Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-11 / 41. szám, csütörtök

Á szovjet tudomány fejlődéséről Részletek a Szovjetunió Tudományos Akadémiája közgyűlésén elhangzott beszámolóból A MOSZKVAI PRAVDA a napokban közölte Masztylszlav Keldisn e k, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökének az akadémia közgyűlésén elhangzott beszámolóját. Keldis akadémikus egyebek között foglalkozott a szovjet biológiai tudomány sikereivel és hiányosságaival. Mindenekelőtt megállapította, hogy a szovjet biológusok sikerei ellenére elsősorban a molekuláris biológia és az öröklődéstan területén nagymérvű az elmaradás. A szovjet biológia eredményeit méltatva Keldis kijelentette, hogy a modern agrokémia .számára nagy horderejűek voltak Prjanyisnylkovnak és követőinek művei, a Dokucsajev hagyományait továbbfejlesztő talajbiológusoknak a munkái. Keldis akadémikus hozzáfűzte, hogy külföldön is nagy becsülete van a szovjet növénynemesítésnek, amely több, igen értékes növényfajtát fejlesztett kl. E tekintetben óriási szerepe volt Vavilov munkásságának és Micsurin tevékenységének is, különösen a távoli hibridek keresztezésében. A biológia fejlesztésére azonban kedvezőtlen hatással volt Liszenko akadémikus tudóscsoportjának monopolhelyzete. Ez a csoport helytelen nézeteket vallott és terjesztett a biológiai tudomány több igen fontos ágazatában. Ezek a nézetek gyakran nem feleltek meg a modern tudományos színvonalnak és a kísérleti adatoknak. E csoport nézeteit a legvilágosabban a mezőgazdasági akadémia 1948 augusztusában tartott ülésszakán fejtették ki, ahol egyebek között tagadták az öröklődéstan nagy fontosságú vívmányalt. Az ezt követő években a helytelen nézetek elterjesztésére adminisztratív módszereket is felhasználtak. Egyes tudósokat eltávolítottak a tudományos életből, korlátozták a tudományos intézmények tematikáját, a középiskolás tankönyvekből pedig kihagyták a tudomány igen fontos vívmányait. — Az a véleményem — folytatta Keldis —, hogy amikor elítéljük Trofim Liszenko akadémikus monopolhelyzetét, és tagadjuk helytelen nézeteit a biológia egy sor igen fontos kérdésében, nem tagadhatjuk mindazt, amit tett. Néhány neves tuNépszerűek a jó kiadványok Beszélgetés a Kelet-szlovákiai Könyvkiadó igazgatójával Košicén már idestova öt éve működik a Kelet-szlovákiai Kiadó. Ez alatt az idő alatt több említésre méltó eredményt ért el. Csupán tavaly húsz új kiadvánnyal szaporította az eddig kiadott könyvek számát. A kiadó eddigi tapasztalatairól, ez évi tervéről és a közeljövőben megjelenő kiadványokról Tomáš Považan elvtárssal, a Kelet-szlovákiai Kiadó igazgatójával beszélgettünk. — Hogyan értékeli az elmúlt év eredményeit? — Tavaly 52 000 új könyvet hoztunk forgalomba. Kivétel nélkül olyan szerzők müveit, akik Kelet-Szlovákiában élnek, vagy innen származnak. Különösen a fiatal szerzőket igyekeztünk támogatni. Nagy súlyt helyeztühk kiadványaink eszmei tartalmára, időszerűségére és politikai céltudatosságára. Sokrétűségre, változatosságra törekedtünk. A szépirodalom és a különféle szakirodalom mellett kiadtuk Ladislav Sauči

n „Kelet-Szlovákia képzőművészete 1918—1938 között" című antológiáját, Jozef Buchanec „Gyermekek a vörös kunyhóból" című Ifjúsági regényét, amely rövid időn belül második kiadását is megélte, továbbá országunk keleti részének gyűjteményes sportkrónikáját és több utikalauzt. Ezek azonban már szinte teljesen eltűntek a könyvpiacról, pedig a Levoőáról, Sp. Podhradieről, a Dukláröl Irt tájékoztató könyveket szokatlanul magas példányszámban nyomattuk. — Legsikeresebb kiadásunknak Rácz Olivér „Megtudtam, hogy élsz" című regényét tekintjük, melynek már második kiadása is elfogyott. Ebből 2200 példányt Magyarország vett át. Most újabban Kárpát-Ukrajnából is érdeklődnek Rácz Olivér könyve iránt. Ez évben szlovák fordításban is megjelenik. Eddig már 4338 (I) kötelező előjegyzésünk van rá, ami a ml viszonyaink között csúcsot jelent. — Említést érdemel, hogy a keletszlovákiai tájról, életről, emberekről, és eseményekről szóló könyvek iránt a tengerentúlon élő honfitársaink között ls nagy az érdeklődés. Ennek legjobb bizonyítéka a Slovenská Kniha által küldött ajándék-küldemények száma. — Milyen szempontokat tartottak szem előtt az idei tervek összeállítác sánál? — Mint említettem első rendű törekvésünk és egyben erkölcsi kötelességünk az itteni fiatal és kezdő szerzők támogatása és felkarolása. Természetesen, velük szemben is egyre nagyobb Igényeket támasztunk őnáluk is mind magasabbra emeljük a mércét. Nagy súlyt Ihelyezünk a Vasmű építésével összefüggő szakirodalom, a helytörténeti adatokat tartalmazó irodalom, és további utíkalauzok megjelentetésére.' Az utóbbiakhoz a jövőben számos fényképmellékletet csatolunk. — A jövőben felelősségteljesebben határozzuk meg a megjelenő könyvek példányszámát is. Ki akarunk küszöbölni mindennemű selejtet. — Milyen újdonságok jelennek meg az idén? — Ez évben 24 új könyvet adunk ki. Rövidesen megjelenik Eva- Davidová „Kunyhók és sátrak nélkül" elmű, rendkívül Időszerű könyve, mely a cigánykérdés problémáival foglalkozik. Több újdonságunk a felszabadulásról szól, vagy az azóta eltelt évek eseményeiből meríti tárgykörét. Ilyenek: Olexa és kollektívájának „Huszadik tavasz" című antológiája, Zubricky és Gabrinyi szlovák és magyar szövegű „Košicei románc" fényképalbuma. Nemsokára megjelenik Mikuláš KoCan „Remegés" című verseskötete, valamint Buchanec „Homály a síkságon" című korrajza. Nagy érdeklődés előzi meg Fábry Zoltán „Vox humana" című könyvének szlovák nyelvű kiadását. A fordításon, neves műfordítónk, Ivan Kupec dolgozik. — Hogyan készültek fel a könyvhónapra? — Márciusban Tomáš Janovic „Analfabéták aláírása" című epigramma — és szatíra-gyűjteményét adjuk ki. A könyvhónap alkalmából több szakmabeli értekezletet, neves írókkal, irodalmárokkal nyilvános beszélgetést rendezünk. TÄNZER IVAN dós véleménye szerint egyebek között tudományos jelentősége van Liszenko azon elméletének, amely a növények szakaszos fejlődésére vonatkozik. A javaslatokat szabad vitára kell bocsátani, és normális körülmények között kell azokat ellenőrizni. Ha a biológiában is ugyanolyan egészséges tudományos légkört teremtünk — mondotta —, mint amilyet más tudományos területeken tapasztalhatunk, ezzel kizárjuk az olyan . helytelen gyakorlat megismétlődésének lehetőségét, amelynek a múltban tanúi voltunk. A SZOVJET TUDOMÁNY múlt évi eredményeit elemezve Keldis hivatkozott a Voszhod űrhajó és a Szonda 2. űrállomás repülésére. Ez utóbbinál elsőízben alkalmaztak plazmahajtőművet. Az akadémia elnöke közölte továbbá, hogy jelentősen bővültek a kvantumgenerátorok alkalmazására végzett munkák. A vegyészek új polimereket készítettek, amelyek közül több nagy szilárdsággal, rugalmassággal és hőálló képességgel rendelkezik. A BESZÁMOLÓ nagy figyelmet szentelt a közgazdaságtan fejlesztésének. — Az egyetemes közgazdasági elmélet területén alaposabban kell elemezni egy sor problémát, le kell küzdeni azokat a nézeteket, amelyek többé vagy kevésbé okozói lettek az egyes népgazdasági ágak irányításában alkalmazott szubjektivista módszereknek — mondotta végül a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke. <4 régi hagyományokkal rendelkező pozdlšovcei fazekasok gyártmányaival Belgiumban, Finnországban, Japánban és Amerikában ts elégedett a közönség. Likőrös és borospoharaikat ízléses kávéskészleteiket itthon ts keresik. Képünkön a pozdlšovcei fazekasok díszes munkája. (M ^pitka felv. — CTK) A helyes úton Az alkony nehéz palástja terül a barokk kastélyra. A szürkés sötétség belopakodik a folyosókra, a tantermekbe és a klubhelyiségbe is. — „Villanyt kellene gyújtani" — gondolja Vlado Kicko. Már alig látja a betűket. Pedig nagyon érdekli a könyv, Dreiser regénye John GriffItről. Vajon miért nevezi a szerző Amerikai tragédiának? Töprengéséből felriasztja František Kohút tanító szava: vége a szünetnek, kezdődik a tanítás. A szomszédos helyiségben elhallgat egy harmonika és Stevo Bohuň ts elindul a tanterem felé. A folyosókon visszhang zanak a siető léptek. A sietők egyike sem töltötte még be tizenötödik évét. Sokan vannak itt a félt különleges küldetésü gyermekotthonban. Messzi tájakról küldték őket ide. Igen — küldték ... Mert már ilyen korán kisiklott valahol az életük ... cigaretta, késelés ... bandák. Dehát ez már a múlté. Itt az otthonban fegyelmezetten készülnek a fövőre, a rendes, becsületes életre. Nevelők — Motola Rudolf igazgató vezetésével gondoskodnak róluk. Az Óra elkezdődik. De előbb még az Igazgató megkérdi: — Nos, Vlado — döntöttél? — Igen, igazgató elvtárs! — Éppen most írt földid. Mandlnec Joio Havírovból. Nagyon dicséri a bányászéletet, de őt is dic-érik! Majd ha letelik a tanköteles idő, kikerülnek innen. Mint Jano Hajtman, akit szintén úgy küldtek ide, és aki ma már a chodovl Győzelmes Február Üzem megbecsült ipari tanulója. Vlado fejében ismét felvillan a szó: tragédia! Most már érti... Clyde Griffit tragédiája! Igen, egy nemzet tragédiája az, ha az ifjúság letér a helyes útról. De ők... ők, az otthon lakói már ismét megtalálták a helyes utat! JOZEF KRÁTKY A bratislavai ftlmttudlóban «i utolsó munkálatokat vigilk ai „A. B. leleplezése" oimfi szatirikus filmvígjátékon. Képűnkön Zora Kolinská, Ľubomír Hrftza, ét Jaroslav Stercl a film forgatása közben. CTK — M. Borodáíová felvitele • A londoni Christie aukció-házában márciusban kerül árverésre Rembrandt 1650-ben alkotott Titus című festménye és Valasquez: Don Juan de Calabazas című képe. A két festmény értékét 300 000 fontra becsülik. • Madách-kiállítás van a krakkói Slowacki Színházban. 1906-ban ebben a színházban tartották meg Az ember tragédiája lengyelországi bemutatóját. A színház azzal a tervvel foglalkozik, hogy új fordításban Ismét előadják a drámát. • Valentyin Aiekszandrovic* Szeröv orosz festőművész születésének idei, századik évfordulóját a Béke-Világtanács határozata értelmében az egész világon megünnepelik. Moszkvában az emlékévet a BolsoJ Tyeetrban tartott ünnepséggel nyitották meg. I T A LO CALVIN

O] Qomäa az utcán A szél messziről érkezik a városba, szokatlan ajándékot hoz ma/\ gával, amelyet csak finom lelkek érzékelnek, akiket szénanáthájuk ' • miatt a távoli rétek virágpora tüsszentésre ingerel. Egy napon a kóbor szellő, ki tudja honnan, spórákat hordott egy széles főutca zöldövezetébe, ahol aztán kicsírázott a gomba. De ezt Marcavaldón, a segédmunkáson kívül, aki mindennap ezen a helyen várakozott a villamosra, senki sem vette észre. Marcavaldo nem kedvelte a városi életet: a mégoly szembeötlően elhelyezett közlekedési útmutatók, villanó fények, kirakatok, fényreklámok, plakátok sem vonzották a tekintetét, amely úgy siklott el raftuk, mintha sivatagi homokot látott volna. De egy száraz levél az ágon, vagy a téglához ragadt madártoll sohasem kerülte el a, figyelmét; nem létezett dongólégy a ló hátán, szúrágta lyuk az asztalban, eltaposott fügehéj a gyalogjárón, amit Marcavaldo ne vett volna észre, s ne gondolkozott volna el rajta, hisz számára az évszakok változását, szíve óhaját s létének nyomorúságát idézték. Így egy reggelen, mialatt a villamosra várakozott, valamt szokatlant észlelt: a megállóhely közelében, a sétány ját között húzódó elkérgesedett, terméketlen földön, néhány fatörzs körül apró dudorok mutatkoztak, ttt-ott ki ls pattantak, s gömbölyded, föld alatti képződmények bújtak elő. Lehajolt, hogy megkösse a cipőfűzőjét, s figyelmesebben megnézte: gomba volt, valódi gomba, itt a város szívében csírázott kl. Marcovaldónak úgy tűnt, a körülötte elterülő nyomorúságos szürke világ hirtelen megtelik rejtett kincsekkel, s ezután az élettől az órabéren, családi pótlékon és a kenyér drágulásán kívül még valami egyebet is várhat. A munkában a rendesnél is szórakozottabb volt, s mialatt a ládákat és a csomagokat cipelte, elképzelte, hogy bent, a főidben lassan, csendesen érik a gomba szivacsos húsa. A mélyből nedveket szív magába, s aztán majd áttöri a föld kérgét — és erről csak ő, Marcovaldo tud. — Egyetlen esős éjszaka kéne — gondolta -<•, s le lehet szedni. — Alig várta, hogy a feleségének és hat gyerekének elmondja a felfedezést. — Tudjátok meg — jelentette ki sovány ebédjük elfogyasztása közben —, ezen a héten gombát eszünk. Párólt gombát. Ez biztos. Aztán a kisebb gyermekekhez fordult, akik nem ismerték a gombát. Lelkesen beszélt a különböző fajták szépségéről, az ízek finomságáról és az elkészítési módról. Ezzel a feleségét is bevonta társalgásba, akt eddig inkább kétkedőnek és szórakozottnak mutatkozott. — Es hol van az a gomba? — kérdezték a gyerekek. — Mondd meg nekünk, hol nő! A kérdés lehűtötte Marcovaldo elragadtatását, s már bizalmatlanul fontolgatta: ha elárulom nekik, akkor egy csapat utcakölyökkel a keresésére indulnak, a hír elterjed az egész negyedben, és a gomba végül ts mások fazekában köt ki. Így a felfedezés, amely az első pillanatokban az egész világot befogadó szeretettel töltötte el a szívét, fölkeltette benne a birtoklás vágyát, s bizalmatlan, féltékeny rettegéssel töltötte el. — Azt csak én tudom — mondta a gyerekeknek —, s jaj nektek, ha egy szót is szóltok róla! * Aásnap reggel rossz előérzettel gyötrődve közeledett a megállóhelyIvl he

z' A ZÖW sd

y hajolt: megkönnyebbülten látta, hogy a gomba ' v ' egy keveset nőti. de még mindig csaknem teljesen eltakarja a föld. Amint lehajolva vizsgálgatta, megérezte, hogy valaki áll a háta mögött. Azonnal felegyenesedett s közömbös arcot próbált vágni. Egy utcaseprő, a seprűjére támaszkodva őt figyelte. Az utcaseprő, akinek birodalmában a gombák nőttek, szemüveges, zárkózott fiatalember volt. Amadiginek hívták. Marcovaldo mindig ellenszenvesnek találta, maga sem tudta miért. Talán Amadigi szemüvege ingerelte. Ügy festett vele, mintha kutatná a járdát, hogy a természet minden nyomát leseperje róla. Szombaton Marcovaldo azzal töltötte szabad délutánját, hogy szórakozott arccal ténfergett a zöld sáv körül, szemmel tartotta az Utcaseprőt meg a gombát, s számítgatta, mennyi idő alatt nőhet ki. Éjszaka megjött az eső, s ahogy a parasztok szokták, akik a hónapokig tartó szárazság után az első esőcseppek zajára felriadnak és örömükben felugranak, az egész városban egyedül Marcovaldo ült fel az ágyában, s verte föl a családját: — Esik az eső, esik az eső! — és mélyen beszívta a beáramló nedves por és frtss penész szagát. Még alig pitymallott — vasárnap volt —, mikor a gyermekekkel és egy kölcsönkért kosárral sietett a maga zöldövezetéhez. Ä gombák egyenesen sorakoztak ott a szárukon. Kalapocskájuk magasra emelkedett a nyirkos föld felé. — Eviva! — rávetették magukat a termésre. — Papa! Nézd csak mennyit szedett már ott az az ember! — mondta Michelino. Az apa felnézett, s megpillantotta maga mellett Amadigét egy tele kosár gombával a karján. — 0, ti is gombát szedtek? — kérdezte az utcaseprő. — Tehát ehetők! En szedtem egy párat, de nem voltam biztos benne, hogy ehető... Ott feljebb az utcában még sokkal nagyobbak nőttek... Jó, hogy tudom, meg is akarom mondani a rokonaimnak, akik ott éppen azt tárgyalják, hogy leszedjék-e, vagy sem ... — s hoszszú léptekkel továbbállt. Marcovaldo szótlanná vált: még sokkal nagyobb gombák, melyeket ő észre sem vett, s soha nem remélt termést egyszerűen leszedik az orra előtt. Egy pillanatig a haragtól szinte megkövülten állt: aztán mint rendesen történni szokott, a túláradó szenvedély nagylelkűségbe csapott át: — Hé, ti ott! Akartok ma este gombát enni? — kiáltotta az embereknek, akik a megállónál várakoztak. Gomba nőtt az utcán! Gyertek velem. Van itt elég mindnyájunknak! — Es nyomban követte Amadigét egy egész csapat emberrel együtt, akik esernyőt viseltek a karjukon, mert az idő még nedves és bizonytalan maradt. Mindannyian találtak gombát, és mert nem volt kosaruk, a nyitott esernyőbe rakták. Az egyik megjegyezte: — szép volna közös lakomát rendezni! —, de azért mindenki hazasietett a maga gombájával. I lamarosan viszontlátták egymást, mégpedig már aznap este a kór/ J ház közös termében, miután a gyomormosás mindannyiukat megmentette a mérgezéstől, amely egyáltalán nem volt súlyos, hisz mindegyikük csak kis adag gombát evett. Marcovaldo és Amadigt egymás mellett feküdtek, s bősz pillantásokat vetettek egymásra. MÁRTON MÁRIA fordítása 1985. február 11. i 0j SZÓ 1