Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-30 / 118. szám, péntek

A JUTALOM: VIRÁG Kelletlenül szemerkél az áprilisi eső. Ez azonban nem zavarja a dióförgepatonyi szövetkezet kertészlányait. Az „ablakok" szélére ülve fürge, gyakorlott kézzel piklrozzák a paradicsompalántákat. A kiürült, jól fűtött üvegházban váltunk néhány szót Sátor Géza főkertésszel. Eldicsekszik vele, hogy már minden palánta kikerült a sza badba, sőt mi több, a napokban meg lehet kezdeni a kapálást. Tőle értesültünk arról is, hogy az idén megint húsz hektáron kertészkednek. Munkaerőben náluk nincs hiány. A kertészet vonzza a lányokat, asszonyokat. Nekik való munka ez, keresni is lehet szépen.,. Tavaly a húszhektáros kertészetből kereken 1 millió korona bevételt terveztek. Az esztendő végén aztán, amikor mérlegelték egész évi munkájuk eredményét, kiderült, hogy a bevételi tervet 40 ezer koronával túllépték és 1500 munkaegységet megtakarítottak. A szövetkezetben nem is akad fenn senki azon, hogy a kertészcsoport tagjainak jövedelmét még a jól megérdemelt prémium is növelte. Így van ez rendjén, Így kerül összhangba a közösség érdeke az egyénével. Ám nem is annyira a termelési eredményekről akartam most beszélni, inkább arról, hogy a kertészcsoport lányai annak idején szocialista munkabrigádot létesítettek, majd a CSICP XII. kongresszusának brigádja címért keltek versenyre. A közösben kíváncsian figyelték őket: vajon mire viszik? Nem maradtak szégyenben. Erről tanúskodnak egyébként az elismerő oklevelek is. A versengés közben azonban furcsa, vagy inkább kedves újítás született a lányok fejében. Sátor Gézának sem volt ellenére, hogy a kertészet egyik csücskében szegfűt és rózsát ültessenek. Ahol annyi szép fiatal lány, meg menyecske dolgozik, mindig akad, aki megöntözze a virágot. Ültettek hát szegfűt és rózsát. Most is ültetnek. Virág nélkül a kertészbrigád már meg sem tudna lenni, mert a virágot azonkívül, hogy szebbé, kellemesebbé teszi a munkahelyet, egyébre is fel tudták használni. Névnap, születésnap, keresztelő vagy esküvő alkalmával mindig a legkedvesebb ajándék a virág. Aztán jött az újabb gondolat. A virágnak szerep jutott a versenyben ls. Azonkívül, hogy versenyt hirdettek a szocialista munkabrigád, majd később a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím elnyeréséért, egymás közt is számon tartották, ki milyen eredményeket ér el a munkában. Hónap végén aztán rendszeresen értékelték. Ám mi legyen azokkal, akik az élre kerültek? A többiek hogyan juttathatnák kifejezésre elismerésüket? Tanakodás közben jött a gondolat. Legyen az elismerés jele a virág. Aki a legjobb, a legszorgalmasabb volt egész hónapban, kapjon egy bokor szegfűt, vagy egy rózsatőt. Így döntött a brigád. Ez a szép szokás ma is élő valóság. A rózsatövek ültetésre készek, a äzegfflbokrokat is várja a gondosan elkészített virágágy. A virágos kert ma már épp olyan fontos a lányoknak, mint a fejeseiő saláta, a rózsapiros hónapos retek, vagy a magát kínálgató húsos paprika, paradicsom. A virág hozsánőtt mindennapi életükhöz. Botló Katalin és Bokor Mária (Németh J. felv.j SZARKA ISTVÁN HA NYULAT ADOTT.., Ha nyulat adott az isten — mondja a magyar — bokrot is ád hozzá. Igen, a mondás fennmaradt, bár már régen nem fedi a valóságot. Mert hol vannak az érvek, amelyekkel valamikor így bizonygattak: Ha nyomort adott az isten, koldusbotot ls ád hozzá. Megváltozott az