Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-27 / 85. szám, szombat

A HEGYI OROSZLÁN Sierra Leone A hegyi oroszlán. Ma is keresik, kutatják az okát, miért éppen ezt a nevet adta egy nyugat-afrikai országnak a XV. században Pedro Da Cintra portugál hajós és kalandor. Sierra Leone nevezetes ugyan festői szépségű hegyeiről, de a hegyek között élés ellenkezik az oroszlán természetrajzával. Amikor az ország tengerparti fővárosa, Freetown felé vitt a komphajó, magam is elkezdtem találgatni. A hegyek lábánál meghúzódó Freetown irányából mennydörgésszerű zajt hallottam. Lehet, hogy ez a zaj serkentette fía Cintra költői képzeletét is. Lehet, hogy így lett Sierra Leone az, ami — vagyis hegyi oroszlán. A szabadság városa A kellemes, faházakkal teletűzdelt kis városról aligha gondolná a külföldi turista, hogy valamikor tengernyi kegyetlenség' színhelye volt. Freetown, azt jelenti, hogy a szabadság városa.1564-ben innen hoztak be először az angolok afrikai rabszolgákat. Az egykori angol királynő mélységes felháborodását fejezte kl politikusai előtt a szégyenteljes akció miatt, majd minden különösebb átmenet nélkül lovagi címet adományozott a rabszolgaügylet lebonyolítójának, bizonyos John Hawkinsnak. Az újdonsült kalózlovag címerében megbilincselt fekete rabszolgák láthatók. Lehet, hogy a címerre büszkébb volt, mint a lovagi címre, amelyet akkoriban bőven osztogatott az angol korona. Később, amikor az angolok úgy látták hogy a francia, a spanyol és a portugál verseny következtében már nem jó üzlet a rabszolga-kereskedelem, elhatározták, hogy nem tűrik tovább ezt a szégyenletes kereskedést. Egy hordó rumért, néhány puskáért és egy hímzett mellényért megvették a helyi törzsfőnöktől a mai Freetown területét, és tengerészeti bázist létesítettek itt — a rabszolgakereskedők ellen. A kiszabadított rabszolgákat itt telepítették le, s ezzel valóban törtéi nelmi szerepet adtak Freetown városának. Sierra Leone népe büszke múltjára és jelenére is. Erre különösen akkor döbbentem rá, amikor a freetown! Kingsuiay-áruházban angol shillinggel akartam fizetni. A bájos elárusítónő széles mosollyal adta tudtomra: — Nem uram! Nem jogadunk el angol pénztl i— Miért? A jejek miatt, HÜ6YAN ÉMTtK AZ E6YKSRI RA9SZ0LGAK LESZÁRMAZOTTAI? SIERRA LEONE FŐVÁROSÁBAN A LEGTÖBB HAZ FABOL ÉPÜLT. (A szerző felvétele) Értetlenül meredtem rá. Hogy-hogy a fejek miatt? — Hát úgy, hogy az angol pénzen Erzsébet királynő feje van, a mi pénzünkön pedig Albert Margai feje. Ö a mi miniszterelnökünk. Tudja, mi nem szeretünk minden fejet egyformán. Szép, szép. De a Sierra Leone-i bankjegyek vízjele egy oroszlán fejét mutatja. Igaz, hogy ez csak akkor derül ki, ha az ember figyelmesebben megvizsgál egy ilyen bankjegyet. Máig sem tudtam eldönteni, hogy ez a harmadik fej az angol oroszláné-e, vagy pedig a legendabeli hegyi fenevadé? Megmondom, hogy miért. Mert Sierra Leone gazdasági élete lényegében az angol monopóliumok kezében van. Az angol vállalatok bányásszák ki, és szállítják el az ország két mérhetetlenül gazdag ásványi kincsét, a gyémántot és a vasércet. Sierra Leonéban azonban gyakorlatilag semmiféle ipar nincs. Gyártanak ugyan sört, cigarettát és Coca-Colát, de ezekhez is külföldről hozzák be az alapanyagokat. A hegyi oroszlán tehát gazdag, de népe Éliás Béla Sierra Leone-ľjeiyzetei mégis szegény. S ez nem azon múlik, hogy kinek vagy minek a feje látható egy pénzérmén. Szállodám tulajdonosa libanoni. Egy a Sierra Leonéban tálálható ötezer közül. Az ő kezelésükben van az ország belkereskedelme. A szálloda épületének földszinti része üzlet. Nagyban árusít zöldséget, gyümölcsöt, hullámlemezt és edényt. Megkérdezem tőle, melyik a kifizetődőbb. A szálloda, vagy az üzlet? Nevet. Mind a kettő. De az üzlet természetesen többet hoz. S a visszamaradt áruból el lehet látni a szálloda konyháját is. így olcsó. Meghiszem azt. Freetownban kevés az iskola, de sok a templom. A különféle vallásúak példás békességben élnek itt egymás mellett. Katolikusok, baptisták, evangélikusok, muzulmánok és pogányok. Ha a katolikus megbetegszik, pogány varázslóhoz megy enyhülést keresni. Az evangélikus szülő a koránt tartalmazó dzsundzsut köt gyermeke kezére. S az sem ritkaság, hogy a muzulmán a nagyböjt idején elhatározza, hogy egy kis időre evangélikus lesz. Utóvégre mindegy, hogy melyik istent ismeri el az ember, hiszen egyikkel sem kerülhet emberi közelségbe. Sok új templom épül. Ez sokba kerül. De Sierra Leone lakosságának nyolcvanöt százaléka írástudatlan. Ezért viszont már nem az istenek, hanem a kormányok felelősek. A képlet Freetownban is roppant egyszerű. Magasak az árak, és alacsonyak a bérek. Két szendvicset és egy üveg üdítő Italt rendelek egy kisvendéglőben. Fizetek érte öt shillinget. Ez egy Sierra Leone-i munkás egész napi keresete. El sem tudom képzelni, hogy tart el belőle mondjuk egy négytagú családot. Pedig itt a magas fokú gyermekhalandóság ellenére ennél is nagyobb egy-egy család létszáma. Este a mozijegyért .tíz shillinget fizetek. A közönség zöme euró pat. Nem is lepődök meg rajta. Két napot dolgozni egy mozijegyért, és azért, hogy megnézze az ember a húsz egy néhány esztendős cowboy-fllmet, egyáltalán nem lelkesítő gondolat. Freetown legkiemelkedőbb épületei a bankházak. S ezek mellett is újabbak épülnek. A hegyek oldalára kapaszkodó keskeny kis utcákon a londoniakra emlékeztető emeletes buszok közlekednek. Az egykor idetelepített volt rabszolgák leszármazottjai európai szabású öltönyt és parafa sisakot viselnek. De ugyanolyan elhanyagolt, szegényes házakban laknak, mint azok, akiknek nem adta meg a sors, hogy rabszolgaőssel dicsekedhessenek. Freetown — szabad város. De még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy elégedett és boldog is legyen..

E 1 A

képen az olvasó a budapesti Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet új székházát látja. Hogyan? — kérdezhetik. Hát az orvosi kísérletek nem a klinikákon és más gyógyintézményekben folynak? De, részben igen. Minthogy azonban a gyógyászat fejlődése túlhaladta a széttagolt kísérletezések időszakát, hozták létre ezt az új, központi intézményt. A gyógyászat fejlődéséről szóltunk az Imént. Ez nemcsak színvonalban értendő, hanem kiterjedésében, tömegméretekben ls. Magyarországon a lakosságnak már 97 százaléka részesül társadalombiztosításban, gyakorlatilag tehát 10 millió emberről gondoskodik az egészségügy. Csaknem 18 000 orvos látja el a megelőzés, a gyógyítás feladatát s készít szinte az egész lakosságról diagnózist. Ez a hatalmas feladat természetesen megköveteli a tudományos orvosi kutatás nagymérvű fejlesztését. Ezért határozta el az állam a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet létesítését, s szerelte fel a legkorszerűbb eszközökkel. 1964 őszén épült fel s kezdődött meg a munka a hipermodern székházban, amelyet az Üllői úti „klinikaváros" közepére terveztek. A tízemeletes, könyvtárral, vendég- és olvasószobákkal, klubhelyiséggel, étteremmel berendezett épület 57 millió forintos költséggel épült fel, nem számítva a műszereket, a kutatás-technikai berendezéseket, amelyek között az elektroinikroszkóp éppúgy megtalálható, mint az izotóplaboratórium. 350 szobában és tucatnyi laboratóriumban, műtőben, professzorok, akadémikusok vezetésével 150 fiatal kutató, orvos, vegyész, biológus, matematikus szolgálja a tudományt. A 45 méter magas, 32 ezer légköbmétert elfoglaló, csupa-üveg-alumínium székház Budapest egyik legimpozánsabb építménye. Egyik érdekessége a nyolc emeletnyi magas, rezgésmentes torony, amely az épülettömbön belül, de attól teljesen elkülönülve emelkedik. Az itt végzett rendkívül finom méréseket ugyanis az épülel kilengése, a környező útvonalak forgalma okozta rezgések Is befolyásolnák. Az épület első emeletén helyezkednek el az irodahelyiségek. A második és FEKETE GÁBOR harmadik emeleten a kórélettan kutatói a nylrokkeringés, a belső szekréciós mirigyek és a hormonok szerepét vizsgálják állatkísérletekkel. A negyedik és ötödik emeleten, a kísérleii morfológiai osztályon, az állati sejtek alapvető élettani jelenségeit kutatják. Itt a sejtek szaporodásának és a regenerációnak a vizsgád latával általános érvényű biológiai következtetéseket igyekeznek levonni az öregedési folyamatokra, a daganatos betegségekre vonatkozóan. A hetedik és a nyolcadik emeleten kaptak helyet a gyógyszerkutatók, akiknek feladata a vegyületek kémiai szerkezetének és a gyógyszerhatás összefüggéseinek kutatása. A legfelsőbb emeletek a kísérleti alanyoké: kutyák, macskák, öszvérek, egerek, halak, tengeri malacok élnek Itt furcsa környezetben. Minden lehetőség biztosítva van tehát arra, hogy a budapesti Kísérleti Orvostudományi Intézetet rövidesen külföldön is a tekintélyes magyar orvostudomány egyik új fellegváraként ismerjék meg. H

a a világon valóban létezik paradicsom, akkor ez csak egy helyen lehet: a déli tengerek azúrkék lagúnás, pálmás korállszigeteln, melyeken gondtalan, szelíd nép él. Új-Kalendónia, Űj-Hebridák, Santa Cruz, Eliis-, Fidzsi. és Samoa-szigp.tek... Minden egyes név •csupa rotnantika. Útitársammal,, jeffrey Mulligan filmoperatőrrel emelkedett hangulatban léptünk a Fidzsi-szigetek földjére. Suvában, a szigetcsoport fővárosában Manu Tupou, a helyi rádió riportere és Citlveny, fangona, a tájékoztatásügyi hivatal munkatársa is csatlakozott hozzánk. Manu Tupou úgyszólván valamennyi Fidzsi-szigeti törzsfőnöknek rokona volt, a másik pedig utolérhetetlen gitáros hírében állott. Szerettük volna megörökíteni Mbengga szigetén a Fidzsi-szigetek lakóinak ősi szertartásait, elsősorban a tűzön járást". Motorcsónakon átruccantunk Mbengga szigetre, hogy saját szemünkkel lássuk ezt a nem mindennapi szertartást, melyet csak ezen a szigeten mutatnak be. Egy keskeny öböl partján épült a „tűz meghódítóinak" falva. Az egész falu vékony kunyhókból áll. Ezek a „mburék" földtöltésre épültek, több oszlop tartja össze a gyékényfalakat és a csúcsos pálmalevél-tetőzetet. A házak között és a folyó partján kókuszpálma, mangó, kenyérfa és banánfa terem. A legnagyobb kunyhóban a faluközösség tiszteletreméltó tagjai vártak, díszhelyen a „turanga ni koro", a falu bírája ült. A szertartásos üdvözlés abból állott, hogy belépve levettük a cipőnket, és leültünk a szétteregetett gyékényekre. Velünk szemben foglaltak helyet a helybeli notabilitások. Manu kavagyökereket helyezett maga elé, hogy ezzel is kifejezze legmélyebb tiszteletét, és válogatott, virágos kifejezésekkel magyarázta, milyen eltörpülő semmiség a kava a törzs vénjelnek nagyságához képest. Utána elmondta, kik vagyunk, s mi járatban jöttünk ide. Még virágosabb nyelven válaszolt az egyik vendéglátó, s ecsetelte, mennyire méltatlan az ő falujuk ilyen híres vendégekhez. A fiatal falusi tanító elmesélte nekünk a „tűzön járás" legendáját... ÖSI LEGENDA Réges-régen a szigetlakók az egyik mburéban jöttek össze, hogy hallgassák a mesélőt. Másnap mindegyikük valamilyen ajándékkal, „nambu"-\i al kedvesekedett neki. Tui N'Kualita fiatal törzsfőnök egyszer azt ígérte, hogy angolnát hoz neki. Lement a folyóhoz,, és ásni kezdett IszaDÁVID ATTENBOROUGH RIPORTJA A FIDZSI-SZIGETEKRŐL EGY EREDETI NÉP pos fenekén, de ángolna helyett törpe gnómot húzott kl a gödörből. — Engedj szabadon — kérlelte őt a törpe. — Nem — válaszolta a fiatal harcos, az ígért nambu helyett téged adlak oda. — Engedj el, s a legjobb tengeri úszóvá teszlek — rimánkodott a törpe. — Ogyis az vagyok — állhatatoskodott Tui. Te leszel a legjobb dárdavető — kérlelte tovább a törpe. — Most is az vagyok. — Te leszel a világ legszebb férfia! — Talán nem az vagyok? — folytatódott a párbeszéd. — Engedj szabadon, és én olyan tulajdonsággal ruházlak fel, hogy te és utódaid sértetlenül járhatnak tűzön. — Az már más, lássuk, hogyan. Azóta a mbengga! Tui utódal sértetlenül járhatnak tűzön. A LEGENDA ÉLETRE KÉL A következő reggel saját szememmel győződhettem meg róla. A falun kívül lovót, mintegy 15 láb átmérőjű és •négy láb mély gödröt ástak. Fenekére öles szálfákat raktak, majd kőrörgeteget zúdítottak rá. Három férfi pálmalevél-fáklyát dobott a lovóba, mire hatalmas füst- és lángoszlop tört feli Nyolc óra múlva megkezdődött a tűzön, járás. A kövek oly ah pokolf hőséget árasztottak magukból, hogy csak három méternyire lehetett a gödröt megközelíteni. Fidzsi lakosok libasorban, a törzsfőnök vezetésével ünnepi menetben közeledtek a ceremónia színhelye felé. A menet lassan elvonult a „lovo" mellett, majd a férfiak elhelyezkedtek egy pálmaágakból font kalyibában. Néhányan visszamentek a máglyához. Kikotorták az el nem égett szálfadarabokat, aztán egy vastag friss fatörzzsel egyenesre döngölték a kődarabokat. Ez a munkaművelet nem tartott tovább húsz percnél. A kövek Izzottak, nyugodtan húst lehetett volna sültni rajtuk. NEM CSALÁS, NEM ÁMÍTÁS Avugu! — hangzott a vezényszó. Férfiak libasorban futottak a kalyibától a tűzrakásig. A férfiak összeölelkezve ráléptek a máglyára, és körbe-körbe jártak, közben szenvedélyes hangú, monoton dalt énekeltek. A nézők a látottaktól fellelkesülten bíztatták a „táncolókat", és marékszámra szórták a kövekre a földet, melyet a tűzjárők azonmód letapostak. Nemsokára egyenes, széles térséggé vált a lovo helye, csak helyenként törtek fel gőzsugarak. A szertartás után megnéztem a talpukat. Vastag volt, mint általában a mezítláb járóké. Égésnek azonban a legkisebb nyomát sem fedezhettem fel. Megkérdeztem egy suvai felcsert, mivel töltötték az időt a pásztorkalyibában az előkészület húsz perce alatt. Meglepő választ kaptam: nem imádkoztak, nem is preparálták magukat, hanem megvitatták a szertartás részleteit. Nem tartok jogot arra, hogy megfejtsem a „tűzön járás" titkát, de azt az egyet bátran állíthatom, hogy a látottakban, amit filmen is megörökítettek, nincs csalá».