Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-25 / 55. szám, csütörtök

Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Együttműködésünk a Szovjetunióval s az akkor kialakuló szocialista közösség többi országával 1948 februárja után olyan szilárdságot s nemzetközi biztonságot szavatolt Csehszlovákiának, amilyenről népeink azelőtt sohasem hallottak. Természetes, hogy kommunista pártunk nemcsak külpolitikai téren küzdött a proletár nemzetköziség elveinek érvényesítéséért. Ami belpolitikai életünket illeti, ugyancsak fontos arcvonalon kellett küzdenie a nemzetköziség elveinek érvényre juttatásáért. Elsősorban arról volt szó, hogy ismét helyre kellett állítania hazánk két nemzetének — a cseheknek és a szlovákoknak — egységét. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig munkásosztályunk nemzetközi egységének létrehozására és arra törekedett, hogy köztársaságunkat két egyenjogú nemzet államaként építse. Ezáltal nemcsak a cseh és a szlovák burzsoázia nacionalista és soviniszta politikájával helyezkedett szembe, hanem a „csehszlovakizrqus" elmélete ellen is fellépett. A harmincas évek vége felé, amikor már veszélyben forgott a köztársaság önállósága s területi egysége, különösképpen sürgős volt, hogy a szlovák kérdés határozott megoldást nyerjen. Jóllehet az akkori harcok még nem vezettek győzelemre, a további években meghozták gyümölcsüket, és annak fontos feltételévé váltak, hogy a nemzeti felszabadító harcban Csehszlovákia Kommunista Bártja vezető szerephez jutott. Pártunk moszkvai vezetősége a nemzetiségi kérdésnek a proletár nemzetköziség szellemében való megoldása szükségességét a kassai kormányprogramba iktatta, mert benne látta Csehszlovákia riépe nemzeti és demokratikus forradalma betetőzésének platformját. A nemzetiségi kérdés 1945 májusa után a kulcsfontosságú problémák egyike volt, melynek megoldása folyamán több ízben sor került nagy jelentőségű politikai összecsapásokra, az osztályerők megoszlására, a reakció leleplezésére és végül a szocialista erők egyesülésére. A hazánkban végbement fejlődés minden szakaszában, s a mostaniban is bebizonyosodik, hogy a proletár nemzetköziség eszmél nincsenek ellentétben a nemzet érdekeivel, éppen ellenkezőleg, egybefonódnak, feltételezik, gazdagítják egymást. Munkásosztályunknak e gyakorlati tapasztalatai fokozatosan átmentek egész dolgozó népünk tudatába és akarata, alkotó készsége kiapadhatatlan forrásává váltak. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájában tántoríthatatlanul kitart a proletár nemzetköziség elve mellett, és ugyanakkor az az egyik jellegzetessége, hogy mindig az alkotó szellemű marxizmus—leninizmusra, a munkásosztály forradalmi elméletére alapozta ezt a politikát. A munkásosztály és a burzsoázia februári összecsapása azoknak a győzelmével végződött, akik programjukban és gyakorlati állásfoglalással is a társadalom többségének sarkalatos érdekeit juttatták kifejezésre. Ez pedig rendkívül nehéz feladat volt, ha ismerjük, mennyire bonyolult volt az osztályhelyzet, a nemzeti és nemzetközi helyzet 1945-ben s a következő években. Csehszlovákia Kommunista Pártja bebizonyította, hogy a helyzetet kellőképpen tudja elemezni, és ennek alapján helyes intézkedéseket tud foganatosítani. Az akkor sorsdöntő órákban egyesíteni tudta nemzeteink erejét, mert közös érdeket tartottak szem előtt a szabadságért és a szociális vívmányokért folytatott küzdelemben. Pártunk kihasználta azokat a kedvező objektív lehetőségeket, amelyek azzal jöttek létre, hogy a Szovjetunió győzelmet aratott a hitleri fasizmus fölött, és megszervezte az ügye végső győzelméért síkraszálló munkásosztály hatalmas sorakozóját. Csehszlovákia Kommunista Pártja a „ki kerekedik felül" jelszó jegyében folytatott döntő küzdelemben ahhoz az alapvető fontosságú irányelvhez ragaszkodott, hogy a szocializmus ügyének megnyerje s a munkásosztály oldalára állítsa a nemzet túlnyomó többségét, majd a hazánkban adott feltételek figyelembe vételével elérje a szocialista forradalomban kitűzött célokat. Akkor rendkívül fontos politikai mozzanat volt, hogy megszűnt a munkásosztály sorainak szétforgácsoltsága, s a marxizmus—leninizmus elvei alapján egységbe tömörült. Ugyanakkor létrejött a dolgozók érdekeit kizárólag képviselő egységes Forradami Szakszervezeti Mozgalom is. Ezzel jelentősen korlátozódott a burzsoá eszmék érvényesülése — a szakszervezeti mozgalom nagy erőre s akcióképességre tett szert —, ami különösen a februári napokban nyilvánult meg a februári győzelemben is. A FEBRUÁRI ESEMÉNYEK ÉS A NEMZETKÖZI HELYZET Elvtársak! Tekintettel bizonyos politikai és ideológiai életünkben legújabban észlelhető irányzatokra, különös tekintettel a hazánkban 1945 óta végbement eseményekre, valamint 1948 februárjára és a februári győzelmet követő időre is, most néhány politikai tényre és tapasztalatra szeretnék rámutatni. Pártunk 1947 végén s a februári események idején helyes útra lépett. A pártunk által foganatosított Intézkedésekre azért volt szükség, hogy a Csehszlovák Köztársaság biztos úton haladhasson a szocialista rendszer felé. A februári eseményeket nem ragadhatjuk ki az 1945 után nemcsak nálunk, hanem a német fasizmus leverése után világszerte, de különösen Európában végbement politikai fejlemények összefüggéseiből. Az Európa több tőkés országában működő kommunista pártok befolyása akkor kétségkívül sokkal erősebb volt, mint a második világháború előtti években. Néhány országban a kommunista pártok vették át a legszámottevőbb szervezett politikai mozgalom szerepét, minek következtében programjuk erősen befolyásolta a nép széles rétegeit. A német fasizmus leverését követő forradalmi lendület oda vezetett, hogy a kommunista pártok több országban a burzsoá és a szocialista politikai pártokkal együtt gyakorolták az államhatalmat. Ám később, amikor a burzsoázia ezekben az országokban ismét magához ragadta a politikai és gazdasági hatalmat, fokozatosan kiszorította a kommunistákat az állampolitikai pozíciókból, s végül a kormányból is. A burzsoáziának ez azért sikerült, mert törekvésében a szocialista pártok teljes támogatását élvezte. Nálunk másként alakult a helyzet. A különbség főleg abban mutatkozott, hogy a hazánkban lezajlott nemzeti és demokratikus forradalomban munkásosztályunké volt a vezető szerep, továbbá, hogy Csehszlovákia népi demokratikus állam lett, s a kommunista párt vezetésével fellépő munkásosztály befolyására a burzsoázia ellenállása ellenére is sor került az ipar államosítására, a valóban következetes földreformra, s népünk túlnyomó többségének támogatásával az árulók s a kollaboránsok megbüntetésére is. Pártunk kivívta, hogy külpolitikánkat a hazánkat felszabadító Szovjetunió felé fordítottuk. Gyökeres szociális változásokkal pedig létrejöttek annak feltételei, hogy már nem újulhattak fel a müncheni árulás előtti köztársaságban ténykedő s a megszállás idején hitelüket vesztett polgári politikai pártok. E polgári pártok többsége a burzsoá köztársaság idején folytatott politikájával, a német fasizmus kiszolgálásával, kollaborálásával anynyira hitelét vesztette népünk túlnyomó többsége előtt, hogy önmagukat zárták ki a nyilvános politikai életből, minek következtében már számításba sem jöhetett e politikai pártok újabb megszervezése. Néppártba, Szlovákiában pedig a Demokrata Pártba, ott fontos politikai pozíciókhoz jutottak, és mindinkább jobb felé sodorták ezeket a pártokat. E pártok később nem vállaltak már közösséget a közösen jóváhagyott kassal kormányprogrammal, sőt nyilványosan felléptek ellene. Egyáltalán nem leplezték, hogy elleneznek minden további szocializáló törekvést, tehát azt, amit Csehszlovákia Kommunista Pártja szorgalmazott, és a magántőkés gazdálkodás fenntartásáért szálltak síkra. Mindez bebizonyosodott nemcsak kongresszusaikon, hanem nyilvános fellépéselken is. Gondoljunk csak a prágai május 1-i ünnepségekre. Az említett okokból egyre gyakoribbak voltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának lényegében minden más párttal való politikai összecsapásai. A szociáldemokraták vezetőinek egyrésze ugyanis szintén eltávolódott a kassai programban lerögzített egyes elvektől. A szociáldemokrata párton belül egyre jobban elmélyültek az ellentétek, amelyek a brnől kongreszszuson már kirívóan megmutatkoztak. E párt becsületes tagjai mindinkább tudatosították a szociáldemokrata vezetőség soraiban felülkerekedő irányzatok veszélyességét, és egyre tisztábban látták, hogy egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja folytat helyes politikát. A Szociáldemokrata Párt soraiban ezzel kezdődött az az elkülönülési folyamat, amely a februári győzelem után 1918 júliusában érte el tetőpontját. A Szociáldemokrata Párt haladó szellemű Irányzatokat követő része is akkor egyesült Csehszlovákia Kommunista Pártjával. A kormány tevékenységét már jóval a februári események előtt lehetetlenné tették a politikai pártok reakciós képviselői és fékezte azoknak a javaslatoknak az érvényesítése is, amelyek alapjában ellentétben voltak a nép érdekeivel és amelyek hez Csehszlovákia Kommunista Pártja ezeknek az érdekeknek védelmében — sohasem adhatta beleegyezését. A helyzet bonyolódott, a burzsoázia és politikai kiszolgálóinak bátorsága növekedett. A reakciós politikusok abból indultak ki, hogy megtehetik azt, ami sikerült a nyugati országok burzsoáziájának — vagyis a kommunistákat kirekeszteni a kormányból. A burzsoázia azonban tudta, hogy nálunk ez nem megy majd olyan könnyen, mert a dolgozó nép döntő ereje Csehszlovákia Kommunista Pártja mögött állt és a munkásosztály politikai hatalma az államosított nagyiparra támaszkodott. A kizsákmányolók hatalma nagymértékben korlátozott volt. Lényegében az egész munkásosztály, az értelmiség és a kisparasztság túlnyomó része a párttal tartott. A burzsoázia tudta, hogy céljait nem érheti el normális úton. Ezért hivafalnokkormány megalakításával spekulált, mely a kormányból rövid úton eltávolította volna a kommunistákat, új választásokat készített volna elő, természetesen aszerint, mikor és hogyan lett volna a burzsoázia és kiszolgálói számára a legkedvezőbb. Támadást készített a munkásosztály politikai hatalmának felszámolására, a nép szociális jogainak korlátozására — melyeket 1945-ben vívtunk kl — és kereste az utat a kapitalista rendszer viszszaállításához. Az volt a célja, hogy Csehszlovákia külpolitikájának irányzatát a Szovjetuniótól a nyugati nagyhatalmak felé irányítsa. A KOMMUNISTA PÁRT ELŐRELÁTÓ POLITIKÁJA Igaz, hogy a burzsoázia készülődéseivel egyidejűleg felkészült a kommunista párt is. A párt tudta, hogy élethalálharcról, a köztársaság további szocialista fejlődéséről, s a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokról van szó. Ezért 1948. január végén és február elején a párton belül előkészületek folytak, a párt Informálta a munkásosztályt és a dolgozókat, figyelmeztette őket egy reakciós puccs lehetőségére, amit a burzsoázia Csehszlovákiában a nyugati kapitalista országok segítségével megkísérelhet. Ma elmondhatjuk, hogy pártunk vezetésének politikája előrelátó volt. Idővel megmutatkozott, valójában milyen terveket szőttek a burzsoázia és a politikai pártok — a Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt, a Szlovák Demokrata Párt — reakciós képviselői. A párt helyesen Ítélte meg a külső beavatkozás veszélyét. A világháború utáni fejlődés igazolta, hogyan gyűjtötte a világ burzsoáziája erejét közvetlen a második világháború után, hogy kedvező pillanatban megtámadja a Szovjetuniót, valamint a többi szocialista országot s ezekben felszámolja a szocialista rendszert. Természetes, hogy ebben a helyzetben a pártnak alaposan meg kellett fontolnia a döntő ellencsapást és gondosan fel kellett készülnie. Nemcsak azt tudta, hogy vele szemben jelentős belső és külső ellenséges erők állnak, hanem azt ls, hogy a köztársaságban bizonyos ingadozó és bizonytalan rétegek is vannak, melyekket a döntő pillanatban mint egésszel nem számolhat. A párt ezért teljesen a munkásosztályra, az üzemekre támaszkodott s felhívta a munkásokat, menjenek az ut.cák.ra és.aMstársiság.„elnökétől határozottan követeljék a reakciós miniszterek provokációs lemondásának elfogadását, zárják ki őket a kormányból és a kormány élére újból Klement Gottwaldot állítsák, természetesen olyan kormány élére, mely haladó szellemű politikai képviselőkből fog állni —, és képes lesz a kassai kormányprogram megvalósítására. Ez a határozott fellépés megelőzte a reakciót, amely itt-ott kisebb tüntetéseket szervezett, különösen a burzsoá fiatalokkal, ugyanakkor a vidékben, amellyel számolt, csalódnia kellett. Megfeledkezet arról, hogy a vidéken sok minden megváltozott ós a döntő szó a klsparasztoké és a volt mezőgazdasági dolgozóké lett. A CSKP VEZETÉSÉVEL A MUNKÁSOSZTÁLY DÖNTŐ GYŐZELMET ARAT A CSKP A LEGERŐSEBB POLITIKAI BEFOLYÁST GYAKORLÓ PÁRT Csehszlovákia Kommunista Pártja 1945-ben sokkal erősebb politikai befolyást gyakorolt, mint a hazánk felszabadulása után megalakult többi politikai párt. Ez azért volt lehetséges, mert kommunista pártunk a második világháború előtt bebizonyította politikájának helyességét, élvonalban harcolt a csehszlovák reakció ellen, s a megszállás idején erőteljes illegális, fasisztaellenes tevékenységet fejtett kl. Ezért a háború után is számolni kellett Csehszlovákia Kommunista Pártjával, és nélküle a kormányzat Csehszlovákiában el sem volt képzelhető. Mindez azonban nem volt oly egyszerű, mint ahogyan ezt ma évek múltán látjuk. A „ki kerekedik felül" küzdelem még nem dőlt el. A volt Agrár Párt, Nemzeti Egység Párt, az Ipar Párt, a Néppárt egykori funkcionáriusai s a burzsoázia általában egyáltalán nem gondolt arra, hogy egyszer s mindenkorra le kell mondania a burzsoá köztársaság Idején magához ragadott politikai hatalmáról. Ezek az emberek befurakodtak a Nemzeti Szocialista Pártba s a | Munkásosztályunk Csehszlovákia ! Kommunista Pártja vezetésével a bur| zsoázia ellenforradalmi fellépésére töj meges akciókkal, megsemmisítő csa' pással válaszolt, mely néhány napon belül maradéktalanul és fegyver nélkül elsöpört mindent, ami 1945 májusa után a burzsoázia hatalmából még j megmaradt. A forradalmi események ' alakulása — amint azt kommunista ! pártunk feltételezte — lényegében j békés úton érte el tetőfokát, aminek j konkrét megnyilvánulása a kormányj válság alkotmányos megoldása volt. j Kommunista pártunk 1945 utáni kőj vetkezetes és taktikai eljárásával, valamint az 1948. februárjában szervezett reakciós puccs legyőzésével szorosan összefügg Klement Gottwald elvtárs neve, ak; határozott és megfontolt tevékenységével jelentősen befolyásolta az eseményeket. Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy éppúgy, mint 1945. májusától kezdve, az új, forradalmi változások az 1948. február események is békés úton mentek végbe, fegyveres erők döntő bevetése nélkül — ez nem jelenti azt, hogy a munkásosztály és kommunista pártunk lebecsülte vagy esetleg megfeledkezett a munkásosztály felkészítéséről az esetleges forradalmi fegyveres harcra. Ezzel a lehetőséggel mindig számoltunk, annál Is inkább, mert tudatában voltunk Len'n igen fontos következtetésének: a demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való békés átmenet szükségszerű feltétele a munkások felfegyverzése. Ezt az alapelvet tapasztalataink teljes egészében igazolták. Nagyon jól emlékezünk arra, milyen nagy Jelentőségű tényező volt a februári eseményekben a felfegyverzett népi milícia, és milyen pszichológiai hatással volt a burzsoáziára, — kilátástalan helyzetének következtében — a milícia egységeinek felvonulása Prága utcáin. Hangsúlyozni kell, hogy az akkori helyzetben, amikor a munkásosztály hatalmáért folyt a harc, amikor arról volt szó, hogy köztársaságunk a kapitalista, vagy a szocialista fejlődés útjára lép-e — a párt eljárása teljesen helyes volt. A párt — mint munkáspárt — tevékenységében, elsősorban is a munkásokra támaszkodott, akik az emberi társadalom leghaladóbb céljainak hordozói. Űk voltak és ma is ők jelentik a szocializmus alapját, azt az erőt, mely a párt vezetésével felsorakoztat minden dolgozót a társadalomnak a kommunizmus felé irányuló fejlődése érdekében. Ezt tudatosítanunk kell, s ebből kell kiindulnunk az akkori helyzet és a további intézkedések értékelésénél, amelyekre a februári események után került sor. Ismételten hangsúlyozom: helyes volt, hogy a párt az osztályellenséggel — a burzsoáziával szemben — az elnyomás minden eszközét felhasználta, s a burzsoáziát, mint olyant felszámolta és ezzel örökre kizárta annak lehetőségét, hogy Csehszlovákiában visszatérjen a kapitalista rendszer. Ezek tudatos, osztályelnyomó Intézkedések voltak, s a párt ezeket azért alkalmazta, mert tudta, ha nem alkalmazza, a burzsoázia fogja alkalmazni, hogy megsemmisítse a kommunista pártot, s a haladó erőket és törekvéseket Csehszlovákiában. A háború utáni fejlődés számos országban igazolja, hogyha a burzsoáziának van ereje, ezt az erőt — amennyiben hatalomról ós uralkodásról van szó — brutálisan kl Is tudja használni. Az, hogy nálunk nem került sor legyveres összetűzésekre, annak köszönhető, hogy a párt erős volt, helyes taktikát választott, a megfelelő pillanatban fel tudta ismerni a veszélyt és mozgósítani tudta a haladó erőket. Dolgozó népünknek a reakció felett aratott februári győzelme az elmúlt húsz év legdlcsőbb történelmi eseményei közé tartozik. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának győzelmét jelentette. A párt — a marxizmus alkotó lenini értelmezéséből kiindulva — a történelemben először bizonyította be gyakorlatilag, hogy a szocializmus az Iparilag fejlett ország feltételei közepette ls győzedelmeskedhet. Ugyanakkor a gyakorlatban először Igazolódott be az a lenini elmélet, mely szerint a szocialista forradalom békés úton Is győzedelmeskedhet és a munkásosztály hatalomra juthat a parlamenti formák kihasználásával ls. A FEBRUÁRI GYŐZELEM VÉGÉRVÉNYESEN MEGNYITOTTA AZ UTAT A SZOCIALIZMUS FELÉ Elvtársak, A dolgozó nép februári győzelme végérvényesen megnyitotta az utat a szocializmus feló. Természetesen a munkásosztály februári győzelme nem jelentette még a burzsoázia ellen vívott harc befejezését, bár a burzsoázia e perctől kezdve nem osztozhatott többé közvetlenül a politikai hatalomban. Látni kellett azonban a burzsoázia pozícióit, amelyeket mind a politikai pártokban, mind gazdasági szakaszon kezében tartott. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a munkásosztály ezért kénytelen volt olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyekkel fokozatosan megfosztotta a burzsoáziát meg maradt politikai és gazdasági pozícióitól. Ezért a politikai pártok és tömegszervezetek haladó képviselőiből alakult Nemzeti Front akcióbizottságainak első feladata volt, hogy eltávolítsa a reakció képviselőit a központi, kerületi és járási szervekből és intézményekből. Rátértünk a következetesen osztályszempontból irányított káderpolitika útjára. Az állami és gazdasági Irányító szervek kulcsfontosságú pontjait a kommunista párt bevált tagjai, elsősorban az üzemek munkásai szállták meg. Minden ilyen intézményben erős pártszervezeteket létesítettek, amelyek ezeket az intézményeket az ország vezető politikai erejének, Csehszlovákia Kommunista Pártjának irányvonala szerint vezették. Egyidejűleg a párt arra törekedett, hogy politikailag megszilárdítsa az államhatalmi szerveket — a hadsereget és a biztonsági testületeket. Itt is Intézkedéseket foganatosítottak, elmozdították a reakciós tiszteket, s _ a tisztikarokat a munkásság és pa' rasztság soraiból jött emberekkel ! egészítették ki. : A februári események megmutatták, hogy a főiskolákon sem volt jó a í politikai helyzet, jelentős erőt képj viseltek itt a nemzeti szocialisták és I néppártiak közül toborzódott reak! ciós elemek, s a diákok szociális öszszetétele sem volt Jó — Igen kevés diák származott munkás- vagy parasztcsaládból. Ezért február után fokozatosan az osztálysze<mpontokat helyeztük előtérbe a fő- és szakiskolai diákok megválasztásában. Néhány év leforgása alatt sikerült megváltoztatni a főiskolák hallgatóinak szociális összetételét. A burzsoázslának a hatalmi pozíciókból való. eltávolítása után kommunista pártunk következtesebben és határozottabban láthatott hozzá a kassai kormányprogram megvalósításához, végrehajthatta a szükséges változtatásokat a népgazdaságban. Külpolitikánk koncepciójában még szilárdabban felzárkóztunk a Szovjetunió mellé, s a kölcsönös barátság és együttműködés elmélyítésének útjára tértünk. Tekintettel az éleződő nemzetközi heíyezetre, a párt fokozatosan intézkedéseket foganatosított a honvédelmi politika szakaszán is. A februári események során, s utánuk is jelentős szerepet töltött ba a megújhodott Nemzeti Front, amelyben a kommunista párt vezetésével a burzsoázia ellen tömörüt az összes aktív haladó erő. A Nemzeti Front ténykedése a további években megerősítette, hogy helyes volt az amikor mint olyan politikai erőt hoztuk létre, amely a Nemzeti Front élén álló CSKP irányevei szerint lépett fel, és végezte munkáját. A munkásosztály s a dolgozó nép céljainak és érdekeinek megfelelően a párt programot dolgozott ki a szocialista termelési viszonyok fokozatos kibővítésére gazdaságunk minden területén. Ez a folyamat — amely lényegében a hatvanas évekig tartott (Folytatás az S. oldalonj Cf SZÓ 4 * 1988- febrnér 25.