgy lenne jó — mondja az elnök , ha már mi is kétszer arathatnánk egy esztendőben, mint a Nílus menti földművelők. Mindjárt ki is derül, hogy miért te­relték a szót a kétszeri termésre, űk ugyanis olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy határuk peremén épül a felső-csallóközi főcsatorna, s ha az, valamint a határukat átszelő kisebb öntözőcsatornák elkészülnek, legalább 1000 hektár földet öntözhetnek. Ennek pedig a termelés növelése szempont­jából nagy jelentősége lesz. Egyrészt: az öntözött területen lényegesen nö­velhetik a hektárhozamokat, másrészt az említett terület jelentős részéről két termést akarnak majd betakarítani. Főképp a takarmánytermesztést akarják növelni. Bankó István közgaz­dász szerint például nagyon könnyű kiszámítani, hogyha a takarmányter­mesztést 50 százalékkal növelhetnék, akkor az állattenyésztési termékekből 65—70 százalékkal többet adhatnának piacra. — Ehhez persze bizonyára újabb zakemberekre is szükség lesz — ve­tem közbe. — Lényegében minden mezőgazdasá­gi dolgozó egy kicsit szakember vala­melyik termelési ágazatban — magya­rázzák —, csakhogy a szakmához va­ló ragaszkodást és a tudást valahogyan ki is kell hozni az emberekből. — Es van rá mód? — Azt hiszem, elég jó receptet talál­tunk — bizonyítják. Nem csinálnak titkot a „receptből". Mert nincs is benne semmi titok, hi­szen nem csak ők. mások is rájöttek már, hogy a szocialista munkaversenyt mezőgazdasági termelésben is az anyagi érdekeltségre lehet alapoz­ni. Rendszeresen értékelik a tervtelje­sítést, s a legjobbakat, az első három helyezettet 300, illetve 200 és 100 ko­ronával jutalmazzák. — S az értékeléskor nem fordulhat elő tévedés? — kérdezem. — El sem hinné, hogy a munkatár­sak valamennyi munkaszakaszon mi­lyen szigorúan ellenőrzik az értéke­lést. Elég gyakran olyan dolgokat is észrevesznek, melyekről a vezetőség­nek nem volt tudomása. Ez a nagyfokú érdeklődés hatéko­HA NEM FORMÁLIS A VERSENY... nyan gyümölcsözik a termelésben. Ha tudják, hogy mi miért történt, ha lát­ják a termelés mennyisége és gazda­ságossága közötti összefüggéseket, arra már könnyen, különösebb agitá­ció nélkül is rájönnek, hogyan érde­mesebb dolgozni. Rájönnek a saját maguk, s a szövetkezet hasznára. Hi­szen az állattenyésztési dolgozók a prémiumok nélkül is általában 1600 koronát keresnek havonta. Hadd tegyem hozzá, hogy nem ér­demtelenül. Igaz, a növénytermesztési dolgozók is hozzájárultak a sikerek­hez, de az állattenyésztési dolgozók versenye is megtette a magáét. Az évi terv szerint például 600 ezer liter tejet ad a szövetkezet a közellá­tásnak. Ebből a mennyiségből a magas­ellős tehenek számára való tekintet­tel — az első negyedévre 125 000 liter tej beadását írta eíő a terv. Ok 179 368 liter tejet, tehenenként két centiliter híján 5 litert adtak el naponta. Raj­csányi Károly például 8,3 literes napi fejési átlagot ért el tehenenként. S a következő hetekben, egyrészt a tehe­nek leellése, másrészt a zöldtakar­mány következtében arra számítanak, hogy lényegesen növekedik az átlagos napi tejhozam. A hústermelés terén sem rosszabbak az eredmények. Például a hízó serté­sek gondozói nem kevesebb, mint 49 dkg-os napi súlygyarapodást értek el az első negyedévben. Persze kár lenne elhallgatni, hogy itt a siker bosszúsá­got is hozott. Az állami terv szerint ugyanis az első negyedévben mindösz­sze 405 mázsa sertéshúst kellett volna piacra adniuk. 507 mázsát adtak el, s még így is tele a hizlaldájuk egyik része 110 kg-nál nagyobb sertésekkel. Ha átvették volna a hízott állatokat, a második negyedévi tervet már ápri­lisban teljesítik. Nem vették át, mert általában vala­mennyi mezőgazdasági üzem teljesíti a tervét. És a húsfeldolgozásra nincs kapacitás. Ha 140—150 kilóig felhíz­nak a sertések, jóval kevesebbet kap­nak értük. És akkor fuccs a pénzügyi tervnek, még akkor is, ha a tervezett­nél többet termeltek. A szarvasmarha-tenyésztéssel kap­csolatban a tejet már említettem. A hústermelés még a tejnél is jobb. Az első negyedévben a napi súlygyarapo­dás 1,01 kg. Itt is fennáll az, amit a sertéshizlalásról mondottunk. A terve­zett 960 mázsánál itt is többet adhat­nak pár száz mázsával. Itt azonban nem veszélyeztet az árpolitika. A tojástermelés kiváló. A járási terv szerint 700 000 tojást kellene eladniuk. Az első negyedévben 258 330 tojást adott piacra a szövetkezet. Itt is túl­teljesítik a tervet. Miért is ne? Moz­gósít a prémium. A szocialista munkaversenyről kezd­tem beszélni. Nem hoztam szóba a ter­melés valamennyi szakaszát. De tény, hogy minden termelési ágazatban jók, kiválóak az eredmények. Talán nem felesleges ilyenformán összegezni a tapasztalatokat: a mezőgazdasági dol­gozók tudják, hogyan kell dolgozni, hogy jobb eredményeket érjenek el. S ha a szövetkezet vezetősége úgy szervezi meg a szocialista munkaver­senyt, hogy a tagokat nem csupán a feladat politikai fontossága, hanem az anyagiak is mozgósítják, akkor szinte magától értetődő a siker. Az Oj Élet szövetkezetben nem for­mális a verseny. Ezt leginkább az eredményeken mérhetjük le. HARASZTI GYULA 1 FALU 10 HÍR E K E L • ÉPÜL, SZÉPÜL A FALU, erősödik a szövetkezet. Az 1950-ben alakult EFSZ több éven keresztül a közepes gazdaságok közé tartozott. Tavaly már átlépte ezt a határt, tizennyolc koronát fizetett egy-egy munkaegy­ségre, s az idén már húsz koronát terveztek. Meg ls vannak ennek fel­tételei, mert az első negyedévi be­vételi tervet a szövetkezet 147 499 koronával túlteljesítette, s a követke­ző negyedévekben is hasonló ered­ményeket vár. • A GAZDASÁGI EREDMÉNYEK tavaly is jók voltak. A növényter­mesztésben 175 489 koronával, az ál lattenyésztésben 51 693 koronával tel­jesítették túl a bevételi tervet. A be vételt számítva a tervezettnél 350 023 koronával volt több a szövetkezet jö­vedelme. És annak, hogy a munka egységekre mégsem fizetett többet, szintén megvan a magyarázata. Ki­egyenlítette a hosszú ie|áratú köl csont, és vállalta a tagság szociális biztosítását, ami két koronával csök kentette a munkaegység értékét. • A SZÖVETKEZET ÖTVEN HEK­TÁRON ipari és tíz hektáron takar­mányozást célokra az esőzések előtt elvetette a répát. Az Igyekvés ért­hető, mert 350 mázsás átlaghozamot akar betakarítani hektáronként, ami­hez hosszú vegetációs Időre van szükség. Tavaly 335 mázsa és tavaly­előtt 470 mázsa cukorrépatermést ta­karítottak be hektáronként. • A HATÁRBAN LEVŐ kavicsgüd­röt is gazdaságosan felhasználják. Az idén további 21 000 köbméter ka­vicsot termelnek belőle, a fuvaro­zást is túlnyomórészt a szövetkezet vállalja. Több más szempontból is hasznot hajt a tónak is beillő ka­vicsgödör. Hatvanezer halat tenyész­tenek benne, 100 hektárnyi földet öntöznek belőle és kacsaúsztatónak is használják. • NÉGY LAKÄSEGYSÉGET KAP szövetkezet 1966-ban. Az állami költ­ségen épített lakások nagy segítséget jelentenek a gazdaságnak. Lehetővé válik külső szakemberek felvétele is, akikre a jövőben n.agy szUksége lesz a szövetkezetnek. • KILENCTANTERMES KOZÉPIS­LA építését kezdik meg. Eddig a ta­nulók négy épület alig megfelelő tan­termeiben voltak elhelyezve. A két­műszakos tanítás így sem oldódik meg. mégis előnyt jelent majd az új iskola. A tanulókat egészségesebb, tágasabb tantermekben helyezhetik el. • ORVOST IS KAPOTT a falu 1949­ben. Az önsegélyes építkezés kereté­ben a lakosság fogorvos számára ls készített rendelőt Még hátra van -a berendezés megvásárlása, amire ígé­retet kapott a falu. A közeljövőben tehát már a fogorvos is helyben fog rendelni és nem kell az ekeliek­nek a szomszédos falukba, esetleg Komáromba járniuk fogorvoshoz. • KULTÚRHÁZRA IS NAGY SZÜK­SÉG LENNE a faluban. Az 1730 la­kosú község jelenlegi kultúrházának befogadóképessége alig 100 személy., A nagyobb szabású összejöveteleket, táncmulatságokat a dohányszárftóban kénytelenek megtartani. Középületek építésére az utóbbi években több tá­mogatást kapott már a falu, mint a múltban, s reméli, hogy a )NB a kultúrház felépítéséhez is megadja az anyagi eszközöket, mihelyt azt le­hetővé teszi a járási költségvetés. • HOSSZÜ IDŐK ÓTA bántja a fa­lu vezetőségét az utak és » járdák állapota. Most, hogy fedezetet kaptak anyagbeszerzésre, a falusziépítési ak­ció keretében 600 méter hosszú sza­kaszon megjavítják az utat és ötszáz méteres szakaszon a tárdát. Ugyan­csak a faluszépltésl akció keretében a nőbizottság szervezésével a falu lakossága rendbe teszi a HNB előtti teret, ahová szobrot állítanak a má­sodik világháborúban elesettek em­lékének. • HÚSZEZER KACSÁT NEVEL a szövetkezel. A tavalyi tapasztalat alapján (5000 kacsa volt) az a ve­itetőség véleménye, hogy a kacsahús árleszállítása után is jövedelmező a kacsanevelés. A gondozók vállalták, hogy a tavalyi tízszázalékos elhullást 8 százalékra csökkentik. Előrelát­hatólag 80—100 ezer korona tiszta jö­vedelme lesz a szövetkezetnek a ka­csatenyésztésből. A lenti képen az ékeli szövetkezet kacsagondozói. Né­meth Kálmán és Magyarics Erzsi lát­hatók. (bj) (Németh ]. felvételei 19B5. május 20. • (JJ SZŰ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom