Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-11 / 41. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljelek ! UJSZO SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1965. FEBRUÁR 11. Csütörtök XVIII. ÉVFOLYAM . 41. szám Ára 30 fillér f ~ " ŕ i » - ­: fw" • ••/'.••• im ^Clfí li . . ^ ,. • . ... .. <t — A pardubicei Plynostav szakmunkásai szerdán, január 27-én hegesztették össze Košice közelében a nemzetközi csehszlovák—szovjet gázvezeték szlovákiai részének első csöveit. Képünkön: a nemzetközi gázvezeték építőinek egyik munkahelye (G. Bodnár — ČTK íelv.) A Szovjetunió önzetlen segítségének — I ­wwiffgO TwaiaaKaniiPBM n MII rizsa i mm ma mi n MIISTGJAMT 11 II MI — ^-RAGGRAA—mma ÚJABB BIZONYÍTÉKA Országos értekezlet a szovjet-csehszlovák államközi gázvezeték építéséről (Tudósítónktól.) — A TüzelőanyagügyI Minisz­térium tegnap Bratislavában — a Hajósok Házában — országos értekezletet rendezett, melynek résztvevői a szovjet—csehszlovák államközi gázvezeték építésével összefüggő kérdésekkel foglalkoztak. A vezeték építésé­ben érdekelt vállalatok képviselőin kfvUl az országos tanácskozáson részt vett politikai és gazdasági életünk számos személyisége is: Alexander DUBČEK, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Köz­ponti Bizottsága első titkára, Josef ODVARKA tüzelfr­anyagügyi miniszter, a beruházási építkezések állami bizottságának képviselői az SZNT Elnökségének tagjai, Ján STENCL, az SZNT Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bi­zottságának elnöke, Ladislav KOMPIS, az SZNT építés­ügyi megbízottja és mások. A tanácskozást Alexander Dubček elvtárs nyitotta meg, s röviden méltatta a Szov­jetunió önzetlen segítségének, s az államközi gázvezeték építésének óriási jelentőségét. A távolsági gázvezeték építésével sának legfontosabb forrása. A főveze- gáz mintegy ötven százalékát a vegy­összefüggő kérdésekről Josef Odvár- téket 1967. január 1-én helyezik ipar használja fel. Az első gázfogyasz­ka tüzelőanyagügyi miniszter tartotta u z enibe. 1970-ben a gázvezetéken ke- tó üzem a vágsellyel Nitrogéngyár a főbeszámolót. Többek között elmon- resztül t ij bb mj nt eg y milliárd köb- lesz — később a strážskét Chemkóban dotta, hogy a gázvezeték hazánk gáz- méter s e ( „ m™,,. Iparának fejlesztése szempontjából ' rendkívüli nagy jelentőségű mert ez lesz az ország gázellátá- vekszlk földgázfogyasztásunk. A föld­Hl USA háborúba akarja sodorni egész Délkelet-Ázsiát A csehszlovák kormány nyilatkozata (CTK) — Václav Dávid külügyminiszter az USA legutóbbi viet­nami agresszív akcióival kapcsolatban tegnap fogadta P h a n Van S z u t, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, akinek átadta a csehszlovák kormány következő nyi­latkozatát: A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság kormánya a múltban is több íz­ben elítélte, hogy az USA katonai beavatkozással akarja megakadályoz­ni a délkelet-ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmának kibonta­kozását. Az USA ezzel rendkívül ve­szélyes helyzetet idéz elő nemcsak az említett területen, hanem világ­szerte is veszélyezteti a békét és az emberek biztonságát. Nemcsak Csehszlovákiában, hanem világszerte is mélységes felháboro­dást keltett, hogy az USA egyre gyakrabban folyamodik agresszív ak­ciókhoz az indokínai félszigeten. Különösen nagy felháborodást kel­tett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen e napokban végrehaj­tott embertelen légitámadás, amely­nek következtében az észak-vietnami városok és falvak több békeszerető lakosa életét vesztette. Az USA dél-vietnami fegyveres be­avatkozása a hős dél-vietnami nép egyre szívósabb ellenállásába ütkö­zik. Dél-Vietnam népe elvitathatatlan jogai védelmében egyre újabb győ­zelmeket arat az amerikai imperia­listák és a csődbe jutott saigoni bábkormány elleni harcában. Az USA legagresszívabb köreinek képviselői e számukra kilátástalan helyzetből kiutat keresnek, s ezért fokozzák a katonai beavatkozást Dél­Vietnamban. Megkísérlik, hogy más országokat is háborúba sodorjanak a dél-vietnami nép ellen, az indokí­nai térségben is agresszív akcióhoz folyamodnak, egyre több katonai egységet s hadianyagot küldenek, s mindezzel, de főleg az USA-nak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló veszélyes fegyveres provokációival a nemzetközi békét teszik kockára. E provokációk célja a háború kiterjesztése, ami különö­sen azért veszélyes, mert ellenőriz­hetetlen arányokat ölthet. Ezek az akciók ellentmondanak a genfi egyezményekben lerögzített el­veknek és a nemzetközi jog alapvető szabályainak. Az USA kormánya ugyan megkísérli, hogy megindokol­ja agresszióját, de indoklása elfo­gadhatatlan s nem tévesztheti meg a világ közvéleményét. A csehszlovák kormány a leghatá­rozottabban elítéli az említett akció­kat és kijelenti, hogy a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság tántoíft­hatatlanul ál] az imperialista agresz­szió áldozatául esett testvéri szocia­lista ország oldalán. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormánya múlhatatlanul SZÜK­ségesnek tartja, hogy az USA kormánya pontosan tartsa be az 1954-ben és 1962-ben megkötött gen­fi egyezményeket, amelyek lerögzí­tették az indokínai problémák békés megoldásának feltételeit, haladékta­lanul szüntesse be a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni ag­resszív akcióit, Laosz és Kambodzsa elleni provokációit, vessen véget Dél-Vietnam elleni fegyveres beavat­kozásának, s minél előbb rendelje vissza katonai egységeit, szállítsa el a hadianyagot, tartsa tiszteletben a dél-vietnami népnek azt a jogát és akaratát, hogy idegen beavatkozás nélkül oldhassa meg saját ügyeit. Ez az egyetlen járható út, amely az em­lített terület békéjéhez s biztonságá­hoz vezethet. A csehszlovák kormány és Cseh­szlovákia népe mély rokonszenvvel s együttérzéssel követi a délkelet­ázsiai népek igazságos harcát. ós a prerovi Morva Vegyiművekben ls unióból s a jelenlegi helvzethez vi- íklIgoznak fe l szovjet földgázt. Foko­unioooi, s a jeiemegi neiyzernez vi zat&san a főV6zeték menti városok at szonyitva mintegy 70 szazalékkai nö­(Folytatás a 2. oldalon) A szovjet küldöttség újra Pekingben ünnepélyes fogadtatás a kínai főváros repülőterén Peking (CTK) — A szovjet küldött­ség Alekszej Koszigin vezetésével Ha­noiból hazatérőben tegnap Pekingbe érkezett. A szovjet és kínai zászlódíszbe öl­tözött pekingi repülőtéren Csou En­laf, a KKP Központi Bizottságának al­elnöke, a Kínai Népköztársaság Ä1 lamtanácsának elnöke. Csen ]i mi­niszterelnök-helyettes, külügyminisz­ter, Liu Hsziao külügyminiszter-he­lyettes, fang Cseng-vu, a kínai népi felszabadító hadsereg vezérkari főnö­kének helyettese, Liu Csen, a kínai légierők parancsnokának helyettese, Li Cslang külkereskedelmi miniszter­helyettes és más hivatalos személyisé­gek fogadták a szovjet vendégeket. Kínai pionírok virágcsokrokkal ked­veskedtek Kosziginnek és a küldött­ség tagjainak. A repülőtéren Cservonyenko pekingi szovjet nagykövet és néhány szovjet intézmény vezetői is megjelentek a küldöttség fogadtatásán, jelen volt Hoang Bac, a VDK pekingi ügyvivője valamint a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadító Front állandó képviseleté­nek munkatársai. A repülőtérről Csou En-laj kísérte a szovjet küldöttséget kijelölt szállás­helyére. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság békeszerető népét újra ameri­kai kalóztámadások érték. Amerikai bombák hullottak vietnami városok­ra, egyszerű emberek vesztették éle­tüket, nehéz munkával, szorgalom­mal felépített kórházak, iskolák pusz­tultak el. Az Egyesült Államok veze­tő körei tehetetlen dühükben folya­modtak ehhez a ki nem provokált, semmivel sem indokolható agresszió­hoz. Kétségbeesett lépés volt ez, amely Washington gyengeségét bizo­nyítja és arról tanúskodik, hogy alul maradt a dél-vietnami hazafiak­kal folytatott harcban, valamennyi po­litikai és katonai erőfeszítése kudar­cot vallott. A diplomácia történeté­ben ls kuriózumnak számit, hogy egy korszerűen felfegyverzett nagyhata­lom a csatatéren elszenvedett veresé­gért egy harmadik országon áll bosz­szút. E halálosan komoly provokáció egy kicsit emlékeztet arra a kamasz­ra, aki egy sértésért a sértő barát­ján veri el a port. Nem hiába nevezik az amerikai ka­lóztámadást kettős provokációnak, valóban az Imperialisták egyik leg­durvább kihívása volt, Ihogy éppen akkor adtak parancsot a VDK falvai­nak és városainak bombázására, ami­kor a szocialista ország fővárosában tartózkodott Koszigin miniszterelnök *ezetésével a szovjet küldöttség. A Legyen vége a kalóztámadásoknak! Szovjetuniót baráti kapcsolatok és szerződéses kötelezettségek fűzik a VDK-hoz, ezenkívül a délkelet-ázsiai helyzet rendezéséről kötött genfi szer­ződések egyik társelnöke. E pökhendi erőfitogtatás annál is érthetetlenebb, mivel Johnson elnök éppen az ag­resszió előtt néhány nappal jelentet­ta ki, a Szovjetunióba akar látogatni, és meghívta a szovjet vezetőket Was­hingtonba, hogy a nemzetközi feszült­ség enyhítésének további lehetőségeit megvitassák. Ez a kettősség azt bi­zonyltja, hogy az amerikai politiká­ban hatalmas erők viaskodnak egy­mással, és mindig fennáll a szélső­séges tábornoki befolyás erősödésé­nek veszélye, amely komoly konflik­tusba. sodorhatja az Egyesült Államo­kat. Miközben az egész békeszerető em­beriség elítélte az amerikai kalóztá­madásokat, Washington katonai erősí­téseket, rakétákat szállít Saigonba és elköltözteti az amerikai polgári sze­mélyeket Dél-Vietnamból. Ez arra mu­tat, hogy az Egyesült Államok min­den szemforgató fogadkozása ellenére is az esztelen háború folytatására és kiterjesztésére törekszik, Pedig sz USA helyzete egyre kilátástalanabb Indokínában. Az amerikai sajtó józa­nabb része és néhány reálisan mér­legelő politikus már nyíltan felvetette a visszavonulás elkerülhetetlenségét, ha nem akarják bevárni a teljes ve­reséget. A világ legerősebb imperia­lista nagyhatalma azonban egyelőre nem meri beismerni, hogy a legkor­szerűbb fegyverekkel, hadianyaggal és képzett katonákkal vereséget szen­vedett a dél-vietnami dzsungelekben a legprimitívebb fegyverektől. A gene­rálisok még toporzékolnak és a vi­lágháború kockázatának vállalása fe­lé sodorják a kormányt. Talán lesz annyi felelősségérzet és felismerés az amerikai vezetőkben, hogy rádöb­ben e veszedelmes politika belátha­tatlan következményeire, és nem ta­szítják újra a világot a hidegháború szakadékába, amelytől csak egy lé­pés a világégés. A szovjet kormány nyilatkozata egyértelműen tudtára adja az Egye­sült Államok vezetőinek, hogy a szo­ciaista országok nem engedik meg egy testvéri nép vívmányainak tönk­retételét és biztonságának védelmére kelnek. A Kínai Népköztársaság, Bul­gária és több más ország ls teljes szolidaritásáról biztosította a VDK népét. Csehszlovákia dolgozóit is mé­lyen felháborította az amerikai pro­vokáció. „A csehszlovák kormány a leghatározottabban elítéli az agresz­szív akciókat és kijelenti, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság tántoríthatatlanul áll az imperialis­ta agresszió áldozatául esett testvéri szocialista ország mellett, — hangoz­tatja kormányunk nyilatkozata, majd követeli az Egyesült Államoktól, tart­sa be a genfi egyezményeket, vonja vissza katonáit Dél-Vietnamból és tartsa tiszteletben a vietnami népnek azt a jogát, hogy idegen beavatkozás nélkül oldhassa meg problémáit. Ez az egyetlen járható út a terület béké­jéhez. A világ egyre több országa helyesli ezeket az elveket, és az Egyesült Álla­mokban is egyre többen látják, hogy a katonai megoldás lehetetlen. Az amerikai Galupp közvéleménykutató intézet megkérdezte az amerikaiakat, kívánják-e, hogy Johnson nemzetközi értekezletet hívjon össze a dél-viet­nami helyzet békés rendezésére. A megkérdezettek 81 százaléka igennel válaszolt, ami világosan mutatja, mit kíván az amerikai nép többsége. Ezt figyelembe kell venni Johnson elnök­nek, aki megválasztásakor békét ígért országa népének. 1945. február 11. Az 1. ukrán front katonái Wroe­lawtól északnyugatra átlépték az Oderát, és a folyó nyugati partján 16Q kilométeres szélességben éc 60 kilométeres mélységben áttörte az ellenség megerősített védővonalát, majd gyors támadással elfoglalta a nagyobb városok közül Lehnicét, Steinacht, Lübbent, Heinaut, Neu­marktot és Kantot. A szovjet hadsereg a front többi szakaszain is gyors ütemben vonul előre, miközben súlyos vesztesége­ket okoz a hitleristáknak. A moszk­vai rádió jelenti, hogy 3. belorusz front katonái Preussisch-Eylau vá­rostői északnyugatra egy nap alatt a fegyverraktárakban 4200 gépko­csit, 1000 új, gyárilag csomagolt ágyúcsüvet, 400 harckocsimotort, 100 vasúti vagont, 1 millió harc­kocsielhárító és gyalogsági aknát, valamint igen sok további hadi­anyagot zsákmányoltak. Liptovský Mikulásnál a helyzet változatlan. Szlovákia felszabadított területein szervezni kezdik az új életet. Zem­plinben megválasztják a népbírósá­gok tagjait. Némely községben ezek a szervek már megalakultak. Košicén megalakul a Szlovák If­júság első alapszervezete. A partizánok Kelet-Szlovákiából a Vág mentére húzódnak, és hát­ba támadják a németeket. Považské Porubén megtámadják a hitlerista helyőrséget, és egész éjszaka tartó harcban teljesen megsemmisítik. Ebben a harcban több mint 400 ná­ci katona esett aL

Next

/
Oldalképek
Tartalom