Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-13 / 71. szám, szombat

Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosa vasárnap Ismét lázas tanácskozások színhelye lesz: a közép-keleti arab országok külügyminiszterei most azért jönnek össze, hogy megvitassák a Német Szövetségi Köztársaság elleni egyetemes arab megtorló intézkedéseket. A külügyminiszteri értekezletet az arab kormányok megbízottjainak előzetes puhatolózó tárgyalásai vezették be, melynek eredményei eleve rávilágítanak a holnap kezdődő külügyminiszteri értekezlet várható határozataira. Több arab állam, így femen, Jordánia, Kuwait, Libanon, Szíria, Tunézia és Algéria bejelentette, hogy uíi'Zszah'wja diplomáciai képviselőit Bonnból, esetleg a diplomáciát kapcsolatokat ís megszakítja, ha az NSZK diplomáciailag elismeri Izraelt. Egyes arab államok, például az EAK, Kuwait és Jordánia messzemenő gazdasági megtorlásokat is kilátásba helyeznek. Egy dogma bukása Bonn közép-keleti problémája régebbi keletű, s most hevesebben fakadt fel. A kérdést bonyolult összefüggéseiben vizsgálva vissza kell mennünk 1955-ig. Ekkor született ugyanis a hírhedt Hallsteln-doktrina, Adenauer volt kancellár külügyi államtitkárának és gazdaságügyi szakemberének az a terve, mely szerint az NSZK mindennemű gazdasági segítséget politikai feltételhez köt: csak olyan ország kaphat segítséget a bonni államtól, amely nem ismeri el a szocialista Németországot, az NDK-t. Holt dogmaként született ez a doktrína, elvégre a XX. század második felében, az antiimperialista nagy nemzeti felszabadító harcok fellángolásának korában az ilyen politikai zsarolás eleve kudarcra van ítélve. Bonn azonban mindmáig ragaszkodott a Hallstein-doktrinához, s nemzetközi kapcsolataiban sarkalatos kérdésnek tekintette más államok Viszonyát az NDK-hoz. „A kutyák ugatnak, a karaván tovább megy" — mondja egy ősi arab közmondás, s a Német Demokratikus Köztársaság Bonn minden gáncsoskodása ellenére békés politikájával, gazdasági kapcsolataival és segítségével egyre nagyobb nemzetközi tekintélyt vívott ki magának, nem utolsósorban az arab országok között. Az arab országok zöme fejlődő ország, * ezért érthető, hogy megragadnak minden segítő kezet. Bonn elhajította politikai bumerángját, s most az arab államok saját fegyverével mérnek rá csapást. A viszály akkor robbant ki, amikor Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke Nasszer elnök meghívására az Egyesült Arab Köztársaságba utazott Bonn még a látogatás előtt megkezdte aknamunkáját: kairói nagykövete beavatkozott az EAK belügyeibe, kilátásba helyezte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását és a gazdasági segítség megvonását, ha az EAK elismeri a demokratikus Németországot. A nagykövet nem ért célt, s Bonn tovább mesterkedett. Koblenzstrasse contra Schaumburg-palota Az ügy nagy port vért fel. A kínos kérdéssel többször kénytelen volt foglalkozni a bonni kormány. Végül is úgy döntött, hogy nem szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat az EAKkal, gazdasági téren azonban szankciókkal jog élni. A döntést politikai párbaj előzte meg egyik oldalon a Koblenzstrassen székelő külügyminisztérium, a másik oldalon pedig a Schaumburg-palotában, a kormányban befolyásos Adenauer—Strauss-párti politikusok között. Maga Erhard, n Janus-arcú kancellár szekundált a pflrbajban, hol az egyik oldalhoz, hol a másikhoz hajlott, s felemás megoldásokkal próbálta elejét venni a bot-, ránynak. Már az a puszta tény, hogy a józanabb felfogású, általában amerikai orientációjú politikusok — mint Schröder külügyminiszter — eleve elvetették a megtorlások alkalmazá sának gondolatát, arra vall, hogy a hírhedt Hallstein-doktrina önmagát túlélt dogma, s erőszakos firtatása túlélt dogma, s erőszakos firtatása ma inkább csak árthat. Ez' igazolódott be most is Bonn és a közép-keleti arab országok viszályában. Időzített aknák és rossz szellemek Helytelen következtetés volna, ha Erhard kancellárt valaki pipogya politikusnak tartaná. Kormányának Jelenlegi baklövése ugyanis szerves következménye annak a politikának, melyet Erhard előde több mint tíz éven át folytatott. Adenauer kancellár rengeteg buktatót, sőt szándékosan elhelyezett időzített „aknát" hagyott örökségül Erhardnak, s a kancellár a hivatalba lépése óta eltelt két év alatt nem tudott kitörni az Adenauertől örökölt politikai útvesztőből. Egy ilyen időzített és kellemetlen pillanatban felrobbanható politikai akna az Izraellel kötött titkos fegyverszállítási szerződés. Nyélbe ütője a bonni hadügyminiszteri tárcától botrányos körülmények között megvált Strauss hadügyminiszter volt, s akik szentesítették — két öregember, akik közben szintén leszerepeltek: Adenauer bonni és Ben Gurion izraeli kormányfő. Pikáns história kering a bonni politikai berkekben: Schröder külügyminiszter a napokban kérte a titkos egyezmény szövegét, de a páncélszekrényben porosodó titkos akták között nem lelték: mintha a föld nyelte volna el. Ha nincs is akta, a bonni—izraeli együttműködés, fegy verszállítás akkor is valóság. 1960ban Adenauer és Ben Gurion talál kozója után izraeli tisztek Jöttek Nyugat-Németországba, hogy tanulmányozzák, és megismerjék a Bundeswehr negyven fajta új légelhárító lövegét. Ez volt a Strauss által vezetett hadügyminisztérium, a „Bonntagon" első ajándéka Izraelnek. Következtek a Bundesehr által használt M 48 mintájú amerikai tan kok, melyeket a nyugatnémet hadsereg azért is tudott nélkülözni, mert közben felfegyverezték a tökéletesített Leopárd tankokkal. Klein volt amerikai tábornok, izraeli üzletember — rangrejtve fegyver-nagykereskedő — elégedett volt... Aki másnak vermet ás ..: Erhard bejelentése, hogy nem szakítják meg a diplomáciai kapcsolatokat az EAK-kal, s beszüntetik az Izraelbe irányuló fegyverszállításokat, nem nyugtatta meg a kedélyeket. Az utóbbi azért nem, mert nem jelent lemondást: a titkos egyezményben megjelölt programot már teljesítették, tehát a bejelentés csupán eső után köpönyeg, az előzőt pedig nem veszik nagy kegynek. Ellenkezőleg, most az arab államok szálltak síkra, szolidárisán összefogtak az EAK-kal, s a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszakításával fenyegetőznek. Sőt, Nasszer elnök félreérthetetlenül kijelentette: Ha az NSZK elismeri Izraelt, akkor az EAK a bonni állam elleni gazdasági intézkedéseken túlmenően elismeri az NDK-t. Nem kétséges, hogy a holnap kezdődő arab külügyminiszteri értekezlet fontos határozatokat hoz. Így Bonn a maga által állított csapdába esik. A Hallstein-doktrina dicstelen vége azt bizonyítja, hogy napjainkban a politikai zsarolás elavult eszköz, s csak egy dolgot eredményezhet: alkalmazójának teljes elszigetelődését a politikai életben. LÖRINCZ LÁSZLÓ H ohlo vot még mindig börtönben tartják a kongói hatóságok Március 10-én oíyan hír érkezett Leopoldvllle-ből, hogy Hohlov, az Izvesztyija tudósítója — akit január 29-én törvényellenesen letartóztatott a kongói rendőrség — aznap Brüsszelbe repült és száméra helyet is foglaltak a repülőgépen.. Az Izvesztyija tudósítóját azonban továbbra ls börtönben tartják. Hohlov sorsa emberek millióit nyugtalanltja. A szovjet kormány két ízben tiltakozott Nyikolaj Hohlov letartóztatása miatt. Nemzetközi szervezetek bélyegezték meg a kongói hatóságok törvénytelen akcióját. Az ENSZ-közgyülés 19. ülésszakának elnöke, az ENSZ főtitkára, Etiópia császára, Ghana és Szenegál elnöke, Kenya és Guinea miniszterelnöke, India tájékoztatásügyl minisztere vette védelmébe Hohlovot és tett lépéseket a leopuldvllle-1 hatóságoknál. A kongói hatóságok — miután kudarcba fulladt a Leopoldvllle-ben kiagyalt bírót színjáték és kénytelenek voltak lemondani eredeti terveikről — azt hangoztatták, hogy utasítást adtak Hohlov szabadon bocsátására és az országból való kiutasítására. Valami azonban mindig „megakadályozza" a szovjet újságíró szabadon bocsátását. A viskók lakóinak hősies harca BONNI BUMERÁNG Csörgedező hegyi patak mentén, sűrű erdőkkel koszo-í rúzott hegyek tövében, a hu-i mennéi járás legészakibb ré-i szén fekszik Č e r t i ž n é község. Innen csak egy „ugrás" a lengyel határ. Ha-i bura valamivel délebbre, innen mintegy két kilométer távolságra, csaknem ugyanolyan hosszú területen nyúj-ľ tózkodik szembenéző új ház-: soraival. A burzsoá köztársaság Idején ez volt az ország legelmaradottabb vidékeinek egyike. A lakosság sokat nélkülözött. Télen az erdőn, nyáron ' a délebbre fekvő nagybirtokokon dolgozott. Mérhetetlen károkat okozott az első világháború, a lakóházak nagyobb része ro-mbadőlt, megsérült. Az államtól Jogosan követelt kártérítést azonban nem fizették ki. Az eladósodott nép nyomora elviselhetetlenné vált. A čertižnéi viskókban egymásnak adták a kilincset a végrehajtók. Az 1934—35-ös években beszüntették a munkát az agrár-urak erdeiben, ami csak növelte az amúgy is éhbérért verejtékező nép elkeseredését. A falu lakossága éhezve, fázva vészelte át a telet. Örült, ha a szűkös sült krumplihoz, darához legalább marhasóra Jutott. Az emberibb élet reményének parányi szikráit egyedül a kommunista párt élesztgette az emberekben . „, y » • • 'A falusi pártszervezetnek öt tagja volt. Esténkén hol egyiknél, hol a másiknál tanakodtak. — Valamit tenni kell a tűrhetetlen állapot ellen — hangoztatták. — Küldöttséget menesztünk a járási főnökhöz, Medzilaborcére... Peter Skreptáfi két társával hosszú órákon át álldogált a hivatal folyosóján, míg bekerültek Galas járási főnök elé. Mit akarnak? — Fizessék ki" a hadikárokat, szüntessék be a végrehajtásokat — tolmácsolta Peter Skreptáfi. — Járási főnök úr, ahogy mi élünk, ezt már nem lehet tovább bírni... — Nincs mit tárgyalnom a kommunistákkal! — kiabált Galas Járási főnök és a kijárat felé mutatott... — Majd én adok nektek hadikárt! — kiáltott a távozó küldöttség után. Mi mást lehetett várni a nagybirtokos — csemetétől?! „Fondorlatos" intézkedéshez folyamodott. Elrendelte, hogy vessenek kl adót mindazokra, akik kártérítést követelnek. Az adót ki is vetették, de a hadikárok kifizetésére nein került sor, viszont a végrehajtó ezután még gyakrabban kilincselt... A falu kommunistáinak kis csoportja Michal Murín lakásán találkozott. — Nem segít rajtunk sern^ a járási főnök, sem a kormány — mondogatták egymásnak. — Hadd tudja meg az egész világ, milyen sorban élünk... Elvtársak! — zárta be a tanácskozást Peter Skreptáč, — nincs más mód, saját magunknak kell a végrehajtások ellen fellépnünk. . , . 1935. március 13-a volt. A nap alig bújt elő a környező dombok mögül, amikor Ivan Dimun házába beállított a végrehajtő. Előhúzta a bírósági végzést és közölte: — Dimun, ha azonnal nem egyenlíti ki az agrárbankkal szembeni tartozását, foglalok. Ám hiába keresett erre alkalmas bútordarabot a szegényes lakásban. — Tehene van? — fordult a gazda felé, akinek dühtől szikrázott a szeme. — Egyetlen egy!... — jajveszékelt Dimuinoé. Férje a végrehajtó elé lépett s még mielőtt az szóhoz jutott volna, felordított: — Azt bizony száz csendőr se visz! ki az istállómból... A végrehajtó csendőri segítségért rohant. Közben Demeter Dimun a haranglábhoz sietett s megkondult a kis harang. A jeladásra megmozdult a falu, futótűzként terjedt a hír: „Dij inuntól el akarják vinni tehenét..." Amikor a végrehajtó Švestka csendőrőrmester három emberével a Dimun-porta felé indult, már nagy tömeg zárta körül a házat. A végrehajtó idegességében megbotlott. A hóna alól kihullott aktaköteget, a foglaló végzéseket darabokra tépték a közelében állók. A csendőrök látván az elszánt arcokat, visszavonultak a laktanyába, de magukkal vitték Dimun gazda egyik fiát, Pavelt. Az egyre növekvő tömeg nyomukba eredt, a csendőrőrs épülete elé vonult és kiabálni kezdett. — Le a végrehajtókkal! Követeljük a hadikárok kifizetését! Azonnal bocsássák szabadon Pavelt, mert szétverjük a laktanyát!... A patak partján álló asszonyok szaporán szedegették kötényükbe a sáros köveket, majd kézről kézre továbbították. Egy jeladás és sűrű kőzápor zúdult a csendőrség épületére.; Csörömpölve törtek be az ablaküvegek. Kisvártatva feltűnt Pavel Dimun alakja. Anna Brecíková felkiáltott. — Hagyjátok abba! — ... A csendőrök félve a nép dühétől, szabadon bocsátották foglyukat. A tömeg szétszéledt, itt-ott még felhangzott néhány kiáltás. — Čertižnére be ne tegye a lábát a végrehajtó .. k Elég votó a nyomorból... * • » Az agrárpárt aznap estére választási gyűlést szervezett a helybeli korcsmában. Délután öt óra körül a felzaklatott parasztok zsúfolásig megtöltötték a termet... Michal Zatíknak, az agrárpárt helyi elnökének megnyitója után Kaliňák képviselő emelkedett szólásra. — Emberek! — kezdte beszédét ukránul. — Tudjuk, nem jól élnek, mi azonban segíteni akarunk, álljanak közénk, lépjenek az agrárpártba. — Hol voltak hét évig? — kiáltott közbe valaki. — Ki hisz már maguknak? ... Az ilyen segítségből nem kérünk! — visszhangzott a füstös teremben. A járási hivatal küldötte, Starinský Járási főnök-helyettes megkísérelte, hogy rendet teremtsen a megbolygatott méhkashoz hasonló helyiségben. — Ne kiabáljanak! Majd a szónok után ... Nem folytathatta tovább, hangját túlharsogta' a'jömeg. — Elegünk van až ilyen gyűlések-" bői! Ebben a pillanatban a nyakigláb Peter Hapštok báránybőr-sapkáját a magasba lendítette és a petróleumlámpa csörömpölve esett a kopott padlóra. A sötétség leple alatt a kérges parasztkezek egyenként emelték le az emelvényről a bőrkabátos agrárvezéreket, akik alaposan megtépázva menekültek a csendőrségre. A lakosság nagy része egész éjje! talpon volt. Tudta, a megtorlás nem marad el. Éjféltájt Habura irányából egy termetes alak osont be a faluba. Michal Heteš Túrok mindenről tudomást szerzett. Tartsatok ki elvtársak — mondta bíztatóan. Nem vagytok egyedül, számíthattok ránk. Hazafelé menet elvagdosta a telefonvezetéket, majd tájékoztatta haburai társait az eseményekről... * • » Másnap Vacek csendőrfőhadnagy három szekér csendőrrel közeledett Certižné felé. Ojből megkondult a harang. Mire a csendőrök a faluhoz értek, már a haburaiak is sorsüldözött társaik soraiban álltak ... — Emberek, oszoljanak szét! — üvöltötte Vacek főhadnagy. Hiába, a tömeg nem hátrált, sőt tüntetni kezdett. — Szuronyt szegezz!... Rohamra!... hangzott a főhadnagy további parancsa. Pavel Závecký homlokán sebet ejtett a csendőrszurony. A felkelők kövekkel, karókkal fogadták a közeledő csendőröket, akiket végül a laktanyába szorítottak vissza. A parancsnok erősítést akart kérni, d« eredménytelenül rázta a „süket" telefonkészüléket, majd futárt menesztett Medzilaborcére. Az erős csendőrosztag csak Haburáig Jutott el. Itt fergeteges kőzápor fogadta, több lövés is eldördült. A felkelők nem birtak a túlerővel s hogy elkerüljék az esetleges vérontást, visszavonultak... Az ezt követő napon Čertižnén már több százra emelkedett a csendőrök száma. Kopogtak az írógépek, megkezdődött a letartóztatottak vallatása, akik közül még aznap 1935. március 15-én több mint nyolcvanan kerültek a kassai börtönbe... A felkelés két vezére: Peter SkreptáC és Michal Hetež Túrok. Az eltelt harminc esztendő alatt sok viz folyt le a szinte újjáépült két község patakjának medrében. Nagyot változott az élet. A felszabadulást követő években felépült új ipari üzemek teljesen megváltoztatták az elmaradott vidék arculatát. KULIK GELLERX f" 4 * 1965. m«rcii's 19.