élet, de vele változtak a problémák ls. Az „istenadta" vigasz sokkal kevésbé hatásos már. Persze nem azért, mert a „rétek és erdők ruIházója" társadalmi szerepét vesztette. A probléma sokkal bonyolultabb. Vegyünk egy példát: A z ember felkeresi a társadalmi érdekszervezet vezetőjét és érdeklődik gondjaik, eredményeik iránt. S a funkcionárius beszámol: a szövetkezet és a nem tudom még mi megsegítésére ledolgoztak ennyi órát, ami ennyi meg ennyi koronának felel meg és egy tagra átszámítva megint csak valamenynyl munkanapot, műszakot jelent. S ha az annyira általános brigádmunkával mégis gyöngébben állnak, akad más munka ls annak bizonyítására, hogy szervezetük mennyire megérdemli ez elismerést. De ha az ember váratlanul felteszi . a kérdést: és hogyan gondoskodtak a tagok megérdemelt pihenéséről — a funkcionárius elképed. Ezt eddig még senki sem kérdezte meg. Erről tehát a jelentések nem beszélnek, bár talán . sokkal jobb lenne, ha a? emberek dolgoznának,. amikor ^olgozniuk kell és szabad idejükben pihennének. Jellemző példa a szakszervezeti üdülőbeutalók problémája. Kevés olyan szakszervezeti alapszervezet van Szlovákiában, melynek ne gyűlt volna meg a baja ezekkel ilyen vagy olyan formában: vagy azért, mert a szakszervezet felsőbb szervei számon kérték, amiért nem törődnek az üdülőbeutalókkal. vagy mert a dolgozók nem mutatnak érdeklődést ezek iránt. — Igen, — mondogatják egyesek ilyenkor — eljött az idő, amikor egy üdülőbeutalót is nehéz már felkínálni. Lám, a jóból is megárt a sok. Gúnyolódásnak itt persze nincs helye. Az igazság az, hogy az üdülőbeutalók elosztása kínálati rendszer alapján történik, tehát a beutalók gépies elosztása nem számol a dolgozók érdeklődésével. Az pedig ma már senkinek sem róható fel, hogy nem hajlandó örülni annak, amit felkínáltak neki. Az igények növekedésének örülni lehet, de miért van az. hogy egy siófoki vagy tengerparti utazással szemben már eléggé Igényesek vagyunk (mert ezzel már dicsekedni is lehet),'de a mindennapi, heti és ettől hosszabb üdülés, pihenés Igénye mintha hiányozna egyeseknél. Nem kell különösebben bizonygatnunk, mennyire hiányzik a mindennapos pihenés a legtöbb délvidéki szövetkezeti paraszt, vagy ipari munkás életéből. Ha most közülük mindegyik végiggondolná, pihent-e ma, minden bizonnyal kevesen válaszolhatnának igennel. Hiányzik a mindennapos rendszeres kikapcsolódás. És nem állunk .másképpen a hét végével sem. Példaként említhetnénk az üzemi üdülőházakat, amelyeket szükségből a legtöbb' szlovákiai üzem Iskolázások és egyéb akciók megrendezésére használ, pedig éppen a hétvége kellemes eltöltését kellene szolgálniuk. A dolgozók a rendszeres hétvégi pihenést azonban nem szokták meg. És éppen Így vannak a szabadságolással is. A szakszervezet, falun a földművesszövetkezet hiába kínálja az üdülőbeutalókat, gyér az érdeklődés. És ehhez még a szakszervezeti vezetők gondatlansága is hozzájárul néha; nem csoda tehát, ha gondot okoz a dolgozók egészséges és észszerű pihenése. Példaként a fülekl Kovosmaltot említjük, ahol a beutalóknak több mint a fele maradt tavaly kihasználatlanul, de hasonló probléma akad másutt is. Ezek szerint az a helyzet, hogy az embereket meg kell tanítani pihenni ls. A pihenésre való jog alkotmányba iktatása tehát a problémát még távolról sem oldja meg. A joggal élni is kell tudni. És ez a tudás ebben az esetben számunkra egyáltalán nem közömbös, hisz a pihenés a munkaerő „újratermelése". Nem szabad tehát várnunk és vigasztalódnunk, hogy ha nyulat adott, majd bokrot is ád ..« —él A nyersonyooforrósok kihasználása Kelet-Szlovákiában Ismeretes, hogy a második világháború előtt hazánk legelmaradottabb része a mai kelet-szlovákiai kerület volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia öröksége leginkább a vasúti közlekedésben volt érezhető, mivel a sínpárok észak-déli irányba — Budapest felé vezettek. Kivételt csak az 1871-ben épített bohumín—

košicei vonal jelentett. Abban tehát, hogy Kelet-szlovákia a gazdasági fejlődésben elmaradt, jelentős szerepe volt a vasútnak, mivel az országrész gazdasági előrehaladását a magyarországi termeléstől és piactól tette függővé. Szlovákia életében ez a függőség különösen a húszas években hagyott mély nyomot. Ezekben az években ugyanis — épp a szállítási nehézségek következtében — olyan nagymérvű volt a visszaesés a termelésben, hogy Szlovákia csaknem valamennyi üzemét le kellett állítani. A válság leginkább Kelet-Szlovákiát sújtotta. Itt nemcsak a gyárakat, hanem a bányákat is be kellett zárni. A termelést a gyárosok a munkások határozott fellépése ellenére sem voltak hajlandók újra megindítani és ez az állapot alapjában a második világháborúig tartott. Népgazdaságunkban az új élet csak a felszabadulás után kezdett kibontakozódni. Csak ekkor indulhatott meg, mivel ekkor fektették le az új állam — a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság alapjait. Az 1945. április 5-én elfogadott Košicei Kormányprogram konkrét formát adott azoknak a terveknek, melyeket a CSKP még 1937 májusában tűzött ki szlovákiai konferenciáján. A Košicei Kormányprogram konkretizálta a legközelebbi feladatokat s így a Klement Gottwald vezette kormány programjára tűzhette Szlovákia iparosítását. A program 'a következő feladatok végrehajtását szorgalmazta: 1. a már megkezdett vízierőművek építésének befejezése, 2. új vízierőművek tervezése és építése, 3. Novákyban hőerőmű felépítése, 5. fém-, fa-, vegyi- és építőanyagokat feldolgozó üzemek létesítése, 6. a cseh határvidék üzemelnek áthelyezése s ezzel 24 ezer új munkalehetőség biztosítása Szlovákiában. A felszabadulás után a legsürgősebb teendők egyike a košice—bohumlni vasútvonal helyreállítása volt. Ez a feladat emberfeletti erőfeszítéseket igényelt. A népi demokratikus államnak azonban sikerült felszámolnia a nehézségeket, eltávolltania a kizsákmányolást. A termelőeszközöket a nép kezébe adta és a tömegek által támogatott CSKP vezetésével rálépett Szlovákia iparosításának útjáA magnezit és feldolgozása Kelet-Szlovákia legfontosabb és legjellegzetesebb nyersanyaga a magnezit. Termelése egyre nagyobb arányokat ölt s belőle a kohóipar számára főleg tűzálló anyag készül. A lelőhelyek gazdagok, hazánk magnezit termelésének 63 százalékát adják. Az erek Košice és Jolšava környékén húzódnak. Az elmúlt húsz évben a magnezitiparunk fejlesztésére fordított beruházások nagyobb hányadát a kelet-szlovákiai magnezit ipar kapta. Az utóbbi években végzett részletes geológiai kutatások folyamán újabb lelőhelyekre bukkantak, s kiaknázásuk, főleg Košice környékén, teljes ütemben folyik. A geológiai kutatásokból ls kiderült, hogy a leggazdagabb vasérclelőhelyeink is Kelet-Szlovákiában, nevezetesen az Érchegységben vannak. A legdúsabb ereket a Rudnó, Rozsnyó," Alsósajó és Spišská Nová Ves környéki hegyek rejtegetik. Természetes tehát, hogy erre a vidégre összpontosul hazánk vasércbányászata s az érc feldolgozása. Ebből a szempontból már az Is világos, hogy miért tartjuk Kelet-Szlovákiát ebből a szempontból is hazánk legfontosabb részének. Nikkel - kobalt - mangán Kelet-Szlovákia — a vasérc mellett — jelentős színesfém-lelőhelyekkel is dicsekedhet. Közülük legjelentékenyebbek a Kišovce—Švábovce környéki mangán és a Slovínka, Gelnica és Rozsnyó környéki réztelepek. A Poproč és Helcmanovce határában jövesztett antimon-ércnek főleg kohászatunk szempontjából van nagy jövője. Az értékesebb fémek közül említésre méltó még a Dobšina közelében bányászott nikkel és kobalt, valamint a Gelnica, Rudno és Mernlk mellett előforduló higany. A kerület nem fémes nyersanyagai közül a különböző kőzetek fontosak. Kereslet külö nősen a haloizíd, az anhidrit és a bentonit iránt mutatkozik. Termelésüknek azonban, bár irántuk a külföld ls érdeklődik, nem szentelünk kellő figyelmet. Az eddig nem említett nyersanyagok közül szólni kell még a szepességi hegyekben található travertín (mésztufa) telepekről. Ennek az iparágnak központja Spišské Pohradie. Építőipari nyersanyagbázis — Méhészkén Kelet-Szlovákia fő ipari ágazata az építőipar. Alapját a gazdag nyersanyagbázis jelenti, ilyen alapanyag mindenekelőtt a mészkő, mely csaknem mindenütt jelen van. Széles körű bányászása azonban csak az utóbbi években, a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésével párhuzamosan indult meg. Központja Méhészke, s az itteni mészkőbánya nemcsak a kohászat mészkő-szükségletét fogja fedezni, hanem fontos nyersanyagbázisa lesz az e vidéken felépítendő üzemeknek is. Evvel kapcsolatban merült fel annak gondolata, hogy Méhészkéig kell megépíteni a széles nyomtávú vasutat. Igen fontos nyersanyag továbbá a kavics, mely valamennyi kelet-szlovákiai folyó medrében megtalálható. Legnagyobb mennyiségben a Hernád völgyében van, s innen is látjuk el kaviccsal Kelet-Szlovákia panelgyáralt, sőt, a Vasmű építkezéseit is. A cseh kerületekhez viszonyítva elmondhatjuk, hogy az építőipar terjedelme e vidéken kétszerte nagyobb. Ez főleg az épülő Vasműnek, a vajáni hőerőműnek, a Cier- mörhorkán és Slavošovcén épült ki. na nad Tisou-i és a nagykaposi át- A faanyag jelentős részét a fűrészterakodóállomásnak, a széles nyomtávú lepek, valamint a Spišské Nová Ves-l vasútnak és más, országos jelentősé- „Üj Otthon" bútorgyár dolgozza fel. gű ipari létesítménynek köszönhető. A kerület gépipara igen fejlett, száA Kelet-szlovákiai Vasmű első számú kohójának fontos része a gáztisztító. (R. Berenhaut felvétele) A kerület bányaiparának szerves része a sóbányászat, melynek központja Prešov. A Solivar-üzem az ország egyedüli sóellátója. A második mos világszínvonalú gépet és berendezést gyárt. A vegy- és gumiipar főleg a humennéi, michalovcei és a poprádi járásban összpontosul, E két központ, mely ugyan mág csak most iparág a . fő súlyt-a jjnífanal-ak, jipari épül, Zbudzán lesz, ahol gazdag le- s^v, plasztikus anyagok, celofán stb, löhelyeket rejt a föld mélye. gyártására fekteti, „„,..., . A felsorolt iparágakon kívül jelenKőszén, lignit és gáz tős még az élelmiszeripar (terjedelA kerület nyersanyag-forrásai kö- me 6>

3 százlékkal nagyobb az orszázül eddig még kevésbé ismerjük a gos átlagnál). Üzemei, főleg malmok, tüzelőanyagforrások tartalékait, me- pékségek, vágóhidak, tejfeldolgozó lyek számottevő mennyiségben, főleg üzemek stb., az egész kerületben a keleti részeken fordul elő. Ezek megtalálhatók. Cukor- és csokoládéelsősorban is a Velký Tŕň mellett ipar Trebišovon, sörgyárak pedig Kőbányászatién erekben fekvő kőszén, šicén, Poprádon és Michalovcén. a Michalovce melletti lignit és az Befejezésül még csak annyit: a keegész síkságon jelenlevő kőolaj és rületben végbement változásokat géz. szinte lehetetlen a vidék leírásával A kerület a fafeldolgozás szem- vagy az üzemek bemutatásával érzépontjából országos viszonylatban a keltetni. A keleti országrész szociamásodik helyen áll, hisz területének lizmust építő hazánk legmozgéko40 százalékát erdőség borítja. Ez le- nyabb része, és bátran állítható, hetővé tette a faipar gyors fejlődését, hogy nagy természeti gazdagsága rémely az elmúlt 20 év alatt 34-szeres vén rövid időn belül hazánk egyik növekedést ért el. A fafeldolgozó ipar legfejlettebb kerülete lesz. (cellulóz és papír) Hencovcén, Gö- OTO KAR SOVA mérnök Az enyveskezíí vándor útja véget ért — Janát keresem. Kérem, nem tudja, hol találom? — kérdezte a körülbelül harminc éves ismeretlen férfi Mária Furteková ápolónőtől, mielőtt eltávozott a kerületi népegészségügyi intézet leány-szállásáról. — Janát? Melyiket? A vezetéknév, amit hallott, ismeretlen volt előtte. — Kár — mondta a férfi és eltűnt. Mária Furtekovának fájt a feje és korén lefeküdt. Elalvás előtt még fájdalomcsillapítót keresett a táskájában és ekkor vette észre, hogy pénztárcája, melyben 273 korona volt, eltűnt. Akkor értette meg, hogy mit akart az ismeretien férfi... Nem ő volt az egyedüli áldozat, akit Ján Bereš, harmincnégy esztendős podlavicl (Banská Bystrica-i járás) munkakerülő pincér meglopott. Ján Bereš mindent ellopott, ami a kezeügyébe került. Tavaly nyáron a Turčianske Teplice-i strandon csavargott. Nem fürdési, hanem tolvajlási szándékkal. Meglátott egy fiatal lányt, amint eltávozott a kabinból, de a kulcsot a kabin ajtajában hagyta. A lány pénztárcája 117 koronával hamarosan Bereš zsebébe került. A bojnicei Sirály strandon két karóra és 300 korona, egy Banská Bystrica-i lakásban egy karóra, a Hradec vendéglő ideiglenes szálláshelyén egy pincér inge, Turčianske Teplicén egy beteg pénztárcája százötven koroná,val, a Banská Bystrica-i labdarúgópálya sportvendéglőjében a csapos pénztárcája négyszáz koronával... — szerepelnek a zsákmányt feltüntető jegyzéken. A lopások nagyobb részét nappal követte el. Vajon miért lopott? — Nem volt sem lakásom, sem ennivalóm, s az embernek valahogyan élnie kell. Ján Bereš azonban nem okolhatja társadalmunkat. Bár már háromszor büntették lopásért, a társadalom nem fordult el tőle. Amikor utoljára szabadult a börtönből, senki sem éreztette vele a múltat és rendes állást kapott, mint kocsikísérő. Ezt az állását azzal hagyta ott, hogy a szakmájában akar dolgozni. A Banská Bystrica-I sörfőzde vendéglőjében alkalmazták pincérként. Tehát megvolt a lehetősége a rendes életre. — Ügyes pincér, csak ragadós a keze. — mondják róla azok, akik ismerik. — Elhagyott a feleségem, azért kezdtem inni. A fizetésem erre nem volt elég — mentegette magát Ján Bereš. Lopott, csavargott, állomási várótermekben, üres vasúti kocsikban, parkok lócáin töltötte az éjszakát. Most tizennyolc hónapot lesz börtönben. Elég ideje lesz arra, hogy belássa: a becsületes munka kifizetődőbb. f sí. n.J ÜJ SZÖ 4 * 198

5- áprl,is 3

0-