Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

A LEGNAGYOBB OPERAHÁZ AKÁRMILYEN HIHETETLENÜL míra Bargárovával, az előadás hangzik — legnagyobb operaházunk rendezőjével és Ján K rajanna 1, a Banská Bystricán működik. Mármint színház igazgatójával. A fiatal renaránylag legnagyobb operaházunk, dezőnő harmadik önálló munkája ez Mert amíg a negyedmilliós Bratisla- a bemutató a Tajovský Színházban, vában egy operaház kicsinek számít, Legutóbb a Dom Pasquale-val ért el mégha naponta telt háza lenne ls, sikert, s most az igényes Álarcosbál addig a 27 000 lakosú legkisebb kerü- állítja új erőpróba elé. A brnói Janáleti városunkban szintén egy opera ček Akadémián végzett tanulmányai -mégha heti három előadást ls tart csak a városban —, túlméretezettnek tűnik és méltán nevezhetjük a legnagyobbnak. „Elbírja-e" ez a kis város az operaegyüttest? Nem kényszerül-© az együttes a művészi színvonal rovására engedményeket tenni a közönség néha még nem éppen kifinomult ízlésének? Hat-e ez az együttes anynyira a város és kerület kulturális életéire, hogy megtéríti a munkájába befektetett összegeket, energiát és törekvést? Másszóval: nem lövünk-e verebet ágyúval, amikor ilyen Igényes műfajjal dolgozó létesítményt, Ilyen „kis viszonyok" közepette üzemeltetünk? Ezekre a kérdésekre keresünk választ közvetlenül a színhelyen, a J. G. Tajowský Színház Banská Bystrica-! Operájában, vagy ahogy Itt mondják, dalszínházában. Nagy a sürgés-forgás az öltözők táján, a félhomályba burkolózó nézőtéren egy-egy szakállas „összeesküvő"^ vagy suhogó ruhás „udvarhölgy" tűnik fel, a színpadon a „bíró" egy gesztust ismételget és fel-felpislant, jól bennit van-e a fényben. Az „apród" egy futamot trillázik — a jó ég tudja, hogyan kapta el az alaphangot a hangoló zenekar kakofónikus zenebonájában ... Az igazgató és a rendezőnő „egy drukkban" vannak, igyekeznék semmire sem gondolni, arcukról lerí a „jöjjön, aminek jönni kell". A biztonság kedvéért feketekávét rendelnek az ügyelőnél, — hogy még több gondja legyen szegénynek, de dibefejeztével, öt évvel ezelőtt — a bystrica! opera alakulásakor — rendező-asszisztensként került ide. VéleOskar Kobda, az Álarcosbál Riccardo szerepében. ménye néhány bennünket érdeklő kérdésről: A látogatottságra nem panaszkodhatunk, azonban jobban szeretnénk befolyásolni a közönség összetételét. keznek meg az itt lábatlankodó ripor- £Sy f® « /

lland

ő közönségünk, ter kávéjáról sem, látván, hogy őrá Bansk

á Bystrí cár a naponta hat-hétis átragadt a főpróba idegmarcangoló ezer ember jár be dolgozni Azt sze- _ hangulata. retnök, ha a környék lakosságát^szín- kuűn

ö baritonistájának egyik megVégül, amikor az ügyelő partitúrá- * fában leellenőrizte, feljegyezte-e a főnöke, karmester 32 éves. Egy éve vezeti az együttest csupán, de szép fejlődésről számol be. Véleménye szerint az énekesek kitűnő hangalappal rendelkeznek s ebben a színházban nagy lehetőségek nyílnak előttük — olyan szerepeket énekelhetnek, amelyekre a fővárosi együttesekben bizony jó ideig várakozniuk kellene. — Az Álarcosbál igen nagy felkészülést igényelt, sok időt fordítottunk a korrepetíciókra. Zeneileg igényes Verdinek ez a műve és sokan úgy vélték, hogy túl nagy fába vágtuk fejszénket. Akármilyen lesz is azonban a bemutató sikere, az együttes munkájával meg vagyok elégedve. Amit a legfontosabbnak tartok, az az, hogy a közönségnek egyre igényesebb dalműveket mutathatunk be, a látogatottság csökkenésének veszélye nélkül. Ez az egyre fejlődő együttes becsületes munkájának az eredménye. AZ ÉNEKESEK KÖZÖTT a bratislavai Godin Imre mester számos tanítványával találkozunk. Oskar Kobel a az Álarcosbál egyik főszereplője kitűnő lehetőségnek tartja szereplését ebben a színházban. Szaval szerint jelentősen gazdagította repertoárját itteni ténykedése, olyannyira, hogy most már szűkebb szakosításra gondolhat. Kifejezetten lírai tenor szerepeket szeretne énekelni. Erre lehetősége is nyílik a közeljövőben, amikor az NDK-beli rostocki operaegyüttesben Ilyen szerepekre szerződött három évre. — Véleményem szerint nagyon egészségtelen nézetek azok, amelyek szerint a nagyobb látogatottság kedvéért több operettet kellene adnunk. Igaz, hogy a nagyszámú turné igen fárasztó, rozoga autóbuszunk néha jobban elfáraszt, mint a szerep. De nekünk a közönség zenei nevelése a célunk, s ezért magunkkal és a közönséggel szemben is egyre nagyobb követelményeket kell támasztani. BEFEJEZÉSÜL hadd Idézzem Ladislav Longauernek az együttes A fimművészettel a békéért és a népek barátságóért Alekszej Romanov, az Állami Filmbizottság elnöke nyilatkozik a moszkvai filmfesztiválról A Szovjetunió Minisztertanácsának Állami Filmművészeti Bizottsága és a szovjet dolgozók Szakszervezett Szövetségének filmművészeti bizottsága elhatározta, hogy Moszkvában 1965. július 5—2C között megrendezi a IV. nemzetközi filmfesztivált. Az APN tudósítója megkérte A. V. ROMANOVOT, az Állami Filmbizottság elnökét, aki a fesztivált szervező bizottság élén áll, hogy nyilatkozzon a küszöbönálló nemzetközi filmfesztiválról. A filmnek, amely a nézők millióihoz férkőzik, a szó szoros értelmében tömegeket szórakoztató, óriási közéleti szerepe van. Az életet és az emberek dolgait hatástkeltően, érthetően mondja el. A film hozzásegíti az embereket egymás jobb megismeréséhez, a barátsághoz, és az emberek kölcsönös kapcsolatainak megteremtéséhez. Óriási nevelői küldetését akkor valósítja meg, ha a jelen nagy és jelentős problémáiból és jelenségeiből fejezésre, amelynek szellemében tartják majd meg a soron levő fesztivált. Moszkvában az elmúlt években megtartott három filmfesztivál bebizonyította, hogy e jelszó közeli és drága valamennyi ország haladó filmművészetének. Nem véletlen, hogy a moszkvai filmfesztivál, amely a nemzetközi filmfórumok közül a legfiatalabb, kiharcolta népszerűségét, és a legképviseltebbek közé tartozik. Elég megemlíteni, hogy 1959-ben Moszkvában az első filmfesztiválon meríti mondanivalóját, olyan hősöket 44 ország képviseltette magát, az választ, akik méltók a követésre, leleplezi a rosszat, és az embereket a jelen haladó eszméivel ismerteti meg. E feladatok megoldását azonban a világ valamennyi országa filmművészeinek közös törekvése, szoros kaputolsó kettőn az országok száma meghaladta az ötvenet. A moszkvai filmfesztiválokat a széles körű demokratikus alap jellemzi. A szervezőbizottság munkájában az ország fílmdolgozóival együtt az csolata és együttműködése segítheti állami filmművészeti bizottság képvielő. A filmfesztiválok különböző országokban való megrendezése az együttműködés hagyományos formáinak egyike. Ezek nemcsak az egyes nemzetek filmművészeti alkotásaival ismertetnek meg, de személyi, baráti kapcsolatokat is hoznak létre, a világ filmművészeinek képviselői között. Ez az oka annak, hogy a szovjet film dolgozói nemcsak aktívan selői, a szovjet baráti társaságok képviselői, a Szovjetunió Minisztertanácsának állami, kulturális kapcsolatokat ápoló bizottsága, a Szovjet Újságírók Szövetsége, az „Inturiszt" moszkvai bizottsága és más szovjet köztársaságok és társadalmi szervezetek képviselői vesznek részt. A fesztivál szelleme megfelel az előírt szabályzatnak: valamennyi ország egy egész estét betöltő és egy részt vesznek a más-más országban rövid (művészeti, dokumentum, tudomegrendezett nemzetközi filmfeszti- mányos-népszerűsítő) vagy más tárházunk ls a városba vonzaná esténként. Bystricán sok a tennivaló az jegyzését. — Olyan komoly ajándékot mint az legújabb változásokat a világításban, "Till^.nllf operaszínpad, Banská Bystrica még amikor némi késéssel befutott a karmester ls, s a rendező elfoglalta helyét a „deszkánál", — a két székköteles fiatalok számára délutáni előadások rendezésére gondolunk. E téren még vannak tartalékaink, bár mi nem kapott... V. G. válón, de rendszeresen — kétévenként — Moszkvában is fessztivált rendeznek. A szovjet filmművészek törekvéseinek lényegét a humanizmus, a haladás, demokrácia, a békéért folytatott harc és a nemzetek közti barátság eszméi képezik. Ezek az eszmék „A filmművészettel a humanizmusért, a békéért és a nemzetek közti barátságért" jelszóban jutottak kiÍĽrZ ľ. 'ilZtlvZ* liVrAf^mJ íÄmnác száz százalékon felül teljesítjük a soron át fektetett mikrofonos-lámpas .

o

r„,

t '.„J, vezérlőasztalnjál, — anélkül, hogy valaki indulást vezényelne, mindenki érzi: most kezdődik. Lendül a karmesteri pálca, felhangzanak Verdi Álarcosbál című operájának első akkordjai ... Az életdús drámai zene, a meglepően kulturált hangú interpretáció, a drámai hatást fokozó, a cselekménnyel és zenével összhangba holátogatottság tervét, míg a többi operánál, tudtommal, ez átlagosan hatvan-hetven százalék. Terveim? Nos, további kísérletezés, hogy önmagam előtt is tisztázzam, mennyire vagyok képes. Eddig az Álarcosbál a legigényesebb darabom. Áprilisban vendégrendezésére megyek az NDK-ba, a witten b er g i sz Í nhá zhoz ... JÁN KRAJAN Igazgató a színház zott újszerűen változó tető megvilágí- helyzetéről és problémáiról a követtás, magával ragadja a nézőt. A ren- kezőket mondja: dező mikrofonon halk utasításokat _ Az összes operaegyüttes közül ad a világosítóknak. Látszólag min- a mienk mutatja fel a turnék legnadenfci nyugodt, a főpróba zökkenő- gyobb számát. Nagy problémát okoz mentesen pereg... De éppen ez okoz az együttesnek az új tagok felvétele. szorongást: régi színházi kabala szerint, ha nem a főpróbán, akkor a premieren üt be a baj. Végre! Richardo tenyerét a jósnő elé tartja, Ulrika elbűvölő altján jósolni kezd — a kesztyűs kézből. „A kesztyűt, a keszA kart például alig tudjuk feltölteni, s hasonló a helyzet a zenekarban is. A fővárosban tanuló fiatalok nem szívesen jönnek a kerületi színházhoz. Sok a tennivaló tevékenységünk műszaki vonatkozásaiban. A művészek tyűtl" süvít a rendező, kiált a díszlet- gyakran rengeteg, néha megoldhatattervező. Nevetés, a zenekar leáll. No, lantiak látszó műszaki problémával ezt újra... Most már jöhet a premier. — raktárok, műhelyek, autóbuszaink A ZAJOS SZÜNETET, amikor tető- állapota stb. — kénytelenek foglalpontjára hág a vita a fővllágosító és kőzni, s kevesebb idejük marad az díszlettervező között, arra használjuk alkotásra. fel, hogy néhány szót váltsunk Draho- Anton Buranovský, az opera VÁLASZ A BÍRÁLATRA A Fábry Zoltánról szóló rádióműsorról Lapunk március 24-1 számában A rádiő közvetítette... című rovatunkban megjegyzést fűztünk a Csehszlovák Rádió március 4-én Fábry Zoltánról közvetített műsorához. írásunkra dr. Miloš Marko elvtárstól, a Csehszlovák Rádiő területi igazgatójától, a következő választ kaptuk: „1965. március 24-én „Szlovák rádióműsor Fábry Zoltánról" című cikkben bírálták a Csehszlovák Rádió kassai stúdióját. A Csehszlovák Rádió I. adókörzetében ugyanis ez év március 4-én komoly hiba történt, amikor a műsorban szereplő és bejelentett Fábry Zoltánról szóló adás helyett más műsort sugároztunk. Teljesen megértjük, és elfogadjuk szemrehányásukat. A fonotékában • szolgálatot teljesítő munkatársunk felületesen és felelőtlenül végezte munkáját, felcserélte a magnetofonszalag eredeti számát, anélkül, hogy azt az illetékes szerkesztőségnek jelentette volna. Még akkor sem ellenőrizte a szalag tartalmát, amikor sugárzásra kiadta. Felületesen végezte kötelességét a bemondó is. Nem figyelte a műsort, csak gépiesen bejelentette és lejelentette a műsorszámot. Csupán a véletlen dolga volt, hogy éppen a Fábry Zoltánról készített műsorral történt ez, mert éppen így megtörténhetett volna valamilyen más műsorszámmal ts. Annál is inkább bánt bennünket az ügy, mert már az a tény, hogy a műsort az országos adó programjára tűztük, azon törekvésünket bizonyítja, hogy szerettük volna Fábry Zoltán profilját és munkásságát az egész csehszlovák nyilvánossággal megismertetni. A fonotéka dolgozója és a bemondó ellen fegyelmi eljárást indítottunk, és intézkedtünk, hogy hasonló hiba a jövőben ne fordulhasson elő. Dr. MILOS MARKO, a Csehszlovák Rádió területi igazgatója" örülünk, hogy segítőszándékú megjegyzésünk megértésre talált. Ä Csehszlovák Rádió sokrétű és igen fontos munkát végez. Adásait szeretik és érdeklődéssel hallgatják a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Mi azt szeretnénk, ha Rádiónk jó munkájáról a jövőben egyre gyakrabban adhatnánk hírt. HIVATÁSSZERETETTEL S kiváló bratislavai vonósnégyes, mely „Szlovák kvartett" néven folytatja tevékenységét, nemrég tért vissza svédországi és dániai hangversenykörútjáról. Idehaza kellemes meglepetés várta őket. A felszabadulás 20. évfordulója alkalmából. Bratislava művészi díját nyújtották át a vonósnégyes tagjainak. Mózsi Aladár, az együttes vezetője — a kitüntetéssel kapcsolatban — a következőket mondta: „Az előadóművész munká ja sok fáradságot, odaadást és főleg lelkes hivatásszeretetet igényel. E nélkül nehezen állhatja meg a helyét a művész, főleg külföldön, ahol a konkurrencia nagy, és a sajtóbírálat is szigorú. Az ilyen örömteljes és buzdító kitüntetés a fáradozás elismerése, s a művészi elégtétel olyan formája, mely újabb művészi feladatokra serkent bennünket." E jeles vonósnégyes kitüntetéséhez, s megérdemelt sikereihez csak gratulálhatunk, s nagyszabású útitervükhöz — Jugoszlávia, NDK, sőt a tervben szerepel egy nagyszabású amerikai és kanadai turné is — csak további alkotó sikereket kívánhatunk. B. J. gyú filmet mutathat be. A fesztiválon az zsűri elnököl. A játékfilmeket bíráló bizottságnak Szergej Geraszimov, a Szovjetunió népművésze, neves filmrendező az elnöke, a rövidfilmeknél Roman Karmen Lenin-díjas rendező. A zsűrinek rajtuk kívül különböző országok élvonalbeli kulturális dolgozói lesznek a tagjai. A bíráló bizottság arra hivatott, hogy megállapítsa a legjobb alkotásokat és a Nagy-díjon kívül 16 arany- és ezüstérmet Ítéljen oda. A moszkvai filmfesztiválon a rendkívül fejlett filmművészettel rendelkező országok, filmnagyhatalmak mellett bemutatkoznak azok az országok is, amelyek nemrég harcolták ki függetlenségüket, ahol a filmművészet még gyerekcipőben jár. Serkentésükre ebben az évben ezeknek az országoknak a filmalkotásait is arany- és ezüstéremmel jutalmazzák. Ügy ahogy régebben most is a fesztivál díjával a legjobb rendezői, operatőri, színészi teljesítményeket tüntetik ki. A moszkvai filmfesztivál jellegzetes sajátossága, hogy különböző országok filmdolgozóinak együttműködését és a nemzetek barátságának megszilárdítását segítse elő. A fesztivál résztvevői és vendégel — híres rendezők, színészek, külföldi filmvállalatok képviselői, kritikusok — megismerkedhetnek a mi műtermeinkkel, filmiskoláinkkal, különböző filmszervezetekkel és egyúttal a szovjet nép munkájával és életével. A fesztivál befejezése után a szovjet filmdolgozók a vendégeket Leningrádba, Kijevbe, Minszkbe és Taskentbe meghívják. Ily módon teljes képet alkothatnak a részvevők arról, hogyan dolgoznak a több nemzetiségű szovjet filmgyártás dolgozói, az egyes köztársaságok műtermeiben, hogyan élnek, dolgoznak és pihennek a szovjet emberek. Reméljük, hogy a fesztivál napjai a vendégek részére nemcsak munkát, de hasznos baráti találkozót és ismerkedést is jelentenek. (Novosztyi) JVjfčĹiwiiíueCéô, Összetéveszti az allegóriát Ezzel a megjegyzéssel illetjük általiban azokat, akik nem ismerve pontosan bizonyos idegen szavak jelentését, felcserélik őket, s ezzel mosolyt késztetnek ajkunkra. Sajnos azonban, sokan nemcsak idegen szavak felcserélésével követnek el hibát a beszédben. Vannak akik egyes magyar szavakat is összetévesztenek, helytelen összefüggésben használnak, mert nem tudják pontos jelentőségüket. Szótévesztés leggyakrabban a hasonló hangalakú szavak esetében figyelhető meg: tartam — tartalom, iólét — jóllét, biztonság — biztosság, szível — szívlel, különböző — különféle stb. Fejcsóválva olvassuk például: A brnói nemzetközi vásár tartalmára a látogatóknak a vasút utazási kedvezményt nyújt. A köziéi valószínűleg azt akarta az érdeklődők tudtára adni, hogy a vasút kedvezményes jegyeket ad, amíg a vásár tart, vagyis a vásár tartamára — tehát 1 nélkül. Tartalma ezzel szemben lehet könyvnek, csomagnak, fazéknak, vagyis mindannak, amibe valami belefér, ami valamit tartalmaz. — Betegségből kilábalva, jól érezve magunkat dicsekedhetünk-e jólétünkkel? Nem biztos. Ha valóban (ól érezzük magunkat, akkor annak, aki hogylétünk iránt érdeklődik, jóllétünkről számolhatunk be. Ellenkező esetben rosszullétről panaszkodunk. Jólétben ezzel szemben az él, akinek nincsenek anyagi gondjai, akinek bőségesen megvan mindene, amire csak szüksége van — talán csak jóllétéről nem beszélhet, ha éppen betegség környékezi. Nemrég a következőt olvastam: Hitler volt fogorvosa a fogsor alapján blztonsfigg a I megállapította a holttestről, hogy az a Führeré. Az első pillanatra felötlik: miért lett volna veszélyben a fogorvos? De hisz nem is arról van szó, hogy b Ízt onságban volt, amikor a holttest személyazonosságát megállapítottal Azt akarta a cikkíró közölni, hogy a fogorvos biztos volt a dolgában, amikor a véleményét kimondta. A hiba az, hogy az író biztossággal szó helyett biztonsággal szót Irt. Sokan nem ismerik fel a különbséget a szível — szívlel szavak között. Az első azt jelenti: szeret, kedvel. Például: Nem sziveihetem, ha valaki mosatlan kézzel ül az ebédhez. Ezzel szemben megszívleljük valakinek a Jó tanácsait, vagyis elfogadjuk, szívesen veszsziik a Jó tanácsokat. — Nagyon gyakran találkozunk beszédben és írott szövegekben egyaránt a különböző téves használatával, amikor is a k il I ö n f é1 é t szorítja ki. A k ü lö n b ö z ő szó ugyanis azt |elenti, hogy két vagy több dolog egymástól különbözik, tehát nem egyforma. A különféle jelentése viszont: többféle, sokféle. Ezért helytelen a következő mondatban: A harcban különböző fegyvereket használtak a katonák. Helyesen: különféle, többféle, sokféle fegyvereket... Az orgonasípok ezzel szemben különböző nagyságúak, azaz nem egyformák; az osztályban a gyerekek tanulmányi eredménye különböző, nem egyforma, hanem különbözik; a testvérek haja különböző színű lehet, vagyis másmás színű, de semmiképp nem lehet különféle színű, azaz sokféle színül PESTHY MÁRIA ÜJ SZÓ 10 * 1985. április 10.