Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-11 / 41. szám, csütörtök

r Ev végi számvetés a pártszervezetekben Nagyobb feladatok - színvonalasabb munka PARTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA az évzáró gyűlésekhez Intézett levelében a párttagok figyelmét a húszéves építőmunka eredményeinek fel-, mérésére irányítja. Rámutat a beruházási építkezések irányításában felmerült fogyatékosságokra és a munkaidő jobb kihasználását szorgalmazza. Figyelmeztet a szocialista munkaverseny problémáira. Felhívja a figyelmet az ifjúság nevelésében tapasztalható fogyatékosságokra, s végezetül a tömegek és a vezető dolgozók kapcsolatának állandó szilárdítását hangsúlyozza. A beszámoló állást foglalt a Központi Bizottság levelének minden pontjával kapcsolatban és a vita során az egyes kérdéseket részleteiben is megtárgyalták. Alexander Kleč, a szociális biztosiFILATELIA ^AA. rwv.- vwv "w> m^mt: VÍŐU:? ilW • ' ' 1 CANADA •vvwwx* -v. x. v., \ » A kanadai posta kétféle új bélyeget adott ki. A felső bélyegen a Nova Scotia tartomány, az alsón pedig New Brunswick tartomány címere látható. (Foto: — CTK) tás szakbizottságának elnöke példaként arra mutatott rá, hogy az iskolai és kulturális beruházásokban az eltelt húsz év alatt az első köztársaság húsz événél összehasonlíthatatlanul szebb eredményeket értek el. A beruházási építkezések Irányítását a pártbizottság az évzáró jelentésben tárgyilagosan fölülbírálta és az eredmények mellett fogyatékosságokat is felmutatott — két évtized távlatából azonban Inkább az eredmények dominálnak. Ez a tény nem mond ellent Ján Teplický elvtársnak, aki felszólalásában hiányolta, hogy a járás némely községében még öreg, a mai követelményeknek nem megfelelő iskolákban is kénytelenek tanítani, mivel a járási nemzeti bizottság a rendelkezésre álló eszközökből aránylag keveset fordít az új iskolák építésére. A munkaidő jobb kihasználását illetően a beszámoló konkrétan meghatározta a kommunisták feladatait: hassanak oda, hogy egyes ügyosztályokon fogadónapon a hivatalos órák alatt ne rendezzenek értekezleteket. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY kérdésében a beszámoló a minőségi szempontok előtérbe helyezése mellett foglalt állást. A vitában Ján Križan elvtárs, a kerületi pártbizottság küldötte a szocialista munkafelajánlások elvi szempontjait ismertette. Az új irányítási rendszer érvényesítésével és a szolgáltatásokban végzett kísérletezésekkel kapcsolatban a kommunistákat a helyzet állandó tanulmányozására serkentette, mond-, ván, nemcsak az a fontos az új irányítási rendszerben, hogy a vezető kádereknek felelősségteljesebbé és hatékonyabbá teszi a munkáját, hanem a széles néprétegek elégedettsége a döntő. A Központi Bizottság levelében még hátralévő két kérdésben a Galántai Járási Nemzeti Bizottság pártalapszervezetének kommunistái nem tanúsítottak különösebb kezdeményező magatartást, kivéve talán azt, hogy egyesek bírálták a járási nemzeti bizottság koordináló tevékenységében fellelhető apró-cseprő fogyatékosságokat. AZ ELSŐ KÉRDÉSSEL, AZ IFjGSAG NEVELÉSÉBEN észlelhető fogyatékosságokkal kapcsolatban hangzott el talán a legtöbb felszólalás. Határozott gyengéje azonban a vitának, hogy egyetlen „mit tettünk", „mit kell tennünk" sem hangzott el. A vitafelszőlalások csak a helyzet konstatálására szorítkoztak. A tömegek és a vezető káderek kapcsolata további szilárdításának kérdése szóba került ugyan, de az elhangzottak inkább csak arra engednek következtetni, hogy akad még e téren javítanivaló. Idevágó problémának kell tekintenünk a fogadónapok kihasználásáról mondottakat, majd a beszámolónak azokat a részeit, amelyekben a társadalmi szervezetekben végzett munkáról esett szó. Ennek nem minden párttag tulajdonit kellő jelentőséget. Az alapszervezet nyilvános gyűléseiről tett jelentést Is témához szólónak tartjuk: ebben az esetben a pártbizottság konkrét eredményekre hivatkozhatott. A nemzeti bizottság irányító tevékenységét illetően az üzemi munkaiskolát ért kritika is bizonyítja, hogy a kapcsolat állandó mélyítésére ís megvannak a feltételek. A tömegekkel végzett munka elmélyítéséhez azonban vállalni kell a széles néprétegek problémáinak állandó tanulmányozását is. Nem szabad megelégedni az elért eredményekkel, amint erre Krejčí elvtárs is figyelmeztetett felszólalásában. Az új és igényesebb feladatok a pártmunka módszereinek tökéletesítését is megkívánják. És tegyük hozzá, pártunk a Galántai Járási Nemzeti Bizottság kommunistáitól elvárja, hogy az eszmei-politikai nevelés frontján legalább olyan jól megállják a helyüket, mint a gazdasági szervező munkában. A beszámoló ugyanis számtalan eredménnyel igazolta a kommunisták jó munkáját a gazdasági élet szervezésében, az ideológiai tevékenység továbbfejlesztéséről azonban annál kevesebb szó esett. RÖVIDEN EZEK VOLTAK azok a fő problémák, amelyeket a Galántai Járási Nemzeti Bizottság kommunistái évzáró tanácskozásukon mérlegre tettek. Sikerekben gazdag évet zárt le a „járásiak" alapszervezete, amelyben derekasan megbirkózott a feladatokkal, és egy újat, a feladatokban még sokkal igényesebbet kezdett el. A párttagok feladatai világosan következnek az évzáró gyűlés határozatából. Ezek és a nemzeti bizottság új, időszerű feladatai megkövetelik, hogy a pártszervezet egyre színvonalasabbá tegye munkáját. KOBAK KORNÉL Vendéglők és vendégszomorítók Cinkos: a nemtörődömség 1963-ban egy őszi napon a bratislavai Igazságügyi Palota legnagyobb tanácsterme megtelt a Hulladékgyűjtő vállalat dolgozóival. A büntetőtanács előtt a vállalat egyik női alkalmazottja állt azzal a váddal, hogy több mint százezer koronával károsította meg a szocialista tulajdont. A nézők között ült Kolener Emil, a vállalat 6001-es részlegének művezetője is. Érdekes lenne tudni, milyen érzéssel hallgatta az ítéletet, mely 6 évi szabadságvesztéssel sújtotta kolléganőjét. Abban az időben ugyanis az az összeg, mely viszont az ő bűnös tevékenységének számláját terhelte, már elérte az 50 ezer koronát. Valószínű, hogy ez a tárgyalás nyugtalanítóan hatott rá, de mégsem vonta le belőle a tanulságot. S így a minap ugyanabban a teremben találta magát, ezúttal azonban a nézők padsora helyett a vádlottak padjában, bűnlajstromán pedig az összeg további 35 ezer koronával gyarapodott. Úgylátszik azonban az akkori nézők közül mások sem vonták le a hallottakból a kellő következtetéseket. Különösen azok nem, akiknek a vállalat egyes részlegeiben folyó gazdálkodás ellenőrzése lett volna a feladatuk. Mert ha kötelességeiket rendesen végezték volna, nehezen lehetne elképzelni, hogy Kolener Emil rövid két és negyed év leforgása alatt, pontosabban 1962 áprilisától 1964 augusztusáig 85 528 koronával károsíthatja meg a vállalatot. Mégpedig olyan egyszerű, átlátszó módon, hogy arra az első alaposabb ellenőrzés során azonnal rá kellett volna jönniük. Ez az eset újból azt az ismert tényt bizonyítja, hogy a szocialista tulajdon elleni bűncselekmények ott fordulhatnak elő, ahol hanyagság, felelőtlenség, rendetlenség uralkodik. Ahogy dr. Stark László, a Bratislavai Járásbíróság büntetőtanácsénak elnöke a tárgyaláson találóan rátapintott: „A szocialista törvényesség betartása, a rendeletek következetes végrehajtása és ellenőrzése esetén a vétkest már sokkal előbb leleplezték volna és nem okozhatott volna ilyen nagy kárt". Csakhogy ezúttal többen is felületesen végezték munkájukat és ezzel a bűnös kezére játszottak. Emil Kolener először 1962 áprilisában próbálkozott. A 6001-es részleg, ahol művezető volt, a hulladékpapír exportálását is intézte, többek között a Ligna külkereskedelmi vállalat és a külföldi megrendelők között megkötött egyezmények alapján. A szállítási költségeket a bratislavai Fiókpályaudvar számlázta és az említett áprilisi napon 18 szállítólevelet és elszámolási nyomtatványt küldött a 6001-es részlegre. Ezekkel igazolta, hogy a szállítási költségek az eredetileg számlázottnál 2193 koronával többet tettek ki és ezt a többletet a vállalat számlájából fedezték. Kolener ahelyett, hogy ezeket a nyugtákat a vállalat könyvelőségére továbbította volna, a 6001-es részleg pénztárában a nyugtákat benyújtva, saját magának fizettette ki azzal, hogy a szállítási többletköltséget ő a vasúti irodában kifizette. A pénztárosnő nem tudta, megtéríthet-e ilyen nyugtát, ezért a vállalati igazgatóság könyvelőjéhez fordult tanácsért, aki megnyugtatta, hogy kifizetheti. (A könyvelő, mint tanú, a bírósági tárgyaláson a kővetkezőképpen vallott: „Formai szempontból minden rendben volt, tárgyi szempontból nem ellenőriztük a nyugtát, ez nem a mi kötelességünk volt, ezért Kolener volt a felelős. Én a kötelességemet teljesítettem".) A követelés jogosságát a 6001-es számú részleg vezetője aláírásával igazolta. (Mint tanú a bíróság előtt kijelentette: „Nem tudtam, hogyan bonyolítják le a szállítást és miként számolják el. Bíztam abban, hogy úgy van rendben, ahogy Kolener csinálja".) Kolenert a sikeres kezdet után rabul ejtette a kísértés. Néhány jóhiszemű vasúti tisztviselőtől megfelelő ürüggyel üres elszámolási nyomtatványokat kért, azokat a vasúti irodában az asztalon heverő bélyegzővel is ellátta és egymás után állította kí a szállítási költségtöbbletről szóló igazolásokat. Hetenként kétszer is felvett ily módon 300—400 koronát a részleg pénztárából ós így havi 1470 koronás fizetését átlagosan háromezer koronával „javította fel". Bár felesége is dolgozott és gyermekük nem volt, mégsem tudott „kijönni" fizetéséből — hiszen szeretett jól öltözködni, szórakozott, éjjeli mulatókba járt, gavallért játszott. „Pótfizetését" is az utolsó fillérig elköltötte. Olyan simán ment minden, hogy fokozatosan felhagyott az elővigyázatossággal ls „Ha nem változtattam volna munkakört, talán mostanáig sem jöttek volna rá" — mondta a bírósági tárgyaláson és ezzel elég rossz bizonyítványt állított ki az ellenőrzéssel megbízott munkatársakról is. Senkinek sem tűnt fel, hogy „a vasút" milyen gyakran számláz szállítási költségtöbbletet (ami egyébként azelőtt nem fordult elő). Az sem szúrt szemet, hogy a nyugták nagyobb részén háromszor is szerepel Kolener aláírása — mint jóváhagyó, pénztáros és átvevő. Ha nem volt a részleg vezetője — és többnyire nem volt munkahelyén — ő helyettesítette, ha nem volt ott a pénztárosnő — és gyakran nem volt ott, mert iskolába jár és betegeskedett — azt is ő helyettesítette. És így Kolener, mint részlegvezető, jóváhagyta a nyugtát, Kolener, mint pénztáros kifizette az összeget — Kolenernek! A szokásos ellenőrzés azonban mégsem derített ki semmilyen ren de 11 enessége t. Csupán a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy eleinte az elszámolási nyomtatványokra a szállítmány Igazi vagonszámait és vagonmennyiségét tüntette fel, később azonban, amikor a hulladékpapír exportszállítmányait főleg hajókkal bonyolították le, kapásból írta be az adatokat. Így történt, hogy 1964-ben 139-cel több vagonért számolt el költségtöbbletet, mint amennyi papfrszállltmány valóban voltl Kolener Emil 32 éves művezetőt a járásbíróság büntetőtanácsa 6 évi szabadságvesztésre, valamint a kár megtérítésére ítélte és ezenkívül a büntetés letöltése után 5 évre eltiltotta bármilyen vezető vagy anyagi felelősséggel járó állás viselésétől. Rajta kívül azonban felelősségre kellene vonni azokat is, akik kötelességük felületes, hanyag teljesítésével bűncselekményeit lehetővé tették. Ikgy) A szövetkezetesek átlagos életkora sok helyütt 50—55 év. Mi lesz holnap? — vetődik fel sokakban a kérdés. Mi az oka, hogy a falusi fiatalok közül kevesen választják életpályául a mezőgazdaságot. Ezek és hasonló kérdések foglalkoztatják a mezőgazdaság jövőjét féltőket. A válaszadás nem könnyű. Sok tényező játszott közre abban, hogy a falu parasztszármazású fiataljai a közeli városokban kerestek munkát, avagy végleg búcsút mondva a hazai környezetnek az ország különféle ipartelepeire vándoroltak. Mik a fő okok? Gondolom — a nevelés, a kereset, a nyolcórás munkaidő, művelödésiés sportlehetőség, lakáskultúra, szórakozási lehetőség és a városba vágyódás. A felsorolt jelenségekben kell tehát lényeges változásnak végbemennie, hogy a jelenlegi helyzeten javítsunk. Ragadjunk ki egyet a megoldásra váró feladatok közül, s vizsgáljuk meg falvaink népének szórakozási lehetőségeit. Közismert tény, hogy községeink jó részében még nincs megfelelő művelődési otthon. De több helyen, ahol bár van kultúrház, nincs aki törődne azzal, hogy kellemesen befűtsenek, vagy hogy különféle szórakozI tató játékok, folyóiratok álljanak a I fiatalok rendelkezésére. Művelődési és más jellegű szakkörök szervezéséI re már nem is gondolok. Szórakozási nak lényegében az évente egyszer, i esetleg többször lejátszott színdarab ! és néhány táncmulatság számít. , Van azonban egy olyan szórakozó| hely, amely minden községben megtalálható. A vendéglő. Erről az utóbbi években hallgatni szoktunk, pedig az igazság az, hogy a fiatalság jó része — főleg télidőben — szabad idejét többnyire ott tölti. Hiába van otthon rádió, televízió, társas lények vagyunk, emberek közé vágyunk. Ha ez általánosan így van, akkor ez az Ifjúságnál még nagyobb mértékben megmutatkozik, mint a felnőtteknél. Ha már eljárogatnak a fiatalok a kocsmába, vizsgáljuk meg, mit kapnak ott a féldecín, a pohár sörön, fröccsön avagy a hűsítő italokon kívül. őszintén meg kell mondanunk, hogy a népi fogyasztási szövetkezeteink vendéglőinek egy részében a már felsoroltak mellett még a késsel vágható füstöt és a fülsértő hangoskodást élvezhetik az odajárogatók. A szűk, szennyes falusi vendéglőkben a pult előtt dulakodnak az Innivalóért. Az olajos padlót csikk-mező borítja, a terítetlen asztalokon cigarettahamu sűríti a kilöttyent sört vagy más Innivalót. Italféléből alig van választék. Rum, vodka, borovicska és tovább nincs. Borból esetleg egy vagy két fajta kapható. Gyümölcslevek? Csak a falon porosodó plakátok valamelyike hirdeti. Ezekben a rozoga csárdákban elég gyakori a sörhiány is. Mit lehet hát ott mást tenni, mint féldecizni, s esetleg belekötni a tántorgó, lábrahágő szesztársba, avagy az Italozgatás hatása alatt elkártyázni a zsebpénzt. Ha ezekből a falvakból egy-egy fiatal elkerül nagyobb városba, és otthonlétekor beszélni kezd a kávéházak fényéről, ötórai teákról, megdobogtatja a szíveket és felébreszti a vágyat a kulturáltabb élet után. örvendetes az a tény, hogy az utóbbi időben egész sor új vendéglő épült és kulturáltabb körülmények között szórakozhat a falusi lakosság ezekben az ún. „kávéházakban". Ahol hozzáértő vezetőjük van, ott találhatunk biliárdasztalt, szórakoztató játékokat és különféle sajtótermékeket. A szeszes italok szintén nagy választékban kaphatók és kitűnik a fogyasztásból, hogy nem is a rum a legkedveltebb töményital. Jelentős mennyiségű sör, különféle gyümölcslé fogy. Kávé mellett is szórakozhatnak, beszélgethetnek. Nézzünk meg közelebbről egy korszerű vendéglőt. Dunamocs A vén folyó melletti falu mintegy 1700 lakosú. Fél évvel ezelőtt még ott is öreg falak között ácsorogtak a pult előtt az emberek. Ma azonban akaratlanul is leveszi a kalapját, aki benyit a közel háromnegyedmllliós költséggel épült vendéglőbe. Szép, világos helyiségben ülhet a vendég az ízlésesen leterített asztalokhoz. A nagy helyiség mellett egy nagyon elegánsan berendezett teremben rendezhetnek banketteket, ünnepelhetnek névnapokat, születésnapokat, esetleg esküvőt a helybeliek. Az egyik asztalon újságok, folyóiratok és szórakoztató játékok találhatók. A sarokban ott van az örökké foglalt zöld posztós biliárdasztal is. A korszerű pult mögött fehérköppenyes kiszolgálók. Ott találjuk a vezetőt, Szalai Jánost ls, aki már több mint egy évtizede kocsmáros a faluban. — Megszoktak már az új helyen? — köszöntünk rájuk. — A rossz álmot a kellemes valóságra ébredve könnyen elfelejti az ember. -t- A „mindennaposak" nem találják túl előkelőnek? ... — Néhányan elmaradtak. Akik továbbra ls hűek, egymást figyelmeztetgetik. Még a tökmagot ls otthon hagyják. — De, ha a féldeclzők nem járnak, csökken a forgalom. — Ötször annyian jönnek olyanok, akik a sarki kocsmába nem igen tették be a lábukat. — Fiatalok? — Főleg ők a vendégeim esténként. A művelődési otthon nem kész, és itt találják fel magukat. — Mivel szórakoznak? — A biliárdasztalt szeretik a legjobban. De jó néhányan sakkoznak is. Többen römiznek, van aki minden újságot átböngész. Egyesek kávé mellett vitatkoznak, beszélgetnek. De a legkedveltebb, a leglátogatottabb a kéthetenként megrendezett teaest. — Mely tömény italokból fogy a legtöbb? — Amint látja, bő a választék a pálinkafélékből — mutat a pultszekrényen különböző színben csillogó üvegsorra. — A legnagyobb fogyasztás mostanában konyakból és borovicskából van. Természetesen nálunk is a sör a legkedveltebb, tízest és tizenkettest tartunk. De sok gyümölcslé fogy, és egyre többen kávéznak. — Ennivaló? — Kapható szalámi, különféle halételek, sajtfélék. Péksüteményünk is állandóan van. A sertésvágási Időszakon kívül is rendszeresen főzünk kocsonyát, és minden csütörtökön pacallevest. — Konyhájuk is van? — Naponta 30—40 ebédet főzünk. — Kik a kosztosok? — Nyugdíjasok, tanítók és átutazók. Kati néni birodalmában ragyog a tisztaság. A párolgó lábasok azt sejtetik, hogy nemsokára kész az ízletes zöldségleves és a lekváros gombóc. Az ebédre járók megkövetelik a falusi ételeket Is. A szakácsnénak —.falusi asszony — tehát ez nem okoz különösebb gondot. Sokan azt mondhatnák, könnyű korszerű vendéglátó üzemben sokoldalúan gondoskodni a vendégekről. Nincs ez egészen így. Nem messze Dunamocstól Madaron a mocsihoz hasonló típusú vendéglőbe nyitottunk be. A kettő: ég és föld. A madari barátságtalan. Az asztalokon a műanyagterítők összeégetve, rendetlenség, szanaszéjjel minden. A szomszéd falvak: Balony és Csilízradvány, mindkét helyen régi típusú a vendéglő. A balonyi mégis barátságosabb, ott főleg a fiatalokat láttam biliárddozni, szórakozni. A pultszekrény is arról árulkodott, hogy az emberek válogathatnak az italfélékben. A radványi vendéglőben viszont vágni lehetett a füstöt, és főleg idősebbek verték az asztalt. Ott nagyon könynyen megkapja a választ a vendég: ez nincs, igyon mást! Ezek a példák is igazolják; nemcsak az épülettől, hanem az emberektől, az ott lévő vezetőktől ls függ, hogy jól érezzék magukat a falusi dolgozók, fiatalok. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy ne csak pállnkaárusok legyenek, hanem hogy a vendég azt kapjon, amit óhajt, és a fiatalok valóban jó szórakozásnak tekintsék a vendéglőben eltöltött időt. Tóth Dezső AZ ELSŰ OSZTÁLYBAN (Bachan fel«4 Ű| SZÖ 4 * 1965. február 11.,