Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-03 / 33. szám, szerda

A párt és a társadalmi szervezetek munkája és felépítése (Folytatás a 6. oldalról) a szakszervezet szervei figyelmének homlokterébe a politikai-nevelő mun­kának kell kerülnie, s ennek kell alárendelni a szakszervezetek tevé­kenységét. Feltétlenül szükséges, hogy a szak t szervezetek tevékenységének nagyobb politikai hordereje legyen, s fokoz­zuk eszmei, nevelő hatását. Ez nem a párt utánzását jelenti, hanem a szakszervezeti munka fejlesztését olyan irányba, hogy ez a lehető leg­jobban támogassa a párt által kitű­zött célok elérését s a dolgozók szo­cialista öntudatára való nevelését. így például a szakszervezetek kul­turális létesítményeinek — ahol még nagyon sokszor találkozunk művészi­leg és eszmeileg kétes kulturális ak­ciókkal — a céltudatos politikai ne­velés — szentélyeivé kel) válniuk, ahol a kispolgári mentalitás ellen igazi kultúrával tevékenyen harcol­nak, ahol magasabb fokú szakmai tu­dásra, műveltségre és szélesebb körű politikai áttekintésre törekszenek. A szakszervezeteknek politikai-nevelő munkájukban azokból a változásokból kell kiindulniuk, amelyek a munkás­osztály összetételében bekövetkeznek. A mai munkásosztály jelentős része már nem a kapitalista köztársaság osztályharcal közepette nőtt fel. 1950-től 1961-ig csaknem kétmillió különböző foglalkozású egyénnel — elsősorban nem munkásszármazású­akkal, továbbá háztartásbeli nőkkel gyarapodott a munkásosztály. Emel­lett ma ennek az osztálynak másik számottevő részét az ifjú nemzedék alkotja, amely egyáltalán nem Ismer­te az osztályharcot és a kizsákmá­nyolást. Az osztályszempontból és po­litikailag a legüntudatosabb és leg­fejlettebb munkások közül sokan Is­kolába kerültek, vagy különféle gaz­dasági és politikai tisztségeket töl­tenek be . Ez az öntudalosságban, műveltségben, szakképzettségben megnyilvánuló különbségek forrása, valamint az is. hogy a munkásosztály egyes rétegei differenciáltan értelme­zik egyéni és csoportos gazdasági ér­dekeiket, s politikai fejlettségük kü­lönböző fokú. Ezt is figyelembe kell venni a szakszervezeti munkában. A szakszervezeteknek arra kell tö­rekedniük, hogy elősegítsék a mun­kásosztály eszmei összeforrottságát és hozzájáruljanak a dolgozók erköl­csi és politikai arculaténak kialaku­lásához. A munkásosztálynak politikai, szak­mai, kulturális technikai vonalon egyaránt fel kell készülnie a kom­munizmus építésére, hogy megnyer­hesse a többi dolgozót is, helyesen érvényesítse befolyását a szövetkeze­ti parasztság és egyéb társadalmi ré­tegekre, amelyek nélkül nem építhe­tő fel a kommunista társadalom. Itt tág terük nyílik a szakszervezeteknek működésük kifejtésére, hiszen az üze­mekben sok minden függ tevékeny­ségüktől, az ls például, hogy a szo­cialista értelmiség — amelynek mag­va ma osztályszempontból közvetle­nül kapcsolatban van a munkásosz­tállyal — mint társadalmi egység ls teljes mértékben magáévá tegye azo­kat a tulajdonságokat, azokat a poli­tikai és erkölcsi tulajdonságokat, amelyek a munkásosztály leghala­dóbb tagjaira jellemzők. Az Irányításban bekövetkező válto­zásokkal, valamint az ökonómiai problémák megoldásával kapcsolat­ban a munkások, a műszakiak és általában valamennyi dolgozó figyel­mét gazdaságunk minőségi mutatói­ra kell fordítanunk. A tudományos-műszaki forradalom kibontakozása, s az ezzel kapcsolatos jellegzetes változások szembetűnően megnyilvánulnak a dolgozók szakkép­zettségével szemben támasztott igé­nyekben. A dolgozók szakképzettsége jelenleg távolról sem felel meg a szükségletnek. Ezért a műveltség és a szakképzettség elmélyítésére, illet­ve fokozására való törekvés a dolgo­zók aktivitása fejlesztésének nélkü­lözhetetlen eleme. Ez a törekvés egy­re fontosabb mércéje az egyén po­litikai érettségének is. A szakszerve­zeteknek meg kell nyerniük a dolgo­zókat, hogy folyamatosan emeljék műveltségüket, fokozzák szakképzett­ségüket, a művelődést állandó folya­matnak tekintsék, úgyhogy a művelt­ség és a szakképzettség általános színvonalasabbá tétele hagyománnyá és természetes követelménnyé váljék üzemeinkben. Ahhoz, hogy jobb szervezési felté­teleket teremtsünk a dolgozóknak a termelés Irányításában való állandó, folyamatos részvételéhez, a célnak megfelelően a szakszervezet illetékes szerve szakképzett dolgozókból szak­mai szervet — termelési bizottságot — alakít, amely a szakszervezet szá­mára feldolgozza az üzemvezetéssel, illetve a vállalat vezetésének fejlesz­tési tervjavaslataival kapcsolatban el­hangzó véleményeket, megtárgyalná és kidolgozná a dolgozóknak a ter­melés elvi problémáira vonatkozó hozzászólásait és javaslatait, gondos­kodna e hozzászólások és javaslatok ügyviteléről, és megszervezné gya­korlati megvalósításuk ellenőrzését. Ez a szerv lényegesen egyszerűsítvén a termelésben való részvétel eddigi formáit nem szerepelne önálló szerv­ként, hanem az üzemi, vállalati stb. bizottságnak tartozna felelősséggel. Ennélfogva tehát ki van zárva a ket­tősség, a „kéthatalml rendszer" lehe­tősége a vállalaton vagy az üzemen belül. E szerv csupán élesebben ki­domborítja a szakszervezeteknek a termelési problémákról való gondos­kodását és kedvezőbb feltételeket te­remt ahhoz, hogy a termelésben való részvétel szakmai szempontból szín­vonalasabb legyen. A termelési bizottság megalakításá­nak elkerülhetelen következménye a különféle bizottságok feloszlatása, amelyek tevékenységükkel elfojtották, illetve felmorzsolták a dolgozók kez­deményezését. Az új rendszerben határozottabban előtérbe nyomul a dolgozók anyagi érdekeltsége, vagyis jutalmazásuk az eddiginél sokkal jobban függ attól, hogyan teljesíti a vállalat feladatait a társadalom szükségletelnek kielégí­tésében. Ez pedig a bérek és az anyagi érdekeltség útján lehetővé te­szi, hogy az eddiginél nagyobb össz­hangot teremtsünk a dolgozók szemé­lyes érdekel és a vállalat érdekei kö­zött, valamint a vállalat és a társa­dalom érdekel között. Másrészt azon­ban éberen kell ügyelnünk, nehogy a társadalom kárára, s mindenekelőtt a dolgozók érdekeivel ellentétben ré­szesüljenek előnyben a vállalati érde­kek, például az árak alakításában. Itt a szakszervezeteknek nagy szerepet kell játszaniuk az egyenlősdi elleni harcban. Emellett kívánatos lesz a szakszer­vezetek válláról levenni a rendszeres prémiumok, jutalmak s hasonló kér­dések megvitatásának és jóváhagyá­sának terhét, jó lesz, ha e téren nem avatkozunk bele a gazdasági dolgozók hatáskörébe. Ezzel szemben maga­sabbra kell emelnünk a szakszerveze­tek tevékenységének minőségi mércé­jét a bérpolitika terén, fel kell őket jogosítanunk arra, hogy beleszólhas­sanak a bérpolitikai elvi intézkedé­sekbe, s hogy ellenőrizzék ezek gya­korlati alkalmazását. A szakszerveze­tek jogköre a bérek problematikáját illetően nem hogy szűkülne, hanem ellenkezőleg, kibővül. Ezzel párhuza­mosan természetesen nagyobb Igé­nyeket támasztunk politikai nevelő­tevékenységükkel szemben, amely a jutalmazás szocialista elveinek ma­gyarázatát és kivívását célozza. A szervezés struktúráját ugyancsak az új körülményekhez kell szabnunk, mégpedig úgy, hogy továbbra ls szi­lárdítsa a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egységét, s hogy kialakul­janak a lehető legjobb előfeltételek a dolgozóknak az adott fokozaton az irányításban és igazgatásban való részvételére, valamint a szakszervezet szervei és az illetékes gazdasági szer­vek működésének egybehangolására. Azzal, hogy a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom szerveinek szerve­zési struktúrája és társadalmi rangja a lehető legjobban megfelel a gazda­sági irányítás alapelveinek, sokkal kedvezőbb előfeltételek alakulnak ki a szakszervezeti munka konkretizálá­sához. Véleményünk szerint meg kell hagyni a szövetségek és a szakszerve­zetek különféle szerveit és élesebben körül kell határolni funkciólkat, hogy felszámoljuk a jelenlegi dupllcitást és a működésükben mutatkozó ket­tősséget. Célszerű lesz a szakszervezeti szer­vek rendszerét lényegében jelenlegi állapotában hagyni, de újonnan meg kell szabni feladataikat az Irányítás és a népgazdasági tervezés megvál­tozott körülményeinek megfelelően. A szövetségi szervek kiépítését dif­ferenciáltan kell majd végrehajtani a népgazdasági ágazatok szükségletei és körülményei szerint. A Közpon­ti Szakszervezeti Tanácsnak és a szö­vetség központi bizottságainak e kér­déseknek végső megoldásában tekin­tettel kell lenniük a váltótokra, illet­ve trösztökre. Az alapszervezetekben szükségsze­rűen nagyobb súlyt kell helyezni a taggyűlésekre, ki kell domborítani po­litikai jellegüket, s meg kell szün­tetni a gyűlések és tanácskozások túltengését. Közben következetesen ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a taggyűléseket, értekezleteket és ta­nácskozásokat elvből a munkaidő után tartsuk meg. Ügy véljük, helyes lesz az üzemi bizottságok megbízatási Idejét két év­re meghosszabbítani, mert így meg­gátoljuk a funkcionáriusok „körfor­gását", a káderek helyhez kötöttsé­géhez és neveléséhez, valamint ah­hoz ls kedvezőbb feltételeket terem­tünk, hogy a szerv munkájában na­gyobb legyen a rendszeresség és cél­tudatosság. A szakszervezeti tevé­kenységben általában ösztönözni, erő­síteni kell az önkéntes aktíva mun­káját, csökkenteni a függetlenített dolgozók számát, mert ez kedvezően befolyásolja a munka módszereit és tartalmát, a demokrácia elmélyülését, a kollektív vezetés megszilárdulását és az emberekkel végzett munkát. Ha ma bírálóan elmélkedünk a szakszervezet! munka fogyatékossá­gairól — s ebben a vezető szakszer­vezeti aktíva is egyetért velünk —, azért tesszük, hogy Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalmunk jobban telje­síthesse nagy társadalmi küldetését. A szakszervezetek jobb munkája visz­szatükröződik dolgozóink kezdemé­nyezéseinek kibontakozásában, javul az emberekről való gondoskodás, job­bak lesznek szakmai és politikai fej­lődésük feltételei, azért tesszük, hogy megoldjuk napjaink bonyolult felada­talt, s hogy társadalmunk sikerrel haladjon a kommunizmus útján. Ez a határozati javaslatban kitű­zött célok súlypontja, amelyet a párt Központi Bizottsága a Központi Szak­szervezeti Tanács kommunistái elé terjesztett átdolgozás céljából. Az újon­nan értelmezett termelési feladatokkal, a dolgozók szakképzettsége fokozásá­nak és a nagy átfogó képességű po­litikai és kulturális munkájának új értelmezésével együtt az is célkitűzé­seink közé tartozik, hogy megteremt­sük a munkaidő lerövidítésének, a dolgozó nők sokoldalú támogatásá­nak, a dolgozók jobb utazásának elő­feltételeit, s hogy nagyobb mérték­ben hassunk a kulturális munka és a munkakörnyezet, a munkavédelem és munkabiztonság javulására. 2. Fejlesszük tovább a széles körű szervező és tömegpolitikai munkát, céltudatosan és szilárdan irányítsuk a népgazdaság új irányítási elvei megvalósításának folyamatát, tökéle­tesítsük azt, kutassuk annak gyakor­lati hatását. Nem engedhetjük meg az új irányítási elvek elferdítését. Tart­suk szem előtt, hogy azok pozitív kicsengése elsősorban az ember aktív, tudatos tevékenységétől függ. 3. Fordítsunk nagy gondot a káde­rek kiválasztására elhelyezésére és szakképzésére. Az újonnan megalakí­tott gazdasági egységek élére a legrá­termettebb politikailag és szakmailag nagy képzettségű dolgozókat kell ál­lítani, akik hozzáértő szervezők, jó viszonyuk van a dolgozókhoz és a műszaki haladás iránt is fejlett ér­zékkel rendelkeznek. 4. A Központi Szakszervezeti Ta­nácsban és a többi szakszervezeti szervben és szervezetben a kommu­nisták útján biztosítsuk, hogy a párt Központi Bizottsága határozatainak a szakszervezetek feladatait, helyzetét érintő következtetéseit következetesen elemezzék, hogy azok a szakszerve­zeti munkában teljes mértékben ér­vényesüljenek és tükröződjenek. 5. Együttműködve a Nemzeti Front Központi Bizottságával és a tömeg­szervezetek kommunistáival, értékel­jük az egyes szervezetek tevékeny­ségét, határozzuk meg küldetésüket és munkatartalmát az előttünk álló feladatok teljesítése szempontjából. Ügy hangoljuk össze a tömegszerveze­tek munkáját, hogy azok a lakosság egységes nevelésének feladataiból ki­vegyék részüket. 6. A pártszervekben és azok bizott­ságaiban teremtsük meg mindenne­mű párttevékenység tudományos alap­jai és munkamódszerei továbbfejlesz­tésének előfeltételeit, biztosítsuk az elméleti munka fejlesztését, fedezzük fel és érvényesítsük azokat a tudo­mányos módszereket, melyeket a Szovjetunióban és a többi szocialista országban sikerrel alkalmaznak a társadalom irányítása sokrétű problé­máinak megoldásánál, alkamazzuk a dolgozók e téren szerzett tapasztala­tait is. 7. E feladatoknak teljesítését a gazdasági terv teljesítésével kapcso­latban biztosítsuk. Fejlesszük tovább a dolgozók kezdeményezését köztár­saságunknak a szovjet hadsereg ál­tali felszabadulása 20. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny­ben. Figyelmünket elsősorban a minő­ségi mutatók teljesítésére összponto­sítsuk, csökkentsük a termelési fo­gyasztást, érvényesüljenek népgazda­ságunkban a pozitív elemek, különös­képpen növeljük a termelés gazdasá­gossságát és alkalmazzuk a műszaki haladás vívmányait. Elvtársak! Mai ülésünk jellege azt mutatja, hogy a párt munkájának következő időszakában nem csekély feladatok állnak előttünk. Valamennyi kom­munista tevékenységét ezért hassa át a felelősség érzete, amire népünknek szüksége van, az ország további meg­erősítéséért, a népgazdaság fejleszté­séért, a dolgozók erkölcsi és politi­kai egységéért, a csehek és a szlová­kok egységének elmélyítéséért szocia­lista társadalmunk továbbfejlesztése érdekében. Ez a tevékenység akkor lesz gyümölcsöző, ha a kommunis­ták és a pártszervezetek a dolgozó tömegek tapasztalataira fognak tá­maszkodni. A húsz év alatt megtett út eredmé­nyeit értékelve — ha ez az út nem is volt sima és nem is mindig sike­rült elkerülnünk a hibákat és a ne­hézségeket — az elégedettség érzése tölt el bennünket. Hazánk még soha sem fejlődött oly gyorsan és olyan alapvetően, mint ebben az időszak­ban, a szocializmus győzelme betető­zésének időszakában. Dolgozóink a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködése nagy müve ez. Az eredmények azt igazol­ják, hogy pártunk helyesen vezette az ország népét, a párt alapelveinek he­lyessége objektíve ls bebizonyosodott az országépítés során. Mindazt, ami az évek szigorú bírálatát kiállta, ami életképesnek bizonyult, továbbra is fejlesztjük és elmélyítjük. Ez irány­ban fontos lépést jelentenek majd az ülésünkön elfogadott határozatok. kus Latex minőségének javítását meg­oldották. A megrendelők jelenleg állandóan fokozzák követelményeiket a Latex műanyag szállításával szemben, ame­lyet a nem szövött anyagok összekö­tésére a cipőiparban, és a gumozsina gyártásánál használnak. Sellyén Jó minőségű szintetikus kaucsukot Is előállítanak, amelyet a gumiiparban használnak. Növeljük a pártszervek és szervezetek munkájának hatékonyságát Elvtársak! A népgazdaság tervszerű irányítá­sának tökéletesített rendszere és az ipar, valamint az építőipar termelési­műszaki bázisának ezzel összefüggő újjászervezése megköveteli, hogy azt is értékeljük, mennyire felel meg a jövő követelményeinek a pártszervek eddigi szervezési struktúrája. Nyíltan meg kell mondani, hogy néhol a pártszervek és -szervezetek munkája hatékonyságának javítására irányuló igyekezet közepette is egy­oldalúan értelmezték a pártépítés fel­adatait. Megtörtént, hogy nem min­dig respektálták kellőképpen a terü­leti-termelési elveket, amelyekre kom­munista pártunk szerkezetileg épült. Hasonló Irányzatok nyilvánultak meg most is, amikor a pártban arról dön­töttünk, milyen legyen az ipar irá­nyítási és szervezeti felépítésének új körülményei között a pártszervezetek és a partszervek szerkezeti felépítése. A probléma analizálásából kivilág­lik, hogy semmi esetre sem lehet a pártépítés területi-termelési egységé­nek elvét megbontani, sőt ml több, a pártot felülről lefelé a népgazdaság szakágazati struktúrája szerint tagol­ni. Azért ls lehetetlen, mert nem fe­ledkezhetünk meg a társadalmi poli­tikai feladatokról, melyek sikeres teljesítését elsősorban a párt területi szervei tudják biztosítani. A területi egységből nem lehet kiszakítani a kulcsfontosságú üzemeket, vállalato­kat vagy ágazatokat, melyek a kerü­letek és Járások oszthatatlan politi­kai és gazdasági bázisát képezik, me­lyek szorosan összefüggnek a társa­dalmi centrumokkal. Hazánk politi­kai-állami tagozódása megfelel szo­cialista társadalmunk továbbfejleszté­se Jelenlegi feltételeinek. A párt jelenlegi szervezeti felépí­tését éppen e szemszögből ítéljük meg. Vannak azonban további okok is, amelyek egész életünkre kedvezőtle­nül hatnának. A szakágazati pártszer­vek egyes fokozatainak együttműkö­dése bizonyára nehézkessé válna. Ez az egyes termelő-gazdasági egységek egymás között! távolságából, az alap­szervezetek nagy számából adódna. Az alapszervezetek — tekintet nél­kül arra, melyik kerületben, járásban működnek — egy szakágazati válla­latba tartoznának. Minden jel arra mutat, hogy mind­azon előnyök ellenére, amelyeket a termelési elvnek a pártépítésben va­1 lő érvényesítése ígér, egyúttal komoly akadályok is fennállnak. Ezek a terü­leti-termelési elv egysége további megtartásának szükségességét igazol­ják. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy adott esetekben nem ke­rülhet előtérbe egyik vagy másik té­nyező. Ilyen szellemben fogtunk hoz­zá például a vasúti pártszervek fel­építéséhez. A területi-termelési elv betartása a pártépítésben persze nem zárja ki, sőt megköveteli, hogy keressük azt a munkastílust, amely majd szakágazati vonalon is lehetővé teszi a kommu­nisták és a pártszervezetek tevékeny­ségének egyesítését és koordinálását. Ügy véljük, hogy a helyes megoldás elsősorban a pártépítésben előforduló szűklátókörűség leküzdésével függ össze. A párt szervezeti felépítésének lényegét nemcsak a pártszervek és -szervezetek strukturális változásában kell látni. Már most is megmutatkozik, hogy a párt befolyásának szervezeti szem­pontból való érvényesítése a szakága­zati vállalatok vagy trösztök kereté­ben — azok tagoltságától és terme­lési programjától függően — sokrétű lehet. Sok tapasztalatot átvehetünk az eddigi gyakorlatból is. A demokratikus centralizmus elvei­vel összhangban a pártépítésben és a párt tevékenységében helyénvaló lesz, ha a szakágazati igazgatóságok alapszervezeteit — a CSKP Központi Bizottságával, Szlovákiában pedig az SZLKP Központi Bizottságával való megegyezés után — az illetékes kerü­leti pártbizottság beleegyezésével — feljogosítják a szakágazatban egyesí­tett vállalati, üzemi, kísérleti, intéze­ti, tervező intézeti pártszervezetek funkcionáriusainak és elnökeinek fél­évenkénti, vagy negyedévenkénti kö­zös tanácskozásának összehívására. E tanácskozásokon rendszerint a fej­lesztés alapvető kérdéseivel, a lénye­ges gazdasági-politikai problémák megoldásának terveivel a szakképzés, valamint a káderellátás megítélésével foglalkoznak. Úgy gondoljuk, hogy e tanácskozások további tárgyköre a kommunisták tárgyilagos megismerte­tése lesz, a szakágazat egészében vett feladatairól, továbbá a nézetegység kialakítása, az irányítási tevékenysé­get érintő tapasztalatok és ismeretek átadása. Különben, elvtársak, ezt a problémát még ne zárjuk le, meglát­juk, milyen tapasztalatokat szerzünk az újonnan szervezett vállalatokban. A tanácskozások segítségével biztosít­juk a szükséges koordinációt, a XIII. kongresszus előtt pedig újra visszaté­rünk ezekhez a problémákhoz. Továbbra is nagy súlyt kell helyez­ni a járási pártbizottságok munká­jára. A Járási pártbizottság a pártirá­nyítás egyik legfontosabb láncszeme, ezért ezeket a szerveket a lehető leg­nagyobb mértékben meg kell erősíte­nünk. Különösen az alapszervezetek felé irányuló munkájukra kell gondot fordítani és az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben ki kell használ­nunk az üzemi pártbizottságok tapasz­talatait és növelni kell szerepüket. A járási és kerületi pártbizottságok továbbra is teljes mértékben felelnek a pártmunka minden szakaszának fejlesztéséért. Elvtársak! Befejezésül szeretném összefoglalni a fő feladatokat: 1. Elsősorban arről van sző, hogy széleskörűen és helyesen világítsunk rá az új gazdasági rendszer alapel­veire, értelmére és küldetésére. Of­fenzív ideológiai nevelőmunkával já­ruljunk hozzá a fejlődést gátló meg­csökönyösödött és elavult módszerek leküzdéséhez. Teremtsük meg a párt és a nép közös törekvésére támasz­kodó szilárd nézetegységet a kitűzött feladatok teljesítése érdekében. Ez megköveteli, hogy a pártszervek, a -szervezetek és valamennyi kommunis­ta tevékenysége a dolgozók sorai felé irányuljon. Mélyítsük el és fejlesszük tovább a pártnak a tömegekkel való kapcsolatát és mindenütt, valameny­nyi munkahelyen teljes mértékben biztosítsuk ezáltal a párt vezető sze­repét és döntő befolyását. Új minőségű latex a sellyei nitrogángyárban A közelmúltban a galántai bútor­üzem a bútor kárpitozásához szüksé­ges rugalmas anyagot, a gumozsinát még természetes kaucsukból állította elő, amelyhez marha- és sertésszőrt, valamint kőkuszszálat kevertek. Már két évvel ezelőtt a vágsellyei nitrogéngyárban oróoaképpen ún. klo­roprón-kaucsukot kezdtek gyártani. A nitrogéngyár vegyészei a sziníeti­1885. február 3. * ©J gZÖ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom