Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-14 / 44. szám, vasárnap

FILATELIA on hon Az SIKP XX. kongresszusa -fontos határkő Jubiláló városok Ez az esztendő valóban a jubileumok éve. Nemcsak hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját ünnepeljük, hanem számos csehszlovákiai város ünnepli ebben az évben fennállásának 700. évfordulóját. A Csehszlovák Posta ebből az alkalomból februárban kibocsátja „Városaink történelmi évfordulója" című bélyegsorozatát, amely az emlékezés mellett nagy örömöt szerez a filatelisták jelentékeny táborának is. Hat város hét évszázadát hirdetik az apró papírlapok: DOMAŽLICE: a cseh néptörzs ősi városa. A Vár a 12. századból származik, és a 8000 lakosú városban ma egyre jobban fejlődik a gép- és cukoripar, valamint a sörfőzés. BEROUN: járási székhely 16 000 lakossal. A múltra a tornyos kapu és a városfalak emlékeztetnek. A jelent a gép- és textilipar képviseli. ŽATEC: a „zöld arany" — a komló városa a Cseh érchegységség mellett. Ősrégi vásárváros, amelynek nevét a komlóbálák a föld minden részére elviszik. POLIČKA: A Cseh-morva-fennslk festői városa. A bástyák és a barokk városháza, a Szent Jakab-témplom architektonikája megérdemli a régiségkedvelők csodálatát. LIPNÍK NAD BECVOU: 7000 lakosú város a Haná és a Beszkidek között elterülő termékeny völgyben. Vasöntő-, gép- és textilipari központ. FRÍDEK-MlSXEK: a vár látta a régmúlt sötét nyomorát, amelyet Petr BezruC, a költő is megénekelt. Ma már egyre gyorsabban fejlődik, és 30 000 lakosa szorgos kezekkel építi a hét évszázados város új falait. TEREZIN: 30 000 halott nemzeti temetője. Örökké hatalmas vád a fasizmus ellen. Terezin a szenvedés kőbe merevült emléke, amely az egész emberiséget figyelmezteti, riasztja: soha többé! Kilenc évvel ezelőtt, 1956. februárjában ült össze a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. Kevés olyan esemény volt az utolsó évtizedben a kommunista pártok történetében, amelynek akkora nemzetközi jelentősége lett volna és olyan hatást váltott volna ki az egész világ haladó erőinek fejlődésére, mint ez a tanácskozás. Oj korszak kezdetét jelentette a nemzetközi kommunista mozgalomban. A XX. kongresszus jóváhagyta és előrelendítette azt a nagyjelentőségű munkát, amelyhez az SZKP már a kongresszust megelőző években kezdett. 1953-tól kezdve fontos intézkedéseket hoztak a gazdasági vezetés módszereinek megjavítására, a népgazdaságban mutatkozó aránytalanságok megszüntetésére, és mindenekelőtt a személyi kultusz felszámolására, valamint a szocialista törvényesség megszilárdítására. A párt ekkor kiszabadította a forradalmi elméletet a dogmatizmus bénító kötelékeiből. A kongresszus újból bebizonyította, hogy a marxizmus—leninizmus egyedül alkalmas a változó világ jelenségeinek mélyreható elemzésére. A XX. kongresszus abban határozta meg a kor fő jellegzetességét, hogy a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági módszere egyidejűleg és egymás mellett létezik. A tókés tábor ma már kénytelen tudomásul venni az új, szocialista világrendszer létezését. A szocializmus áttörte a tőkés bekerítést, s az imperializmus a szocialista és a gyarmati felszabadító erők csapásai következtében kénytelen lépésről-lépésre viszszavonulnl. Az 1960 decemberi Moszkvai Nyilatkozat továbbfejesztette az együttélés tételét. Megállapította, hogy a két világrendszer már nem egyszerűen csak egymás mellett létezik, hanem a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő ténypzőjévé vált. A XX. kongresszus rámutatott a gyarmati rendszer teljes összeomlásának elkerülhetetlenségére, és a történelem menete az utolsó évtizedben igazolta ezt a megállapítást. Úgyszólván „sarkából dőlt ki" a „fekete kontinens", s ma már egyes afrikai népek, ha helyenként egyelőre csak papíron is, de elnyerték függetlenségüket és ez a példa a többi népre is vonzó. Az biztos, hogy ma már a gyarmati rendszert semmiféle érvvel sem lehet megmenteni. Hiszen a felszabadult országok is az ENSZ tagjai, amelyeknek alkalmuk van nyíltan és együttesen fellépniük. Öriási agitációs ereje van annak a ténynek, hogy a szocializmus természeténél fogva világméretű békeerővé vált, ellentétben a kapitalizmussal, amely fejlődése során egyre súlyosabb és kiterjedtebb háborúkat idéz elő. Vegyük csak az elmúlt hetek eseményeit Dél-Vietnamban, Laoszban vagy Kongóban. Néhány hónappal a XX. kongreszszus után a nemzetközi imperializmus igyekezett kihasználni a kommunizmus állítólagos „gyöngeségét", és ún. „békiilékenységét". Frontális támadást intézett a szocialista front viszonylag leggyengébb hadállásai ellen. Ez a legmarkánsabban a magyarországi ellenforradalom idejében jutott kifejezésre, amikor a szocializmus ellen indított támadás felbátorította a kizsákmányoló osztályok s a fasizmus maradványait, akik a revizionistákkal egyiítt egységes ellenforradalmi tábort kezdtek kialakítani a szocialista rendszer, a néphatalom megdöntésére. Ez azonban meghiúsult. A XX. kongresszus legszenvedélyesebben vitatott témája a személyi kultusz és ennek következménye volt, ami nem kis megrázkódtatással járt a kommunisták és a szimpatizálók köreiben. Sokan úgy vélték, hogy a kérdés felvetésének a formája megrendíti a kommunista pártok tekintélyét és befolyását. Az ellenség pedig a „kommunizmus csődjéről", a mozgalom „széthullásáról" vagy „nagymértékű válságáról" harsogott, amelyből a mozgalom már nem képes kilábolni. Azonban mit láttunk az elmúlt évtized alatt? A kárörvendő jóslatok, valamint a dogmatikus és szektás „kakukkhangok" nem váltak valóra. Ellenkezőleg, olyan tisztulási folyamat Indult, amely űjabb lendületet adott az egész nemzetközi munkásmozga lomnak. Amikor az SZKP lenini bátorsággal és kíméletlen következetesség gel leleplezte a személyi kultusz ká ros voltát, elhatározta, hogy felszámolja minden következményét. Jól felmérte, hogy az átmeneti zavart okvetlenül követni fogja a kommunista mozgalom megszilárdulása és harcképességének növekedése. A kollektív vezetés, a pártdemokrácia lenini elvének új életre keltése az a határkő, amelytől kezdve a pártmunka mindé niitt fellendült s megnőtt a mozga lom ütőképessége. Az azóta eltelt idő a nemzetközi kommunista mozgalom újabb nagy fellendülését eredményezte. Ma a kommunista pártok döntő többségének egysége, ereje és befolyása összehasonlíthatatlanul nagyobb mint korábban volt. Mindehhez hoz zájárult a XX. kongresszus eszmélnek kovásza, termékenyítő és mozgósító ereje. A kommunista pártok a kongresszus Irányvonalát helyesen alkal mázták a hazai viszonyokra, igyekez tek kijavítani a múlt hibáit és új, reális feladatokat tűztek maguk elé. A XX. kongresszus jelentőségének nagysága évről-évre világosabbá vá lik. A további kongresszusok tovább fejlesztették eszméit. Különösen a XXIJ. kongresszus döntései húzták alá nagy jelentőségét. Mindig szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a XX. kongresszus a szocializmus korának sorsdöntő eseménye, győzelmének fontos állomása volt. GREK IMRE ÉV VÉGI SZÁMVETÉS A PARTSZERVEZETEKBEN Közvetlenül a háború befejezése előtt, 1945. február 14-én, amikor a hős szovjet hadsereg megsemmisítő támadásainak eredményeképpen már eldőlt a szövetségesek fegyvereinek győzelme, kora délután amerikai bombázók jelentek meg Prága fölött. Két-három per^ cig hullottak a bombák, de ez a néhány perc sok prágai lakosnak életébe került és tetemes anyagi károkat okozott. Felvételünkön Csehszlovákia fővárosa a bombatámadás után. Az utcái a t és tereket vastagon borította a rombadőlt házak omladéka. i CTK jelvételi A Szomotori Állami Gazdaság kommunistái évzáró gyűlésükön alaposan elemezték az elért gazdasági eredményeket. A felsorakoztatott mutatók mögötti lelkes munkában a komműnisták példamutató, kezdeményező szerepet vállaltak; tevékenyen kivették részüket a gazdasági feladatok teljesítéséből. Általában ez tükröződött a pártbizottság beszámolójából, amely az eddiginél sokkal konkrétabban értékelte a pártszervezet, a vezetőség, az egyes tagok tevékenységét. Ez természetszerűen magával hozta, hogy a párttagok is bátran, kertelés és kendőzés nélkül éltek a bíráló szó jogával. A beszámoló az elismerés hangján méltatta Bednarik József, Hegedűs Miklós, Horváth Tibor, Szilágyi István, Váradi Sándor, Vitek József, Pestik János, Hangácsi Ernő, Kiss András elvtársak munkáját, akik a munkahelyükön kifejtett érdemleges tevékenységük mellett nagy részt vállaltak a pártmunkában is. Ezzel szemben bírált egynéhány elvtársat, akik nem mutattak különösebb vonzódást a pártmunka iránt. Csak helyeselni lehet az évzáró taggyűlés álláspontját, mely szerint a pártszervezet minden tagjától — kivétel nélkül aktívabb munkát követel, különösen a politikai tömegmunka szakaszán. A fejlődés mai korszaka, a szocialista építés üteme a kommunistáktól többet követel a gazdasági feladatok teljesítésénél. Kétségtelen, hogy a jó gazdasági eredmények Szomotoron a kommunisták mellett bizonyítanak. Példamutató termelőmunkájuk nyomán szilárdul, egyre jobban érvényesül a párt vezető szerepe a gazdaságban. Szervező, agitációs munkájuknak eredménye az is, hogy a gazdaság dolgozói valamennyien bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe s bár a növénytermesztésben a rendkívüli aszályos időjárás miatt csupán 40 százalékra teljesítették az állami tervet, az állattenyésztésben nagyon szép eredményeket értek el. Tejből 113, marhahúsból 106, sertéshúsból 123, tojásból 130 százalékra teljesítették a múlt évi termelési tervet. Terven felül 62 ezer liter tejet, 35 ezer tojást juttattak piacra. Nagyszerű termelési eredményeik alapján elnyerték az SZNF 20. évfordulójának gazdasága megtisztelő címet. A kommunisták, mindenekelőtt a tehéngondozők kiváló egyéni termelési sikereket értek el. Varga József elvtárs például évi feladatát 117, Zrebnyák elvtárs 113 százalékra teljesítette. Mindketten vállalták, hogy 1965-ben tehenenként négyezer literes átlaghozamot érnek el. Hasonló jó eredményeket ér el Márton István és Babják Gyula fejőgulyás. A beszámolót követő vitában, ha elhangzott is sok. gazdasági jellegű felszólalás, többnyire a politikai munka kérdései kerültek napirendre. A legtöbb megjegyzés talán az ídeo lógiai munka terén mutatkozó fogya tékosságokat és az ifjúság nevelése körüli problémákat illette. S nem véletlenül, mert a Szomotori Állami Gazdaság pártszervezetében éppen ezeken a szakaszokon van még a legtöbb tennivaló. Viszont ez nem jelenti azt, mintha ezen a téren a gazdaság kommunistái semmit sem tettek volna. Az előző évekhez viszonyítva például Jelentős javulás tapasztalható a pártoktatásban, — fő leg, ami a látogatottságot illeti. Az oktatás anyagának megvitatása azon ban még nem kielégítő. Nem tűr halasztást az Ifjúság nevelését megnehezítő problémák megoldása sem. Mert kétségtelen: a Szomotori Állami Gazdaság kommunistáinak a valóban kiváló eredmények felett érzett öröme csak akkor lehet teljes, ha a pártmunka minden szakaszán teljesítik feladatukat. Nem szorítkozhatnak csupán a termelési kérdések rendezésére még akkor sem, ha ez — mint ilyen termelőüzemben általában — alapvető feladat. Nem lehet továbbá a gazdaságban dolgozó 60—70 fiatal nevelését csak a társadalmi szervek gondjaira bízni. Ezek nek ugyan megvan erre a lehetőségük, de ez kevés. Az adott esetben közvetlenül a pártszervezet részéről ls irányító és nevelő munkára van szükség. Az idei esztendőben nagy felada tok, merész célkitűzések állnak a gazdaság és a pártszervezet előtt. Az eddigi tapasztalatok alapján nincs ok kételkedni abban, hogy 1965-ben gabonaneműekből 20 mázsán felüli, cukorrépából 320 mázsás hektárhozamokat érnek el, egy-egy tehéntől átlagosan 2700 liter tejet fejnek, 100 tehéntől 85 borjút nevelnek fel, a vágómarhánál napi 70 dkg-os, a sertéseknél 35 dkg-os súlygyarapodást érnek el. Ezeket a gazdasági feladatokat, — nagyon helyesen — konkrétan meghatározzák. Biztosak vagyunk abban, hogy a gazdaság dolgozói, elsősorban kommunistái mindent latba vetnek teljesítésükért. Ez rendjón Is lenne. A határozatban feltüntetett többi tenntvaiót illetően konkrétabb meghatározásokra lett volna szükség. Az általánosított, szólamszerüen p>apírra vetett elgondolások nem érnek sokat. Ebben az esetben ez a megállapítás elsősorban a pártszervezet ideológiai munkájára vonatkozó feladatokat érinti, amelyeket nem határoztak meg elég konkrétan, és egynéhányról meg is feledkeztek. Ezen még lehet Javítani. A szomotori elvtársaknak a jövőben mindenekelőtt azon kell fáradozniuk, hogy szervezetükben az ideológiai munka kerüljön előtérbe, s ezen a téren is olyan eredmények szülessenek, mint gazdaságszervező tevékenységük nyomán. —ik. A budapesti. Kossuth Könyv-kiadó gondozásában megjelenő „A szép otthon" című kiadvány igen érdekes cikket közöl a japán virágrendezésről. A cikkből megtudhatjuk, hbgy japánban, a virágrendezés már 700 éves múltra tekinthet vissza és a legjiatalabb, az úgynevezett Szogetsu iskola 1926-ban indult meg. A magasabb vázák helyett inkább lapos, szögletes tálakban való elrendezést, a móriba' nát alkalmazza. Ehhez a szükséges segédeszköz a kenzan, ami sűrű szögeskefére emlékeztet, és a virágszárak biztos betűzdelésére szolgál. A vlrágok vagy növények háromszög alak• ban helyezendők el, a jőszár egyenesen állítva, a mellékszárak más-mát szögben .megdöntve. A hármas elren• dezés néha elölről nézve majdnem egyvonalúvú olvad össze. A szögeskeje tömör, súlyos fémtárgy, így helyes túzdelés után még a tál mozgatása esetén sem fordulhat elő, hogy az elrendezés egyensúlya felborul. A terített asztal közepére helyezett virágrendezés akkor megfe' lelő, ha a virág szárak magassága nem takarja el a szembenülőket. Ha vázában rendezünk el virágokat, akkor a kenzánt nem használjuk, a jő- és mel* lékvirágokat a váza nyakában kitámasztott, bemetszett ágakkal különítjük el. Érdekes elrendezésekre adnak lehetőséget a modern két- vagy többtagú vázák. Felfüggesztett vázák alkalmazásakor a mellékágak mélyen kihajolhatnak. A virágrendezés szabályai csak az alapelvekre vonatkoznak. A kivitelezésben az elrendező szabadon érvényesítheti a saját elképzelésű változatokat. A hazai virágok, levelek, ágak, fűfélék is alkalmasak arra, hogy „japán módra" rendezzük el kedves virágainkat. Környezetünk kialakításánál kerüljük a zsúfoltságot. ÜJ SZÖ 4 * 19BS. februára 14.