Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

Nem segít a provokáció A bonni kormányt az utóbbi hó" napokban üldözi a balszerencse. Az adenaueri időkben megcsontosodott politika Erhard kancellársága alatt alig lett rugalmasabb, ugyanolyan érzéketlen a realitások iránt, mint évekkel ezelőtt és ezért nem csoda, hogy egymás után érik a kudarcok. A nyugatnémet propagandagépezet ugyan megkísérli elkenni a sikertelenségeket és a nyaktörő mutatványoktól sem riad vissza: sikerré próbálja szépíteni a vereséget. Mindez azonban a tényeken mit sem változtat. • KUDARC A NATO-BAN Az első jelentős kudarc Bonnt a NATO-ban érte. A többség elvetette az NSZK javaslatát, amely felszólította a nyugati nagyhatalmakat, tegyenek újabb kezdeményező lépéseket a német kérdésben. Ez annyit jelent, hogy Washington és Párizs finoman Erhardék tudtára adta, hogy „az önrendelkezés alapján tervezett újraegyesítés" bonni koncepciója (amely az NDK bekebelezését jelenti), nélkülöz minden reális alapot és olyan délibábkergetés, amelyet elutasít a békére vágyó németek többsége is. Az Egyesült Államok vezető politikusai többször is kijelentették, hogy Bonnak keresnie kell a közeledést Kelettel és egészséges kapcsolatokat kell teremtenie a szocialista országokkal. A revansista követelések már egyre népszerűtlenebbek és komoly nyugati politikusok sem igen támogatják. A H allstein-doktrínába merevített „egyetlen Németország létezik és ez az NSZK" elvet kikezdte az idő, amely megköveteli a nyugatnémet politika alapvető átértékelését, rugalmasabbá tételét. Ezt Bonnban is sokan látják, sokkal többen vannak azonban azok, akik képtelenek új platformot kidolgozni és legtöbbször az uralkodó Kereszténydemokrata Párt sáncai mögül bírálják és torpedózzák a régi doktrínától való minden eltérést (pl. Adenauer, Strauss stb.). Így nem csoda, ha Erhard kormányának az utóbbi hónapokban nem teremnek babérok. • MULTILATERÁLIS CSEND A nyugatnémet diplomácia rendkívüli erőfeszítéseket tett a hírhedt multilaterális atomhaderő megteremtésére, amely mint ismeretes, atomfegyverekhez juttathatná Bonnt. A terveket ugyan még véglegesen nem temették el, de az utóbbi hetekben a körülöttük támadt nagy csend azt bizonyítja, hogy Bonn hatalmas atomfegyverszerzési étvágyát a nyugati szövetségesek nem elégítették ki. Az igaz, hogy ebben döntő szerepe van a szocialista országok határozott állásfoglalásának, a világközvélemény tiltakozásának és a nyugati szövetségen belüli ellentéteknek, a lényeg azonban az, hogy ezt is nyugodtan a bonni kudarcok listájára írhatjuk. A fasiszta bűnök elévülése körüli vita is megnyirbálta Bonn tekintélyét. A világszerte lezajlott tüntetések felrázták a nyugati közvéleményt is és élesen rávilágítottak a bonni „demokráciára", amely üldözi a kommunistákat és más haladó gondolkodású személyeket, de nyugodt lelkiismerettel megbocsátást, elévülést hirdet a fasiszta tömeggyilkosoknak, hóhéroknak. Az elévülési vita többet mond a mai NSZK-ról, mint több kötetnyi elemzés. S hogy kénytelen-kelletlen négy és fél évvel meghosszabbították a náci bűnök elévülését, ez elsősorban, ha nem kizárólag, a közvélemény nyomására történt. Mindenesetre az egész elévülési cirkusz nem válik Bonn dicsőségére. • A LEGNAGYOBB VERESÉG A bonni kormány fennállása óta a legnagyobb vereségét talán Egyiptomban szenvedte el, amely méltó betetőzése volt a megcsontosodott bonni politikát ért kudarcsorozatnak. Az történt ugyanis, hogy az NSZK kétkulacsos politikát folytatott a Közel Keleten, hogy megnyerje Izrael jóindulatát és elhallgattassa a volt nácikat alkalmazó bonni állam bírálatát, különféle kártérítési címen óriási összegeket adományozott Izraelnek, sőt ingyenes fegyverszállítmányokkal is „segítette". Persze igyekezett suba alatt elintézni az ügyet, mivel ugyanakkor Egyiptommal és a többi arab országgal is a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére törekedett. Gazdasági támogatását azonban politikai feltételekhez kötötte és egész addig ment a zsarolásban, hogy Nasszer elnököt rá akarta venni Walter Ulbricht látogatásának lemondására. Erre az imperialista nyomásra Egyiptom és számos arab ország megadta a méltó választ: Megszakítja gazdasági kapcsolatait az NSZK-val. Ha nem is mindegyik arab ország vállalt egyformán szolidaritást Kairóval, Bonn az arab világban alaposan eljátszotta tekintélyét és befolyását. A kudarc olyan nagy, hogy egyes ellenzéki lapok nyíltan a kormány tehetetlenségéről írnak és lemondását követelik. Ha figyelembe vesszük, hogy az NSZK-ban az idén választások lesznek, akkor megértjük, mit jelentenek e kudarcok az uralkodó pártnak. Kétségbeesetten kiutat keresnek az elszigetelődésből és szeretnék viszszaszerezni alaposan megtépázott tekintélyüket. Ezért agyalták ki a nyugatberlini provokációt. • PROVOKÁCIÓ! Amikor a bonni parlament és kormány elhatározta, hogy Nyugat-Berlinben tartja meg ülését, azzal számolt, hogy tettével alaposan kiélezi a nemzetközi légkört, és a bevált feszült ség-gócban" olyan helyzetet teremt, amely magára vonja a világ figyelmét, elhomályosítja a bonni kudarcokat és felkorbácsolja a nacionalizmust, revansizmust az NSZK-ban. A nyugati hatalmak is bűnrészességet vállaltak a berlini provokációban, amikor Bonn védelmére keltek. A nyugatnémet parlament és kormány bonni ülése nyílt provokáció, hiszen a nyugati hatalmak felelős politikusai az elmúlt években nemegyszer leszögezték, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a szövetségi köztársasághoz. 1959. május 22-én a francia külügyminiszter a genfi értekezleten kijelentette: „Amikor az NSZK létrejött, nyíltan megmondtuk, hogy Nyugat-Berlint nem csatoljuk hozzá ... Nyugat-Berlin területe nem tartozik az NSZK-hoz." 1964. november 6-án Gordon Walker akkori angol külügyminiszter is határozottan kijelentette, hogy NyugatBerlin soha sem tartozott és nem is tartozik az NSZK-hoz. Se szeri, se száma e tényt bizonyító okmányoknak, nyilatkozatoknak, Bonn azonban mit sem törődik a nemzetközi egyezményekkel, a különféle parlamenti bizottságok berlini ülésezései után ezúttal még egy szélesebb körű provokációra szánta el magát és sajnos, a nyugati hatalmak saját kötelezettségvállalásaikat megszegve, az NSZK vezetőinek kezére játszottak. A sajtó egy jelentős része nyíltan elítéli a bonni kihívást. A Münchenben megjelenő Abendzeitung szerint a nyugat-berlini demonstráció értelmetlen hetvenkedés és egyetlen eredménye csak az lehet, hogy a világ közvéleménye a szövetségi köztársaságot elítéli, mivel a világ egy érzékeny pontján, rossz időpontban zavarja meg a békét. • MIT SZÓLNAK » A NYUGAT-BERLINIEK? Természetesen az NDK nem nézhette tétlenül a nyílt provokációkat és ezért elhatározta, hogy területén nem engedi át a nyugat-berlini ülésre utazó képviselőket. Többször is lezárta a Berlinbe vezető utat és alapos vizsgálatnak vetette alá a Nyugat-Berlinbe utazókat. A képviselők a nyugati szövetségesek repülőgépein ugyan eljutottak a berlini ülésre, azonban tudomásul kellett venniük, hogy az NDK határai sérthetetlenek és csakis az amerikai megszálló hatóságok tudják őket becsempészni Berlinbe. A nyugati hatalmak szokás szerint az egyezménysértésért ezúttal is megpróbálták a felelősséget áthárítani a Szovjetunióra és a burzsoá sajtó is igyekezett durva beavatkozásra heccelni a nyugati hatalmakat. Ez azonban felelősségüket cseppet sem csökkenti. Az egész berlini provokációból a legnagyobb tanulságot Nyugat-Berlin lakossága vonhatja le. Szüksége van-e arra, hogy a bonnt urak valóban „frontvárossá" változtassák, vagy jobb, ha egyelőre saját útján halad? A határátlépési engedélyek tömeges kiadása kedvező légkört teremtett Nyugat-Berlinben. Ez az az út, amely a jövőbe mutat. Kérdés, hajlandók-e a bonni politikai kudarcért megfizetni a váltságdíjat és a nyugatnémet kormány provokációinak eszközeivé válni? Ez elsősorban a nyugat-berliníeken múlik. SZŰCS BÉLA 113 MILLIÓ TANKÖNYV A múlt hónapban sokat olvashattunk a könyvekről, kiadási tervekről, a könyvkiadás terén mutatkozó hiányokról és kedvező jelenségekről, mert március a könyv hónapja. Azonban márciusban sem olvashattunk azokról a könyvekről, amelyek az emberformálás legfontosabb eszközei: a tankönyvekről. Kevesen tudják, hogy az Állami Tankönyvkiadó vállalat nemcsak a legrégibb könyvkiadó Csehszlovákiában, hanem a legöregebb kulturális intézmény is, hiszen jövőre lesz 190 éve annak, hogy Mária Terézia a cseh földön működő jezsuita könyvnyomdát átadta a cseh iskolaügyi bizottságnak és ez az állami tankönyvkiadás kezdetét jelentette. A vállalat kiadásában évenként körülbelül 1500 cím jelenik meg, de néha ez a szám meghaladja a háromezret is. Az utolsó tíz év alatt 113 558 000 tankönyv került a tanulók kezébe és ehhez 30 320 tonna papirost használtak fel. Ha egyszerre akarnánk ezt a papírmennyiséget elszállítani, akkor 101 harminc vagonból álló vonatszerelvényre lenne szükségünk. Száztizenhárom millió tankönyvi Alapfokú és középiskolák számára, főiskolai jegyzetek, nyelvtankönyvek, szótárak, térképek, pedagógiai szakirodalom és ezenkívül: 32 folyóirat a tanítók, gyermekek, ifjúság, szülők és az egész társadalom számára, havonta mintegy 900 000 példányban. Tankönyveink világviszonylatban Is a legjobbak közé tartoznak. —so-Az Electi közli, kW k ÁÍLÁS © „Szép környezetben — Jő kereset". Ügyes, dolgos lányok és aszszonyok 16 évtől 30-ig jelentkezhetnek munkára a „SEBA" n. p. Tanvald fonógyárban. A munka könnyű és érdekes. Lakás hajadonoknak és gyermekteleneknek van. Jelentkezni lehet írásban ezen a címen: Ernest Král, Levice Malinovského 15. ÜF—819 •íjra/arci • Salátának való 25 kg uborkamag eladó. Az érdéklödök bármelyik napon jelentkezhetnek Pál János lakásán Vlčany-ban, a Bufai majorban. Ü—038 • Zongora eladó. Cím: özv. Süteöné, Šahy, Národného povstania 22. 0—028 • Árvácska-palántákat bármilyen mennyiségben üzemeknek és kertészeknek azonnal eladunk. Záhradníctvo a reakreaCné služby mesta Bratislavy, Rozdelovňa, Uršulínska 10. telefon 345-09 ÜF—828 Szovjet cirkuszművészek Bratislavában Mennyit eszik egy elefánt? * Kötéltáncosok Dagesztánból Tavasz jöttével megérkeztek Bratislavába az első sátorverők is. A bratislavai Központi Piac mögött elterü16 térségen reggeltől estig szorgos kezek verik földbe az acél ékeket, emelik a támoszlopokat és vizsgálják a ponyvatetőt kileszftő köteleket. A Humberto Cirkusz ISO alkalmazottja építi a hatalmas, 3500 férőhelyes cirkuszsátort. Gond, probléma persze akad. Mert például ki gondolná, hogy egy elefántnak napi másfél mázsa takarmányra van szüksége, vagy hogy a négy fóka étlapján napi 40 kiló hal szerepel. Ki gondolná, hogy egy cirkuszhoz hozzátartozik az asztalos-, kovács-, lakatos-, villanyszerelőműhely is? Ma még csak az épülő cirkusz vázát láthatjuk, de néhány nap múlva, április 17-én a Szovjet Állami Cirkusz 50-tagú csoportja mutatkozik be a bratislavai közönségnek. A felszabadulás óta ilyen nagy létszámú külföldi csoport még nem szerepelt hazánkban. Közöttük van Vlagyimir D ur o v nemzeti művész, a csodálatos módszerekkel dolgozó állatszelídítő, aki szüleitől örökölte tehetségét. Megcsodálhatjuk Jaragi Hadzsi K u r b an o v, nemzeti művész 12-tagú kötéltáncos csoportját, amely a távoli Dagesztánból érkezett hozzánk. Megcsodálhatjuk a szovjet cfrkuszművészek páratlan tudását, amelyet megcsodáltak már az amerikai, francia, magyar, angol, olasz és német cirkuszlátogatók is. Épül a cirkusz, örvendeznek a gyermekek és azt hiszem, hogy mi, felnőttek ls. (—erf—} illn. kW ktor ára a s~ereára peillió flnl• Budapesti lakásért elcserélem lakásomat Bratislavában, Palárikova u. 2/c. L. Bohus. 0—027 • Magyarországon, Tatatővároson levő 3 szobás, összkomfortos lakásom elcserélném hasonlóért Nyugat-Szlovákiában, vagy eladnám. Lőrincz Géza. Šafárikovo. , 0—023 őszinte köszönetünket fejezzük ki rokonainknak, jóakaróinknak, jóbarátainknak és mindazoknak, akik feleségemet és édesanyámat, Renczés Józsefné — Pálinkás Emíliát utolsó útjára elkísérték, ravatalára koszorút helyeztek és mély fájdalmunkban osztoztak velünk. Kollegiális szeretettel mondok ez úton is köszönetet a heiybell grafikai üzem alkalmazottainak, akik a temetésen testületig megjelentek. Renczés József és fia Tibor Ü—029 UDVARIASSAG K

ÖNNYŰ udvariasnak lenni a királyt követ fogadásán! De légy udvarias, amikor az a „lókötő" anyagmozgató elcsatangolt valahová, az a szőrszálhasogató mester meg nem ad prémiumot... és akár udvarias vagy, akár nem, ugyan oda futsz... Megálljunk! Azért mégsem ilyen egyszerű a dolog. Abban az udvariasságban mégis csak lesz valami. Így vagyok például én. Szívből utálok kérdőíveket kitölteni és hiánycikket vásárolni. De ha nekem a hivatalnok visszaköszön és rendesen megkér, hogy azt a kérdőívet mégis csak töltsem ki, „tudja, ez a nyilvántartáshoz kell", akkor én azt a kérdőívet kitöltőm, s még csak nem is bosszankodom. Ha nekem az elárusító azt mondja: „A Manón Lescaut Nezval-kötet már sajnos elfogyott, de várjon egy pillanatig, hátha maradt egy... Nem, nem maradt, sajnálom ..." — akkor én hálából veszek egy egészen felesleges könyvet, hadd teljesítse az a kislány a tervet, megérdemli. Mert én nem vagyok szekáló természet, aki kirakatja magának az összes polc tartalmát a pultra és aztán nem vásárol semmit. Nemcsak ez a baj! A fiatalok hetykesége, nyeglesége, neveletlensége a baj? Ja, a fiatalok? Hát azok kérem ki nem állhatják, ha valaki mást mutat és mást tesz. Mivel kevés az élettapasztalatuk, sokan azt hiszik, hogy minden udvariaskodás egyben képmutatás is. S mert helyette mást nem találtak még fel — maguk a fiatalok sem —, hát elvetik az udvariasságot és maradnak udvariatlanok. Tehát: egyes fiatalok még nem tudják milyenek legyenek, hogy ne legyenek képmutatók. S így még semmilyenek, más szóval kiforratlanok. Viszont megmondhatjuk nekik, milyenek lehetnének: fegyelmezettebbek. Csak addig bírja ki, amíg nem jönnek rá, hogy az udvariasság nem minden esetben képmutatás. Azt, hogy az udvariasság nem képmutatás, be kell bizonyítanunk. Az udvariasságnak szerepe, funkciója van. Sok vonatkozásban. Be lehet fogni egy jó ügy szolgálatába. Figyeljük csak: az élet napjainkban kollektívabb lett. Egymásra utaltabbak az emberek, minden termelési, szervezési, kulturális s egyéb tevékenységet sok ember közösen végez. Oqy és olyannyira közösen, hogy olykor már egymás „idegeire mennek'. Kell ez nekünk? Nem enyhíthetünk ezen egy kis udvariassággal? Dehogyis nem. Es ezzel sok mindent elviselhetőbbé, kedélyünket derűsebbé, életünket — ha nem is sokkal, de kissé — napsugarasabbá tehetjük. Tudja-e kedves olvasó, hogy ez nem is olyan kevés? De még mennyire nem. H

A NEM VAGYUNK UDVARIASAK egymáshoz, azzal nyugtatjuk magunkat, hogy „őszintébbek" lettünk. „Rájöttünk", hogy jók vagyunk mi úgy, ahogy vagyunk. Ha, tegyük fel, szeretem a borravalót s nem szeretem a vendéget, akkor én azt őszintén bevallom. Ha a vendég kér valamit, „kinézem", ha borravalót ad, megköszönöm. Mert én őszinte vagyok. Es ha nem tetszik, találjanak helyettem mást. S itt eljutottunk valaminek a lényegéhez: figyelik a henteseket mostanában? Még meg is kérdezik néha, mire lesz a hús, mert levesbe ez jó, párolni amaz. Emlékszünk mi ugyanezekre a hentesekre a nagy sorakozás idejéből: „Viszi, nem viszi, nem kap mást." A vevő kezd ismét vevő lenni. A fogyasztási statisztikai adatot az eladó „nézhette ki" az üzletből. A vevő viszont majd szépen az udvariatlan elárusítót „nézi ki". Bizony. Erre jó lesz felkészülni! Még valami fekszik a szívemen, hadd mondjam el. Közeleg a turistaidény. Sokan közülünk közismerten neveletlenül viselkednek külföldön. Például csúnyán beszélnek. Nem mondom, a Hawai szigeteken ez fel sem tűnnék, mert ott nem értenek meg, de oda mi keveset járunk. Mi inkább ide, a szomszédba, a Balaton mellé utazgatunk nyaralni. Ott pedig nagyon jól megértenek. Kívánom a neveletlen és a csúfbeszédű turistáknak azt, amit az Orion-gyári munkásfiatalok között átéltem, amtkor elmesélték, hogyan viselkedett némely turistánk a Balatonnál. Pirultam helyettük. Nem mondom, hogy vezessük be azt az üzbég szokást, melyet két sivatag között szovjet Közép-Ázsiában, egy pusztán tapasztaltam, ahol az udvariaskodásnak az égvilágon semmi, de, semmi értelme nem volt. A homoktól, portól és hőségtől gondolkozni sem volt kedve az embernek, nem még udvariaskodni. S akkor egy idős üzbég bácsi jött szembe. Köszöntem, véleményem szerint nem udvariatlanul. Barátom, Ahmed, azonban szívéré tette a kezét, mélyen meghajolt s értelmesen, hangosan megszólalt. Nem is szólalt — szózatot intézett: „Szálem aleikum!" No ne, ez túlzás Ahmed — gondolom. De a bácsi is ezt csinálja. Felém is. Mit tegyek most? Nevetséges lennék, ha utánozni kezdeném őket. Ahmed is megnyugtat: „Tőled ezt nem várják, te külföldi vagy, nálatok más a szokás". Igen, igen nálunk más a szokás — hagyom rá hálásan, de érzem, valami itt sántít. Nálunk talán nem szokás mélyen tisztelni az idősebbet, egymást? De igen, csak „szégyeljük" megmutatni. J

ÖL VAN, egyezzünk meg: Nem kell földig hajolni, s „béke veled"-et kiáltani fennhangon, de ne feledjük el: az udvariasság segít élni, pozitív funkciója van, jó és mindenki által élvezhető. Higgyék el, nekem például egész nap jobb a kedvem, ha az a csitri az első emeletről reggel a lépcsőházban illedelmesen köszön. Szerezzük meg ezt az örömet egy másnak. VILCSEK GÉZA ATOM-ARJEGYZEK amerikai General felszerelési költsége 15 dollár. Egy mi ric cég árjegyzéke millió dollár. Az 500 kapacitású real hogy egy 50 ezer ezer kW erejű reaktor 31—32 millió, capacitású energo- ára 21 millió, míg a lési költségek or ára 8 millió villanytelep felszereié- dig 103—107 mi r és a villanytelep si költsége 85 millió lár. APRÓHIRDETÉS Cl SZÖ 4 * 1965. április 10.