Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-09 / 98. szám, péntek

KEMÉNY DIÓ átoMit oi Úí filmek' A filmszínházainkban műsorra tűzött új filmek közül hármat említhet­nénk, melyek a nézők érdeklődésére számot tarthatnának: a CSALÁDI KRÖNIKA című olasz, a DÁVID ÉS LlZA című amerikai és a HELYJEGY VISSZATÉRÉS NÉLKÜL című cseh filmet. A CSALÁDI KRÖNIKA című színes olasz film Valerto Zurlini rendező alkotása, amelyben V. Pratolíni novelláját dolgozza fel érdekesen és meg­kapóan. A film két testvér sorsát mutatja be, s a családi kapcsolatok ala­kulását követi nyomon, a háttérben a cselekmény szempontjából Időszerű politikai eseményeket szerepeltetve. Kiváló színészi alakításoknak ís tanúi lehetünk, éspedig Marcello Mastroiannl és Jacques Perrin részéről. A fil­met 1962-ben a velencei nemzetközi filmfesztivál nagydíjával jutalmazták. A DÁVID ÉS LlZA című amerikai film lélektani problémákat tárgyal, ér­dekesen és vonzón. Frank Perry rendező — Theodor Issac novellája alap­ján — a film cselekményét egy Ideggyógyintézetbe helyezi, s nemcsak a gyógykezelés különlegességeivel, hanem egyes váratlan fordulatokkal is meglep. Két ember, Dávid és Liza érzelmi életének alakulása figyelhető meg a filmben, emberséggel telitett kicsengéssel, rendkívül rokonszenves megoldásban. A HELYJEGY VISSZATÉRÉS NÉLKÜL című cseh pszichológiai film két fiatal rendező, Dušan Klein és Miroslav Sobota első filmje. Cselekménye a jelenben játszódik, vonatkozásaiban azonban a múlt elevenedik meg. A cselekmény központi problémája egy gyermek eltulajdonítása, akit a fa­siszta megszállás időszakában Németországba hurcolnak. Az anya helyze­tén és a nemzet kiszolgáltatottságán keresztül a terhes múlt érződik, s a szokatlan, hagyományos formákat nélkülöző megoldások éppúgy, mint maga a mondanivaló érdekessé teszik a filmet. Az anya szerepét lifina Sejbalová játssza. Alakítása egyike legjobb filmszerepeinek. —dz — BOLT A KORZÓN A BARRANDOVI hangkeverő stúdió­ban kialszanak a fények, és Jan Ká­dár rendező megadja az utolsó utasí­tásokat a műszakiaknak. A vetítőte­rem vásznán megjelennek az új cseh film — a Bolt a korzón — első koc­kái. A film nemsokára elhagyja Bar­randovot. A háborús évek kellős közepén egy szlovák kisvárosban vagyunk, ahol az emberek baráti szomszédságban éltek egymással: összejöttek, beszélgettek, politizáltak a maguk módján. Nem különbőztették meg a borbélyt a ko­vácstól, a keresztényt a zsidótól. Míg egyszer csak ... A munka nélküli szlovákok könnyű­szerrel munkához juthatnak: semmi mást nem kell tenniük, mint arizál­niuk a nem árja boltokat, üzleteket. Akinek pedig nem fűlik a foga a ke­reskedéshez, az jelentkezzen a Führer emlékművének az építkezéséhez. A zsi­dók? Nos, a zsidókkal terveink van­nak ... Tono Brtko asztalos is meglehető­sen nehezen keresi meg a betevő fa­latot. Aztán az asszony, Evelin is a módosabb élet felé kacsingat: nézd csak, Tono, ezek ls meg amazok is szereztek már valamicskét, de te még a kisujjad sem mozdítod... Szeren­csére itt van a sógor, akkoriban a Hiinka-gárda parancsnoka, s azt ajánlja Tonónak, vegye át a zsidóasz­szony, Lautmann Rozália boltját a korzón. Tonónak, az egyszerű, jámbor kis­embernek nincs ellenére a dolog: miért ne társulhatna be a nagyothal­ló, nehézkesen mozgó öregasszony­hoz? Brtko Így értelmezi az arizálást. Az öregasszony még nagyobb idealis­ta: Tonóban az ajánlkozó segédet lát­ja ... mert ő mit sem tud a nürnbergi törvényekről, a városka polgárai, az emberek tisztességesen köszöntik, s a világ békésen megy a maga útján ... A két emberre a halál leselkedik, s találkozásukkal veszi kezdetét a tragikomédia — nemcsak az asztalos és az öregasszony tragikomédiája, ha­nem ezen túlmenően az egész szlo­vák állam szörnyű tragikomédiája. Jan Kádár rendezőt egy csésze fe­kete mellett találtuk a vetítőben. Hü munkatársa, Elmar Klos jelenleg Pá­rizsban tartózkodik, ahol a Vádlottat vetítik, így tehát helyette is válaszol: — Hogy mit jelent számomra a Bolt a korzón? Talán ez a legszemé­lyesebb filmem. Klos — aki egyen­értékű partnerem — ezúttal szabad kezet hagyott nekem. Tudja, hogy a forgatás közben nem a hatmillió el­pusztult, megkínzott zsidóra gondo­lok, hanem apám halálára, néhai ba­rátaimra, az emberekre, akik szemé­lyes ismerőseim voltak. Nem érdekel­nek a külsőségek: számadatok, álta­lánosítás. Megható filmet akarok csi­nálni — ehhez pedig a rendező ér­zelmein, személyes élményein keresz­tül vezet az út... — A Bolt a korzón Ladislav Gross­mann Past novellája nyomán szüle­tett, amely a Plamen című havilapban jelent meg. A történet tragikomikus keretében megfogott bennünket a szerző humánus szemlélete. Ez nem a háború epikája, hanem két jóindulatú, jámbor lélek története... Grossmann elbeszélésének ez is egyik jeles tulaj­donsága: valahogy belülről látja a fasizmust, mélyebben, mint'sokan má­sok. Pontosan ismeri szereplőit, — mert saját élményeit írja le. Még a legtragikusabb helyzetekben is felcsil­lan egy szikrányi humor. De ugyan­akkor a néző is, az olvasó is tudja, hogy emberéletek forognak kockán. Így kerültünk aztán Sabinovba, hogy megfilmesítsük Grossmann forgató­könyvét. Ma már csupán néhány mű­szaki módosítás hiányzik. A BOLT A KORZÖN a sajátosan szlovák fasizmus ábrázolója, minden provincialitásával és familiaritásával együtt, ám mindennél rettenetesebb következményeiben, noha csak két sorsot mutat be. Valahogy úgy van: beledobnak egy követ a tóba — kihir­detik a nürnbergi fajvédő törvénye­ket. A kő nyomán gyűrűzni kezd a víz — az egyik távoli hullám az a tény, hogy Tono Brtko megöl egy. ártatlan embert... A film tehát egy nagy tragédia epi­zódja, amelybe bele van sűrítve an­nak a világnak az abszurduma, amely­ben a Brtko típusú jő, de habozó, In­gatag emberek számára az Erőszak teszi lehetővé, hogy lábra álljanak. A Halál neve Engelchen című filmünk a fasizmus érmének ' egyik oldalát, a Bolt a korzón pedig a másik oldalát mutatja meg. — Sabinovban eszményi környezet­re találtunk. A városka húsz év alatt külsőleg alig változott, s a lakosod óriási segítséget nyújtottak a korhű részletek kidolgozásában. Hangsúlyoz­ni szeretném, hogy a helyi lakosok­ból kitűnő statisztériát állítottunk össze. Gátlástalan örömmel dolgoztak és Játszottak, és becsületesen, fegyel­mezetten viselkedtek a felvevő gép előtt. Valahogy romlatlanok, s ezért jobbak, mint a hivatásos statiszták. És az igazi színészek? Nos, Jozef Kró• ner a bratislavai Hviezdoslav Színház­ból és Ida Kaminská, a varsói Állami Zsidó Színház tagja olyannyira átél­ték szerepüket, hogy rendező létemre olykor elbűvölt nézőként merültem el Játékukban. DE KICSODA TULAJDONKÉPPEN Ida Kaminská? Hogy megtudjuk, var­sói levélváltásra volt szükségünk. A Zsidó Színház hatvanéves igazgató­nőjének, rendezőjének és színésznőjé­nek nevét világszerte Ismerik. Az együttes európai és tengeren túli tur­nékra jár — és a Kaminskyak igazi művészdinasztia. A színházat 100 év­vel ezelőtt alapította Ester Kaminská, s azóta a család tagjai úgyszólván egybenőttek a színházzal. Egyaránt játszanak klasszikus, jiddis darabokat és modern műveket. A Bolt a korzón rendezői hazánk' ban nem találtak olyan színésznőt, aki személyes élményei, tapasztalatai alapján alakíthatta volna ezt a rend­kívül bonyolult szerepet. Szerencsére a lengyel kollégák felhívták figyel­münket Ida asszonyra. A fasizmus rá­nyomta bélyegét az ő életére is. És a film forgatókönyvének szerző­je? Ladislav Grossmann Humennén született. Prágába csak a háború után érkezett, ahol két főiskolát végzett el. Szorgalmasan és sokat Ír, de a sajtóban csak nagyon kevés elbeszé­lése jelent meg. — Nem foglalkozom irodalomelmélettel, azt írom, amit az ész és az érzelem diktál — mondja. — Így született meg a Bolt a kor­zón is, — folytatta. — Szeretném megcáfolni azt a nézetet, hogy a zsi­dók úgy mentek a halálba, mint a bárányok a vágóhídra. Ez nem felel meg a történelmi igazságnak. Az em­berek nem tudták, mi vár rájuk, s amikor kinyílt a szemük, utolsó le­heletükig harcoltak... VÉGEZETÜL: A Bolt a korzón kép­viseli majd Csehszlovákiát a cannesi filmfesztiválon. Reméljük, hogy a mű­vészi értékén kívül fontolóra veszik a náci háborús bűnök elévülésének kérdésével kapcsolatos mondanivaló­ját. LlDA GROSSOVA Az UniCovi Gépgyárban hamarosan elkészül egy KU-300-as típusú óriásgép prototípusa. A 750 tonnás gé­pet elkészülése után a tušimicei „Nástup" bányában helyezik majd üzembe a földeitakarítási munkáknáL Óránként 1200—1800 köbméter földet mozgat majd meg. A képen Rudolf Krytinár mester és Jidrich Vrána el­lenőrzi a KU-380-as gép fogaskerekét. iCTK — Fr. Nesvadba felv.j, Hordozható hegesztőagregát A Jihlava Városi Építővállalat egyik újítója hordozható hegesztő­aggregátort szerkesztett. A kere­keken gördülő és igen könnyen ke­zelhető készülék jó szolgálatokat tehet különösen a különféle vas­építmények — pl. hidak, tornyok stb. — karbantartóinak. A gép elektródával hegeszt, és minde­nütt alkalmazható, ahol egyfázl­sos 220 voltos feszültség áll ren­delkezésre. Ára megközelítőleg 500 korona lesz, s iránta a követ­kező címen lehet érdeklődni: Mestský stavebný podnik, Jihlava, Űj versenykerékpár A világhírű rokycanyi Favorit kerékpárgyár dolgozói a napok­ban fejeztek be az F 12 típusú új verseny kerékpár szerelését. A teljesen újfajta sebességváltóval, fékkel, kormánnyal és még sok más újdonsággal ellátott modell­ből a gyár szakmunkásai egyelő­re 800 darabot készítettek. A gé­pek eddigi próbák során beváltak, ám a főpróba még hátra van: er­re az idei Békeversenyen kerül sor. A hazánk színeit képviselő versenyzők ugyanis ezeken a gé­peken kerekeznek majd. Miniatűr, analogikus számítógép A Plzeň! Gépészeti- és Elektro­technikai Főiskola mellett műkö­dő Turbinaépítési- és Hőtecihnolő­giai Intézet három tudományos munkatársa: Vlastimil Beran, Ota­ikar Vávra és Vladimír Svígler mér­nökök miniatűr analogikus számí­tógépet szerkesztettek. A „GRAPI­DOT DP-04" elnevezésű mintegy 3,20 kilogrammos szerkezetet a helybeli Lenin Művekben állították munkába. Jó szolgálatokat tesz kü­lönösen elektrotechnika szakembe­reknek. De megoldhatók vele kü­lönféle regulációs, terhelési és egyéb problémák is. A gyógyá­szatban ís felhasználható, ahol — többek között — a szívműködés megvizsgálásában nyújt segítséget. Világszínvonalú kaszálógép A prostéjovi Agrostroj mező­gazdasági gépgyár fejlesztőrészle­gének technikusai új kaszálógé­pet szerkesztettek. A ZTM 107 H-2 típusú egyhengeres kétütemű, léghűtéses szerkezet takarmány­féleségek kaszálására készült. Az új mezőgazdasági gép hasz­nát főleg azok a mezőgazdasági üzemek veszik majd, amelyek ta­karmányukat dimbes-dombos vagy vizenyős földeken termesztik. Négyszeresére emelkedett a termelés 1945. május 9-én gyártották az első vasat a felszabadult haza te­rületén a Vltkovicei Klement Gott­wald Vasmű dolgozói. Az elmúlt húsz év alatt a termelés négysze­resére emelkedett és a vitkovicel vasgyár gyártmányait 56 ország­ban ismerik. Közrendészeti felügyelőség Az utóbbi Időben sok kifogás éri Košicét fogyatékos tisztasága miatt. Az utcákon, tereken rengeteg a pi­szok, a szemét. Ezt az állapotot sem­mi esetre sem „indokolja" a város­ban folyó hatalmas építkezés és for­galom A hanyag háztulajdonosok, la­kók és járókelők ugyanis a legtöbb esetben erre hivatkoznak. A tisztaság nem azért hiányzik, mintha a köztisztaság, a rend kér­désével az illetékes szervek közül senki sem foglalkozna. Az igazság az, hogy a lakosság meggyőzése már nem elegendő, és az eddigi köztisz­tasági felügyelet szerveinek ellenőr­ző munkája sem kielégítő. A Városi Nemzeti Bizottság ezért április 1-vel kilenctagú, egyenruhá­val ellátott, felügyeleti és bírságoló jogkörrel felruházott csoportot léte­sített, amely a jövőben hivatva van biztosítani a városban a köz­rendészeti és tisztasági szabályok be­tartását. — Egyszerű' irodahelyiség. Áz ajtón tábla: Didi Pál, a JNB cigánykérdés­sel foglalkozó meghatalmazottja. A szobában 4—5-en tartózkodnak. Vi­tatkoznak az asztal mögött ülő fér­fival. Fél órába ls beletelik, míg ki­ürül a helyiség. Didi Pál cigarettát vesz elő, s bodor füstöt eregetve be­szélni kezd. i— Járásunkban 53 településen mint­egy 8889 cigány származású polgár él... Település. Lehet­e Így nevezni? Sá­rón például 62 ár területen 55 kuny­hó van összezsú­folva. Milyen le­het it az élet? Didi Pál jól ismeri ezt, maga is a péróban született, ott nőtt fel. .— Az idén négy cigánytelepiilést felszámolunk. Ez ötvenkét „lakás", vagyis ennyiből költöznek ki. Mélyet lélegzik, majd tovább fonja a beszéd fonalát. — A régi „laká­sokat" felbecsül­jük, s a kiköltöz­ködőknek kölcsönt adunk, hogy lakást vásároljanak. Igyekezetünk természetesen sok ne­hézségbe ütközik. Telefonberregés szakltja félbe sza­vait. Az ügyvédi tanácsadóból hívják a lakásfelbecsléssel kapcsolatban. A vonal másik végén valaki élénken magyaráz. Didi elvtárs türelmesen végighallgatja, majd határozott sza­vakkal válaszol. — Bajos dolgok ezek — mondja, miközben helyére teszi a telefon­kagylót. — Nem egy helyen fél kézzel, előítélettel intézik a cigánykérdést. Mi tagadás, erre néha maguk a ci­gány származású polgárok is okot ad­nak. De mindenkit egy kalap alá ven­ni mégsem lehet. Az előtte lévő papírcsomóban ke­resgél. Az egyik ívet a kezébe véve folytatja. — Járásunkban 960 an vannak ren­des munkaviszonyban és mintegy 200 azoknak a száma, akik dolgozhatná­nak. Tudom, hogy a foglalkoztatot­tak közt többen vannak, akik csak azt nézik, hogy ledolgozzák havonta a 20 munkanapot s megkapják;a gye­reksegélyt. Ennek ellenére olyanok is vannak, mint például Kovács Károly, Kovács Gizella és Ján Fekeč, akik mind munkahelyükön, mint odahaza jó névnek örvendenek. — Mit tesznek a helyzet megvál­toztatása érdekében? — Ellátogatunk az üzemekbe, Illet­ve a péróba, s elbeszélgetünk cigány származású polgártársainkkal. Meg­magyarázzuk a helytelen nézeteket, s hogy az embernek nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Mond­hatná valaki, hogy szavunk csak fal­ra hányt borsó. Ez nem igaz. Egyéb­ként is századok vétkét nem lehet pár év alatt helyrehozni. Három férfi lép be az irodába. Ci­gányul folyik a beszélgetés. Belelapo­zok az előttem lévő irattömbbe. Az egyik kimutatást böngészve megtu­dom, hogy a Járás­ban 735 Iskolakö­teles cigánygyerek van. Ezek közül 48 egyáltalán nem, 136 pedig rend­szertelenül jár Is­kolába. — Több család Csehországba megy dolgozni. Fél­beszakad a tanu­lás. Aztán vissza­jönnek, de az is­koláról elfeledkez­nek. — S akik befe­jezik az iskolát? — A múlt tan­évben 21-en fe­jezték be a ta­nulást. Négyen közülük tanonc­nak mentek. Az idén e téren is javulást szeretnénk elérni. A végzősök közül 15—20-an tanulhatnának mesterséget. Felnőttek? > — Kétszázan lehetnek, akik nem ismerik a betűvetést. Számukra tan­folyamot rendezünk. Jelenleg Léván Podobáné vezetésével működik egy tanfolyam. Ezt a közeljövőben még három követi. Didi elvtárs hetente két napot van irodájában, a többin a pérókat járja. Azt vallja, hogy a személyes kapcso­lat többet ér a legjobban sikerült jelentésnél és beszámolónál. — Hogy magukat a cigány szárma­zású polgárokat is érdekeltekké te­gyük saját ügyükben, a legjobbak közül választjuk ki aktivistáinkat. Persze ez még nem minden. A HNB-k is sokat segíthetnek, ha olyan megér­tők volnának, mint Ipolyságon. Délután négy óra felé jár az idő. A látogatók lassan elmaradnak. Didi elvtárs is készülődik, de nem haza­felé. Falura "megy. Nem könnyű fel­adatra vállalkozott, amikor beosztá­sát elvállalta. Nem hálás dolog a ci­gánykérdéssel foglalkozni. Egy em­ber, még egy jól dolgozó szakbizott­ság ls egymaga nem sokra megy. Hogy az életük és ők is mások le­gyenek, hosszadalmas, türelmes s né­ha idegfeszítő munkára van szükség. De azért nem hiábavaló. N. J. 1965. április B, * ŰJ SZŐ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom