Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-20 / 138. szám, csütörtök

TAVASZI ŐRJÁRAT Végre tavasz van. Erre nemcsak abból lehet következtetni, hogy be­népesült a határ, virágba borultak a iák, megjöttek a fecskék és a ligetekbe visszakerültek a padok, hanem az országutakon suhanó gépkocsik is a tavasz csalhatatlan jelei. Ha az utazó ember nem ismeri a vidéket és nem akar fölöslege­sen bolyongani, akkor a legelső járókelőtől megkérdezi, melyik út hova vezet. Manapság azonban ez­zel a módszerrel nem igen juthat messzire az utas. Az autós sem állhat meg lépten-nyomon, hogy kérdezősködjön. Egyébként ma a helyes tájékoztatás feladatát az irányjelzö táblák látják el. De mi történik akkor, ha valaki a táblát későn veszi észre? Nem vitás, a gépkocsizó elveszti a helyes irányt. Nos, ilyen veszély fenyegeti mindazokat az autósokat, akik Se­red városát és Sintava községet maguk mögött hagyva Nyitra felé igyekszenek. Az útelágazás előtti tájékoztató táblát továbbra is elta­karja az útszéli gyümölcsfa koro­nája. Aranyosmarót határában élvezet autót vezetni. Ám, a vasúti átjáró előtt már más hangulat keríti ha­talmába a gépkocsivezetőt: közel hét kilométeren át csak lépésben haladhat. Mintha végeláthatatlan redőnyön rázódna, melyet lépten­nyomon lavórnagyságú gödrök tar­kítanak. Ennyire elhanyagolni en­nek az útszakasznak a karbantar­tását mégis csak nagyfokú lelki­ismeretlenség. A szabály szerint a tereket jobb­kéz felől kell megkerülni, fgy is lenne ez rendjén mindenütt. Pró­báljunk azonban Léván körülmenni a város főterén úgy, ahogy azt a szabály előírja. Nos, kár az időért és a fáradságért, mert itt fordítva alkalmazzák a szabályt. A tilalom­tábla megállít minden vezetőt. A postára is csak az ellenkező irányból juthatunk el, ha ugyan az ácsorgó autóbuszok között el le­het haladni minden zökkenő nél­kül. Ismerőseim szerint: Léván a kivétel a szabályt erősíti. A tapasztalat szerint gépjármű­vet nagyobb távolságon nem ta­nácsos megállás nélkül hajtani. Rövid pihenő nem árt sem a mo­tornak, sem a vezetőnek. Az út szélén veszteglő kocsi azonban csak közlekedési akadályt jelent. Akaratlanul is felmerül a kérdés, a fő utak mentén nem lehetnek-e tíz-húsz kilométerenként teraszsze­rű kitérőket létesíteni? Ilyenekkel a szomszédos országokban már ta­lálkoztunk. Az ílven parkolóhelye­ken az autósok javarésze zavarta­lanul eltölthetne egy-egy negyed­órát és a kéznél levő frissítőket is elfogyaszthatná. Ha pedig már helyenként fala­tozót létesítenek a fő utak men­tén, tanácsos lenne egyúttal par­kolóhelyről ís gondoskodni. Kál­nán is így lehetett volna. Mivel jelentett volna nagyobb megeről­tetést, ha néhány méterrel hosz­szabban töltik be az útszéli árkot a nemrég épített falatozó mellett? Ezzel az autósok számára ís ele­gendő várakozó helyet teremthet­tek volna. Reméljük azonban, hogy a kálnai falatozó még az idei nyár folyamán az autósok pihenőhelyé­vé válik. Ha az ember az utak mentén hatalmas méretű táblákat lát és nem talál rajtuk az égvilágon semmi egyebet, csupán ezt a suta mondatot: „Vegye igénybe a Jed­nota szolgáltatásait"! — mit gon­doljon? Legalább arról tájékoztat­nák a turistákat, hogy hol és mit kaphatnak, hol találnak a környé­ken éjjeli szállást avagy meleg ételt. Akaratlanul ís felvetődik a kérdés, nem kár akár egy koronát is kidobni ilyen táblákért? A napi sajtóban olvastam, hogy a húsvéti ünnepek idején sok kül­földi turista járt hazánkban. Lá­togatásuk három nap leforgása alatt kétmillió devizakorona bevé­telt eredményezett. Kisüzemeink szolgáltatásait természetesen ha­zánk polgárai is igénybe vették. Erről tanúskodnak azok is, akik a második ünnepnapon kígyózva jár­ták az utcákat és az országuta­kat. Tehették nyugodtan, hiszen senki sem vonta őket felelősségre. Azt beszélik, a hagyomány szerint húsvétkor inni is szokás. Nos, igyon aki csak akar, de a gépko­csivezetők ne tiszteljék ezt a ha­gyományt. Még ma sem tudom el­képzelni mi történt volna, ha a Déménd és Szántó közötti áttekint­hetetlen kanyarban nem tértem volna ki idejében egy motorkerék­párnak? A vezető egész biztosan nem kacagna soha többé olyan Jó­ízűen és a hátul ülő kislány sem, ha továbbra is szigorúan az ország­út jobb oldalán hajtok és nem en­gedem őket a saját útfelemre. Megjegyzem, azon a napon három kerületen átutaztam, de sehol sen­ki sem állított meg. Híre hamva sem volt a közúti ellenőrzésnek. Néha talán a bizalomból is meg­árt a sok. Mennyi felületesség és hanyag­ság, amire egyáltalán semmi szük­ség nincsen. Sokszor tényleg csu­pán csekélységről van szó, de ezek mégis mennyi veszélyt rej­tenek magukban és mennyi bosszú­ságot okoznak a gépkocsivezetők­nek. Semmi kétség, hogy lelkiis­meretesebb munkával és a szabá­lyok következetesebb betartásával lényegesen hozzá lehetne járulni a közúti balesetek megelőzéséhez. BERKES JÓZSEF A BŐR GOMBÁS FERTŐZÉSEI A Dűlné Hámre-i a Sandrik nemzeti vállalat főleg rozsdamentes evőesz­közöket és tálakat gyárt. Felvételün­kön Helena Ručeková villákat fénye­sít. (J. Valko felv. — CTKJ NAGYOBB VÁLASZTÉK VILLÁMINTERJÚ Beköszöntött a tavasz. A kirándulók, a turisták már javában tervezgetnek, a szabadságra készülnek. Ilyenkor a ke­reskedelemnek is több a munkája, ké­szül a csúcsforgalomra. Ezzel kapcso­latban felkerestük Kelemen Lász­lót, a košicei „Maratón" sportszaküz­let vezetőjét, hogy megtudjuk, mi a helyzet a sportfelszerelésekkel való el­látás terén. • Jobb a helyzet, mint tavaly volt? — Az előző években nyáron min­dig a sátrak és a felfújható matracok jelentették a legnagyobb hiánycikket. Ezekből most jóval több van már a raktáron. A nyári kánikuláig új szál­lítmányt is kapunk a Magyarország­ról és az NDK-ból behozott áruból. Fürdőruhából, futball-labdából és me­legítő ruhákból ls nagyobb a vá­laszték, e téren lényegesen javult a helyzet. • Lesz elegendő sátor? — Tavaly nem tudtuk vevőinket ki­elégíteni. Ezidén valószínűleg ismét nagy lesz a kereslet. Nagymértékben megnövekedett a campingozás. így tehát több sátor fogy majd az üzle­tekben. E tekintetben is megjavult az ellátás. Több kerül a piacra. A na­pokban kaptunk 1000 kitűnő minősé­gű, 4 személyes „Lipno" sátrat és rö­videsen nagyobb szállítmányt várunk az NDK-ból is. • Milyen hiánycikkekkel számol? — Még mindig kevés a játéklabda, az összerakható campingágy, szék, asztal, nincs elegendő búvárszem­üveg, hegymászó felszerelés. De egyébként változatosabb, bővebb a vá­laszték és a minőség is sokat javult. (tä) Ki ne ismerné a romlott ételen vagy más szerves anyagon tanyázó közönséges pe­nészt? Ehhez ha­sonlóan szaporodik és terjed a fona­las gombáknak az a fajtája, amely az ember bőrfelületének gombás meg­betegedéseit okozza. A gombák sza­porodását a sötét, nyirkos, meleg környezet segíti elő, a napfény vi­szont gátolja. E bőrbetegségek fertő­zőek, ezért terjedésük ismeretének, megelőzésüknek és gyógyításuknak kellő fontosságot kell tulajdoníta­nunk. A JÁRVÁNYFOLYAMAT A fertőzés forrása a beteg ember vagy állat (pl. szarvasmarha, ló, ku­tya, macska, patkány, egér). Ezek testén találják meg a gombák sza­porodásuk legjobb feltételeit. Termé­szetesen megfelelő tisztálkodással, testápolással, a ruházat és lábbeli tisztán tartásával, állataink gondo­zásával és a káros rágcsálók irtásá­val sokat tehetünk a megelőzés ér­dekében. A szaporodás talajául sok­szor szolgál az emberi, vagy állati környezetben fellelhető tárgy vagy a szabad természet (föld, víz, széna, szalma, por stb.), ahol a gombák so­káig életképesek maradhatnak és sza­porodhatnak. Ezért fontos a lakások, munkahelyek, istállók és az emberek meg az állatok egyéb tartózkodási helyeinek rendszeres, alapos takarí­tása, a levegő és napfény elvének érvényesítése. Terjedhet a betegség a beteg em­berről vagy állatról (közvetlen kap­csolat útján) az egészséges egyén­re, de átvihető fertőzött tárgyakkal ls, amelyek közül megemlíthetjük a közösen használt borotvaeszközt, fé­sűt, sapkát vagy kendőt, gumicsizmát stb. Az egészséges ember akkor be­tegszik meg, ha életkörülményei és szervezetének állapota erre megfelelő alapot teremt. A gombás megbetegedések ellent harc feltétele, hogy a járványfolya­mat három láncszemét elkülönítsük egymástól. Ebből indul ki az Egész­ségügyi és a Földművelésügyi Minisz­térium csaknem tíz éve érvényes ren­delkezése, amely szerint • a három legfontosabb gombás bőrbetegség (trichoficia, mikroszpó­ria, favusz) előfordulását emberek­nél vagy állatoknál jelenteni kell; • a megbetegedéseket járványtani szempontból kell kivizsgálni; • a betegeket gyógyulásukig el kell különíteni; • kötelező a betegek gyógykeze­lése, valamint a beteget és környe­zetét érintő többi óvintézkedés vég­rehajtása; • igen fontos az orvosi és állat­egészségügyi együttműködés; • s végül elsőrendű figyelmet keil szentelni az óvodás és iskolásgyer­mekekkel kapcsolatos óvintézkedé­seknek. A GYERMEKEKNÉL a trichofiták és a mikroszpőrák cso­portjába tartozó fonálgombák okoz­zák a hajgombá­sodást. Leginkább 5—14 éves korban fordul elő e fertő­zés, a fiúknál gya­koribb, mint a lányoknál. A be­tegség tünetei kü­lönbözők. A fertőzést a haj (szőr­zet) letöredezése mutatja. A gyulla­dás átterjedhet az arcbőrre, a nyak­ra vagy más testrészre is, ahol éles szélű, kerek, hólyagos vagy finoman hámló foltoKat mutat. A gyógykezelést az orvosra kell bízni s nem szabad kétes háziszerek próbálgatásával késleltetni a gyógyu­lást. A szakorvosi kezelés a beteg hajszálaknak fájdalmatlan röntgensu­gárzás útján való eltávolításából áll, amit kb. 2—3 hét alatt érünk el. A beteg fejbőrt gombaellenes szerek­kel ecseteljük. 3—6 héttel a kihullás után újból növekedésnek indul a haj­zat. A favusz (fejkosznak nevezett betegség), amely tisztátalan környe­zetben élö családokban fordul elő, sokkal veszedelmesebb, mert gyer­mekkorban kezdődik és végig kísér­heti a beteget egész életén át, sőt maradandó kopaszságot okozhat. A betegség kórházi kezelést igényel. A hajzat, a bőrfelület és a köröm gombás megbetegedései gyakoribbak télen vagy esős időszakban, amikor a gyermekek többet tartózkodnak zárt helyiségben, játék, birkózás, közös tárgyak használata és egyéb kapcso­lat is közvetítheti a fertőzést. A BORBETEGSÉG ELTERJEDTSÉGE A felnőtt lakosság nagy százaléká­nál tehető fel az ún. epidermofíciás fertőzöttség. Ez a gombás megbetege­dés a láb, a kéz, a testhajlatok és redők szarurétegét támadja meg. Ujj­közi kipállás, tenyér és talp hámlás, talpi hólyagképződés vagy köröm­megbetegedés formájában jelentke­zik. Sokan — ha a gombásodás nem okoz viszketést, vagy más észlelhető tünetet — nem is vesznek róla tudo­mást. Gombás fertőzésnek nyilvános für­dőkben, az öltözők padlózatán va­gyunk kitéve. Felmérhetetlenül fon­tos e helyek és a közösen használt berendezések mindennapos forróvizes lemosása, 1 százalékos klórmésszel történő fertőtlenítése. Fontos a test, de legalább a láb lemosása vízsugár alatt. Igen sokfajta gombaellenes ke­nőcs és folyadék létezik, de a keze­lés nemcsak gyógyításból, hanem a gyógyulás higiénikus feltételeinek megteremtéséből ís áll. Ne feledkez­zünk meg a napi harisnya- vagy zok­niváltásról, mosásnál a szennyes fe­hérnemű kifőzéséről. Tartózkodjunk a gumilábbeli és a szilonzokni vi­selésétől vagy csökkentsük azt a leg­kisebb mértékre, mert elősegíti a láb izzadását és a gombák elszaporodá­sát. Kulturált életmóddal, a munkafel­tételek megjavításával, valamint a fentebb röviden vázolt óvintézkedé­sek betartásával meggátolhatjuk e kellemetlen és hosszadalmas megbe­tegedések elterjedését. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY A kezei lassan lefelé a könyöktől zsib­badni kezdenek. Itt fekszik mozdulatlan. Mi­óta? Már vagy három órája. Az életnek még csak a legcsekélyebb jelét sem látja. Sehol semmi nesz. Amaz pedig türelmesen vár, tehát orvlövész a javából. Nem lát egyetlen célpontot sem. Mintha elhagyták volna a lö­vészárkainkat. Égészen kihaltak. Dehogyis. Az embernek még a lélegzete is eláll: a má­sodik század vonalán egy rohamsisak emel­kedett ki a lövészárokból. Távcsővel nagyon jól ki lehet venni. Most vigyázz, most fog lőni! Nyisd ki a szemed, Ciprián, ne szalaszd el az alkalmat, figyeld a göröngyöket, gyo­mot, bokrokat... Semmi. Nem lőtt. Biztos gondolja, hogy csalás az egész. Igaza van. Ki dugná ki olyan ostobán a fejét? Csend. Fárasztó ez a hosszú figyelés. Fáj a sze­mem. Le-lecsukódnak a szemhéjaim, jó vol­na aludni. El kellene egy kis hideg víz. Va­lahol a lövészárkainkból könnyű gépfegy­verrel lőttek egy sorozatot. Nem maradt adós az ellenség sem. Vigyázz! Ciprián! Lövés! Pus­kából ... Közeiről... Apró villanás látszott a távcsőben. Honnan jött a lövés? A gö­röngyök közül, balra, odébb, a remetétől feljebb... Ha éjszaka nem tévedsz el, Cip­rián, akkor reggel egymás karjaiba borul­tok.Mérd be, s jelöld meg azt a pontot. A remetétől tizenöt fokkal balra. Helyezd pontosan a fonálkereszt közepébe. Tartsd a szemed azon a göröngyön. A mutatóujj készenlétben a puska ravaszán. Nem, nem tévedett. Amaz mégsem ül a bunkerben. Itt van, mintegy száz méternyire innen. De a helyén maradt-e? Nem változtatott közben tüzelőállást? A fejvadász legyen türelmes és várjon ... A gépfegyverek veszettül ugatnak egymás­ra. Most... újabb villanás a távcsőben, a fonálkereszt közepétől kicsit lejjebb... húzd meg, Ciprián! Ne várj... Nem, mégsem kellett volna lőnöd. Vár­hattál volna, elhamarkodtad. Biztosra lőttél? Eltaláltad? Halálosan? Egyetlen lövéssel te­rítetted le... de ha nem úgy történt, el­árultad magad, Ciprián! S ha ez igaz, köp majd a legcsábítóbb célpontra is. Te rád fog leskelődni, te leszel az egyetlen célpont­ja. Ezt ne felejtsd el, Ciprián, Egy pillanatra sem felejtsd el ezt. Nem akárkivel van dol­god. Talán a legparányibb tévedés vagy hi­ba végzetes lehet a számodra. Az ő számá­ra nem? Igazad van. Mindkettőtök, most már mindkettőnk számára. Eddig előnyöd volt, de csak volt, s azt elvesztetted. Osto­bán csináltam. Mostanáig elég volt minden­kire egyetlen töltény. Egyszerre nem bizol magadban. Hogy bízzak, amikor nincsenek bizonyítékaim? Eddig mindig voltak, meg­győződtem róla, hogy telitalálat, tizes-e. Vagy pedig más valaki győződött meg róla. Látod, Ciprián, mindent átgondoltál és er­ről megfeledkeztél. Meg kell győződnöd job­ban mint máskor. Jó. Kivárom, amíg besö­tétedik, s addig a szememet le nem veszem róla. Éjjel pedig odakúszom. Vagy próbál­jam lépre csalni? Kiteszem a napra a nyitott zsebkésem, amikor megcsillan, amaz rálő. És ha nem? Tökkelütött lenne, ha bedűlne ennek. Ez pedig még nagyobb ostobaság lenne tőlem. Még fgy is mindig én vagyok az előnyösebb helyzetben ... ö ugyan tudja, hogy itt rejtőzöm valahol, de én többet tu­dok ennél, pontosan tudom, hol rejtőzik ő... Márpedig ez elég nagy különbség. -Ď­Verfluchtl... a fülem mellett süvített el. Hű az áldóját! Az öreg kaszás még ilyen közel nem ólálkodott körülöttem. A lövés itt csattant a közelben. Tehát — „kollégát" küldtek a nyakamra. Az igazat megvallva, ezzel számolhattam. Nem lövöldöz rosszul a gazember. Egy hajszálnyit hibázott. Fuj, még rágondolni is rossz. Na megállj, „kol­lege"l Tudod te, ki az a Hermann Flögele? Persze, neked ez a név nem sokat mond. Nem baj. De azért a golyója az örök álmok birodalmába küld. Nem fogsz ott unatkozni. Becsületszavamra, hogy nem. Gondoskodtam róla, hogy ne légy ott egyedül. Sőt, ezt meg kellene külön köszönnöd nekem, hogy kerítettem neked, várj, hányat... egy, ket­tő, igen, öt nőt. Belátod, törődöm veled. Persze nem maradhatsz vetélytársak nélkül sem. Csupa válogatott társaság lesz ott... többnyire tisztek, magasabb rangúak is, na meg két tábornok, összesen — öregem — hisz ez döbbenetes, egyszerűen megdöbben­tő! Te leszel sorrendben a századik, veled töltöm be a századikat, háromszámjegyű számot kezdek. Elhiheted nekem, hogy mél­tóan megűnneplem majd ezt az eseményt. Na, nézzünk körül, hol bujkál a jómadár. Kidűlt kerítés. Ez nem jöhet számításba. Giz-gazzal benőtt szántóföld? Az sem. Va­kondtúrások, szántóföld? Nincs kizárva. Legvalószínűbb, Ijogy a bombatölcsért vá­lasztotta. De melyiket? Van itt belőlük hat darab. Mindenesetre tüzelőállást változta­tok. Nem árt az óvatosság. Az óvja meg a nagy értékű porcelánt. Nincs rendben a „lehallgató berendezésünk". Különben a madárkát úgyszólván a markomban tarta­nám. Elhanyagoltuk a karbantartást. Holnap lemegyünk a szanitécekhez a faluba, kigő­zöljük magunkat, jól megfürdünk, s a fü­leink úgy szolgálnak majd újból, mint a pinty. Századik! Megünnepeljük, ahogy du­kál. Az öregúr megjutalmazhatna ezért. Biz, nem kell szégyenkeznie a tábornok úrnak a fiáért. Pedig mennyire félt az öregl A századik, ez lesz a legnagyobb tromfom: a führer száz ellenségét terítettem le száz lövéssel, ebből a csőből. Méghozzá nem is akármilyeneketI Amellett nagy kiadásokat takarítottam meg a führernek: a katonai akadémia ösztöndíját, a katonatiszti gázsit, egyenruhát, kosztot és egyéb járandóságo­kat. Úgy bizony, öregem. A te Hermann fiadnak, aki közönséges orvlövész, nagyobb hasznát veszi a führer, mint a te tökkel­ütött trotyakos katonáidnak. Egyébként öre­gem te sem vagy különb náluk a díszes tábornoki karral együttvéve. Tisztelet a ki­vételnek, valamennyien szratyi alakok vagy­tok és kótyagos ostobák. A napokban jöt­tem rá, hogy ostobábbak vagytok, mint az a falka ott a lövészárkaitokban. Csodálkozz. Az a csorda ott gondolkodni kezd. Sokak­ban ébredezni kezdenek az intelligencia je­lei, ugyanis kezdenek kételkedni az észbeli képességeteikben. Ez paradoxul hangzik ugyan, igaz? De a tény akkor is tény ma­rad. Ti tábornokok kényszerítitek őket ar­ra, hogy gondolkodjanak. Sehogy sem fér a fejükbe, hogy az a sok magas rangú díszes katonai személyiség és válogatott szakértő mind tökkelütött dromedár lenne. Pedig hányszor kényszerítettétek őket a döntéseitekkel arra, hogy ezt el is higyjék rólatok. Persze, egyelőre még nem döbben­tek rá arra az igazságra, hogy valami őrült elképzelések rabjai vagytok, amelyek elkö­dösítik az eszeteket. Bárgyú agyatokkal kép­telenek vagytok rájönni arra, hogy a kato­náitok között kétségbeesést, reménytelensé­get, vagy a legjobb esetben valamiféle titkos Fegyver iránti megrögzött hitet élesztgettek. Látod, öregem, hitted volna, hogy a fiadban filozófiai adottságok csírái ébredeznek? Tudom, te mindég a filozófusok elszánt el­lensége voltál. (FOLYTATJUK) ŰJ SZÖ 4 * 1965. május 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom