Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-14 / 72. szám, vasárnap

A főváros színházi közönsége több érdekes ú f darab között válogathat. Kezd/ük a felsorolást a Nemzeti Színház bemutatóival. A C apek testvérek „Rovarok életéből" című vígjátéka az utóbbi hónapok egyik legszebb és legsikerültebb előadása. A több mint negyven esztendővel ezelőtt írt, az emberek olcsó élnivágyását, kapzsiságát bölcs humorral, éles szatírával kifigurázó színdarab ma sem vesztett időszerűségéből. M i r oslav Macháöek hatásos, ötletekben gazdag, eredeti rendezése, a kitűnő kísérőzene, a dalbetétek, f ose f Svoboda hatszögletű lemezekből összerakott hatalmas tükördíszlete ízig-vérig modern, pezsgő ritmusú, látványos előadással lepi meg, kápráztatja el a nézőt. A Nemzeti Színház Tyl Színpadán ludwig Holberg, a XVIU. században élt neves dán vígjátékíró J e p p e című színművét újították fel. A Moliére darabjaira emlékeztető komédia f a r o ml r Pleskot rendezésében és átdolgozásában kellemes szórakozást nyújt a közönségnek. A darab tartalma lényegében igénytelen: jeppet, az egyszerű parasztot a jószágigazgató kizsákmányolja, a felesége megcsalja, a földesúr csak arra használja fel, hogy a maga és barátai szórakoztatására ízléstelen tréfát űzzön belőle, jeppe ivásnak adja a fejét, a borban keres vigaszt. Hogy az előadásnak mégis nagy sikere volt, és mindvégig lekötötte a néző figyelmét, elsősorban a címszerepet alakító Rudolf Hrušinskýnek köszönhető, Tennessee Williams a prágai színházak legdivatosabb szerzője lett. Két remek darabja /Tetovált r ó z s a és Orfeuszaz alvilágban! már tavaly óta fut nagy sikerrel, s most újabb két drámáját mutatták be. A Tyl Színházban a Vágy villamosát, és a Realista Színházban a N y ár és a füstöt. Nehéz lenne a két alkotás között párhuzamot vonni, mert bár mind a kettő érzelmekkel túlfűtött pszichológiai dráma, merőben különböző a problematikájuk, a környezet, a légkör, az alakok jelleme. Vitézslav V e j r a l k a rendezése a Tyl Színházban szerencsésebb, jobban, igazabban tolmácsolja az író elképzelését, mondanivalóját, mint ahogy j ifi Dalik a Nyár és a jüstöt inszcenálja. A szereplőgárda mindkét színházban tudásának legjavát nyújtja, vonatkozik ez mindenekelőtt Dana Medftckáraa Vágy villamosában, V ér a Kubánkovára és f ifi Adamírára a Nyár és a füstben. Szent Johannának, az oréáns-i szüzek a történetét nem szükséges részletezni. A XV. században eretnekségért, boszorkányságért máglyán elégetett francia leány hőstettei, megrázó sorsa az évszázadok folyamán közszájon jorgó legenda lelt, s több neves művészt ihletett. A róla szóló irodalmi alkotások közül a legismertebb Bemard Shaw híres drámája. J e an Anouilh, jelenkori francia színpadi szerző az ötvenes években Pacsirta címen ismét feldolgozta a történetet. Az érdekes, modern felfogásban megírt színjátékot a Csehszlovák Néphadsereg Színház tűzte műsorra. Dicséretet érdemel a rendezés, az együttes művészi színvonalú játéka és elsősorban a címszerepet alakító igen tehetséges l v a J aníur o v ä alakítása. Az új bemutatók sorában vitathatatlanul a legérdekesebb, mély filozófiai mondanivalójánál fogva a legfigyelemreméltóbb F r t e dr i c h D ür r e n mattnak a Kamara Színházban előadott Nagy Romulusz című „alá nem támasztott történelmi komédiája". A világhírű író ezzel a dasrabjával ismét bebizonyította, hogy alkotó tevékenységének középpontjában a humanizmus örök érvényű eszméinek hirdetése, az erőszakosság, az értelmetlen öldöklés, az alacsonyrendű emberi tulajdonságok kipellengérezése áll. Az író zsenialitására jellemző, hogy a történelmi és időszerű problémákat és igazságokat kifejezésre juttató gondolatait szórakoztató, képtelen konfliktusokon épülő vígjátéki keretbe ültette. A történet igen mulatságos: Romulusz római császárnak az a célja, hogy ő legyen az utolsó uralkodó, mert nem hisz többé a nemzeteket évszázadokon át leigázó impériuma létjogosultságában. Ellenfele, Odoaker germán hadvezér viszont azért vezette csapatait egészen Rómáig, hogy megadhassa magát Romulusznak. Öt tartja az egyetlen nagy embernek, aki érdemes arra, hogy uralkodjon. A kitűnő rendezésért Václav Hudečeket illeti dicséret. Az együttes nagyszerű játéka komoly művészi élményt nyújt a közönségnek s a Romuluszt alakító Václav V o s ka ebben a szerepben művészi pályafutásának talán a csúcsára jutott. Az E. F. Burian Színház legutóbbi két bemutatója meglehetős csalódást okozott a színház barátainak és közönségének, j. B. P r i e stley Kincs című vígjátékának előadását valószínűleg a könnyű műfajra való tekintettel a rendező és az együttes is túlságosan „könnyűszerrel igyekszik elintézni. A helyzetkomikumok, szellemes párbeszédek ugyan gyakran váltanak ki nevetést a nézőtéren, de az összhatás, a végső benyomás mégsem elégíti ki a pontosabban kidolgozott, elmélyültebb játékot váró közönséget. Karel Č apek híres R. U. R. utópisztikus drámájának színrehozatala sem volt sokkal szerencsésebb. Az emberiség megsemmisüléséről és újjáéledéséről szóló színdarab még ma is hivatott arra, hogy magával ragadja a nézőt. A rendezőnek azonban nem sikerült az író humanista mondanivalóját kellőképpen kihangsúlyoznia, koncepciójából hiányzik az egyéniség, az alkotó szenvedély. Az S. K. Neuman Színház bemutatói általában érdekesnek ígérkeznek. Edward Albeenek a Ballada a szomorú kávéházról című Garson Mccullers novellájáról dramatizált színműve sem kivétel. A szerelmet és a gyűlöletet bonckés alá vevő bonyolult pszichológiai drámának nem annyira a tartalma, mint inkább a jellemábrázolása köti le a néző figyelmét. A három központi figura egymáshoz való viszonya, érzelmi élete nem ismer középutat. A megmagyarázhatatlan, az épelméjűség határát túlszárnyaló szenvedélyeknek a mindennapi való élethez semmi közük. A társadalomon kívül álló, magukra hagyatott, az emberektől elidegenült személyek tragédiája elég gyakori vezérmotívuma a modem amerikai drámáknak. KIS SVA FILATELIA töt, Hails S/e Ahmed ben lashid al Multa, U in in al Qivain uralkodóa jó üzletemternek bizonyult. „Birodainívban" kibocsátotta a Ken:edy temetés bé•'yegsorozatot. A lélyegen láthatok Erhardot, )e Gaulle elnöíasszié császárt, Truman és Eisenhovver ex-elnököket Kennedy koporsója mögött. Igaz, a bennszülöttek nem sok hasznát veszik a diszes bélyegsorozatnak, miután azon a tájon az írástudó ember igen ritka, viszont a bélyeggyűjtők számára csemegét jelent. £s ha a nyugatnémet gyűjtő nem akar lemondani az érdekes sorozatról, kénytelen Münchenben 30 márkás árfolyamon megvásárolni. losef Liesler festőt és grafikust, aki a legjobb csehszlovák bélyegért 1964ban a harmadik díjat nyerte, a Michelangelo- és Galilei-év fordulókra készített sorozatért a Firenzei Művészeit Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Megjelent a világ első bélyegkatalógusának, az 1865-ből származó 20 oldalas Gibbons-katalógusnak a lenyomata. Anthony Wedgwood brit postaügyi miniszter bejelentette, hogy ebben az évben Winston Churchill-emlékbélyeget bocsát ki az angol posta. Elmebajjal gyanúsítja a Bécsben megjelenő Austria-Philatelist c. folyóirat a nyugat-berlini postaügyi hivatalnokokat, mert a Kennedy képével ellátott bélyeget utólagosan „berlini vagyok" felirattal látták el. A Lengyel Postaigazgatóság néhány két színben nyomott bélyeg kiadását január 1-től műszaki okoból beszüntette, és január 26-án egy színben nyomva ismét kibocsátotta. A. Gronottski, az USA postamestere is bejelentette, hogy Winston Churchil-emlékbélyeget bocsátanak kl. A Philatelic Magaziné c. folyóirat így értékeli az 1964-ben kibocsátott bélyegeket: a legkülönösebbek a Sierra Leone-i és a togói kiadványok. A legkorszerűbbek az NSZK bélyegei. Angliában a francia tájakat ábrázoló bélyegek a legkeresettebbek. A legnépszerűbbek ä lichtensteini újdonságok. A legmutatósabb bélyegeket Monako, San Marino és a Vatikán adta kl. A világ minden postaügyi hatóságéit felszólították, hogy az ENSZ megalapításénak 20. évfordulója alkalmából „1965: a nemzeiközi együttműködés éve" tárgyú emléksorozatot bocsássanak ki. Áz első négy értékből álló sorozatot Ghana bocsátotta ki. Képünkön az 1 d érték. Szorgalomból jeles Mintha ezernyi fakopács lepte volna el a tájat. Kipp-kopp, kipp-kopp, hallatszik ki az ablakon. Zakatol a varrógép, zúg a bőrfrézer, kopácsol a kalapács, jelezve, hogy a rokkantak érsekújvári kisipari szövetkezetében szorgos munka folyik. — Igazi üzemmé fejlődtünk, — ezekkel a szavakkal mutatja be szövetkezetüket Mikla György, elnök. — 1959-ben még csak 130 embert fogZsizska Mária régi dolgozója a szövetkezetnek lalkoztattunk, ma már 220-at. Bocsánatot kér, hogy elfoglaltsága miatt nem kalauzolhat végig, „birodalmán". Hanuliák Józsefet a CSISZ elnökét ajánlja kísérőül. — ő éppen úgy ismeri a szövetkezet életét, mint én — mondja biztatóan. Míg a földszintről az emeletre érünk, Hanuliák elvtárs elmondja, hogy szövetkezetükben rokkantak és csökkent munkaképességűek dolgoznak. Még mondana valamit, de kinyílik a műhely ajtaja, s a varrógépek bugása elnyeli hangját. Az első benyomás: sok-sok- kisebbnagyobb táska és kíváncsi asszonyszemek. Aztán a csomagolási módszer ragadja meg figyelmemet. Két fiatalasszony átlátszó, nylonzacskót húz a fekete utazótáskákra. — Exportra készülnek — tájékoztatnak készséggel, majd Takács Lajos, az aktatáska-részleg vezetője kiegészíti: — Ezeket a Szovjetunióba szállítjuk... ezerszámra... Beszélgetés közben kisebb csoport verődik össze körülöttünk. Készítményeikről, munkájukról és a szövetkezet eredményeiről beszélnek. — A múlt évben termékeinknek csak 0,03 százaléka volt másodosztályú — mondja Ferdinand Svedko minőségellenőr. Szavai mellé kívánkozik, hogy a kisipari szövetkezeteknél a II. osztályú termékek országos átlaga 3,29 százalék volt. Tudja ezt a szövetkezet minden dolgozója. Mégsem elbizakodottak. Amikor a jövő kerül szóba, hangsúlyozzák, hogy az idén még nagyobb gondot fordítanak a minőségre és a gépesítésre. Elvégre nagy kitüntetés, hogy egy kisipari szövetkezet termelésének 20 százalékát exportálják. S hogy jő gazdák, azt legjobban az bizonyítja, hogy a múlt évet 594 000 korona nyereséggel zárták. — Az idén ls 120 mintadarabot kínálunk fel a nagykereskerelemnek — mondja Fekete Ernő, a műszaki osztály vezetője. — Jövőre már más lesz a helyzet — szól közbe Svedko elvtárs — Július 1-én megnyitunk egy üzletet, amelynek a kereslet kutatása lesz a küldetése. Ezek után már mi is tudi rak érvelni. Nem leszünk kitéve a nagykereskedelem kényének kedvének. Közvetlen kapcsolatunk lesz a vásárlókkal. Tíz... húsz... harminc lépcsőfok és máris a kosárfonó-részlegben vagyunk. Egymás mellett sorakoznak a fonott korsók. Ezúttal azonban a vesszőt műanyag helyettesíti. Amint mondják, jobb vele dolgozni, s az önköltség is 15—20 százalékkal kisebb. — Ki Iszik majd ebből a sok korsóból? — tréfálkozom. — Bizony isznak abból még Kanadában is — adja meg a választ Salgovics Mária — Nagyrészüket oda exportáljuk. — Az itthoniaknak sincs okuk a panaszra — veszi át a szót Nagy Beinő bácsi, aki éppen egy karosszék támláját fonja. — Teherkocsival bejártuk a környéket, összeszedtük a javításra szoruló korsókat. Aki úgy kívánta, annak nyomban újjal cseréltük ki. Mielőtt elhagynám a szövetkezetet, bekopogok az elnökhöz. Barátságosan fogad. — Hát ilyen a mi szövetkezetünk. A bőrrészleg 25, a kosárfonó 18 féle árut készít. A twist-táskáktól a fagombig mindent megtalálhat nálunk. — Mondana valamit nehézségeikről is? — vetem közbe. — Hát ez is akad — mondja. — Például a réz cipzár új, korszerű EGY KÜLÖNÖS ÍTÉLETVÉGREHAJTÁS 1945 januárjában nyúlánk, vörös hajú nő üldögélt a stockholmi Kunstnerhuset vendéglő földsíintl helyiségében. Éppen ajkához emelte a poharat, amikor egy arra haladó fiatalember íde.ges mozdulattal felemelte a kezét, és kiütötte a poharat a nő kezéből. Bocsánatkérés következett, s tulajdonképpen ezzel kezdődött ismerkedésük. Meg kell vallani, a nő csinos volt, és akármelyik férfit megszédíthette volna. A véletlen megismerkedésből tartós ismerettség lett. Hetekig együtt jártak, ebédeltek, vacsoráztak, sétáltak, táncoltak.., _ „KAR, HOGY MEG KELL ÖLNÖM" A fiatalember bevallotta önmagának, hogy bijony szerelmes iett, pedig ... „Kár, hogy meg kell tlnöm" — gondolta magában, és azon törte a fejét, hogyan hajtsa végre megbízói parancsát. A férfi ugyanis a dán ellenállási mozgalom illegális harcosa volt, s a vezetőségtől parancsot kapott, hogy tegye ed láb alól Jayne Horny Greenberget, a Gestapo 305. számú ügynökét, a dá.n hazafiak veszélyes ellenségét, aki már sok összeesküvőt juttatott a megszálló rendőrség kezébe. A férfi a 27 éves Lille Bjorn (kis medve) volt, így hívták őt a mozgalomban. Egy dán hajóval titkos útvonalon szelte át a Dániát Svédorsságtól elválasztó tengerszorost. Stockholmban az ellenállás emberei jelentették neki, hogy a keresett hölgy ott ül a vendéglőben. Az ügyetlenkedés, a pohár kiütése a veszedelmes besúgó kezéből megrendezett komédia volt. Egy alkalommal jó hangulatban Bjom elmondta a nőnek, hogy ő dán menekült. — Menekült vagy? Hogyan tudtad kijátszani a megszállókat, és hogyan jöttél át illegálisan? — Hát úgy, hogy titkos úton jöttem, persze megígértem, hogy senkinek sem mondom el. A nő többé nem is faggatta Bjomt. Telteik, múltak a hetek. Jayne megjátszotta az igazi nőt: egyszer élénk, máskor lehangolt volt, nem leplezte hangulathullámzásait, olykor szeszélyeskedett ls. Bjorn belészeretett. Feladatára gondolva eszébe jutott számos bajtársa, akiknek éppen a szerelem okozta vesztüket. Be kellett vallania, élete legnehezebb feladata előtt áll. Nem, nem tétováizhat. Itt az idő! Egy saép napon bevallotta imádo-ttjának: — Be kell vallanom, én nem vagyok menekült. A dán ellenállókhoz tartozom. Parancsot kaptam, hogy térjek vissza Dániába — vallotta meg titkát Jayne-nek. A 305-ös ügynök arca nem tükrözött meglepetést. — Bjorn, te szerelmes vagy belém? A férfi bólintott. — Vigyél magaddal. — Lehetetlen, nincs rá fogom. — Próbáld meg, az én kedvemért, no.... f —Voltál már Dániában? , — Soha... Bjorn tudta, hogy Jkedvese" hazudott. Pontos értesüléseik voltak arról, hogy mely szállodákban fordult meg, és kikkel találkozott. Bjorn nem mutatta csalódottságát, bár tudta, hogy a nő fokozatosai, feltűnés nélkül akar belőle kiszedni fontos tŕ^äSOiHkt. — Hát Jó, megpróbálom, Megérdeklődöm, tehetek-e valamit. Néhány nap múlva Ismét találkoztak, és Bjom közölte, hogy engedélyt kapott, magával viheti jayne-t is. — Csak bőröndöt hozz magaddal, semmi mást! Január 26-án este 10 órakor beszálltak a Stockholm-Malmö expresszvonatba. Jayne mosolygott. Bjorn azt olvasta ki tekintetéből: örül, hogy közel érzi magát a célhoz. A SZÉP JAYNE VÉGE Néhány perccel az ismerős pár előtt Jayne-hez hasonló vörös hajú fiatal nő foglalt helyet ugyanabban a vonatban. A dán ellenállók küldték, hogy megjátssza Jayne dublőzét, mert feltételezték, hogy figyelni fogják Jayne-t. Bjornnak is az volt az érzése, hogy valahonnan figyelik őket, s valahányszor álmából felriadva lépéseket hallott, a pisztolyához kapott. A kocsiban egy szikár férfi ült velük szemben. Bjorn bajtársa. Hajnalban megérkeztek Malmőbe. Bjorn néhány napra szállodában helyezte el Jayne-t, s ment „halaszthatatlan dolgai" után. A dublőz feltűnően végigsétált Malmőn, majd este a jól végzett munka tudatában visszautazott Stockholmba. Bjorn néhány nap múlva eljött Jayne-ért, hogy hajón folytassák útjukat Dániába. Jayne, Bjom és három dán ellenálló taxiba ültek, és a tengerpart népfelen, kietlen részére hajtottak. Erős szél tépázta a hullámokat, s a szél zúgásától nem lehetett hallani egy test csobbanását. A halászcsónakoo eggyel kevesebben tértek vissza a partra. A 305-ös ügynök, sok hazafi gyilkosa örökre eltűnt a tenger mélységében. ÍA Weekend nyomán). Nagy Benő jonott karosszéket készít gépek beszerzése és más egyéb. Erről azonban nem szoktunk beszélni, nehogy azt gondolja valaki, szokásunk a panaszkodás. Egyébként pedig elvünk: saját jjortánkon magunknak kell rendet teremteni. Ezért is határoztuk el, hogy megnyitjuk a mintaboltot és műszaki osztályt állítunk fel. Magunk törődünk a szakemberképzéssel is. Megigazítja az előtte heverő Iratcsomót, majd folytatja: — Azzal számolunk, hogy az idei évet még nagyobb nyereséggel zárjuk. Ha egy év múlva erre jár, keressen fel ismét bennünket. Kipp-kopp, kipp-kopp, hallatszik. Mintha ezernyi fakopács lepte volna el a tájat. Kipp-kopp, kipp-kopp hallom elmenőben, s tudom, a fal mögött szorgos emberek dolgoznak. (n. ]-) POKOLI ÖTLET Hogy a boldog örökösöknek a nevetés az ajkukra fagyjon. Leon Dulac ardiegei lakos (Franciaország) halála előtt egész vagyonát a szó szoros értelmében aláaknázta. Kézigránátok robbantak és megsebeztek két, a Jeltározásra megjelent tisztviselőt. Az elhunytnak a ház előtt parkoló gépkocsijában szintén egy egész csomó kézigránát lapult. A biztonsági közegek ezután alaposan átkutatták a házat, és még számos halálkelepcét találtak. Kát rendőr csaknem ráfizetett, amikor a bőrönd, melynek fedelét kinyitni készültek, felrobbant. glj 4 + 1985. március 14.