Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-24 / 112. szám, szombat

Érdekes! Glória THorndike asszony új szakács­könyve iránt az amerikai háziasszo­nyok nem tanúsítottak nagy érdeklő­dést. Második műve viszont a „Kétszáz háziszer a gyomorrontás gyógyítására" azon nyomban elkelt. Kőevő mikróbák A nevezetes Izsák székesegyház és a nem kevésbé nevezetes Pe­terhof-palota falaiban a leningrádi biológu­sok különös mikrobá­kat fedeztek fel. Ezek „kedvenc eledele" a márvány és a tégla. Szerencsére nem olyan jó az étvágyuk, hogy az építé­szeti műemlékeket komolyan veszélyez­tethetnék. A biológusok érdeklődését más dolog keltette fel: talán gyakorla­tilag is hasznosítani lehetne az ásvá­nyi kőzetben kifejlődő mikroorganiz­musok tevékenységét. Táncoló dédnagymama A hodzsenszkiji Tádzsikisztán Kol­hozban élő 107 éves Szaodat Zak­rova hét gyerek­kel, harminckét uno­kával és hatvan dédunokával dicsekedhet. Unokái kö­zül csaknem mindegyik egyetemet vég­zett. A közelmúltban tartotta Szaodat dédunokája a gyapottisztító gyárban dolgozó, Fajzull mérnök lakodalmát. A dédnagymama táncra perdült a családi ünnepségen. Elsüllyedt tó Sztarokarbamisevo baskír falu lakói egy alkalommal ar­ra lettek figyelme­sek, hogy a szinte házakig érő tó el­••• ® tűnik. A tó szintje szemlátomást csökkent, s az apadó víz­ben ijedt halak vergődtek. A tavat 24 óra alatt elnyelte a föld. Pusztalásá­nak okát a geológusok azzal magya­rázták, hogy ezen a vidéken gazdag gipszkőzetek találhatók a talajban, melyek feloldásuk után hatalmas lyukakat hagynak maguk után. A tó egy ilyen üregen keresztül tűnt el a föld alatt. Igazgyöngybarlang Az uráli bá­nyászváros, Kizel közelében találha­tó a Viaserszkaja néven ismert bar­lang, amely mélyén borsó nagyságú sárgás és fehéres barlangi gyöngyö­ket rejt. Vegyi összetételüket és szép­ségüket tekintve vetekednek a gyöngy­kagylókban található gyöngyszemek­kel. Tengeri igazgyöngyöket milliószám­ra találtak eddig, barlangiakat csu­pán elenyésző mennyiségben ismerünk. A sas és a repülőgép Egy „IL-14"-es utasszállító repülő­gép az Amur men­ti Nyikolajevszk vá­ros repülőterén akart éppen le­szállni, amikor hatalmas ütés rázta meg a; gépet: a pilóta majdnem el­nevesztette uralmát a gép felett. Le­szállás után, amikor megvizsgálták a gépet, a pilóták hatalmas lyukat fedez­tek fel a szárnyon. Belül sastollakat és halmaradványokat találtak. A sas va­lószínűleg hatalmas halat zsákmányolt az Amurban, amely megakadályozta abban, hogy a szembejövő repülőgép elől idejében kitérhessen. Hitler él, fogják meg! „Hitler él, fogják meg!" című a „fiihrer" rejtélyes halálával foglalko­zó könyv került napjainkban — szlo­vák nyelven — a könyvpiacra. Milan Vároš, a mű szerzője nemcsak Hitler titokzatos halálának, de a második világháború érdekes eseményeinek körülményeit riportokban vizsgálja. A szerző csaknem minden egyes fe­jezetben a múltat a jelennel állítja szembe. A könyv nemcsak azt kívánja be­mutatni, hogy Hitler meghalt, hanem azt is, hogy szelleme Bonnban a mi­litarizmus és revansizmus katonai képviselőinek politikai terveiben to­vább él. A „spinx" Egyiptomban a királyi hatalom megtestesülése volt, de a görög mitológiában is szere­pelt. Képünkön a leghíresebb, a hatalmas sziklá ba vágott gizehi sphinx látható. 20 méter magas és 57 méter hosszú. Egyes vélemények szerint feje III. Amenemhatot ábrázolja. MIT ÉS MENNYIT TERMELT TARDOSKEDD a török hódoltság alatt? Mint Ismeretes, 1663-ban Érsekújvár és széles környéke török uralom alá került. Ezekről az eseményekről a közelmúltban néhány cikk az újságokban, folyóiratokban is megjelent. Nem tudjuk azonban, mi történt a falvak dolgo­zó népével, mihelyt elvonult a török hadsereg, megszűntek a pusztítások és normalizálódott az élet. A törökök az elfoglalt területeket bizonyos kulcs szerint különböző cé­lokra azonnal felosztották. A meg­hódított terület egy részét az állam tartotta meg kincstári birtoknak, egy részét közteherviselési célokra szánta, a többit pedig, mint „hivata­li javadalmat" hűbéresei, hivatalno­kai és katonasága között osztotta szét. Tudnunk kell, hogy sem a hi­vatalnokok, sem a katonaság nem kapott fizetést (a zsoldosokon kívül), hanem az elfoglalt területekből ado­mányoztak nekik érdemeik szerint egy vagy több falvat, természetesen a jobbágyokkal együtt s ezeken a fa­lukon kellett behajtaniuk a „tulaj­donosoknak" a maguk szolgálati jö­vedelmét. Ebből a célból a török hatóságok­nak a legsürgősebben szükségük volt arra, hogy a hadjárat folyamán el­menekült jobbágyok azonnal térjenek' vissza, kezdjék meg a békés termelő­munkát és fizessék az új hatóságok által előirt adókat. Hogy melyik falu­nak miért és mennyit kellett fizetnie, ebben a régi szokásokhoz alkalmaz­kodtak és pontosan a termés egyti­zed részét szedték A többi vagyon­tárgyaknál és jövedelmi forrásnál is ez volt a szabály: az érték, illetőleg a jövedelem egytizede. Hírvivő és menlevél Mihelyt tehát a dúlö-pusztító had­sereg Dél-Szlovákiából kitakarodott, a török hatóságok hírvivőket és men­leveleket küldtek az egyes falvakba és felszólították a dolgozó népet, azonnal térjen vissza. Aztán megje­lentek az írnokok és végrehajtották a teljes vagyon- és személyösszeírást. A személyösszeírásba csak a felnőtt, munkaképes férfiakat vették fel, leginkább abból a célból, hogy az adőszedés alól ne meneküljenek el. A vagyontárgyakat és a termés egy­tizedének mennyiségét azonban na­gyon pontosan kellett feljegyezni, mert ettől függött az új török földes­úr jövedelme. Éppen ezért ezek' az adóösszeírá­sok fontos bizonyítékok, hitelességük­höz nem fér kétség és egyúttal rop­pant gazdag és hasznos ismereteket tartalmaznak számunkra. Érsekújvárról és környékéről há­rom ilyen adóösszeírás maradt fenn. Az egyik 1570-ből a másik kettő 1664-ből való. A török összeírásokba foglalt ada­tok érdekességének szemléltetésére Tardoskedd példáját tudom felhozni. Tardoskeddet 1664-ben a török kincs­tári birtokok közé sorolták. 1570-ben csak 30 házból állt a falu, 1664-ben már 48-ból. Az összeírás teljes szö­vege a következő: Tardoskedi, tartozik Nyitra járásba. Lakosainak száma 64 (felnőtt férfi), a házak száma 48. Házadó, házanként 50 akcsa, ösz­szesen 2400; búza-tized 60 kejl, ára 1200; kivert-tized 50 kejl, ára 500; köles-tized 50 kejl, ára 300; birka­adó 250; méz adó 200; fa- és szén­adó 200; legeltetési- és csősz-adó 150; disznó-adó 5250 akcsa. Az akcsa török ezüstpénz, melynek értéke két magyar „pénz" volt, 50 akcsa, vagyis száz pénz tett ki egy ezüst forintot. A kejl török mérték­egység, mely körülbelül 12—13 kg­nak felelt meg. 1 méhkas — 4 kacsa Ebből a rövid összeírásból sok mindent lehet kiolvasni, sőt meg lehet állapítani a mezőgazdasági ter­melés nagyságát és az egyes termé­nyek árát ís. A gabonatermelés évi mennyisége tehát 1664-ben a faluban a követke­ző volt: búza 60 X 12 X 10 = 72 mázsa, kevertgabona: 50 X 12 X rX 10 = 60 mázsa, köles: 30 X 12 X X 10 = 42 mázsa. Ha a 60 kejl búza értéke 1200 ak­csa, akkor egy kejl értéke 20 akcsa, egy kejl keverté 10 akcsa és egy kejl kölesé szintén 10 akcsa. A méz-adót úgy szedték, hpgy egy méhkas után 4 akcsát kellett fizetni. A fenti szám szerint a faluban tehát 50 méhkas volt. Két juhért szedtek egy akcsát és Igy a juhállomány 500 volt. Fa-adó címén minden ház köteles volt egy kocsi fát szállítani az álla­mi raktárba, szén-adó címén pedig házanként két-két akcsát szedtek. Sertés-adó címén minden egyes éven felüli sertésért 2 akcsa járt, az egy éven aluli malacokért nem kellett adót fizetni. A faluban tehát 25 darab egy éven felüli sertés volt. A szomszédos falvakban termeltek még lencsét, lent, árpát, kendert, borsót, és különféle zöldségféléket, gyümölcsöt, főleg szőlőt, de Tardos­kedd összeírásában ezek nem szere­pelnek. Baromfi, tojás, tej és gyümölcs után nem kellett adót fizetni, ezeket mindenki szabadon árulhatta az ér­sekújvári piacon. Ősi családnevek Érdekesek a családnevek ls: Tóth Mihál, Maros György, Bető Jakab, Bán Mihál, Nlmet István, Galla István, Ko vács István, Bötös István, Bán István, Tüt György, Bán Bergöl, Fodor Mihál, Nagy János, Görbe András, Mészáros István, Maszán Jakub, Balog Bálint, Bakó Bálint, Szabó János, Csizmadia János, Egyed János, Daróci István, Mészáros András, Csomor András. A felsorolt adatok és a nevek bí zonyltják, hogy milyen gazdag törté­nelmi forrásanyagot tartalmaz ez az összeírás, mennyi mindent tudunk meg dédapáink életéből, küzdelméről és nehéz sorsáról. A háromszáz éves kézirat megőrizte emléküket s mi kegyelettel gondolunk rájuk és küz­delmes életükre, mellyel az élet folytonosságát biztosították. BLASKOVICS JÖZSEF A nyugati országok­ban a tömegek meg­mozdulása sokszor kelle­metlen helyzetbe hozza a kormányokat. A rendőrség hagyományos brutális esz­közei — a gumibot, a a könnyfakasztó gázbom­ba, a vízfecskendők erőt­leneknek bizonyultak. Ezért a modern tudomány­tól várnak segítséget t— gengszterek helyett — az elégedetlenkedő tömegek ellen. New Yorkban például nemrégen próbáltak ki egy újfajta autót, mely lát­szatra alig különbözik a Ford gyár új sorozataitól, ám mihelyt emberhez ér, az illetőt erős áramütés éri. Gengszterek helyett a tömegek ellen KORSZERŰ RENDŐRI TECHNIKA A mérnökök ezt az elvet tökéletesítették a vízipus­kánál is. Az erős sugárba áramot vezetnek, mely megsokszorozza a vízsu­gár ütését, s harcképtelen­né teszi az embereket. Más módszer: a rendőrautókat olyan fényszórókkal látják el, amelyek egy időre szinte megvakítják az em bereket. Hasonló célt szol gál a zajt keltő készülék is, melynél a rendőrök kénytelenek különleges fülvédőket használni. Jól beválik a fehér gáz hasz­nálata ls: az átláthatatlan mesterséges ködben harc­képtelenné válnak a tün­tetők. A burzsoá rendőrség legravaszabb módszere; pisztolyból láthatatlan ré­szecskéket lőnek a tünte­tő tömegben kiszemelt sze­mélyek felé. A. rend visz; szaáUItása után aztán ibo­lántúli sugárzással látha­tóvá teszik a részecskéket, s az így megjelölt szemé­lyek ellen eljárást indíta­nak. A támadó eszközök mel­lett a rendőrség védelmé­re ls gondolnak. A New York-t rendőröket ún. haarleml mellénnyel lát­ják el. Ez egymásra csa­tolt páncéllemezekből áll, melyek másodpercenkénti ezer lábnál kisebb sebes­ségű lövedékek, repeszda­rabok stb, ellen biztos vé­delmet nyújtanak. Csak az az érdekes, miért éppen a békés tün­tetők ellen kell felvonul­tatni a legkorszerűbb tech­nikát, amikor a nyugati országokban annyira ter­jed a biuözéi? A tenger napszámosai MIKIMOTO TITKA • AZ AMÁK NEM ÉLNEK SOKÁIG • EGY ÉV ALAH 47 MILLIÓ DOLLÁR­NYI GYÖNGY Kyotótól délre, az Ago, és Tobo­öbölben tetőtől talpig fehér ing­be öltözött lányok serege látható, amint látszólag fel- és alámerülés­sel szórakoznak. Időnként megpi­hennek, horgonyhoz illesztett fa­hordók mellett kifújják magukat, aztán újra visszamerülnek. E lányok nem unatkozó társaság­beli hölgyek, hanem gyöngyhalászok. Ogy ls mondhatnánk: a tenger nap­számosai, az ún. amák. Mielőtt meg­kezdenék munkájukat, kétszer meg­kongatják a fahordókat; ez talán jel­kép, az istenek segítségül hívását akarja kifejezni. Utána 18 méteres mélységbe szállnak le, hogy a tenger iszapjában gyöngyképző kagylók után kutassanak. Nagy türelem, kitartás és szívós szervezet kell a munkához. Az amá­kat már 10 éves koruktól kezdve fel­készítik erre a hivatásra. Hivatásra bizony, mert hamar öregszenek, s nem élnek sokáig. A tízéves lányok azzal kezdik a mesterség elsajátítá­sát, hogy magas sziklákról a tenger­be vetik magukat. Nem szabad meg­ismerniük a félelmet. Az amák ré­gebben csak nemeznadrágban végez­ték munkájukat, de az utóbbi évek­ben a külföldi turisták elözönlötték Japánt, gyakran készítenek egzotikus tárgyú dokumentumfilmeket, s ezért az amák kénytelenek voltak a kíván­csi férfitekintetek elől hosszú fehér ingbe bújni. A fehér ing másik elő­nye: bizonyos mértékben védelmet nyújt a cápákkal szemben. A fehér szin ugyanis riasztja a ragadozókat. Azért néha előfordul, hogy az amák összevérzett Ingben hozzák fel társ­nőjüket, mert a cápa véletlenül néni ijedt meg. Mikimoto a példakép Az amák két óránkint szünetet tar* tanak. Ilyenkor teával, dinnyével üdí­tik fel magukat. Ha elcsüggednek, tekintetükkel a kikötőnek azt a ré szét keresik, ahol Mikimotónak, a tíz évvel ezelőtt elhunyt gyöngyhalász­nak szobra áll. Mikimoto a példakép: a bátor halász ugyanis egy alkalom­mal véletlenül rájött a mesterséges gyöngykitermelés titkára.' 1 A 1 tenger fenekén általában nagyon ritkán ta­lálnak kész igazgyöngyökkel terhes kagylókat. Mikimoto észrevette, hogy ha a kagylóba például homokszem vagy más idegen tárgy kerül, a kagy­ló lakója igyekszik azt elszigetelni, s egyre vastagabb rétegben bevonja gyöngyképző váladékkal. Mikimoto spekulálni kezdett. Például törpe Buddha-szobrokat tett a kagylók nyí­lásába, s az így képződött gyöngyöt mesés áron értékesítette. Azt azonban csak a fiainak árulta el, hogyan kell tovább tenyészteni a kagylókat, vé­deni, óvni a természeti viszontagsá­goktól. 3000 titkos gyár Mikimoto örökösei ma óriási va» gyónnál rendelkeznek. Tavalyelőtt 47 millió dollár volt a jövedelmük. Ezt a rengeteg kincset persze a? amáknak köszönhetik. A tenger mé­lyéről kihalászott kagylót háromezer titkos gyárban dolgozzák fel. Ezeket jobban őrzik, mint az atomkutató központokat. Mit helyeznek a szétfe­szített kagylóba, ezt talán csak Miki­moto fiai tudják, mert a munkásoka! is mesékkel áltatják. Tény az, hogy « „megdolgozott" kagylókat sokáig ten­gervizes kádakban áztatják, azután kosarakban megfelelő védett helye, ken 3, 4, sőt 5 évig hagyják tenyész* nl. Ez alatt jókora gyöngyszemek kéj>. ződnek. Az amák sietnek dolgozni és élni, Évente csak száz napig tart az Idény. Ez alatt kell megkeresniük az egész évi létfenntartáshoz szükséges eszkö­zöket. AMA K MUNKA KÖZBEN. ÜJ SZÖ 164 * 1965. április 21. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom