Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-27 / 85. szám, szombat

(ČTK felvétel) Egymás után épülnek a 11 emeletes toronyházak Romokból nőtt ki az új város EGY A front közeledtével és a gyako­ri légiriadók miatt mind nagyobb lett a pá­SZEMTANÚ December 12-én a város polgármestere a német véderövel karöltve védelmi vonalat EMLÉKEZIK építtetett. A karácsonyt a város lakosainak zöme már az óvóhelyeken és a pincékben töltötte. 1945 első napjaiban ismét komolyra fordult a helyzet. Olyan hírek keringtek, hogy a szovjet csapatok átkeltek az Ipolyon. január 7-én az esti órákban már szovjet repülőgépek jelentek meg a város fölött. Este hét óra körül kelet felől ágyúlövedé­kek is érték a várost. A késő esti órákban szovjet tankok tűn­tek fel Bajcs felől. A Naszvadra vezető országút előtti szántó­földeken pedig a gyalogság rajvonalba fejlődve vette fel a harcot a németekkel. A németek páncéltörőket vetettek be az elkeseredett harcba és több tankot harcképtelenné tettek. ff 1945. január 20-án a város fér­fi lakosságát újból sáncmunkára ren­delték. ff Márciusban a leventekötelese­ket a nyilasok összeszedték és kivit­ték Németországba. Közülük sokan soha többé nem tértek haza. ff 1945. március 11-én reggel a szi­rénák vésztjósló búgása riasztotta fel újból a város lakosságát. A légiriadó szokatlanul sokáig tartott. Nehéz bombázógépek jelentek meg a város felett. Recsegett, ropogott minden, mozgott az egész város, füst, por és gáztenger mindenfelé. A bombázás délután fél ötig tartott. Újból több száz halott. 9 Március 8. és 17-e között — már nem emlékszem a pontos dátum­ra—a reggeli órákban teherautó robogott a Megyeri utcán a zsidóte­mető felé. Rajta tizenegy csontig le­soványodott fiatalember. A temető­őrt, aki kaput nyitott, lakásába pa­rancsolták. Az autó motorja azonban tovább berregett, pedig a közelben senki sem tartózkodott, csak a var­jak repkedtek károgva egyik fáról a másikra. Még most is láthatók a kö­falkerítés vakolatában a gyilkos go­lyók helyei... ff Március 19-én Németországba való evakuálásra, de különösen a fia­tal lányok elszállítására hívták fel a város lakosságát. Az öreg városhá­za ablakából napokig bömbölte a hangszóró a felhívást. Mivel önként senki sem jelentkezett, különbizott­ság akarta megszervezni a fiatal lá­nyok elhurcolását. Először a környe­ző falvakban szedték össze őket és az újvári Iskolákban szállásolták el a szerencsétleneket. Utoljára az új­vári lányok kerültek volna sorra, de a szülök, különösen az édesanyák ­erélyesen tiltakoztak az elhurcolás ellen. Először vagy hétezren a város­háza elé vonultak, majd onnan a Flenger utcába mentek az elhurcol­takat irányító parancsnokság épülete elé. Az emeleti irodába több asszony­ból álló küldöttséget menesztettek. Mivel azonban a küldöttség sokáig nem tért vissza, az asszonyok fel akartak nyomulni az emeletre. Útju­kat fiatal nyilasok állták el. Fegyver dördült és egy nyolcgyermekes anyát a golyó szíven találta. A szervező bizottság tagjai a tömeg bosszújától félve kénytelenek voltak kijelenteni, hogy az elhurcolásokat beszüntetik és csak az önként jelentkezőket vi­szik ki Németországba. A tüntetés után kénytelenek voltak a vidéki lá­nyokat is hazaengedni. © Március 25-én minden közhiva­tal és intézmény elhagyta a várost, még az államrendőrség és csendőrség is. Az éjszakai csendben már rno­rajlottak az ágyúk, tudtuk, hogy a front újból közeledik. A városban nyilas járőrök cirkáltak. ff Márcluá 28-án éjjel én is annak a kétemeletes háznak az óvóhelyén voltam, ahol családom tagjain kívül még mintegy harmincan kerestek menedéket, nők, gyermekek és fér­fiak. Éjfél után fél egy körül hatalmas robbanás rázta meg óvóhelyünket. Mi történt? Csak később tudtuk meg, hogy a visszavonuló németek robban­bantották fel a vámhidat, hogy az előrenyomuló szovjet hadsereg átke­lését a Nyitra folyón megnehezítsék. Ekkor már a gépfegyverek katto­gása és a puskák ropogása a Nyitrán túl fekvő városnegyedből behallat­szott a városba. Hosszú idegtépő órák teltek el. Kint a város peremén ke­mény utcai harcok dúltak. A gyárvá­ros hajnali négykor már a szovjet katonák kezében volt. Hiába robban­tották fel a németek a Nyitra hídját, a szovjet katonák ruhástul, fegyver­rel a kézben átúsztak a Nyitra folyót és ügy harcoltak, űzték tovább az el­lenséget. A szovjet csapatok körülzárták a várost, csupán nyugati részén volt egy kis rés, ahol a német hadsereg megvert és fáradt egységei vonultak vissza rendezetlenül. ff Másnap délután két óra tájban ejsőnek két szovjet katona és egy őrnagy lépett óvóhelyünkre. Meg­nyugtattak bennünket. Kint az utcán még állandóan ropogtak a fegyve­rek, a Fő téren német tankok álltak és vlszonyozták a tüzet. Ellenállásuk azonban fokozatosan megtört. Este nyolc órára már az egész vá­rost elfoglalták a szovjet hadsereg egységei. Újvár felszabadult! LESZ MÉG ITT VÁROS? Ha visszatekintünk a történelmi múltba, amikor Tollius Jakab német­alföldi utazó a törökök kiűzése után két évvel (1687-ben járt Újvárban) leírta a rombadőlt várost, várat, an­nak vértől áztatott bástyáit, puska­portól kormos falait, mondhatom, hasonló volt a helyzet Újvárban 1945. március 29-én ís. Az utcák kövezetén, a házak kertjeiben elesett szovjet és német katonák feküdtek, összedőlt házak, üszkös gerendák, égnek me­redő, csupasz falak, tátongó és vízzel telt bombatölcsérek, cserép, kő, üvegtörmelék, szenny és piszok. A város 3394 épületéből 546 telje­sen rombadőlt, 807 ház súlyosan, 670 pedig könnyebben megsérült, össze­sen 2023 ház vált lakhatatlanná. Az anyagi kár ingó- és ingatlanban 354 866 684 koronát tett ki. 5828 sze­mély vált hajléktalanná. A , város 23 306 lelket számláló lakosainak száma a bombázások után és a har­cok alatt leapadt 13 400-ra. A felsza badulás után 1945 április végén már 15 043, 1946 októberében pedig 19 073 lakosa volt a városnak. A romokban heverő városban a megoldandó prob lémák nagyok, mélyrehatók és fon tosak voltak. AZ ÉLNIAKARÁS CSODÁKAT MŰVELT Térképek és akták tömkelegében találom Kádek Józsefet, a város fő mérnökét és a két technikust, Mare Sek Ottót és Procházka Józsefet, ami kor az eddig elért eredmények után érdeklődöm. Érsekújvár mintegy nyolc beépített négyzetkilométeren fekszik, utcáinak száma 159, hossza 76 km, 17 kin újból van kövezve. A város nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy északról délre, vagy keletről nyugatra légvonalban is 3,5 km. A lakosság közlekedését autóbuszjáratok biztosítják. A Cseh szlovák Autőforgalmi Vállalat igaz­gatójának kijelentése szerint még két új járatot vezetnek be. A városnak új kétemeletes modern városháza is van. A bombázások következtében rombadőlt házak helyett 1964-ig 2404 lakásegység épült körülbelül 120 mii lió korona költséggel, a földszintes családi házaktól kezdve egészen a 11 emeletes házakig. A lakáshiány teljes felszámolására 1325 lakásegy séget kell rövid időn belül felépíteni amiből még az idén 240 lakásegysé­get adnak át 15 millió korona érték­ben. 29 millió koronába kerül a most épülő vízvezetékhálózat, a csatorna­hálózat első része pedig 42 millió koronába. Modern fürdő is épült fe­det uszodával 6 millió korona költ­séggel, úi postapalota 4,2 millió ko­rona értékben. Á városi kultúrpalota 8 millió, a Csemadok kultúrháza 1 millió, a hatalmas stadion 3 millió korona költséggel épül fel. A meglevő szép strandfürdő kibővítésére körül­belül 2 millió koronát költöttek'. Az artézi kutak száma nyolc. A felrob­bantott vámhíd helyett új, korszerű vasbetonhíd épült 3,5 millió korona költséggel. Új, 18 osztályos alapfokú iskola épült 4 millió korona értékben, tanonciskola 3,7 millióért, jelenleg pedig épül ínég egy iskola 3,7 millió korona költséggel. Ezzel tízre emel­kedik a különféle fokú iskolák szá­ma. A most épülő munkásszálló 1,5 millió koronába fog kerülni. Van új poliklinika is. A távlati tervek közé tartozik az új vasútállomás felépítése modern aluljárókkal, valamint a már annyira várt 1370 ágyas új kórház és egy konzervgyár építése. A péró vég­leges felszámolása 1966-ban veszi kezdetét, amikor még 50 család el­helyezését kell biztosítani. A jövő tervei tehát nagyméretűek. Blahó József, a városi nemzeti, bi­zottság elnöke és Kántor István tit­kár, akik már másodszor töltik be a megtisztelő és felelősségteljes funk­ciójukat, hivatali helyiségeikben úgy­szólván egyforma kijelentést tettek: Az eddigi eredmények ugyan szépek, de azokkal korántsem vagyunk elé­gedettek. Ha majd városunk lakóinak száma eléri az 50 000-et és távlati terveinket maradéktalanul teljesítjük, akkor munkánkkal és eredményeink­kel elégedettek lehetünk. De addig még igen sokat kell dolgoznunk. önkéntelenül arra gondoltam: Ojvár élt, él és élni fog! VAGOVITS GYULA F e e ősség A TELEVÍZIÓ egyik érdekes adásában a képernyőn látjuk a termelés, a kereskedelem és a törvény egy-egy képviselőjét. Furcsa együttes? Nem is. Az élet nemegyszer hozza őket össze ... A bíró egy esetet említ. A ruhagyár nem a feltüntetett minőségű pizsamákat adta át a kereskedelemnek. A hibás áru eljutott a köztársaság tíz kerületébe. És csodák csodájára az országban mindössze egyetlen egy kerületi ellenőrző szerv akadt, amelynek rostáján a selejt nem ment át. A hibás pizsamák az ellenőrzés egész láncolatán észrevétlenül „átcsúsz­tak", és a vevő pénzéért mások hibájából nem kapott megfelelő ellenérté­ket. Ugyanakkor a termelő tervteljesítésében (az egy tizedet leszámítva) kiváló minőségű termék szerepel, és ennek fejében talán prémiumot is felvett. Végeredményben a kereskedelem dolgozói se károsultak (ha csak maguk is nem vásároltak selejtárut jó minőség fejében), mert a selejtáru magas áron történt eladása bizonyára hozzájárult pénzügyi tervük teljesí­téséhez. A termelőt munkája mennyiségéért és minőségéért jutalmazzák. Legtermészetesebb érdeke tehát, hogy a piacra minőségi árut adjon. A lo­gika megköveteli, hogy a kész termékért felelős személy alaposan ellenőriz­ze beosztottjai munkáját. Hisz ez a feladata! És anyagilag ugyancsak érde­kelt, hogy a gyárból jó minőségű áru kerüljön ki! S itt következik az ellentmondás: a jó minőségű gyártmány készítése ugyan érdeke, mégis kiengedi a selejtet. Ugyanis csak a jó minőségű ké­szítményért kap jutalmat, tehát a selejt felett szemet huny ... Háthal A tíz százalékot leszámítva az adott esetben sikerült. A jóhiszemű vevő megkárosult — a kár okozói jutalmat kaptak. A szem­fiiles kereskedelmi ellenőr csak a selejt egy tizedét fogta el, de a termelő tudja, hogy az egész széria hibás. A további kilenc tizedről azonban bölcsen és sunyin hallgat, nehogy az is kiderüljön. Ugye furcsa eset? A társadalom szűk kis csoportja a felelőtlen munkából, a selejtből Is hasznot húz, a társadalom másik, valamivel nagyobb csoport­ja pedig erre a selejtre, mások felelőtlen munkájára ráfizet. Saj­nos előfordulhat. Ha a minőségi ellenőrök, a minőségért felelős dolgozók nemcsak a termelés eredményeiben lennének anyagilag érdekeltek, hanem abban is, hogy a minőségileg kifogásolható árut elfogják, ne engedjék át, bizonyára megváltozna a helyzet. Ha az ellenőr már a gyárban kizárólag a fogyasztó és nem csupán a termelő érdekét kép­viselné, a selejt aligha kerülne fogalomba. V ALAHOL a kötelesség, a felelősség és a fplelősségrevonás pontos meg­határozásában keresendő a megoldás. Felelőtlenség mindaddig meg­mutatkozhat, míg a felelősségrevonás szigorú rendszere ezt ki ne;n zárja. A felelősségérzet a legkiválóbb dolgozóknál is meglazulhat, ha esetenként elmarad a következetes számonkérés. így is mondhatnók: ismé­telten felelőtlenséget csak ott tapasztalhatunk, ahol az ellenőrzést, a feie­lősségrevonást gyakorló szervek, személyek fogyatékos munkájukkal, a fe­lelősségrevonás elmulasztásával ezt lehetővé teszik. Gyakran hallani olyan megjegyzést, hogy „valaha ez nem volt". Tény, hogy a múltban egy magánvállakozó nagyon vigyázott minden fillérére. A legkisebb mulasztást, a rossz munkát, amiből akár anyagi, akár erkölcsi kára is származhatott, szigorúan számonkérte. Egyéni (anyagi) érdeke meg­követelte, hogy minden felelőtlenségnek elejét vegye, a megtörtént esetek­ben pedig az illetőket anyagilag Is felelősségre vonja. Ha viszont a társadal­mi tulajdonban levő vállalatok, üzemek, hivatalok valamire ráfizetnek, a ráfizetés végső soron a társadalmat sújtja. R EMÉLJÜK, hogy az új irányítási rendszer a múlt gyakorlatából sok fogyatékosságot megszüntet. Ám nem remélhető, hogy egy csapásra megváltozik minden. Az új rendszert is emberek dolgozzák ki, és emberek valósítják meg. Tehát minden az emberektől függ. Örülnénk, ha a dolgozók felhívnák a figyelmet az ellenőrzés, a felelősségrevonás eset­leges hiányzó láncszemeire, a saját környezetükben tapasztalt szemhunyás­ra és a hibák álcázására. Az olvasók is óriási segítséget nyújthatnak, mert nincs az a tökéletes ellenőrző szerv, amely pótolhatná a közvéleményt, százezrek, milliók mindennapi tapasztalatait, észrevételeit. ZSILKA LÁSZLÖ APROHIRDETES A Pamiatkostav Žilina üzembővítés­sel kapcsolatos munkára szakmunká­sokat vesz fel: jelentkezhetnek építőmunkások, kőművesek, ácsok, festők és mázolók, bádogosok, padlókirakök. Lakóházak, várak, kastélyok, és ha­sonló épületek tatarozásáról van szó. Jelentkezni lehet írásban az üzem igazgatóságánál, ahol az érdeklődök bővebb felvilágosítást kapnak. Cím: Krajský podnik pamiatkovej údržby, Pamiatkostav, Bratislavská cesta 45, Žilina. UF-014 A A Bratislavai üzem felvesz kőműveseket, lakatosokat, kazánkovácsokat, forrasztókat, villanyszerelőket és esztergályosokat. Fizetés havonta a munka jellege szerint 1500—2000 korona btto. Továbbá felvesz több tolatót, (a szakképzettség nélkülieket kiképez­zük) segédmunkásokat építőmunkára. Átlagfizetés 1500—2000 korona btto havonta. Lakás a munkásszállón biz­tosítva. Az érdeklődők bővebb felvi­lágosítást közvetlenül az üzemben kaphatnak. Chemické závody Juraja Dtmitrova, národný podnik Bratisla­va, ul. Februárového víťazstva (3-as és 5-ös villamossal). UF-015 SERTÉSTENYÉSZTŐK FIGYELMÉBE! 1965. január elsejével bevezettük A SERTÉSEK BIZTOSÍTÁSÁT ELHULLÁS VAGY KÉNYSZERVÁGÁS ESETÉRE Ilyen biztosítást az egységes földművesszövetkezeti tagok, magángazdálkodók, földtulajdonosok és föld­nélküli állattartók köthetnek. A jöldmüvesszövetkezeti tagok, földtulajdonosok 10,5 ha szántó j öleli g j és földnélküli állattan ók az egész állomá­nyért évi 50 koronát fizetnek. A magángazdálkodók minden hektár szántóföld után 35 koronát fizetnek, de az alapbiztosítás 50 koronánál nem lehet kevesebb. Részletesebb felvilágosítást az Állami Biztosító fel­ügyelősége vagy megbízottja nyújt, amelynél a biztosí­tás megköthető! Használja ki e biztosítás előnyeit! 1985. március 27. * (jj SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom