Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

Város a Sajó partján r alán a helybeliek közül sem tudja mindenki, hogy a laktanya környé­kén talált nagy kiterjedésű urnatemető ta­núsága szerint ez a hely már az időszámí­tásunk előtti 3000—2500-as években lakott terület volt. Rendszeres régészeti kutatá­sokat nem, csupán szórványos vizsgála­tokat végeztek itt. A leletek részben Martinba, Poprádra, Banská Bystricára és Rimaszombatba — múzeumba kerültek. Néhány teljesen épen maradt urnát tartalmával együtt a városi nemzeti bizottságon őriz Iván Lajos, aki szabad idejében kedvtelésből foglalkozik az elmúlt idők emlékeinek gyűjtésével. „Tornália" néven a helység neve első ízben a pápai adószedők 1041-ből szárma­zó listáján szerepel. A radványi kerületi levéltárban elhelyezett egyházi krónikák­ban található a következő adat, mely sze­rint a Tornallyaiak uradalmához tartozó jobbágyfaluban 1427-ben 46 jobbágy élt. A mostani református templom helyén ak­kor templom állt, melyet Jiskra huszitái birtokukba vettek. A jelenlegi református templom 1526 körül épült katolikus temp­lomként. Szószéke 1600-ból való. 1459-ben Mátyás hadai visszavették a huszitáktól Tornaiját és Gömört. A volt Tornallyai-kas­tély kertjében ma is látható rom a gömört vár egyik őrtornyának maradványa. Egyik ura, Tornallyai János, a mohácsi csatában vesztette életét. A törökök 1556-ban vonul­tak át a városon. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc, amikor a rozsnyói titkos tanácskozásra ment, átuta­zott Tornaiján. Az 1831—32-es kolerajár­vány idején Kazinczy Ferenc vesztegelt néhány napig a városban. A kolera gyak­ran pusztított itt az elmúlt századokban; utoljára az 1871 — 1873. években dühöngött a vész a vasútépítés idején. 1919 ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején Tornaiját háromtagú direktórium vezette, melynek elnöke Lengyel Sándor iskolaigazgató volt. A Vörös Hadsereg so­raiban a város számos lakosa harcolt. A helybeli temetőben hat vöröskatona nyugszik. A Csehszlovák Kommunista Párt helyi szervezetét 1923-ban alakították meg Péntek Sándor, Andrási József, Juhász Já­nos, Kalo László, Kalo Pál, Balázs Ferenc, Gergely Pál és más elvtársak. Az 1932. évi választásokban a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot. A félévtizedes Horthy-megszállásnak 1944. december 19-én a felszabadító szov­jet hadsereg vetett véget. A harcokban 202 szovjet és 5 román katona esett el. ^ . m O a o -O •a w C < < • < Z Oč o Ötszáznál több fellépés A város egyik büszkesége a „Cierťažen" táncegyüttes, amely Szemko Miklós vezeté­sével 1956-ban alakult meg. Az együttes min­den évben részt vett az ifjúsági alkotóverse­Soňa Svecová nyen. Mindigaz első és a máso­dik helyen végzett. Nemcsak ha­zánkban, hanem Franciaországban, Olaszországban és Magyarorszá­gon is ismertek. Eddig több mint ötszázszor léptek fel. Tevékenysé­gükért 1960-ban a köztársasági elnök a „Kiváló Munkáért" ér­demrendet adományozta nekik. A harmincnyolc tagú együttes alapító tagjai közül már csak Bauer Jóska táncol. A többiek újak, de mindegyikük szorgalma­san gyakorol, hogy tovább öreg­bítsék hírnevüket. A legjobb barát A városi könyvtárnak kilencezer kilencven kötete van. Tavaly (Kirá­lyit bele nem számítva) 16 471 köte­tet kölcsönöztek kl. Egy-egy könyv tehát csaknem kétszer került kéz­be. A legolvasottabb írók a klasszi­kusok. közöttük Jókai és Móriczé az el­sőség. Nagy közkedveltségnek ör­vend GySri Dézsa regénytrilógiája, amelynek cselekménye a környéken Játszódik le. A legszorgalmasabb olvasó: a Boros, a Lax és a Demeter család, valamint az idős Beke néni. Nemcsak a fel­nőttek, a gyerekek ls jől érzik ma­gukat a könyvtárban. Nekik minden vasárnap mesedélelőttöt rendeznek. A közeljövőben Cervenák: „Ogyesz­szai partizánok" és Rácz Olivér: „Megtudtam, hogy élsz" című köny­véről rendeznek vitát. Az olvasók kívánsága: minél több új könyvet! És végre fessék már ki a könyv­táratl AMI SZEMBETŰNIK A városban egyre kevesebb a kétnyelvű cégtábla. Az üzletek homlokzatán kicserélik a régi táblákat, s az újakon sok eset­ben csak szlovák felirat van. A városi nemzeti bizottság elnö­ke szerint ebben a kérdésben a felsőbb szerveknek kellene állást foglalniuk, mivel a cégtáblákat a vállalatok készítik, amelyeknek székhelye messze, sokszor a ke­rületen is túl van. A legfelsőbb pártszerveknek világos az állásfoglalásuk: a ve­gyes lakosságú területeken be kell tartani a kétnyelvűséget. Ezért szükséges, hogy ezt min­denütt következetesen érvénye­sítsék. A város utcáit jelző táb­lákat az itteni nemzeti bizott­ság rendelte meg, magyar fel­iratok nélkül. A város két kommunista már­tírjának, a fasiszták által halál­ra kínzott Péntek és Nagy elv­társaknak emlékét megörökítő tábláról is hiányzik a magyar felirat. Talán ehhez is a felsőbb szer­vek állásfoglalása szükséges? JÓ LENNE... A városban kevés a munkalehető­ség. Naponta félezernyi ember uta­zik munkába. Legtöbben a Kelet-szlo­vákiai Vasmű építkezésére, mások Lubeníkra meg Rimaszombatba, a Já­rási székhelyre. Érthetően nagy érdeklődést keltett az a hír, hogy a Nemzetvédelmi Mi­nisztérium és a Könnyűipari Minisz­térium között tárgyalások folynak a laktanya épületeinek üzemi célok­ra történő átadásáról. Ennek megva­lósításával több száz ember találna helyben munkaalkalmat. A Nemzetvédelmi Minisztériumban ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy leienleg átértékelik a hadseregbeli állóalapok kihasználását. Ennek be­fejeztével, szeptember elseje után hozzák nyilvánosságra, hogy az épü­leteket átadják-e más célokra. A legújabb értesüléseink szerint remény van arra, hogy az Illetékes szervek az említeti határidő előtt elintézik a tornaljaiak kérését. UTOLSÓKBÓL ELSŐK Négy évvel ezelőtt a helyi szövetkezetről nem sok jót le­hetett hallani. Az illetékesek más kiutat nem találva, javasol­ták az egyesü­lést a királyi szövetkezettel (azóta már a két helység Is egyesült). Az egyesített szövetkezet elnö­ke Bató János lett. Már az első években megmutatkozott, hogy ért a szövetkezet irányításához. A munkaegység értéke elérte a Bató János 15 koronát. Az idén a 10 korona előleg mellé munkaegységenként 12 koronát fizettek. A Dóbi család 16, Vargáék 14 ezer koronáról szó­ló betétkönyvet kaptak. A szövet­kezetben a múlt évi havi átlagke­reset 1490 korona volt. Tavaly terven felül 57 000 liter tejet, 286 mázsa sertéshúst, 20 000 darab tojást és 29 vagon cukor­répát adtak el. Tizenhét hektáron gyümölcsfát ültettek ki, s ugyan­olyan területet telepítenek be a közeljövőben is. Az idén a gabo­nafélékből 85 hektáron 34 mázsás hektárhozamot terveznek. Bevált az egyesítés. Az elnök is. • 1850-ben 870 ember élt Tornai­ján. A legutóbbi népszámlálás alkal­mából a városnak 4505 lakosa volt. 0 Évente átlag 70 házasságkötés­re 3—4 válás esik. Ex az arány azt mutatja, hogy a házasságok csekély kivétellel megalapozottak. O Sok turista utazik keresztül a városon. Egyesek szeretnének meg­hálni, de nem tudnak, mivel a szál­loda csak 18 ágyas Tervbe vették, hogy az egykori Buck szállót — amely ma lakóház — eredeti rendel­tetésének adják át. 0 Évenként átlag 110 az újszü­lött. A városnak 36 nyolcvan éven felüli lakosa van. O Hiánycikk a kerékpár, a vil­lany vasaló, a varrógép, és az Iskolai füzet.. A közelmúltban az üzletveze­tő 150 kerékpárt rendelt, de csak kettőt kapott, holott a tavasszal 300 ls gazdára találna. • Két pályás kuglizó épttl a Zol­tán-kertben. Az átadás határidejét május l-re tűztél/ ki. A kuglizóval egyetemben épUI a gondnokház is. így a jövőben a gyermekpark sem lesz felügyelet nélkül. O Ha minden ]ól megy, május l-re felavatják az ÚJ szabadtéri színpa­dot. A több mint Kétezer ülőhelyes amfiteátrumban széles vásznú fil­met is vetíthetnek majd. • A váró; három postása: Do­biáš, F ti k ŕí és Chovancek elvtársak naponta 63B napilapot kézbesítenek, 104-et pedig eladnak. O A főtéri autóbusz megállónál Igen nagy szükség van egy váróte­remre. A diákok és a felnőttek a várakozási időt a cukrászdában és a falatozóban, sokan pedig az orvosi rendelő várótermében töltik. Addig is, amíg a váróterem elkészül, azok az autóbuszok, amelyeken a diákok utaznak, az Iskolától Indulhatnának, Illetve, oda szállíthatnák a tanuló­kat. © A művelődési ház a város kul­turális életének központ)a. Számos rendezvénye közül kiváltképpen a minden vasárnap délután megrende­zett „alkoholmentes" teadélutánok népszerűek. Ezeket átlag ötven-hat­van fiatal látogatja. Sokkal nagyobb lenne a részvétel, ha a város három diákotthonában lakó tanulókat 1« odaengednék. Az oldalt írta : GÄL LASZLÖ és NÉMETH JÁNOS NÉPSZERŰ EMBER Rösszel Dezső a város és a környék egyik legismertebb és legnépszerűbb embere. Sok évtizede borotválja és nyírja a férfinépet. Hetvenedik évét tapossa, de külseje és mun­kabírása alapján tíz-tizenkét évet nyugodtan letagadhatna. Ma a helybeli borbélyműhely vezetője, melyben két váltás­ban nyolc borbély dolgozik. Derűlátó, kedélyes, tréfaszerető ember Számos anekdota forog róla közszájon. Negyvenhat­ban például, a „deportálások" idején őt is elvitték Csehor­szágba mezőgazdasági munkára. Ehhez — vérbeli borbély lévén — semmit sem értett. Azt állítják róla, hogy először fordítva fogta a szekér elé a lovakat. Ez természetesen merő kitalálás,mert — saját maga mondta —, az ott töltött fél év alatt egy vödör vizet sem adott a lovaknak, a közelükbe sem ment, úgy félt a tüzes állatoktól. Rösszel Dezső agglegény. Megkérdeztük tőle: • Megnősülne-e, ha újra kezdhetné az életét? — Ha mostani tapasztalatommal még egyszer huszonöt éves lehetnék, feltétlenül megnősülnék — hangzott a hatá­rozott válasz. • Hány embert nyírt és borotvált meg életében? — 1913-ban kaptam meg a segédlevelet. Naponta átlag húsz embert számítva úgy vélem, elég szép szám Jönne ki. • Mi a véleménye a borravalóról? — A magániparosnál az alkalmazott keresetét a borravaló számításba vételével szabták meg. Ma minden borbélynak jólesik, ha borravalót kap, de erre nincs feltétlenül szük­sége, munkájáért rendes fizetést kap. A vendégeknek mint­egy hatvan százaléka ad borravalót. • A fiatalok közül sokan kérnek beatles frizurát? — Állíthatom, hogy tőlünk nem került ki egyetlen ilyen frizurájú sem. Ha mégis láthatók a városban egyes fiatalok ilyen hajjal, az mind egyéni kreáció. A hajviselet ízlés dol­ga, de szerintem annak, aki Ilyen frizurát visel, nagyon sossz az ízlése. MIKOR KÉSZÜL EL A FÜRDŐ ÉS A SPORTSTADION? Körülbelül egy évtizede már, hogy a vasút túlsó oldalán, a legkiválóbb termőföldből mintegy két és fél hektárt kisajátítot­tak stadion számára. Földgyaluk túrtak, építőanyagot hordtak a helyszínre, sínpárt fektettek le. A munka nagy lendülettel megindult. A sportszövetség vezetősége tetemes összeget fordí­tott az építkezésre. Aztán egyszerre alábbhagyott a lendülettel, majd teljesen leállt a munka. Cgy látszik, rosszul gazdálkodtak az anyagi eszközökkel. Elveszett a kész tervrajz, eladogatták az építőanyagot, a kisajátított föld egy részét éveken át magán­személyek használták, míg végre a múlt évben visszakerült az állami gazdasághoz. — Mikor készül el a sportpálya? — teszik fel sokan a kér­dést. Eugen Svec, a városi nemzeti bizottság elnöke és Csízi János titkár szerint az építést a városszépítés keretében folytatják, de csak a fürdő és uszoda felépítése után. Egyidejűleg két nagy építkezést nem végezhetnek. A fürdő már nagyon kell. A Sajó az Ipari üzemektől szennyezett, ezért a tornaljaiak nyáron is kádban fürödnek. A fürdőt már az idén át akarják adni rendeltetésének. Az építkezés második részét, az épületeket 1967-re készítik el. Az­tán folytatják a sportstadion építését. MOSNI JÓ?! A tornaijai közszolgáltatási üzem 22 féle szolgáltatást végez. Vannak ágazatok, amelyekről elismeréssel nyilat­kozhatunk. A mosásról, ruhatisztításról jót mondani azon­ban nem lehet. A múlt év áprilisáig a város és a környék asszonyai sehol sem mosathattak. A fehérneműt ma ls Ri­maszombatban mossák, s nagyon hosszú a mosás határide­je. Változás e téren egyhamar nem várható, mivel a moso­dának szánt helyiségből még nem költöztek ki a lakók. Jövőre végre felépítik az új szolgáltatások házát, ami re­mélhetőleg megoldja a mosás kérdését is. MEGJÁRTA A POKLOT Sikátori László harmincegy éves korá­ban lépett a pártba. Mindig ott volt, ahol sztrájkot, tüntetést szerveztek Többször bebörtönözték. A magyar megszállás ide­jén állandó felügyelet alatt állt. Közelgett a felszabadulás napja, ami­kor megint szuronyos csendőrök jöttek érte. A városházára hurcolták. — Nagy Pistát és Péntek Sándort már ott találtam — emlékezik vissza Sikátori elvtárs. — Vagy harmincunkat gyűjtöttek össze, aztán egyik októberi napon vonat­aiKaton László ra ültünk. Komáromban a Gestapónak adtak át bennünket. Agyoncsigázva, félholtan értek a flossenburgi elosztótá­borba. Egy hét múlva útnak indították a csoportot Herz­berg felé. — Herzberg ... Kín, szenvedés, pokol... Naponta tizen­két kilométert gyalogoltunk a munkahelyre, az ércbányába. Tizenhat-tizenhét óra hosszat tartott a műszak. Naponta egyszer kaptunk enni egy kis híg levest... Ha nem ment a munka, fogytán volt az erő, akkor lesújtott a puskatus ... Los! Los! — hangzott az üvöltés, s ilyenkor tört a csont, hullott az ember. Egy út a munkába — százötven halott. A láger? A hideg borzongatta a hátukat, amikor elhang­zott az appelre szólító parancs. — Néhányszor úgy összevertek, hagy azt gondoltam, nem érem meg a reggelt — mondja. Szűkült a kör, a herzbergi tábort is kiürítették. A nagy­betegeket vagonba zárták s aki vonszolni tudta magát, gya­log indították a dachaui táborba. Május 15-én itt érte meg Sikátori László a felszabadulás napját. Életben maradt, de haza nem mehetett. Ahogy mondani szokták: csak hálni járt belé a lélek. 1945 augusztusában került vissza család­jához, testsúlya akkor sem haladta meg a negyven kilót. A hatvannyolc éves Sikátori László ma már nyugdíjas. Sétálgat, a parkban üldögél, Húsz éve lesz lassan, hogy ki­szabadult a pokolból. 1965. április 10. • (j] SZÖ ä

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom