Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-03 / 92. szám, szombat

ÉLET ZENGI BE AZ ISKOLÁT A közoktatás húsz éve és a soron levő feladatok AZ ÉVFORDULÓ mindig Jó alkalom arra, hogy visszapillantva összegezzük eredményeinket, felmérjük a megtett út nagyságát, s céljaink ismeretében vágjunk neki az új feladatoknak. Eb­ben a mozzanatban az a régi, de ma is érvényes igazság tükröződik, mely a múlt értékelésével megérti és meg­becsüli az elért vívmányokat, s a je­lenen keresztül a jövő munkálását szorgalmazza. Örömmel és megelégedéssel mond­hatjuk, hogy ma már csak „szoronga­tó emlékekben kísért az elsüllyedt világ". A felszabadulás óta eltelt két évtized az eredmények olyaiv gazdag­ságát hozta szellemi életünkben, a közoktatás mindennapi gyakorlatá­ban, melyre csak büszkeséggel tekint­hetünk. A mélyen demokratikus elvek a szocialista társadalom építésében soha nem látott eredmények elérésére tették képessé népünket, s az anya­gi jólét és boldogulás mellett a tudá­sért vívott küzdelemnek olyan moz­galma bontakozott ki, mely tíz- és százezreket tett a tudomány és a tech­nika birtokosaivá. A legfőbb és legfontosabb, mely az új társadalom építésének jellegzetes sajátja: a felszabadulással, a munkás­osztály hatalomra kerülésével meg­szűnt az uralkodó osztály műveltségi monopóliuma is. A tanulás, a tudás nem egyesek kiváltsága többé, mint a múltban, hanem az általános tan­kötelezettség kiterjesztésével a nép legtehetségesebb fiai előtt megnyitot­ta az érvényesülés útját. Sőt nemcsak megnyitotta, hanem ingyenes oktatás­sal, ösztöndíjakkal, és elsőként a vi­lágon ingyenes tankönyvekkel segíti a nép állama a több tudásért vívott harc folyamatát. Olyan mérhetetlen anyagi befektetéseket áldoz e célra, mely a múlt legmerészebb elképzelé­seit is messze meghaladja. Két évtized fejlődéséről szólva, jellemzőként hadd hivatkozzunk két adatra. A felszabadulás óta csak Szlo­vákiában a szakközépiskolát végzet­tek száma meghaladja a 150 000-et, míg a főiskolákon több mint 35 000­en nyertek szakképzettséget. A fejlő­dés érzékeltetésére említsük meg azt is, 1936/37-ben a Szlovákiában létező egyetlen főiskolán 2 079 hallgató ta­nult, mely országos viszonylatban 8,8 százalékot tett ki. Az 1963/64-es tan­évben Szlovákia 16 főiskoláján (ebből hat pedagógiai intézet) 31086 hallga­tó tanult, mely országos viszonylat­ban a rendes hallgatók 33,9 száza­léka. A közoktatás fejlődésének ha­talmas arányairól tanúskodik az is, hogy csak az alapiskolák részére több mint 20 000 tanítót kellett felkészíteni. Míg ugyanis 1945/46 ban az alapisko­lákon 10 952 tanító tanított, addig a most folyó tanévben számuk 32 888­ra rúg. A KÖZOKTATÁS, s művelődés de­mokratizálódása mellett az általános tankötelezettség bevezetésével az el­múlt évek során 8 évről 9-re emel­tük az alapiskolák kötelező látogatá­sát Ez az intézkedés hatásosnak bi­zonyult, s az ifjúság átfogó általános és politechnikai képzettséget nyer az alapiskolákban és kedvező feltételek­kel rendelkezik, mind a továbbtanu­lás, mind a termelőmunkában való elhelyezkedés szempontjából. A fejlődés törvényszerűsége azon­ban az iskola munkáját is befolyá­solja. Űj igényeket támaszt, éppen a társadalmi fejlődés hatékony segítsé­ge érdekében. Ilyen új igények Je­lentkeznek napjainkban is, s erről tárgyalt a közelmúltban a CSKP, il­letve az SZLKP Központi Bizottsága. Sürgető, de ugyanakkor körültekintő munkát igénylő feladatok megoldásá­ról van szó, melyek a különböző is­kolatípusok tartalmi elmélyítését cé­lozzák. A soron levő feladatok legfontosabb­jai közé tartozik a tanítás és az élet kapcsolata, mely előtérbe helyezi a kilencéves iskolákon a differenciált oktatás igényelt. Arról van itt szó, hogy a tanulókat érdeklődési körük­nek megfelelően és tehetségükhöz képest differenciáljuk. Az ezzel járó eredmény kettős. Egyrészt a tehetsé­gesebbeknél utat nyit az iskola a gyorsabb fejlőlés előtt — jó alapo­Dokumentumfilmek a nagy évfordulóra A szovjet filmművészek a fasizmus felett aratott győzelem 20. évfordulójá­ra dokumentumfilmekkel készülnek. Ro­man Karmen és Szmlrnov két részes filmet állítanak össze a Nagy Honvé­dő Háború történelmi eseményeiről. Nemcsak híradófelvételeket és eredeti dokumentumokat használnak fel, hanem napjainkban készült felvételeket is. A film első részének elme: „Megpróbálta­tás", a másodiké: „Megtorlás". Az Uk­rán Híradó és Dokumentumfilm Stúdió­ban restaurálták a „Harc Szovjet Ukraj­náért" és „A Dnyeper Jobb partján" cí­mű, a háború alatt Dovzsenko Irányí­tásával készült dokumentumfilmeket. kat nyújtva a továbbtanuiáshozl — másrészt a gyengébb előmenetelt ta­núsítóknál — fölösleges osztályismét­lés nélkül — biztosítja a leendő hi­vatáshoz nélkülözhetetlen alapművelt­ség elsajátítását. PARTUNK XII. KONGRESSZUSA határozata hangsúlyozza azt az elvet is, hogy tanulóifjúságunknak — amennyiben erre igényt tartanak és kellő adottságokkal rendelkeznek — lehetővé kell tenni a teljes középis­kolai műveltség megszerzését. Módo­sul az általános középiskolák hiva­tásának eddigi értelmezése is. Rendel­tetésük szerint fő feladatuk, hogy az ifjúságot igényesen előkészítsék a főiskolai tanulmányokra. (Ez az egyes típusok tantervének átdolgozását Is magával vonja). A tanítás igényessége fokozása mellett ugyanakkor követke­zetesen biztosítani kell a termelési alapismeretek tanításának növekvő színvonalát is, és meghatározni azok­nak a növendékeknek a hivatását, akik az általános középiskola elvég­zése után nem folytatják tanulmá­nyaikat a főiskolán, hogy közvetle­nül az érettségi, vagy egyéves szak­mai előkészítés után munkába áll­hassanak. A szakiskolák és a tanintézetek ese­tében elsősorban az illető hivatásra való alapos felkészítés a cél. A ko­rábbi évek gyakorlatával szemben a szakközépiskolák mindenekelőtt kö­zépkáderokat nevelnek, a főiskolákra csak a legjobb előmenetelűek kerül­nek. Természetesen, munkaviszony mellett a többi növendéknek is lehe­tősége nyílik arra, hogy főiskolai ké­pesítést szerezzen. A jövőben ugyan­akkor több lehetőség adódik arra is, hogy azok a fiatalok, akik nem ren­delkeznek a szükséges feltételekkel, vagy az egyes szakágazatok iránt nem tanúsítanak érdeklődést, a tankö­teles kor befejeztével munkába állhas­sanak. Ennek alapján azonban a felnőttoktatásra (levelezőoktatás) is nagyobb súlyt kell helyezni s ezt a tanulási módot — a termelési ágaza­tok igénye és a szakmai műveltség előtérbe helyezésével — szélesíteni kell. A TANÍTÁS ÉS A NEVELÉS haté­konyságáról szólva a nevelő-oktató tevékenység színvonalának emelését kell elsősorban említeni. Az Iskolák színvonalasabb munkája elképzelhetet­len a kedvező körülmények kialakí­tása nélkül. S ez a tanítási folya­mat, a helyes pedagógiai módszerek alkalmazása melett az iskolák korsze­rűsítésének igényét is felveti. Isko­láink túlnyomó többsége mögött ugyanis néhány évtized áll, s az anya­gi eszközök korlátozottsága is hátrál­tatja, hogy a korszerű technika (mag­netofon, diafilm, vetítőgépek stb.) szerves része legyen a tanítási folya­matnak. A leleményesség, a szülők és az üzemek jó együttműködése révén e téren is nagyobb eredményeket ér­hetnek el, melyek mind az iskola, mind a társadalom javára válnának. (Említsük meg az iskolai sporttele­pek, klubok fontosságát isi) A tanítási folyamatban ugyanakkor fokozni kell a tanulókkal való egyéni bánásmódot, gondoskodást. A tanítás megszervezésének legfontosabb moz­zanata, hogy a lehető legjobban se­gítse minden egyes tanuló képességei kibontakozását és érdeklődése foko­zását. A SZÍNVONAL TEKINTETÉBEN kü­lönösen az osztatlan és kis létszámú iskolák okoznak komoly problémát. S ez nemcsak a hegyvidéki és ta­nyai, hanem kisebb falvak iskoláira is vonatkozik. Hazánkban 11 782 alap­iskola közül 8105, vagyis 68,8 száza­lék 1—4 tantermes, ahol tagozaton­ként tanítanak, s a tanító egyidejű­leg 2—5 osztály tanulóival foglalkozik. Éppen a tanítás Jobb megszerve­zése és a tanítási folyamat elmélyí­tése érdekében a közeli jövő felveti a kevés osztályú iskolák összevoná­sának kérdését, valamint a bentlaká­sos Iskolák megszervezésének prob­lémáját. Ezeknél az elgondolásoknál az a világos cél érvényesül, hogy minden lehetőséggel segítsük a falusi gyermekek nevelésének, érvényesülé­sének ügyét, s ugyanakkor Javítsuk az oktató-nevelő munka s a tanítói tevékenység körülményeit Az Iskola­hálózat átépítésének fontos elve, hogy előzőleg minden feltételt biztosítsunk (elhelyezés, biztonságos és kényelmes utazás, étkeztetés stb.) s csak ezu­tán kerüljön sor megfontolt, körülte­kintő mérlegeléssel az egyes iskolák összevonására. A MEGLEVŐ KILENCÉVES iskolák jobb tanítási színvonalát célozza ugyanakkor az ötödik, illetve negye­dik osztályokban az úi tanévtől be­vezetendő részleges vagy teljes sza­kosítás. Az iskolahálózat módosításá­ra — értve alatta az összevonásokat — a középiskolák esetében is szük­ség van, éppen a célszerű szakosítás, a megosztott tanítás szempontjából. A középiskolai oktatásban az új tan­évvel lép érvénybe a tanítás tartalma differenciálásáról szóló rendelkezés. Ahogy az életben a szakmákat nagy­jából két csoportra tagolhatjuk, ún, társadalomtudományira és természet­tudományira, a tantervben eszközölt módosítás is ezentúl (az eddigi há­rom helyett) két változatot ismer: matematikai-természettudományi ta­gozatot és nyelvészeti-társadalomtu­dományi tagozatot. (Mindkettő vá­lasztható tantárgyakkal egészül ki.) Az intézkedések fő célja, hogy a kö­zépiskolát végzett fiatalok felkészült­sége megfeleljen a főiskolák követel­ményeinek, s ezért a tanítási folya­matban az általános műveltséget nyújtó középiskolák a másodfokú is­koláknál nagyobb gondot fordítanak az elmélet és a gyakorlat összehan­golásakor az elméleti munkára. Ez utóbbi az ismeretszerzés, gyarapítás szempontjából játszik fontos szere­pet. A színvonal kérdésről szólva nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a tanítás központi alakja — a tanító. Nagyrészt rajta áll, vagy bu­kik nemcsak a jobb színvonal, hanem ennek kapcsán a tanulók előmetele, érvényesülése Is. Éppen ezért a leg­nagyobb tartalékot a tanítók alkotó­munkája jelenti. A pedagógusmunka társadalmi fontossága kétségtelen, ezt igazolja, hogy a közeljövőben — ahogy ezt a nemrég lezajlott tanács­kozásokból tudjuk — mint halasztha­tatlan feladatra sor kerül a fizetés­rendezésre is. Mindezek az Intézkedé­sek együttvéve az iskola jobb mun­káját hivatottak segíteni s a szocia­lista társadalom igényes követelmé­nyeit érvényesíteni. TÁRSADALMI ÉRDEKRŐL lévén szó a teendők, feladatok e téren mind­nyájunkra vonatkoznak. Nagy utat tett meg közoktatásunk a felszabadu­lás óta, s ha ez az út kitérőkkel volt is tarkítva, minőségileg és mennyi­ségileg egyaránt kétségtelenül előbb­re, feljebb mutat. Az „elvész a nem­zet, mely tudomány nélkül való" múlt században hirdetett s a korábbi évtizedekben gyakran visszatérő ag­godalma ma már teljeséggel indoko­latlan. A hatalomra jutott nép saját sorsának kovácsaként olyan új tör­ténelmet ír, melyben a tudománynak, a műveltségnek, a szellemi javakban gyarapodásnak csak a legelőkelőbb és megbecsültebb hely juthat. Mégpedig nem privilégium, kiváltság formájá­ban, hanem milliókra kiterjesztve, sőt milliók által igazolva. FONOD ZOLTÁN GARAI GÁBOR (MNK): CJJ KOR NYITÁNYA Kapuk nyíltak, csukódtak országos léghuzatban, ön-vérében merült el a megbocsáthatatlan. A had düledékén még egy utolsó akna kivirágzott... Temesd el azt a szétzüllött világot! Nézd: csupa bűn, csupa rom. Míg jobb napod ígérete serken április-ápolta rügyekben, csak néhány döbbent szempár mereng a beomló partokon. Építsd fel házad bár a megmaradt kövekből, mégsem lesz az a régi. Verj bár a híd-roncsból új hidat, egy szögét se cseréld ki, de többé az sem a régi. Más vállak tartják, más habarcsok kötik e kort, nincs út visszatérni. Múltad csak úgy lesz hagyaték s tanulság, ha ki tudsz belőle lépni. Tavasz, tavasz, Napkelet fiai hozták kormosán, véresen, Nem volt bűvös királylány, de mint álomi húgod, ifjú s szeplőtlen. Még hörgött a fegyver. Bűntudat s szorongás képében álltá! az új elébe; csak remélni merted, hogy fölfelé mélyül jövőd meredélye. ­De tavasz, tavasz volt, fölszállt a füst, és oszlott a gyötrelem. Új kor nyitánya volt - tudod, - ma már történelem. Határ, mint Heraklés oszlopa, és törvény, akár a gravitáció. Szabálya szétfolyt a hajszálerekben, — már meg nem másítható. Töprengtél olykor: véletlen ajándék, Vagy görögtűz, tapsvihar, térzene? De ünneped mélyén izzik a dúsabb igazság: muszáj-sors alkonya; magad-gyarapító tetteid kezdete. üzérek, merénylők, önös kis basák után vedd végleg birtokodba egyetlen léted talapzataként. ­Belőle magasodva emelt fővel állhatsz a viharvert földön ­jöjjön akármi. Gerinced: Közös Rend erkölcse segítsen emberül megállni. JÁN KOSTRA: BRATISLAVAI TAVASZ Sosem volt ily tavasz! Vésd be jól, történelem: gyümölcsösök között robbanásos jöttét, puskaporos légben ibolyaszag röptét. Akik a sírokba bújtak — a legmélyebben: harmadnap feléledtek az orosz nyelvet hallván s virágzó fák közé kijöttek a fényre, úgy néztek a hősre, mint a tüneményre: jött... a cudar telet maga előtt hajtván. Illat árad sűrűn s még hallható egyre: korszakok mélyéből döng a jég sötéten. Dübörgő, morajló ágyúk össztüzében csöpp pacsirta szólója felröppent a hegyre. Sipos Győző fordítása. Andrássy Tibor: ünnepel a város (fametszet 1965) 1965. április 3. * tJJ SZÓ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom