Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-31 / 89. szám, szerda

Szociológia és léfektan a gazdasági irányításban Tízkopekos postabélyeget adott ki a Szovjetunió postaügyi minisztériuma annak tiszteletére, hogy az első ember kilépett a világűrbe. (TASZSZ — CTK felv.) A z utóbbi hónapokban külföldön és nálunk is nagy vita folyik a népgazdaság új irányításá­nak módszere körül. Mindinkább az a gondolat kerül előtérbe, hogy a szociológia a gazdaság irányításának nélkülözhetetlen eszköze, amit azon­ban intézményesen kell kifejleszteni. Úgyszólván ma már minden euró­pai szocialista országban megjelen­tek különböző szociológiai (munka­és ipari) tanulmányok, publikációk, vagy szemináriumokon hangzottak el viták ezekről a kérdésekről. Társadalmunk egész fejlődése két­ségkívül mindinkább tudományos irányt vesz. Közgazdaságtudományunk a jövő években olyan feladatot tű­zött ki, hogy szükséges a fogyasztás és gyártás helyes arányait és az egyes gyártmányok pontos értékét megállapítani. Ezzel összefüggésben fontos feladat hárul a szociológiá­ra is. Ezzel tehát napirendre került a szociológia és a közgazdaságtudo­mány kapcsolata. Ma már több fej­lett államban együtt dolgoznak a szociológusok és közgazdászok, nem­csak elméletileg, hanem a gyakorla­ti gazdasági tevékenységben is. Annak következtében, hogy a tudo­mányos-műszaki forradalom nagyon megváltoztatta a munka egész jelle­gét, mindinkább kifejezőbben lépnek előtérbe az ún. lélektani momentu­mok. Ha tehát a szociológia szoro­san összefonódik a közgazdaságtu­dománnyal, ugyanakkor kapcsolatban van a társadalomlélektannal is. Annak idején Engels is azt a né­zetet vallotta, hogy a történelemben nem szabad egyoldalúan csak a gaz­dasági hatást látni, illetve nem sza­bad a történelmi jelenségeket egy­oldalúan csak gazdasági okokra visz­szavezetni. E lsősorban a gazdasági dönté­sek azok, amelyek a legtöbb­ször hatnak az egyes szemé­lyek magatartására és cselekvéseire. Az ide tartozó fontosabb döntések: a bérezés, a prémiumrendszer alkal­mazása a gyakorlatban, a normatel­jesítmények megszabása, a munkások besorolása a bérkategóriákba a bér­katalógus szerint stb. Ezek a dönté­sek azonban nemcsak egyének, ha­nem bizonyos társadalmi csoportok magatartását, cselekedeteit is befo­lyásolják. Céljuk a munkafolyamat befolyásolása, a termelékenység nö­velése, a minőség javítása, vagy az anyagtakarékosság elérése. A gazdasági döntés és annak ered­ménye között mindig sok fontos tár­sadalmi folyamat megy végbe. Ezek­nek a kutatása azonban már túllépi a közgazdaságtudomány határait. Sokszor azonban e döntések nem érik el a kívánt hatást, mert az el­méletileg hatásosnak látszó bonyolult bérezési vagy jutalmazási rendszer elégtelennek bizonyult. Ilyenkor a szociológia nemcsak a gazdasági döntésekhez nyújthat fon­tos segítséget, hanem az irányítási rendszer tökéletesítéséhez is. Az irányítási rendszer tökéletesíté­sét azért lenne fontos szociológiai szemlélettel kiegészíteni, mert itt nemcsak gazdasági tényezők játsza­nak szerepet, hanem a tudatalatti ideológiai viszonyok is. Ilyenek a közgazdasági szemlélet, a társadal­mi érdek, az elképzelés a jóról és a rosszról, a társadalmi normák, a társadalmi érdekellentétek stb. Vegyünk csaK egy példát: a gaz­dasági döntéseknek egy fontos cso­portját a beruházások képezik. Itt nem csupán a gazdasági tények a fontosak, de az olyan tényezők is, mint a városépítkezésnél, illetve la­kásépítkezéseknél a különféle felté­telek és szempontok. Nemcsak azt kell tervezni, hogy a lakás nagysá­ga, a családtagok száma szerint, ho­gyan felel meg a követelmények­nek, a jelenlegi életmódnak. A szo­ciológiai kutatás segítségével kell majd megállapítani, hogy ez a bizo­nyos lakás vajon hosszú évtizedek múlva is ugyanezt a célt fogja-e szolgálni. Előre fel kell mérni a jö­vőben bekövetkezendő változásokat az életmódban stb. Továbbá a prémiumrendszert nem­csak közgazdásznak vagy munkaszer­vezőnek kellene megvizsgálnia, ha­nem pszichológusnak is, aki megvizs­gálhatja az összefüggéseket, mikép­pen hat a jutalmazási rendszer a dolgozókra, növeli-e az összetartás érzését, vagy pedig széthúzást szít. Külön fejezet a szociológus munká­ja a piackutatás terén. A jövő évek­ben többet és sokkal előbb kellene tudnia az Iparnak, hogy pl. mit akar a fogyasztó vásárolni a következő télen. M a már eldöntött dolog, hogy az osztályok, társadalmi réte­gek és egyes csoportok lélek­tanának tanulmányozása nem öncél. Meg kell mutatni többek között azt, hogyan lehet Irányítani bizonyos tár­sadalomlélektani jelenségeket egyes kollektívákban, vagy a közvéleményt, a munkások hangulatát egy gyárban. Sokszor nagyon hasznos javaslatokat dolgozhatnak ki a munka megjavítá­sára vonatkozóan. A munkatermelé­kenység emelésében, a minőség meg­javításában nagy szerepet játszik az anyagi és erkölcsi ösztönzés. Az er­kölcsi és anyagi ösztönzők helyes összeegyeztetése előmozdíthatja az üzem vagy vállalat eredményeinek megjavítását. Viszont a lélektani té­nyezők figyelmen kívül hagyása ront­hatja a brigád, vagy a magasabb gaz­dasági egység eredményeit. Ebből ls láthatjuk, hogy a közgazdaságtudo­mány és a társadalomlélektan között kölcsönhatás van. Marx ls azt tanította, hogy az egyén csak a közösségben kapja meg azokat az eszközöket, amelyek lehe­tővé teszik hajlamai sokoldalú kifej­lesztését. A dolgozó a társadalom fő termelő ereje. Ésszerű felhasználá­sakor lehetőséget adunk minden em­bernek a társadalom számára leg­hasznosabb munka kifejtésére. Na­gyon sok függ a közössiégtől, a kol­lektívától és annak tagjai között kialakult kapcsolatoktól. A szocialista társadalomban a mun­kahely nem csupán az egyén terme­lésbe való bekapcsolását szolgálja, hanem egyben eszköze az emberek társadalmi igényel kiegészítésének is. Ez természetesen nem áll ellen­tétben a gazdasági célokkal. A szo­cialista munkaközösségek társadalmi tudatának fejlettségi foka nagyban meghatározza a gazdasági célkitűzé­sek teljesítésének sikerességét is. A marxista szociológia tehát fon­tos segítő eszköz lehet ezek­ben a felvázolt kérdésekben, ha célszerűen hozzákapcsolódik a közgazdaságtudományhoz és a gaz­dasági irányításhoz. A feltétel az, hogy szakismerettel, céltudatosan, ne pedig egyoldalú, rövidlátó szemlé­letek alapján alkalmazzák. Természe­tesen szükséges, hogy megfelelő szakemberek is álljanak rendelkezé­sünkre. g-k • Pamiatkostav Zilina üzembőví­téssel kapcsolatos munkára szak­munkásokat vesz fel: Jelentkezhetnek építőmunkások, kőművesek, festők és mázolók, bádogosok, padlókirakók. Lakóházak, várak, kastélyok és hasonló épületek tatarozásáról van szó. Jelentkezni lehet írásban az üzem igazgatóságánál, ahol az ér­deklődők bővebb felvilágosítást kap­nak. Cím: Krajský podnik pamiat­A LENGYEL Népköztársaság és Csehszlovákia erdőgazdaságainak kép­viselői Tatranská Lomnicán négyna­pos tanácskozásra gyűltek össze. El­sősorban a tavalyi szélvihar által ki­döntött fák kérdéséről és a kártevők elleni védekezésről tárgyalnak. A GÖTEBORGÉ Nagyszínház opera­együttese műsorra tűzte Cikkei- Fel­támadás cimű .művét. A bemutató áp­rilis 10-én lesz. AZ ORSZÁG vízgazdasáigi szakembe­rei Bratislavában tanácskoztak a víz­vegyészet új analitikus módszereiről. Az értekezleten tíz szakelőadás hang­zott el, melyeket vita követett. AZ ENSZ európai gazdasági bizott­ságának adatai szerint 1963-ban Eu­rópában 80 000 ember vesztette éle­tét közúti baleset következtében. Ezenkívül 1712t)00-ren sebesültek meg. 1934-hez viszonyítva a halálos áldozatok száma kétszeresére emel­kedett. AZ OSTRAVA-KARVINAI szénme­dencében tavaly 158 000 méter fával használtak kevesebbet, mint 1960-ban. A bányászok így ezer hektárnyi fe­nyőerdőt mentettek meg. A fát egy­re inkább fémekkel helyettesítik. MEGNYITÁSA ÖTA több mint 5000 érdeklődő tekintette meg J. M. Petz­valnak, a fényképezőgép lencséje fel­találójának múzeumát Spišská Bélán. JlRl SRNEC „Fekete Színháza" Zágráb, Abbázia, Szarajevó és más jugoszláviai városok után Belgrádban mutatta be művészetét. A vendégsze­replést, tekintettel a nagy sikerre, meghosszabítják. A KOMÁROMI dohánygyárban kísér­letileg hazai nyersanyagokból gyár­tanak bizonyos cigarettákhoz füstszű­rőt. Az új füstszűrő kiváló minőségű. AZ ARGENTIN rendőrség nemzetkö­zi pénzhamisító bandát leplezett le. A letartóztatottaknál 15 000 hamisí­tott dollárt találtak. Szakemberek vé­leménye szerint a csoportnak továb­bi amerikai államokban és valószínű­leg Európában is vannak cinkostár­saik. APRÓHIRDETÉS kovej údržby, Pamiatkostav, Brati­slavská cesta 45, Žilina. UF—014 • „Szép környezetben — jó kere­set". Ügyes, dolgos lányok és asz­szonyok, 16 évtől 30-ig, jelentkez­hetnek munkára a „SEBA" n. p. Tanvald fonógyárban. A munk8 könnyű és érdekes. Lakás hajado­noknak, és gyermekteleneknek van. Jelentkezni lehet írásban ezen a címen: Ernest Král, Levice, Mali­novského 15. UF—019 • Felveszünk építőmunkára 5 kő­művest és tíz munkást: Állami gaz­daság, Hubice, járás — Dunajská Streda. UF-022 A BRATISLAVAI Priemstav dolgozói Tcpolčanyban építik fel hazánk egyik legkorszerűbb gyümölcs- és zöldség­raktárát. Az új raktárban a gyümölcs és zöldség minden évszakban a leg­jobb körülmények között tárolható. A SANTA CLARA-I egyetem kiadta a kubai népmesék és mondák gyűj­teményét, melyeket a Las Villás tar­tományban gyűjtöttek össze. SALVADOR CORRATGE SERRERA kubai kultúrattasé a bratislavai kép­zőművészek klubjában március .31-én 18 órai kezdettel előadást tart a kubai képzőművészetről. PABLO NERUDA, a világhírű chilei költő a múlt hét végén Nagy-Britan­niába utazott, ahol előadásokat tart majd a latin-amerikai irodalomról, Neruda ezenkívül Franciaországba, Olaszországba és a Szovjetunióba is ellátogat. 4. HITLER GÉPKOCSIVEZETŐJÉNEK VALLOMÁSA A terveket nemcsak szőtték-szövögették, ha­nem meg is valósították. Többek között megte­remtették a „Volkssturm"-ot. Ennek a „szu­pertotális" mozgósításnak az volt az érdekes­sége, hogy nem a katonai hivatalok, hanem a náci párt szervei vezették. A Volkssturm egy­ségeinek parancsnokai maguk a Gauleiterek és a Kretsleiterek lettek volna, s ellenőrző­jükké Martin Bormannt nevezték volna ki. A Volkssturm hadászati értéke egyenlő volt a nullával — ezt Keitel Nürnbergben nyíltan meg is mondta. Már csak ezért sem lehetetlen, hogy Bormann a Volkssturmban egy olyan el­jövendő katonai pártszervezet vázát látta, amely átvészelné a háborút, s annak befeje­zése után is fennmaradna. Körülbelül ugyan­ezt lehet elmondani a „Wehruiolf" terrorista szervezetről is — azt valamivel később, 1945 márciusában alakították meg. Végül Bormann valamilyen„ú/ mozgalmat" akart indítani „Né­metország szabadságáért", de ez csak nagyon rosszul leplezett neonáclsta párt volt. E terveket tartva szem előtt, nevezte ki Hitler Németország új „kormányát". Úgy dön­tött, hogy a kevéssé ismert, apolitikus maga­tartású Kari Dönitz tengernagyból csinál majd „birodalmi elnököt". De Göbbelst mint birodal­mi kancellárt s Bormannt mint a náci párt miniszterét továbbra is maga mellett akarta tartani. GÖDÖR A KERTBEN Minden elmúlik egyszer. 1945. április 29-nek estéjén a barnaingesek fő-fővezére is rájött végre, hogy még a legvakmerőbb tervek sem menthetik meg. Még az éjszaka folyamán toll­ba mondta két végrendeletét („magán" és „politikai" testamentumát, s április 30-án dél­tájban Éva Braunnal együtt bezárkózott szo­bájába. Arról, hogy ezután ml történt, nincsenek adataink. Csupán azoknak a vallomására tá­maszkodhatunk, akik ezekben az órákban a Birodalmi Kancellária bunkerében tartózkod­tak, s később fogságba kerültek. A legismer­tebbek Erich Kempkának, Hitler sofőrjének val­lomásai, aki a nürnbergi perben is tanúsko­dott. Később szenzációhajhászó címmel — El­égettem Adolf Hitlert — könyvet adott ki. Kempa vallomása szerint Hitler és Eva Braun öngyilkosok lettek, majd Heinz Linge, a komornyik, Stumpfegger, az orvos és Bor­mann a hottesteket kicipelték a Birodalmi Kancellária udvarára. Kempka erről így ír: „A Birodalmi Kancellária és környéke erős tűz alatt volt. Az orosz gránátok közvetlen közelünkben robbantak. Itt is, ott ts földgej­zírek törtek az égnek. A levegő tele volt finom cementporral. Stumpfegger doktor és Linge a „séf" hulláját letették a földre mintegy 3 méternyire jobbra a bunker bejáratától, egy betonkeverögép mellé, amelyet még annak idején szállítottak ide, amikor a Führer bun­kerének tetejét meg kellett volna erősíteni. Körülöttünk egymás után robbantak az orosz gránátok, úgy tűnt, mintha ezekben a percek­ben kétszeres erővel lőtték volna a Birodalmi Kancelláriát... Szüntelenül robbantak a gránátok, időnként innen is, onnan is nyakunkba zúdult egy ra­kás föld. Megfeledkeztem a halálveszélyről, s szorgalmasan hordtam ki a bunkerből a ben­zinkannákat. Akkor, amikor a „betonkeverő" még működött, kis gödör keletkezett mellette, s most ebben feküdtek a hullák. A kannákbői rájuk öntöttem a benzint, amely ruhájukba szívódott." A továbbiakban lefestette, miként fejezték be munkájukat a pergőtűzben. A tetemekre égő rongyot dobtak. Abban a pillatban magas­ra csaptak a lángok ... A többiek vallomása — Vosse admirálisé, Hans Fritzschéé és Hitler még néhány SS­testőréé — lényegében megegyezik Kempkáé­val, csupán egy-két jelentéktelen részletben tér el ta benzin mennyiségét illetően, meddig égtek a holttestek stb.). Akkor, a győzelem első napjaiban távolról sem volt minden olyan világos, mint ma. A Birodalmi Kancellária udvarába behatoló szovjet katonáknak és tiszteknek még nem álltak rendelkezésére a tanúvallomásokat tar­talmazó kötetek, sem a kriminalisták szakvé­leményeit magukba foglaló iratkötegek. Hogyan sikerült megtalálni Hitler holttestét, és megállapítani személyazonosságát? Lássuk csak, mit mond erről felena Rzsevszká had­nagy, azoknak a szovjet felderítőknek a tol­mácsa, akik ezt a rendkívül bonyolult feladatot végrehajtották. A VIZSGÁLAT A Birodalmi Kancellária udvarán, kissé jobbra a Führer bunkerétől, egy kibetonozott gödör volt — egy 50 méter hosszú és 40 méter széles kiszáradt víztartály. Ebbe a gödörbe valószínűleg azoknak a tetemei kerültek, akik a Kancellária bombázása és lövése közben­pusztultak el. Az egyik köpenyes, kis bajú­szos alak messziről kicsit hasonlított Hitlerre. Ezt a tetemet azonnal kiemelték a gödörből, és helyben megállapították, hogy nem a führeré. Azok, akik kimondták, hogy „nem ő" hivatásos szakértők voltak. Ennek ellenére azonban ez a bajúszos halott, szürke köpenyé­vel és foltozott harisnyájával éppen elegendő volt ahhoz, hogy az újságírók megteremtsék a „hasonmás" legendáját. A birtokunkba jutott tájékoztatások minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy Hitler valóban öngyilkos lett. Az elsők, akik ezt megerősítették, Voss admirális, Kari Schneider, a Birodalmi Kancellária autóparkjának főnöke és Wilhelm Lange, a szakács voltak. Az csak természetes, hogy körültekintő, aprólékos gon­dossággal kerestük .Hitler hulláját. Valahol a Kancellária belső udvarán kellett, hogy legyen. Ha maradéktalanul elégett, sohasem lesz a kezünkben 100 százalékos bizonyítékunk Hitler haláláról. Május 4-én Klimenko alezredes kutatócso­portjának egyik tagja aknatölcsért fedezett föl balra a Führer bunkerétől. Észrevette, hogy a tölcsér aljában puha, laza a föld, egy szürke darab kilátszott belőle, s mellette egy páncél­ököl gyújtófeje ís. A katona leugrott a tölcsér­be, s amikor körülnézett, látta, hogy a lába alatt a vékony földréteg egy férfi és egy nő félig elégett hulláját rejti. Így találták meg Adolf Hitler és Eva Braun holtestét. Miután katonáink kiemelték őket, még két kutya tete­mét is megtalálták. A férfi és a nő összeégett arcából már nem lehetett megállapítani személyazonosságukat. Számtalan ember kihallgatása alapján igye­keztünk rekonstruálni az itt lejátszódott ese­ményeket. Többek között letartóztattuk Harry Mengeschasent, Hitler egyik SS-testőrét. Ez a megtermett hatalmas ember civilruhába bújt. A nem rászabott ruha pattanásig feszüli rajta. Ez az SS-katona a saját szemével látta, amint Hitler és Eva Braun holttestét kicipelték a bunkerból, amint benzinnel leöntötték és meg­gyújtották. A benzin hamar elégett, de a tete­mek még csak meg sem szenesedtek. Újból kellett kezdeni az egészet. A Birodalmi Kan­cellária épületében ugyanis nem voltak úgy berendezkedve, mint Oswieczimben. Mengen­shausent felszólították, mutassa meg, hol ásták el a holttesteket. A hely, amit megjelölt, pon­tosan ugyanaz volt, ahol mi találtuk a holttes­teket. A helyszínen a következő dokumentumot jegyeztük fel: „Alulírottak Klimenko alezredes, Olefnyik, Csurakov, Navas, Mjalkin ... katonák Harry Mengenshausen, a személyazonosságot megál­lapító személy részvételével ma jelülvizsgáltuk azt a helyet, ahol Adolf Hitlert és feleségét eltemették. A helyszínt szemle megerősítette Mengenshausen vallomásának hitelességét... A megnevezett vallomása annál is inkább igaznak tekinthető, hogy a tölcsérből, melyet megfelölt, 1945. május 4-én egy férfi és egy nő megégett holttestét, valamint két megmér­gezett kutya tetemét emeltük ki, amelyekben további identifikátorok megismerték Adolf Hitlernek, illetve feleségének Ifa Braunnak, volt magántitkárnőjének kutyáját. (Eva Braun keresztneve és munkaviszonya a jegyzőkönyv­ben hibásan szerepel. Nem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy a jegyzőkönyvet milyen körülmények között vették fel!) Hitler és fe­lesége holtteste lelőhelyének megjelölése, va­lamint a Mengenshausen által megjelölt hely fényképe a jegyzőkönyvhöz van csatolva. A jegyzőkönyv Berlin városában a Birodalmi Kancellária épületében készült." Következik a befejező rész: 5. BIZTOSAN HITLER VOLT? ŰJ SZÖ 4 * 196S. március 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom