Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-14 / 72. szám, vasárnap

Kabul (CTK) — Muhammad Juszuf, Afganisztán miniszterelnöke Kabulban péntek este fogadást rendezett D. Sz. Poljanszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök-helyettese vezette szovjet kormányküldöttség tiszteletére. A szovjet vendégek tiszteletére adott fogadáson Abdul Zahir miniszterelnökhelyettes és több afgán miniszter is jelen volt. Muhammad Juszuf miniszterelnök és D. Sz. Poljanszkij, a szovjet küldöttség vezetője ez alkalomból rövid üdvözlő beszédet mondott. Muhammad Juszuf hangsúlyozta a két ország barátságának fontosságát. iHHlf GSSI DÁNIA lakossága országszerte tiltakozik az ellen, hogy a nyugatnémet Bundeswehr egységei Dánia területén vegyenek részt hadgyakorlatokon. A dán nők küldöttsége Koppenhágában átnyújtotta Krag miniszterelnöknek azt az 1300 aláírással ellátott tiltakozó határozatot, amelyben többek között a következő áll: „Felszólítjuk a kormányt és a honvédelmi minisztert, hogy hagyják abba ezt a szégyenletes együttműködést". (ČTKJ A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG kormánya egyetért az ENSZ alapokmányában eszközölt és az ENSZközgyűlés 18. ülésszakán 1963 decemberében Jóváhagyott módosításokkal. A módosítások értelmében 11-től 15re emelik a Biztonsági Tanács és 18-ról 27-re a Gazdasági és Szociális Tanács tagjainak létszámát. (CTK) GEORGE CALINESCU akadémikus, hírneves román irodalomtudós március 12-én elhunyt. G. Calinescu a iasi és a bukaresti egyetem tanára volt. 1948 óta a Román Népművészeti Akadémia és az Irodalomtörténeti Intézet élén állt. (ČTK1 A miniszterelnök beszéde további részében rámutatott arra, hogy a dzsalalabadl csatorna jelentős hozzájárulás az afgán nép gazdasági, szociális és kulturális életének felvirágoztatásához. D. Sz. Poljanszkij szívélyes szavakkal megköszönte az afgán kormány meghívását és a szovjet nép örömét tolmácsolta. hogy a Szovjetunió és Afganisztán I.enin által megalapozott barátsága sikeresen bontakozódik ki. A dzsalalabadi öntözőcsatorna építése a szovjetafgán barátság és együttműködés egyik példája. WALTER HALLSTEIN professzor, a Közös Piac bizottságának elnöke az Egyesült Államokba utazott egy heti látogatásra. Hallstein Johnson elnökkel és az Egyesült Államok kormányának tagjaival a Közös Piac és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődéséről tárgyal. (CTK) A KONGÓI központi hadsereg parancsnoksága megtiltotta a bel- és külföldi újságíróknak a tartózkodást ,,a hadműveleti övezetekben", illetve azokon a helyeken, ahol a kongói hadsereg megkísérli a nemzeti felszabadító mozgalom elnyomását. (CTK) TITO Jugoszláv elnök pénteken fogadta a ghanai elnök megbízottját, aki átadta neki Nkrumah elnök személyes üzenetét. (CTK) AZ AMERIKAI Országos Űrhajózási Hivatal közölte, hogy több mint valószínűleg hétfőn hajtják végre az első Gemlnl-kísérletet. Az űrhajóban útnak induló űrhajósok egyike Virgil Grisson lesz, aki már 1961 Júliusában Mercuri típusú kabinban végzett űrrepülést. [CTK) Washington (CTK) — Pénteken Washingtonban 1963 óta a legnagyobb néger tüntetés zajlott le, melynek résztvevői polgári egyenjogúságot követeltek. A délutáni órákban ezres tömegek lepték el a Johnson elnök székháza előtti járdát, és akadályozták a forgalmat, a Pennsylvániaiútvonalon, Washington egyik legforgalmasabb részében. A tüntetők leültek és lefeküdtek az aszfaltútra, hogy a rendőrség ne kergethesse el őket. Sokan mozgalmi dalokat énekeltek, mások imádkoztak. A rendőrség azonnal beavatkozott, de nem sikerült eltávolítania a Khartoum (CTK) — A Fehér-Nílus partján Duajm város közelében március 12-én csatározásra került sor észak- és dél-szudáni törzsek között; 21 ember megsebesült és egy meghalt. Az ország északi területén letelepedett arabok és dél-szudáni négerek — összesen mintegy 200-an — lándzsákkal, kardokkal s egyéb szúrővágó fegyverekkel támadtak egymásra. A csatározásnak a rendőrség egységei vetettek véget. Joseph Adu.hu és Ogaden, a Szudáni Afrikai Nemzeti Szövetségben a déli lakosságot képviselő szélsőséges csoport vezetői végül beleegyeztek abba, hogy részt vesznek a március 16-ára tervezett kerekasztal-konferencián. A konferencia megkísérli a dél-szudáni problémák megoldását — közölte március 12-én az egyiptomi MEN hírügynökség. IZRAELI TUDÓSÍTÓNK LEVELE l tüntetőket. Sok személyt letartóztattak. A tüntetés a késő esti órákig tartott. A négerek egyenjogúságáért küzdő mozgalom szervezeteinek háromezer képviselője további akciókról tanácskozott. Küldöttségek keresték fel Johnson elnököt, és követelték, hogy a szövetségi kormány most már tettekkel, esetleg katonaság kiküldésével szavatolja a polgári egyenjogúságot Alabama államban. Wallace alabamai kormányzó, a hírhedt fajüldöző péntek este táviratban kért kihallgatást Johnson elnöktől, hogy az alabamai feszült helyzetről tanácskozzanak. A észak-szudáni politikai pártok és Ma tanáosválasztásoR a Szovjetunióban Ma a Szovjetunió 10 szövetség! köztársaságában tanácsválasztásokat tartanak. További öt köztársaságban március 21-re tűzték ki a választásokat. Több mint kétmillió küldöttet választanak be a 47 000 különböző fokozatú (falusi, lakótelepi, kerületig városi és területi) tanácsokba. A tíz köztársaságban befejeződött a választási hadjárat. A jelölések megtörténtek, és a jelölteket lajstromozták. Minden jelölt találkozott választóival, akik ismertették vele követe-, léseiket, kívánságaikat. A jelöltek — akik között megtalálhatók minden foglalkozás képviselői — többsége munkás és kolhozparaszt. Az új tanácsok megbízatásuk elkövetkező két évében felelősek lesznek a hatáskörükbe tartozó gazdaság helyzetéért, a közszolgáltatásokért, a kulturális élet színvonaláért. Terveket és költségvetéseket fogadnak el, döntenek a helyi ipar kérdéseiben, törődnek a lakásépítéssel, s nagy figyelmet szentelnek a mezőgazdaságnak. Bormann Brazíliában, Mengele Paraguayban? Egy volt SS-tiszt vallomása A nemzetközi rendőrségnek, az Interpolnak egyik tisztje pénteken Sao Pauloban közölte: a brazil hatóságok őrizetbe vettek egy Alfréd Trenkel nevű, 40 éves férfit, akit azzal gyanúsítottak, hogy mint SS-tiszt háborús bűnöket követett el. Sajtóértesülések szerint Trenkel elmondotta az Interpolnak: Martin Bormann, Hitler egykori helyettese Brazíliában tartózkodik s plasztikai műtéttel tette felismerhetetlenné magát. Trenkel vallomásában állítólag arra is kitért, hogy Josef Mengele, az auschwitzi haláltábor orvoshóhéra jelenleg Paraguayban: Encarnacionban él. Trenkel két hónappal ezelőtt találkozott is vele. William Deng, a Szudáni Afrikai Nemzeti Szövetség mérsékelt csoportjának vezére már korábban megígérték, hogy részt vesznek a konferencián. Négy afrikai államfő találkozója Conakry (CTK) — A guineai rádiő pénteken este közölte, hogy Ben Bella algériai elnök, Nkrnmah ghanai államfő, Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke és Sekou Touré, Guinea elnöke március 15-én Conakryban találkozik. Több mint valószínű, hogy az afrikai államfők az Afrikai Egység Szervezete miniszteri tanácsának Nairobiban tartott ülésén elért eredményeket vitatják meg. A nairobi tanácskozás résztvevői többek között a kongói helyzetről is tárgyaltak, de e kérdésben nem sikerült konkrét megegyezésre jutniuk. Felmentették a „halál angyalait" A müncheni bíróság felmentő ítéletet hozott a „halál angyalainak" péréberi. A 14 ápolónőt, akiket azzal vádoltak, hogy segédkezet nyújtottak a náciknak egy idegszanatórium ápoltjainak meggyilkolásában, bűnösnek találták ugyan, de „megfelelő bizonyítékok hiányában" mindannyiukat felmentették. A TAVALY december 31-én lezárt népszámlálás adatai szerint jelenleg 17 011931 lakosa van a Német Demokratikus Köztársaságnak, és 1 millió 71 462 lakosa az ország fővárosának. (CTK J A szovjetellenes provokációs hadjárat terhelje szervezőinek lelkiismeretét Szovjet jegyzék a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez A szovjet külügyminisztérium március 12-én jegyzéket intézett a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez: Kínában az utóbbi napokban propagandahadjárat folyik — hangzik a jegyzék —, amely során hamis fényben állítják be a tényeket azzal a tüntetéssel kapcsolatban, amelyet ez év március 4-én külföldi diákok rendeztek az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége előtt. A dolog odáig fajult, hogy március 6-án „tüntetést" rendeztek a Szovjetunió pekingi nagykövetségének épülete előtt, ami példátlan eset a szocialista országok közötti kapcsolatokban. A Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetsége koholmányoktól hemzsegő jegyzéket nyújtott át a szovjet külügyminisztériumnak. A szovjet jegyzék rámutat: „A szovjet kormány — megegyezésben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával — gyakorlati intézkedéseket tesz azért, hogy segítséget nyújtson a VDK védelmi képességének megszilárdításához. A szovjet nép jól megérti azt a felháborodást, amelyet a külföldi diákok március 4-i tüntetésének résztvevői kifejeztek a vietnami nép ellen elkövetett amerikai agresszió miatt — hangzik a szovjet Jegyzék. — Más dolog azonban gyakorlati intézkedéseket tenni az agresszió megszüntetése érdekében, politikai jellegű tüntetéseket szervezni az amerikai imperializmus gaztettei ellsn, s egészen más az, ha provokációs cselekményeket és rendzavarást követnek el egy külföldi nagykövetség s a rend fenntartásával megbízott szovjet hivatalos közegek ellen. A kínai fél jól tudja, hogy a nemzetközi Jognak vannak szabályai, amelyek -értelmében a külföldi diplomáciai képviselőket fogadó állam felelős azok sérthetetlenségéért és biztonságáért. Itt jegyezzük meg, hogy a Kínai Népköztársaság egész fennállása alatt a kínai hatóságok az imperialista államok képviseletei ellen nem engedtek Pekingben olyan tüntetéseket rendezni, amelyek során szétdúlhatták volna ezeket a képviseleteket, anyagi és egyéb kárt okozhattak volna nekik. Ugyanakkor az, amit a kínai állampolgárok tettek a március 4-1 tüntetés.' ide^éa, .jiem volt egyéb, mint előre előkészített kísérlet olyan erőszakos cselekmények kiprovokálására, amely éppúgy irányult a külföldi nagykövetség, mint a szovjet hatalmi szervek képviselői ellen. A jegyzék ezután rámutat: „A tüntetés résztvevői közvetlenül megtámadták a szovjet rendőrséget. A provokátorok a fegyvertelen rendőrök ellen előre elkészített botokat, vasdarabokat, köveket használtak. Több mint harminc rendőr és katona megsebesült, közülük négyen súlyosan. A kínai nagykövetség a tüntetés után a Botkin-kőrházban újabb rendzavarást szervezett. A követség által meg szervezett kínaiak egy csoportja megjelent a kórházban és követelte, hogy vegyék őket kórházi ápolásba, vagy lássák el őket súlyos sérülésekről szóló látleletekkel. A szovjet orvosok tüzetes vizsgálat után megállapították, hogy ezek a személyek nem szorulnak gyógykezelésre. A kínai állampolgárok azonban súlyosan sértegették az orvosokat és az ápoló személyzetet. A kínai hatóságok otthon sohasem tűrnének meg ilyen cselekményeket, de amikor Moszkvában kínai állampolgárok mindezt elkövették, az egész ügy körül széles körű propagandahadjáratot indítottak Kínában — folytatódik a Jegyzék. A kínai fél ilyen cselekményei csak a szocialista államokkal szemben ellenséges, az országaink közötti viszályra számító erőknek szerezhetnek örömet. Ez a mesterségesen szervezett szovJetellenes provokációs kampány terhelje szervezőinek lelkiismeretét — mutat rá a szovjet jegyzék. — A szovjet fél, amely mindenek jölé helyezi közös ügyünk érdekeit, és változatlanul a szovjet—kínai kapcsolatok fejlesztésére, megjavítására törekszik, nem óhajt hasonló útra lépni. A Szovjetunió külügyminisztériuma — mint teljességgel alaptalant — visszautasítja a KNK nagykövetségének jegyzékében foglalt tiltakozást. Rá kell mutatnia azonban arra, hogy jegyzékében a nagykövetség megengedhetetlen támadásokat enged meg magának a Szovjetunió ellen, sőt megpróbálja kioktatni, hogyan kell harcolni az imperializmus ellen. Nem óhajtunk erről a témáról semmiféle eszmefuttatásba bocsátkozni. A Szovjetunió mindig következetesen harcolt és harcol — nem szavakban, hanem tettekben — a szocialista országok közös érdekéért, a világ népeinek érdekeiért. A szovjet külügyminisztérium felszólította a kínai nagykövetséget, tegyen olyan intézkedéseket, amelyek teljesen kizárják annak lehetőségét, hogy a Szovjetunióban tartózkodó kínai állampolgárok megismételhessék a március 4-én történtekhez hasonló cselekményeket. „A szovjet hatóságok a Jövőben is megkövetelik, hogy a külföldi állampolgárok éppen olyan pontosan tartsák meg a Szovjetunióban fennálló törvényeket és szabályokat, ahogyan ezt a szovjet állampolgároktól megkövetelik". A külügyminisztérium jegyzéke végül figyelmeztet, hogy mindazokat a külföldieket, akik megbontják a közrendet és garázdaságot követnek el, a szovjet törvények teljes szigorával bírói úton felelősségre fogják vonni. Fogadás Kabulban a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Alabama állam fajüldöző hivatalainak önkényeskedése ellen számos amerikai városban tüntetések robbantak ki. A képen: Los Angelesben a rendőrtisztviselők szét akarják kergetni a tüntetőket, akik úgy védekeznek, hogy lefekszenek az utcakövezetre. (CTK felv.J Nogy tüntetés o polgári egyenjogúságért A közvélemény tetteket követel Véres villongások Szudánban Mit keresett Harriman Izraelben ? Amikor Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke az Egyesült Arab Köztársaságban tartózkodott, és Nasszer elnökkel tárgyalt, Averell Harriman, az. amerikai elnök különleges megbízottja, az „utazó diplomata"az izraeli vezetőkkei tanácskozott. Mint tudjuk, Ulbricht EAK-beli látogatásából kifolyólag a nyugatnémet kormány beszüntette Izraelbe irányuló fegyverszállításait, s ezáltal Imperialista elképzelés szerint „légüres tér" keletkezett. Ezért sietett Harriman Izraelbe, s tárgyalt a kormány vezetőivel. Az Egyesült Államok ugyanis meg akarta akadályozni, hogy, Izrael a bonni álláspontból „mesz-. szemenő következményeket" levonva más konkurrens nagyhatalomhoz közeledjék. A tárgyalások a tervezettnél sokkal tovább tartottak, s eredménytelenül végződtek. A tárgyaló felek csak abban állapodtak meg, hogy normális diplomáciai úton folytatják tár-, gyalásaikat. Harriman küldetésének fő célja az volt, hogy Izraelben biztosítsa az Egyesült Államok kizárólagos befolyását. A hat napig húsz órán át folytatott tárgyalások két tárgykörre összpontosultak. A kiszivárgott hírek szerint az egyik pont: Eskol izraeli miniszterelnök követelte, hogy Amerika szállítson Izraelnek korszerű fegyve-, reket, s ez közvetlenül és nyíltan történjék. Harriman állítólag hajlandó lett volna ebbe beleegyezni, de csak azzal a feltétellel, ha Izrael az Eggesült Államok hozzájárulásától teszt függővé e fegyverek felhasználását. Az izraeli kormánykörök ezt a javaslatot nem fogadták el. Mivel magyarázható ez az amerikai követelés? A Kol Haam szerint az amerikai Imperializmus érdekelt abban, hogy az arab népek antiimperialista mozgalmának döntő szakaszában e térségben megfelelő haderővel rendelkezzék az arab mozgalom leverésére. Ezzel magyarázható Talbot amerikai államtitkár libanoni és jordániai látogatása, valamint Harriman izraeli küldetése is. Amerika tehát az arab—izraeli viszályban érdekelt jelek mindkét oldalán erősíteni akarja állásait. Az imperializmus az izraeli— arab viszály fennállásában is érdekelt. Szükség esetén ezzel akarják meggátolni a semlegesség útján, a szocializmus felé igyekvő arab népek antiimperialista, antikapitalista fejlődését. Ezért szállít Amerika fegyvert egyidejűleg Jordániának, Szaúd-Arábiának, Libanonnak és Izraelnek is. Az izraeli kormány szabad kezet akar magának a fegyverek bevetésére abban az esetben, ha a Jordán fo-. lyó forrásának elvezetése miatt fegyveres konfliktus robbanna ki Izrael és az arab országok között. Ezzel kapcsolatban merül fel Har-. rimán tárgyalásainak második pontja. Miről is van ebben szó? A közép-keleti országok általában vízszegények. E térség fő folyója, a Jordán négy ország területét érinti: Szírián, Libanonon, Jordánián és Izraelen folyik keresztül. Johnston, az amerikai kormány megbízottja néhány évvel ezelőtt itt Járt, és tervet dolgom zott ki a Jordán és a többi folyó vizének elosztására e térség egyes országai között. A terv célja az volt, hogy az amerikai imperialisták tarthassák kezüket a „vízvezeték csapján". Johnston elképzelései szerint Izraelt évi 300 millió köbméter víz illetné meg. Izriel kormánya elfogadta a tervet, mivel azonban nem mindegyik kormány járult hozzá, nem lett belőle semmi. Az izraeli kormány azóta — a Johnston-terv szellemében — vízhálózati rendszert létesített, s ezt az akciót egyoldalúan hajtotta végre. Jordánia kormánya is önkényesen vezette el egy másik folyó, a Jármuk vizét. Az arab országok gyorsan reagálva az izraeli akcióra ugyancsak önkényesen elhatározták, hogy elvezetik a Jordánt tápláló mellékfolyókat, s ennek köi vetkeztében az Izrael rendelkezésére álló vízmennyiség 200 millió köbméterre csökkenne. A tárgyalásokon Harriman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Johnston-terv nem „isteni kinyilatkoztatás", s azon változtatni is lehet. Türelemre intette az izraeli kormányt az arab tervek iránt. Az imperialisták a térség országainak adott fegyvert csakis saját céljaikra akarják felhasználni. A Haa-. retz című lap szerint Harriman egyenesen megkövetelte, hogy az izraeli kormány tanácskozzék az Egyesült Államok kormányával, mielőtt fegyverrel válaszolna az arab országok vízelvezetési terveire. Ebben a kérdésben sem egyeztek meg, pedig egy ízben felfüggesztették a tárgyalásokat, hogy Harriman tele-: fonösszeköttetést kaphasson Washingtonnal, és tanácskozzék a vélemény^ különbségek áthidalásáról. Ezután sem egyeztek meg, s mint megjegyez^ tük, a további tárgyalásokat diplomáciai úton folytatják. Itt az ideje, hogy a hivatalos izraeli politika rátérjen a béke és az imperialista hatalmaktól való függetlenség útjára — írta a kommunista Kol Haam. — A vízkérdést békés úton, az illetékes — és érdektelen — közvetítő bevonásával kell tisztázni. A vízkérdés az izraeli—arab problémák szerves része. Békésen kelt eldönteni, mint ahogyan békés megoldást lehet és kell is találni az összes arabizraeli probléma rendezésére úgy, hogy tiszteletben tartsák minden nép nemzeti jogait, 1965. március 14. * (j] SZÖ 3