Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-09 / 98. szám, péntek

AZ UJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER ÉS A MEZŐGAZDASÁG 'Az utóbbi időben népgazdaságunk minden szakaszán gyökeres változások mutatkoznak. Különös figyelemmel értékeljük az elmúlt húsz év gazdasági fejlődését. Megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy a szocialista országépítés terén hatalmas utat tettünk meg, ami elsősorban a nemzeti jövedelem növekedésében, az ipar nagyarányú fellendülésében ás az életszínvonal emelkedésében mutatkozik. A nemzeti jövedelem 1963-ban az 1937. évinek két és félszeresére növekedett, az ipari termelés ugyanazon időben ötszörösére nőtt, A FEJLŐDÉS GYORS ÜTEME mellett a szocialista építés folyamán Időnként fogyatékosságok léptek fel, amelyek fékezték népgazdaságunk sikeres fejlődését. Beigazolódott például, hogy a népgazdaság Irányításának és tervezésének eddigi rendszere nem felel meg a jelenlegi követelményeknek és a gazdaság, valamint a társadalom irányításában szerzett tudományos ismereteknek. Rájöttünk, hogy gondosan tanulmányoznunk kell a jelenkori kapitalizmus gazdaságtanát, s népgazdaságunk és államvezetésünk problémáit a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa többi tagállamaival szoros együttműködésben kell megoldanunk. Emellett a népgazdaságnak azokat az ágait kell előnyben részesítenünk, amelyek számunkra a legjövedelmezőbbek, hogy megteremtsük a nagy hatásfokú .termelés alapjait. Már Marx hangsúlyozta, hogy a kollektív termelési kapcsolatok elsődleges ökonómiai törvénye a munkaidővel való következetes gazdálkodás. Ma minden eddiginél érvényesebb alapelv: csak az a társadalmi termelés haladó és életképes, amelyben állandóan növekszik a társadalmi munka egyes kategóriáinak hatásfoka, tehát mind az élő, mind a tárgyiasult munka, a nyersanyagban és termelőeszközökben foglalt tényezők hatékonysága. A fentiek teljes mértékben érvényesek az ipari termelésre. A mezőgazdaság ökonómiájának néhány különlegessége ellenere az új Irányítási rendszer több alapelvét ebben is alkalmazhatjuk. Az alábbiakban ismertetjük azokat az eltéréseket, amelyekkel a mezőgazdasági termelésben számolnunk kell, hogy elemzésük alapján végkövetkeztetéseink mi. nél nagyobb mértékben hozzájáruljanak a termelőerők és a termelési Kapcsolatok fejlődéséhez. Az 1965. év az előkészítés éve. Az új irányítási rendszer főbb mezőgazdasági vonatkozású irányelveit Időközben mezőgazdasági dolgozóink elé terjesztjük, s miután megvitatták, véleményük alapján módosítva fokozatosan megkezujük megvalósításukat. Az idén lényeges változások történnek a mezőgazdasági beruházások teren. Már jó ideje nagy az aránytalanság a beruházásokat tervező intézetek, a tervezőiroda és a szállítóüzemek között, amelyek az építkezési beruházásokban részt vesznek. A mezőgazdasági üzemekben az építkezési ueruházasok célszerű felhasználásában tapasztalható határozatlanság miatt ezek az ellentétek gyakran uiég fokozódnak, s odáig vezetnek, hogy a mezőgazdasági építkezési beruházások költségesek, hoszszadalmasak, minőségük nem kielégítő és nem szolgálják a mezőgazdasági termelés intenzitásának további foKOzását. Többször lehettünk tanul annak, hogy a mezőgazdasagí üzemeket olyan üzemegyseg felépítésére kényszerítik, amelyek megfelelnek a tervezőknek és a szállítöüzemeknek, de annál kevésbé a beruházást eszközlő szervnek és a mezőgazdasági üzemeknek. Ha a beruházó szerv vagy a mezőgazdasági üzem nem egyezik bele az eredeti tervbe, az a veszély fenyeget, hogy az építkezés egyáltalán nem valósul meg, vagy késik. A tervezőirodák, szállítóvállalatok és gépgyárak kiváltságos, monopóliumszerű helyzete következté2000-BEN 6 MILLIÁRD LAKOSA LESZ A FÖLDNEK? New York (CTK) — Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa mellett működő bizottság adatai szerint századunk végén 6 milliárd lakosa lesz a Földnek. A népszaporulat kérdéseivel foglalkozó bizottság hétfőn fejez, te be harmadik ülésszakát New Yorkban. A befejezésül elfogadott határozat azt követeli, hogy az ENSZ aktívabban vegyen részt a népszaporulati problémák megoldásában. ben a mezőgazdasági építkezési beruházások terén pangás állt be. Megrekedt a műszaki fejlesztés, és ezzel együtt lassult a mezőgazdasági termelés fokozásának üteme. Az új irányítási rendszer ezt az állapotot megszünteti. A mezőgazdasági beruházási építkezésben ezentúl a mezőgazdasági szakemberek véleménye lesz a döntő. MÄR EMLÍTETTÜK, hogy a népgazdaság Irányításának tökéletesítésére hozott új intézkedések életbeléptetésekor különféle körülményeket kell figyelembe venni. A mezőgazdaság legégetőbb, halaszthatatlanul megoldásra váró problémája: a munkaerő biztosítása. A mezőgazdasági dolgozók korösszetétele, a férfiak és a nők aránya rendkívül kedvezőtlen. A mezőgazdasági alkalmazottak 26 százaléka túllépte az 50—60. évet, tehát a produktív korhatárt. Egy 1962-évi statisztika szerint a mezőgazdasági dolgozóknak több mint a fele nő, s a férfiak fele 50 éven felüli. Az összehasonlítás kedvéért megemlíthető, hogy a gépiparban az alkalmazottaknak csak 18 százaléka lépte túl az 50. életévét. Fokoznunk kell továbbá a szakképzettséget, és ki kell dolgoznunk a célszerű jutalmazási rendszert. Az Ifjúság nemcsak hogy nem akar a mezőgazdaságban maradni, mert az Ipari üzemekben jobb körülmények között dolgozhat, hanem egyáltalán nem akar falun élni. Ennek a körülménynek a munkatermelékenységben messzemenő népgazdasági következményei vannak. A mezőgazdasági termelés egy helyben topog, a nagy teljesítményű gépek pedig kihasználatlanul kallódnak. 1936-tól 1963-ig n mezőgazdasági termelésből 2 millió dolgozó távozott, vagyis a mezőgazdasági alkalmazottak 65 százaléka. Ennek következményei persze elkerülhetetlenül megmutatkoztak a termelésben. Ezért az anyagi érdekeltségnek, a munka minősítésének és kultúráltságának kérdéseit, továbbá minden szociális problémát úgy kell megoldanunk a mezőgazdaságban, hogy azok azonosak legyenek az iparban elért színvonallal. A mezőgazdasági termelés fellendítésének további fontos feltétele a célszerű talajgazdálkodás, a termőföld intenzív kihasználása. Hazánkban a többi országokhoz képest aránylag kevés a termőföld. Szlovákiában a mezőgazdasági földterület 60 százaléka terméketlen, vagy kevésbé termékeny. 1961-ben hazánk egy lakosára 30 ár termőföld jutott, a Szovjetunióban 99, Franciaországban 47, Dániában 61, sőt az Egyesült Államokban 201 ár, a világátlag pedig 59,5 ár. Ezért mindennél világosabb, hogy a mezőgazdasági termelés növekedését — mivel a földterület nagyságát nem bővíthetjük tetszés szerint — csak a termelés intenzitásának fokozásával érhetjük el. A' gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kisebb területen nagyobb hozamot kell elérnünk, hogy a társadalom szükségletét biztosíthassuk. Ezt az elvet azonban a múltban nem tartottuk be. AZ EGY HEKTÄRRA ESŰ mezőgazdasági össztermelés hazánkban tulajdonképpen a háború előtti színvonalon mozog. Javulást csak úgy érhetünk el, ha jobban gondoskodunk a talajról. Különösen a talajerő fokozásában sok a pótolni való. ]obb és szakszerűbb trágyázással haladéktalanul változtatnunk kell a talaj kedvezőtlen összetételén. Az eddiginél is nagyobb ütemmel hozzá kell lógnunk az öntözéses gazdálkodás bevezetéséhez. Az idén — a tervek szerint — 100 000 hektáron épül öntözőrendszer, s 1970-ig fokozatosan még 291 ezer hektáron. Az öntözőberendezések építése azonban csupán csekély tlz szazaléka a tervezett meliorációs munkának, ä ez nagyon kevés. Komolyan tanulmányoznunk kell a rétek es legelők szerepét, illetve azt, hogy a rétek és legelók felszántásával bővítsük a szántóterületet. A múltban feltűnő eredményeket értünk el a trágyaleves gazdálkodással. Említsünk uieg néliany pélüát az 1964es évből, amikor — mint ismeretes — Szlovákia területét nagy szárazság sújtotta. A gofcaltovói szövetkezetben (rozsnyói járás) már három éve folytatnak trágyaleves gazdálkodást. Tavaly 15 hektáros parcelláról 1UÜ0 mázsa silókukoricát takarítottak be hektáronként. A selcei EFSZ-ben 800 méteres tengerszint feletti magasságban folytatnak trágyaleves gazdálkodást, és a második kaszáláskor 52 mázsa sarjúszénát gyűjtöttek be hektáronként. Podlavicén, ahol mér négy éve bevezették a trágyaleves öntözést, hektáronként 40—65 mázsa szénahozamot értek el, és a vegetációs Időszakban egy hektár területen átlag 2 szarvasmarhát tartottak. A Lubietovái Rét- és Legelőgazdálkodást Kísérleti Intézetben 1 hektár területen 4 darab szarvasmarhát tartottak, és a vegetációs időszakban átlag 400 kiló húst termeltek kl egy hektárról. A NYITRAI MEZŐGAZDASÁGI FŰISKOLA szakemberei érdekes kísérleteket végeztek a chyzerovcel szövetkezetben, Zlaté Moravce mellett. A szövetkezet trágyalével Javított földjein megfigyelték a fokozott műtrágyaadagolás hatását. Az egyes években a következő hektárhozamokat érték el szénából: 1961 1962 1963 1964 96,2 mázsa 97,5 mázsa 146,5 mázsa 130,4 mázsa Ezek a példák Is bizonyítják, hogy a rétek és legelők hozamának fokozására még rendkívül nagy lehetőségeink nyílnak. Csekély befektetéssel rövid időn belül az eddigi hozamoknak három, sőt ötszörösét takarítjuk be. A legeltetési időt is meghosszabbithatjuk. Szlovákiában jelenleg 372 helyen folytatnak trágyaleves gazdálkodást összesen 23 000 hektár területen. Ha figyelembe vesszük még az öntözés lehetőségét, alapjában véve minden feltétel megvan a mezőgazdasági termelés intenzitásának fokozására. Ez tehát csak attól függ, hogy a meglevő műszaki berendezéseket teljes mértékben kihasználjuk-e. Az irányítás és tervezés üj rendszerével összefügg harmadik fontos tényező az áru-pénz kapcsolat. Hoszszú évekig lebecsültük a társadalmilag szükséges munka jelentőségét. A mezőgazdasági termékek értékesítésének időpontjában egyenértékük nem fedezte a társadalmilag szükséges munka értékét. Kiéleződött továbbá az ellentét a társadalmilag szükséges munka és az Individuális munka között. Ennek következtében a szövetkezeti paraszt nem volt érdekelve a termelés fokozásában, mivel a látszat alapján az a vélemény alakult kl, hogy munkáját kellőképpen nem értékelik, és az nem egyenértékű a többi népgazdasági ágakban végzett munkával. Sem az árpolitika, sem pedig a különbözeti földjáradék nem szüntette meg azt az állapotot. Közismert, hogy a mezőgazdasági termékeket nem a termelő, hanem a felvásárló számlázza ki, és sokszor nehéz ellenőrizni a számlák helyességét. Az adó-vevő és áru-pénz viszonya tisztázásának tehát mérhetetlenül