Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-14 / 44. szám, vasárnap

A délkelet-ázsiai válságot tárgyalóasztal mellett kell megoldani (Folytatás az 1. oldalról) tartózkodjanak az olyan tettektől és akcióktól, melyek a konfliktus kiter­jesztéséhez, és a már amúgyis komoly helyzet elmélyítéséhez vezetnének. U Thant nyilatkozata arra vall, hogy az ENSZ-főtitkár komoly aggályokkal tekint az Egyesült Államok VDK elle­ni agresszív akcióira. Közismert tény, hogy U Thant véleménye szerint a legrövidebb időn belül össze kellene hívni egy új genfi értekezletet. Számos ENSZ küldöttségben az a nézet uralkodik, hogy az ENSZ „nem hallgathat" ebben az esetben. U Thant nyilatkozatát tanulmányoz­va figyelembe kell venni, hogy az amerikai elnök egyre Inkább enged a militarista körök nyomásának, és a vietnami helyzet Irányítását a had­ügyminisztériumra bízza. A megfigyelők azt állítják, hogy több amerikai szenátor, akik még az elmúlt hónapokban a dél-vietnami há­ború beszüntetését követelték, most sokkal körültekintőbben nyilatkoznak. Emellett figyelembe kell venni, hogy a háború kiterjesztéséről hozott dön­tést a legmagasabb szinten hozták. Washington nemcsak a VDK, hanem Kína ellen is terveket sző? Különösen aggasztók azok a hírek, melyek szerint az Egyesült Államok koreai típusú megoldást akar. Az ipa­ri és közlekedési központok elpusztí­tásával fenyegetve veszélyes helyzetet akar teremteni, melyet aztán „cseré­vel akar megoldani", mely szerint az Egyesült Államok szabad kezet kapna Dél-Vietnamban. Amerikai szemleírók rámutatnak, hogy az Egyesült Államok szükséges­nek tartotta a dél-vietnami kormány morális megerősítését, mivel politikai csőd veszélye fenyegetett. A New York Times egyúttal rámutat arra, hogy washingtoni katonai vezetők be­folyásos csoportja a jelenlegi helyze­tet alkalmasnak tartja egy Kína elle­ni viszály kiprovokálására. A New York Times szerint a hadügyminiszté­rium már kidolgozta nemcsak a VDK, hanem a Kína elleni hadműveletek tervét ls. A lap washingtoni tudósítója sze­rint először a katonai létesítménye­ket bombáznák, majd a hidakat, vasútvonalakat, Ipari központokat, villanyerőmüveket, acél- és cement­gyárakat. A támadásoknak az lenne a célja, hogy a VDK még mielőtt az egész ország elpusztul, „segítséget kérjen". Ezeket az akciókat a 7. ame­rikai flotta légi és tengeri blokádja kísérné. Esetlep a Kínai Népköztár­saság egyes központjait is megtámad­ná. Ésszerűbb tárgyalni, mint harcolni I" Számos tudósító kétségbe vonja, hogy a katonai akciók kiterjesztésé­vel el tudnák terelni a figyelmet ar­ról, hogy az Egyesült Államok nem tud megbirkózni a dél-vietnami népi ellenállási mozgalommal. — Mindig ésszerűbb tárgyalni, mint harcolni — ezekkel a szavakkal fo­gadta Fullbright, az amerikai szená­tus külügyi bizottságának elnöke U Thant felhívását a vietnami helyzet békés megoldására. Más amerikai szenátorok kétkedve nyilatkoznak arról, hogy itt az ideje a vietnami probléma megtárgyalásá­nak. Az amerikai kormány eddig nem foglalt hivatalos álláspontot U Thant javaslatéhoz. Az amerikai kormány egyes tagjai szerint az Egyesült Ál­lamok nem zárja ki teljesen a békés tárgyalás lehetőségét, de azzal a jog­talan követeléssel kapcsolja össze, hogy a VDK és a Kínai Népköztársa­ság kezdeményezze a tárgyalást. Komoly veszélyben a béke. A koreai háború, a szuezi és karibi válság óta az USA észak-vietnami ag­ressziója jelenti a béke legkomolyabb veszélyeztetését — írja a londoni Daily Worker. A lap elveti Stewart külügyminiszter kijelentését, hogy az amerikai bombázás nem alakított ki veszélyes helyzetet, Így tehát Nagy­Britanniának nem kell kezdeménye­zzen fellépnie. Wilson kormánya nem teljesíti kötelességét mint az Indo­kínára vonatkozó genfi tárgyalás társ­elnöke — írja a lap. A Daily Mail közlése szerint angol szakemberek képezik ki a dél-vietna­mi katonákat a dzsungelekben folyta­tott háborúra. A kiképzés Johorában folyik. Angol hivatalos körök nem erősítették meg a lap közlését, de nem Is cáfolták. Rámutattak arra, hogy Nagy-Britannia már évek óta bizonyos műszaki és gazdasági segít­séget nyújt a dél-vietnami kormány­nak a nemzeti fel«zabadltásl front el­leni harcban. Francia nyilatkozat az indokinai helyzetről A francia külügyminisztérium szó­vivője kijelentette, hogy a francia kormány az indokínai helyzetről tett szerdai nyilatkozata óta nem tett to­vábbi diplomáciai lépéseket. A szóvi­vő lehetségesnek tartotta, hogy a francia kormány a napokban üzenet­tel fordul a szovjet és angol kor­mányhoz, mint az Indokínára vonat­kozó genfi értekezlet társelnökeihez. A Fehér Ház szóvivője megerősítet­te, hogy Johnson elnök csütörtökön telefonösszeköttetésbe lépett Wilson angol miniszterelnökkel, akivel a vietnami kérdésről tanácskozott. Lon­doni jól tájékozott körök szerint az angol miniszterelnök kijelentette, hogy az angol kormány teljes mér­tékben támogatja az Egyesült Álla­mok vietnami politikáját. Erhard nyugatnémet kancellár meg­erősítette, hogy kormánya veszélyes kalandorpolitikát folytat. Erhard he­lyeselte a VDK elleni amerikai táma­dásokat. Űjabb fegyveres összetűzések — sikertelen kormányalakítási kísérletek Da-Nang területén a kormánycsapa­tok 600 főnyi egysége tisztogató had­műveletet hajtott végre a hazafias erők ellen. Da Nangtól 20 km-re fegyveres összetűzésre került sor a kormányerők és a partizánok között. A tábornokok és politikusok klikk­je azonban nem képes még katonai kormányt sem alakítani, mely elfog­lalná Tran Van Huong miniszterelnök kormányának helyét. A legutóbbi puccs kezdeményezőinek többsége ál­lítólag Nguyen Luu Vlen jelenlegi miniszterelnök-helyettest és tájékoz­tatásügyi minisztert javasolja minisz­terelnöknek. Nguyen Luu Vien nagy­bácsija Khanh tábornoknak, a puccs szervezőjének. Vien vetélytársa Ngu­yen Hanh Thi dandártábornok, az első hadtest parancsnoka. Ha Van Lau ezredes, a vietnami néphadsereg főparancsnoksága össze­kötő missziójának vezetője, a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bizottság­nál tiltakozott az amerikai repülőgé­pek február 11-i támadása ellen. Ha Van Lau ezredes hangsúlyozta, hogy ezek a támadások mélyen megsértik az alapvető nemzetközi jogokat. Ha Van Lau a vietnami néphadsereg fő­parancsnokságának nevében felhívta a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, követelje a VDK elleni katonai akciók beszüntetését és a genfi egyezmények betartását. • További, még nagyobb légitámadásokat terveznek a VDK ellen A dél-vietnami partizánok szomba­ton aknavetőkből lőtték a Bong Son-i tábori repülőteret, amely északra mintegy 48 kilométernyi távolságban van Qui-Nhontól, ahol a legutóbbi napokban egymást követték a sza­badságharcosok támadásai. Bong Son mellett vezet el a Saigon és az észa­ki tartományok közötti part menti út, amelyet a kormánycsapatok s a par­tizánok stratégiailag egyaránt fontos­nak tartanak. Az USA dél-vietnami parancsnoksá­gának szóvivője pénteken kijelentet­te, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok már a közeljövőben egy további bombázó rajjal erősíti a dél-vietnami légierők egységeit. A dél-vietnami szabadságharcosok hírügynökségének közlése szerint az ellenség február 7—10 között mint­egy 2000 katonát veszített. A parti­zánok 46 amerikai repülőgépet lelőt­tek és egy páncélos gépkocsioszlopot teljesen harcképtelenné tettek. Ezen­kívül üzemanyaggal megtöltött 300 tartályt röpítettek a levegőbe. • « • Ngueyen-Khanh tábornok, a dél­vietnami fegyveres erők parancsnoka kijelentette, hogy a közeljövőben a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen további, az eddigieknél nagyobb támadásokra kerül sor. A tábornok leplezetlenül beismer­te, hogy a VDK elleni légitámadások célja elsősorban a dél-vietnami kor­mánycsapatok harci kedvének szilár­dítása. „Az Észak-Vietnam elleni légi­támadások a partizánok elleni harc keretében olyan pszichológiai akció, amelynek elsősorban lakosságunkra nézve van jelentősége" — mondotta a tábornok, majd közölte, hogy a partizánok stratégiája igen nagy ne­hézségeket okoz. A partizánok ugyan­is nem harcolnak összefüggő arcvo­nalon, hanem szétszórtan hajtanak végre különféle fegyveres akciókat. A saigoni főparancsnokság ezért most megkísérli, hogy klasszikus típusú hadviselést kényszerítsen a szabadság­harcosokra. flflTVÉlOTWanLETfeBfll WALDECK ROCHET A KOMMUNISTÁK ÉS A SZOCIALISTÁK AKCIÖEGYSÉGÉRÖL Párizs (ČTK) — Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára beszédet tartott Toulouse-ban. Felhí­vást tett a republikánus erők szövet­ségének kialakítására, hogy a már­ciusi községi választásokban a kor­mánypárt jelöltjei vereséget szenved­jenek. Rochet nem ért egyet a kor­mánypártokkal a választások előtt kötött egyezményekkel. A francia szo­cialista párt vezetősége több város­ban egyezményt kötött a népi Repub­likánus Mozgalommal és a függetle­nekkel. Toulouse-ban a választóknak körülbelül 62 százaléka a kommunis­tákat, szocialistákat, az Egyesült Szo­cialista Pártot és a radikális pártot támogatja. Ha ezek a pártok közös jelölőlistával lépnének fel, biztosíta­nák a kormánypártok vereségét. A kommunisták akcióegység kiala­kítását javasolták az Egyesült Szocia­lista Párt helyi szervezetének. A ve­zetők hajlandóságukat fejezték ki, hogy tanulmányozzák a közös jelölő­lista előkészítésének lehetőségeit. Rochet felhívta a szocialistákat, kommunistákat és republikánusokat, biztosítsák a baloldali front győzel­mét, és ne enged|ék, hogy Toulouse­ban a reakció kerüljön hatalomra. AZ NSZEP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA Az Humanité közlése szerint a fő­ügyész ötszörös halálbüntetést java­sol Justa Lopez de la Fuentének a spanyol Kommunista Párt képviselő­jének. Lopezt 19S4-ben 23 évi fogház­büntetésre ítélték, és ezúttal katonai bíróság elé állították, Háborús gaztet­tel vádolják, amelyeket a vád szerint 1938—1937-ben követett el, amikor a Spanyol Köztársaság hadseregében parancsnoki hivatalt töltött be. A vád­irat 5 pontot tartalmaz, melyeknek a spanyol törvények szerint mindegyi­ke halálbüntetést vannak maguk után. A spanyol közvélemény felháborodás­sal ftéli el a francaásta hatóságok újabb önkényét. Ha a világközvéle­mény nem lép fel ellene, Lopez de la Fuentet kivégezhetik. Képünkön: J. Lopez de Fuente. ÚJABB DIÁKTÜNTETÉSEK MADRIDBAN Párizs (CTK) — Madridban töt>b ezer spanyol diák tüntetett a szak­szervezeti Jogok biztosításáért és a spanyol diákok kormánypárti szak­szervezetének felszámolásáért. A rendőrség durván megtámadta a tüntetőket. Csaknem kétórás harc után sikerült csupán a diákokat szét­kergetni. Több diákot és egy főis­kolai tanárt őrizetbe vettek. A tün­tetők között röpiratokat terjesztettek, melyek többek között hangsúlyozták, hogy a spanyol diákok és munkások harca az ellen a hatalom ellen irá­nyul, mely az egész spanyol nemzetet elnyomja. Szabad szakszervezeteket akarunk a szabad Spanyolországban! •i— állt a röpiraton, Engedtek a nyomásnak Washington (CTK) — A kikötőmun­kások nemzetközi szervezetének elnö­ke utasítást adott, hogy azokban az amerikai kikötőkben, ahol a munká­sok egyezményt kötöttek a munka­adókkal, a kikötőmunkások szomba­ton lépjenek munkába. Az utasítás a legnagyobb kikötőkre vonatkozik, ahol a 60 000 sztrájkoló munkás kö­zül 50 000 dolgozik. A kikötőmunkások nemzetközi szer­vezetének alelnöke elfogadhatatlan­nak minősítette a Johnson elnök ál­tal kinevezett 'háromtagú bizottság ja­vaslatát. Miamiban, Galcestonban és más kisebb kikötőkben, ahol tízezer munkás dolgozik, folytatják a sztráj­kot. Hírügynökségek rámutatnak arra, hogy a szervezet elnökének utasítása első ízben sérti meg a szervezetnek azt az elvét, hogy a sztrájkban vala­mennyi kikötő szolidáris. HAZARENDELTÉK A RICKETTS TORPEDÓ­ROMBOLÓ TÖRÖK LEGÉNYSÉGÉT Washington (CTK) — Mint már kö­zöltük, a sokoldalú atomütőerő léte­sítését megelőzően kísérletileg hat nemzet — az Északatlanti Szövetség hat tagállama — tengerészeiből állí­tották össze a Ricketts nevű torpedó­romboló legénységét. A török kor­mány utasítást adott a torpedórom­bolón szolgálatot teljesítő török ten­gerésztiszteknek, matrózoknak, hogy február 15-íg hagyják el a hajót, amely az említett napon Indul a Vir­gínia állambeli norfolki kikötőből i földközi-tenger! útjára. A török ten- [ gerészeket amerikaiak váltják le. ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS MOSZKVÁBAN (Folytatás az 1 oldalról) győződve arról — hangsúlyozta — hogy senki sem bonthatja meg Kína és a Szovjetunió nagy barátságát. He Vej, a kínai—szovjet baráti tár­saság küldöttségének vezetője a kínai nép nevében kijelentette, hogy ha az imperialisták meg mernék támadni a Szovjetuniót, a kínai nép teljesítené szövetségesi kötelességét. i Berlin (CTK) — A Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bizottsága február 11—12-i ülésén határozatot fogadott el a Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testülete legutóbbi ülésének eredményeiről. A határozat hangsúlyozza, hogy az NSZEP Központi Bizottsága jóváhagy­ta Ulbricht beszámolóját az ülés ered­, ményeirői. A Központi Bizottság üd­| vözli a varsói szerződés tagállamai­nak azt a kijelentését, mely szerint következetesen ellenezni fogják, hogy az NSZK atomfegyverekihez jusson, és védelmi intézkedéseket tesznek biz­tonságuk megóváséra. A határozat hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megerősítése alapvető feltétele az atomháború veszélye kiküszöbölésé­nek. A határozat felhívja a nyugatné­met békeerőket, Indítsanak nemzeti mozgalmat az atomfegyverkezés el­len. AZ URUGUAYI KP A LATIN-AMERIKAI EGYSÉGÉRT Montevldeo (CTK) — Az Uruguayi ződik a latiii-amerlkai haladó szelle­Kommunista Párt Központi Bizottsága mű ember ek küzdelme az imperiaiis­február 12-én közzétett határozatában , „ „ hangsúlyozza, hogy teljesen egyetért tá k P^ancsuralma s kizsákmányolása a latin-amerikai kommunista pártok elle n • Ezér t feltétlenül szükséges, múlt év végén rendezett konferenciá- -.hogy minden dél-amerikai forradal­jának következtetéseivel. már megbonthatatlan egységben har­A határozat szerint „egyre nagyobb coljon a latin-amerikai népek elnyo­méreteket ölt és mindjobban kiéle- mól ellen". A kínai kormán/ elítéli az agressziót Peking (CTK) — A Kínai Népkötár­saság kormánya nyilatkozatot adott kl, melyben elítéli az amerikai repü­lőgépek február ll-I támadását Észak­Vietnam ellen. A nyilatkozat támogat­ja a VDK kormányának február 11-i nyilatkozatát és megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság a VDK igazsá­gos álláspontját támogatja. A nyilatkozat rámutat, hogy a dél­OTO HITSCHMANN ÉS JlRÍ GOLD­SCHMlD, a Csehszlovák Sajtóiroda szerkesztői nemzetközi újságíró-dijat kaptak annak elismeréséül, hogy ér­demdús tevékenységükkel jelentősen járultak hozzá a fiatal algériai újság­írók szakképzéséhez. PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE: vietnami háborút az Egyesült Álla­mok provokálta ki, mely most ürü­gyet keres a VDK megtámadására. A Kínai Népköztársaság kormánya már rég kijelentette, hogy a VDK el­leni amerikai támadás Kína elleni ag­resszió és a kínai nép készen áll a vietnami nép és egész Indokína meg­segítésére, az amerikai agresszorok kiűzésére. A nyilatkozat befejezésül felhívja az amerikai imperializmust elítélő világközvéleményt, s a szocialista tábor népeit, legyenek egységesek és tegye­nek Intézkedéseket a vietnami és in­dokínai nép igazságos harcának meg­segítésére és támogatására. De Gaulle kevéssé meggyőző javaslatai Habár de Gaulle tábornok bizonyos kijelentései meglepetést okoztak, leg­utóbbi sajtóértekezletét a francia köz­vélemény szkeptikusan fogadta. De Gaulle sokat beszélt, de keveset mon­dott. A sajtóértekezleten négy probléma­körről volt szó, közülük az egyik Fran­ciaország ügyeire, a három másik nemzetközi kérdésekre vonatkozott. Az első ponttal kapcsolatban de Gaulle — bár nem szívesen — de kénytelen volt az ország gazdasági helyzetével foglalkozni. Hangzatos szavai nem a jelenlegi helyzetet ele­mezték, nem a számos iparágban ész­lelhető pangásról, az egymillió, rész­ben vagy teljesen munkanélküliről be­szélt. Ismét menekülni igyekezett a nyomasztó realitásoktól, s olyan „jö­vedelem-politika" követelményét han­goztatta, amely csupán a bankároknak és a nagyiparosoknak felelne meg. Az a kísérlete, hogy a kormányt köz­vetítőként szerepeltesse a szindikátu­sok és a vállalatok tulajdonosai kö­zött, nem keltett egyik félben sem különösebb illúziót. „Ezt a követel­ményt — jelentette ki a CGT titkára — megcáfolja az a mód, ahogyan a tőkés rendszert és a profttot dicsőítet­te, ami pedig a jövedelempolitikát il­leti, lényegében továbbra is a dolgo­zók ellen Irányul". A Le Monde hír­magyarázatában rámutat, hogy „egyes alapigazságok unos-untalan hangozta­tása nem képes a közvéleményben lelkesedést kelteni." A jobboldali Au­rore így foglalja össze véleményét: „Elszakadt a valóságtól". Egy másik hírmagyarázó a nemzet­közi kérdésekkel kapcsolatban a kö­vetkezőket írta: „A franciák jobban szeretnék, ha az elnök konkrétabban, reálisabban beszélne. Honfitársaink Franciaországban és nem Delphiben (ógörög jósda — a szerk. megjegyz.) élnek. Nem az első eset, hogy de Gaulle a nagy francia monopóliumok ügyvédje, leplezni Igyekezett az amerikai befo­lyás növekedését. Az elnök sajtóérte­kezletének külpolitikai részét a követ­kező fő problémák képezték: visszaté­rés az aranyalaphoz, öthatalml érte­kezlet összehívása (Kína részvételé­vel), az ENSZ eredeti küldetésének biztosítása és Németország egyesítése. Az első javaslat arra irányul, hogy véget vessenek a dollár egyeduralmá­nak. De tekintetbe véve a jelenlegi „erőviszonyokat", nevezetesen azt a szerepet, amelyet jelenleg az amerikai tőke a francia gazdaságban betölt, nincs semmi remény e javaslat meg­valósítására. A második, az ENSZ-re vonatkozó javaslat, elsősorban figyelembe veszi a világon végbement fejlődést. A saj­tó, így a Le Monde ls örömmel fogad­ja e javaslatot. A Combat azonban megjegyzi hogy „Franciaország nem­zetközi szerepének növelését Illetően úgy tűnik, hogy az államfő saját te­kintélyében bízik". Végül pedig bizonyára nemcsak a franciák fogadták egyetértéssel a francia államfő kijelentését, hogy a német kérdés rendezése szükségsze­rűen megkívánja Németország szom­szédainak, a nyugatiaknak, éppúgy, mint a keletieknek a figyelembe véte­lét. Sajnos azonban nem javasolt sem­mi olyat, amit hamarosan meg lehetne valósítani a gyakorlatban. E kérdés továbbra ls nyitva marad, önmagában az a tény, hogy iiem beszélt a demok­ratikus Németországról, javaslatainak irrealitását tanúsítja. S tekintetbe kell venni azt ls, hogy de Gaulle bátorí­totta a német militarizmust atomfegy­verkezési terveiben. Egy azonban biztos, hogy de Gaulle ismét kifejezésre juttatta azt a szán­dékát, hogy elkülönüljön hatalmas amerikai szövetségesétől. A szavaktól azonban még messze vannak a tettek. Bizonyos azonban, hogy eltekintve a francia kapitalizmus érdekeitől de Gaulle tudja, népünk szakítani ekar az effajta gyarmatosítással. Az 1965-ös év a választások éve, s de Gaulle ezt jól tudja. 1965. februára 14. * ÜJ SZÖ 3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom