Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)
1965-04-17 / 106. szám, szombat
KÜLÖNÖS PÁLYADÍJ BOLDOG HÁZASOKNAK EGY KUTYA 'Az angliai üunmow városka apátságában egy ősrégi alapítvány értelmében különös jutalomd.il szokott kiosztásra kerülni. Azt a házaspárt Illett meg, amely hallandó ünnepélyes esküi tenni rá, hogy a házasságkötésük óta eltelt egy év és egy nap alatt sohasem esett köztük civódás, és egy pillanatra sem bánták meg, hogy egymással házasságot kötöttek. A szalonna-pályadíj nem csupán Dunmownak volt a különlegessége. Hasonló szertartással osztották kl az angliai Whichmore-ban, sőt Bretagneban, St. Melei-ne-ben ls. Különösen érdekes, hogy egyszerre minden átmenet nükül közvetlen közelünkben bukkant fel: Bécsben. Mikor még fennállott a Rothenturm Strasse elején a tornyos kapu, egy iából utánzott hatalmas szalonna lógott le a boltozatáról. A valóságos szalonnát akkor akasztották kl a kapu elé, amikor pályázó Jelentkezett rá. A pályázat feltételei eltértek a dunmowi szabályoktól. Ebben a falra irt versben foglaltattak: Ha akad olyan férjiember, Kl elmondhatta becsülettel, Hogy a frigye nem teher neki, Es feleségét nem rettegi, Az e szalonnát leverheti. Tehát a fogadalmat nem csupán arra kellett letenni, hogy a pályázó nem bánta meg a házasságát, de arra ls, hogy nem fél a feleségétől. Más szóval: hogy ő az úr a háznál. így persze könnyű boldog házasságban élni, s valószínű, hogy a szalonnának bőven akadt gazdája. Hivatalos Íratok nem maradtak a dljosztás részleteiről, csupán a bécsi szájhagyomány őrizte meg egy pályázat emlékét. Az eset hősének a nevét ls ismerjük: Tröxlnek hívták, kesztyűsmester volt. Letette az esküt s nekifohászkodott, hogy felmásszék a póznán, amelyről el lehetett érni a szalonnát. Ekkor megszólalt mellette az inasgyerek: „Csak aztán vigyázzon, mester, hogy zsíros ne legyen az új vasárnapi lajblija." A mester észbekapott, megállapodott és elkezdte a mellényét kigomboinl. „Mit csinál kend?" — förmedt rá a polgármester. Tröxl mester visszafelelt: „Majd bolond leszek a ruhámat bezsírozni, hogy otthon a feleségem kikaparja a szemem." RÁTH-VÉGH ISTVÁN LISZT FERENC ÉS IZA NÉNI Az ember járja a várost, az utcákat, megcsodálja az újat, elbeszélget a terveiről és elképzeléseiről, aztán megy tovább, megy beljebb a város szíve felé, s Itt már a múlttal találkozik. így volt ez a minap ls. A Míhály-kapu felől jöttem a Duna felé és egyszer csak Liszt Ferenccel találkoztam. A régi Pozsonyi Eszterházy-palota falán ott hirdetik a kőbe vésett mondatok: Ebben a házban tartották a nagy művész első hangversenyét. Vajon él-e még a városban valaki, aki látta a mestert, hallotta csodálatos művészetét Igen, él. Kucsera-Hönlg Iza néni, a Bartosek utca négy szám alatt lakik, s most őt hallgatom. A kedves, idős néni a nyolcvan év előtti napokat emlegeti. — Laftakátán születtem. Itt van nem messze Mosonban. Dzurány és Laftakáta két egymáshoz igen közel fekvő község. Mikor születtem? Hát ezernyolcszázhetvennyocban. — Ügy tudom, Iza néni, hogy Liszt Ferenc sokat járt magukhoz Dzurányba. — Igen, Igen. Járt hozzánk. Ha ä közelben tartózkodott, hetente eljárt hozzánk, édesapámhoz vendégségbe. Az én nagyanyám Liszt Ferenc vérbeit unokatestvére volt. Liszt Borbála volt a nagyanyám. Ha a mester nálunk volt, esténként szép hangversenyek voltak. Liszt Ferenc a zongorához ült, apa elővette a csellót, Idősebb leánytestvéreim meg énekeltpk. En a zongora alatt voltam, vártam, hogy a bácsitól megkapjam a kijáró cukrot. Azt mondtam az előbb, hogy Liszt? Nem, nem, ml Franci bácsinak hívtuk. Apám ts Franci bácslzta. A nagy házi koncert után kedélyes vacsora következett. Emlékszem, Ilyenkor mindig a Franci bácsi kedvenc ételét tálaltuk. — Iza néni emlékezetében hogy él Liszt Ferenc? — Hát hogy él? Megmondhatom: mint'egy csodaember. Nagyszerű ember volt. Nagyon jó volt. Sok jót tett életében, Istápotla a szegényeket, mikor a nagy árvíz volt, akkor ts de sok hangversenyt adott a károsultak javára. Ahogy délután a képeket nézegetem, és most Kucsera nénire nézek, döbbenetes hasonlatosságot találok Iza néni és Liszt Ferenc között. — Igen, igen, tudom, tudnillik a nagyanyámra hasonlítok. Mamám mindig azt mondta — emlékszem nagyon Jól — Du bist delne ganze Grossmutter. Melyik nagymama, kérdeztem? Dle Barbara Grossmuttt, mert annak Borbála volt a neve, Liszt Borbála. Iza néni gondolatbari bizonyára vlssza-visszaszáll a gyermekkor éveibe. Iza néni (Prandl S. felv.J — Hát persze, hisz ha az "ember öreg, akkor már csak az emlékeknek él, nemde? Ha este jön a sötétség, nem szoktam lápmát gyújtant, akkor mindig haza gondolok és Franci bácsira ... Franci bácsi szinte naponta eszembe jut. A mester nyolcszáznyolcvanhatban halt meg. — Igen, még apám halála előtt. Franci bácsi röviddel halála előtt még járt Doborján — szülőfalujában. Járt abban az egyszerű kicsi házban ts, megállt a kis hídon, a patak mellett volt a szülői ház. Alit, állt, és akárcsak most én, ő is bizonyára gyermekkorára pillantott vissza. Boldog gyermekévelt vette számba. Mintha búcsúzni jött volna a háztól, a hídtól, a közeli fáktól, a szülőfalutól. Utána nemsokára meghalt. Emlékszem a napra, amikor megjött a gyászhír. Iza néni sokszor hallotta a mestert játszani. Régen volt és bizonyára már nem emlékszik a mester csodálatos művészetére. — ö, én nagyon tisztán emlékszem. Nagy csodálója voltam már pici koromban is. Amikor jött, az első utam az volt, hogy bebújtam a zongora alá. Metn Kleines Elfechen — mondotta nekem, kis tündérem ... Franci bácsi zsebe mindig tele volt cukorkával. Nem dohányzott, de reggeltől-estig mindig cukorkát rágott. És hát engem is tömött kedvenc édességetvei. Az előbb említette Iza néni, hogy amikor Liszt Ferenc ellátogatott Dzurányba, akkor Iza néni édesanyja mindig a kedvenc falatait készítette. Nem tudna egy ilyen vacsoráról beszélni? — Hát már a szertartás előtt Franci bácsi engem mindig az ölébe vett, vacsoránál meg a legjobb falatokat Tíz évszázaddal volt fiatalabb a végtelen idő, amikor lyrának, íidulá-. nak, rebeknek és viellának nevezték. Dőszölő pápák lakomáin csengett, hangja koronás császárokat ringatott álomba véres csaták után, drága kurtizánok termeiben hirdette a szerelem szépségét.., A XVII. század elején három olasz család nevét tette híressé és ismertté. Az Amati-dinasztia, a Guarnerik és a két Stradivári mesterhegedűit aranyért, gyémántért vásárolták meg a fejedelmi udvarok. Ki tudja már, hogyan lett közklncscsé. Mikor zokogott először úri törvények elől menekülő szegénylegények fülébe, mikor űzte el először düledező falusi kocsma pipafüstűs levegőjében a megkínzottak szomorúságát? De vigasszá lett, gyógyító baráttá, kurucok riasztójává és elhivatott művészek kezében a legnemesebb művészet tolmácsolójává. A gót esték és barokk álmok városában, Pozsonyban csak 1740-ben készült el az első példány. Az évszázados meséket rejtő falak között három mester élt és alkotott: Ertl, Leeb és JThir. Aztán ismét hadak' véres útjára indultak a férfiak. Szívek, sorsok, Izmok és vágyak váltak porrá és majdnem két évtized telt el a nagy világégés végétől, amikor 1936-ban Osvald J. Willmann mester leült a munkaasztal elé és gyorsan mozgó művészujjal között megszületett ismét egy bratislavai hegedű. Élő és holt fákat kopogtatott, tavaszi szelektől korbácsolt erdők hangJát figyelte és a gyanta-könnyeket síró faóriások között álmodozott a Jövőről. De ismét halált szültek az évelt és a hegedű halk pizzicatói helyett ágyúk öblös torka dörögte a pusztulás szörnyű Indulóját. De az ágyúk tüzében elégett a múlt, pernyévé váltak a hazug, festett kulisszák ás húsz Avval azelőtt Willmann mester innét Megszól ai a szaraz fa leik. -' F '* > LÁTOGATÁS OSVALD J. WILLMANN HEGEDŰKÉSZITÖ MESTERNÉL elkezdhette művészi álmainaK megvalósítását.Majdnem harmincéves alkotó múlt és több mint 150 hegedű az eredmény a mai napig. New-Yorkban és Indiában, Moszkvában és Budapesten, Ausztráliában és Ázsiában a század legnagyobb művészei kezében megszólal a fa lelke és a hangokért rajongó hallgatók lehunyt szemmel hagyják magukra hullani egy-egy Wlllmann-hegedű hangzivatarát. Willmann mester a Jlrásek utcai kis műhelyben dolgozik. Gyűjtögeti az érmeket, a kitüntető okmányokat, nagy nemzetközi hangszer-kiállítások •lcő díjait, hagadűkat Javítgat át ramegosztotta velem. Még ma ls emlékszem, legjobban a borjúfejet szerette. Anyám a fejből levest csinált, a borjúvelőt pedig kirántotta. Mindenféle salátát adott a kirántott velő mellé, még nyerset ts, pedig akkor még nem tudták ml a vitamin. Ügy tudom, hogy Iza nénlék nyolcan voltak testvérek. — Igen, öt fiú és három lány. És a nyolc testvér egyikében sem támadt valami olyasféle vágy, hogy a bácsi példáját követve művészi pályára lépjen? — Anna nővérem a művészi pályára szeretett volna lépni. Igen szép volt, ragyogó alakja és csodálatos hangja volt. Franci bácsi egy ízben így szólt apámhoz: (Apám Nepomukl János volt, de Franci bácsi mlndtg csak Mukinak mondta) Te, Mukl gondold meg, nem lenne jó Annából nagy művésznőt nevelni. Szép is, tehetséges is, semmi gondod nem lenne, vállalom a taníttatásával kapcsolatos költségeket. Kitanítottam operaénekesnőnek, kár lenne ezt a gyönyörű hangot parlagon hagyni. Apám kereken elutasította. Felpaprikázva vágta oda válaszát: „Nincs mit meg gondolni, Franci, én nem adom a lá nyomat komédiásnak." Döbbent csönd támadt, majd Franci bácsi — jól em lékszem — rekedt hangon így válaszolt apámnak: „Akkor tulajdonképpen én is komédiás vagyok?" Még nagyobb lett a csend. Apám mentegetőzött, jött a mama ts, szidta apát, hogy Franci bácsit megsértette. Dehát a harag perceken belül eloszlott. Iza néni mostanában mivel foglalkozik napközben? — Hát dolgozom. A fiam háztartását vezetem. Nyolcvanhét éves vagyok, de reggeltől estig talpon vagyok, és amint tetszik látni, mindent rendben tartok. Főzök, mosok, vasa lok. Jól látok, a postás még csodál kozlk is, hogy szemüveg nélkül írok alá. Hát miért ne írnék így, ha nem kell szemüveg. A délutánt Órákban foltozgatok, közben rádiót hallgatok. Ha van egy kis időm, könyvet veszek a kezembe, nagyon szeretem a köny vet. Ha a rádió jó, akkor zenét hall gatok. Azon is csodálkoznak az em berek, hogy Ilyen magas korban Jó emlékezőtehetségem van. A gyerekeim ts, ha azt akarják, hogy valamiről meg ne feledkezzenek, azt szokták mondani, mondjuk meg a mamának, ő biztosan nem felejti el. Bizony a mama nem jejelt el semmit, a fitalok, azok inkább. Az én édes anyám mindig azt mondta, nem szabad semmit eljelejtent, mert az nagy hanyagság. Idáig a beszélgetés ... Már az utcán megyek, de még mindig nem tudok szabadulni az élmény tői — egy szemtanúval találkoztam — aki még hallotta Liszt Ferencet játszani. NAGY JENŐ nisztérlumának határozata a képző művészek közé sorolta a hegedűkészítő mestereket és az intézkedés helyes. De ... Nincs utánpótlás! Szlovákiában Osvald J. Willmann az egyedüli mester. Nincs több — és ha így marad — nem ls leszi A kis műhelyben felsír egy hegedű, a szemközt levó málladozó ház ódon vaskorlátjára galambok és verebek ülnek, mint a hangjegyek, egy gyermek kikerekült kék szemekkel meg bámulja a kirakatot, egy öreg néni föld felé görnyedő testtel csoszog át az úttesten ós közben kisüt a nap, a drága tavaszi nap fénye ráhull a hegedű csillogó testére, a hangok öszszeölelkeznek a fénnyel és a műhely évszázados falai között táncra perdül a tavasz .. .Willmann mester az utolsó hegedűkészítő Szlovákiában ós nincs utánpótlás ... Kár lenne, ha nem Indulnának a jövőben is a karcsú fényes hangszerek az öt világrész minden tája felé a városból, ahol fehér galambok suhannak könnyű szárnyakkal a Ganymédesz kút feletti gaszkodií a kézi szerszámokhoz. Ta-. Ián csak olyankor dobban hevesebben a szíve, amikor egy-egy lap beszámol a Szlovák Filharmónia hegedűseinek külföldi sikereiről, mert hiszen 26 alkotása beszél, üzen, zeng — egy kicsit az ő szívéről, az ő vágyairól, a vén város dicső múltjáról és szépülő jelenéről is a Filharmónia művészei-, nek avatott kezeiben. Harminc évig kell száradnia a fenyő- vagy a nyírfának, hogy porrá váljon benne a gyanta, de Willmann mester 300 éves faanyaggal dolgozik. Guarnecl, Amatl, Stradlvari... ők a példaképel... A* Iskola- «t Kulturális Ugyaik Karcsú derekát ringatja erdeinkben a fenyő, miközben ágai a felhők után nyújtóznak 1 Van fa, ami kidőljön, van ember, aki kidöntse, van hely, ahol porrá válhat a gyanta, de vajon lasz-e kéz, művészi kéz — lesz-e szív, művészi szív, amely megszólaltatja a száraz fa lelkét?I „Faclt ln Bratislava" — hirdetik a Willmann-hegedűk a világ minden részében, 1 ( d« meddig? m-n ovm SZÍNHÁZ A nemzeti Népszínpadon JeanPaul Sartre átdolgozta Euripidész drámát: a Trójai Nőket játsszák Cocoyannis rendezésében. Jóllehet a remekmű kétezer éves, mit sem vesztett időszerűségéből. Hiszen a háború meg most is gyilkol.^ A darab utolsó mondata: „Mind elpusztultok benne!" napjainkban ugyanolyan aktuális, mint a trójai háború idején. Kafka Amerikáját (Jean-Louis Barrault átdolgozásában) a sajtó nem fogadta nagyon kedvezően. Pedig nagyon jó színdarab, és mind Antoine Bouseiller rendezése, mind a színészek játéka elis-: merést érdemel. A század eleji Amerikát mutatja be egy Ifjú naiv elképzelésein keresztül. A naivság azonban csak látszólagos — kissé Voltaira Candide-jére emlékeztet, I KÉPZŐ MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK A tengerfestészet három évezre• de" elmen a Petit Palais-ban a tengert ábrázoló festmények egész gyűjteményét láthatjuk. Albert Marquet, Francois Desnoyer, Courbet, Pissaro, Signac, Claude Monet, Edouard Manet fér itt meg egymás mellett. A legszebb régi francia templomokból tizenöt év alatt összegyűjtött 900 nagy értékű műtárgyat állítanak ki az Iparművészeti Múzeumban. I REV0SZIN HÁZAK Az Alhambrábasn a Kaukázusi Szovjet Balett lép fel ismét. Az együttest, valahányszor hozzánk látogat, nagy örömmel fogadjuk. A párizsi színpadokon ugyanis ritka a folklor bemutató. Az együttes élénk, pajkos, eleven táncaival élvezetes látványt nyújt. A Bobinóban a már gyengülő Charles Trénet helyébe Léo Ferré lépett. Nem csalatkoztunk benne. Ez az ördöngös, anarchista, gúnyos és epés költő még mindig a régi. Műsorát Franco La Muerte című, Julián Grimau-nak dedikált „bosszúdalával" kezdi. I KÖNYVEK A 24 éves Jean-Marie Le Clezto második művét, az olvasók nagy érdeklődéssel várták. (Első, tavaly megjelent könyvét a Femina-díjjal tüntették ki.) Az új La Fiévre (A láz) című, kilenc novellából álló kötet sem okozott csalódást. A szerző hőseit a jelenben szerepelteti, és segít nekik a modern élet realitásainak jobb felismerésében. A novellák helyenként kissé pesszimista hangúak, da mély érzésről tanúskodnak. Az Edlteurs Francais Réunts kl-; adásában a következő csehszlovák művek jelentek meg francia fordításban: Karel Capek: Harc a szalamandrákkal. Hoffmelster: írott és rajzolt pro-, filok (Jean Effel előszavával). Otčenášek: Rómeó, Júlia és a sötétség (Aragon előszavával). I FILM Március 30-án ingyen lehetett moziba látogatni. Színészek és rendezők tették ezt lehetővé, hogy felhívják a nézőközönség figyelmét a francia filmszínházak komoly válságára. A művészek a mozijegyekre kirótt magas adók csökkentését követelik. Mivel a Le Corníaud-ban (A kopó) a francia film két nagy komikusa: Bourvtl és Louis de Funés szerepel, a pénztári siker biztosítottnak látszik. A film igénytelen, de nagyon szórakoztató. I SANZONOK A hanglemez- nagydíjakat nemrég osztották kl az év legjobb sanzon-énekeseinek. Az Eurovíztó nápolyi vetélkedőjén az első díjat a fiatal és csinos Francé Gall nyerte angol vetélytársnője előtt. A Paul Gtlson díjjal a Barbara című dalt tüntették kl közvetlenségéért ős költői eredetiségéért. Jean-Claud* Annoux, a dal szövegének és zenéjének szerzője, valamint előadója, „1985 felfedezettje". Sanzonjaiban édes-keserűnek ábrárolja u él aut. ÜJ SZO 8 * UN. iprUto U.