Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

S rendezni végre közös dolgainkat JÓZSEF ATTILA HATVANADIK SZULETÉSNAPJARA „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni." NEM VÉLETLENÜL tette „Medvetánc" című kötetének élére ezt a négysoros népi rigmust a költő, aki talán minden nagy elődjénél is jobban túllépett a pokol tornácán, s akinél „pokoljáróbb" magyar poéta, az egyetlen Radnótit kivéve, aligha is létezett. Az élet és az ordas társadalom már elejétől kezdve irgalmatlan volt a ferencvárosi kis proletárgyerekhez. A „kegyes" rokonok és a kegyetlen élet voltak a nevelői, magára hagyták, bár irtózott az egyedülléttől, s verték, amikor simogatni kellett volna. Tizenhét éves korában, atyai barátja, Juhász Gyula segítségével és meleghangú szép előszavával jelenik meg első verseskötete, a Szépség koldusa! Szemérmes gőggel vallja magát a szépség koldusának, mert röstelli bevallani, hogy jóságra, szeretetre vágyik. A jóság és szeretet helyett azonban a gyűlölet néz vele farkasszemet. A Tanácsköztársaság bukását követő fehér terror társadalmában veszedelmet jelentett a fiatal költő. És a horthysta ügyészség nem ís volt rest, a Lázadó Krisztus című verse miatt pörbe fogja és elítélteti. A börtönt ugyan elkerüli, az úri rend azonban legközelebbi alkalommal lesújt reá. A Tiszta szívvel költeményéért kizárják őt az egyetemről. A fehér kesztyűs hóhér ezúttal Horger Antal tanár úr, a szegedi egyetem „fura — ura"l Az egyetemről eltanácsolt költőnek Bécs, majd Párizs, a fény és az árnyak városa, a költők és festők székvárosa lesz az iskolája. Párizsban nempsak Villon és Apollinaire költészetével és a szürrealizmussal ismerkedik meg, hanem a Tanácsköztársaság kommunista emigránsaival, no meg a tudományos szocializmussal, a marxi és a lenini tanokkal is. Hazatérte után bekapcsolódik az illegális kommunista párt munkájába. Szemináriumokat tart Angyalföldön és Újpesten, röpcédulákat ír, nyomat és terjeszt Csepelen meg a Ferencvárosban. Az Illegális pártmunka azonban nem akadályozza abban, hogy ne verseljen és ne fejlődjön. A Nem én kiáltok című könyvében ugyan még az expresszionista szabad versek dominálnak, s nem egy helyen más Izmusok hatásai is felbukkannak, ám a Nincsen apám sem anyám kötetében már átlépte az izmusok, nála gazdagítónak s egyben korlátoknak ls mondható hatásalt, s a haladó nemzetközi eszméket, gondolatrendszereket a magyar haladó hagyományok legtökéletesebb formáival párosltja össze. Igaz, hogy ezekben az időkben Magyarországon nem József Attila az egyedüli, aki az ilyen szintézissel próbálkozik. A zenében Bartók Béla a nagy kísérletező, míg a magyar képaőművészetben Derkovits Gyula, a kommunista festő az, aki magasabb szinten teremti meg az igazi, népi hagyományokon alapuló és mégis európai színvonalú szocialista realista művészetet, a szó legnemesebb értelmében, minden sematizmustól, dogmatizmustól mentesen. ÉPPEN EZÉRT igen sajnálatos, hogy a felszabadulás után, ahelyett, hogy mélyen meghajoltak volna József Attila, Derkovits Gyula és Bartók Béla nagysága előtt, a zsdanovi sematizmus szemellenzőit viselő ideológusok is — művészetükben dekadens vonásokat fedeztek fel, s ezért furcsa módon kinyilatkoztatták: „...nem véletlen, hogy a magyar költészet nem Ady és nem is József Attila útját folytatja ..Petőfi lett a lobogó, és nem József Attila, a festészetben Munkácsy Mihály és nem Derkovits Gyula, a zenében pedig Erkel Ferenc és nem Bartók Béla... Jó néhány évig tartott, amíg ezek a súlyos tévedések helyre lettek igazítva, s amíg József Attila, Bartók Béla és Derkovits Gyula a magyar kultúra szentélyében az őket megillető, méltó helyre kerültek. Ne is csodálkozzunk aztán, hogyha a harmincas évek elején a frázisos klapancláihoz szokott szektánsok, no meg a moszkvai „Sarló és kalapács" folyóiratnak egyes, „az európai és a magyar valóságtól elszakadt" emigráns szerkesztői rágalomkampányt indítanak ellene. Pedig József Attila ekkor már réges rég búcsút mondott a keresésének, az ugri bugri játszi formáknak, s éppen ezekben az években írja meg, úgy mondhatnók, legszebb mozgalmi verseit IMunkások, Szocialisták, Lebukott, Aradat, Külvárosi éj,..). S bátran el is mondhatjuk, hogv sem előtte, sem pedig utána, „nálánál senki sem faragta ötvözöttebb és artisztikusabb versekbe a munkásosztály sorsát, ideológiáját. A történelmi materializmus alapvető fogalmait és szó meg mondat fűzéseit úgy olvasztotta verseibe — amelyek élesek yoltak, mint a damaszkuszi acél, zenések, mint a legszebb népdal, mintha kizárólag arra, csakis arra teremtődtek volna". És hogy a harcos költő teljes vértezetben ragyog, főleg a Külvárost éj bizonyltja, amelyben így szól: „Szegények éje! Légy szenem, füstölögj itt a szívemen, olvaszd ki bennem a vasat, álló üllőt, mely nem hasad, kalapácsot, mely cikkan pengve, sikló pengét a győzelemre, óh éj!.. " Am ugyanakkor ő írja a korszak legszebb magyar szerelmes verseit. Az Áldalak búval, vigalommal kezdődik a sor, majd a Mióta elmentél, a Sok gondom közt, a Gyöngy című verseivel folytatódik és az Odá-val csúcsosodik. Ezután a fudit következik, és aztán a Flóra-versek halk akkordjaival ér véget. És valahol a népdal meg az ó-kínai költészet leheletnyi finom alkotásai közt foglal helyet a Tedd a kezed című verse, melynek olvasásakor akaratlanul is Bartók népdal variációi jutnak az eszembe: Tedd a kezed homlokomra mintha kezed kezem volna Ügy őrizz mint ki gyilkolna mintha éltem élted volna Ügy szeress mint ha jó volna mintha szívem szíved volna. DE NEM SZABAD MEGFELEDKEZNÜNK arról sem, hogy József Attila ércnél maradandóbb emléket emelt édesanyjának is, főleg a Mama című versben, melyet 1942-ben a XX. század egyik legnagyobb olasz gondolkodója, Benedetto Croce a La Critica folyóiratban ritka remekműnek, a „költészet virágának" mondott! A. M0R0Z0V: ünnepnapa Petrovszkíj parkban. (Olaj, 1931) A gyilkos kor azonban még gyilko sabbá válik. Hitler véres árnya ráve tődik a vén Európára, s a barna rák fenék sötét árnyékában Magyarorszá gon egyre mélyebbre süllyed az em ber. A költő hazájában kakastollasok és fajgyűlölő gyáva „vitézek" bátran fosztogatnak. A jog úri bordélyok örömlányává válik, s a trónfosztott értelem zsibárusok pultja alatt rozsdásodik. Jóllehet a legnagyobb összefogásra, egységre lenne most szükség az el lenállók pártjában, a széthúzás, a bi zalmatlan gyanakvás kerekedik felül, amply a lebukások mellett a legtöbb kárt okozza a pártnak és az egész magyar munkásosztálynak. Ekkor inalják ki József Attilát is a harci sorból legalább is egy átmeneti időre. A párt ból — minden más állítás és híresz telés ellenére — soha senki ugyan nem zárta ki a költőt, a szektánsok mégis magára hagyták. József Attila ekkor még nem csügged, de elkeseredésében így kiált: „Csak egy pillanatra martak ki, csak, Zúgj, erdő elvtársi Szinte csikorgok. Egy pillanatra martak ki... (Bánat) ÉS VlVjA HARCÁT, folytatja a ma gyár nép évszázados perét a fasiz mussal frigyre lépő úri Magyarország gal szemben. Tudja jól, hogy mi vár rá, tudja, hogy az úri bitangok nem kegyelmeznek meg neki sem, csak úgy mint Dózsa Györgynek, Táncsics nak, Petőfinek, Adv Endrének, juhász Gyulának és harcos társának, Derkovitsnak, a festőnek sem kegyelmeztek. Tüzes vastrón, tüdővész és kozák lo vak patája, őrület és éhhalál a fegy vérük. Mégsem tágít. Magányosan vív ja harcát, bár költészetének hatalmas erejét a párt, a forradalmi munkás osztály politikájából meríti. Ezért is tudja megírni a Város peremén című költeményét, amelyben a történelmi materializmus tételeit zenésíti meg rímeivel. Nem is kétséges, hogy a Város peremén olyan remekmű, a szocla lista realizmus Fároszként fénylő igazgyöngye, melyhez hasonlót szocialista költő sem Magyarországon, sem pedig Magyarországon kívül még eddig meg nem írtl József Attila a népfront politika idejében ís tudja, hogy mi a teendője! A Medvetánc és a Nagyon fáj köte tek pesszimisztikus versei mellett még megírja az óva intő Hazám-ot és a Dunánál című nagy „szimfonikus" költeményét. Itt József Attila, éppen azokban az években, amikor a vad nacionalizmusok lángjai az európai firmamentumot perzselték, proletár humanizmusáról és nemzetköziségéről tesz tanúvallomást, amikor így ír: „En dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.. Aztán megkínzott teste és szelleme összecsuklott. A politikai és egyéni magány — elhagyatottság, a nyomor, éhség és betegség végül is megtörték szívós akaratát. S jött a rettenetes hír! Harminchét december harmadikán a balatonszárszói tehervonat kerekei alatt végzi szerencsétlen életét, alig harminckét éves korában. A nagy költő holttestét, a balatonszárszói kis állomás főnöke más híján, Magyarország térképével takarta be. A költő tehát „meglelte hazáját"! NEKÜNK, KORTÁRSAINAK, megadatott, ahogyan ezt Radnóti Miklós mondotta, „hogy láthattuk a bámulatos metamorfózist, mikor egy folyton épülő mű telies készen átfordul az időtlen öröklétbe, a nemzet kincse lesz és népszerű lesz. S ehhez az kellett, hogy egy csodálatos kedvességű fiatal férfit kiszedjenek a tehervonat ütközői közül és összetört tagokkal és régen összetört lélekkel eltemessenek Balatonszárszón. Fagyasztó érzés és rettentő tanulság!" IGAZ, TANULSÁG ÉS MEMENTO. Figyelmeztetés, hogy vegyük komolyan a költő szavait, annak a költőnek a szavait, aki a XX. század egyik legnagyobbja, aki Louis Aragon, Pablo Neruda, Bertold Brecht és Vlagyimir Majakovszkij mellett, mint primus inter pares foglal helyet, s aki „rendezni végre közös dolgainkat" szólít fel bennünket, mai magyarokat és nem magyarokat. BARSI IMRE JÓZSEF ATTILA: ARS POETICA Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a Iá*. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübörgni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! (1937) NYIKOLAJ TYIHONOV: FOGY, FOGY A HOLD Fogy, fogy a hold, a viharok szele is messzi kavarog, fut már az éj, reggel nevet, s jó, hogy minden el nem mehet. A virágos fa itt marad, fölibénk terít ágakat Elültetem a kicsi fát, hadd nyíljék nekünk itt virág. HAJDÚ ZOLTÁN fordítása KASSÁK LAJOS (MNK)*: MUNKÄSPORTRÉ Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik, ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a S'zív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjászüli önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. •Kassák Lajos kiváló magyar írót a Magyar Népköztársaság felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából, irodalmi munkássága elismeréseként a Kossuth-díj I. fokozatával tüntették kl1365. április 10. * Ü] SZÖ 9