Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-23 / 111. szám, péntek

JOGI TANÁCSADÓ Elévülés és jogmegszűnés az új polgári törvénykönyvben Az új polgári törvénykönyv először tartalmaz külön rendelkezést arról, hogy a jogok a törvényben külön megjelölt esetekben teljesen megszűnnek, ha a jogosult a törvényben megszabott határidőn belül nem érvényesiti (ún. prekluzió). Az Ilyen törvényből folyó jogmegszűnést a bíróság hivatalból köteles figyelembe venni. Így pl. a polgári törvénykönyv 162. § szerint a polgárok igényüket a lakásuk használhatósága érdekében eszközölt kiadások megtérítésére — ha a javítást a házkezelőség írásbeli felszólításra sem végeztette el — csak a hibák eltávolításától számított hat hónapon belül érvényesíthetik, ellenkező esetben az igény megszűnik. Továbbá ilyen a polgári törvénykönyv 17Í. §-ának hathónapos határideje is, amely alatt a polgárok Igényelhetik a házkezelő vállalattal szemben a lakbér leszállítását (a lakás használatát korlátozó lényeges hibák vagy károk miatt azok keletkezésétől számítva), továbbá a szolgáltatások esetében a hibákból származó követelések ís csak akkor érvényesíthetők, ha azokat a törvényben megszabott — rendszerint 6 hónapos — határidőn belül előbb a vállalatnál reklamálják. A jogmegszűnésnél általában jobban ismert a polgárok köztudatában az elévülés fogalma. Az elévülés a polgári jogban gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elévülési határidő eltelte után maga a jog ugyan nem szűnik meg, de a kötelezett az igény érvényesítése esetében az elévülés kifogáséval élhet, és ez esetben a bíróság az elévült követelést nem ítélheti meg. Ha a kötelezett a már elévült adósságát megfizette, nem követelheti vissza a teljesített öszszeget azzal, hogy kötelezettsége már elévült. Az elévülést a jogmegszűnéssel ellentétben a bíróság hivatalból nem veheti figyelembe, csak ha azt az adós kifogásolja. A személyi jogok, családi kapcsolatok, a szerzői jogok egy része nem évül el. Ezzel szemben minden vagyonjogi követelés elévül, kivéve a tulajdonjogot, a lakás és telkek személyi használati jogát, a szerződésen alapuló lngatlanátruházás korlátozásénak jogát, a betétkönyveken és folyószámlákon elhelyezett betétekre szóló jogot (amíg a betéti 111. folyószámlái viszony fennáll; a betéti viszony az utolsó betéttől, Ul. kivételtől számított 2U év eltelte után szűnik meg; a fo lyószámlai jogviszonyt a pénzintézet felmondhatja, ha öt éven keresztül a jogosult számlájával nem rendelkezett). Már az előző polgári törvény könyv a régebbi magánjog 32 éves elévülési határidejével szemben általában 3 éves, bizonyos esetekben 10 éves elévülési határidőt vezetett be. A rövidebb határidőket a jogbiztonság követelte meg. Az új polgári törvénykönyv — a kivételektől eltekintve — általában hároméves elévülési határidőt állapít meg. Ez a határidő attól az időponttól számítódik, amikor a kérdéses jogot először lehetett volna érvényesíteni. Lényeges itt megjegyezni, hogy az elévülési határidő általában — a kivételektől eltekintve — nem akkor kezdődik, amikor arról az igényjogosult adott esetben tudomást szerzett, hanem attól az időponttól, amikor a kérdéses jogot először lehetett volna általában — objektíven érvényesíteni. így pl., ha a felek megállapodnak abban, hogy az adós a felvett kölcsönt három év múlva köteles megfizetni, ezt a jogot először csak a három év letelte után lehet érvényesíteni, és ettől az időponttól, azaz az esedékességtől kezdve kell számítani a 3 éves elévülést. Ha kölcsönt ilyen esedékességi határidő megállapítása nélkül nyújtanak, az elévülési határidő a kölcsön nyújtását kö vető nappal kezdődik. A szervezetekkel szembeni jog igények elévülését illetően új fontos rendelkezést vezetett be az új polgári törvénykönyv: minden olyan követelés esetében, ahol a polgári törvénykönyv előirja, hogy a polgár jogigényét előbb köteles a szervezetnél érvényesíteni (reklamálni), az elévülés csak az ilyen reklamáció időpontjától számítódik. így pl. méretre dolgozó szabóság készítményének hibáit az átvételtől számított 6 hónapon belül lehet a vállalatnál kifogásolni (reklamálni), s ha a vállalat a hibát a reklamáció ellenére sem távolltja el, a megrendelő a vállalattal szembeni Igényét a reklamáció Időpontjától számított 3 év elévülési határidőn belül érvényesítheti bíróság útján. Dr. FÖLDES JÖZSEF A JÁRÁSI ÉPlTÖVÁLLALAT komáromi részlegén a szállítómunkásoknak egy 25-tagú csoportja — Senkár Gyula vezetésével — bekapcsolódott a felszabadulási versenybe. Vállalták, hogy 7 százalékkal túlteljesítik a szállítás tervét, s ugyanakkor 10 százalékkal csökkentik az önköltséget. Az építőanyagok szállításánál és a hoinok kitermelésénél 100 000 korona megtakarítást érnek el. (H) A KOMÁROMI JÁRÁSBAN megkezdte munkáját a 16 újjáválasztott üzemi és helyi népi ellenőrző bizottság. A járás területén jelenleg 22 népi ellenőrző bizottság működik. Az új bizottságok választási gyűlésein több mint 10 000 egyén vett részt. A bizottságok első feladatként a gyűléseken elhangzott javaslatok és bírálatok elintézését tűzték napirendre. (šm) A Prága-nyugai Járási Ipari Vállalat dolgozói nagy választékban készítenek különféle színű sanzsán- és flanellingeket. (J. Nősek f elv. — ČTK) Jó! bevált talajjavítás Az Alsóvető-dűlőben traktorosok készítik elő a talajt a cukorrépa alá. Nádazsdy János, a szövetkezet elnöke elégedett a munkával, a talaj minőségével. Azt mondja, hogy 350 mázsás hozamot várnak ebben a dűlőben. Szép hozamokat szokott elérni a tildi szövetkezet (nyitrai járás). Igaz, ehhez hozzásegíti a 31 hektáros Alsórét-dűlő, amelyről az alagcsövezés után már négy termést is betakarítottak. — Bárcsak olyan lenne az öszszes földünk — mondja az elnök, s mindjárt meg is indokolja, miért. Humuszban gazdag talaj, s nagyon jól tartja a nedvességet. Bármit termesztenek rajta, szép termést hoz. Kerek számokban beszélve cukorrépából 500 mázsát, silókukoricából 600 mázsát, takarmányrépából 700 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról, pedig a talajjavítás előtt csak savanyú szénát termett, és azt is keveset. A sors úgy hozta, hogy a dűlőt fel kellett darabolniuk. A szövetkezeteseknek itt van a legnagyobb lehetőségük zöldség- és korai burgonya-termesztésre. Kéznél van o víz, és az öntözés nem drága. S ha már így feldarabolták az egyharmad részét kaszálónak használják. — A szénára ís szükségünk van — mondja Nádazsdy elvtárs —, és rétünk máshol nincs. Az elnök meg van róla győződve, hogy szé nából is szép termést takaríthatnak be a lecsapolt földről. Az 50 métermázsás hozamot megadhatja hektáronként, kevesebbel nem elégednek meg. Ha a rét nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ismét fölszántják, és jobban hasznosítják ezt a területet is. (bj) Ellenzék van az Egyesült Államokban, s aktivitása növekszik. Ahhoz, hogy valaki felemelje szavát a fajüldözés ellen, bizonyos értelemben nagyobb bátorság kell, mint kellett nekünk, franciáknak, az algériai háború elleni fellépéshez és az FLN nyílt támogatásához. Mert aki az amerikai délre utazik, hogy részt vegyen a négerek küzdelmében, az kiteszi magát a meglincselés és a megöletés veszélyének. Tavaly nyáron Mississippiben megöltek két északról való fehér diákot. Néhány nappal ezelőtt Alabamában megöltek egy lelkipásztort és egy fiatalasszonyt. És mégis, mind több fehér vállalja ezt a kockázatot, s ezzel csodálatraméltó bátorságról tesznek tanúbizonyságot. A fajüldözés ellenfelei élvezik a kormány támogatását, legalábbis szavakban. Az Egyesült Államokban eléggé gyakori „egyensúlyozásnak" vagyunk szemtanúi: amikor a kormány erősiti imperialista politikáját az országhatáron túl, akkor rendszerint hangsúlyozottan liberális odahaza. A kormány jelenleg ösztönzi a közvélemény fellépését a faji egyenjogúság érdekében, s ezzel azt a szolgálatot teszi Johnsonnak, hogy elvonja a figyelmet Vietnamról. Ez az oka annak, hogy jóval kevesebb amerikai szegül szembe az Egyesült Államok vietnami politikájával, mint ahányan részt vesznek a faji egyenjogúságért folyó küzdelemben. Az értelmiség elenyésző töredéke vállalkozik a vietnami politika elitélésére, s nem is mind „politikai megfontolások" alap ján, hanem inkább „morális alapon", mert látja, hogy politikailag milyen ostobaságot és milyen gyalázatosságot művel hazája Vietnamban. De ez a töredék módfelett erőtlen. Ha tehát egy szép napon változás állna be az amerikai politikában, az csak kívülről jöhetne. Az amerikai társadalom kialakította a maga mítoszait és a maga ideológiáját. Az új gondolkodásmód csak ennek ellenében születhet meg, ha a társadalom túllép ezeken a mítoszokon és ezen az ideológián. De ez a megújulás nem Európából fog érkezni. Ami Vietnamot illeti, gyorsan kell cselekedni, legalább három hónapon belül. A dolgok pillanatnyi állása szerint azonban nehéz elképzelni, hogy az amerikai baloldal képes lenne ezt a fordulatot előidézni, mivel a jelenlegi politika gyökerei nagyon mélyre nyúlnak. Az amerikai közvéleményt csakis valami súlyos válság rázhatná fel, mondjuk _egv katonai vereség vagy komoly háborús veszély. Egyetlen módon tehetjük fogékonnyá az amerikai közvéleményt: ha a lehető legélesebben és leghatározottabban elítéljük az amerikalak vietnami politikáját, s tesszük ezt ott, ahol erre a legtöbb lehetőség kínálkozik, vagyis Európában. Némely lap szerint én sokkal szívesebben mondok ítéletet az amerikaiak, mint az oroszok felett. Ez azonban képtelen állítás. Végtére ls mi nem vagyunk lelkipásztorok, hogy egyenló mértékben osztogassuk a szemrehányásokat és erkölcsi prédikációt intézzünk Kelethez, Nyugathoz egyformán. Kinek kinek tudnia kell, melyik oldalon áll, ami pedig a kri tikát illeti, az az értelmiség kötelessége. Ha az amerikai kormány beis merné elődje balfogását és kivonná tanácsadóit, valamint katonáit Vietnamból, készségesen elismerném, hogy valami megváltozott Amerikában. De nem ez történt. Az Egyesült Államok gazdasági és társadalmi rendszere a lehető legrosszabbat, ha nem is végérvényessé, de roppant valószínűvé tette. Még egyszer mondom: a lehető legrosszabbat. Az amerikai beavatkozás Észak-Vietnamban az Egyesült Államok egész külpolitikájának aspektusában vizsgálandó. De nem is csak Vietnamra megy a játék. Ha az amerikaiakat kikergetik Saigonból, akkor ennek hatása érződni fog a harmadik világ valamennyi országában, s nagy megrázkódtatásokat okoz Latin-Amerikában. Ez magyarázza a beavatkozást: a cél a kizsákmányolás rendszerének tartósítáMár jártam az Egyesült Államokban. Sok barátra leltem. De más a helyzet, mert leplezetlen, tipikus agresszióval állunk szemben, amire nincs sem indok, sem komoly mentség. Egyébként hadd mondjam meg, hogy Amerika nem a világ közepe. Hogy a leghatalmasabb világhatalom, ahhoz nem fér kétség. De mégsem a világ közepe. Tekintsünk a vietnamiakra, a kubaiakra, az afrikaiakra, harmadik világbeli barátainkra, akik önállóságra és szabadságra törekednek és naponta bebizonyítják, hogy ez a hatalom korlátok közé van szo rítva és nem a világ súlypontja. Nekünk, európaiaknak, a harmadik világ Iránt kell érdeklődnünk, vele kell szolidaritást vállalnunk. Amerika is fejlődhet és fejlődik is, de 'ezt a fejlődést csakis azzal gyorsíthatjuk meg, ha szembenállunk vele. 111 fíl Nekem nem szól a blues A Bratislava—Koliba-i filmstúdió 1964-es termésének utolsó darabja is a mozik műsorára került. A bemutatót nagy érdeklődéssel várta a közönség. Ez a nagy érdeklődés egyrészt azzal magyarázható, hogy minden új szlovák film premierje többékevésbé eseményszámba megy, másrészt azzal, hogy a film forgatókönyvét Anton Hyklsch élete első művéből írta. Mint Ismeretes a fiatal író az ötvenes évek végén Lépés az ismeretlenbe című művével debütált. Könyve azonnal felkeltette a filmesek figyelmét, hozzáfogtak a forgatókönyv elkészítéséhez, ám amikor a könyvet később bevonták, természetesen fiókba került a félig-meddig kész forgatókönyv is. Tavaly a könyv ismét forgalomba került, s újból időszerűvé vált a megfilmesítés gondolata. Persze az eltelt évek, a megváltozott körülmények elkerülhetetlenül változtatásokat követeltek, úgy hogy a film és az eredetileg alapul szolgáló könyv több helyütt lényeges eltérést mutat. A szerző, Anton Hyklsch a VeCerníknek erről így nyilatkozott: A forgatókönyv első változatát — életem első könyve alapján — még 1959-ben megírtam, de amikor a könyvet bevonták fel kellett adni a megfilmesítés gondolatát ls. Amikor később a könyv mégis megjelent, s újból elővettük a féllgkész forgatókönyvet — már más volt a helyzet, mint évekkel azelőtt. Minden esetre a film annakidején 1959-ben határozottan többet mondott volna ... Ennek tudatában kellett módosítanunk a történetet a mai viszonyoknak megfelelően. A könyv ugyanis — kissé leegyszerűsítve a dolgokat — a főiskoláról kikerült húszévesek konfliktusára épít. Ezeknek van Igazuk a maradi és dogmatikus negyvenesekkel szemben. A filmben pedig — s ez az időközben eltelt esztendők alatt szerzett tapasztalatok eredménye — az idősebb nemzedék Képviselőjének ls Igaza van. A cselekmény lényege a következő: Lahuta, fiatal mérnök a mai nyugtalan ifjúság képviselője sok kifogásolni valót talál az idősebb, éltesebb nemzedék munkájában, magatartásában. Fenntartásai részben jogosak, részben alaptalanok. Solačík, az igazgatóhelyettes — bár ő sem negatív típus — már koránál fogva is körültekintőbb, megalkuvóbb. Solačík fiatal, ragyogó, lélekben azonban koránál sokkal öregebb felesége és az ifjú Lahuta között fonódnak a szerelem szálai. Jozef Medveď a rendező merészen állította össze a szereplőgárdát. Kevésbé ismert színészeket, ismertebbeket és civileket vonultat fel a kamera előtt. Az egyetlen „nagy név" a női főszerepet, a Solačík feleségét alakító Dana Smutná, akit a Rómeó, Júlia és a sötétség című megrázó filmből valamennyien jól ismerünk. Vonakodás nélkül megállapíthatjuk, hogy a legjobb alakítás Tibor Bohdan Igazgatója és Viera Topinková tisztviselőnője. A többiek csak közepes színvonalat értek el. Dicséretet érdemel Stanislav Szomolányi operatőr munkája. Fényképezése a film egyik legnagyobb erőssége. — ska — Bartók-emlékest Bratislavában Zenei ünnepségeink keretében a Csehszlovák Rádió hangversenytermében értékes kamarahangversenyt hallottunk: a budapesti Tátrai-vonósnégyes Bartók esttel emlékezett meg a nagy magyar zeneköltő halálának huszadik évfordulójáról. A kiváló együttes már nem ismeretlen nálunk, és tudjuk, hogy a Tátrai-kvartettet jóhír és művészi megbecsülés övezi, de a személyes találkozás mégis örvendetes meglepetést szerzett. Tátraiék az összeforrott kamaramuzsikálás pompás példáját adták. A vonósnégyes tagjai: Tátrai Vilmos primárius, Szűcs Mihály, Konrád György és Banda Ede. Mindegyikük hangszerének nagyszerűen kiművelt játékosa, de az együttes magasrendű tolmácsolásában soha nem fordul elő, hogy egyéni virtuóz készségével valamelyikük „túljátszaná" az érzékenyen kiegyensúlyozott kamaraszineket. Kifinomult hangkultúra, tökéletesnek mondható arány az egyes szólamok között, megkapóan szép hangképzés, a hangzás hiánytalan egyensúlya ... a Tátrai-vonósnégyes előadásában megtaláljuk a jó kamaramuzsikálás minden feltételét. De ezúttal mégsem ezt kell legjobban kiemelnünk. Tátralék ezen az estén megmutatták nekünk Bartók Béla kvartettművészetét... és egy ilyen művészi tett mellett eltörpülnek a részletek. Magyar vendégeink Bartók Béla III., V. és VI. vonósnégyesét adták elő. Három Bartók-kvartett... ez nemcsak az előadóművészek, de a hallgatók számára is nehéz feladat. Mondhatna-e valamit arról a művészi szándékról, amely munkásságát irányítja? — kérdezte egyszer Denljs Dille belga zenetudós Bartók Bélát. „Ilyenre sohasem gondoltam és a jövőben sem akarok gondolni, válaszolta Bartók. Zenét írtam és zenét fogok írni, amíg élek. Ez a zene megvédi magát és beszél magéért. Nem szorul az én segítségemre .. A Bartók zene tele van problémákkal, a hallgatónak nincs könnyű dolga, ha közelebb akar jutni ehhez a muzsikához. Bartók kibontakozó zenei gondolatainak útja nehezen követhető, az átlaghallgató feszült figyelem mellett is könnyen elveszti a fonalat. Ezen a ponton jutottunk el ahhoz, amit ezen az estén Tátraiék legnagyobb erényének nevezhettünk: formai felépítésük világossága, félreérthetetlenül tiszta szólamvezetésük megkönnyítette a tájékozódást, a játékukat átható logika szinte kezünkbe adta a kulcsot a Bartók zene megértéséhez. Miután technikai problémáik nincsenek, egész művészi erejüket a muzsika szellemi ábrázolására fordíthatták. Előadásukban a Bartók-zene csakugyan „beszélt magáért". Egyöntetűen szép és Igaz Bartók tolmácsolásukból csak egy mozzanatot emelünk ki: a VI. kvartett átszellemült intenzitással előadott zárótételét, az egész kompozíción végighúzódó „magány-dallam" átforrósodó, végtelenbe táguló kicsengését. Az 1939-ben komponált vonósnégyes, Bartók utolsó vonósnégyese talán a zeneköltő nagy leszámolása a brutális erőszak világával, amely az önkéntes emigráció magányába hajszolta. A közönség meleg tapssal ünnepelte a kiváló vendégművészeket. A ráadásul előadott haydni lassú tétel jólesően feloldotta a Bartók muzsika feszültségét. HAVAS MÁRTA A Rozsdatemető bemutatója előtt Fejes Endre nagysikerű regényének ez a színpadi változata az új magyar színműirodalom kiemelkedő alkotásai közé tartozik, melynek MATESZ-beli bemutatójára ma kerül sor őszintén könyörtelen mű a Rozsdatemető, de nem borúlátó ember alkotása. Fejes arra vállalkozott, hogy elénk tárja a Hábetler-család két nemzedékének élettörténetét. Bámulatos formaérzékkel, művészi gonddal sűrítette a cselekményt, amely időben közel fél évszázadot ölel magába. A bemutató kiváló alkalmat ad néhány nagyigényű színészt feladatra. Közel negyven szereplőt mozgat a színpadon Konrád József, rendező, Rajkai György pompásan épített színpadképeiben. A főbb szerepeket: Ferenczy Anna, Nádasdy Károly, Bugár Béla. Tuner Zsigmond. Lőrlcz Margit, Slposs Jenő és Váradi Béla játsszák. De nagyszerű figurákat alakit a színház szinte valamennyi tagja s minden előjel arra mutat, hogy a Rozsdatemető valóban rangos előadásban kerül a színházkedvelő közönség elé. —szem— roly. • üt a Kozsdatemetú-ből: Bugár Gáspár — Ferenczy Anna és Nádasdy Ká1965. április 23. * (jij §£0 J