nagy lesz a jelentősége a mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzetének megszilárdításában. A negyedik problémakör a tervkészítés tökéletesítését és szerepét érinti a mezőgazdasági termelés új irányítási rendszerében. Gondoskodnunk kell arról, hogy tudományos alapon kidolgozzunk egy távlati műszaki-ökonómiai tervet. E célból a legmegfelelőbb lenne egy tíz-tizenöt évre elkészített távlati terv, amely a népgazdaság jelenlegi helyzetéből és fejlődéséből indulna ki. / A TÁVLATI TERV kiindulópontul szolgálna egy ötéves terv kidolgozásához, amelynek segítségével a központi szervek biztosíthatnák a távlati tervben kitűzött feladatok teljesítését. A javaslatban megjelölnék mindazokat az ökonómiai tényezőket és törvényeket (kölcsön- és hitelnyújtás, ár- és bérpolitika stb.), amelyek számításba Jöhetnek. Az ötéves terv teljesítése 1—2 éves termelési tervek sorozatából épülne feL Felmerül azonban még számtalan probléma, mint a tulajdonjog formálnak közös tulajdonná való változtatása, az ipar és a mezőgazdaság színvonala közti különbség kiküszöbölése, a szakosítás megoldása, a termelés leghatékonyabb fokozása, az irányító szervek legcélszerűbb rendszerének kialakítása • járáslaktól egészen a minisztériumig. Szükségesnek mutatkozik továbbá a nemzeti jövedelem felosztásának módosítása a mezőgazdasági termelés javéra, az anyagi érdekeltség hatásosabb formáinak bevezetése érdekében. A Földművelésügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági ökonómiai Kísérleti Intézet és további tudományos és kísérleti Intézmények most állítják öszsze a népgazdaság új Irányítási és tervezési rendszerének mezőgazdasági vonatkozású fő irányelveit. Ez természetesen rendkívül bonyolult és Igényes feladat, amelyet csak fokozatosan valósíthatunk meg a mezőgazdasági dolgozók segítségével. D. HAMPL docens, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója JOGI TANÁCSADÓ A házastársak loríási kötelezettségéről Az űj családi törvénykönyv a házastársak tartási kötelezettségében is eltér az eddigi rendelkezésektől. A jó házasságban ez rendszerint nem okoz nehézséget, mert itt teljes mértékben érvényesül a törvény azon rendelkezése, hogy a férfinak és nőnek a házasságban egyenlő jogai és kötelezettségei vannak, hogy kötelesek együtt élni, egymáshoz hűnek' lenni, kölcsönösen segíteni egymásnak és egészséges családi légkört teremteni. A jó házasságban nem jelent problémát a törvény további rendelkezése sem, amely kimondja, hagy a házasságon alapuló családban mindkét házastárs képessége ég lehetőségei szerint köteles gondoskodni a család szükségleteinek kielégítéséről. Előfordul, hogy házastársak válás nélkül — rendszerint az együttélés némi reményének fennforgása esetében — évek hosszú során külön élnek. Az ilyen különélés esetében a házastársaknak egymással szemben lényegében azonos anyagi és kulturális színvonalra van igényük. Ha az egyik házastárs például kiskorú gyermekekről való gondoskodás vagy betegség miatt egyáltalában, vagy csak csökkentett munkaidőre tud munkát vállalni, kérheti, hogy a kedvezőbb anyagi és kulturális színvonalon élő házastársa a különélés idejére neki — a lényegében azonos anyagi és kulturális színvonal biztosítására — tartásdíjat fizessen. Tartást azonban — mint egyébként minden tartási igény esetében — csak akkor igényelhet a házastárs, ha az összeegyeztethető a szocialista együttélés alapelveivel. A bíróságok konkrét esetben rendszerint figyelembe veszik milyen hosszú ideig éltek együtt a házastársak, miként viselkedtek az együttélés ideje aiatt, hogyan gondoskodtak gyermekeikről és a közös háztartásról, és mindazon okokat, amelyek miatt a házastárs nem teljesíti önként tartási kötelezettségét. A bíróság a döntésnél figyelembe veszi, hogy a tartási igényt érvényesítő házastárs saját maga hajlandó-e a házastárs törvényes kötelezettségeit teljesíteni, tehát házastársával együtt élni, hozzá hűnek lenni és segíteni neki, valamint tehetsége és képességei szerint gondoskodni a család szükségleteinek kielégftésáről. Nem teljesíti ezt a feltételt pl. olyan házastárs, aki élettárssal él, vagy egyébként kifogásolható erkölcsi magatartást tanúsít. A bíróság minden érvet kölcsönös összefüggésük alapján is megvizsgál és nagymértékben tekintetbe veszi a házastársaknak a házassághoz és a házassági együtt élés felújításához való viszonyát. A házasság felbontása után a volt házastárssal szemben csak a>z a házastárs kérhet tartást, aki nem képes saját magáról gondoskodni pl. magas ko<r, betegség vagy több kiskorú gyermekről való gondoskodás miatt. Ilyen esetben kérheti, hogy a bíróság ítélje meg a legszükségesebb mértékű tartást a volt házastárs tehetsége és képességei szerint. Ez a tartási igény megelőzi a szülők tartási igényét gyermekeikkel szemben. A bíróság legfeljebb öt évi időtartamra állapítja meg ezt az igényt, a törvény ugyanis számol azzal, hogy öt év alatt az eddig munkaviszony nélküli, pl. csak háztartási munkát végző nő is talál megfelelő munkaalkalmat. Kivételesen, pl. gyógyíthatatlan betegség miatt munkaképtelenség esetében, a bíróság időbeni korlátozás nélkül is megállapíthatja a másik fél tartási kötelezettségét, ha az öt év letelte után sem lenne képes magáról gondoskodni. A házastársak mindkét tartási igényét csak az indítvány beadásától kezdődően ítélheti meg a bíróság. Ez lényeges változás az előző rendszabályokkal szemben, magyarázata pedig az, hogy a tartáskövetelés késedelmes érvényesítése következtében történő felgyülemlése a kötelezett fél családjának megélhetését veszélyeztetheti. — Az ilyen tartási igények esetére is vonatkozik a törvény azon követelménye, hogy az igény érvényesítése nem lehet ellentétben a szocialista együttélés alapelveivel, így például az idegen személlyel élettársi viszonyban élű volt házastárs esetében. Az elvált házastárs tartási igénye új házasságkötés vagy a kötelezett házastárs halála esetén megszűnik. Az új családi törvénykönyv módot nyújt az 1964. április 1 előtt, az elvált házastársak tartásdíját megállapító bírósági határozatok és egyességek felülvizsgálására. A köteles fél kérheti, hogy a bíróság ezeket az új törvény szellemének megfelelően módosítsa, illetve hatálytalanítsa. Az új törvénynek tehát nincs visszamenő hatálya, és helytelen az a nézet, hogy az öt évnél régebbi tartási kötelezettségek automatikusan hatályukat vesztették. Egyébként a házastársaknak az előbbiekben részletezett mindkét fajta tartására szintén vonatkozik az az általános szabály, hogy a bíróság a kötelezett, illetve jogosult személyi és anyagi viszonyainak lényeges változása esetében a tartási kötelezettséget legfeljebb 3 évre visszamenően szabályozhatja és esetleg meg is szüntetheti. DR. FÖLDES JÖZSEF Feldolgozzák a vihar által kidöntött fákat Az észak-szlovákiai erdőkben n em vész kárban a vihar által kidöntött értékes faanyag. A ružomberoki cellulózgyár dolgozói modern eszközökkel dolgozzák fel a hatalmas farönköket. fc$HK — J, Valkfl felvételei Ü

] SZÖ 4 * 1965. április 10.