Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-04 / 62. szám, csütörtök

MEZŐGAZDASÁGI TÁJÉKOZTATÓ Német Demokratikus Köztársaság Szakemberképzés a Rosenthali Állami Gazdaságban ként. Ugyanez a bizottság állítja öszsze a következő időszakra a terveket és osztja be a hallgatókat a soron következő munkákra. Az üzem korlátozott méretei miatt nem rendelkezik valamennyi, a mezőgazdaságban alkalmazott gépi berendezéssel. Hogy a tanulók a töbÄ Német Demokratikus Köztársaságban a mezőgazdasági szakoktatásnak többféle formája és fokozata terjedt el. A Rosenthali Állami Gazdaságban 1957 óta szakmunkásképző iskola működik, különböző ágazatokban. Eddig a következő oktatási formákat valósították meg: 1. Az általános Iskola elvégzése után idekerülő fia talok 3 éves szak munkásképzésben részesülnek. 2. Ugyanilyen jellegű képzés a tízosztályos általános iskola elvégzése után. 3. A tízosztályos általános iskola elvégzése után további 3 év tanulással a hallgatókat érettségivel egyenértékű képesítő vizsgára készítik elő, egyszersmind szakmunkás-oklevelet szereznek. A harmadik csoportból jelenleg 3 osztály működik a gazdaságban, egyenként 22 tanulóval. A hét négy napján elméleti oktatás folyik, két napon keresztül pedig gyakorlati foglalkozás. Eleinte gondot okozott, hogy miképpen tudják a hallgatók munkáját az bivel ls megismerkedjenek, az utolsó üzemben rendszeressé tenni. Az utób- oktatási évben rövidebb-hosszabb időbi évek tapasztalatai szerint azonban re szerződéses alapon kihelyezik őket ez a feladat minden különösebb ne- a szomszédos termelőszövetkezetekbe. Beate Detlef egyetemi hallgató a gyakorlati munkából is kiveszi a részét. hézség nélkül megoldódott. Az iskola kollektívája közösen felelős a ráA gyakorlat helyét rendszerint úgy választják meg, hogy a tanulók az bízott termelőeszközök megóvásáért, Iskola elvégzése után ugyanabba a célszerű kihasználásáért és a terme lésl eredményekért. A tanárok gondoskodnak arról, hogy a tanulók el gazdaságba kerüljenek vissza. A viszonylag nem régóta működő rosenthali iskola máris jó hírnévre tett sajátítsák a legkorszerűbb eszközök szert az NDK-ban. Termelőszövetkekezelését. zeti vezetők gyakran felkeresik šzakMinden tanulónak teljesítmény-nap- ember-utánpótlás végett. Az oktatáslója van. Ebben nemcsak az elvég- nak ez a formája tehát kiállta a gyazett munkát tartják nyilván, hanem korlat próbáját, s így nyilván alkalazt is megjelölik, mennyi díjazás jár mas arra, hogy tanulságait a szakaz illető munkájáért, vagyis. mennyit oktatás más területein is hasznosítér a szóban forgó tevékenység. A tel sák. jesítmény-naplókat az oktatókból és a tanulókból álló, úgynevezett termelési bizottság bírálja felül hetenPAUL STERN, oki. mezőgazda, Berlin JOG ÉS KÖTELESSÉG Érdekes, de egyúttal érthető is, hogy általában gyakrabban beszélünk emberi és társadalmi jogainkról, mint a kötelességeinkről. S ha már ez így van, miért lennének kivételek éppen a mezőgazdasági dolgozók, történetesen a szövetkezetesek? Náluk a joggyakorlás és a kötelességek meghatározása már azért is bonyolultabb, illetve nehezebb, mint társadalmi életünk egyéb szakaszán, mert a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás nem örökölt, nem is örökölhetett kidolgozott jog- és kötelességnormákat az egyéni gazdálkodástól. Legalábbis olyan formában nem, mint ahogyan a közös gazdálkodás megkívánja. Az üzemi és hivatali dolgozókéhoz viszonyítva az is bonyolítja a helyzetet, hogy itt a magántulajdon közös, szövetkezett termelési egységbe történő egyesítésével a szövetkezeti parasztság sajátos helyzetbe került. Nekik az alkotmány biztosította jogokon túlmenően olyan jog- és kötelesség-szabályzatot kellett kidolgozni, amely ebben a sajátos helyzetben útmutatóul szolgálhatott mind a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztéséhez, mind a tagok személyi jogainak gyakorlásához. Már a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában megszületett az egységes földművesszövetkezetek mintaalapszabályzata. Ám még ez sem bizonyult elegendőnek. Azóta az alapszabályzatot már ki kellett egészíteni, a szövetkezeti tagok általános érvényű jogait és kötelességeit pedig részleteiben a házirend konkretizálta. Lassan tehát ala-kul, formálódik a szövetkezetesek jogainak és kötelességeinek törvénye, amely biztosítja, hogy a szövetkezeti tag részt vegyen a közös gazdaság Irányításában, hogy munkája arányában élvezze a közös munka gyümölcsét stb. Igen, a szövetkezeti termelés fejlődésével párhuzamosan kialakulnak, illetve tökéletesednek a szövetkezeti demokrácia törvényerejű alapelvei. Ma már nagyon kevés az olyan szövetkezeti tag, aki ne tudná, hogy a közös gazdálkodásban milyen jogok Illetik meg őt. Tudja, hogy az elvégzett munkáért mit kap a szövetkezettől, s ha nem tudná, elolvashatja a mindenki számára kifüggesztett táblázaton. Azt is megismerheti az előírásokból, hogy az esetleges megbetegedés idején meddig és mennyi segélyt folyósít számára a szövetkezet. Az alapszabályzat és a házirend együttesen biztosítja a szakmai továbbképzés jogát s az azzal együttjáró anyagi, esetleg beosztásbeli előnyöket. Azt pedig különösen tudja, hogy a háztrend szerint mi minden jár neki a háztáji keretében stb. Szóval ami a jogokat illeti, azok ismeretét sokkal könnyebben elsajászonyok között nehezen összetákolható nemzeti egység demagóg célkitűzését. > Az ellenforradalmi korszak hivatalosnak tekinthető nemzet—haza ideológiája mellett számba kell vennünk azonban azt a felfogást ls, mely, ha mutatott Is rokonságot az elmondottakkal, mégis különbözött attól, más volt osztálybázisa, célja. Ilyen a „né pi" írók ideológiája, amelynek kiala kulásához az első nagy hatású ösz tönzést Szabó Dezső adta. Ö azono sította az „örök magyarságot" az „örök parasztsággal" és a munkásosztályt az „igazi nemzet" sorából kirekesztette, tgy került a népi ideológiába a magyar faji gondolat, amelynek — vallották — legtisztább képlete a parasztság E felfogás sze rlnt a parasztság egységes osztályt alkot s a nemzeti faji tényezők mind Inkább szót kérnek a nemzetközi erők megítélésénél. Az 1930 as évek elejétől a moz galom Ideológusai azt vallották, hogy a magyarság számára egyaránt ide gen a marxizmus, a liberalizmus és a fasizmus. A „népi" írók mozgal ma természetesen nem volt egységes, sem a részvevők felfogását, sem a mozgalom múltjának egyes szakaszait tekintve. 1935-1938 a mozgalom fénykora, ekkor a demokratikus és anti fasiszta törekvések állottak program ja középpontjában. E

,vedül a KMP volt az, amely következetesen harcolt a na cionalista Ideológiával szemben, s fel fogásában nem lehetett találni na cionalista gondolatokat. A párt e ká ros eszme elleni harcában felhasz nálta a Komintern útmutatásalt és a magvar viszonyokban gyökerező politikai program alapján folytatta tevékenységét. A párt úgy vette fel a harcot az „ezeréves" Magyarországot visszaállítani . akaró revíziós magyar külpolitikával szemben, hogy rámuta tott annak ^zovjetellenes oldalára Kifejtette tovíbbá, hogy a „magyar dolgozó nép nemzeti önrendelkező joga életre-halálra egybekapcsolódik a Szovjetunió megvédelmezésének ügyével". Á KMP a forradalmi politika oldaláról élesen elítélte az ellenforradalmi rezsimeket hatalomra juttató trianoni békeszerződést, de ugyanakkor leleplezte azt az úton-útfélen hangoztatott hamis érvelést, hogy az ország belső bajainak főleg Trianon az oka. A magyar kommunisták rámutattak arra is, hogy a revíziós külpolitikai irányzat az országot igazságtalan háborúba sodorhatja. Ezzel kapcsolatosan bírálták a magyar szociáldemokrata párt megalkuvását. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935-ben felvetette a népfront, a fasizmus elleni nemzeti egység megteremtésének szükségességét. E nemzeti egység, amelynek megvalósítására a magyar kommunisták is törekedtek, éppen az ellen a hamis „nemzeti" összefogás ellen irányult, amely az osztályharc elaltatását szolgálta. A kommunisták kezdeményezte népfront a független, szabad demokratikus Magyarország megteremtéséért harcolt, amely csak az uralkodó osztályok elleni küzdelemben születhetett meg. Ennek a valóban nemzeti összefogásnak hármas pillére volt: a nemzet függetlensége, a nép szabadságjogai és a dolgozók szociális jóléte. A párt foglalkozott a nemzeti egység elméleti kérdéseivel is, és megállapította, hogy az összefogás vezetője és motorja csak a munkásosztálylehet. A többi osztály ugyanis vagy nem képes kellő következetességgel saját érdekeiért kiállni, vagy ezer szállal van a régi rendszerrel összekötve. A munkásosztály azonban csak úgy lehet a nemzeti összefogás vezetője, ha következetesen küzd ezen osztályok haladó célkitűzéseiért. „Ezért bátran ki kell állnunk — vallotta — a demokratikus követelések mellett, mert azok a mi követeléseink is". Amikor bekövetkezett a revízió, a KMP rámutatott ennek súlyos követ kezményeire: mit jelentett a jasiszta nagyhatalmak kezéből elfogadni a különböző területeket. A magyar kommunisták világosan látták, hogy a Harmadik Birodalom miképpen használja ki a maga érdekében Magyarországot, Romániát, Szlovákiát és Horvátországot, s hogyan tudja e kis államokat a revízió napirenden tartásá val kezében tartani, s egymás ellen kijátszani. A párt — igen nehéz körülmények közepette — a második világháború időszakában fokozta antifasiszta harcát. A nemzeti egység megteremtése érdekében a magyar múlt forradalmi hagyományaira is támaszkodott. így visszanyúlt 1848—49 eszméihez, de különösen Petőfi és Táncsics hagyatékához. S ez nem volt véletlen. E plebejusok nemzeti egységprogram ja állt a párt felfogásához a legköze lebb: Petőfi és Táncsics — tudjuk — a nemzet többségének érdekeit he lyezték a nemzeti összefogás középpontjába. A párt ugyanakkor, amikor a háború idején a széles körű nemzeti egy ség ügyét egyengette, nem mulasz tott el rámutatni arra, hogy az osztályharc a nemzeti küzdelem érdekeit is szolgálja. A

KMP hősi harca közvetlen előzményét alkotja annak a népi-nemzeti egységnek, amely később, súlyos hibák kiküszöbölése után, napjainkban megvalósul. Ma már nem állnak egymással szemben antagonisztikus osztályok, amelyek korábban szükségszerűen szétvetették ezt a nemzeti egységet. Teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy a szocializmus alapjainak lerakásával a kibékíthetetlen osztályellentétek eltűnésé vei a magyar nemzet legszorosabb egysége van kialakulóban. ARATÓ ENDRE f A cikket a Népszabadságból a Magyar Szocialista Munkáspárt 'központi lapjából vettük át.J títja az ember, mini a kötelességeket. Távol álljon tőlem, hogy ezt az emberi tulajdonságot károsnak bélyegezzem. Sőt, természetesnek és helyesnek tartom, hogy az emberek — legyen az az élet bármely szakaszán — arra törekedjenek, hogy munkájukkal összefüggően jogaikat ls megismerjék. Hiszen már maga a mindennapi élet úgy .alakítja kí a helyzetet, hogy a kötelességekre egyébként is figyelmezteti az embert a mindennapi munkamegosztása. Ha kötelességeit nem teljesíti, munkatársaival, közvetlen feletteseivel, sőt a bírósággal és az egész társadalommal találhatja szemben magát. S minthogy a kötelességek teljesítésére sok minden figyelmeztet, a kötelességek megismerése, tanulmányozása érthetően nem okoz különösebb gondot. Ezt nemcsak a szövetkezetekről, hanem egyéb munkaszakaszok dolgozóiról is nyugodtan elmondhatjuk. És hogyan Is állunk a joggyakorlással? Nézzünk talán egy példát a mindennapi életből. Nem lehet felesleges azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a mezőgazdasági üzemekben általában hogyan is oldják meg a szövetkezeti demokráciával kapcsolatos joggyakorlást, s ezzel összefüggésben hol és hogyan keletkeznek a szövetkezeti demokrácia megsértésének leggyakoribb hibái. Már említettem, hogy a kötelességek teljesítését a mindennapi munkabeosztás parancsolja, tehát sokkal egyszerűbb művelet, mint a jogok gyakorlása. Igen, a kötelességet teljesíteni, a jogot gyakorolni kell — így érvényesül ez az életben. Nagyon gyakran szentül hisszük, hogy a kötelességek teljesítése sokkal nehezebb, mint a joggyakorlás. Nézzük csak: LevHet kaptunk az egyik szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökétől. Talán mondanom sem kell, hogy nem valami dicshimnuszt zengedezett a levél a szövetkezeti vezetőség tevékenységéről. Volt abban szó a sógorság-komaság megnyilvánulásáról, az elnök önkényeskedéséről, a lopásokról, a helytelen és célszerűtlen pénzügyi gazdálkodásról, szóval a terjedelmes levél csaknem elemezte a szövetkezet problémáit. Legalábbis látszatra. Csak éppen az a szépséghiba rontotta kissé a hitelét, hogy a problémákkal bajlódó szövetkezetben az ellenőrző bizottságon, Illetve annak elnökén kívül, szinte mindenkit komoly felelősség terhelt. A szövetkezet évzáró taggyűlésén ugyan nem szerepelt a beküldött levél, de a napirendi pontokban, — melyet a taggyűlés jóváhagyott — az ellenőrző bizottság beszámolója ls szerepelt. S a gyűlést vezető alelnök nem is hagyta kl ezt a pontot. Az ellenőrző bizottság elnöke felemelkedett ugyan a székről, de nem ment a főnökök „szószékéhez", ott a helyén mondta el sérelmeit, a többi között ezeket: — Beszámolót nem készítettem. Mert minek ide beszámoló, ha a tisztelt vezetőség lábbal tiporja a szövetkezeti demokráciát. Itt minden úgy történik, ahogy az elnök akarja. Persze nem is a javunkra. Nekünk például még azt a néhány munkaegységet sem hagyta jóvá, melyet az ellenőrző bizottságnak a taggyűlés megszavazott. Pedig — emelte fel a hangját — ahhoz már csak jogunk volt. , Ne részletezzem, mindjárt látszott, hogy itt valami nincs rendjén. Mert a jog, az jog. Az alapszabály, a házirend, szóval a szövetkezeti demokrácia írott és íratlan szabályai biztosítják az ellenőrző bizottság munkájának díjazását, éppúgy, mint azt a kizárólagos jogot, hogy az ellenőrző bizottságnak funkciós joga van a szövetkezet termelési és pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzésére. Az említett esetben a jogoknak ezt az utóbbi részét nem gyakorolták az illetékesek. Nemcsak a tagságnak, hanem a vezetőségnek is ez volt a véleménye. Most nem arról akarok szólni, hogy ilyen alapon joga volt-e az ellenőrző bizottságnak az előirányzott munkaegységekre, mert azt már a józan ész diktálja, hogy az el nem végzett munka díjazása nemcsak jogtalan, hanem egyenesen törvényellenes. Beszéljünk az érem másik oldaláról. Arról, hogy valójában mit is tett az említett ellenőrző bizottság akkor, amikor nem élt a jogával. Lehet, hogy furcsán hangzik, mégis azt állítom, — a joggyakorlás elmulasztása nemcsak ebben az esetben, hanem valamennyiben egyenlő azzal, hogy az ember a társadalommal, a kisebb munkaközösséggel és nem utolsó sorban önmagával szemben nem teljesíti a kötelességét. Igaz, egyszerűbb lenne azt modanl, hogy ne keverjük össze a két fogalmat, mert a jog az jog, a kötelesség padig valami más. Azért felelősségre vonhatják az embert, ha a kötelességét nem teljesíti, de kinek mi köze hozzá, ha például valamelyik szövetkezeti tag nem él a szövetkezeti demokrácia adta jogaival? Például a következőkkel: joga van hozzá, de nem megy el a taggyűlésekre, ha elmegy, nem szól bele a közösség dolgaiba, továbfejleszthetné szaktudását a szövetkezeti munkaiskola keretében, egy-egy fél munkaegységet is kaphatna azokra az egyébként tétlen téli félnapokra, de az ő dolga, hogy miért nem megy el az előadásokra, szakmai megbeszélésekre. Elvégre ez csak jog, éppúgy mint az, hogy a szövetkezet kifizette ugyan az illető egyhetes beutalóját az üdülőbe —• utóvégre ő is megérdemelte úgy, mint mások, — de ki szólhat bela abba, hogy ő ezalatt a sógorának segített a házépítésnél. S közben a szövetkezettől rendszeresen kapta a szabadság idejére járó munkaegységeket. Kizárólag magánügy — mondhatná, ha ilyenek miatt megszólítanák —< hogy mennyire él törvényadta Jogaival. Valahogy így állunk a joggyakorlással, miközben naponként beszélünk róla. Nagyobb részben így vari ez az élet bármely szakaszán. Gyakran az üzemi dolgozó is szépen megfogalmazva mondja meg a barátjának — egy pohár sör mellett — mit akart mondani a nyilvános gyűlésen az igazgatónak, vagy a mesterének, Az emberek százezrei szinte kifogástalanul végzik el a feladataikat, teljesítik a kötelességeiket. És alig beszélnek róla. A jogokról meg sokat beszélnek. És nagyon gyakran nem élnek a törvényes jogaikkal. Mert a törvények nem nagyon írják elő, hogy a joggyakorlás elmulasztásáért megbüntessenek valakit. Az élet azonban nem ilyen elnéző. Hogy a szövetkezeti demokráciával kapcsolatos joggyakorlásnál maradjak: ha a szövetkezeti tag nem szól bele a szövetkezet dolgaiba, ha az ellenőrző bizottság nem ellenőrzi a gazdálkodást, a taggyűlés határozatainak teljesítését, ha a vezetőség tagjai nem vesznek részt a vezetőségi gyűléseken stb. — azaz a tagok nagyobb része nem gyakorolja törvényes jogait, már meg ls teremtettük a feltételeket ahhoz, hogy a szövetkezet ügyeit csupán néhány, esetleg egy ember intézze. És kl ne tudná, hogy az ilyen esetekben könnyen hiba csúszik a gazdálkodás irányításába rendszerint a tagság rováséra. Csorbát szenved a termelés, kisebb lesz a jövedelem, nagyobb a bosszúság, több a vesződés. Az éremnek ez csak az egyik oldala. Elég gyakran a vezetőség basáskodása teszi lehetetlenné, hogy a szövetkezetben a tagok teljes mértékben éljenek jogaikkal, hogy a közös ügyek Intézésénél ne szenvedjen csorbát a szövetkezeti demokrácia. Igen, ilyen esetek is vannak, ezekről, is sokat lehetne és kellene beszélni. De most nem erről akartam szólni, hanem arról, hogy akármenynyire furcsán hangzik, a Jog az lényegében kötelesség. A joggyakorlás elmulasztásával többé-kevésbé éppen úgy kárt okozhatunk önmagunknak s a társadalomnak, mintha a kötelességek listáján vezetett feladatainkat nem teljesítjük. A szövetkezetek közelmúltban lezajlott évzáró taggyűlései is azt bizonyítják, hogy ahol a tagság helyesen értelmezi a szövetkezeti demokráciából eredő jogalt, azaz a joggyakorlást kötelességének tartja, ott kevesebb a probléma, több a jövedelem és nagyobb a megelégedés, a boldogság. HARASZTI GYULA Eredményes erdőmentés (Tudósítónktól] — Közép-Szlovákiában jó ütemben haladnak az erdőmentési .munkálatok. A Banská Bystrica-i Erdészeti Vállalat — mint azt Martinský mérnök tudósítónkkal közölte — február folyamán 160 000 köbméter fát dolgozott fel a döntvényekről. A januári 190 000 köbméterrel együtt ez csak a Banská Bystrica-i vállalatban 350 000 köbméter fa megmentését jelenti. Ezzel már teljesítették a negyedévi fakitermelési tervet s most erdei raktárakat létesítenek. A legjobb eredményeket a fafeldolgozásban a Čierný Balog, Kriváň, Hronec, Víglaš és Benuš erdőüzemek érték el. Néhány fűrésztelepen bevezették a kétműsZákos termelést, de több üzemben szükség lenne a háromműszakos munkamenetre Is. A harmadik műszak bevezetése azonban munkaerőhiány miatt nehézségekbe ütközik. v. G. 1965. március 4. * 0j SZÖ S