Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-29 / 117. szám, csütörtök

Gyümölcsöző barátkozás ...és valami mégis hiányzott Az Ambrózy füvészkert — világhírű gyűjtemény A malonya! füvészkert, (nyitral já­rás) három év múlva ünnepli megala­pításának 75. évfordulóját. Háronegyed évszázaddal ezelőtt a természetbarát Ambrózy István doktor csodálatra méltó kitartással mlyftanyl kertjében egy ma is világkülönlegességnek tekinthető gyűj­teményt hozott létre, amelyben megtalál­hatók az egyszerű tölgyfától kezdve a legegzotikusabb, legértékesebb fák és növények. Ambrózy Istvánt a kíméletlen munka annyira kimerítette, hogy nem sokáig hódolhatott szokatlan gyűjtő­szenvedélyének. Igyekezete azonban nem volt hiábavaló, mert a világon a maga nemében egyedülálló gyűjteményt sike­rült létrehoznia. Egy időben ez a csodálatos füvészkert majdnem a feledékenység homályába merült. Szerencsére a felszabadulás után felismertük igazi értékét, azóta a nö­vénybarátok és tudósok igazi paradicso­mává vált. 1953-tól a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia tulajdona. Az utóbbi idő­ben sokat ígérő tudományos munka in­dult meg Ambrőzy István hagyatékán. Akad tehát Itt csodálni való. A fű­vészkert dolgozói, František Benčat mér­nök C, Sc., az intézmény igazgatója. Da­nijel Kovalský főkertész, és a többiek figyelemre méltó munkát végeztek. Elő­ször rendbe kellett hozniuk az elhanya­golt kertet. Aztán tudományos alapon összeírni a gyűjteményben taláhatô fá­kat, bokrokat. Ez alkalommal felfedez­tek egy páratlan példányt, az Ambrózy­féle félörökzöld tölgyet. Nem feledkeztek meg a gyűjtemény gazdagításáról sem. Az utóbbi időben meghonosított fák közül legértékesebb a Kínából származó Metaseguoia, amely Európában másodízben Mlyňanyban ho­zott gyümölcsöt az elmúlt évben. Érde­mes megszemlélni a kelet-ázsiai fafaj­ták kísérleti tenyészetét, a kb. 800 faj­tával beüttetett 14 hektáros kertrészt, amely a szakemberek körében nagy érdeklődésnek örvend. A miyňanyi füvészkert dolg'ozöi felbe­csüiöatetlen munkát végeznek a fák élettartamának tanulmányozásában. Ered­ményes megfigyeléseket tesznek az Ipari, gáz és vegyi szennyeződés közt élő fák növekedésének a tanulmányozá­sával. Sok, különösen a fák ellenálló­képességének a fokozását illető Isme rettel gazdagították már eddig is a tudományt és a népgazdaságot I. S. UOlWUHtL HA VALAKI OTT NŐTT FEL a dom­bok, lankák között kanyargó Ipoly mentén, legyen az férfi vagy nő, fel­nőtt, vagy gyerek, bizonyára gyakran megkóstolja a vidék sajátos direkt­termőjének a levét. Kóstolgathatják, van belőleg elég. Az pediglen olyan bor, hogy egyedül talán még a feg­borivőbb borivók sem szokták kor­tyolgatni. Nem mondom én, hogy azért, mert amolyan háromemberes, hanem csak azt, hogy társaságban biztatgatás közben könnyebben lecsú­szik. Azt viszont már nem merném állí­tani, hogy a Ipoly menti emberek en­nek köszönhetik barátkozó természe­tüket. Nem is kutatom eme emberi tulajdonságuk kialakulásának az okát, mert minek is, ha jó. Inkább elmon­dok egy esetet, ami az idei zárszáma­dáskor történt Ipoly szakállason. Azaz a zárószámadást követő mulatságon. Aki kívánta, megkenhette a gégéjét szíverősítővel, a hordókból meg sza­porán fogyott a bor, mert a rendező­ség jő borkorcsolyáról is gondosko­dott. Nem is sokáig váratott magára a nóta. Jobbára magyarul, néha szlo­vákul, közben-közben pedig mind a két nyelven egyszerre daloltak. Kipi­rult arcok, pergő tánc — úgy látszott, hogy minden a legnagyobb rendben van. AZ EGYIK ASZTALNÁL néhány, na­gyobb részben idősebb ember eléggé komoran bámult maga elé. Ez vala­hogy egyáltalán nem illett bele az általános hangulatba. — Talán kevés prémiumot kaptak? — Dehogy, kaptak ök annyit, mint mások. A szilárd jutalmazás a pré­miummal együtt egyiknél sem volt kevesebb 20 ezer koronánál. — Mi búsíthatja hát őket? Az egyik idősebb bácsi, aki egyéb­ként magyar földön, Tótkomlóson lát­ta meg először a napfényt, elkáromí­totta magát szlovákul. Mert úgy van az, hogy a nóta, az imádság és a ká­romkodás mégiscsak az anyanyelven a „legzamatosabb". Mindjárt utána magyarul folytatta. — Már milyen csehszlovák—magyar barátság ez a mienk. Akik nem ismerik Gyuri bácsi gon­dolkodásmódját, erősebben odafigyel­tek. Csak nem akarja valamilyen pro­vokációval elrontani a mulatságot? Ö meg a folytatás helyett belebámul a semmibe. Szomszédja, aki Dezső névre hallgatott, imigyen vigasztal­ta: — Sose búsulj. Csak nem lesz min­dig száj- és körömfájás. Inkább annak örülj, hogy Magyarország bratislavai főkonzulja eleget tett ígéretének. Itt van közöttünk. Kezdett még bonyolultabbá válni a dolog. Hát mi köze lehet itt Gyuri bácsi kifakadásának — a csehszlo­vák—magyar barátsággal kapcsolat­ban — a száj- és körömfájáshoz. Meg aztán a nagykövethez? KÉT POHÁRÜRÍTÉS KÖZBEN tisz­tázódott a dolog. Ipolyszakállas ugyanis a Csehszlovák—Magyar Ba­rátság Szövetkezete nevet viseli. Ogy került sor erre az elnevezésre, hogy az ipolyszakállasiak, de az is lehet, hogy partnerok már évek óta egyre szorosabb kapcsolatot tartanak fenn. A partnerbarát a magyarországi ér­sekvadkerti termelőszövetkezet. A sok közös ismerős révén könnyű volt fenntartani a kapcsolatot. De lassan ezt kevesellni kezdték. Megegyeztek, hogy szervezeti alapra helyezik a hasznosnak ígérkező kapcsolatot. Versenytársakká váltak, de oly mó­don, hogy a versenyben az egyre mé­lyülő barátságot állandóan szilárdít­sák, természetesen mind a két fél javára. Hiszen az Ipoly mentén a ha­tár nem választja el a mezőgazdasági termelés problémáit. Sőt, olyan közös ügyük is van, ami lényegében világ­probléma. A víz. Az ő esetükben az Ipoly. Azért cseppent tehát üröm is az eredményes gazdasági évet záró ipolyszakállasiak örömébe. Már eddig is sok sok probléma került a baráti találkozás napirendjére, és a néha heves vitákig „fajuló" tanácskozások mindig hoztak valamit a konyhára. Mindkét fél javára. Most meg nem jöhettek. Ezért hiányzott tehát vala­mi az ipolyszakállasi zárszámadásról. NOS, ILYEN ALAPON meg lehet ér­teni Gyuri bácsit, meg a többieket. Mert miről is vart szó tulajdonkép­pen? Hadd mondják el ők, az illeté­kesek. — Egyik alkalommal barátainkkal az Ipoly szabályozásáról beszéltünk — kezdte Gombos elvtárs szövetkeze­ti elnök. — Dicsekedtünk, hogy ná­lunk rövidesen elkezdik a szeszélyes folyó szabályozását. Miért ne dicse­kedtünk volna, hiszen itt a tavaszi áradáskor a mezőgazdasági földterü­letnek gyakran több mint a felét el­önti a víz (800—900 hektárt). A fo­lyószabályozás után az árterület alig 90 hektárra csökkenne. S ez a 90 hektárnyi rét- és legelő a vetésfor­gónál már nem okozna problémát. És emellett olyan 800—900 hektárnyi te­rületen (tehát földterületük közel 60 százalékán) öntözéses gazdálkodásra térhetnénk át. A versenytárs-barátok nem túlságo­san barátságos képet vágtak az ipoly­szakállasiak lelkesedéséhez. — Na és ha a kiegyenlített folyó vize innen tőletek úgy elszalad, hogy majd egy bögrét sem tudtok megme­ríteni a medrébén? Miből fogtok ak­kor 900 hektárt öntözni? Es mi mit tegyünk majd a sok felesleges vízzel? Ügy kiönthettek bennünket, mint az ürgéket, — mondták az érsekvadker­tiek. Nem állíthatjuk, hogy ez a beszél getés teremtett alapot az Ipoly sza­bályozásának célszerű rendezésére De tény, hogy a két szomszédos or­szág szakemberei az említett problé­mát is figyelembe vették, amikor a folyó szabályozásának tervét kidől gozták. A BARÁTOK KÖZÖTT leggyakrab­ban a háztáji gazdálkodás, illetve a természetbeni járandóság került szó­ba. A mieink általában a szocialista országépítés szükségleteire hivatkoz­tak, s a nagyüzemi termelés előnyére a háztájival szemben. Számokban is kimutatták, hogy a nagy háztáji vagy a sok természetbeni nem segíti elő a szövetkezeti gazdálkodás erősödé­sét, a közös vagyon és jövedelem nö­vekedését. Egyszer eléggé parázs vita bontako­zott ki a barátok között. — Amit ti csináltok, az még félig­meddig kapitalizmus, majdnem olyan, mint a magángazdálkodás — mondta az egyik szakállas! tag. — Nálatok meg kétszer olyan sze­repe van a termelési költségeknek, mint a termelés mennyiségének. Pe­dig még kevesebb a földetek, mint nekünk. — Még így gépekkel is drága a me­zőgazdasági termék. — Mindig az a drága, amiből ke­vés van. Ti például a szövetkezetben hány kiló abrakból termeltek egy kiló sertéshúst? — Már olyan 4 kilóra leszorítottuk. — Es a 2,5 mázsás hízód mennyi abrakot falt fel? — Nem értem, de 4 mázsánál bi­zonyára nem többet. HÁT VALAHOGY IGY FOLYIK a so­ha be nem fejezett vita — magyaráz­zák. Egyik alkalommal például az egyik, máskor a másik fél vélemé­nyét teszik szigorúbb mérlegre. Any­nyi tény, hogy tavaly jóval több ter­mészetbenit osztott szét a szövetke­zet, mint két évvel ezelőtt. S a piaci termelés csaknem 30 százalékkal nőtt — a múlt év javára. Még sok minden szóba került a két szövetkezet vitáiból. De én valahogy úgy érzem, hogy egy kicsit egyoldalú véleményaket tolmácsolnak az ipoly­szakállasiak. Meg is kérdem, hogy hát ők, az érsekvadkertiek semmit sem tanulnak a sok-sok vitából? — Ez olyan dolog, hogy erről maid akkor beszélünk, ha újra találkozunk magyarországi barátainkkal, — mond ja az elnök. — Jobb, ha a dolognak ezt a részét már ők mondják el. Hát ami azt illeti, ilyen alapon na­gyon mélyre nyúlhatnak a barátság gyökerei. HARASZTI GYULA Dísznövények Bizonyára olvasóink ablakait, erkélyeit is ékesítik dísznövények. Egy modern lakás ma már aligha képzelhető el vi­rágok nélkUl. S hozzá nem értőknek azonban gyakran bosszúságot okoznak a kényes dísznövények, melyek sokszor a leggondosabb ápolás melleit is elszá­radnak vagy elkorcsosulnak. A városban különös gondot okoz a nehezen besze­rezhető földkeverék. Hogyan lehetne ezen segíteni? Az utóbbi időben világszerte egyre jobban elterjed a vízkuitűrás világneve lés. Ml ez, valami új divathóbort; 1 Nem divatból és nem is véletlenül, hanem felbecsülhetetlen előnyei miatt nevelik ezeket a virágokat. A vízkuitűrás virágoka! nálunk is sok helyen nevelik. Hadd mondjuk el, mit is jelent lényegében. A vízkuitűrás nö­vényeket nem földbe, hanem valamilyen rögzítő közegbe (kavics, mííanyagszem­nsék stb.) illtetjük és az egészet tápol­daíos vízben tartjuk. Ennek egyik elő­nye. nein kell hozzá földkeverék. A vízkuitűrás nővé lyek alatt általá­ban 2—3 hetenként kell a tápoldatot feltölteni. Ez a virágkedvelők körében igen nagy jelentőségű, mert távollétük idején nem kell az öntözéssel törődni. A vízkuitűrás neveléshez általában kát cserepet kell használnil Egy tápoldatot tartó edényt és betétcserepet. A betét­cserépbe — apró kavicsba, zúzalékba, vagy mfianyagszemcsékbe — beültetjük az előzőleg tisztára mosott gyökérzetü növényt. Éles kőzuzalékot semmi esetre se használjunk. Előzőleg azonban a nö­vények gyökereit langyos vízben alapo­san meg kell mosni, hogy semmi bomló anyag sem maradjon köztUk A sérUlt gyökérzetü növényeket az egészséges ré­szig vágjuk le és ültessük tiszta homok­ba, s csak a gyökérzet kifejlődése után ültessük át a tápoldatba. A dísznövények pusztulását leggyak­rabban a helytelen öntözés okozza. Ez érthető, mert a növénytermesztésben já ratlan ember nem ismeri a növény vízsziik • ^gletát. A vízkuitűrás nevelés sel ezek a leggyakoribb hibák elkerül hetők. (pl H A kacsapecsenye em­Zj b eremlékezet óta ' ' ínyencfalat. Aligha van ember, aki megveti az ízletes kacsamájat, kacsa­combot. Valamikor volt is mit ízlelni. Több kacsát neveltek nálunk, mint ma­napság. Minden falusi ház •udvarán hápogott tíz-húsz lapos csőrü jószág. Nem hízelgő, hogy a me­zőgazdasági üzemekben mostohán bánnak a ka­csákkal. Kevés helyen fog­lalkoznak velük, mert nem jövedelmező, és sok a baj velük. Pedig a kacsa igénytelen állat. Mint a népdal is mondja, káka tövén is felnő. Aki nem hiszi, kérdez­ze meg a Stupavai Halgaz­daság dolgozóit. A gazda­ságnak a Trnava melletti Kamenný Mlynben mintegy 3láka teáén fiäít a %uca 62 hektárnyi halastava van. S ha már a közhiede­lem a halászatot nem is tartja a legjövedelmezőbb foglalkozásnak, — ámbár a stupavai halászoknak nincs okuk a panaszra — mégis jobbnak látták, ha a haltenyésztés mellett va­lami kiegészítő foglalko­zást ls űznek. Hogy a nagy kiterjedésű halastavak tükre ne fodro­zódjék kihasználatlanul, kacsatenyészetet létesítet­tek. Mennyire bevált ez a lépés, döntsük el magunk. A fajtiszta kacsákat há­rom csoportban nevelik. Az első osztályú kacsák tavaly 137 tojást tojtak egyenként, a második osz­tályúak 165-t, a harmadik osztályúak pedig 180 tojást raktak. Váltsuk ezt át pénzre és kiderül, hogy csupán tojásból tekinté­lyes bevételt értek el. De nemcsak a kacsato­jás jelent bevételt. Tavaly a terv szerint 60 000 kis­kacsát kellett volna elad­niok, ezzel szemben 117 ezret adtak el. Időnként valóságos kacsafarmot in­dítottak útnak hazánk va­lamelyik részébe. Ez ma­gában is óriási haszon, nem beszélve a hízó kacsákról, no meg a tollúkról, ami szintén értékes nyers­anyag. Á gazdaságban 15 kacsa­tenyésztő „halász" dolgo­zik. 'A kacsák nevelése hi­hetetlenül olcsó. A víz in­gyen van s hogy a takar­mányon is megtakarítsa­nak valamit, a trnavai vá­góhídról származó hulla­dékot is feletetik velük. A halastavak körül a par­tot minden évben fűvel vetik be, hogy legelőjük is legyen a kacsáknak. K lem fő termelést ág, l\l a kacsatenyésztés, mégis tavaly a leg­nagyobb tojáshozamot ér­ték el Szlovákiában. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a halfogás kétszer annyi volt, mint az orszá­gos átlag, ide kívánkozik a gondolat: — bár mindenütt ilyen leleményesen és kö­rültekintően gazdálkodná­nak!, P. L. 1 FALU - 10 HÍR Csallóközcsütörtök • ÁLLÍTÓLAG már a rómaiak Idején ts lakott terület volt. II. Endre király 1206-ban a bazini és szentgyörgyl grófoknak ajándé­kozta a községet. Az adományozás évszázadára csak a vendéglő mál­ladozó épülete emlékeztet. • AZ EGYSÉGES földművesszö­vetkezet 1984. január 1-én állami gazdasággá „alakult" Nehézsé­gek, hibák még akadnak, de Ja­vult a munkafegyelem. Már öt kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. • „NÁLUNK A FALUSZÉPlTÉS nemcsak papírlapokra írt ígérte" — mondja Puss Vince a HNB el­nöke. Az új utcában két kilomé­ter hosszú járdát építettek. Fel­szabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére két tantermes óvodát építenek 680 000 koronás költség­gel és 680 000 óra társadalmi munkával. • 1965 JANUÁR 1-én hét liter volt az átlagos napi tejhozam. 1965. március 30-án már 8,07 li­ter! • 1872-ben — az anyakönyvek bizonysága szerint — a halál leg­gyakoribb okai: torokgyík, „hek­tika", sárgaság, tüdővész és himlő voltak. Ma: korszerű orvosi ren­delő és állandó orvosi szolgálat bizonyítja az új rend gondoskodó szeretetét. • A LAKOSSÁG LÉTSZÁMA: 1800. Az. önkiszolgáló áruellátása jó, de a helyiség nagyon kicsi. A kenyér- és a tejeladást külön kellene választani. • 1945-ben 187 HÁZSZÁM sze­repelt a nyilvántartásban, — ma 380. Tíz rádiótulajdonos élt a fa­luban. Ma 340 rádiókészülék és 122 tv hozza közel a világot a kis csallóközi faluhoz. Naponta 230 újság érkezik a csallóközcsütörtö­ki olvasókhoz. • HAVONTA ÁTLAG 200 000 ko­ronát költenek élelmiszerre, 130 000 koronát háztartási cikkek­re és — 110 000 koronát hagynak a kocsmában. A márciusban meg­rendezett könyvkiállításon köny­veket ls vásároltak: 240 koroná­ért! • A TERÜLETI átrendezés előtt még a volt somorjai járás tervbe vette a másodrendű út portalaní­tását. Azóta ez állandóan szere­pelt a járási akciótervben, de so­ha nem valósult meg. Vajon mi­ért? • SZÉP, KORSZERŰ üzemi klub áll a falu közepén. Másfélmillió koronás kötséggel épült. Az álla­mi gépállomás (Holice na Ostro­ve) tulajdona. Nagyon szép fa­lak, 270 férőhelyes nézőtér és mű­szakilag szinte tökéletes színpad, magnetofon, filmvetítői Csak ép­pen kulturális tevékenység nincs! (erf) ÉRDEKESSÉGEK Hidropónia a szabadban Kuba éghajlati viszonyai lehetővé teszik, hogy a vegetációs időn kívül szabadban melegház vagy melegágy nélkül termesszenek bármilyen kul­túrnövényt. Legutóbb Plnar del Rio tartományban a szabadban próbálták ki a hidroponikus nevelést. A tápol­datot hatalmas betontartályokban helyezték el. A kísérletek sikerültek. Egy kamrában például 600 paradi­csompalántát neveltek (1 négyzetmé­teren 14). Ultrahanggal az egerek ellen Az amerikai Egyesült Államokban olyan készüléket szerkesztettek, amely magas frekvenciájú hangokat kelt. A hangokat az emberi fül nem érzé­keli, de sok állat meghallja: például az egerek és a többi rágcsálók. A ké­szülék szerkesztője szerint az ultra­hang a rágcsálók idegeire hat, és el­menekülnek 'hatóköréből. Hogy az ál­latok ne szokják meg az egyhangú magas frekvenciájú hanghullámokat, időről-időre megváltoztatják a frek­venciáját. A készülék rendkívül ke­vés áramot fogyaszt, és mintegy 280 négyzetméteres körzetben hatásos. Nagyon alkalmas az élelmiszeripari üzemek, malmok és gabonaraktárak számára. Megelőzzük a tej savanyodását? Svéd szakemberek érdekes kísérle­teket folytattak a tej savanyodásá­mak megelőzésére. A tejet rövid két másodperc alatt 140 Celsius fokra me­legítették fel, aztán hagyták kihűlni. A te] 'a kísérlet után megtartotta ízét, vitamintartalmát és néhány na pig nem savanyodott meg. 1965 április 29. * ŰT ° r'' <j 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom